Ajándék pillanatok Neked...

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content.

A Canadahun nem járul hozzá bemutatni - vagy a megtaláláshoz iránymutatást adni - olyan tartalmú anyagot, ami a copyright (szerzői jog) által védett, csak akkor, ha van szükséges legális engedély rá.
Adminisztrátor

Ebben a topikban mindenféle vers található, ami kellemes időtöltést, szellemi kikapcsolódást jelenthet. Feltöltődésnek ajánlom a klasszikus- és kortárs költők műveire szomjazónak...


,,Jőjj pihenni, szabad perceidben,
gépek, számok fáradt embere!
A barátság meghitt otthonába
hív a költő,
- beszélgess vele."

arckep.jpg


/Veress Ferenc/
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
canada-goose.jpg

Szigethy Ferenc

A SZERETET DICSÉRETE

Hiába szólok angyalok nyelvén,
Hiába szép a beszédem nagyon,
Ha szeretet pedig nincsen énbennem,
Én Isten elõtt csak olyanná lettem,
Mint zengõ érc, vagy pengõ cimbalom.

És láthatok én, tudhatok jövendõt,
S lehet világos minden nagy titok -
Lehetek én nagy bármely tudományban,
A hitemet bár mindennap megálljam,
Szeretet nélkül semmi sem vagyok.

Ha vagyonomat felétetem mind is
És ha testemet tûzre is adom,
Szeretet nélkül meghalt amit tettem,
Az örök cél lett megcsúfolva bennem,
Az én lelkemnek nincs haszna azon.

Mert a szeretet kegyes, hosszútûrõ,
Nem kérkedik az, nem irigykedik,
Nem ismerõs a maga haragjával -
Együtt örül az igaz igazsággal,
Hisz és remél a végsõ ideig.

Hiába szólok angyaloknak nyelvén,
Hiába szép a beszédem nagyon,
Ha szeretet pedig nincsen énbennem,
Én Isten elõtt csak olyanná lettem,
Mint zengõ érc, vagy pengõ cimbalom
<!-- / message --><!-- sig -->
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag

Zsoltár az örök nőhöz

Kútszemed időtlen mélységéből
Visszacsillannak az évek és a pillanat,
Amikor megnyílt az óvó fészek,
S jöttél a világra fénynek…​

Nem azért fakadt e dal,
Hogy számláljon évet, hónapot,
Ez csak egy merengő sóhaj,
Mely áldja az Istent, hogy adott!​

És áldja az Asszonyt, akiből nyíltál,
Mint egy virág a kikeletben,
Küldte a méhéből fények titkát
Örök hitét a szerelemben.​

És áldom a forrást szemed mélyén,
Ahol a fényed időtlen csillan,
Ölellek makacs, önző szívvel,
Fürödnék Benned holtomiglan!​
<!-- / message --><!-- sig -->
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
wiccalogo.gif



Mészáros Ferenc

Földanya lánya

Hazám a Földanya legszebb lánya,
balladát táncol furcsa fényben,
léptei gyász-dobbanása
csillagokat ríkat az égen.

Balladás táncát hetedszer járja,
sóhaján orgona nyílik,
elrabolt gyermekeit siratón
dobban a kútszemű sírig.

Kútszemű síron hét fejfa lángol,
hét csillag égi virága.
Fényükben járja végtelen táncát
Földanya legszebb lánya.​

<!-- / message --><!-- sig -->
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag


<META content=Word.Document name=ProgId><META content="Microsoft Word 11" name=Generator><META content="Microsoft Word 11" name=Originator><LINK href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CZsoka%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsoh tml1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel=File-List><STYLE><!--/* Style Definitions */p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal{mso-style-parent:"";margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;mso-pagination:widow-orphan;font-size:12.0pt;font-family:"Times New Roman";mso-fareast-font-family:"Times New Roman";}@page Section1{size:612.0pt 792.0pt;margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;mso-header-margin:35.4pt;mso-footer-margin:35.4pt;mso-paper-source:0;}div.Section1{page:Section1;}--></STYLE>Szív és lélek

