Agykontrollos tippek, módszerek

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!!!

Azért indítottam el ezt a témát, hogy ha van valamilyen saját, jól bevált módszereitek, technikátok, agykontroll téren, akkor azt itt megoszthassuk egymással, hátha ezáltal sokat tanulunk egymástól.
Ez a topic, olyan téren is hasznos lehet, ha a különböző ötletekből, össze lehetne rakni, sokkalta egyszerűbb, és hatásosabb technikákat. Ezek viszont sok ember számára jelentene előnyt.

:DSzeretettel várom hozzászólásaitokat!:D
 
O

oliyboty

Vendég
Pl. mikor meditálsz és eléred azt a fajta minőségi nyugalmi állapotot, ami normális "lenne", akkor próbálj meg ebben az állapotban maradni, a nap többi részében is, mert ezáltal minőségibb, másabb életvitelt tudsz kivitelezni... Jó tudom, azért nehéz kivitelezni, meg, hogy a külső hatásokra "ne reagálj" úgy, hogy bármiféle alacsony rezgés keletkezzen benned, de nem kivitelezhetetlen..., csak gyakorlás kérdése az egész, no meg türelem, alázat...:rolleyes: Ez már önmagában amolyan "agykontroll" féle, de mégsem... :p
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
Pl. mikor meditálsz és eléred azt a fajta minőségi nyugalmi állapotot, ami normális "lenne", akkor próbálj meg ebben az állapotban maradni, a nap többi részében is, mert ezáltal minőségibb, másabb életvitelt tudsz kivitelezni... Jó tudom, azért nehéz kivitelezni, meg, hogy a külső hatásokra "ne reagálj" úgy, hogy bármiféle alacsony rezgés keletkezzen benned, de nem kivitelezhetetlen..., csak gyakorlás kérdése az egész, no meg türelem, alázat...:rolleyes: Ez már önmagában amolyan "agykontroll" féle, de mégsem... :p

oliyboty!

Nagyon frappáns az ötlet, én annyit mondanék hozzá, hogy ha megtanulod felismerni és ezáltal értékelni amit a Jelen nyújt (persze csak a pozitív dolgokat), akkor a nap mindenféle helyzetében elérhető ez a mélyebb, nyugalmi szint, és eléred azt, hogy ezen a külső, de mélyebb tudatszinten, sokkalta hatásosabban tudj kezelni, kontrollálni dolgokat, mint normál esetben.
 

Tsunayoshi

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia :)
Nem vagyok valami nagyon nagy ezoterikus,de azért egy-két tippet én is tudok adni.
Én a saját agyamat úgy tudom saját hasznomra,akaratomra fordítani,hogy elsőnek is,olyan érzést keltek,amiben jól érzem magam. Mondhatnánk egyfajta illúziónak is. A lényege,hogy gondolj életed legnagyobb legjobb élményére,legyen az bármi is,de felejthetetlen számodra. Koncentrálj rá,és a hangulatát teremtsd meg. Aztán vágj bele mindenbe önbizalommal,és tudd,hogy precíz vagy.
Nálam ez mindig bejön,remélem az olvasóknak is hasznára válik ez a komment.
(Elsőre nem megy,ne keseredj el,adj bele többet ;) )
// Dávid
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia :)
Nem vagyok valami nagyon nagy ezoterikus,de azért egy-két tippet én is tudok adni.
Én a saját agyamat úgy tudom saját hasznomra,akaratomra fordítani,hogy elsőnek is,olyan érzést keltek,amiben jól érzem magam. Mondhatnánk egyfajta illúziónak is. A lényege,hogy gondolj életed legnagyobb legjobb élményére,legyen az bármi is,de felejthetetlen számodra. Koncentrálj rá,és a hangulatát teremtsd meg. Aztán vágj bele mindenbe önbizalommal,és tudd,hogy precíz vagy.
Nálam ez mindig bejön,remélem az olvasóknak is hasznára válik ez a komment.
(Elsőre nem megy,ne keseredj el,adj bele többet ;) )
// Dávid

Először is köszönöm hogy írtál, de annak még jobban, hogy valaki ugyanazt a technikát alkalmazza a Jelen értékesítésére és kiélvezésére, mint én.
Aki először alkalmazza ezt a technikát, annak elmondanám, hogy az a lényeg, hogy elképzeld a Jelen eseményének a pozitív értelmét, és hatását, és élvezd ki, míg tart (tehát próbáld meg értékelni). Mikor más szituációban vagy, akkor meg abba éld bele magad. Így rájössz, hogy milyen értékes számodra a Jelen, és mivel kiélvezed, azt, így később nem lesz mit visszasírnod.
 

