Ajándék pillanatok Neked...

SZABÓ BALÁZS

Magyar Vígadó!

Haldoklik a hegedű
Csúnya múltját húzva,
Halvány hangja keserű
Remeg rideg húrja.

Felsikít a cimbalom
Bús balladát fújva,
Néki sincsen irgalom
Jelen veri nyúzza.

Súgva sír a nagybőgő
Bánatosan búgva,
Mélyre tolta jövendő
Bedőlt barlang súlya.

Zenész megjött! Itt van itt!
Kottát messze rúgja,
Feketeszín lapjait
Tépi szét már újra.

Hangszert vesz a kezébe
Vidám gitárt zúgva,
Fulladjon hát zenébe
Világ összes búja!

Halljátok meg emberek
A nóta jó barát
Megitatja veletek
Az élet jó borát.

Ihaj-Csuhaj! Az Angyalát!​

SZUHANICS ALBERT

Megszökött egy dal

Ma éjjel csend volt a luxusbárban,
tátogott a dizőz, nem zendült a dal.
Dolgozott a dobos, némán, süketen,
hát hiába játszott a lelkes zenekar?

Egy dal megszökött ma éjjel,
kiszállt az éjben a nyitott ablakon.
Vígan és szabadon szállt tovább a széllel,
és kinn a parkban én is hallgatom...

Majd elköszönt, továbbállt nevetve,
és felkeresett egy alvó laktanyát.
Hirtelen csendült fel, ott a néma csendben,
azonnal rettentő zűrzavart csinált...

Az éjszakai műszak boldogan hallgatta,
amikor hozzájuk megérkezett a dal.
A gépek zúgását is túlszárnyalta ő,
így egy kis szünetre megálltak hamar...

Elment az árvához, öreghez és búshoz,
meglátogatott egy bánatos leányt,
Ki aludni nem tud, mert szerelme elhagyta,
és e dal mindenhol jó kedvet csinált...

Ma éjjel megszökött egy dal a luxusbárból,
az urak és hölgyek csendben ülnek ott.
De akik igazán, tiszta szívből vágyták,
mindenkit örömmel meglátogatott.

Debrecen, 2008. 06. 08.

<!-- / message --><!-- sig -->​

Nélküled leleassul a szívem
Nélküled nem ismerek magamra
Nélküled csak nézek magamra
tűnődök, honnan ismerem.​

Nélküled nem is én vagyok
csak valaki lézeng helyemben
ki voltam, - lakhelye ismeretlen
másik földrészre távozott.​

<O></O>​

Baranyi Ferenc
Egy pillanatra

A pillanatot kell csupán kibírni,
amikor egy véletlen mozdulatból
kiderül, amit szüntelen gyanítasz,
de míg gyanítod, addig nem gyanakszol,
a pillanatot kell csupán kibírni,
amely egy önhitt szárnyalást keresztez,
mikor gyönyöru ívű szerepéből
egy pillanatra kiesik a kedves,
a pillanatot kell csupán kibírni,
mikor egy elszólása tudtul adja,
hogy szerelmedért teljes életével
adózik bár, de csak felére tartja,
a pillanatot kell csupán kibírni:
az átmeneti örökkévalóság
döbbenetét, mit a tábornok érez
ha kételyei percre lefokozzák -
a pillanatot kell csupán kibírni!
Aztán beérni azzal a csekéllyel,
mi megmarad a pillanat után is.​

Imre Flóra - Hűlő napok

Mint a kőris a domb alatt,
magam vagyok, ahogy megállok.
Az avaron már dérvirágok
tenyésznek reggel napra-nap.

Moccanatlan ég. Hallgatok.
Utolsó társam útra készül.
A vállamon ólomnehéz ül
a ritka fény. Hűlő napok.

Hajamba fúj az őszi szél.
Mint töppedt mandula, didergek,
rám csontosul a néma héj.

