Ajándék pillanatok Neked...

Évicus témája a 'Irodalom' fórumban , 2008 Augusztus 18.

  1. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content.

    A Canadahun nem járul hozzá bemutatni - vagy a megtaláláshoz iránymutatást adni - olyan tartalmú anyagot, ami a copyright (szerzői jog) által védett, csak akkor, ha van szükséges legális engedély rá.
    Adminisztrátor

    Ebben a topikban mindenféle vers található, ami kellemes időtöltést, szellemi kikapcsolódást jelenthet. Feltöltődésnek ajánlom a klasszikus- és kortárs költők műveire szomjazónak...


    ,,Jőjj pihenni, szabad perceidben,
    gépek, számok fáradt embere!
    A barátság meghitt otthonába
    hív a költő,
    - beszélgess vele."

    [​IMG]

    /Veress Ferenc/
     
  2. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Szigethy Ferenc

    A SZERETET DICSÉRETE

    Hiába szólok angyalok nyelvén,
    Hiába szép a beszédem nagyon,
    Ha szeretet pedig nincsen énbennem,
    Én Isten elõtt csak olyanná lettem,
    Mint zengõ érc, vagy pengõ cimbalom.

    És láthatok én, tudhatok jövendõt,
    S lehet világos minden nagy titok -
    Lehetek én nagy bármely tudományban,
    A hitemet bár mindennap megálljam,
    Szeretet nélkül semmi sem vagyok.

    Ha vagyonomat felétetem mind is
    És ha testemet tûzre is adom,
    Szeretet nélkül meghalt amit tettem,
    Az örök cél lett megcsúfolva bennem,
    Az én lelkemnek nincs haszna azon.

    Mert a szeretet kegyes, hosszútûrõ,
    Nem kérkedik az, nem irigykedik,
    Nem ismerõs a maga haragjával -
    Együtt örül az igaz igazsággal,
    Hisz és remél a végsõ ideig.

    Hiába szólok angyaloknak nyelvén,
    Hiába szép a beszédem nagyon,
    Ha szeretet pedig nincsen énbennem,
    Én Isten elõtt csak olyanná lettem,
    Mint zengõ érc, vagy pengõ cimbalom
    <!-- / message --><!-- sig -->
     
  3. Évicus

    Évicus Állandó Tag


    Zsoltár az örök nőhöz

    Kútszemed időtlen mélységéből
    Visszacsillannak az évek és a pillanat,
    Amikor megnyílt az óvó fészek,
    S jöttél a világra fénynek… ​

    Nem azért fakadt e dal,
    Hogy számláljon évet, hónapot,
    Ez csak egy merengő sóhaj,
    Mely áldja az Istent, hogy adott! ​

    És áldja az Asszonyt, akiből nyíltál,
    Mint egy virág a kikeletben,
    Küldte a méhéből fények titkát
    Örök hitét a szerelemben. ​

    És áldom a forrást szemed mélyén,
    Ahol a fényed időtlen csillan,
    Ölellek makacs, önző szívvel,
    Fürödnék Benned holtomiglan! ​
    <!-- / message --><!-- sig -->
     
  4. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]


    Mészáros Ferenc

    Földanya lánya

    Hazám a Földanya legszebb lánya,
    balladát táncol furcsa fényben,
    léptei gyász-dobbanása
    csillagokat ríkat az égen.

    Balladás táncát hetedszer járja,
    sóhaján orgona nyílik,
    elrabolt gyermekeit siratón
    dobban a kútszemű sírig.

    Kútszemű síron hét fejfa lángol,
    hét csillag égi virága.
    Fényükben járja végtelen táncát
    Földanya legszebb lánya. ​

    <!-- / message --><!-- sig -->
     
  5. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]


    <META content=Word.Document name=ProgId><META content="Microsoft Word 11" name=Generator><META content="Microsoft Word 11" name=Originator><LINK href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CZsoka%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsoh tml1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel=File-List><STYLE><!--/* Style Definitions */p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal{mso-style-parent:"";margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;mso-pagination:widow-orphan;font-size:12.0pt;font-family:"Times New Roman";mso-fareast-font-family:"Times New Roman";}@page Section1{size:612.0pt 792.0pt;margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;mso-header-margin:35.4pt;mso-footer-margin:35.4pt;mso-paper-source:0;}div.Section1{page:Section1;}--></STYLE>Szív és lélek

