Angyalok

Nemtudomka

Állandó Tag
Állandó Tag
F.E. Eckard Strohm: Atlantisz angyalai (Részlet a könyvből)

:55:
Nézzük meg a kormányzás rendjét. Atlantisz birodalmát 12 királyság alkotta, élükön egy-egy királlyal. A birodalmat nem földrajzi szempontok, hanem feladatkörök alapján osztották fel. A királyok kiválasztása Isten kegyelme és kinevezése által történt. A birodalomban senki nem számított többnek vagy kevesebbnek a másiknál. Királynak lenni nem kiváltságot, sokkal inkább komoly terhet, fáradságos, kötelességteljes feladatot jelentett. Minden egyes királyt egy-egy angyal segített, aki irányította és tanította őt. Hogy tevékenységüket ne korlátozzák, a királyságok 12 angyalát nem nevükön, hanem feladatkörük alapján szólították:<O:p</O:p
<O:p</O:p

Élet angyala<O:p</O:p
Öröm angyala<O:p</O:p
Nap angyala<O:p</O:p
Víz angyala<O:p</O:p
Föld angyala<O:p></O:p
Levegő angyala<O:p</O:p
Örökkévalóság angyala<O:p</O:p
Kreativitás angyala<O:p</O:p
Szeretet angyala<O:p</O:p
Bölcsesség angyala<O:p</O:p
Harmónia angyala<O:p</O:p
Erő angyala<O:p></O:p
<O:p</O:p

Tehát minden egyes királyság saját feladatkörrel rendelkezett. E feladatkörök alapján a királyok voltak felelősek azért, hogy az alapelvek megvalósuljanak.<O:p</O:p
<O:p</O:p
<O:p</O:p


A fővárosban évente egyszer birodalmi találkozóra gyűltek össze a királyok. A gyűlés színhelye a birodalmi terem volt, amelynek tetejét 12 oszlop tartotta. Az oszlopok mellett – amelyek a tizenkét királyság nevét viselték – állt egy-egy trón a királyok számára. 12 napon át tanácskoztak a királyok ebben a teremben. A harmadik napon a templomban egy különleges ünnepséget tartottak, ahol megjelent az Arkloki is, hogy kihirdesse Isten akaratát. Rajta keresztül nyilvánította ki Isten a trón örökösének nevét, amikor meghalt egy király. A trónra ugyanis semmiféle örökösödési jog nem volt érvényben. Mindenkiből lehetett király, és éppen ezért nagy-nagy izgalom előzte meg az új király kinevezését, amit aztán örömteli ünneplés követett. Az Arkloki ezenkívül törvényeket, utasításokat, figyelmeztetéseket is közvetített a királyoknak. A közzététel után az Arkloki a 144 loki kíséretében megjelent a templom előtti téren, ahol ilyenkor már óriási tömeg várakozott.<O:p</O:p
<O:p</O:p

A tér közepén egy hatszög alakú, kék és aranyszínű kövekből álló mozaik (hexagram, Dávid-csillag) feküdt, benne a királyságok 12 angyalának színes pecsétjével. A lokik angyalaik megfelelő helyén körbeállták a hexagramot. Az Arkloki a mozaik közepén foglalt helyet. Lábaihoz fektettek egy beteget vagy egy nyomorékot, és ő a beteg gyógyulása érdekében levezette a Nagy Angyalrituálét. A szertartás minden alkalommal egy Isten tiszteletére szóló énekkel vette kezdetét. Eközben az égi és a földi síkok összekötői – mint nagyítók gyűjtötték össze az angyalok energiáját. A főlokik ezeket az erőket a templomtérre irányították. A szellemi abc bizonyos hangjainak rezegtetésével hívták segítségül az angyalokat. (lásd: A királyangyalok című fejezet) A drágakövek által az angyali erők közvetlenül hatottak az emberi sejtekre, s így azonnali gyógyulást és a test átalakulását eredményezték. A szertartás egy énekkel fejeződött be, majd az ünneplő tömeg a városba vonult hazáig kísérve a gyógyultakat.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Bizonyára felmerül a kérdés az olvasóban: hogyan lehettek betegek és nyomorékok ebben a paradicsomi birodalomban? Mint már említettem, kezdetben az emberek primitív, állatias testtel rendelkeztek, ahogyan ez Földünk más részén is általános volt. Az atlantisziaknál olykor-olykor előfordultak „genetikai balesetek”: az ősi, primitív tulajdonságok felszínre törése különféle zavarokat eredményezett. Idővel más földrészekről egyre több utazó kereste föl Atlantiszt, akiknek gondolkodásmódja alapvetően különbözött az atlantisziakétól: hatalomtól és harci vágytól voltak ittasak, és ők az „Én”-re fektették a hangsúlyt a „Minden és Egy” gondolatával szemben. Ez a gondolkodásmód vírusként fertőzte meg az atlantisziakat. A vér keveredésének következményeként beteg vagy nyomorék utódok születtek. Mivel ezeket az embereket gyógyítani tudták, az évezredek folyamán az emberek tudata egyre inkább elfajult, az anyagra és a technikára irányult.<O:p</O:p
<O:p</O:p

A „Mi” illetve „Ő” helyébe az „Én” lépett. A következmény a félelem és halál lett: a „bűnbeesés” megtörtént. A tudat elkorcsosulásából következett Atlantisz második korszakának a végén a földrész katasztrofális fizikai megsemmisülése, amely többek között meggyorsította szárazföldek szétválását is. A beavatottak időben észlelték a bekövetkező katasztrófa jeleit. Azért, hogy az ősi tudást megóvják a feledésbe merüléstől, a Föld már részeire menekítették. E tudás nyomaira bukkanunk még ma is az ősi kultúrák bölcseinél, sámánjainál, valamint számos vallás és monda hagyományaiban. A felhőkből érkező – gyakran űrhajósokként értelmezett – istenekről szóló elbeszélések a repülő járműveiken közlekedő beavatott atlantisziakra utalnak.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Atlantisz pusztulását követően hosszú idő telt el, míg az ősi örökség újra felbukkant egy kicsiny közösségnél, Palesztina területén. Innen jutott el az emberiséghez a „Legnagyobb” tanításai révét, aki valaha is soraikból kikerült. Ő volt a sokat ígért Messiás, Jézus.<O:p</O:p
<O:p</O:p

Mindezt azért írtam le nektek, mert 2005. augusztus 20-án én magas is személyesen részt vettem egy Atlantiszi Nagy Angyal Rituálén, amelynek célja egy nagyon beteg ember gyógyulásának elősegítése volt. Egy pár fotóm is van a szertartás előkészületeiről és magáról a szertartásról is, amelyeket bemutatok nektek. A szertartás hasonlított a könyvben leírtakhoz, énekeltünk, imádkoztunk, miközben mindenki fogta a mellette állók kezét, egy nagy kört alkotva. A kör közepén volt a Dávid-csillag, és annak is a közepén foglalt helyet egy széken a beteg. A ceremónia meglehetősen hosszú volt, mindenki egyenként bement a kör közepére, és ott csukott szemmel kívánhatott valamit. Én azt tudom elmondani, hogy végig a szertartás alatt hatalmas meghatottságot éreztem, és nem bírtam visszatartani a sírást. Majd ezt egy végtelen megkönnyebbülés követte. <O:p</O:p
Még annyit, hogy ez nem valamiféle augusztus 20-ai rendezvény volt, hanem mert minden hónap 20-a az angyalok napja, azért volt ezen a napon. <O:p</O:p
<O:p</O:p

Ma február 20-a van, és ma este egy beteg fórumtársamért fogok kérést intézni az angyalokhoz, hogy gyógyítsák meg őt és feleségét. Sajnos, mindketten nagyon betegek és sok szenvedésen mentek keresztül. <O:p</O:p
 

Etusmama

Kitiltott (BANned)
Kedves Nemtudomka!

