Antik irodalom

dbogar témája a 'Irodalom' fórumban , 2009 Január 15.

  1. dbogar

    dbogar Állandó Tag

    Hegyi Dolores: Görög vallástörténeti chrestomathia

    Sziasztok!

    Most a vallástörténetet tanulmányozóknak egy kis csemege ...

    [​IMG][​IMG]


    E forrásgyűjtemény a Polis és vallás. Bevezetés a görög vallástörténetbe című kötet tanulmányozásához kíván segítséget nyújtani a különböző vallási jelenségekre vonatkozó, legfontosabb szövegek közreadásával. A kötetben közölt szemelvények átfogó képet adnak mind a görög kultuszokról, mind a vallási nézetekről. A kultuszokra vonatkozóan néha csak egy-egy késő ókori, illetve bizánci lexikonszócikk vagy a szövegekhez írt lapszéli jegyzet (scholion) állt rendelkezésünkre, máskor pedig viszonylag bőséges feliratos anyagból válogathattunk.

    Hegyi Dolores: Görög vallástörténeti chrestomathia

     

    Csatolt fájlok:

  2. perczel

    perczel Állandó Tag

    Martialis: A mestertolvaj

    Martialis
    A mestertolvaj


    Kendők akkora tolvaja Hermogenes, mint Massa a pénznek,
    Castricusom, sőt tán, még lepipálja amazt!
    Fogd le a balját és vizslasd, hogy hol van a jobbja,
    kendőt lop mégis, oly cseleket kiagyal.
    Dermedt kígyót így szippant ki a szarvas is éppen,
    Iris is így szippant föl vizet, így ad esőt.
    Cirkuszban vérző Myrinust kendők raja védte,
    s lám-lám, négyet-ötöt vitt haza Hermogenes.
    Krétázott kendőjét épp csak fogta a praetor:
    s praetori kendőcskét vitt haza Hermogenes.
    Senki se hoz kendőt, mért félnek, hogy jön a tolvaj?
    Úgy asztalteritőt visz haza Hermogenes.
    Bár az ülőkék izzanak átmelegedve a naptól,
    tépik a kárpitozást, mert viszi Hermogenes.
    Gyorsan göngyöli össze a sok matróz a vitorlát,
    mert kikötőikhez tért ma be Hermogenes.
    Csörgőkkel fut a sok-sok len ruha lepte kopasz pap,
    hogyha imájukkor lép oda Hermogenes.
    Hermogenes lakomára ugyan nem vitt soha kendőt,
    nélküle még sohasem ment haza Hermogenes!
    (12, 28 )
    (Fordította: Csehy Zoltán)
     
  3. dbogar

    dbogar Állandó Tag

    Nami király megtérése

    Sziasztok!

    [​IMG]

    A kötetben olvasható hat legenda az Uttaradzs-dzshajana-szuttából, az egyik legrégibb ránk maradt dzsaina vallásos szövegből származik. Költői szépségű történetek formájában ismertetik a dzsainizmus - a hinduizmus és a buddhizmus mellett a harmadik nagy indiai vallás - tanításait. Alázat, önsanyargatás, a szenvedélyek megfékezése, minden élőlény életének tisztelete - ezek a legfontosabb állomásai annak az útnak, melyen a dzsaina szerzetes a tökéletesedés felé halad, mígnem „a karman terhétől megszabaduló lélek saját erejéből felemelkedik a világ tetejére".

    ..Dzsaina legendák és miniatúrák az Uttaradzsdzshajana-szuttából
     

    Csatolt fájlok:

  4. dbogar

    dbogar Állandó Tag

    Martialis: Eutrapelusz, a lassú borbély

    Sziasztok!

    Olvassátok inkább Martialis kiváló epigrammáját ....

    Martialis
    Eutrapelusz, a lassú borbély

    Nem készül el,mikor borotvál
    a lassú Eutrapelusz.
    Kapar-vakar órákig ott áll,
    részletre nyúz.

    Míg egyik orcámat sikosra,
    csupaszra készíti ki ő,
    másik orcámon a borosta
    megint kinő.
    (Kosztolányi Dezső)

    Miért nem írtátok ki, hogy a Moderátor módosította a hozzászólásomat!!!!! Ilyenre emberemlékezet óta nem volt példa .... most majd ezt is törölhetitek, de ha így folytatjátok, akkor az egész antik topicot is ki lehet törölni!!!!
     
    fnyta, anayamsa és JULA56 kedveli ezt.
  5. JULA56

    JULA56 Állandó Tag

    Faludy György

    "... Mi itt történik, sose történt
    s nem avul el mint a regények, másnap.
    Kik ezt írták, magasabb, ősi törvényt
    követtek és mélyebb rétegbe ástak..."

    Faludy György
     
    Seuso69, ilonapocska, fnyta és 1 másik tag kedveli ezt.
  6. JULA56

    JULA56 Állandó Tag

    Weöres Sándor: A MEGÖLT ORPHEUS

    A MEGÖLT ORPHEUS

    Árnyas, hideg udvaron heverek én, a halott.
    Zokog tetemem körül sok férfi meg asszony.
    Gyászdob pereg és lejtem a táncom. Vajjon ki, miért
    ölt meg engem?

    Bolygok a piacon és palotákban,
    csapszékben, fuvolások között, hogy részegen
    szóljak a részegekhez: Lássatok, én vagyok
    a ti szívetek: vakokért, nyomorultakért
    a halállal elgyürüzött.

    Kőböl vagyok és ércből vagyok,
    rabszolga-kereszten. Nyitott szemmel bámul a tetem,
    gyászdob pereg és én táncolok. Minden vagyok
    és semmi vagyok: kőből és ércből, sok alakban,
    rabszoga-kereszten. Miért öltek meg engem a papok?
    Bántottam-e templomukat?

    Széttépve fekszem a pusztán,
    senkise gyűjtheti edénybe haló poromat. Miért
    szaggattak szét az asszonyok? Holtan kell a szerelmem?

    Az éhes föld farkasai bekerítettek engem,
    az enyészet esője pereg és lejtem a táncom.
    Átkozott vagyok és szent vagyok: görnyedj meg előttem.
    Poklos vagyok és tisztult vagyok: érints. Moccan a holt,
    ernyedő izülete roppan, hideg könnye szivárog,
    verejtékezik. Tudatlan vagyok és bölcs vagyok,
    ne kérdezz, szótlanul érts. Holt vagyok és élő vagyok,
    én, a néma tekintet. Viasz-arccal az áldozat
    égnek fordul, rámeredő rémület övezi, gyászdob pereg
    és lejtem a táncom.

    A testet, ha keresztre jutott,
    nem kérem vissza. Letakarva fekszem a pusztán,
    a magot, mely csűrbe került, nem kérem vissza.
    A halál dobja pereg, én forgok a táncba örökre,
    az ének, a véremtől termő völgyet teletöltő,
    a halál lugasa fonja be titkos örök-életem.

