Amit nem tudunk megbocsátani!? Felfordult az életem!

Nyuszko

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem is van olyan, amit nem tudok megbocsájtani senkinek sem, az életem romokból eredt, de néha igyekszem magam jobban érezni, s ez miatt elégé optimista vagyok.:D
Néha jók a rossz dolgok, de ha lehet, akkor inkább nem kellenek
 

twisterback

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Estrella!

Sajnos én is nagyon sokat stresszelem magamat mindenfélén és tartok tőle, hogy előbb vagy utóbb lesz valami hátulütője a dolognak nálam is, de mit tegyek ha ilyen vagyok mindenen el tudok napokig rágódni ami bánt és minden rossz szót a lelkemre veszek. Sajnálom ami veled történt! Én azt nem tudom soha sem megbocsátani pár embernek, hogy tönkretették az önbecsülésemet és ez kihat az egész életemre, sajnos!

Légy határozott. Elhatározásaid ne legyenek olyanok, mint a
tűzijáték, mely egy pillanatra felcsillan s aztán keserű valóságként,
haszontalan, fekete csonkot hagy hátra, melyet megvetéssel dobnak el.
Josemaria Escriva
</pre>
 

boszi65

Új tag
Én megbocsátottam, de nem felejtettem, és ez az évek alatt mégiscsak annyira megmérgezte a kapcsolatot, hogy válás lett a vége.
 

AndiC

Kormányos
Kormányos
A barátnőmnek nem tudom megbocsátani azt ahogy korábban bánt velem. Bár az egész viselkedéséről nem tehetett, mert a személyisége nem működik normálisan, egy korai erőszak miatt, amit ellene követtek el 14 éves korában.

Nem tudod megbocsátani a bánásmódot, mégis együtt vagy vele.
Gnor, megint a régi lemez. Tényleg nem értelek. Ha rosszul bánt veled, miért maradtál vele. Szamaritánusokkal csak nem vagy rokonságban. Mindenki tehet a viselkedéséről ha épelméjű, ha nem, kezeltetni kéne. Megint odalyukadunk, hogy neked kell majd a kezelés, ha sokáig magadbafolytod az érzéseid.

Magamra is haragszok mert hagytam. Teljesen leengedett pajzsokkal álltam vele szemben és tűrtem a hisztijeit, a lelki zsarolásait a terrorját és az indulatos kitöréseit.

Haragudhatsz is. (...magadra)
Miért is tűrtél? Ne kend a barátnőd lelki válságára...
Hiszti, lelki zsarolás, terror, indulatos kitörések... hmm. Kemény.
Ne várd, hogy szentté avassanak. Ha jól értem (igyexem) paksus nincs, barátok vagytok. Ha nem akarsz/tudsz neki segiteni, akkor bizony tovább kellene lépni. Ilyen cirkuszokra nem lehet alapozni, családot tervezni.

Bármennyire is szeretném elfelejteni, ha újra hasonló viselkedést tanúsít előjön belőlem az iránta érzett rejtett gyűlöletem. Nem tudom, hogy valaha is meg fogja annyira bánni, hogy meg tudjam bocsátani és ha elfeledni nem is, de ne tudjam gyűlölni miatta

És még belekötsz a szentbeszédembe...
én vagyok az agresszív (meg akismalac) :rolleyes:
 
T

TH6777

Vendég
Nem tudod megbocsátani a bánásmódot, mégis együtt vagy vele.
Gnor, megint a régi lemez. Tényleg nem értelek. Ha rosszul bánt veled, miért maradtál vele. Szamaritánusokkal csak nem vagy rokonságban. Mindenki tehet a viselkedéséről ha épelméjű, ha nem, kezeltetni kéne. Megint odalyukadunk, hogy neked kell majd a kezelés, ha sokáig magadbafolytod az érzéseid.



Haragudhatsz is. (...magadra)
Miért is tűrtél? Ne kend a barátnőd lelki válságára...
Hiszti, lelki zsarolás, terror, indulatos kitörések... hmm. Kemény.
Ne várd, hogy szentté avassanak. Ha jól értem (igyexem) paksus nincs, barátok vagytok. Ha nem akarsz/tudsz neki segiteni, akkor bizony tovább kellene lépni. Ilyen cirkuszokra nem lehet alapozni, családot tervezni.