    Éjjel nem alszik a szív,
    Mellé bújik a lélek,
    Mesél egy másik világról,
    Ahol a szív mindig lángol,
    S álmot hoznak a fények,
    Lélekbe rejtett meséket. ​
     
    borcsa-22 kedveli ezt.
  6. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Marschalkó Lajos

    <META content=Word.Document name=ProgId><META content="Microsoft Word 11" name=Generator><META content="Microsoft Word 11" name=Originator><LINK href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CZsoka%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsoh tml1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel=File-List><STYLE><!--/* Style Definitions */p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal{mso-style-parent:"";margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;mso-pagination:widow-orphan;font-size:12.0pt;font-family:"Times New Roman";mso-fareast-font-family:"Times New Roman";}@page Section1{size:595.3pt 841.9pt;margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;mso-header-margin:35.4pt;mso-footer-margin:35.4pt;mso-paper-source:0;}div.Section1{page:Section1;}--></STYLE>Szív vagyok

    Csak szív vagyok, de semmi, semmi más
    Száz lüktetés, száz tompa dobbanás
    Kis hús-darab, mely balga és botor,
    Robotra járó szüntelen motor.

    Csak szív vagyok, nem büszke emberész,
    Mely csillagokra szállni is merész,
    Nem gondolat, nem eszme és erő,
    Amellyel halni kész a vakmerő.

    Csak szív vagyok, pár nesz, pár gyenge hang,
    Örökkön kongó halk üveg-harang
    S a végzetemhez kell csak oly kevés:
    Egyforma könnyen öl a bú, s a kés.

    Csak szív vagyok, csak gyatra és szegény,
    De mégis gyúlad bennem égi fény,
    A kis parány lesz vad s egetverő,
    Tenger-vihar, mely dac, hit és erő.

    Egy vágy, mely észnél több, mert nem tagad,
    De tűr, lemond, nem kér, hanem csak ad.
    Egy érzés, mely a cél, a vég, az út,
    Mivel a gyenge élni s ölni tud.

    Csak szív vagyok, de ezzel szüntelen,
    Világok sorsa változik velem,
    Mert nem tudok bár semmit, ámde van
    egy bűvös titkú érzésem, szavam.

    Amelyből égi kórus énekel,
    Vetett ember-mag mindörökre kel,
    Mely több, mint élet, múlt, jövő, jelen
    Egy szó, amely, mint tenger végtelen.

    Egy szó, amely ha lettem síri por,
    Az esti szellő ezzel kap, sodor,
    Egy érzés, mely ezer halál felett,
    Egy másik szívnek súgja, hogy szeret

    <!-- / message --><!-- sig -->
     
    borcsa-22 és calendar2010 kedveli ezt.
  7. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Mészáros Ferenc

    Sólyomhimnusz

    Szárnyak nélkül béna a szeretet,
    csillagfénytelenül börtön a remény,
    szikkadnak gallyai Égigérő fának,
    üresek a fészkek lombja rejtekén.

    Szarvas csapásait ne a földön keresd!
    Csillagok ösvényén vezet a nyoma.
    Ha kitárulsz felé szíved ablakával
    fény hátán ömlik beléd a Haza.

    Sólyom röptét ne az égen fürkészd!
    Lelkedben fészkel a büszke madár.
    Ha fényektől dúsul fel a véred
    Hazád egére újra visszaszáll.

    Haza kell találnod bolyongásaidból!
    Fészekben költeni a jövő álmait.
    Segítenek majd csillagközi fények
    Hazádra tárni a remény szárnyait. ​

    <!-- / message --><!-- sig -->
     
  8. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Pigmont Éva

    Ember te tetted ezt...