Tsunayoshi

Állandó Tag
Állandó Tag
:). Kellemes csalódás,hogy más is így fel tudja fogni a helyzetet. Örülök,hogy más is ismeri ezt a könnyű,de még is hasznos módszert. Remélem,hogy több embernek is sikerül megkönnyebbíteni vele az életét :).
 

kutibotond

Új tag
Először is köszönöm hogy írtál, de annak még jobban, hogy valaki ugyanazt a technikát alkalmazza a Jelen értékesítésére és kiélvezésére, mint én.
Aki először alkalmazza ezt a technikát, annak elmondanám, hogy az a lényeg, hogy elképzeld a Jelen eseményének a pozitív értelmét, és hatását, és élvezd ki, míg tart (tehát próbáld meg értékelni). Mikor más szituációban vagy, akkor meg abba éld bele magad. Így rájössz, hogy milyen értékes számodra a Jelen, és mivel kiélvezed, azt, így később nem lesz mit visszasírnod.

Sziasztok!

Örülök, hogy ide tévedtem. Nos ami engem illet én is ezt a tehnikát használom, ... de önkéntelenül ... és negatív módon. És lassan sírba is tesz.

Konkrétan akárhányszor akárki előtt kell zongoráznom bármilyen könnyű vagy nehéz darabot, a kezem szinte irányíthatatlanná válik a remegéstől. Ajtón kívül rendszeresen letudom nyűgözni az embereket és előttük meg süllyedek el szégyenemben. Maga a zongorázás hirtelen egy ilyen céltáblás játékká válik amiben mintha folyton azzal kellene törődnöm nehogy "mellé dobjak". És emellett roham szerűen előjön egy bizonyos félelem szinte bármilyen közeli vagy idegen ember is volna közelemben.

Tudom azt hogy a gondolkodásomban van a hiba. Nem tudom irányítani a gondolataimat és rendkívül érzékeny vagyok rájuk. A könyvekből amiket eddig olvastam azokból kb ennyire jöttem rá, .. hogy igen is a gondolataimban van a hiba.

Jelenleg egy olcsó de hatásos gyógyszert használok mentő-ővként az egyetemen, ami varázslat szerűen megszünteti ezt és ennek köszönhetően mégis csak nagyobb sikereim voltak mint kudarcaim többnyire, ... de létezik egy elkönyvelt dolog bennem, hogy én nincs mit csináljak mert egyszerűen remegek ha mások előtt akarok "megnyílni" ... vagy bizonyítani.

Ha valaki valamikor hasonló helyzetben volt és sikerült legyőznie nagyon hálás lennék ha kisegíteni valamiféle útmutatóval...

Nem készülök koncert zongoristának de akkor sem mehet így tovább ez a görcsös szorongás...
 
O

oliyboty

Vendég
Szia,

Nálam ugyanez volt hangversenyeken, de ott inkább lámpaláz volt és ennek hatására csúszott az ujjam a billentyűzetről, mert izgultam..., és emiatt féltem, hogy félrenyomom, mert csúszik az ujjam, pedig hiába tudtam a darabot normálisan. 50 fő előtt a mai napig bennem van a lámpaláz, de ha ismerősök előtt játszom, mondjuk max. 10 fő, ez már nincsen jelen (19 éve lassan már zongorázom)... Nem tudom mi a kiváltó oka, de pl. én még beszélni se tudok, ha zongorázom, mert totál félre klimpírozok ám :D

Zenesuliba/egyetemre jársz zongorázni?kiss

Szerintem csináld azt, hogy fokozatosan kezdj el zongorázni először 7-8 fő részére (ismerősök), majd kicsi idő után emeld megint pár fővel és így tovább, amíg mondjuk el jutsz 50 főig (lehetnek ismerősök). Vagy amit még tudsz csinálni, hogy menj be egy hangszerboltba csak úgy, mintha zongorákat néznél vásárlás szempontjából (persze ez csak "kamu szöveg") és mondd meg az eladónak, hogy szeretnéd kipróbálni, milyen a hangzása, és ülj le és kezdj egy rövidebb darabot lejátszani..., nem kell teljesen először, mivel kipróbálod csak a zongorát, és ha mondjuk úgy érzed, hogy elrontanád, vagy a kontroll kicsúszik a kezedből, leállhatsz a darabbal, mivel CSAK kipróbáltad a zongorát hangzás téren és ezzel ők is tisztában vannak, mert jelezted nekik. Szerintem ez jó módszer lenne, mert ott azért vad idegen(ek) előtt ülsz le játszani.