Esőfürtök arcomba vernek,
meg-megbotlok a tér kövén,
félszemű lámpák fénye kerget.​

Gerzsenyi Sándor​

Akit szeretsz <META content=Word.Document name=ProgId><META content="Microsoft Word 12" name=Generator><META content="Microsoft Word 12" name=Originator><LINK href="file:///E:%5CDOCUME%7E1%5CAnyu%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsoht mlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel=File-List><LINK href="file:///E:%5CDOCUME%7E1%5CAnyu%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsoht mlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx" rel=themeData><LINK href="file:///E:%5CDOCUME%7E1%5CAnyu%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsoht mlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml" rel=colorSchemeMapping><STYLE><!--/* Font Definitions */@font-face{font-family:"Cambria Math";panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4;mso-font-charset:238;mso-generic-font-family:roman;mso-font-pitch:variable;mso-font-signature:-1610611985 1107304683 0 0 159 0;}@font-face{font-family:Calibri;panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4;mso-font-charset:238;mso-generic-font-family:swiss;mso-font-pitch:variable;mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;}@font-face{font-family:Verdana;panose-1:2 11 6 4 3 5 4 4 2 4;mso-font-charset:238;mso-generic-font-family:swiss;mso-font-pitch:variable;mso-font-signature:536871559 0 0 0 415 0;}/* Style Definitions */p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal{mso-style-unhide:no;mso-style-qformat:yes;mso-style-parent:"";margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;line-height:115%;mso-pagination:widow-orphan;font-size:11.0pt;font-family:"Calibri","sans-serif";mso-fareast-font-family:Calibri;mso-bidi-font-family:"Times New Roman";mso-fareast-language:EN-US;}.MsoChpDefault{mso-style-type:export-only;mso-default-props:yes;font-size:10.0pt;mso-ansi-font-size:10.0pt;mso-bidi-font-size:10.0pt;mso-ascii-font-family:Calibri;mso-fareast-font-family:Calibri;mso-hansi-font-family:Calibri;}@page Section1{size:612.0pt 792.0pt;margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;mso-header-margin:35.4pt;mso-footer-margin:35.4pt;mso-paper-source:0;}div.Section1{page:Section1;}--></STYLE>​

Akit szeretsz, ajándékként fogadd az Úr kezéből,
és légy hálás e kincsért!
Nem a Te érdemed, hogy tiszta, szép, eszes,
érette Isten áldott nevét dicsérd!​

Akit szeretsz, szeresd szerelmesen,
becézgesd szépmívű, gyöngéd szavakkal!
Ha jönnek is a szürke köznapok,
legyen virággal díszítve az asztal!​

Akit szeretsz, szeresd imádkozón,
hordozd erőtlenségeit szelíden!
Állj érte naponként az Úr előtt,
kegyelméből javadra fordul minden!​

Akit szeretsz, szeresd örvendezőn,
ne verjen sátrat nálatok a bánat!
Harsanjon kacaj! Jókedvű beszéd,
vidám énekszó lengje át a házad!​

Akit szeretsz, szeresd hűségesen,
cserben ne hagyd soha! Légy hű halálig!
Boldog, ki társát boldoggá teszi,
kinek az Ige szent fénye világít!​

Adam Mickiewicz

Beszélgetek magamban...

Beszélgetek magamban, ha szól a szám, dadog,
lélegzetem kihágy, a szívem verése vad,
arcom fehér, szemembe szikrák esője csak,
néhány idegen ember megkérdi: hogy vagyok?

Majd suttog, mintha félne, netán meghibbanok;
míg én ágyamra dőlve gyötrődöm napra-nap,
futó álomba lopnám keserves kínomat,
s szavem lidérces álma agyamba vet lobot.

Ugrok, futok, sorolnám, amit rólad tudok,
kegyetlenségedért hogy megvádolhassalak,
elejtek, újra gyüjtök ezernyi mondatot...