    Csodáltam a kék eget,
    A rajta futó felleget,
    Mára ez mind elveszett,
    A szenny tönkretette az ózonréteget...
    - ember te tetted ezt! -

    Csodáltam a tenger tisztaságát,
    A kéken csillogó hullámzását,
    Ma olaj, kátrány, benzin, szennyezi be
    Vizek élővilágát pusztítja el
    - ember te tetted ezt! -

    Csodáltam a vizek csillogását,
    Az ugráló pisztrángok ívását,
    Ma szennyezett, habzó vizeken kiáltanának,
    Szólni nem tudnak, így csak
    tátogva a partra ugrálnak
    - ember te tetted ezt! -

    Pusztul a világ szenny lepi el,
    Meghal a Föld, s nyomában az emberek,
    A hőség, a víz, a köd hoz pusztulást,
    Meghal az ember, és az élővilág...
    - EMBER te tetted ezt! - ​
     
  9. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    gosivali

    Talán a gyertyaláng..

    Talán egy színes festmény a lét csupán…
    Talán nagy, vidám ház e világ, és végtelen falán
    Talán a fák, az ég is csak képek…
    Talán a porszem földi lények
    - köztük az emberek - angyalok ma már,
    s Isten épp’ rólunk mesél.

    Talán való az álom, hogy nincs halál…
    Talán a sötétből hajnalpír fakad…
    Talán halott szerelmek élednek újra…
    Talán az angyalok szemében,
    aranyló reszketéssel megcsillan most a Nap…
    nyár csókol, s szél dalol tavaszt.

    Talán még visszatér a tűnt varázs…
    Talán fény-ébredésre kék hajnal fakad…
    Talán éled halott szerelmünk újra…
    Talán bús szemedben megcsillan még a Nap,
    s fényével visszatér a nyári láz,
    napfény-tűz ébreszt, fénycsók-varázs.

    Talán a fagyos, hófehér táj is álom…
    Talán csak tisztul álmában a világ,
    Talán gyertyaláng kelti föl, kinek e lét örök álom,
    Talán harmatot csókol a hajnal a halott fákon.
    Gyere, aludjunk kedves. Talán való az álmom.
    Mire ébredsz, szerelmem, álmodat valóra váltom!​

    <!-- / message --><!-- sig -->
     
    buza1 kedveli ezt.
  10. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Szent-Györgyi Albert

    Uram

    Fölfedted előttünk az anyagban
    rejlő energia titkát,
    Hogy munkánkat könnyebbé
    és az életet magasztossá tegyük.
    Megtanítottál a hangnál is
    sebesebb utazásra,
    Hogy a távolság ne válassza el
    többé az embertől az embert. ​

    Munkánk gyümölcsét,
    a lövedékké sűrített energiát
    Mi eljuttatjuk a föld
    legtávolabbi sarkaiba,
    Hogy egymást nyomorúságba
    és pusztulásba taszítsuk,
    Hogy a letarolt földről
    kiírtsunk minden élőt. Uram! Ne hagyd,
    hogy leromboljam az élet templomát,
    Engedd, hogy hasznomra váljék a tudás,
    hogy hasznossá lehessek általa!
    Adj méltóságot rövid napjaimnak! ​


    <!-- / message --><!-- sig -->
     
  11. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Rácsai Róbert

    Egy arcképhez

    I.
    Úgy néztem fel rád, ahogyan
    egy festményt figyel az ember.
    Saját magányomban voltam
    a hűvös templomi csendben.

    Szomorúan síró szemek,
    időtálló árnyalatok.
    Megfognak, nem eresztenek;
    bennük várok és hallgatok.

    II.
    Már másodszor pillantok rád,
    szörnyedve tapintom sebed.
    Fogod a töviskoronát,
    és a lábaimhoz veted.

    Másik énem idehozod,
    És mint tükröt, elém teszed.
    Véred a testedről csorog,
    s csuklódba tépnek a szegek.

    Nemcsak tiéd a fájdalom.
    Nekem is épültek keresztek.
    Én a magamét kiválasztom,
    és súlyától a porba térdelek.

    Arcom befedi a homok.
    Kérek egy segítő kezet,
    amivel majd felállhatok:
    ezt szeretném mindenek felett.

    III.
    A lelkembe tekintenek
    a mélyre hatoló szemek,
    majd óvón felsegítenek
    a földről angyali kezek.

    Torkomra forrtak a szavak.
    Parti hullámként megtörtem...
    Mert én is megtagadtalak,
    akárcsak mások énelőttem.

    Vedd le rólam árulásom,
    és a gyáva kételyeket.
    A Te bocsánatod várom,
    ha mások elfelejtenek.