Sziasztok!

Örülök, hogy ide tévedtem. Nos ami engem illet én is ezt a tehnikát használom, ... de önkéntelenül ... és negatív módon. És lassan sírba is tesz.

Konkrétan akárhányszor akárki előtt kell zongoráznom bármilyen könnyű vagy nehéz darabot, a kezem szinte irányíthatatlanná válik a remegéstől. Ajtón kívül rendszeresen letudom nyűgözni az embereket és előttük meg süllyedek el szégyenemben. Maga a zongorázás hirtelen egy ilyen céltáblás játékká válik amiben mintha folyton azzal kellene törődnöm nehogy "mellé dobjak". És emellett roham szerűen előjön egy bizonyos félelem szinte bármilyen közeli vagy idegen ember is volna közelemben.

Tudom azt hogy a gondolkodásomban van a hiba. Nem tudom irányítani a gondolataimat és rendkívül érzékeny vagyok rájuk. A könyvekből amiket eddig olvastam azokból kb ennyire jöttem rá, .. hogy igen is a gondolataimban van a hiba.

Jelenleg egy olcsó de hatásos gyógyszert használok mentő-ővként az egyetemen, ami varázslat szerűen megszünteti ezt és ennek köszönhetően mégis csak nagyobb sikereim voltak mint kudarcaim többnyire, ... de létezik egy elkönyvelt dolog bennem, hogy én nincs mit csináljak mert egyszerűen remegek ha mások előtt akarok "megnyílni" ... vagy bizonyítani.

Ha valaki valamikor hasonló helyzetben volt és sikerült legyőznie nagyon hálás lennék ha kisegíteni valamiféle útmutatóval...

Nem készülök koncert zongoristának de akkor sem mehet így tovább ez a görcsös szorongás...
 

kutibotond

Új tag
Köszi a válaszodat!

Az én történetem...

Édesanyám felőli nagyszüleim zenészek voltak. Anyumat is művészetibe adták 3-4ikes korában csellózott de nem szerette, mert gyakorolni kellett ... és ami még inkább baj volt, hogy tatám túl szigorúan állt hozzá. Aztán tanító nő lett és meg se gondolta, hogy művészetibe adjon. Így az 1-8 osztályt sport iskolában töltöttem el. Valamikor 5ikes koromtól fokozatosan kezdett érdekelni a zene, de nem volt se hangszer a közelemben se művészetis ismerősök se semmi. 7-8 osztály körül mamám vett magának egy orgonát és azon meg is tanította a magyar himnuszt és a csendes éjt, tudtam is játszani ahogy kell. Egy betlehemes szerepen még el is játsztam a csendes éjt. És senki nem biztatott vagy hogy mondjam ... nem foglalkozott nem irányított arra felé ... én vágtam magamnak az ösvényt. Nyolcadikosan tudtam, hogy nincs esélyem a zene iskolába bejutni szinte nulla zenei tudással és gyakorlattal, így meg sem fordult másodszor a fejemben, hogy odamenjek (és ismétlem senki nem is biztatott ilyesmire). És így mentem automatizálás szakra mivel, hogy az tűnt a legérdekesebbnek az összes lehetőség közül. Bebizonyosodott, hogy a zenéhez képest abszolút nem az én világom.