S miért, magam se értem, ha megpillantalak,
hideg a lelkem újra, s mint sziklatömb, nyugodt,
míg régi némaságom ismét új lángra kap.

​

​

Jakab György​

Milyen szép a világ​

Ha zöldebb a fű
Ragyog a fény,
S a könnyű szél
Arcomhoz ér,
Akkor hadd mondjam el,
Milyen szép a világ...​

Ha leszáll az est
A Hold vigyáz rám,
S barátként kíván jó éjszakát
Neked hadd mondjam el,
Milyen szép a világ...​

A szivárvány színét
Az égre festheted,
A felhők bánatát
Messzi űzheted,
Nincsen már semmi baj,
Ne bánts másokat!
Örülj, hogy élsz,
Hisz ember vagy!​

Ha szomjas a szív,
Akkor se félj.
Szerelmet olthat új szenvedély.
Neked hadd mondjam el
Milyen szép a világ....​

Ó, hát hidd te is el,
Milyen szép a világ...​

Szent-Gály Kata:​

A nánai nimfa​

Gaia vagyok, nimfa,
kicsi nimfa-lány,
szakadékos völgyben
van az én hazám.​

Órjások dobálta
kövek közt lakom,
itt szelídül tóvá
sebes patakom.​

Figyelem az erdőt:
szarvas inni jár,
mókus kergetőzik,
költ a cinkepár.​

Gondozom a forrást,
koszorút fonok,
szedek vízimentát,
borókabogyót.​

Minden esti csillag
az én csillagom,
patak csobogását
velük hallgatom​

Pálfy Gabriella​

Igéret​

Ha bármi mást is ígérnek,
Te csak higgy az igének!
Mert mondani még lehet nagyot,
De csak az Úr dob mindig hatot.​

Persze tudunk szenvedni,
Nélküle is elveszni,
De jót csak Vele csinálni,
- Egy szebb kort együtt kivárni.​

​

Smikál György​

Szonettbe zárt ima​

Lángolj fel bennem én erős Istenem!
Égess keményre, perzselj tisztára
Vonj engem szépséged parazsára
Engedj pihennem hófehér szíveden!​

Tárulj fel előttem rejtőző Istenem!
A szív tüzéből, lángból lépj elő
Kozmikus rendben nyugodt, szent Erő
Mint kőben a csend, úgy maradj meg bennem!​

S ha földre buknék a hosszú futásban
Erősítsen meg szent kezed, s állva
Emeljen arcod fénylő magasába!​

Őrizz meg engem örökre magadnak
Foglalj le, Istenem, hogy szavamnak
Mindig Te légy alfája, ómegája!​

…amikor szívhez szól a dal,
de nem érzem, és elmúlik hamar,
hirtelen a szép pillanat;​

s mikor nappal száll az álom
fejemre, és nézem - de nem látom -
a múltat, a jövőt, magamat.​

…amikor keresel engem
az üres szobában és a csendben,
megbújok gyorsan két kezem mögött;​

s mikor lopva körbe nézel
és meg-megsimítasz puha kézzel,
akkor én lassan, mélán előjövök.​

​

Mihai Eminescu​

MI A SZERELEM?​

Mi a szerelem? - Alkalom
a hosszu gyötrelemre,
Bár könnyek ezre folyt agyon,
Ő még többet szeretne.​

Egyetlen kis futó jele
Már gúzsba fogja lelked,
S az emlékekkel lesz tele -
Míg élsz el nem felejted.​

De lesve jár, zugokban áll,
Megbúvik mély homályba,
És szív a szívhez eltalál,
Ahogy vágyad kivánja;​

Nincs föld se ég se - széditő
Gyönyörben ég a melled;
Minden egy szótól függ, mit ő
Csak félig-súgva sejtet.​

Sok hétig üldöz, szüntelen,
Egy forró kézfogása,
Egy lanyha lépte, s édesen
Kigyúlt szemvillanása.​