    Weöres Sándor
     
    ilonapocska, fnyta és anayamsa kedveli ezt.
  7. JULA56

    JULA56 Állandó Tag

    "Ugyanegy bennünk az élő és halott, éber
    és alvó, ifjú és öreg. Mert ez innen átérve
    azzá, az átérve ezzé válik.
    A halhatatlan halandó, a halandó
    halhatatlan, ez éli annak halálát,
    az halja ennek életét." Herakleitos /Hamvas Béla fordítása/

    "...amiért egy nappal előbb börtönben ültél, most ugyanazért a húsosfazék mellé kerülsz, és amiért egy nappal előbb kitüntetést kaptál, most ugyanazért felakasztanak..." /Weöres Sándor: A teljesség felé/


    "Alaktalan, úttalan árnnyal szorongat börtönöm.
    De hiába nyomorít: éledek, kibontakozom,
    a víz-vájta sötét barlangokat sorra kongatom,
    a vértenger hullámain szunnyadozom,
    a lélegzetben megfoganok, a lehelletben megszületek,
    dörögve kirobbanok az eleven tűz ormain
    s a hamvasadó kemence-parázson..." /Weöres Sándor: Orpheus, Eurydiké, Hermés/
     
    ilonapocska, fnyta és anayamsa kedveli ezt.
  8. Bécó0220

    Bécó0220 Állandó Tag

    Mary Mackie A ló népe

    A történelmi legendák korába, a mesés druida múltba, mindenható varázslók, jósok közé vezeti az olvasót Mary Mackie, angol író világsikert aratott könyve. Valós történelmi események, s a kelta icen törzs vallási-szexuális szokásai alkotják azt az anyagot, amiből teljes univerzumot teremt az írói fantázia. Néró császár uralkodása idején a rómaiak megszegik a Britanniában élő keltákkal kötött egyezséget. A légionáriusok betörnek falvaikba, megerőszakolják asszonyaikat, foglyul ejtik a férfiakat. Boudicca, a kelta icenek királynője elhatározza, leszámol a hódítókkal és megindítja a Bosszú Háborúját. A királynő túl a csalódásokon, a magánélet és a történelem tragédiáin, női és uralkodói büszkeségében megalázva ragad fegyvert a könyörtelen betolakodók ellen. Leánya, Rhiannon egy pogány szertartás során, kábító, vágynövelő italok mámorában egyesül istennek vélt szerelmével Farann herceggel. A szerelmeseket a római támadás elválasztja. Farannt rabszolgaságba vetik. Vajon egymásra találnak-e újra? Meglátja-e Farann a gyermekét? Hogyan végződik az icenek háborúja? Sikerül-e megszeretett hőseinknek túlélni a harcokat? Felépülhet-e még egyszer az ősi hagyományok kormányozta icen törzsi élet? Hogyan teheti teljessé egy nő az életét? Miről mondhat le, mihez kell ragaszkodnia, hogy női léte kikezdhetetlen egész legyen, fájdalmak közepette is? Mindezt megtudhatja az olvasó Mary Mackie lenyűgözően izgalmas történelmi-szerelmi kalandregényéből. Olyan asszonyokról, férfiakról olvashatunk, akiknek sorsába a vonzó írói előadás hatására beleképzelhetjük magunkat, akik igazi hősök, mert képesek az emberségért, barátságért, becsületért, hűségért, népük sorsáért az életüket is feláldozni.

    Imádtam, ha valakinek meg van igazán örülnék, ha feltenné. Szívesen elolvasnám megint...
     
    JULA56, zugi07 és anayamsa kedveli ezt.
  9. Spyros

    Spyros Állandó Tag

    Seikeilos (Ritook Zigmond eloadasa)

    [Spyr.megj.: a lejegyzett szoveg meg figyelmes atolvasasra, javitasra, egyeztetesre var!]


    "Hoson zēs, phainou
    Mēden holōs sy lypou;
    Pros oligon esti to zēn
    To telos ho chronos apaitei”

    ~~~~~

    Rádióegyetem

    Ritoók Zsigmond: Seikilos sírfelirata


    A felvétel 2008. november 27-én a Szépművészeti Múzeumban készült.

    (Másolat Ritoók Zsigmond elhangzott előadásáról.)

    Tisztelt hallgatóság!

    1883-ban Kis-Ázsiában az ókori Tralleisz közelében, egy érdekes feliratos kő került elő, melynek első közzétevője számára érthetetlen jeleiben, Otto Crusius hamarosan zenei jeleket ismert fel, s azokat kevés változtatással, máig érvényesen meg is fejtette. Így világossá vált, hogy a rövidke felirat, melyet egy kétsoros epigramma vezet be, és egy három szóból álló prózai szöveg zár le, énekelhető vers, s az egész, egy Seikilos nevű személy sírfelirata, a Krisztus születése utáni II. századból, melyet az illető Seikilos még életében állíttatott magának.
    Tekintve, hogy az ókori görög zenei emlékek száma nem nagy, érthető, hogy a meglehetősen gazdag szakirodalom, a feliratnak szinte kizárólag zenei vonatkozásaival, dallammal, ritmussal foglalkozik, annál is inkább, mert a kis költemény eléggé közhelyszerű, a carpe diem gondolat kifejezése. Nyolc percre talán mégis érdemes mellette megállni. A szöveg megértése, prózai fordítása, nem okoz nagyobb nehézséget.

    „Ameddig élsz, ragyogj,

    egyáltalán ne búslakodj,

    Rövid időre szól az élet,

    Végül az idő elkéri.”