Kicsit visszatérek az 5ik osztályra. Egy barátom szülinapján először hallottam meg Eminemet és az is volt az első, hogy magam jöttem rá hogy szeretem. És idővel megtudtam, hogy ő írja a szövegeit meg a zenéjét is. Innen jött az ötlet amint kaptam 7-8 osztályosan számítógépet rögtön kerestem a módját, hogyan tehetném én is ugyanezt. És ahogy nőttem, úgy kezdtem jobb lenni az egészben ... még mindig nem vett senki komolyan. Az egész hiphop-rap dologgal a karrierem csúcsa egy kis lemez lett amit 2007ben vettem fel otthon a szobámban. Ezt feltölttem a salátamagazin fórumra és a negatív kritikák arra késztettek, hogy abbahagyjam (de más ok is volt rá ami most nem olyan fontos). A rappelést abbahagytam de a zene "gyártást" nem, mert tudtam én hogy az jó amit csinálok hiába ugrálnak. És 1 évig árultam a zenealapjaimat a fórumon, legalább kis zsebpénz jött belőle. 2008 decemberében vettem meg az első kis 4 oktávos billentyűzetemet és ez jelenti a végét a régi- és az elejét az új fejezetnek. Ezen kaptam kedvet zongorázni. Jövő nyárára "ki is nőttem" és lecseréltem egy nagy 88 kalapácsos billentyűzetre ami mostanig szolgál(t)- [csütörtökön kapom kézbe az első digitális zongorámat amire már egy ideje gyűjtök:)]. És amíg én zongorázni tanultam otthon egyedül addig a hiphopozást elnőttem, mivel hogy megismerkedtem a klasszikus irodalommal. A salátamagazin is megszűnt tehát már tudtam is hogy nincs visszaút, de nem is néztem vissza. Elméleti tudásom még mindig nem volt, de megtaláltam a módját a darabok megtanulásának. És 12-ik osztályban már nem is igazán gondolkoztatott, hogy hova megyek egyetemre. nyilvánvaló volt,hogy a helyi Művészeti Egyetem zenepedagógia szakára fogok menni. Hallottam, hogy akinek tehetsége van felveszik és megtanítják mindenre. Meglepetésemre másodiknak jutottam be. El is mondtam a felvételin, már akkor tudtam, hogy én azért választom ezt, mert én zeneszerző szeretnék lenni és minél több zenét szeretnék tanulni az éveim alatt (film vagy játékzenéket szeretnék írni, ez az álmom). Most szintén második vagyok másodéves hallgató kis hián 21 évesen.

Egy zárójel amit nem sikerült bele foglalnom a fentibe.
(A családi háttér nem kedvező. Anyum 2 éves koromban vált el édesapámtól majd újraházasodott és 7 éves koromtól élünk együtt a nevelő apámmal akitől időközben lett egy kistestvérem. 9ikbe költöztünk be a nevelő apám szüleinek a házába és együtt élünk azóta. A mindennapok arról szólnak, hogy a testvéremet agyon kényeztetik, miközben én kicsit sem vagyok fontos. Anyumnak igen de ő nagyon bele van szállva a munkájába, úgyhogy ha leszámítjuk az otthoni baszogatásokat és hogy készen kapom a kaját meg ilyesmi akkor olyan máskülönben mintha egyedül lennék, kivéve ha én is hasznokra vagyok valamivel. Hát leegyszerűsítve így néz ki.)

Azért tartottam ezt fontosnak elmondani, mert nyilván minden közrejátszik ahhoz, hogy miért van ez a félelmem mások előtt. Meg pláné elég maximalista vagyok, és sajnos folyton érdekel, hogy mit gondolnak mások és hajlamos vagyok akarni megfelelni mindenkinek amikor tudom, hogy lehetetlen és szükségtelen.

[Akit érdekel látogassa meg a youtube oldalamat :) http://www.youtube.com/user/kutibotond ]
 
O

oliyboty

Vendég
Szia Boti!

Köszi, hogy őszintén megosztottad velünk történeted, látod? Tettél is egy lépést önmagad megismeréséhez, mivel őszintén leírtad a dolgokat és vállaltad.