Az angyal rituálén való részvétel nagy élmény lehetett.
Végeztél angyal tanfolyamot? Gyógyítasz is? Van napi kapcsolatod az angyalokkal? Látod Őket? Beszélsz velük? Vagy másmilyen formában érzékeled Őket?

Kérlek, ha nem akarod titokban tartani, írjál róla.

Az angyalok vigyázzák minden léptedet!
 

Nemtudomka

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Nemtudomka!

Az angyal rituálén való részvétel nagy élmény lehetett.
Végeztél angyal tanfolyamot? Gyógyítasz is? Van napi kapcsolatod az angyalokkal? Látod Őket? Beszélsz velük? Vagy másmilyen formában érzékeled Őket?

Kérlek, ha nem akarod titokban tartani, írjál róla.

Az angyalok vigyázzák minden léptedet!

Kedves Etusmama!

Tegnap este válaszoltam a beírásodra, de lehet, hogy sokáig fogalmaztam, mert amikor el akartam küldeni, megszakadt a kapcsolat, az írásom meg elszállt.
Nos, ne gondolj rólam semm rendkívülit. Egyszerűen csak érdekelnek az angyalokkal kapcsolatos írások. Persze, meg vagyok győződva róla, hogy vannak, és itt vannak a mellettünk, vigyáznak ránk, és ha kérjük őket, segítenek. Esténként, ha lefekszem, a szoba négy sarkába képzelem a négy arkangyalt, és beszélek hozzájuk, hogy pihenjenek meg nálam, mert odafönn biztosan nagyon hideg van. Ha gondjaim vannak, kérem a segítségüket, és eddig MINDIG segítettek (pl.: betegség, elveszett dolgok megtalálása, műszaki problémák megoldása stb.). Néha illatokat érzek, pontosabban jázmin-illatot, ez volt már kinn a szabadban is. Megkérdeztem a mellettem állótól, hogy ő érez-e valamit, de nem érzett semmit. (Megjegyzem, iszonyatosan rossz a szaglásom.) És amikor éreztem ezt az illatot, egyértelműen az angyalok jutottak eszembe, tehát más nem lehetett. Képzeld csak el, állsz az utcán, ahol autók tucatjai mennek el melletted, tiszta por, kosz minden, sehol egy virág, ami illatozna, és eközben te jázmin-illatot érzel! Egyébként nem nagyon szoktam ezekről a dolgokról beszélni, mert nincs akivel megosszam a gondolataimat, de ha mégis beszélek róla, általában nem szoktak kinevetni. Hogy közben mit gondolnak, az más kérdés. Dehát kit érdekel!?
Hát ennyi jutott eszembe, amit megoszthatnék veled, veletek.

Szeretettel üdvözöllek, Nemtudomka
 

feherlofia

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha ismeritek azt a James Blunt számot (You are beautiful), akkor abban benne van egy találkozás élmény, s habár az teljesen bagatell, azt kell mondjam, rengetegszer átéltem már azt.
A dalban is olyan tényszerű, ahogy érezni szoktam. "I saw an angel. Of that I'm sure." És -ismétlem- az énekes egy lány szépségéről beszél, de én biztos vagyok olyankor, hogy angyalt látok.
Szerintem egy angyalban épp nem a misztikusság a lényeg, hanem az egyértelmű, egyszerű megütő (jézusi) tisztaság.
 

feherlofia

Állandó Tag
Állandó Tag
Wass Albert<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
Mese az erdőről<o:p></o:p>
(részlet)<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
<o:p> </o:p>
Tudnod kell, hogy amikor a Jóisten a világot megteremtette, és már mindennel készen volt, összehívta négy legkedvesebb angyalkáját, hogy szétossza közöttük a világ kincseit. Az igazi kincseket.
Egyiknek a jóságot adta, hogy szálljon le vele az emberek közé, és mindenkinek szívébe tegyen belőle egy darabkát. A másodiknak a szeretetet adta, s a harmadiknak a békességet. Láthatod: Igazi nagy kincseket osztott szét angyalkái között a Jóisten. Az angyalok pedig leszálltak a kincsekkel a földre.<o:p></o:p>

Odamentek sorra minden emberhez. Az emberek azonban lezárták szíveiket nagy súlyos lakatokkal. Gyűlölet, irigység, rosszindulat, kapzsiság őrizték a lakatokat, és Isten angyalkái hiába mentek egyiktől a másikig: a szívek nem nyílhattak meg s ők nem tehették beléjük a Jóisten ajándékait. A Jóisten pedig, aki mindent lát, látta ezt is, és nagyon elszomorodott. Mert tudta, hogy baj lesz ebből. Háborúság, nyomor és pusztulás. Gyűlölet lakozik majd az emberek házaiban, és jajgatástól lesz hangos a föld.<o:p></o:p>
S ahogy a Jóisten ott szomorkodott, egyszerre csak elébe lépett a negyedik angyalka, akiről bizony meg is feledkezett volt, és ezt mondta:<o:p></o:p>
- Hallgass meg engem, édes jó Istenem! Lám odaadtad angyaltársaimnak a jóságot, meg a szeretetet meg a békességet, de ők bizony nem érnek velök semmit, amíg az ember szíve zárva marad. Add nekem az erdőket, és én majd megnyitom velök az ember szívét!<o:p></o:p>
A Jóisten rácsodálkozott a kicsi angyalkára, de aztán elmosolyodott, és ez a mosolygás olyan volt, mint amikor a nap fénye átragyog a felhőkön.<o:p></o:p>
- Próbáld meg lelkecském – mondta kedvesen a Jóisten. – Legyen, ahogy kívánod: neked adom az erdőket!<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
* * *<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Az erdő pedig élni kezdett. Úgy éppen, ahogy most is él. A szellő, akit ruhája ráncaiból húzott elő az angyal, járta a fákat, és a fák suttogva beszélgettek egymással. Úgy, mint ma is, éppen úgy. Vén fák odvában, sziklák üregeiben, bozótok sűrűjében matattak a manók, s tanítgatták az állatokat mindarra, amit tudni jó és hasznos. Mint ma is, éppen úgy. Tisztásokon, rejtett nyiladékok napfoltjain virágok nyíltak, s minden virágban egy-egy tündérke lakott, és gondoskodott arról, hogy minden madár megtanulja idejében a maga dallamát, és senki az erdő népéből mérges bogyót ne egyék. Énekeltek, fütyörésztek, csiviteltek a madarak, mesélt a forrás, Visszhang pedig ült a sziklán halványkék ruhában, és lógatta a lábát. Akárcsak ma, éppen úgy.<o:p></o:p>
Az angyal pedig látta, hogy szép az erdő, és elindult, hogy megkeresse három társát: a Jóság angyalát, a Szeretet angyalát és a Békesség angyalát.<o:p></o:p>
- Gyertek! – mondta nekik -, az erdő majd megnyitja az emberek szívét, és ti elhelyezhetitek benne a magatok kincseit.<o:p></o:p>
Bevitte őket az erdő mélyébe, ott is a legszebb tisztásra, amit azóta is Angyalok Tisztásának neveznek. Ott megpihentek és várták az embereket.<o:p></o:p>
Jött az első. <o:p></o:p>
De hiába daloltak a madarak, hiába virágoztak a virágok, hiába suttogtak a fák, és hiába mesélte el legszebb meséjét a forrás: az ember nem látott meg és nem hallott meg mindebből semmit. Fejszét fogott, levágott egy fát, és elment vele. Szíve nem nyílt meg egyetlen pillanatra se. Rontó-ember volt.<o:p></o:p>
Az angyalok nagyon elszomorodtak, amikor látták, hogy hiába szép az erdő, a rontó ember nem látott meg belőle semmit. Megsiratták a szerencsétlent. Amikor elment, zárt szívvel, hidegen. Ez volt az első harmat a földön.. Az estéli harmat. Angyalok könnye.<o:p></o:p>
Aztán jött a második ember. Jött, de ő sem látott meg semmit az erdőből. Vakon és süketen haladt a maga útján, fejét lehajtva hordta, és száraz rőzsét gyűjtött. Száraz ágakat keresett csupán az élő, csodaszép erdőben. Az ő szíve se nyílhatott meg. Jött és elment. Gyűjtő-ember volt, közönyös ember. Az angyalok megsiratták őt is, még jobban, mint az elsőt. És ez volt az erdőn a második harmat. A hajnali harmat.<o:p></o:p>
Búsan álltak az angyalok a tisztás közepén, és sírtak. Siratták az embereket, a kik nem látják a szépet. Sírtak a fák is, sírt a szellő, a virágok, és a tündérkék a virágokban. A patak is sírt, a csönd is sírt.<o:p></o:p>
És ekkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben, és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat, a fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta:<o:p></o:p>
- Istenem, milyen szép…<o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
És abban a pillanatban lehullt a szívéről egy nagy rozsdás lakat.<o:p></o:p>
Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és nyitott szívébe betették a kincseket. A jóságot, a szeretetet, és a békességet. Magasan fönt, az égben, fehér felhőtutajon a Jóisten ült, maga. Bárányfelhőket pöfékelt nagy kék pipájából, és alámosolygott a földre.<o:p></o:p>
 