Éjjel nem alszik a szív,
Mellé bújik a lélek,
Mesél egy másik világról,
Ahol a szív mindig lángol,
S álmot hoznak a fények,
Lélekbe rejtett meséket.​
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
szív.jpg


Marschalkó Lajos

<META content=Word.Document name=ProgId><META content="Microsoft Word 11" name=Generator><META content="Microsoft Word 11" name=Originator><LINK href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CZsoka%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsoh tml1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel=File-List><STYLE><!--/* Style Definitions */p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal{mso-style-parent:"";margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;mso-pagination:widow-orphan;font-size:12.0pt;font-family:"Times New Roman";mso-fareast-font-family:"Times New Roman";}@page Section1{size:595.3pt 841.9pt;margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;mso-header-margin:35.4pt;mso-footer-margin:35.4pt;mso-paper-source:0;}div.Section1{page:Section1;}--></STYLE>Szív vagyok

Csak szív vagyok, de semmi, semmi más
Száz lüktetés, száz tompa dobbanás
Kis hús-darab, mely balga és botor,
Robotra járó szüntelen motor.

Csak szív vagyok, nem büszke emberész,
Mely csillagokra szállni is merész,
Nem gondolat, nem eszme és erő,
Amellyel halni kész a vakmerő.

Csak szív vagyok, pár nesz, pár gyenge hang,
Örökkön kongó halk üveg-harang
S a végzetemhez kell csak oly kevés:
Egyforma könnyen öl a bú, s a kés.

Csak szív vagyok, csak gyatra és szegény,
De mégis gyúlad bennem égi fény,
A kis parány lesz vad s egetverő,
Tenger-vihar, mely dac, hit és erő.

Egy vágy, mely észnél több, mert nem tagad,
De tűr, lemond, nem kér, hanem csak ad.
Egy érzés, mely a cél, a vég, az út,
Mivel a gyenge élni s ölni tud.

Csak szív vagyok, de ezzel szüntelen,
Világok sorsa változik velem,
Mert nem tudok bár semmit, ámde van
egy bűvös titkú érzésem, szavam.

Amelyből égi kórus énekel,
Vetett ember-mag mindörökre kel,
Mely több, mint élet, múlt, jövő, jelen
Egy szó, amely, mint tenger végtelen.

Egy szó, amely ha lettem síri por,
Az esti szellő ezzel kap, sodor,
Egy érzés, mely ezer halál felett,
Egy másik szívnek súgja, hogy szeret

<!-- / message --><!-- sig -->
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag


Mészáros Ferenc

Sólyomhimnusz

Szárnyak nélkül béna a szeretet,
csillagfénytelenül börtön a remény,
szikkadnak gallyai Égigérő fának,
üresek a fészkek lombja rejtekén.

Szarvas csapásait ne a földön keresd!
Csillagok ösvényén vezet a nyoma.
Ha kitárulsz felé szíved ablakával
fény hátán ömlik beléd a Haza.

Sólyom röptét ne az égen fürkészd!
Lelkedben fészkel a büszke madár.
Ha fényektől dúsul fel a véred
Hazád egére újra visszaszáll.

Haza kell találnod bolyongásaidból!
Fészekben költeni a jövő álmait.
Segítenek majd csillagközi fények
Hazádra tárni a remény szárnyait.​

<!-- / message --><!-- sig -->
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
armageddon-s.jpg


Pigmont Éva

Ember te tetted ezt...