Szerintem megtudod magadtól is tanulni a zongorázást, én is magamtól kezdtem el zongorázni, hallás után kicsi koromban, a Für Elise volt az első darabom, amit félig meddig letudtam játszani hallás után, majd barátkoztam a kottával és ott is ment már. Engem 7-8 éves koromban írattak be zeneiskolába (a kötelező 8 osztályt ki is jártam, plusz 2 év előképző, de nézeteltérésem volt a zongora tanárnőmmel, így abbahagytam), s mivel olyannyira jól ment a zongorázás és kottaolvasás, hogy egyedüli felmentett voltam zeneelméletből (szolfézs), aminek akkor nagyon örültem, hogy nem kell bejárnom, végig tanulnom, szenvednem és jeles vagyok belőle 8 éven át. :D Utána ahogy telt múlt az idő, és egyre nagyobbacska lettem, hogy 21-22 éves, rájöttem arra, hogy nulla zeneelméleti tudással nem fognak felvenni a zeneművészeti egyetemre, klasszikus zongora szakirányra..., 2 év külön tanár zeneelméletből, napi szinten kéne, olyan óriási a lemaradásom, a gyakorlati részétől nem féltem, mert a zongorázás jól ment, csak az a fránya ujjrend betartása (na ezt sose tudtam betartani, aztán rájöttem arra, hogy muszáj, különben elfogynak az ujjaim :D )..., így elvetettem eme ötletet, hogy zeneművészetire menjek, no meg belegondoltam abba is, hogy 3 héten keresztül 1 db ütemet gyakorolni addig és úgy, ahogyan kell mennie, ráadásul klasszikus darabokat játszani..., hát ehhez nem lenne türelmem. Így azóta csak önmagam szórakoztatása végett játszom, de már több éve new age stílusú darabokat (neten rá tudsz keresni, pl. Rob Costlow, David Lanz, Adam Zampino, Dax Johnson, stb) és ez így nekem tökéletes... Mert zeneművészetin ilyeneket tuti nem engednének játszani sajnos, engem meg a klasszikus nem érdekel, pár zeneszerző nagy kedvencem, de 3-4 db-nál ki is fújt az egész...


Szóval csak oda szeretnék kilyukadni, hogyha tényleg érdekel a zongorázás, van belső motiváció, akkor egyedül is el tudsz érni sok mindent, tudod tanulni és belehúzol kicsit, gyakorolsz sokat és nyitva az út a zongorázás világában.kiss
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

Örülök, hogy ide tévedtem. Nos ami engem illet én is ezt a tehnikát használom, ... de önkéntelenül ... és negatív módon. És lassan sírba is tesz.

Konkrétan akárhányszor akárki előtt kell zongoráznom bármilyen könnyű vagy nehéz darabot, a kezem szinte irányíthatatlanná válik a remegéstől. Ajtón kívül rendszeresen letudom nyűgözni az embereket és előttük meg süllyedek el szégyenemben. Maga a zongorázás hirtelen egy ilyen céltáblás játékká válik amiben mintha folyton azzal kellene törődnöm nehogy "mellé dobjak". És emellett roham szerűen előjön egy bizonyos félelem szinte bármilyen közeli vagy idegen ember is volna közelemben.

Tudom azt hogy a gondolkodásomban van a hiba. Nem tudom irányítani a gondolataimat és rendkívül érzékeny vagyok rájuk. A könyvekből amiket eddig olvastam azokból kb ennyire jöttem rá, .. hogy igen is a gondolataimban van a hiba.

Jelenleg egy olcsó de hatásos gyógyszert használok mentő-ővként az egyetemen, ami varázslat szerűen megszünteti ezt és ennek köszönhetően mégis csak nagyobb sikereim voltak mint kudarcaim többnyire, ... de létezik egy elkönyvelt dolog bennem, hogy én nincs mit csináljak mert egyszerűen remegek ha mások előtt akarok "megnyílni" ... vagy bizonyítani.

Ha valaki valamikor hasonló helyzetben volt és sikerült legyőznie nagyon hálás lennék ha kisegíteni valamiféle útmutatóval...

Nem készülök koncert zongoristának de akkor sem mehet így tovább ez a görcsös szorongás...

Én azt tudom neked mondani, hogy mivel nagy művészkedvelő vagy, próbálj meg lélekben úgy eggyé válni a hangszerrel, mintha a zongorának ugyanolyan fontos lennél, mint neked a zongora. Érezd azt, mintha elválaszthatatlan barátok lennétek, és ezáltal érezd magadban a benső mosolyt, amit persze megosztasz a zongorával, és nevess magadban, hogy nincs olyan helyzet, ami kilökne ebből az állapotból. Ezáltal a tömeg sem fog már téged érdekelni.
Egyébként amit oliyboty mondott, az is nagyon frappáns ötlet. :p
 

kutibotond

Új tag
Szia Berni!

Én úgy érzem tisztában vagyok önmagammal, és bármit feltudok vállalni amire tudom hogy igaz. A problémám az, hogy nem sikerül leküzdenem ezt a szorongásomat- ezért is írtam ebbe a topicba.