yvette

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Etusmama!
Csatlakozott hozzánk egy egészen új tag derive néven.Nagyon nehéz az élete mostanában(elvesztette a szüleit)
Tudnátok Neki valamilyen tanácsot adni?Akár az Angyalok segítségét is igénybe vehetné.
Köszönöm a nevében is.
Szép napot mindenkinek!
szeretettel:yvette
 
A

Ancsa8

Vendég
Kedves feherlofia !

Ez tényleg gyönyörű. És elgondolkodtató... :)
Köszönöm, hogy megosztottad velünk.
 

yvette

Állandó Tag
Állandó Tag
Wass Albertffice:office" /><o>:p></o>:p>
Mese az erdőről<o>:p></o>:p>
(részlet)<o>:p></o>:p>
<o>:p></o>:p>
<o>:p></o>:p>
Tudnod kell, hogy amikor a Jóisten a világot megteremtette, és már mindennel készen volt, összehívta négy legkedvesebb angyalkáját, hogy szétossza közöttük a világ kincseit. Az igazi kincseket.
Egyiknek a jóságot adta, hogy szálljon le vele az emberek közé, és mindenkinek szívébe tegyen belőle egy darabkát. A másodiknak a szeretetet adta, s a harmadiknak a békességet. Láthatod: Igazi nagy kincseket osztott szét angyalkái között a Jóisten. Az angyalok pedig leszálltak a kincsekkel a földre.<o>:p></o>:p>

Odamentek sorra minden emberhez. Az emberek azonban lezárták szíveiket nagy súlyos lakatokkal. Gyűlölet, irigység, rosszindulat, kapzsiság őrizték a lakatokat, és Isten angyalkái hiába mentek egyiktől a másikig: a szívek nem nyílhattak meg s ők nem tehették beléjük a Jóisten ajándékait. A Jóisten pedig, aki mindent lát, látta ezt is, és nagyon elszomorodott. Mert tudta, hogy baj lesz ebből. Háborúság, nyomor és pusztulás. Gyűlölet lakozik majd az emberek házaiban, és jajgatástól lesz hangos a föld.<o>:p></o>:p>
S ahogy a Jóisten ott szomorkodott, egyszerre csak elébe lépett a negyedik angyalka, akiről bizony meg is feledkezett volt, és ezt mondta:<o>:p></o>:p>
- Hallgass meg engem, édes jó Istenem! Lám odaadtad angyaltársaimnak a jóságot, meg a szeretetet meg a békességet, de ők bizony nem érnek velök semmit, amíg az ember szíve zárva marad. Add nekem az erdőket, és én majd megnyitom velök az ember szívét!<o>:p></o>:p>
A Jóisten rácsodálkozott a kicsi angyalkára, de aztán elmosolyodott, és ez a mosolygás olyan volt, mint amikor a nap fénye átragyog a felhőkön.<o>:p></o>:p>
- Próbáld meg lelkecském – mondta kedvesen a Jóisten. – Legyen, ahogy kívánod: neked adom az erdőket!<o>:p></o>:p>
<o>:p></o>:p>
* * *<o>:p></o>:p>
<o>:p></o>:p>
Az erdő pedig élni kezdett. Úgy éppen, ahogy most is él. A szellő, akit ruhája ráncaiból húzott elő az angyal, járta a fákat, és a fák suttogva beszélgettek egymással. Úgy, mint ma is, éppen úgy. Vén fák odvában, sziklák üregeiben, bozótok sűrűjében matattak a manók, s tanítgatták az állatokat mindarra, amit tudni jó és hasznos. Mint ma is, éppen úgy. Tisztásokon, rejtett nyiladékok napfoltjain virágok nyíltak, s minden virágban egy-egy tündérke lakott, és gondoskodott arról, hogy minden madár megtanulja idejében a maga dallamát, és senki az erdő népéből mérges bogyót ne egyék. Énekeltek, fütyörésztek, csiviteltek a madarak, mesélt a forrás, Visszhang pedig ült a sziklán halványkék ruhában, és lógatta a lábát. Akárcsak ma, éppen úgy.<o>:p></o>:p>
Az angyal pedig látta, hogy szép az erdő, és elindult, hogy megkeresse három társát: a Jóság angyalát, a Szeretet angyalát és a Békesség angyalát.<o>:p></o>:p>
- Gyertek! – mondta nekik -, az erdő majd megnyitja az emberek szívét, és ti elhelyezhetitek benne a magatok kincseit.<o>:p></o>:p>
Bevitte őket az erdő mélyébe, ott is a legszebb tisztásra, amit azóta is Angyalok Tisztásának neveznek. Ott megpihentek és várták az embereket.<o>:p></o>:p>
Jött az első. <o>:p></o>:p>
De hiába daloltak a madarak, hiába virágoztak a virágok, hiába suttogtak a fák, és hiába mesélte el legszebb meséjét a forrás: az ember nem látott meg és nem hallott meg mindebből semmit. Fejszét fogott, levágott egy fát, és elment vele. Szíve nem nyílt meg egyetlen pillanatra se. Rontó-ember volt.<o>:p></o>:p>
Az angyalok nagyon elszomorodtak, amikor látták, hogy hiába szép az erdő, a rontó ember nem látott meg belőle semmit. Megsiratták a szerencsétlent. Amikor elment, zárt szívvel, hidegen. Ez volt az első harmat a földön.. Az estéli harmat. Angyalok könnye.<o>:p></o>:p>
Aztán jött a második ember. Jött, de ő sem látott meg semmit az erdőből. Vakon és süketen haladt a maga útján, fejét lehajtva hordta, és száraz rőzsét gyűjtött. Száraz ágakat keresett csupán az élő, csodaszép erdőben. Az ő szíve se nyílhatott meg. Jött és elment. Gyűjtő-ember volt, közönyös ember. Az angyalok megsiratták őt is, még jobban, mint az elsőt. És ez volt az erdőn a második harmat. A hajnali harmat.<o>:p></o>:p>
Búsan álltak az angyalok a tisztás közepén, és sírtak. Siratták az embereket, a kik nem látják a szépet. Sírtak a fák is, sírt a szellő, a virágok, és a tündérkék a virágokban. A patak is sírt, a csönd is sírt.<o>:p></o>:p>
És ekkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben, és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat, a fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta:<o>:p></o>:p>
- Istenem, milyen szép…<o>:p></o>:p>
<o>:p></o>:p>
És abban a pillanatban lehullt a szívéről egy nagy rozsdás lakat.<o>:p></o>:p>
Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és nyitott szívébe betették a kincseket. A jóságot, a szeretetet, és a békességet. Magasan fönt, az égben, fehér felhőtutajon a Jóisten ült, maga. Bárányfelhőket pöfékelt nagy kék pipájából, és alámosolygott a földre.<o>:p></o>:p>
Nagyon szép.Köszönjük.:D
 