És még belekötsz a szentbeszédembe...
én vagyok az agresszív (meg akismalac) :rolleyes:

Csak annyit...és maradván a topik témájához-...azt ha hülyének probálnak nézni...és megprobálja valaki a saját hibásságát palástolva...a másikra háritani...amin neki kellene elgondolkodnia....és nem megprobálni "eladnia" ártatlan kis párkapcsolati eminensként magát...ugy a társának...,mint kifelé másoknak...

egyébként is a jól bevált...mindenhez 2 ember szükségeltetik...még ha az egyik estleg nem képes "emberként" jelen lenni egy kapcsolatban...oszt mindennek oka van...ok-okozati összefüggés...no Gnor már bocsi...,de talán előbb boldugulnál sztem...,ha az utobbira koncentrálnál...oszt azon okokat boncolgatnád elsőre...amiknek az eredője Tölled eredt ama kapcsolatban...amiben jelen vagy...,mint kifelé magadat beállitván makulátlannak...ami persze tők jó is lenne...csak ugy rémlik ...mintha már irtad volna a gondolataid beli hűtlenségedet...igy a makulálatlan már meg is bukott...
 

vivszi

Állandó Tag
Állandó Tag
Együtt voltam egy fiúval,aki a szakításunk után elmondta,hogy nem Én voltam az egyetlen.Teljesen összetörtem,de ami a legjobban zavart,hogy amikor kidobtam nagyon ronda dolgokat vágott a fejemhez.Szinte sajnáltam.A vallomása óta nem tudok igazán bízni a szerelemben.Igyekszem azt nézni hogy nem mindenki egyforma és nem mindenki fog átverni és mellettem egy másikkal is járni,mégis valahogy bennem van a félsz.Talán túl fiatal vagyok ilyen kijelentéshez,de nem bízok a szerelemben.
 
T

TH6777

Vendég
Együtt voltam egy fiúval,aki a szakításunk után elmondta,hogy nem Én voltam az egyetlen.Teljesen összetörtem,de ami a legjobban zavart,hogy amikor kidobtam nagyon ronda dolgokat vágott a fejemhez.Szinte sajnáltam.A vallomása óta nem tudok igazán bízni a szerelemben.Igyekszem azt nézni hogy nem mindenki egyforma és nem mindenki fog átverni és mellettem egy másikkal is járni,mégis valahogy bennem van a félsz.Talán túl fiatal vagyok ilyen kijelentéshez,de nem bízok a szerelemben.

Természetes mindkét nemnél...,hogy több kapcsolata van az élete folyamán...ebbe semmi kivetni való nincs...és igazán nem is lehet elvárás senkivel szemben...,hogy hopp most vagyok és előttem senki ne legyen neki...közben viszont NE!

"de nem bízok a szerelemben"...
No ezt jól is teszed...,mert a legfontosabb...,hogy Önmagadban kell teljes mértékig bizni...és utána az érzéseidben...szeresd magad...utána bizva szeretheted a másikat....ha a másik nem szeretne...akkor sem veszited Önmagad...
 

vivszi

Állandó Tag
Állandó Tag
Természetes mindkét nemnél...,hogy több kapcsolata van az élete folyamán...ebbe semmi kivetni való nincs...és igazán nem is lehet elvárás senkivel szemben...,hogy hopp most vagyok és előttem senki ne legyen neki...közben viszont NE!

"de nem bízok a szerelemben"...
No ezt jól is teszed...,mert a legfontosabb...,hogy Önmagadban kell teljes mértékig bizni...és utána az érzéseidben...szeresd magad...utána bizva szeretheted a másikat....ha a másik nem szeretne...akkor sem veszited Önmagad...