    IV.
    A templomba ma is járnak,
    adakoznak a szegények.
    Gazdag bűnösökre várnak
    az üres gyóntatószékek.

    V.
    Hallottalak, Uram, belefulladni
    értünk az utolsó sóhajodba.
    Éloi, Éloi lámmá szábáktáni?
    Én nem akarom ezt mondani soha!​

    <!-- / message --><!-- sig -->
     
  12. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Kisfaludy György

    Hunnia népe

    Hunnia népe, ha hun lesz
    Más szava félve gyalázza
    Hunnia népe, ha hun lesz
    Más csizma már nem alázza

    Hunnia népe, ha hun lesz
    Más egek nyílnak eléje
    Hunnia népe, ha hun lesz
    Eljön az ellene vége

    Hunnia népe, ha hun lesz
    Kétkezi embere boldog
    Hunnia népe, ha hun lesz
    Egyből megérti a dolgot

    Hunnia népe, ha hun lesz
    Újra kitisztul az elme
    Hunnia népe, ha hun lesz
    Eljön a régi kegyelme

    Hunnia népe, ha hun lesz
    Lesz szava "senki magyarnak"
    Hunnia népe, ha hun lesz
    Nem mondja senki "agyarnak"

    Hunnia népe, ha hun lesz
    Senki se kétkedi többé
    Hunnia népe, ha hun lesz
    Becsületbe maradva örökké

    Hunnia népe, ha hun lesz
    Felragyog szent koronája
    Hunnia népe, ha hun lesz
    Szent a királya alája

    Hunnia népe, ha hun lesz
    Napjai újra a régik
    Hunnia népe, ha hun lesz
    Istene karjai védik

    Hunnia népe, ha hun lesz
    Tárul a szent Íge szárnya
    Hunnia népe, ha hun lesz
    Csillagok távola várja​

    <!-- / message --><!-- sig -->
     
  13. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    JÓKAI ANNA


    IMA MAGYARORSZÁGÉRT

    Öregisten, Nagyisten
    nézd, hogy élünk itt lenn
    katlanba zárva
    csodára várva
    csöbörből vödörbe magyarok.
    Itt élünk se élve se halva
    hurrá a vödörben hal van
    süthetünk szálkás kis pecsenyét
    a friss húst viszi már a fürge menyét
    körben a bozótból
    ragadozók szeme villog
    az elhevert csordákon
    áldozati billog.
    (csitt, csak csendesen, ne kiálts,
    mormold csak, mormold az imát)