    Ennyi a prózai értelme a szövegnek.
    Itt több fordítás van előttünk, ezekről szólok először egy pár szót.
    Az első fordítás nyilvánvalóan nem formahű, s bár egy zenei gyűjteményben jelent meg, csak a magyar prozódia kerékbetörése árán lehet az eredetinek megfelelően leénekelni, holott a zenei hosszúságok, rövidségek, az eredetiben nem csak pontosan megfelelnek a beszédhangok hosszúságának, rövidségének, hanem pontosan alkalmazkodnak a tartalomhoz is.
    Az alapvetően jambikus sorokban, először a hosszú szótagok az uralkodók – az első sorban mindössze egy rövid szótag van, és négy hosszú -, azután a rövid szótagok egyre többen lesznek, míg az utolsó sorban, hét rövid szótagot követ mindössze két hosszú.
    Az élet, mind rohamosabban múlik, s ennek megfelelően, a második fordításban áll, a „tovasuhan” ige.
    Ebben a fordításban viszont a „To telos ho chronos” [''ho moioa tele''?] úton vész el, amit a harmadik számú fordítás próbál visszaadni, egy teljesen más képet, talán inkább jelképet alkalmazva, a „nap” mint élet, az „éj”, mint halál. A „megadod” ige viszont érzékeltet valamit, a másik oldal felöl megközelítve a tartozásból, amit az „apaitei” – elkér - ige jelez.
    Mindkét esetben azonban a fordítás rétorikusabb, ékesebb, mint az eredeti, mely éppen dísztelen egyszerűségével – azt mondhatnám, tárgyilagosságával, személytelenségével hat. Az élet - nem életünk -, rövid, s végül az idő elkéri.
    Ez az, ami a magyar szavak természetéből adódóan, formahíven visszaadhatatlan. A „végül” szó még mellőzhető, az „idő” esetleg helyettesíthető valamilyen időegységgel, melyben nincs hosszú szótag, de az „elkéri” szót, a vers végső szavát, csattanóját, semmi.
    Kényszermegoldásként, két lehetőség kínálkozik. Vagy az „elkéri” szó első szótagját rövidnek énekelni – ami nagyon csikorog -, vagy, mivel az utolsó szótag három időegységes, a „ké” szótag számára, csak a két első időegységet igénybe venni, s a harmadikat, a „ri” számára fenntartani.
    De hát csakugyan olyan fontos az az elkéri szó, hogy semmi képpen sem mellőzhető?
    Azt hiszem, igen.
    Egy ilyen rövid költemény esetében, mely metrikailag, láthatólag pontosan meg van szerkesztve, aligha mindegy, hogy mi az utolsó szó. A gondolat, hogy az élet valami, ami csak időlegesen a mienk, s így egyszer el- vagy visszakérik, számos szerzőnél előfordul a görög-római klasszikusoknál éppúgy, mint hellenizált zsidónál, vagy keresztyénnél.
    Közhely ez is. De közhelyet is különböző összefüggésekben lehet értelmezni. A görög-római vigasztalás-irodalom, ezzel vigasztal, a pszeudoplutharkhoszi Apollóniosz vigasztalása - abból idézek csak néhány szót:
    „Nem szabad zúgolódni, ha az amit rövid időre kölcsön adnak nekünk, visszakérik. Mert hiszen - amire gyakran szoktunk hivatkozni -, a bankárok sem zsörtölődnek, ha azt a letétet, amit náluk úgy helyeztek el, hogy majd visszaadják, tőlük visszakérik. Az életet úgy birtokoljuk, hogy majd vissza kell adnunk, az azt nálunk elhelyező isteneknek, de azt hogy az aki adta, mikor kéri vissza, bizonytalan.”
    Eddig az idézet.
    A hellenizált zsidó irodalom, inkább az élet gyarló, múlandó voltának érzékeltetésére, és az ember felelősségének hangsúlyozása céljából említi. Tralleisz vallásilag, és kulturálisan elég kevert volt ahhoz, hogy bármely oldalról eredeztethető a hatás, hiszen temérdek pogány kultusz helye mellett, zsidó közösség is volt a városban, Ignatiosznak, a tralleisziekhez írt levele pedig azt bizonyítja, hogy a II. század elején, keresztyének is éltek ott. Ha azonban nem csak az élet élvezet, hanem az élet, mint kölcsön, vagy letét gondolata is közhely, még élesebben vetődik fel a kérdés: Mi teszi az elkérést itt mégis egyedivé, és hatásossá?
    Éppen az, hogy ez az utolsó szó. Utána nem következik semmi. Nincs magyarázkodás, mint a konszoláció irodalomban. Hivatkozás bankárokra, letétre, ususz-fruktuszra. De Istennek való tartozásról sem, mint a Bölcsesség könyvében, vagy Phylonnál. És nincs arról sem: mi lesz aztán? Vagy, hogy: lesz-e aztán valami?
    Ennél fogva, mindenki a maga számára értelmezheti a verset, és töltheti ki ezeket az üres helyeket, melyek éppen abból adódnak, hogy a vers közhely, ahol e kérdésekre különféle válaszok vannak adva.
    De ebből adódik éppen az utolsó szó, az „apaitei” fordításának problémája is. A szó fordítása nem csak prozódiai okokból lehetetlen, hanem a görög szó tágabb jelentésköre miatt is.
    A szó épp úgy jelentheti azt, hogy „elkéri”, mint azt, hogy „visszakéri”. A közhely, azt sugallja, hogy a természet, az isten, vagy istenek adták, s kérik vissza, az életet. Ezek helyére lép itt az idő?
    A szó jelentésköre azonban más értelemben is tágabb, mintsem, hogy egyetlen magyar szóval visszaadható volna. Elkér, megkíván, követel.
    Hogyan kéri el az idő az életet?
    Mint a lázadó zsoldosok? Felháborítóan?
    Mint az adószedők? Könyörtelenül?
    Mint aki egy tisztségviselőt beszámoltat, hogyan élt a neki adott lehetőségekkel? Számon kérően?
    Vagy úgy kívánja meg, mint egy beszélgetés, gondolatmenet logikája? Mint egy tudományos tétel valamely előfeltevést? Hűvös nyugalommal, de ellentmondást nem tűrően?
    Vagy úgy, mint aki szívességet kér: szelíden, de kissé ironikusan is, annak tudatában, hogy formailag szívességet kér, de azt megtagadni nem lehet. Mert az neki jár.
    Az „apaitei” szó, használati köre alapján, mindezek a kérdések - meg valószínűleg mások is -, felmerülnek.
    A felirat, a kérdésekre nem válaszol. E kimondatlan kérdésekre, mindenkinek, magának kell felelnie.
    Feleletével arról is vall, mit jelent neki a halál, és mit az élet.
     
  10. Spyros

    Spyros Állandó Tag

    Oresztész

    A Szent Istvan Radio musorabol.