Etusmama

Kitiltott (BANned)
Kedves Etusmama!
Csatlakozott hozzánk egy egészen új tag derive néven.Nagyon nehéz az élete mostanában(elvesztette a szüleit)
Tudnátok Neki valamilyen tanácsot adni?Akár az Angyalok segítségét is igénybe vehetné.
Köszönöm a nevében is.
Szép napot mindenkinek!
szeretettel:yvette

Kedves Yvette!

Szívesen adok tanácsot Derivének, de le kellene írnia a problémáját, amiben segítséget kér.
Nagyon szomorú, hogy elvesztette a szüleít, bizony ezt nehéz lehet feldolgozni. Hány éves? mit csinál? hogyan és kivel él? és még sok kérdés felmerül.Szerintem általános dolgokat ilyen esetben nem érdemes írni, mert az nem sokat segít. De, ha csak erre van szüksége, megteszem. Kérlek jelezz vissza.

Angyalok vigyázzák lépteiteket!
 

yvette

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Yvette!

Szívesen adok tanácsot Derivének, de le kellene írnia a problémáját, amiben segítséget kér.
Nagyon szomorú, hogy elvesztette a szüleít, bizony ezt nehéz lehet feldolgozni. Hány éves? mit csinál? hogyan és kivel él? és még sok kérdés felmerül.Szerintem általános dolgokat ilyen esetben nem érdemes írni, mert az nem sokat segít. De, ha csak erre van szüksége, megteszem. Kérlek jelezz vissza.

Angyalok vigyázzák lépteiteket!
Kedves Etusmama! Köszönöm.Ideirányítottam Őt,remélem, mielőbb jelentkezik.
Köszönöm mégegyszer.:D
Légy áldott!
 

derive

Állandó Tag
Állandó Tag
Üdv!

Kedves Yvette!

Szívesen adok tanácsot Derivének, de le kellene írnia a problémáját, amiben segítséget kér.
Nagyon szomorú, hogy elvesztette a szüleít, bizony ezt nehéz lehet feldolgozni. Hány éves? mit csinál? hogyan és kivel él? és még sok kérdés felmerül.Szerintem általános dolgokat ilyen esetben nem érdemes írni, mert az nem sokat segít. De, ha csak erre van szüksége, megteszem. Kérlek jelezz vissza.

Angyalok vigyázzák lépteiteket!

Yvette azt mondta ne mondjam ki ha problémám van, mert akkor problémám lesz, vagy ilyesmi ;)

Hmmm, mit is mondjak, 27 leszek idén, dolgozom, mint rendszergazda, hogyan élek? erre nem tudom mit írjak... a nővéremmel lakom együtt.. sok kérdés az bennem is felmerül, s nem is mindegyikre tudom a választ.

Azthiszem csak kicsit elvesztettem a fonalat mostanság;
 

Etusmama

Kitiltott (BANned)
Kedves Derive!

Segíteni csak azon lehet, aki el is mondja a problémáját. Tanácsot is csak úgy tudunk adni, ha a kérdéseidet, melyek benned felmerültek, közlöd, mert így nem tudjuk melyek azok, amelyekre nem tudod a választ.
Segítünk a fonalat megtalálni, amít kicsít elvesztettél mostanság.
Bátran írjál, akár priviben is.
Amennyiben szoktad látogatni az esettanulmányok oldalt, úgy a chat-en is beszélgethetünk - csak tudnom kell, ki vagy ott? Ha látlak, belépek, s mehet a beszélgetés, akár priviben is.

A szüleid elvesztése szomorú tény, de kérlek, dolgozd fel, engedd el, ne kösd röghöz Őket. Beszélj róluk szeretettel, kérheted a segítségüket is - de ne ragaszkodj túlságosan hozzájuk, ne bánkódj elvesztésükön, mert akkor a lelkük nem tud elmenni a fénybe - ebben a dimenzióban maradnak, s kóbor lélek válik belőlük. Ők akkor lesznek boldogok, akkor tudnak Neked segíteni, ha elengeded Őket. Éltessen az a tudat, hogy jó helyen vannak, nem fáj semmijük, egészségesek - várnak arra, hogy újból leszülethessenek, a családban legyenek, esetleg arra, hogy magasabb dimenzióba emelkedhessenek, tanulhassanak. Azt az életutat, amít bejártak a földön leszületésük előtt Ők választották, sőt még azt is megtervezték, milyen körülmények között hagyják el a földi létet. Tudom, és tudják, hogy az ittmaradóknak nagyon fáj a hiányuk, de az Ő életük volt, ezzel Ők dolgoztak le karmikus terhükből valamít, távozásukkal befejezték, és eleget tettek tanulási folyamatuknak is.
Hidd el, Ők mindig figyelemmel kisérik életedet, segítenek Neked, csak kérd bátran erre Őket.

Nem voltál túl közlékeny, azért remélem tudtam valamelyest segíteni, enyhíteni fájdalmadon.

Angyalok segítsék, vigyázzák életed. Kérd segítségüket.
 

Etusmama

Kitiltott (BANned)
Kedves Fehérlófia!

Örülök, hogy csatlakoztál hozzánk, s megosztottad velünk ezt a gyönyörű, tanulságos történetet.

Fogadd szeretettel:
 

Etusmama

Kitiltott (BANned)
Ma találtam, megosztom Veletek, érdemes elgondolkodni rajta!



Angyalok, nem csak karácsonykor
Szalai Krisztina, 2006. december 20. szerda

Valahol mindenki érzi, hogy segítséget kap láthatatlan lényektől, s ha nagyon kéri, jó ügyben mellette áll Valaki, aki személyesen az ő gondjait ismeri. Az angyalokat nem csak a szentképekről, a karácsonyi díszekről, hanem egyre inkább a spirituális szakirodalomból is ismerhetjük.