Csodáltam a kék eget,
A rajta futó felleget,
Mára ez mind elveszett,
A szenny tönkretette az ózonréteget...
- ember te tetted ezt! -

Csodáltam a tenger tisztaságát,
A kéken csillogó hullámzását,
Ma olaj, kátrány, benzin, szennyezi be
Vizek élővilágát pusztítja el
- ember te tetted ezt! -

Csodáltam a vizek csillogását,
Az ugráló pisztrángok ívását,
Ma szennyezett, habzó vizeken kiáltanának,
Szólni nem tudnak, így csak
tátogva a partra ugrálnak
- ember te tetted ezt! -

Pusztul a világ szenny lepi el,
Meghal a Föld, s nyomában az emberek,
A hőség, a víz, a köd hoz pusztulást,
Meghal az ember, és az élővilág...
- EMBER te tetted ezt! -​
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
normal_0816gyertya.jpg


gosivali

Talán a gyertyaláng..

Talán egy színes festmény a lét csupán…
Talán nagy, vidám ház e világ, és végtelen falán
Talán a fák, az ég is csak képek…
Talán a porszem földi lények
- köztük az emberek - angyalok ma már,
s Isten épp’ rólunk mesél.

Talán való az álom, hogy nincs halál…
Talán a sötétből hajnalpír fakad…
Talán halott szerelmek élednek újra…
Talán az angyalok szemében,
aranyló reszketéssel megcsillan most a Nap…
nyár csókol, s szél dalol tavaszt.

Talán még visszatér a tűnt varázs…
Talán fény-ébredésre kék hajnal fakad…
Talán éled halott szerelmünk újra…
Talán bús szemedben megcsillan még a Nap,
s fényével visszatér a nyári láz,
napfény-tűz ébreszt, fénycsók-varázs.

Talán a fagyos, hófehér táj is álom…
Talán csak tisztul álmában a világ,
Talán gyertyaláng kelti föl, kinek e lét örök álom,
Talán harmatot csókol a hajnal a halott fákon.
Gyere, aludjunk kedves. Talán való az álmom.
Mire ébredsz, szerelmem, álmodat valóra váltom!​

<!-- / message --><!-- sig -->
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
szentgyorgyi.jpg

Szent-Györgyi Albert

Uram

Fölfedted előttünk az anyagban
rejlő energia titkát,
Hogy munkánkat könnyebbé
és az életet magasztossá tegyük.
Megtanítottál a hangnál is
sebesebb utazásra,
Hogy a távolság ne válassza el
többé az embertől az embert.​

Munkánk gyümölcsét,
a lövedékké sűrített energiát
Mi eljuttatjuk a föld
legtávolabbi sarkaiba,
Hogy egymást nyomorúságba
és pusztulásba taszítsuk,
Hogy a letarolt földről
kiírtsunk minden élőt. Uram! Ne hagyd,
hogy leromboljam az élet templomát,
Engedd, hogy hasznomra váljék a tudás,
hogy hasznossá lehessek általa!
Adj méltóságot rövid napjaimnak!​


<!-- / message --><!-- sig -->
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
jezus.jpg


Rácsai Róbert

Egy arcképhez

I.
Úgy néztem fel rád, ahogyan
egy festményt figyel az ember.
Saját magányomban voltam
a hűvös templomi csendben.

Szomorúan síró szemek,
időtálló árnyalatok.
Megfognak, nem eresztenek;
bennük várok és hallgatok.

II.
Már másodszor pillantok rád,
szörnyedve tapintom sebed.
Fogod a töviskoronát,
és a lábaimhoz veted.

Másik énem idehozod,
És mint tükröt, elém teszed.
Véred a testedről csorog,
s csuklódba tépnek a szegek.

Nemcsak tiéd a fájdalom.
Nekem is épültek keresztek.
Én a magamét kiválasztom,
és súlyától a porba térdelek.

Arcom befedi a homok.
Kérek egy segítő kezet,
amivel majd felállhatok:
ezt szeretném mindenek felett.

III.
A lelkembe tekintenek
a mélyre hatoló szemek,
majd óvón felsegítenek
a földről angyali kezek.

Torkomra forrtak a szavak.
Parti hullámként megtörtem...
Mert én is megtagadtalak,
akárcsak mások énelőttem.

Vedd le rólam árulásom,
és a gyáva kételyeket.
A Te bocsánatod várom,
ha mások elfelejtenek.