    Latin és egy kis görög mindenkinek

    Németh Béla Elek és Némethné Horváth Margit


    ''A Kr. előtti (ante Christum natum) 5. századra tehető Euripidész drámájának, az Oresztésznek keletkezése, amelyből a 300. sor körüli kardal részletének dallamát is lejegyezték, így – sokféle kutatás eredményét figyelembe véve – ezt éppúgy meg tudjuk szólaltatni, mint a felvezető zenénkben hetente megszólaló Szeikilosz-sírfeliratot. De ez 5-6 évszázaddal régebbi, egyúttal a legrégibb hiteles görög dallam. Kétféle aktualitása is van, hogy most bemutatásra kiválasztottuk: az egyik kicsit korábbi. Az egri várban nyár óta november 2-ig volt megtekinthető egy francia időszaki kiállítás görög és etruszk vázákból összeállítva. A látogatók nézegetés közben ezt az Oresztész-kardalt hallgathatták, ahogy nemsokára mi is fogjuk: először a dallamát, majd szövegével együtt (tanúja voltam, hogy többen kíváncsian kérdezgették: mi ez a furcsa zene). A másik aktualitás: most megy a darab a budapesti Nemzeti Színházban. Az argoszi mondakör szereplőinek történetei tragédiák témájául szolgálnak a klasszikus görög drámaíró triász (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész) óta. Elektra öccse, Oresztész az utolsó a vérbosszú-sorozat szereplői között, őt az anyagyilkosság szörnyű bűne terheli.
    F Oresztészt siratja a kar a következőképpen: katolophüromai, katolophüromai, - siratlak, siratlak / máterosz haima szasz, ho sz’ anabakheüei; - a te anyád vére, amely téged megörjít („felörjít”) Az ismerősen csengő anya szó itt birtokos esetben áll: máterosz; a szasz ennek birtokos jelzője: saját anyádnak. A vér – haima ebben a formában idegenül hangzik, de latin átvételét (hema) az orvosi latinból ismerhetjük: hemo-globin a szó utótagja a latin globus – gömb szóval hozható kapcsolatba; hemoglobin – vér-gömböcske. A leukémia pedig úgy jelent fehér-vérűséget, hogy a leukosz tisztán fehér (vö. a latin lux, lucis -fény szó tövével), az –émia elejéről pedig már eltűnt a h (hehezet). Ugyanez a leukosz található a leuko-plaszt nevében: eredetileg: „fehér tapasz” volt. De folytassuk a szöveget: / ho megasz olbosz u monimosz en brotoisz, - a nagy boldogság nem maradhat meg a halandók között („a halandókban”). Felismerhetjük, hogy a latin magnus megfelelője görögül megasz. Tehát Nagy Sándor görögül : Alexandrosz ho Megasz, latinul: Alexander Magnus. Még talán annyit érdemes megjegyezni, hogy a „nem” görögül többnyire: „u”, valamint a latin in praepositio megfelelője a hasonló: en. (Dativusszal áll, az ógörögben nincsen külön ablativus.) Hasonlattal folytatódik a kardal: Ana de laiphosz hósz / tisz akatu thoasz tinaxasz daimón – mint ahogy a gyors hajónak a vitorlájára lesújtva egy isten.
    N Az első és utolsó szóhoz van hozzáfűznivalónk: az ana- valahová fel, valamire rá: pl. ana-baszisz – felvonulás, hadseregek felállása (többnyire Perzsiában9, de ugyanez van az általunk már ismert ana-lógia szóban is: valamire ráillő törvényszerűség, vagy az ana-phora – rá-vitel, a következő egység elejére, ismétlés. Itt azonban érdemes egy az első sorozatban előfordult görög fogalmat felidéznünk, hisz ez talán az örömhír legfontosabb szava: ana-sztaszisz – feltámadás. (Pogány szövegben ez is anabaszisz - az alvilágból való visszatérés; míg a katabaszisz – alászállás az alvilágba.) A mai görögök húsvéti köszöntése Hrisztosz aneszti! Krisztus feltámadott! A válasz rá Alithósz aneszti! Valóban feltámadott!... A sor utolsó szava pedig: daimón – istennek, istenségnek fordítottuk, ennek is ismerős latinos alakja: daemon – szellem (többnyire gonosz szellem). Szókratész daimónion-ja kis szellemféle lehetett, alighanem játékos kifejezés a lelkiismeretre, amely cselekedeteit belülről irányította, szabályozta, s nem engedte, hogy rossz útra lépjen.
    F Szövegünk további alakulása: mint ahogy a gyors hajónak a vitorlájára lesújtva egy isten… / kateklüszen deinón ponon, – már be is zárta szörnyű kínok között… A kate-klüszen-ben felismerhetjük a claudo 3, clausi, clausus – bezár ige görög megfelelőjét; hósz pontu / labroisz olethrioiszin en kümaszin. – a tenger szilaj, halálos hullámaiba (hullámai közé). A latinok is használják a mare mellett a pontus-t, a görög pontosz megfelelőjét a tengerre. Ez a tenger szó van pl. a Hellész-pontosz nevében a görög „Hellé” tulajdonnév után.
    N A Fekete –tenger értelmező fordítással keletkezett görög neve: Pontosz Axeinosz (latinul: Pontus Axinus) – „a vendéget nem szerető tenger”, ám ezt – hogy a tenger jóindulatát megnyerjék - ellenkezőjére változtatták. Így lett: Pontosz Euxeinosz (Pontus Euxinus)- a „jó barát” tenger. A xeinosz a más városba való görögöt, tehát vendéget, vándort jelenti. Philosz /szeretett/ családtag, barát, velünk egy városba való görög; xeinosz más városba való görög, vándor, ekhtrosz /gyűlölt/ idegen, barbarosz /görögül nem beszélő/ idegen pl. perzsa, római/. Azt, hogy az a- hogyan változtatja meg egy szó jelentését, már megtapasztaltuk a legelső találkozásunkkor: a-thanatosz – halhatatlan, vö. Hagiosz ho Theosz… athanatosz - Isten szent és halhatatlan. Most már az eu- előtaggal is tudunk példákat mondani: eu-thanászia – a jó halál, úgymond. S egy ennél sokkal fontosabb szó az eu-angelion - jó hír. Ez mai ejtésünkkel az evangélium. ''

    ''katolophüromai, katolophüromai, - siratlak, siratlak,
    máterosz haima szasz, ho sz’ anabakheüei; - a te anyád vére, amely téged megőrjít?
    ho megasz olbosz u monimosz en brotoisz, - a nagy boldogság nem maradhat meg a halandók között,
    ana de laiphosz hósz / tisz akatu thoasz tinaxasz daimón – mint ahogy a gyors hajónak a vitorlájára lesújtva egy isten.
    kateklüszen deinón ponón, – már be is zárta szörnyű kínok között
    hósz pontu / labroisz olethrioiszin en kümaszin. – a tenger szilaj, halálos hullámaiba.

    N Soroljuk mellé Devecseri Gábor metrumhű műfordítását! Ő olyan görög kiadást használt, melyben az első két sor fordított sorrendben áll:
    …anyádnak véréért taszít tébolyba?…
    Zokogok érted én, zokogok érted én.
    Nagy boldogság halandók közt meg nem marad:
    miként vitorlaját
    ha rázza gyors hajónak az istenség,
    s elborítja szörnyű bajjal, a tenger
    heves, föl- és leszálló hulláma közt. ''

    [A zene meghallgathato ''Ancient greek music'', kulcsszavas keresessel. Stephan Hagel prof. gondozasaban.]
     
  11. Spyros

    Spyros Állandó Tag

    Orestes (Perseus project)

    κατολοφύρομαι κατολοφύρομαι.
    341ἀνὰ δὲ λαῖφος ὥς
    τις ἀκάτου θοᾶς τινάξας δαίμων
    κατέκλυσεν δεινῶν πόνων ὡς πόντου
    λάβροις ὀλεθρίοισιν ἐν κύμασιν.

    Great prosperity is not secure among mortals. I lament, I lament! But some divine power, shaking it to and fro like the sail of a swift ship, plunges it deep in the waves of grievous affliction, violent and deadly as the waves of the sea.
     
    Péva, anayamsa és JULA56 kedveli ezt.
  12. Spyros

    Spyros Állandó Tag

    A Szent Istvan Radio musorabol.

    Latin_gorog_mindenkinek



    ''... a Rhodoszi fecskedalt. Rhodosz szigetén tavasszal a gyermekek fából készült fecskemadárkával jártak házról házra, és e dalt énekelve várták az adományokat. A szokás sok helyen máig él. Persze ők maguk voltak fiatalságukban a tavaszt hozó kisfecskék. Hasonló szokások bőven vannak nálunk is ünnepi alkalmakhoz kapcsolódva – pl. a regölés, vagy hogy csak az éppen mostanság aktuálisat, a húsvéti locsolás szokását említsük. Mindkettőben közös, hogy a tavaszhoz kapcsolódik. A Rhodoszi fecskedal dór nyelvjárásban maradt fenn, íme a szövege:

    F Élth’ élthe khelidón,
    kalász hórász agúsza,
    kai kalúsz eniautúsz,
    epi gasztera leuka
    képi nóta melaina.
    Palathan szü proküklei
    ek pionosz oikú,
    oinú te depasztron
    türón te kanisztron.
    Kai pürna khelidón
    kai lekithitan
    uk apótheitai.
    Poter’ apiómesz é labómetha?
    Ei men ti dószeisz, ei de mé, uk easzomesz,
    é tan thüran pherómesz é thu’ perthüron
    é tan günaika tan eszó kathémenan,
    mikra men eszti, radiósz nin oiszomesz.
    An de pherész ti,
    mega dé ti pheroisz.
    Anoig’, anoige tan thüran khelidoni,
    u gar gerontesz eszmen, alla paidia.