Zongorázni imádok és remélem mindörökké a hobbym lesz. Tervezek eljutni kávéházkba vagy esetleg éttermekbe játszani, de azt ilyen praktikus hobbyként mint ahogy régebben zenealapokat árultam. Csak mert szeretem ezt csinálni és pénzt is hoz. De még nem nagyon merek jelentkezni, mert egyszerűen nem megy hogy nyíltan is hozzam azt a formámat amit megtudok valósítani.

Viszont ha lehetőségem lesz rá mindenképpen, mint zeneszerző szeretnék megélni.

Szia Progresszor!

Köszi, hogy elolvastad amit értem és hogy válaszoltál. Amit mondasz arra engem is inspirált egy film egy zseni kis gyerekről. És igaz ez a dolog, tényleg így kellene menjen. Viszont bonyolult,mert érzem és tudom hogy képes vagyok eljátszani az x-y darabokat és mikor hozzányúlok a billentyűkhöz mégis elkap ez a görcsös valami, és elpárolog az a kis önbizalom is és olyan érzésem van mintha kényszerített feladatot kéne elvégezzek mikor játszok és nem egy kellemes élmény. Mégis előtte várom a pillanatot mert végül is én szívesen játszom.

Meg kell tanulnom elengedni magam és ne folyton kritizáljam közben magam fejben, és akkor jó lesz ... a kérdés az,hogy mit tudok ennek érdekében tenni amit még nem tettem ? Vagy csak várjak és idővel rendbe jön minden ? De tudom, hogyha azt a gyógyszert nem szedem be komolyabb eseményekre akkor folytonos kudarcom lesz. Úgy hogy az eddigi tervem az, hogy azért igyekezzem mellőzni ezt amennyibben lehet és elfelejteni a kritizálást. Ez így hosszú távon biztos megoldás csak az a baj, hogy ilyen önfejlesztés dolgokban elég türelmetlen vagyok :).
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Berni!

Én úgy érzem tisztában vagyok önmagammal, és bármit feltudok vállalni amire tudom hogy igaz. A problémám az, hogy nem sikerül leküzdenem ezt a szorongásomat- ezért is írtam ebbe a topicba.

Zongorázni imádok és remélem mindörökké a hobbym lesz. Tervezek eljutni kávéházkba vagy esetleg éttermekbe játszani, de azt ilyen praktikus hobbyként mint ahogy régebben zenealapokat árultam. Csak mert szeretem ezt csinálni és pénzt is hoz. De még nem nagyon merek jelentkezni, mert egyszerűen nem megy hogy nyíltan is hozzam azt a formámat amit megtudok valósítani.

Viszont ha lehetőségem lesz rá mindenképpen, mint zeneszerző szeretnék megélni.

Szia Progresszor!

Köszi, hogy elolvastad amit értem és hogy válaszoltál. Amit mondasz arra engem is inspirált egy film egy zseni kis gyerekről. És igaz ez a dolog, tényleg így kellene menjen. Viszont bonyolult,mert érzem és tudom hogy képes vagyok eljátszani az x-y darabokat és mikor hozzányúlok a billentyűkhöz mégis elkap ez a görcsös valami, és elpárolog az a kis önbizalom is és olyan érzésem van mintha kényszerített feladatot kéne elvégezzek mikor játszok és nem egy kellemes élmény. Mégis előtte várom a pillanatot mert végül is én szívesen játszom.

Meg kell tanulnom elengedni magam és ne folyton kritizáljam közben magam fejben, és akkor jó lesz ... a kérdés az,hogy mit tudok ennek érdekében tenni amit még nem tettem ? Vagy csak várjak és idővel rendbe jön minden ? De tudom, hogyha azt a gyógyszert nem szedem be komolyabb eseményekre akkor folytonos kudarcom lesz. Úgy hogy az eddigi tervem az, hogy azért igyekezzem mellőzni ezt amennyibben lehet és elfelejteni a kritizálást. Ez így hosszú távon biztos megoldás csak az a baj, hogy ilyen önfejlesztés dolgokban elég türelmetlen vagyok :).

Szia!

Csak az lehet nagy művész, aki nem kritizálja a zenét, hanem élvezi, és átérzi annak mondanivalóját. Ha ez megvan, akkor tökmindegy hogy milyen zenét játszol, nem fogsz kényszert érezni, hanem élvezni fogod azt. Tehát minden a szívben dől el. :p Ha ezt fogod érezni, akkor szerintem a lehető legjobb utat választottad.