IV.
A templomba ma is járnak,
adakoznak a szegények.
Gazdag bűnösökre várnak
az üres gyóntatószékek.

V.
Hallottalak, Uram, belefulladni
értünk az utolsó sóhajodba.
Éloi, Éloi lámmá szábáktáni?
Én nem akarom ezt mondani soha!​

<!-- / message --><!-- sig -->
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
image002.jpg


Kisfaludy György

Hunnia népe

Hunnia népe, ha hun lesz
Más szava félve gyalázza
Hunnia népe, ha hun lesz
Más csizma már nem alázza

Hunnia népe, ha hun lesz
Más egek nyílnak eléje
Hunnia népe, ha hun lesz
Eljön az ellene vége

Hunnia népe, ha hun lesz
Kétkezi embere boldog
Hunnia népe, ha hun lesz
Egyből megérti a dolgot

Hunnia népe, ha hun lesz
Újra kitisztul az elme
Hunnia népe, ha hun lesz
Eljön a régi kegyelme

Hunnia népe, ha hun lesz
Lesz szava "senki magyarnak"
Hunnia népe, ha hun lesz
Nem mondja senki "agyarnak"

Hunnia népe, ha hun lesz
Senki se kétkedi többé
Hunnia népe, ha hun lesz
Becsületbe maradva örökké

Hunnia népe, ha hun lesz
Felragyog szent koronája
Hunnia népe, ha hun lesz
Szent a királya alája

Hunnia népe, ha hun lesz
Napjai újra a régik
Hunnia népe, ha hun lesz
Istene karjai védik

Hunnia népe, ha hun lesz
Tárul a szent Íge szárnya
Hunnia népe, ha hun lesz
Csillagok távola várja​

<!-- / message --><!-- sig -->
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
tn_aid7735_20080418151354_229.jpeg


JÓKAI ANNA


IMA MAGYARORSZÁGÉRT

Öregisten, Nagyisten
nézd, hogy élünk itt lenn
katlanba zárva
csodára várva
csöbörből vödörbe magyarok.
Itt élünk se élve se halva
hurrá a vödörben hal van
süthetünk szálkás kis pecsenyét
a friss húst viszi már a fürge menyét
körben a bozótból
ragadozók szeme villog
az elhevert csordákon
áldozati billog.
(csitt, csak csendesen, ne kiálts,
mormold csak, mormold az imát)

