Szia Mosolygyár!
Ez a meditáció, az Angyaltanfolyamon zajlott le a tanár vezetésével. Itthon emlékezetből csinálom végig. De másmilyen meditációval is próbálkozhatsz, (engedd szabadjára a fantáziád), a lényeg, hogy teljesen kiüríts magadból minden negatív rezgést, és pozitívval töltődj fel.
Nagyjából arról volt szó, hogy mély levegőket véve egy mélyebb szintre ereszkedjünk, ellazulva. Majd el kellett képzelni, hogy a fejtető csakránkon beáramlik a kozmikus energia. A gyökércsakrán pedig a Föld energiája. Következő lépésként ki kellett tisztinai a csakráinkat. Én ezt úgy képzeltem el, hogy a fejtető csakrán beáramló arany fény végigáramlik a testemben, kipucolva a negatív energiákat, (amit feketének képzeltem el) és a talpcsakráimon áramlott a Föld felé, ahol a magma elégette. Lótusz virágként kinyíltak a csakráim és éreztem amint harmonizálja az egész testemet.
Ezután egy templomot pillantunk meg magunk előtt, elindulunk felé és az ajtóhoz érve 3 korsó zárja el az utat. Egyik a múlt, másik a jelen, a harmadik a jövőt szimbolizálja. Ezekbe a korsókba bele kellett tenni a múlt fájdalmait, a jelen stresszeit, és a jövő aggodalmait. (nem biztos, hogy pont ezek a fogalmak voltak a korsókhoz kapcsolva, de valami ilyesmi. A lényeg az, hogy mindenféle negatív energiától, gondolattól megszabaduljunk és egy magasabb rezgés szintet érjünk el). Ezután beléptünk a templomba, megpillantunk egy oltárt és odamegyünk hozzá. Majd egy energiasugár közelített a fejtetőcsakránkhoz és ezen jött le az Őrangyalunk egy ezüst energiagömb formájába, és így engedtük magunka. Köszöntöttük Őt és éreztük, amint békesség és szeretet áramlik szét a testünkben. Megkértük az Angyalunkat, hogy mutasson egy belépő szimbólumot, amivel jelezni tud legközelebb, ha kommunikálni szeretne velünk, és mi szintúgy ezzel a szimbólummal tudjuk majd hívni őt. Ezután kértük, hogy mutassa meg a befejező szimbólumot, amivel jelezni tudja ha vége a kommunikációnak, ezzel mi is vissza tudjuk őt küldeni amikor mi hívjuk és befejezzük a beszélgetést. Volt aki nem szimbólumot látott, hanem belépésnél széttárt karokat, kilépésnél pedig keresztbe tett karokat. A tanár mesélte, hogy egy korábbi tanfolyamon egy informatikus srác belépésnél egy monitort pillantott meg, amin 1-esek jelentek meg, kilépésnél meg 0-ák.
Mikor befejezzük a kommunikációt mindig megköszönjük a segítségét/üket (több Angyal is lehet körülöttünk), megjelenítjük a kilépő szimbólumot és látjuk, hogy ugyanúgy távozik, ahogy jött a fejtetőcsakrán.
A kommunikáció közben lehet kérni, hogy adjanak tanácsot xy ügyben, vagy kérdezni tőlük bármit és figyelni kell, hogy milyen gondolatok jutnak eszünkbe, vagy hallunk, esetleg érzünk valamit. Mindenkinél másképp jelentkezhet. Én valamikor egyszerűen azért lépek velük kapcsolatba, hogy szeretetemet és hálámat fejezzem ki nekik és ez borzasztó jó érzés nekem is.
Egyébként amikor lehívtuk és belépett a testünkbe a fejtető csakrán az Angyal én utána magam előtt láttam, "teste" volt, és olyan ismerősnek tűnt. Már egy korábbi meditációban láttam őt (ahol szintén ismerős volt már, akkor azt hittem, hogy egy korábbi életemből látok képeket), csak akkor nem tudtam, hogy ki Ő. Egyébként akármilyen formában megmutatkozhatnak. Tanárom szerint szeretnek viccelődni. Volt olyan eset, mikor érezte, hogy kapcsolatba akarnak vele kerülni, behunyta a szemét, megjelent a belépő szimbóluma és egy vasalót látott maga előtt.
Erről eszébe jutott, hogy még vasalnia is kéne.
A tanárunk azt is elmondta, hogy az Őrangyalunk valójában a mi tökéletes másunk. Ekkor értettem meg, hogy azért volt nekem ilyen ismerős az Őrangyalom, akit régebben is láttam már, mert úgy nézett ki, mint én, csak sokkal szebben!
Ettől függetlenül, lehet hogy korábbi életemben így néztem ki...
Sokszor nehéz eldönteni, hogy mit képzel be magának az ember és mi az ami tényleg látomás...
A mai napig küszködök ezzel én is. Nehéz teljesen kizárni a gondolatokat, és biztos lenni abban, hogy ezek nem saját gondolataink, hanem az Őrangyalunk üzenetei. Sokat kell gyakorolni, hogy bejáródjon a csatorna és magabiztosak legyünk.
Erre volt nagyon jó példa, amit a korábbi hozzászólásomban már leírtam a páros meditáció gyakorlatról. Ezzel az ember kap egy magabiztos lökést, hogy megy és utána már könnyebb megtenni, elhinni.
Ha már megy a kommunikáció, le is lehet rövidíteni a kapcsolatteremtést. Hisz lehet, hogy az ember épp az utcán sétál, vagy valami nyilvános helyen van és akkor szeretne tőlük segítséget kérni, vagy akkor érezzük, hogy fel akarja velünk venni a kapcsolatot. Ilyenkor ha tehetjük, behunyjuk a szemünket, ha ezt nem tehetjük meg, mert pl. vezetünk, akkor próbáljunk meg befelé figyelni (vagy félreállni az úton) és ha megjelenik a belépő szimbólum, akkor biztosak lehetünk, hogy az Angyalunk szeretne üzenni.
Kérni is lehet tőlük, hisz csak akkor tudnak cselekedni, ha kérjük őket. De ez nem azt jelenti, hogy hátradőlve várjuk, a kérésünket, hanem nekünk kell cselekedni. Mondok egy példát, szükségünk van egy autóra. Pontosan meg kell fogalmazni milyet szeretnénk, mert itt is igaz, hogy szeretnek viccelni és lehet, hogy egy Trabant "akad" az utunkba.
Ha megvan a kérés, onnantól kezdve figyelni a jelekre, pl. TV-ben elhangzik egy nyereményjáték, aminek a főnyereménye egy olyan autó, amit szeretnénk, akkor nekünk kell megvenni a sorsjegyet, vagy bármit tenni, ami ahhoz az autóhoz juttat.
Viszont azt elfelejtettem kérdezni a tanáromtól, hogy minden egyes esetben teljesítik a kérésünket? Mi van, ha karmikusan "nem jár" nekünk, amit éppen kérünk, nem a fejlődésünket szolgálja... Valaki tud erről infót mondani?
Remélem tudtam segíteni neked Mosolygyár!
Szeretnélek megkérni, hogy számolj be nekünk a sikereidről, ha gyakorlod a kapcsolatfelvételt! Meg persze mások is, hogy tanulhassunk egymástól!