    N Élth’ élthe khelidón, - megjött, megjött a fecske, kalász hórász agúsza – szép időket hozva. A kalosz, kalé kalon – szép melléknévvel és a hóra – idő főnévvel már találkoztunk. Az utóbbinak a latin hora- hoz is van köze, de a görög mitológiából is ismerhetjük a hórákat, az Idő istennőit: hárman vannak, akár a Khariszok (latinul Grátiák). Az agúsza folyamatos melléknévi igenév.
    kai kalúsz eniautúsz – és a szép évszakokat. Epi gasztera leuka – hasára nézve fehér, képi nóta melaina. – és a hátára nézve fekete. A képi = kai epi; tehát a két tekintethatározó párhuzamos szerkesztésű. A leukosz – fehér, ragyogó, beszéltünk már a leukoplaszt-ról, de a leukémiát, a fehérvérűséget is említhetjük. A melainosz – sötét, fekete, emlékszünk a melankóliára, illetve melankólikus vérmérsékletre, amely a görög felfogás szerint a fekete epe túltengéséhez köthető. S hogy még egy szakszót említsünk szövegünk kapcsán: a gasztér – has, gyomor szóval függ össze a gasztronómia művészete – joggal mondhatjuk így, hisz lényeges dolgokkal foglalkozik, az étkezéshez tartozó mindenféle területtel.

    F Palathan szü proküklei – fügekalácsot guríts te ki. A palathé fügeízes kalács, a fügétől lett jó édes. A palathan dór nyelvjárású accusativus palathén helyett. A szü – te, a proküklei-ben pedig észrevehetjük a küklosz kerek szót; ek pionosz oikú, - kövér (gazdag) otthonodból. A oikosz – ház szóval kapcsolatban beszéltünk az oikológiáról (latinosan: ökológia), az oikumené-ről (latinosan: ökumené). oinú te depasztron – borból egy pohárkát, türón te kanisztron. – sajtból egy kosárkát. Oinosz –bor, türosz –sajt. A depasztron – pohárka, és a kanisztron – kosárka szavak kicsinyítő képzős alakok.
    Kai pürna khelidón – a fecske a búzakenyeret - kai lekithitan – és a lepényt - uk apótheitai. – se utasítja vissza.
    Poter’ apiómesz é labómetha? – vajon elmegyünk, vagy kapunk (valamit)? Ei men ti dószeisz, - ha valamit majd adsz (jól van); az ei – ha, dószeisz – majd adsz – futurum. A „valami” és „jól van” odaértendő. Ei de mé, uk easzomesz – hogyha nem, nem engedjük.
    é tan thüran pherómesz – elvisszük az ajtót, é thu’ perthüron – vagy a szemöldökfát; az ajtó: hé thüra (vö a német: die Tür ), a szemöldökfa: to hüper-thüron – az ajtó fölötti rész, ebből a thu perthüron öszevont alak.
    é tan günaika tan eszó kathémenan, - vagy az asszonyt, aki bent ül, ebből az asszony szót ismerjük: güné, günaikosz, mivel mássalhangzós tövű: k, singularis accusativusa –a, mint az anér, androsz – férfi szóból andra – férfit. mikra men eszti – ha kicsi, a mikrosz , mikra, mikron – kicsi, vö. mikroszkóp, ill. szóösszetételék elején a mikro- pl. mikrokozmosz. Ellentéte a makro- pl. makrokozmosz. radiósz nin oiszomesz – könnyen el fogjuk őt vinni. A radiosz - könnyen: adverbium.

    N An dé pherész ti, - de ha hozol valamit, mega dé ti pheroisz. – ugyan nagy valamit hozzál. A pherein – hozni, megfelelője a latin fero, ferre rendhagyó igének.
    Anoig’, anoige tan thüran khelídoni – nyisd ki, nyisd ki az ajtót a fecskének, u gar gerontesz eszmen, - mert nem öregek vagyunk, alla paidia. – hanem kicsiny gyermekek. A gerontesz – öregek és a paidia – gyerekek szavakat ismerjük már.

    Végül hallgassuk meg a Rhodoszi fecskedalt Trencsényi-Waldapfel Imre műfordításában:
    F Megjött, megjött a fecske,
    A szép időt hozza,
    A szép évet kezdi,
    A begye fehérke,
    És a háta fekete.
    Te a fügesajtot gördítsd
    Kövér házadból,
    Hozd a boros kancsót,
    A sajtot kosárban.
    A fecske a kalácsot sem,
    Bablisztből sült kenyeret sem,
    Utasítja vissza.

    Elmenjünk-e hát vagy kapunk valamit?

    Megyünk, ha adsz, ha nem, mi nem megyünk tovább,
    Vagy visszük a kaput vagy az ajtóbütűt,
    Vagy visszük asszonyod, ki most még bent csücsül,
    Kicsike ő, könnyen visszük el.
    De ha adsz valamit,
    Adj nagy valamit.
    Nyisd meg, nyisd meg ajtódat a fecske előtt!
    - Hisz nem vagyunk mi vének, gyermekek vagyunk.''
     
    Péva, kopancsi, anayamsa és 1 másik tag kedveli ezt.
  13. Spyros

    Spyros Állandó Tag

    Fecskedal

    ἦλθ', ἦλθε χελιδὼν
    καλὰς ὧρας ἄγουσα,
    καλοὺς ἐνιαυτούς,
    ἐπὶ γαστέρα λευκά,
    ἐπὶ νῶτα μέλαινα.
    παλάθαν σὺ προκύκλει
    ἐκ πίονος οἴκου
    οἴνου τε δέπαστρον
    τυροῦ τε κάνυστρον.
    καὶ πυρῶν
    ἁ χελιδὼν καὶ λεκιθίταν
    οὐκ ἀπωθεῖται. πότερ' ἀπίωμες ἢ λαβώμεθα;
    εἰ μέν τι δώσεις· εἰ δὲ μή, οὐκ ἐάσομεν,
    ἢ τὰν θύραν φέρωμες ἢ θοὐπέρθυρον
    ἢ τὰν γυναῖκα τὰν ἔσω καθημέναν·
    μικρὰ μέν ἐστι, ῥᾳδίως νιν οἴσομες.
    ἂν δὴ φέρῃς τι,
    μέγα δή τι φέροιο.
    ἄνοιγ' ἄνοιγε τὰν θύραν χελιδόνι·
    οὐ γὰρ γέροντές ἐσμεν, ἀλλὰ παιδία.
     
    Péva, anayamsa és JULA56 kedveli ezt.
  14. Spyros

    Spyros Állandó Tag

    Anacreonteum Brigetióból

    [Spyr. megj. - a szoveg meg javitasra, ellenorzesre var.]