Öregisten, Nagyisten
ha Te nem, ki segítsen?
Sovány lakomára
nohabort kínáltak
s akik ezt megitták
bódultakká váltak.
(... csak csendesen, ne siránkozz,
halkan szólj elkábult hazánkhoz)
Öregisten, Nagyisten
érted sóvárog ma minden
akik hortyognak szanaszét
vagy éberen vigyáznak
síkos savas eső alatt
biz egyformán áznak.
(... csak csendesen, mind aki lázad,
báránybőr jelmezben figyelik a házad)
Öregisten, Nagyisten
erősíts a hitben
hogy ami késik
azért el nem múlik
él még a Te nyájad bárha szőre hullik.
(... csak csendesen, nem használ a lárma,
mostohaszülők közt még árvább az árva)
Öregisten, Nagyisten
más remény nincsen
mint igazad, kegyelmed
hogy Te szabj végül rendet
maradék országnak
adj életes kedvet
a lecsonkolt többit
gyógyítgasd ne engedd
önnön gyilkosává válni –
haza kell találni!
(... csak csendesen, mert vád alá vesznek,
jönnek janicsárék, kerék alá tesznek)
Öregisten, Nagyisten
nem hoztak, de vittek
a vak lóra azt hazudták bátor
suba alatt kupec lett a pásztor
műdalokkal altat nejlonfurulyája
dagonyáztat minket langyos pocsolyában.
(... csak csendesen, ne élvezd a táncot,
csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot)
Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk
hegyeink elcsórták, eladó a rónánk
fulladunk a füstben a folyónkban cián
sorvasztja a lelkünk a ránk tukmált Isten-hiány
mértékadó értelmiség minden mérték nélkül!
hóhér a halottal cinikusan békül
dús szobákban álparasztok
a búzát égetik ők nem harasztot
melósvezér nyüszít, uszít
munkásember helyben fut itt
a hajléktalant rendőr verte
shoppingcenter országszerte
mocskos pénznek nincsen szaga
gaztól rabolt s gaz lett maga
és a művész? búsan kérded
megvették a tehetséget
sirasd őket Ősi Anya
zsoldospénznek sincsen szaga
(... csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni,
végtelen időben mindenkit megtérni)
Öregisten, Nagyisten
kit kövessünk s kit nem?
Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd
hisztériát űzz el indulatunk meghagyd
a reánk szabott leckét beteljesíthessük
gőgösek se legyünk kétségbe se essünk
nácítudat, bolsitudat
csak álarc a Szörnynek
egyképp meggyötörtek
lám egymásra törnek
gonosz század elment
nehéz évek jönnek
melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,
biztass hogy a testvérharc megszűnhet
göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe
édes hazánkat annak is kellős közepébe
a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke...
Annyi gyalázatos koron át
őrizd meg számunkra misztikus koronád.
(… csak csendesen, akinek füle van, hallja;
a látónak látható, hasad az Ég alja)
Öregisten, Nagyisten
mit akarjunk s mit nem:
törvényed vezessen
hogy e kis nép oda ne vesszen
át ne lyukadjon helyünkön a térkép
ki ne radírozzon a világi lét végképp
serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét
kend meg könnyektől elhomálylott szemét
küldd le a magasból újra e véres-veres földre
tartsd köztünk szellemét most és mindörökre.
(A Születés előtt túl hosszú volt az Ádvent
- hiszen az életünk hovatovább ráment –
mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
fotozz_83674.jpg

Soóky Melinda:

Ennyi csupán

Csak egy akkord a zongorán,
Amire szívünk oly régóta vár.
Csak egy szélbe suttogott szó,
Amit kimondani annyira jó.
Csak egy félmosoly az ajkadon,
Miközben a lelkedet hallgatom.
Csak egy simogató szempár,
Ha nem lenne, megálmodnám.
Csak egy könnyű kéz a válladon
És megszűnik minden fájdalom.
Csak egy elvarázsolt pillanat,
Ami örökre a miénk marad.​

<!-- / message --><!-- sig -->
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
paste-dove.jpg


Régi magyar áldás:

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
és áldott legyen egész életed.
Legyen áldott benned a Fény,
hogy másoknak is fénye lehess,
legyen áldott a Nap sugara
és melegítse fel szívedet,

hogy lehess meleget osztó forrás
a szeretetre szomjazóknak
és legyen áldott támasz karod
a segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad
minden hozzád fordulónak,
legyen áldást hozó kezed
azoknak akik érte nyúlnak.

Végül legyen áldott immár
minden hibád, bűnöd, vétked,
hiszen Aki megbocsátja,
végtelenül szeret téged.

<!-- / message --><!-- sig -->
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
Virag1_200.jpg


Erdélyi József:

Néma imák...

Legszebbek a néma imák…
Imádkozik minden virág;
kék imát mond a kék katáng,
kék virága kék Miatyánk.

Gyalogútak, dűlők fele
két katánggal van most tele;
mélyült keréknyomok között
milljó kék Miatyánk köszönt.

– Ki itt jársz, légy jó emberünk
s néma imát mondj mivelünk;
tekints némán az égre fel, –
egy pillantást megérdeme

Minden tövön száz kék katáng
mondja némán hogy „Mi Atyánk”
s hervad hamar és boldogan,
benne mert új élet fogan.

Mert küllőkkel bár töretünk,
kocsikenőcs a kenetünk;
mig az égre felnézhetünk,
örök élet az életünk…​

<!-- / message --><!-- sig -->
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
the+apostol.JPG


Ölbey Irén :

Az apostol

Másé a rév és másé az aranya,
Koldus én vagyok, egyedül magam.
A kert, a mező másoknak terem,
Vagyok száműzött, örök nemtelen.