Választ adnak az angyalok
Nem csak a zsidó-keresztény világkép ismer ilyen segítőket, de mindenütt ott vannak a gyermekek mellett, az anyák gondoskodásában, a férfiak munkaerejében: olyan erők állnak mellettünk, akikre csak legbensőbb tudatunkban tudunk figyelni. Mégis segítenek. S ha képesek vagyunk megszólítani, hívni őket, a megnevezéssel pontosan konkretizálhatjuk is jelenlétüket: megkapjuk a választ is.

Segítenek az angyalok
A Bibliában és a távoli népek mitológiájában az embernél magasabb szellemiségű lényeket előbb teremtették, mint magát a bűnökkel telített gyarló embert. Ha tehát eltekintünk a vallási különbségektől, és pusztán az emberi tudat teremtő erejét vesszük számításba, akkor is megtalálhatjuk azokat az emberfeletti nemes tulajdonságokat, melyek a napi szenvedélyeinkből kiemelhetnek magasabb régiókba. Érdemes tehát megkeresni azokat a segítőket, akik az egyetemes kultúrában már megmutatkoztak munkájukkal. Ámde nem érdemes magasabb segítőkhöz fordulni, mint a saját szintünk - a csakrák közül is azoknak a szerepét ismerjük leginkább, amelyek természetes vágyainkhoz legközelebb vannak - sokkal ritkábban dicsérjük a Teremtőt, figyelünk a harmadik szem intuitív üzeneteire -, az angyalok közül is leginkább azokat szeretnénk megszólítani, akik földi céljainkban segíthetnének.

Ezek a segítő angyalok, vagyis őrangyalok.

A vallások szertartásain hallhattunk másokról is, Dantét olvasva is megismerhettük az angyalok rendjeit. "Kerubok és szeráfkarok" Gábriel járt Máriánál, stb.

Röviden az angyalok rendjéről:
Őrangyalok, arkangyalok, Fejedelemségek, Hatalmasságok, Erősségek, Uraságok, Királyi székek, Kerubok, Szeráfok; ez utóbbiak már csak Isten szeretetét tükrözik, az isteni rendről elmélkednek.

Maradjunk tehát itt a Földön, és szólítsunk meg olyan magasrendű lényt, aki éppen szeretetével, jóságával segítheti a bukdácsoló, gyarló embert.

Ízisz a család, a nők védője. Gyönyörű nő, aki a főistentől kapta bölcsességét, ámde mindig megmaradt nőiesnek. Széth megölte Ízisz férjét, Oziriszt. Ízisz megkereste férje holttestét, összerakta, megtermékenyült tőle, és fiút szült: Hóruszt. (Ozirisz feltámadt az összerakás és temetés után)
Ízisz tanítása: "Legyetek türelmesek magatokhoz. Ez a tanulás időszaka. Mindig van mit tanulni. Minden lépésnek örvendjetek. Soha ne különüljetek el Istentől, mert a teremtésben való szorgalmas részvétel az a varázslat, amellyel úrrá lehettek az évszázadokon, az időn."
Megszólíthatjuk Íziszt megfelelő tisztelettel, ahogyan egy királynő segítségét kérnénk.

- Gyönyörű Ízisz, a nyugodt energiák istennője, kérlek, hass át kegyes erőddel és magabiztos szereteteddel. Segíts hozzád hasonlóvá válni. Könnyed, kifinomult, magabiztos és szeretetteljes szeretnék lenni. Segíts magasra szállni, és minden téren a sasokhoz hasonló bátorsággal viselkedni. Egyben segítsd ihletett cselekvéshez a többi embert.
Köszönöm.

Ízisz helye minden bizonnyal a szívünkben van. Azon a helyen, ahol emlőinkkel táplálhatunk egy másik embert, magunkéból adunk másnak.
A megszólított angyali lény magasabb rendű nálunk, kár lenne olyan kéréssel fordulni hozzá, melyben lehetetlen szeretnénk kérni. Intuícióból ismeri képességeinket, ránk pillantva tudja, hogy erőnkön felüli eredményt akarunk megvalósítani. Jobb, ha az ember először saját szorgalmát, erejét, képességeit veszi számba, aztán kéri a segítőket.

- Ennyit vagyok képes megtenni, ennyire vagyok fáradékony, eddig ilyen hibaszámmal dolgoztam, kérlek, segíts, hogy valamivel nagyobb eredményt érjek el, áraszd rám nyugalmadat, légy mellettem, amikor a szenvedély magával ragad és többnek szeretnék látszani, mint ami vagyok, ne engedd, hogy káoszt teremtsek magam körül.
Ha tiszta, jóindulatú angyalok segítségét kérjük, akkor mindig saját képességünket használjuk felerősítve az ő segítségükkel.

Ha igazságra törekszünk, hívhatjuk az egyiptomi Maat-ot, aki Ré napisten lánya, férje pedig Thot, az írás és számolás bölcs istene.

Maat a becsületesség, az egység, az adott szó, az igazság és rend megtestesítője. Ha tehát magunk hazugsággal szeretnénk előbbre jutni, kár ilyen segítőket keresni, vegyük tudomásul, hogy csak fekete mágusok segíthetnek, ők pedig keményen megadóztatnak mindenért.

Maat ismeri az emberek cselekedeteinek mozgatórugóit. Igaz, gyakran kemény tisztítótűzön kell átmennie annak, aki hozzá fordul, mert átlát a kérelmezőn. Maathoz is fordulhatunk saját szavainkkal:

- Kérlek, Maat, légy mellettem, hogy értelmed fénye rávilágítson ügyem részleteire (pontosítsuk, mit szeretnénk megtudni). Kérlek, világíts rá az igazságra, tisztítsd meg elmémet a szűklátókörűségtől, segíts az igazságot alapul véve cselekednem.
Köszönöm.

Hogy kérhetünk segítséget?
Fontos, hogy ha meghívtunk egy szellemi lényt, köszönjük meg a segítségét, legyünk tisztában magunk is azzal, mikor, milyen helyzetben kértünk segítséget. A magasabb tudattal való kapcsolatunkban helyes, ha magunk is igyekszünk a tőlünk telhető legkoncentráltabb állapotba kerülni. Vészhelyzetben ez nyilvánvaló, hiszen a veszélyre koncentrálunk, egyébként pedig a szétszórtság állapotában tudatosan kell megteremteni ezt a körülményt.

S ha válaszolt az angyal, figyeljünk rá, ne felejtsük el, mert azzal saját tudatunkat tágítjuk.