    Anacreonteum Brigetióból

    Szilágyi János György

    A múlt század hatvanas éveinek vége felé Harmatta János egy görög feliratos kámea fényképét adta át nekem közlésre abban a reményben, hogy versesszövegének tanulmányozásában szívesebben mélyednék el, mint ô akkori munkái közben. A fényképet (1. kép), amelynek negatívját 52.334 szám alatt a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete ôrzi, Barkóczi László szíves közlése szerint ô juttatta el Harmattához, és a felvétel az ô vezetésével készült Zalaváron Keleti Károly intézô gyûjteményében. A gyûjtô korábban segédintézôként Szônyben volt alkalmazásban, és ott szerezte más tárgyakkal együtt az itt elôször reprodukált kámeát. A gyûjtemény és tulajdonosa késôbbi sorsáról egyelôre semmilyen adat nem ismert. A nyilván sardonyból készült kámea szélei három helyen kitöredeztek, de a világos színû fölsô rétegében ovális keretbe foglalt, hat sorra tagolt verses felirat teljesen ép, és jól olvasható:

    ΛΕΓΟΥΣΙΝ
    ΑΘΕΛΟΥΣΙΝ
    ΛΕΓΕΤΩΣΑΝ
    ΟΥΜΕΛΙ ΜΟΙ
    ΣΥΦΙΛΕΙ ΜΕ
    ΣΥΝΦΕΡΙ ΣΟΙ

    Kissé laza magyar fordításban:

    Fecsegnek össze-vissza.
    Fecsegésük meg se hallom.
    Te ölelj csak, jól fog esni.

    Nem kultikus és nem funeráris tartalmú, a betûformák alapján a Kr. u. 3. századnál nem korábbi görög verses szöveg elôkerülése Brigetióban egyelôre magában álló, de a pontos leletkörülmények hiánya ellenére sem gyanúra késztetô jelenség. Kulturális környezetének jellemzésére elég csak néhány brigetiói leletre utalni, többek közt a korábban elôkerült ezüst császárbüsztre és vas diatretumra, az ékszerek, vésett kövek, kisbronzok és kôemlékek sokaságára,1 és mindezek felett a falfestészet kiemelkedô mûvészi jelentôségû emlékeire: egy lakóház falának a tatai múzeumban ôrzött emblémáira a görög és római mitológiából vett latin feliratos jelenetekkel, valamint az 1992-ben megindult rendszeres ásatások egymást követô magas mûvészi kvalitású falfestményeire, egy kozmikus asztrális szimbolikájú boltíves mennyezetre és újabban egy peristylos ház falán ábrázolt jelenetekre,2 nem feledkezve meg arról a tizennyolcéves korában elhunyt brigetiói ifjúról, akit apja által állított szarkofágjánakfelirata mint omnibus studiis liberalibus
    eruditust („a tudományokban jártas”) örökített meg.3 Nem áll magában a kámea a Brigetióban elôkerült görög nyelvû feliratok között sem, de a tucatnyi ismert szöveg nagyrészt egy-két szavas sír és üdvözlô formula, vagy görög betûkkel írt mágikus szöveg.4 Az utóbbiak nyilvánvalóan nem feltételeznek görög nyelvismeretet, és a többi sem igényelt mélyebb nyelvtudást, mint korunkban a latin nyelvû rituálé szövege a szertartáson résztvevôk túlnyomó többségénél, de az biztosra vehetô, hogy a görög beszéd élôszóban jóval elterjedtebb volt a dominánsan görög nyelvû tartományokból nagy számban beköltözött katonák, kereskedôk,mesterek közt, mint amit az eddig elôkerült feliratok tükröznek.5 Mindezek ismeretében is óvatosnak kell azonban lenni, ha a kámeát mint Brigetio szellemi kultúrájának dokumentumát akarjuk értékelni. Tágabb értelemben véve ugyanis a versesfelirat szövege nem egyedi példány. A császárkornak elsôsorban késôbbi felében kedvelt, gyakran hasonló kivitelû vésett kövek sorából éppen széleskörû elterjedtségével emelkedik ki.6 Az ismert vagy valószínûsíthetô lelôhelyek tanúsága szerint nemcsak a Római Birodalom európai területein volt ismert, hanem Kis-Ázsiában és talán Észak-Afrikában is.7 Nem áll magában a pannoniai leletek között sem, sôt az egyetlen hiteles ásatáson feltárt példánya Aquincumban, a Bécsi út 102.szám alatti telken került elô egy nôi csontvázat tartalmazó kô szarkofágban.8 (Egy másik állítólagos pannoniai provenienciájú példány Ozora környéki lelôhelye még további hitelesítésre szorul.9) Az aquincumi leletbôl kitûnik, hogy tulajdonosa a kámeát függôként a nyakában hordta, és ez lehetett legalábbis a leggyakoribb, ha nem is egyetlen módja a hasonló darabok használatának. A brigetiói kámea sérülései alighanem a talán nemesfém keretbôl10 való vigyázatlan kiemelésének a nyomai.Hogy az azonos szövegû kámeáknak legalább egy része nem mechanikus sokszorosítással készült, azt meggyôzôen bizonyítja a brigetiói példány is. A hellénisztikus korban kialakult görög köznyelvben általánossá vált itacizmus, az ei iorthográfiai változat helyett ugyanis a 4. és 6. sorral, valaminta szöveget tartalmazó többi ismert példánnyal ellentétben az 5.sorban a ΦΙΛΕΙ alak jelenik meg. Nem véletlenül, mert különben a sor eggyel kevesebb betûbôl állna, mint a három fölöttelevô. Ezt a problémát azonban egyedül a brigetiói példányvésôje oldotta meg így, az aquincumin például növénydísz van a sor végén, a British Museumbelin pedig egy fattyú M.11 Ha így szorosabb értelemben mégis egyedi példánynaktekinthetjük a brigetiói kámeát (hacsak a közöletlen vagy számomra ismeretlen darabok közt nem fordul elô az 5. sor azonos változata), a szöveg lényegében azonos fogalmazásban távoli területeken való általános ismertsége egyfelôl gyakorlatilag kizárja azt a lehetôséget, hogy helyben vagy akár Pannoniában készült, másfelôl megengedi azt a feltevést, hogy tulajdonosa nem értette a szöveget, hanem mintegy divattárgyként, a feliratot a dekoráció részének tekintve viselte nyakában a függôt, ahogy manapság a trikók és pulóverek angol amerikai feliratait sem értik feltétlenül a viselôik. Az a