Engem Krisztus cégérnek tett ide,
Hogy számon élőn éljen az ige.
Utolsó én az emberek között,
Csak tanítok, csak sebet kötözök,

S megáldom azt, aki engem szidva szid,
S megcsókolom, aki kővel meghajít.
Én dolgozom, hogy körmöm leszakad,
S jutalmam nincs a kerek ég alatt.

Az én utam kietlen elhagyott,
Mert költő, költő s apostol vagyok.
Kenyér vagyok, melyből mindenki tör,
de engem vad, maró éhség gyötör.

Ital vagyok, mit akárki ihat,
De engem az Úr – jaj szomjazni hagy.
Olaj vagyok. Én rólam írva van:
Világítsak s emésszem el magam.​

<!-- / message --><!-- sig -->
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
prayer-hands.png


Bede Anna:


Fohász


Köszönöm azt, Uram, hogy élek,
Köszönöm azt, hogy ép hitem,
S hogy e világban ím, a lélek
Gyönyörű házát építem


Köszönöm azt, hogy sok bajomban
a Te Igéd vigasztalás,
s hogy ahol ennyi fájdalom van,
Tovaröpít egy jó varázs.


Valami mindig talpra állít,
valaki mindig megsegít,
rövid utunk kálváriáit –
járva az átkok berkeit.


Köszönöm azt, hogy vársz a Mennyben,
s hívogató szód rám talál.
A sugaras, kék végtelenben
köszönöm azt, hogy nincs halál.​
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
61328_madvezet.jpg


SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER

Madonna

Rólad álmodtam,
ki mindőnk anyja voltál,
akit dícsér ma minden zsoltár,
kinek szobrot állít minden oltár,
ki után sóhajt rég omolt vár
ki után zümmög rég kihalt gyár,
kihez az Úr is tisztelettel szólt már,
ki rólunk,mielőtt születtünk,tudtál.

Rólad álmodtam
s álmom szebb nem lészen ennél,
Te mindőnket egyformán szerettél,
holtakat a sírból felvezettél,
megálltunk ott a szent Keresztnél
még nem száradt fel ott a szent vér,
megköszöntük, hogy asszony s lány lehettél,
s érintésedre mi vad állatokból – testvér.​

<!-- / message --><!-- sig -->
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
LUKÁTS MÁRTA

A GYERTYA

Egyenesen, szilárdan áll,
Fénylő szemmel fölfelé néz,
Bár légköre olykor ködös,
Sötét s nyomasztóan nehéz.

Ruhája tiszta és fehér,
Nincs rajta semmi szenny, mocsok,
S ha ráfröcskölnek is ilyet,
Simaságáról lecsorog.

Meghittséget, szeretetet
Serceg lágy-szelíden hangja,
Akkor is, ha körülötte
Ezt senki, senki sem tudja.

Önzetlenül ég, melegít,
A sötétnek nincs itt helye,
Hiszen, mint az igaz ember,
Ő is fényre van teremtve.

Olykor küzd az áramlattal,
És titokban sír talán,
Mert néha sűrű cseppekben
Folynak a könnyek oldalán.

Aztán ismét bíztat, hitre
Serkent, szinte megnő lángja,
Hogy rohamosan csökken, fogy,
Sőt csonkig ég, nem is bánja.

Küldetését befejezte:
Ő eltűnt, s csak azért égett,
Hogy a kereső szívébe
Fényt vigyen és melegséget.

Ahogy most nézem a gyertyát,
Amint serkentően lobog,
Vágy ébred bennem, s most én is
Fényleni, égni akarok.

Hinteni a szeretetet
Önzetlenül jónak, rossznak,
Hogy méltó hirdetője legyek
A közénk jött Megváltónak.


gyertya12.jpg

<!-- / message --><!-- sig -->
 
Oldal tetejére