Addig volt egy másikka amíg velem járt.Hogy előttem volt valakije az sose zavart,hisz legyen.De amikor aztmondta én vagyok az egyetlen és másra rá se néz elhittem....
Ráadásul Ő volt az első
 
T

TH6777

Vendég
Addig volt egy másikka amíg velem járt.Hogy előttem volt valakije az sose zavart,hisz legyen.De amikor aztmondta én vagyok az egyetlen és másra rá se néz elhittem....
Ráadásul Ő volt az első

Csak nem hazudott...,mert amikor Veled volt...csak Te voltál az egyetlen neki...még szerencse...,hogy valami történt még is esetleg az viszont Rajtad is mulhatot...és a hit kevés ...,mert megszeretni és megtartani...sajna nem hit kérdése...Sztem,ha valóban szeretet akkor nyugadtan nézelődhetet...,mert nézni és megtenni nem egy...
Az a véleményem...,hogy akinek jön valaki az életében...és az az első...biza szükséges bekalkulálni...,hogy esetleges negativumok is előjöhetnek...s mint "rutintalan"...sokkal nehezebben dolgozhatóak fel...
Tudod el fog jönni a másik...akinél már óvatosabban fogsz hozzáállni...a "nézegetéseihez"...
 
Megbocsátás? Szerintem az apróbb dolgokat még meg lehet (és meg is kell), de azt nem lehet ami olyan, hogy te sem tennéd meg a másikkal, mer az értékrended nem engedi megtenni.
Törekedni kell arra, hogy úgy éljük a mindennapokat, hogy ne legyen miért bocsánatot kérni. Főleg olyantól akiben megbízol. Ehhez szerintem nem kell más csak egyszerűen ŐSZINTÉNEK kell lenni a másikkal. Szerintem.
 

Zozza

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok,
Egy számomra értetlen témával jelentkezek ebben a fórumtémában, nem találtam jobb helyet, remélem nem ijjesztek el senkit sem.
A lényeg az, hogy Apám, úgy látom bűnösnek érzi magát felesége több évtizeddel ezelőtti haláláért, ami egyébként baleset volt. Pontosan 23 éve történt, és nem tudom orvosolni a problémát, a lányát és fiát is magával rántja folyton saját lelki válságába, világába.....
Az igazság az, hogy igaza van. A helyében én is gyilkosnak érezném magam, azon a napon ahogy a dolgok történtek, hát mint ember, és férfi, egyértelmű hogy magamat tenném felelőssé, hogy este nem jött haza az a nő....
Szóval, megértem, értem, én is így éreznék, de felnőttünk nővéremnek már van is családja, én meg már nagyon szeretnék megállapodni, de ettől nem tudok szabadulni, egyszerűen kizár mindenkit magából, és bele rúg ha közelítünk lelkéhez, tehetetlen vagyok.
Hallott már valaki hasonló esetről talán? Vagy volt valaki konkrétan ilyen lelki helyzetben?
Vagy tud valaki egy erre a témára való fórumról?
Elnézést ha nem ide passzol a történetem, nem tudtam hova írni,
Zozi
 

gizi39

Állandó Tag
Állandó Tag
Gyerekek ! Komolyan : egy analyste hianyzik Nektek .
Estrella : "hibast" keresel ... ezeregy oka van a gyomorfekelynek - mindegyik tenyezo hozzatesz egy rizsszemet , az uknagyapad is , akinek mar hajlama volt erre
Mindent betemet az ido , nincs olyan dolog , amit normalis ember nem tudna megbocsajtani . A gyulolkodes az rondabb , mint a megbocsajtas

Igazad van: a gyűlölködés rosszabb.

Nekem olyan a természetem, hogy gyűlölködni ugyan nem tudok, de ha olyan vétket követett el valaki velem vagy a szeretteimmel szemben, akkor kiüresedik az illető iránt a lelkem, nem bízom benne többet, és nem tudom többet befogadni. Megszűnik a számomra.
 

most

Állandó Tag
Állandó Tag
A barátnőmnek nem tudom megbocsátani azt ahogy korábban bánt velem. Bár az egész viselkedéséről nem tehetett, mert a személyisége nem működik normálisan, egy korai erőszak miatt, amit ellene követtek el 14 éves korában.