    Öregisten, Nagyisten
    ha Te nem, ki segítsen?
    Sovány lakomára
    nohabort kínáltak
    s akik ezt megitták
    bódultakká váltak.
    (... csak csendesen, ne siránkozz,
    halkan szólj elkábult hazánkhoz)
    Öregisten, Nagyisten
    érted sóvárog ma minden
    akik hortyognak szanaszét
    vagy éberen vigyáznak
    síkos savas eső alatt
    biz egyformán áznak.
    (... csak csendesen, mind aki lázad,
    báránybőr jelmezben figyelik a házad)
    Öregisten, Nagyisten
    erősíts a hitben
    hogy ami késik
    azért el nem múlik
    él még a Te nyájad bárha szőre hullik.
    (... csak csendesen, nem használ a lárma,
    mostohaszülők közt még árvább az árva)
    Öregisten, Nagyisten
    más remény nincsen
    mint igazad, kegyelmed
    hogy Te szabj végül rendet
    maradék országnak
    adj életes kedvet
    a lecsonkolt többit
    gyógyítgasd ne engedd
    önnön gyilkosává válni –
    haza kell találni!
    (... csak csendesen, mert vád alá vesznek,
    jönnek janicsárék, kerék alá tesznek)
    Öregisten, Nagyisten
    nem hoztak, de vittek
    a vak lóra azt hazudták bátor
    suba alatt kupec lett a pásztor
    műdalokkal altat nejlonfurulyája
    dagonyáztat minket langyos pocsolyában.
    (... csak csendesen, ne élvezd a táncot,
    csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot)
    Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk
    hegyeink elcsórták, eladó a rónánk
    fulladunk a füstben a folyónkban cián
    sorvasztja a lelkünk a ránk tukmált Isten-hiány
    mértékadó értelmiség minden mérték nélkül!
    hóhér a halottal cinikusan békül
    dús szobákban álparasztok
    a búzát égetik ők nem harasztot
    melósvezér nyüszít, uszít
    munkásember helyben fut itt
    a hajléktalant rendőr verte
    shoppingcenter országszerte
    mocskos pénznek nincsen szaga
    gaztól rabolt s gaz lett maga
    és a művész? búsan kérded
    megvették a tehetséget
    sirasd őket Ősi Anya
    zsoldospénznek sincsen szaga
    (... csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni,
    végtelen időben mindenkit megtérni)
    Öregisten, Nagyisten
    kit kövessünk s kit nem?
    Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd
    hisztériát űzz el indulatunk meghagyd
    a reánk szabott leckét beteljesíthessük
    gőgösek se legyünk kétségbe se essünk
    nácítudat, bolsitudat
    csak álarc a Szörnynek
    egyképp meggyötörtek
    lám egymásra törnek
    gonosz század elment
    nehéz évek jönnek
    melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,
    biztass hogy a testvérharc megszűnhet
    göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe
    édes hazánkat annak is kellős közepébe
    a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke...
    Annyi gyalázatos koron át
    őrizd meg számunkra misztikus koronád.
    (… csak csendesen, akinek füle van, hallja;
    a látónak látható, hasad az Ég alja)
    Öregisten, Nagyisten
    mit akarjunk s mit nem:
    törvényed vezessen
    hogy e kis nép oda ne vesszen
    át ne lyukadjon helyünkön a térkép
    ki ne radírozzon a világi lét végképp
    serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét
    kend meg könnyektől elhomálylott szemét
    küldd le a magasból újra e véres-veres földre
    tartsd köztünk szellemét most és mindörökre.
    (A Születés előtt túl hosszú volt az Ádvent
    - hiszen az életünk hovatovább ráment –
    mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)
     
  14. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Soóky Melinda:

    Ennyi csupán

    Csak egy akkord a zongorán,
    Amire szívünk oly régóta vár.
    Csak egy szélbe suttogott szó,
    Amit kimondani annyira jó.
    Csak egy félmosoly az ajkadon,
    Miközben a lelkedet hallgatom.
    Csak egy simogató szempár,
    Ha nem lenne, megálmodnám.
    Csak egy könnyű kéz a válladon
    És megszűnik minden fájdalom.
    Csak egy elvarázsolt pillanat,
    Ami örökre a miénk marad.​

    <!-- / message --><!-- sig -->
     
  15. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Régi magyar áldás:

    Áldott legyen a szív, mely hordozott,
    és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
    Legyen áldott eddigi utad,
    és áldott legyen egész életed.
    Legyen áldott benned a Fény,
    hogy másoknak is fénye lehess,
    legyen áldott a Nap sugara
    és melegítse fel szívedet,

    hogy lehess meleget osztó forrás
    a szeretetre szomjazóknak
    és legyen áldott támasz karod
    a segítségre szorulóknak.

    Legyen áldott gyógyír szavad
    minden hozzád fordulónak,
    legyen áldást hozó kezed
    azoknak akik érte nyúlnak.

    Végül legyen áldott immár
    minden hibád, bűnöd, vétked,
    hiszen Aki megbocsátja,
    végtelenül szeret téged.

    <!-- / message --><!-- sig -->
     
  16. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Erdélyi József:

    Néma imák...

    Legszebbek a néma imák…
    Imádkozik minden virág;
    kék imát mond a kék katáng,
    kék virága kék Miatyánk.

    Gyalogútak, dűlők fele
    két katánggal van most tele;
    mélyült keréknyomok között
    milljó kék Miatyánk köszönt.

    – Ki itt jársz, légy jó emberünk
    s néma imát mondj mivelünk;
    tekints némán az égre fel, –
    egy pillantást megérdeme

    Minden tövön száz kék katáng
    mondja némán hogy „Mi Atyánk”
    s hervad hamar és boldogan,
    benne mert új élet fogan.

    Mert küllőkkel bár töretünk,
    kocsikenőcs a kenetünk;
    mig az égre felnézhetünk,
    örök élet az életünk… ​

    <!-- / message --><!-- sig -->
     
  17. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Ölbey Irén :

    Az apostol

    Másé a rév és másé az aranya,
    Koldus én vagyok, egyedül magam.
    A kert, a mező másoknak terem,
    Vagyok száműzött, örök nemtelen.