Igen a zene világában, az elsődleges szempont a türelem, és hogy légy megértő önmagaddal szemben. Idővel minden kifog alakulni.

Igen sajnos a gyógyszer, nem jó tanács, mert az kihat a tehetségedre, és az játszik majd döntő szerepet. Tehát amennyire lehet, mellőzd azt. Mindig a hited játsza a főszerepet, tehát ha azt hiszed (főleg a későbbiek folyamán) hogy csak gyógyszerrel vagy képes játszani, akkor egy idő után már az nélkülözhetetlenné fog válni, és nélküle nem leszel képes arra, hogy játsz, ami arra fog mutatni, hogy semmit sem fog érni a tehetséged.

Légy kitartó, és mellőzd a maximalizmust, mert akkor csak még türelmetlenebb leszel! :D
 

kutibotond

Új tag
Én már bizonyítgattam magamnak, hogy gyógyszer nélkül is tudok játszani. Amúgy régebb még kamera előtt is úgy izgultam mint más előtt :)), most már nincs ilyen. És párszor előfordult, hogy akaratlanul de megfeledkeztem arról, hogy most másnak zongorázok :). De pl. a múlt héten volt egy kis egyszerű ellenőrzés partitúraolvasásból , két kicsi két soros darabot kellett játszani és az elsőnél kicsit remegett a kezem, a másodiknál annál inkább :| (azt hiszem azért mert arra az elsőre én kaptam a legnagyobb pontot :)) ). De ettől eltekintve mégis úgy mostanában kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, főleg ha folyton bebizonyosodik hogy senki sem bánt ha elrontom és bízhatok magamban mert jó vagyok :) és ... nem kell szégyellnem magam ha valaki jobb nálam ...

Köszi hogy írtál, ez jól esett :)!
 

susan.red

Állandó Tag
Állandó Tag
Segítséget szeretnék kérni! Az utóbbi időben extrasystolék tarkítják az életemet. Van egy mitrális prolapszusom, de ez
állítólag nem olyan mérvű, hogy egy nap 1300 db ritmuszavarom legyen. Jött a bétablokkoló, 80 -as vérnyomás, 55 pulzus.
Egész nap csak álmos vagyok. 1996-ban végeztem agykontrollt. Igazából csak hajtok, dolgozom. Próbáltam egy-két módszert, de nem dicsekednék vele. Mit tanácsoltok, mit is próbáljak ki? Takarítás? Vagy?
Nagyon megköszönném, ha volna valakinek egy jó ötlete. Nem akarok gyógyszeren élni.
kiss
 

Örökmozgó

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Berni!

Én úgy érzem tisztában vagyok önmagammal, és bármit feltudok vállalni amire tudom hogy igaz. A problémám az, hogy nem sikerül leküzdenem ezt a szorongásomat- ezért is írtam ebbe a topicba.

Zongorázni imádok és remélem mindörökké a hobbym lesz. Tervezek eljutni kávéházkba vagy esetleg éttermekbe játszani, de azt ilyen praktikus hobbyként mint ahogy régebben zenealapokat árultam. Csak mert szeretem ezt csinálni és pénzt is hoz. De még nem nagyon merek jelentkezni, mert egyszerűen nem megy hogy nyíltan is hozzam azt a formámat amit megtudok valósítani.

Viszont ha lehetőségem lesz rá mindenképpen, mint zeneszerző szeretnék megélni.

Szia Progresszor!

Köszi, hogy elolvastad amit értem és hogy válaszoltál. Amit mondasz arra engem is inspirált egy film egy zseni kis gyerekről. És igaz ez a dolog, tényleg így kellene menjen. Viszont bonyolult,mert érzem és tudom hogy képes vagyok eljátszani az x-y darabokat és mikor hozzányúlok a billentyűkhöz mégis elkap ez a görcsös valami, és elpárolog az a kis önbizalom is és olyan érzésem van mintha kényszerített feladatot kéne elvégezzek mikor játszok és nem egy kellemes élmény. Mégis előtte várom a pillanatot mert végül is én szívesen játszom.