Magamra is haragszok mert hagytam. Teljesen leengedett pajzsokkal álltam vele szemben és tűrtem a hisztijeit, a lelki zsarolásait a terrorját és az indulatos kitöréseit.
Bármennyire is szeretném elfelejteni, ha újra hasonló viselkedést tanúsít előjön belőlem az iránta érzett rejtett gyűlöletem. Nem tudom, hogy valaha is meg fogja annyira bánni, hogy meg tudjam bocsátani és ha elfeledni nem is, de ne tudjam gyűlölni miatta.

a harag a változtatás energiája és összeköt vele azaz még most is tudtok segiteni egymásnak ebben de ez nem feltétlen azt jelenti h kapcsolatban kell lennetek- barátként jobban tudtok segiteni egymásnak itt mindkettőtöknek van tanulni valója és a másiknál van a válasz másik fele
 

most

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok,
Egy számomra értetlen témával jelentkezek ebben a fórumtémában, nem találtam jobb helyet, remélem nem ijjesztek el senkit sem.
A lényeg az, hogy Apám, úgy látom bűnösnek érzi magát felesége több évtizeddel ezelőtti haláláért, ami egyébként baleset volt. Pontosan 23 éve történt, és nem tudom orvosolni a problémát, a lányát és fiát is magával rántja folyton saját lelki válságába, világába.....
Az igazság az, hogy igaza van. A helyében én is gyilkosnak érezném magam, azon a napon ahogy a dolgok történtek, hát mint ember, és férfi, egyértelmű hogy magamat tenném felelőssé, hogy este nem jött haza az a nő....
Szóval, megértem, értem, én is így éreznék, de felnőttünk nővéremnek már van is családja, én meg már nagyon szeretnék megállapodni, de ettől nem tudok szabadulni, egyszerűen kizár mindenkit magából, és bele rúg ha közelítünk lelkéhez, tehetetlen vagyok.
Hallott már valaki hasonló esetről talán? Vagy volt valaki konkrétan ilyen lelki helyzetben?
Vagy tud valaki egy erre a témára való fórumról?
Elnézést ha nem ide passzol a történetem, nem tudtam hova írni,
Zozi

te te vagy ö meg ö ne éljétek egymás életét....

senkineka fejében nem tudsz rendet rakni
-
de többet tudsz tenni ennél ha önmagad vagy és megengeded h lássa hogyan , neki meg megengeded h önmaga legyen minden nyügével miközben folyamatosan vissza jelzel neki , értem ez is te ,vagy de nem ezért szeretlek ...

problémáinkat azért nem engedjük el mert nem tanultunk belölük és ezért kinálgatjuk másoknak is...népgazdasági hasznositásra hátha vki megérti mit lehettanulni ebböl ....
:)

nem azért házasodsz mert az apád ...és nem is az ellenkezöéjért hanem mert élsz

"Szeressétek egymást, de szerelmetek ne váljék bilinccsé. Legyen inkább olyan, mint a tenger, melynek lelketek partjai között ringanak hullámai.
Töltsétek egymás poharát, de ne igyatok egymás poharából.
Osszátok meg kenyereteket, de ne egyétek ugyanazt a morzsát.
Daloljatok és táncoljatok együtt, de mindegyitek maradjon meg önmaga. Mint a lant húrjai, mindegyik külön kifeszítve, bár együtt zengnek, egy harmóniát.
Adjátok egymásnak szíveteket, de ne legyetek egymás őrei. Mert csak az élet tenyere foghatja át szíveteket.
Éljetek együtt, de ne feszélyező összetapadásban. Mert a szentély oszlopai is úgy emelkednek magasba, hogy távolságok vannak közöttük.
S a tölgy és a ciprus se tud egymás árnyékában virulni.
Khalil Gibran, A próféta c. művéből részlet."
 

most

Állandó Tag
Állandó Tag
tartósan emlékezetessé teszed magadnak ... ezzel

ha ugy gondlold (megtudod csinálni )igazad van,ha ugy gondolod nem akkor igazazad van....

de mi a jó neked ha igazad van vagy ha jólérzed magad
 

juditmacska

Állandó Tag
Állandó Tag
Estrella!
Ítélkezni könnyű... nem is teszem. De talán a későbbiekre nézvést Neked is jobb volna, ha megpróbálnád a dolgot úgy felfogni, hogy "félig tele a pohár, s nem félig üres". Kaptál egy esélyt arra, hogy teljes értékű életet élj. Ne töprengj, ne kínozd magad azzal, ki/mi lehetett/volt az oka annak, hogy beteg lettél.
Élvezd az egészségedet, csinálj egy csomó olyasmit, amitől boldognak érzed magad! Néha nem is kell hozzá túl sok... egy szép kirándulás, egy jó könyv, egy pohár finom bor.
Kívánok Neked sok szerencsét hozzá!
 
Oldal tetejére