SzerzőDobosy Ildikó
Forrás: harmonet
 

Brigi

Állandó Tag
Állandó Tag
Az angyalok ruhája
Azt már a legtöbb gyerek tudja egészen kicsi korában, hogy honnét van az emberek ruhája. A boltból. Elmegyünk, fölpróbáljuk, megvesszük. Az már nehezebb kérdés, hogy honnan szerzik az égben az angyalok azt a ragyogó fehér ruhájukat. Elárulom a titkot: abból, ami az égbolton látható, a felhőkből. Egy sereg angyalnak az a munkája, hogy időnként összegyűjtse a felhőket az égen. Ilyenkor a földön hétágra süt a nap, és egy csepp eső sem várható. Aztán az angyalok csoportosítják a zsákmányt. A habkönnyű kis bárányfelhőket berakják a raktárba, a nagy ólomszürke és fekete viharfelhőket pedig ledobják a pokolba, hogy az ördögöknek is legyen mibe öltözniük. Utána jön a másik csoport angyal, akik mutatós kis ingeket, szoknyákat szabnak a lágy felhőanyagból. Ha valakinek elhasználódik a ruhája, Cirbolya, a kulcsos angyal kinyitja a ruhatárat, s ad neki egy méretére való új öltözéket. Cirbolya nagyon szigorú. Minden reggel szemlét tart az angyalok között, végigmustrálja a gallérokat, az ingek nyakát, vajon tiszták-e vagy folt éktelenkedik rajtuk. Amelyiknek gyűrött a ruhája vagy bepiszkolódódott, alapos szidásra számíthat.
Egy reggel nagy csetepaté támadt. Cirbolya, szokása szerint belefújt a sípjába, az angyalok szaladtak, sorba álltak, ő pedig összevont szemöldökkel körbe járt, hibát akart keresni, s egyszer csak azt látta, hogy ott egy pici kis angyal, s a hajában benne van egy pipacs, ott piroslik, mint egy pántlika.
-- Picike angyal, mit keres ez a pipacs ott a te hajadban? [FONT=&quot]�[/FONT] kérdi Cirbolya.
Az apróság nem ijedt ám meg. Kihúzta magát, s így válaszolt: -- Ajándékba kaptam.
-- Ajándékba??? Kitől?
-- Gábriel angyaltól. Mostanában annyit jár-kel a földön, megkértem, hogy hozzon nekem valamit. Ezt hozta. Azt is mondta, hogy odalent seregestől nyílnak hasonlók. Szép, ugye?
Cirbolyát azonban nem lehetett ilyen könnyen levenni a lábáról. Csak állt ott morcosan. -- Vedd le azonnal! [FONT=&quot]�[/FONT] szólt szigorúan.
-- Aztán miért? [FONT=&quot]�[/FONT] kérdezte a pici angyal.
-- Mert ez a házirend. Nem hallottad még, hogy az angyalok csak abból az anyagból öltözködhetnek, ami az égen található? Szép is lenne, ha itt egyik napról a másikra mindenki elkezdene divatozni.
Pici angyal toppantott egyet még picibb lábával. -- Márpedig én le nem veszem! Én kaptam, nem te, és különben is, azt tűzök a hajamba, amit akarok.
Cirbolya szemei szikráztak a méregtől, dühösen rázta a kulcskarikáját. -- No, akkor gyerünk az Úristen elé! Ő majd ellátja a bajodat! Leküld Luciferhez kondérzsírozónak.
Ezzel megragadta a kis pipacsos angyal kezét és vitte magával föl a kacskaringós mennyei lépcsősoron, egyenesen az Úr trónusáig. Az Úr éppen a földet szemlélte a nagy látcsövén keresztül, nézte, hogy érik-e már odalent a ribizli, ezért kissé bosszankodott is, hogy bejelentkezés nélkül megzavarták.
-- Mondd, mi a baj, Cirbolya? [FONT=&quot]�[/FONT] szólt kedvetlenül [FONT=&quot]�[/FONT], mert hogy már megint valami baj van, azt látom az arcodon.
-- Nézd csak meg, Uram! [FONT=&quot]�[/FONT] hadonászott Cirbolya. [FONT=&quot]�[/FONT] Vess egy pillantást erre a kis rendbontóra! A földről magának pipacsot hozatott, s beletűzte a hajába. Majd nemsokára itt is úgy fognak divatozni az angyalok, mint odalent az emberek. Más se hiányozna nekünk! Tegyél valamit!
Az Úr barátságosan pislogott busa szemöldöke alól a pici angyal felé.
-- Szép kis virág [FONT=&quot]�[/FONT] dörmögte, és szemével pajkosan hunyorgott. -- Jól áll a szőke hajához.
Cirbolya csak hápogott meglepetésében.
-- De a házirend, Atyám! Mi lesz velünk, ha mindenki kénye-kedve szerint felrúgja a szabályokat?
-- Ej, ej, Cirbolya, ne légy már olyan szigorú! Vess rá még egy pillantást! Hát nem aranyos? Úgyis csak egy napig tart. A pipacs gyorsan elhervad.
-- Na de mi lesz itt, kérdezem én, mi lesz itt, ha ezt megengedjük [FONT=&quot]�[/FONT] fortyogott Cirbolya. [FONT=&quot]�[/FONT] Ma az egyik virágot tűz a hajába, holnap a másik levág tíz centit a szoknyája hosszából, jövő héten pedig Mihály arkangyal fülbevalóval indul a Sátán seregei ellen a harcot megvívni. És különben is, a szabály, az szabály. Te hoztad a törvényt, Uram, rád is érvényes. Egyetlen angyal sem hordhat más öltözéket, mint ami az égen található anyagokból készült. Ez a hajdísz pedig a földről való. A földről, ismétlem, és nem az égből, tehát szabály- és rendellenes. Keresztül akarod húzni a saját törvényedet?
Az Úristen felsóhajtott.
-- Nem, Cirbolya, nem akarom keresztülhúzni. [FONT=&quot]�[/FONT] Majd a kisangyalhoz fordult. -- Tudod mit, Pici angyal? Add nekem ajándékba azt a pipacsot! Vázába teszem, hálószobám dísze lesz.
A kisangyal, szegény, lógó orral matatott a masnival, kioldozta a virágot és lábujjhegyre állva betette az Úr hatalmas tenyerébe.
-- Tessék [FONT=&quot]�[/FONT] mondta. [FONT=&quot]�[/FONT] De vigyázz rá!
Az Atya most először mosolyodott el.
-- Légy nyugodt! Friss vizet kap, mert kicsit bágyadt szegény. Attól úgy feléled, mintha a mezőn lenne a társai között.
Visszafelé menet Cirbolya elégedetten lépkedett a lépcsőkön. Élvezte a győzelmét. Azonban még nem ért le az aljáig, amikor rettenetes vihar tört ki a fejük fölött. Cikáztak a villámok, mennydörgött, nyakukba zúdult az eső. És tombolt, tombolt az orkán egész délelőtt. Mindenki a hajlékába húzódott:, tudták, hogy ilyenkor az Urat nem tanácsos zaklatni. Déltájban azonban ismét előbújt a nap, s előszállingóztak az angyalok is.
Ekkor dörgő hang hallatszott a mennyei trón felől. [FONT=&quot]�[/FONT] Cirbolya! Cirbolya! Merre kószálsz? Gyere a színem elé, beszédem van veled!
A kulcsos angyal szaladt, majd nyakát törte nagy igyekezetében.
-- Hívattál, Uram [FONT=&quot]�[/FONT] szólt akadozó lélegzettel, mikor végre fölért.
-- Hívattalak, igen [FONT=&quot]�[/FONT] szólt szigorúan az Atya. Hogy is szól a házirend?
-- A házirend[FONT=&quot]�[/FONT] Uram[FONT=&quot]�[/FONT] a házirend[FONT=&quot]�[/FONT] -- hebegte Cirbolya [FONT=&quot]�[/FONT] a házirend
úgy szól, hogy az angyalok csak az égbolton található anyagokból öltözködhetnek.
-- Ezt jól mondtad [FONT=&quot]�[/FONT] bólintott az Úr, és mintha valami különös mosoly játszott volna a szája szögletében. Most pedig indulj, és szedd össze a ruhának való anyagot.
Elindult Cirbolya, gyűjtötte a fehér felhőket az angyaloknak, a fekete felhőket az ördögöknek, egyszer csak lát valamit, amit még sohase látott: az ég egyik aljától a másik aljáig ott egy színes csík. Kék, zöld, sárga, piros. Még nem ismerte a szivárványt. Csak nézte.
-- Hát ez meg mi a csoda? Mit kezdjek vele? Se a fehér szobába nem tudom berakni, se a feketébe.
Odament az Úrhoz, mutatta.
-- Nézd meg, Uram, mit találtam az égen, ilyet én még sosem láttam.
-- Ez a szivárvány [FONT=&quot]�[/FONT] mondta az Atya. [FONT=&quot]�[/FONT] Ugye, Cirbolya, csak abból az anyagból lehet ruhát szabni, ami az égen van?
Cirbolya érezte, hogy besétált a zsákutcába, csak állt ott, vöröslő fülekkel. Talán még a pipacsnál is jobban vöröslöttek. Azért még megpróbált taktikázni.
-- De Uram! [FONT=&quot]�[/FONT] ravaszkodott. [FONT=&quot]�[/FONT] Ezt nem lehet berakni egyik raktárba sem. A fehérbe se, a feketébe se.
-- Akkor most az a feladatod [FONT=&quot]�[/FONT] felelte az Atya --, hogy szépen szétszeded a szivárványt: külön a kék csíkot, a zöld csíkot, a piros csíkot, a narancssárga csíkot, még az ultraibolya csíkot is külön szeded, és nyitsz nekik szobákat. Tudod: kék szoba, zöld szoba, piros szoba[FONT=&quot]�[/FONT] Ezek a csíkok ahhoz vékonyak, hogy ruhát lehessen varrni belőlük, de arra kitűnően alkalmasak, hogy az angyalok masnit kössenek belőle a hajukba, ugye, Cirbolya?
Cirbolya csak állt lehorgasztott fejjel.
[FONT=&quot]�[/FONT] Igenis, Uram, megértettem. Futok és engedelmeskedem.
Attól a naptól kezdve az angyaloknak nem kellett minden reggel szemlére sorakozniuk, viszont szokásba jött a színes pántlika, hordták a fiatalok és az idősebbek, pici angyalok és arkangyalok, az Atya pedig gyönyörködik bennük, amikor trónszékéről végigtekint a szivárvány minden színében pompázó szolgaseregén.
Forrás:ferences-sze.sulinet
 