Meg kell tanulnom elengedni magam és ne folyton kritizáljam közben magam fejben, és akkor jó lesz ... a kérdés az,hogy mit tudok ennek érdekében tenni amit még nem tettem ? Vagy csak várjak és idővel rendbe jön minden ? De tudom, hogyha azt a gyógyszert nem szedem be komolyabb eseményekre akkor folytonos kudarcom lesz. Úgy hogy az eddigi tervem az, hogy azért igyekezzem mellőzni ezt amennyibben lehet és elfelejteni a kritizálást. Ez így hosszú távon biztos megoldás csak az a baj, hogy ilyen önfejlesztés dolgokban elég türelmetlen vagyok :).

EFT!!! Nagyon jó lesz a szorongásodra! (Más művészeti ágban ,magam is átestem hasonló "élményen".);)
 

most

Állandó Tag
Állandó Tag
Én már bizonyítgattam magamnak, hogy gyógyszer nélkül is tudok játszani. Amúgy régebb még kamera előtt is úgy izgultam mint más előtt :)), most már nincs ilyen. És párszor előfordult, hogy akaratlanul de megfeledkeztem arról, hogy most másnak zongorázok :). De pl. a múlt héten volt egy kis egyszerű ellenőrzés partitúraolvasásból , két kicsi két soros darabot kellett játszani és az elsőnél kicsit remegett a kezem, a másodiknál annál inkább :| (azt hiszem azért mert arra az elsőre én kaptam a legnagyobb pontot :)) ). De ettől eltekintve mégis úgy mostanában kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, főleg ha folyton bebizonyosodik hogy senki sem bánt ha elrontom és bízhatok magamban mert jó vagyok :) és ... nem kell szégyellnem magam ha valaki jobb nálam ...

Köszi hogy írtál, ez jól esett :)!

a spontaneitás okoz gondot, abba a paradoxonba keveredtél h játszani öntudatlanul kell... a darabot meg tudni kell...

légy te az... aki tud játszani :) abban a pillanatban amikor megtanultad a számot add át magad az öntudatnak... zenének...

két oldalról támadnám a dolgot... ha a kamerát már legyőzted kérd meg egy barátodat tartsa a kamerát így ott is van meg nem is..
... halhass meg valakit úgy h közben magadat- testedet is figyeled ..látod máris ..."hárman vagytok" a zene ö és te ...

másik oldal keress egy színpadot ... most üresen...kezd azzal h megfogod megszagolod... aztán menj fel... halhasd meg a lépteid különböző járással...
csinálj zajokat..tapsolj...

...aztán ülj le a szélére lógasd a lábad kalimpálj ! ..majd csendeseddj el hallgasd meg a terem zajokat- csendet
nézz a nézőtérre képzelj oda embereket akik néznek
aztán képzeld h káposzta fejük van majd azt h a káposztán két fül ...:)
és sok minden más eszedbe jut majd..a lényeg h megéld... pont mint a zenében
ezért mondják h ... játsz ...
 

most

Állandó Tag
Állandó Tag
Segítséget szeretnék kérni! Az utóbbi időben extrasystolék tarkítják az életemet. Van egy mitrális prolapszusom, de ez
állítólag nem olyan mérvű, hogy egy nap 1300 db ritmuszavarom legyen. Jött a bétablokkoló, 80 -as vérnyomás, 55 pulzus.
Egész nap csak álmos vagyok. 1996-ban végeztem agykontrollt. Igazából csak hajtok, dolgozom. Próbáltam egy-két módszert, de nem dicsekednék vele. Mit tanácsoltok, mit is próbáljak ki? Takarítás? Vagy?
Nagyon megköszönném, ha volna valakinek egy jó ötlete. Nem akarok gyógyszeren élni.
kiss

húha ....Az utóbbi időben extrasystolék tarkítják az életemet....
nem nem és nem, nem egy betegség vagy 'hanem egy ember akinek tünetei is vannak ...

ritmus zavara annak van aki kapkod fűhöz-fához csak önmagához nem...
hajtok dolgozom... kiért miért? másnak meg érted kéne.. ezt mondja szíved...

takatitástakariástakaritás és megbocsátásmegbocsátásmegbocsátás ...
'tégy magadért...
(próbálkozás és a tett... ismered a közmondást..);)


térj vissza önmagadhoz... magadnak mindig "kéznél" vagy h szeress és örömet okozz...
vedd ölbe szívedet... vigasztald meg ültess bele szép dolgokat... és sok sok örömet minden nap ...
te is örömben fogantál ... örömre '
 
Oldal tetejére