Akár a holdfény és a nap,
Oly tündöklőn kisér el,
Még nappal is veled marad,
És minden, minden éjjel.​

Mert írva van, hogy életed
A vágy rabságba zárja,
Körülsző, átfog, eltemet,
Miként a láp hinárja.​

Franyó Zoltán fordítása​

<TABLE align=center border=0><TBODY><TR><TD><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD style="TEXT-ALIGN: center" width="100%">mennyi


</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD style="TEXT-ALIGN: center" width="100%">bazsarózsa


</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD style="TEXT-ALIGN: center" width="100%">lepte el a fát


</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD style="TEXT-ALIGN: center" width="100%">piros pünkösd óta


</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD style="TEXT-ALIGN: center" width="100%">nem gyúlt ennyi láng


</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD style="TEXT-ALIGN: center" width="100%">mintha görög kertben régi


</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD style="TEXT-ALIGN: center" width="100%">jelenés kelne elszerette párisz


</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD style="TEXT-ALIGN: center" width="100%">helenét mégis csöndben békülnek az


</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD style="TEXT-ALIGN: center" width="100%">istenek ekkora bőségből jut mindenkinek


</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD style="TEXT-ALIGN: center" width="100%">ahány alma annyi legszebbnek való aki


</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD style="TEXT-ALIGN: center" width="100%">megkóstolja csókra hajlandó a gyümölcs


</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD style="TEXT-ALIGN: center" width="100%">oltó is róla


</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD style="TEXT-ALIGN: center" width="100%">álmodik


</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD style="TEXT-ALIGN: center" width="100%">eleven


</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD style="TEXT-ALIGN: center" width="100%">halottá


</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=sor cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD style="TEXT-ALIGN: center" width="100%">fiatalodik


</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>​

Csoóri Sándor: Vendégem és varázslóm​

Ebben az átlátszó esőben
nagyon magányos lett az erdő.
Madarak torkában a lángot
elfújta kedvetlen, hanyag szél.​

Állnak a lombok, mint lovak
a szomorúság jászolánál;
baljós tükröket rejt a hegyhát
s bennük ég és föld öklelését.​

Ha nem élnél, most elaludnék
s nem gondolnék semmi örömre
sem a víz citera-szavára
sem ágyékod villámaira.​

De felkönyökölök nyavalyámból
az elmúlásból felkönyökölök
s Téged látlak, egyetlen élőt
kiben a nyár még folytatódik.​

A nyár, mit az eső kioltott
akárcsak egy boglyatüzet;
a nyár, mely olyan zaklató, mint
a szerelem, vagy mint a rózsák.​

Az évszakokat folytatod Te
azzal, hogy élsz, hogy örülsz nékem:
ha fölnézel, ragyog a Nap
s ki is nyílik, mint egy kapu.​

Ezen át lépsz be újra hozzám
a vendégem és varázslóm vagy.
Eláll az eső szívverése
s a fű zöld parazsa fölizzik.​

Uuno Kailas ​

DIADALÉNEK​

Egyik borongós, szürke délután
nagyon nehéz gond nyomta lelkem.
Elővevém hát régi Bibliám,
mert nagy, nehéz gond nyomta lelkem.​

Elmondtanak a sárguló lapok
egy szép regét a messze múltból.
A vén betűk izzón ragyogtak ott,
amint regéltek messze múltból.​

...Tüzes kemence - mondták - fűtve volt,
s három szentet belévetének.
S a három férfi boldogan dalolt,
kit a kohóba bévetének.​

Lángok közén lépdelve szabadon,
nem égeté meg a tűz őket.
Diadalének zengett ajkukon,
s a tűz nem égeté meg őket...​

Pár mondatot alig betűztem át,
egyszerre könnyü lett a lelkem.
Becsuktam hát a régi Bibliát.
Immár oly könnyü volt a lelkem!​

(fordította: Bán Aladár)​