Brigi

Állandó Tag
Állandó Tag
P.Szecsődi Leó

<center>[SIZE=+1]A kis Gábriel[/SIZE]</center> Aki ismer olyan plébániát, ahol sok gyerek megfordul, jól tudja, hogy elsőáldozás idején megbolydul a méhkas. Izgalom, készület, szertartás, próba, vizsga, az első gyónás: mindez együtt zsibong a folyosókon, hittanteremben.
Azt már viszont kevesebben tudják, hogy ilyenkor Isten országában is nyüzsög a sok őrangyal. Amint a gyerekeknek, nekik is ez az első nagy próbatételük. Az Atya maga köré gyűjti őket, eligazítást tesz nekik, mondván:
-- Aztán alaposan odafigyeljetek mindenre! Álljatok készen, hogy ha védenceitek eltévednek az előkészületek nagy forgatagában, segíteni tudjatok nekik a továbbhaladásban. Aki pedig a legnagyobb örömet szerzi a rábízott gyereknek, azt az elsőáldozási ünnepről hazatérve asztalomhoz hívom és lesz nagy lakoma.
Hű, a kis őrangyalok izegtek-mozogtak ám, mindegyik erősen elhatározta, hogy ő lesz az, aki a jutalmat elnyeri. Törték a fejüket erősen, milyen ajándékot készítsenek.
Az egyikük, akit úgy hívtak: kis Gábriel, különösen be volt sózva. Az Atya befejező szavaira oda sem bírt már figyelni, annyira meglódult a fantáziája. A szomszédai összesúgtak mögötte.
<dir> <dir>-- Te nézd csak, Gábriel már megint belelkesedett! -- Valamit ki kellene találnunk, hogy pórul jártassuk.
-- Figyelj csak, van egy ötletem! Ha beválik, odalent a földön jót szórakozunk.
</dir> </dir> Az angyal súgott valamit a társának, aki hevesen bólogatott és fülig ért a szája. Már adta is tovább az �ötletet� a szomszédoknak. Ezalatt a cselszövő benyúlt a szárnya mögötti zsebébe és egy tablettát húzott elő. A kis Gábriel annyira elmerült a gondolataiba, hogy észre sem vette, amint a kis kapszula a kakaós csészéjében landol és lemerül az aljára. Felhajtotta az italt, majd a közös imát követve csomagolni indult. Két napra lemennek a földre, hogy az előkészületekkor és az ünnepen, védencük közelében legyenek. <center> ***
</center> Hosszú sor a folyosón. Gyerekek ülnek a padokon, kezükben kis cetlikkel és szemlátomást derekasan izgulnak. Hja, az első gyónás! A többi se könnyű, de az első� A cédulákon összeírva áll, amit mondtunk, tettünk, bár nem kellett volna. Leírva áll még a bánatima szövege, hogy vészhelyzetben el ne felejtsék.
Az őrangyalok is ott ülnek, lebegnek a közelükben, s a fejükbe minduntalan visszagyömöszölik a drukk miatt elillanni készülő tudást.
Ebben a pillanatban történt. A kis Gábriel, aki védence, Peti mellett ült a padon, mintegy varázsütésre láthatóvá vált, szakasztott úgy nézett ki, mint egy földi kisfiú a többi között.
-- Az a fránya tabletta! -- Persze ő arról mit sem tudott, csak az eredményét észlelte és rettenetesen zavarba jött. Peti meglepődve tekintett rá.
<dir> <dir>-- Hát te ki vagy és hogy kerültél ide? Az előbb itt még nem ült senki.</dir> </dir> Az őrangyal tátogott, meg hápogott, meg hebegett-habogott. <dir> <dir>-- Ö� ö� Gábriel vagyok � nyögte ki végül. -- Te is most leszel elsőáldozó? � kérdezte Peti.
</dir> </dir> Gábriel kínban volt. Őrangyaltársai (csak számára hallhatóan) hahotáztak a jól sikerült tréfa fölötti örömükben. <dir> <dir>-- Ne izgulj olyan rettenetesen, menni fog ez a gyónás � biztatta Peti. � Látod, én is egész nyugodt vagyok. -- Az átváltozott angyal üldögélt hát és próbált nem izgulni. Tudta már, hogy kibabráltak vele, és lassan föltámadt benne a düh. Próbálta azt sem kimutatni.
</dir> </dir> A gyerekek pedig fogyatkoztak. Ki-ki elvégezte a gyónását és indult hazafelé, nyomában vígan repkedő őrangyalával. Most Peti került sorra. Gábriel egyedül maradt a folyosón. Múltak a percek. -- Mitévő legyek? � töprengett. -- Csak azt tudnám, meddig hat ez a vacakság!
Ekkor újabb rémes dolog történt. A gyóntatószék ajtaja kinyílt és Petivel együtt a pap is kijött.
<dir> <dir>-- Nincs már több várakozó? � nézett végig a folyosón, majd észrevette Gábrielt. -- Hát te ki vagy? Nem emlékszem rád. Jártál a hittanórákra?
</dir> </dir> Gábriel gubbasztott. Szinte föl sem mert nézni. Az atya kedélyesen megpaskolta a vállát. -- Nem kell úgy remegni, még nem ettem embert. Látod, a többiek is túlélték. Gyere csak be, meglátod, utána megkönnyebbülsz � és betuszkolta a kisangyalt a gyóntatószékbe.
<dir> <dir>-- Sikerült a bűneidet összeírnod? � kérdezte óvatosan. -- Nekünk nincsenek bűneink � felelte a megszeppent Gábriel.
A pap sóhajtott egyet � Tyű, � -- gondolta �, ez nehéz eset lesz.
-- Merrefelé laksz? Indított aztán más oldalról. � Kik a szüleid?
-- Nekünk szüleink sincsenek � mondta erre a szerencsétlen őrangyal, holott már sejtette, hogy ez a válasz sem könnyíti meg a további beszélgetést.
Valóban így történt. De erre már borítsuk a feledés jótékony fátylát.