    Engem Krisztus cégérnek tett ide,
    Hogy számon élőn éljen az ige.
    Utolsó én az emberek között,
    Csak tanítok, csak sebet kötözök,

    S megáldom azt, aki engem szidva szid,
    S megcsókolom, aki kővel meghajít.
    Én dolgozom, hogy körmöm leszakad,
    S jutalmam nincs a kerek ég alatt.

    Az én utam kietlen elhagyott,
    Mert költő, költő s apostol vagyok.
    Kenyér vagyok, melyből mindenki tör,
    de engem vad, maró éhség gyötör.

    Ital vagyok, mit akárki ihat,
    De engem az Úr – jaj szomjazni hagy.
    Olaj vagyok. Én rólam írva van:
    Világítsak s emésszem el magam. ​

    <!-- / message --><!-- sig -->
     
  18. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    Bede Anna:


    Fohász


    Köszönöm azt, Uram, hogy élek,
    Köszönöm azt, hogy ép hitem,
    S hogy e világban ím, a lélek
    Gyönyörű házát építem


    Köszönöm azt, hogy sok bajomban
    a Te Igéd vigasztalás,
    s hogy ahol ennyi fájdalom van,
    Tovaröpít egy jó varázs.


    Valami mindig talpra állít,
    valaki mindig megsegít,
    rövid utunk kálváriáit –
    járva az átkok berkeit.


    Köszönöm azt, hogy vársz a Mennyben,
    s hívogató szód rám talál.
    A sugaras, kék végtelenben
    köszönöm azt, hogy nincs halál.​
     
  19. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    [​IMG]

    SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER

    Madonna

    Rólad álmodtam,
    ki mindőnk anyja voltál,
    akit dícsér ma minden zsoltár,
    kinek szobrot állít minden oltár,
    ki után sóhajt rég omolt vár
    ki után zümmög rég kihalt gyár,
    kihez az Úr is tisztelettel szólt már,
    ki rólunk,mielőtt születtünk,tudtál.

    Rólad álmodtam
    s álmom szebb nem lészen ennél,
    Te mindőnket egyformán szerettél,
    holtakat a sírból felvezettél,
    megálltunk ott a szent Keresztnél
    még nem száradt fel ott a szent vér,
    megköszöntük, hogy asszony s lány lehettél,
    s érintésedre mi vad állatokból – testvér. ​

    <!-- / message --><!-- sig -->
     
    borcsa-22 kedveli ezt.
  20. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    LUKÁTS MÁRTA

    A GYERTYA

    Egyenesen, szilárdan áll,
    Fénylő szemmel fölfelé néz,
    Bár légköre olykor ködös,
    Sötét s nyomasztóan nehéz.

    Ruhája tiszta és fehér,
    Nincs rajta semmi szenny, mocsok,
    S ha ráfröcskölnek is ilyet,
    Simaságáról lecsorog.

    Meghittséget, szeretetet
    Serceg lágy-szelíden hangja,
    Akkor is, ha körülötte
    Ezt senki, senki sem tudja.

    Önzetlenül ég, melegít,
    A sötétnek nincs itt helye,
    Hiszen, mint az igaz ember,
    Ő is fényre van teremtve.

    Olykor küzd az áramlattal,
    És titokban sír talán,
    Mert néha sűrű cseppekben
    Folynak a könnyek oldalán.

    Aztán ismét bíztat, hitre
    Serkent, szinte megnő lángja,
    Hogy rohamosan csökken, fogy,
    Sőt csonkig ég, nem is bánja.

    Küldetését befejezte:
    Ő eltűnt, s csak azért égett,
    Hogy a kereső szívébe
    Fényt vigyen és melegséget.

    Ahogy most nézem a gyertyát,
    Amint serkentően lobog,
    Vágy ébred bennem, s most én is
    Fényleni, égni akarok.

    Hinteni a szeretetet
    Önzetlenül jónak, rossznak,
    Hogy méltó hirdetője legyek
    A közénk jött Megváltónak.


    [​IMG]

    <!-- / message --><!-- sig -->
     

Megosztás