</dir> </dir> <center>***</center> Peti szülei egy kicsit késve érkeztek. A két fiút a folyosón ülve, beszélgetés közben találták.
-- Bemutatom nektek a barátomat. Képzeljétek, Gábrielnek hívják, és azt mondja, nem fognak érte jönni, hogy hazavigyék. Ugye, feljöhet egy kicsit hozzánk játszani?
Peti édesanyja kissé tanácstalanul állt.
-- Hogyhogy nem jönnek? � gondolta. -- Talán közel laknak és egyedül is hazatalál? Vagy elhanyagolják, és nem figyelnek rá� no de nem szabad egyből a rosszat feltételezni. -- Így hát csak ennyit mondott: -- Jöjjön csak fel, szívesen látjuk. Itt hagyunk a plébánián egy üzenetet, hogy a szülei nálunk keressék.
Együtt indultak haza. Petiéknél nagyszerű játékok voltak a gyerekszoba polcain, és rejtett szekrényfiókjaiban. Játékok, amik mellett röpült az idő, elsuhant a délután, rájuk esteledett, vacsorához ültek, s Gábriel szülei még mindig nem jelentkeztek.
-- Nem gondolod, hogy ez mégiscsak furcsa egy kicsit? � kérdezte apa anyától a konyhában, amikor kettesben maradtak. -- Nem tűnt még fel otthon náluk, hogy a gyerek hiányzik?
-- Magam sem értem � anya elgondolkodva dörzsölte a mosogatóronggyal a már régen tiszta bögrét � a plébánián sem jelentkezett senki. Aludjon itt a gyerek, holnap úgyis vasárnap, elsőáldozás, ott a templomban csak kiderül minden.
-- Nem tiszta dolog ez, én mondom neked � ingatta a fejét apa. Talán már a rendőrség is keresi a kis fickót.
Odabent a gyerekszobában nagy kártyacsata folyt. De valahogy egyre fogyott a lelkesedés. Peti egyszercsak lerakta a lapjait a szőnyegre.
-- Hagyjuk abba! � szólt. � Aludni kellene.
Gábriel � aki látható alakban sem szűnt meg őrangyal lenni � fölkapta a fejét. Peti szavaiból szomorúság szivárgott felé.
<dir> <dir>-- Baj van? � kérdezte csöndesen. -- Á, semmi � legyintett a másik. � Csak izé� -- és ült sírásra görbült szájjal.
</dir> </dir> Gábriel hallgatott. Nézte a kezében levő piros Ferrarit, Peti kedvenc lapját. -- Csak az � bökte ki Peti --, hogy apa nem akar holnap eljönni. Azt mondta, hogy kényelmetlenül érezné magát, azt sem tudja, mikor kell leülni, meg felállni, meg mikor mire mit kell válaszolni, így hát ő majd itthon megfőzi az ebédet. Anya próbálta rábeszélni, hogy ez az egész család ünnepe, meg hátha hall valamit Jézusról, ami esetleg tetszik neki� á� hiába� Csak rázta a fejét, hogy nem és nem� -- és itt elfogyott az erő, Peti pityeregni kezdett.
Gábriel arcára piros foltok ültek ki. � Várj itt! � mondta. � Majd én beszélek a fejével.
Kiment a konyhába. A szülők meglepetten néztek rá.
-- No, itt a kis elveszett bárány � szólt kesernyés mosollyal apa. � Eszedbe jutott már, hogy hol laknak a szüleid?
-- Nekem nincsenek szüleim, mert én angyal vagyok, a Peti őrangyala, és csak azt akarom mondani, hogy a Peti most odabent sír, mert maga nem akar elmenni az elsőáldozásra, ami pedig neki nagyon fontos, mert ünnep, és sokat készült rá, és egyáltalán nem mindegy, hogy az édesapja mellette ül-e a padon, vagy pedig ebédet főz otthon � darálta le egy szuszra Gábriel.
Most apa arcára ültek ki a piros foltok.
-- No nézd csak, az elveszett gyerek, akiért senki sem jelentkezik, akinek a szülei még csak annyi fáradságot sem vesznek, hogy keresni kezdjék, angyalt játszik. És hogy tudod ezt az elképesztő mesét valahogy hihetőbbé tenni? Nem látom, hogy szárnyaid lennének, kisangyal!
-- Igen, mert a�-- hadarta a kis Gábriel, de tovább nem jutott. Megszűnt a tabletta hatása, és ő visszanyerte láthatatlanságát.
A szülők elsápadtak. Anya megkapaszkodott a szék karfájában. Apa nyelt egyet. Jó egy percen át csak a falióra ketyegése hallatszott. Aztán az asszony ennyit szólt.
-- Talán be kellene néznünk a fiunkhoz.
És benéztek.
<center> ***
</center> Zsúfolásig telt templom, fehér ruhába öltözött lányok, a fiúk kis öltönyben, itt-ott egy-egy csokornyakkendő is villan a fehér ingeken. A szertartás elkezdődött.
Angyalok lebegnek a légtérben láthatatlanul, védenceik feje fölött. Közöttük egy különösen ragyogó arccal. A kis Gábriel pimaszul fürkészi társai tekintetét.
-- Velem akartatok kiszúrni, pupákok? Nos, kinek sikerült a legnagyobb örömet szerezni? Kit hív meg az Úr ünnepi ebédre a mennyei trónterem asztalához?
Peti ott ült az egyik padban, mellette a szülei. Apa is eljött és szinte észre sem lehetett venni, hogy egy fél másodperccel mindig később állt fel vagy ült le, mint a többiek.


forrás: ferences-sze.sulinet
 

VaZsu

Állandó Tag
Állandó Tag
Az angyalok fénye.

Az angyalok Isten alakokba sűrített energiái a túlvilágon. Ők testesítik meg Isten fényét és sugarait bennünk és körülöttünk. Ők az univerzum szellemi törvényeinek őrzői és hordozói. Energiájuk és erejük végtelen. Az angyalok a menny különböző területein működnek.
Az arkangyalok a <ST1:p</ST1:pvilág és galaxis, valamint az elemek: a levegő, a tűz, a víz és a föld őrzői. Ezen kívül ők kötnek össze a tökéletes léttel, az egységgel és a teljességgel.
Az angyalok az emberben színek, fények és energiák formájában működnek. Egyben ők az energiatestek, a tudati síkok és a csakrák őrzői is. A keresztény hagyományban a <ST1:p</ST1:pspirituális úton járó embert angyalok kísérnek. A világ többi nagy vallásában is érzékelték ezeket az energiákat, és különböző nevekkel illették.
<O:p</O:p
 
Oldal tetejére