néhány görög nyelvû verses szöveg, amit egyelôre Pannoniából ismerünk,12 a verselés alacsony szintjén álló, banális tartalmú sírfelirat, részben nyilvánvalóan magasabb színvonalú, olykor klasszikus szövegekbôl kiragadott frázisokkal feljavított fogalmazvány, és költôi kvalitásukat tekintve általában nem különböznek ezektôl – az alighanem importált Lupus verset is beleértve13 – az igényesebb, személyhez kötött tartalmú és jórészt helyben íródott latin verses feliratok sem,14 bár azt, hogy igény volt rájuk, tanúsítja a kétségtelenül pannoniai megrendelésre, bár aligha helyben készült Seuso tál distichonos felirata is, bárhol fogalmazták meg. A kámeán olvasható vers azonban más kategóriábatartozik.15 Mind stilisztikailag, mind metrikailag hibátlan, és azelsô hemiambust követô két ún. anacreoni sor alapján is a császárkor egész folyamán, legalább az 1–6. században élô anakreóni versek (Anacreontea) egyike. A legtöbbet ezek közül az a 9. század táján keletkezett, hatvan versbôl álló gyûjtemény tartalmazza, amely az Anthologia Palatinához csatolvamaradt fenn.16 A gyûjtemény, amely máshol fennmaradt da-rabokkal is kiegészíthetô, paradigmatikus formában mutatja,mivé lett az archaikus görög líra egyik legnagyobb költôjénekszellemi hagyatéka a római kor századaiban.17 Az utánzás szándékos és olykor kimondott, de a versengés (aemulatio) minden jele nélkül. A metrumok arra a két sor fajtára korlátozódtak, amely a brigetiói és aquincumi kámeáról ismert versben is szerepel; Anakreón használta ôket, de távolról sem kizárólagosan, mert verseinek zenéje, amirôl olyan keveset tudunk, jóval változatosabb lehetett, mint az írott dokumentum alapján is biztosan éneklésre szánt császárkori Anacreonteumoké. Szókincsük mind a szavak változatosságát,mind költôi értékét tekintve lehangolóan szegényes, a mondatok struktúrája a lehetô legegyszerûbb. A téma: bor és szerelem versus öregség és halál. Mindez anakreóni is, de valahogy úgy viszonyul az ô költészetéhez, mint a falvédô verseké Petôfiéhez. „A félmûveltek verseinek” nevezte ôket egyik méltatójuk,18 némileg találóan, csak kérdés, nem jelenti-e ez közönségük túlzottan homogén elképzelését, mert a trivialitás uralma – úgy tûnik – képes maga alá gyûrni a társadalmi és mûveltségbeli különbségeket. Az anakreóni dalok az élet banális alapigazságainak mozaikdarabjaiból építkeztek. Egy-egy fél, egész vagy akár kétsoros „találat” minden mélyebb összefüggés nélkül, tetszés szerint kapcsolódhatott másokhoz. Így a brigetiói kámea háromsora is csak elsô pillantásra egyetlen szerves egész: többször fordul elô csak az elsô két sor, vagy csak az utolsó önmagában,vagy akár más anakreóni vagy nem anakreóni versekkel összekapcsolva.19 Ez azonban a ma ismert hasonló jellegû császárkori görög dalköltészet jó részére jellemzô, arra a részére is, amelyet – elsôsorban pusztán a metrika különbsége alapján – nem sorolnak az anakreóni dalok közé. Az egyetlen ebben a sorban, amelynek dallama is fennmaradt, a koppenhágai Nemzeti Múzeumban ôrzött sírtáblára vésett Seikilos dal 20 szövege alapján az Anacreonteával azonos szellemi és költôi színvonalon áll, zenéjérôl pedig összehasonlító anyag híján nem lehet objektív véleményt alkotni; ahogy Szabolcsi Bence mondogatta: ki tudja, talán egy 1. századi Kemény Egon volt a zeneszerzô. Ennek a túlnyomórészt, bár nem kivétel nélkül leginkább a múlt században mûdalnak nevezett mûfajhoz hasonlítható költészetnek az egykorú népszerûségét vizuális szemléletességgel mutatja a Lyontól északnyugatra fekvô Autunban talált 2. századi színes padlómozaik Anakreón fiktív portré-ábrázolásával (2. kép) hitelesített, két darabból álló Anacreonteum antológiája, mindkettô az Anacreontea gyûjteményben fennmaradt versekbôl kiemelve.21 „A félmûveltek költészete” megjelölés került szóba fentebb ezekkel a versekkel kapcsolatban. De meggondolást érdemlô kérdés, hogy ez az értékelés, ha a kifejezés egyáltalán találó,minden körülmények közt negatív elôjelû-e, hogy esztétikai értéküket nem írhatja-e felül olykor társadalom vagy társadalmi csoport formáló hatásuk. Különösen kiélezett ez a kérdés a 20. századi magyar kultúrával kapcsolatban, amelyben elsôsorban Bartók és Kodály munkássága nyomán esztétikai és tudományos szempontból egyaránt leértékelôdött a korábban uralkodó mûdalok, „magyarnóták” zenéje (és kevésbé elemzett költészete). Csakhogy mit kezdjünk a Szabolcska Mihálytól ebben a tekintetben alig különbözô Ady vagy a már Bartók és Kodály úttörô publikációinak ismeretében nyilatkozó Kosztolányi „cigányzene”-kedvelésével? Vagy azzal, hogy Basilides Mária, Tóth Aladár egykori szavaival „a koncertdobogó fejedelemasszonya”, felejthetetlen oratórium elôadások, Bach és Schubert estek énekese, a Bartók és Kodály által közzétett népdalok egyik legnagyobb hatású propagálója egy interjúban legfôbb kedvencének a„Végigmentem az ormódi temetôn…” kezdetû dalt nevezte? Úgy tûnik, az ítélet nem lehet globális, nem mellôzheti a kortól és környezettôl is függô érzelmi és közösség-formáló tényezôket.22 A végsô kérdés tehát: tényleg lehet és kell-e abszolút értelemben dönteni klapancia verselés és nagyköltészet között? Egyetlen példa a kérdés bonyolultságának illusztrálására. Az újonnan papyruson felfedezett, lényegében teljes versében Sapphó öregségét siratja.23 A vers negyedik (West által kiegészített) sorában a legtriviálisabb tünet fogalmazódik meg:

    (...Hosszú hajszálaim feketébôl fehérek lettek; Agócs Péter prózafordítása)

    Az öregedésnek ezt a sok változatban megfogalmazott (például alapvetôen máshangon Kosztolányi: Múlt este kissé lehajoltam…), számtalanszor visszatérô diagnózisát szó szerint azonos formában jól ismerjük egy az elmúlt század elsôfelében keletkezett mûdalból: „Fekete hajadból lassan hófehér lett”.24 Szerzôje ,Erôss Béla adótisztviselô 25 természetesen nem ismerhette a Sapphó-verset, amely Agócs Péterrel egyetértve számomra is csalódást jelentett. Igazságosan? Ha Sapphónak legalább néhány teljesen vagy majdnem teljesen fennmaradt versét nem ismernénk, annak kellene igazat adni, aki jónéhány Sapphó-töredék remekmû voltának titkát éppen töredékes fennmaradásában látja… Ezen a ponton emlékezni kell arra, hogy a gondolatnak az archaikus görög lírában egy másik, szinte, de csak szinte azonos fogalmazása is fennmaradt, egy sornyi töredék Anakreóntól:

    Devecseri Gábor fordításában:

    Majd, ha hószín szál vegyül már fekete fürtjeim közé.

    Pusztán töredék volta miatt kopott le róla a trivialitás? Vagy erre válaszképpen mintegy a császárkori „mûdal” fô képviselôinek katalógusaként kell olvasni a Gelliusnál (Noctes Atticae XIX. 9.4) fennmaradt történetet, hogy egy lakomázótársaságnak, mikor a symposionhoz érve zenét akart hallgatni, az énekesek Anacreonteát és Sapphó-dalokat (Sapphica!) adtak elô, néhány egykorú költô (talán az akkori Erôss Bélák?) mûvei mellett? A szövegbôl nem tûnik ki, ami az egykorú olvasóban – és a dalok hallgatóiban – nyilván föl sem vetôdött, hogy Sapphica Sapphó eredeti verseit vagy azoknak az anakreóni dalokhoz hasonló késôi elsekélyesített utánzatait jelenti-e,27 de semmiképpen nem zárható ki, hogy magát az általuk ismert sapphói költészetet sorolták ennek a születésnapi összejövetelnek a résztvevôi az anakreóni dalokkal és az egykorú szerzeményekkel azonos, Gellius által erotica dulcia et venustaként („édes és bájos szerelmi dalok”) jellemzett mûfajba.Csakhogy a végsô kérdésre feleletet keresve, arra, hogy kinek, mikor és miért ócska verselés az Erôss Béláé és megrendítô nagyköltészet az Anakreón sor, itt és most nehéz volna továbbmenni a tagadhatatlanul szubjektív catullusi válasznál:nescio, sed fieri sentio – nem tudom, csak érzem, hogy így van. Nem felejtve ugyanakkor, hogy másképpen hangzik és visszhangzik akár szóról szóra ugyanaza verssor is a Kr. e. 600 körüli Lesboson, másképp a 6. században a samosi tyrannos udvarában vagy a peisistratosi Athénban és másképp két és fél évezreddel késôbb egy közép-európai nagyvárosban, nem utolsósorban pedig másképpen görögül, mint magyarul.

    Jegyzetek

    1 Császárbüszt: Radnóti A., FolArch 6 (1954) 49–61.; Vas diatretum: Nagy L., ArchÉrt(1930) 111–123.; ékszerek és gemmák: Gesztelyi T., Gemmák és gyûrûk Brigetióból,Tata, 2001 és utóbb Borhy L. – Számadó E., Gemmák, gemmás gyûrûk és ékszerekBrigetióból, Komárom, 2003; kisbronzok (magángyûjteményekben): Paulovits I.,ArchÉrt (1942) 216–245.; a kôemlékek mindmáig legteljesebb gyûjteménye: BarkócziL., Brigetio (DissPann II. 22), Budapest, 1944–1951.2 A tatai falképekrôl egyelôre a legjobb reprodukciók: Bíró E., II. századi falfestményBrigetióból, Tata, 2001. A festett boltozat: Borhy L., Pannoniai falfestmény, Budapest,2001. A peristylos-ház festményeirôl lásd most Borhy L., Minerva 17 (2006) Nr. 5, 32.3 RIU II, Budapest, 1976, 196–197., no. 557.4 Legteljesebb gyûjteményük: Kovács P., Corpus Inscriptionum GraecarumPannonicarum (Editio maior), Debrecen, 2001, 24–26., 74–85. sz.5 Lásd errôl legutóbb Kovács P., Corpus, 57–68.6 A mûfajról Furtwängler, A., AG III, München, 1900, 367.; Vollenweider, M.-L., Catal.raisonnée de sceaux, cylindres, intailles et camées (Musée d’Art et d’Histoire de Genève)III, Mainz, 190–191., a 241. számhoz. Gazdag sorozatuk a Content-gyûjteményben:Henig, M., The Content Family Collection of Ancient Cameos, Oxford–Houlton, 1990,6–30. és pl. I.7 Egy adalai magángyûjteményben ôrzött példányról Paribeni, R., MAL 23 (1914) 25.8 Kuzsinszky B., BudRég 10 (1923) 60–62. és 2. 1. kép; Nagy L., Budapest története I.Budapest az ókorban, Budapest, 1942, 623. és 103. tábla; Noll, R., Classica etProvincialia. Festschrift für Erna Diez, Graz, 1978, 154–155. és Taf. 54, Bilkei I., AlbaRegia 17 (1979) 29., 15. sz.; Facsády A., Aquileia Aquincum, Budapest, 1995, 87., 200.sz.; Gesztelyi T., Pannoniai vésett kövek, Budapest, 1998, 39. kép és ehhez 141–142.;Kovács P., Corpus, 28–29., n. 96 (fénykép és rajz).9 Noll, R., Classica et Provincialia, 155., 14. jegyzet.10 Az aquincumi kámea, mint több más példány is, arany foglalatban volt.11 Walters, H. B., Catalogue of the Engraved Gems and Cameos Greek, Etruscan andRoman in the British Museum, London, 1926, 349., 3707. sz., 84. kép, és pontosabbanGuarducci, M., Epigrafia greca III, Roma, 1974, 529., fig. 18 és 8. jegyzet.12 Kovács P., Corpus, 11., 62., 91., 130

    Tanulmányok

    13 Nagy L., ArchÉrt 52 (1939) 119–122., Révay J., ArchÉrt (1943)144–146.; Egger, R., OJh 39 (1952) 145–150.; Szilágyi J. Gy.,ArchÉrt 90 (1963) 189–192.; Adamik T., ArchÉrt 103 (1976)203–206.14 Róluk Mócsy A., RE Suppl. IX (1962) 769–770.; Bilkei I.: MócsyA. – Fitz J. (szerk.), Pannonia régészeti kézikönyve, Budapest,1990, 267., irodalommal; Németh M., ActaArchHung 41 (1989)99–102. A szövegek teljes kiadása (a CIL III. 3676 kivételével)metrikai kommentárokkal és, részben Nagy Lajos nyomán, Pannonián belül verselési központok elkülönítésének kísérletével:Fehér B., ActaAntHung 38 (1998) 65–102.15 A Pannoniában elôkerült latin nyelvû verses feliratok közül aBrigetióban talált, galliai eredetû agyagmedaillon distichonjahasonlítható talán hozzá (Alföldi A., FolArch 5, 1945, 66.).16 A két legjobb kiadás: Carmina Anacreontea, ed. M. L. West,Bibliotheca Teubneriana, Leipzig, 1984, és Campbell, D. A.:Greek Lyric II, The Loeb Classical Library, London, 1988, 162–247.(angol fordítással és a 4–18. lapon bevezetô tanulmánnyal).17 Az Anacreonteáról máig alapvetô Crusius, O., RE I (1894)2044–2049.; lásd még Danielewicz, J., „Anacreontics as a LiteraryGenre”: ActaClassDebrecen 22 (1986) 41–51. és legutóbb Rosen-meyer, P. A., The Poetics of Imitation. Anacreon and the Ana-creontic Tradition, Cambridge, 1992.

    18 Slings, S. R., Mnemosyne 48 (1995) 106.19 Csak az elsô két sor, például Herbert, K., AJA 66 (1962) 337., no.11 és pl. 104; Walters, Catalogue of the Engraved Gems, 348., no.3706; Brouskari, M., The Canellopoulos Museum, Athén, 1985,83–84., no. 413. Csak az utolsó sor, elôtte más metrikájú, ugyan-csak jól ismert szöveggel, például Henig, The Content Cameos,22., no. 40. Csak az utolsó sor: Henig, The Content Cameos, a 40.sz.-hoz (példák).20 Szövege és dallama legutóbb: Anderson, W. D., Music andMusicians in Ancient Greece, Ithaca–London, 1997, 222–227.21 Blanchard, M. – Blanchard, A., RevEtAnc 75 (1978) 268–279. éspl. 11–12.22 Lásd legutóbb Sárosi Bálint kitûnô tanulmányát: „Hiteles népzene”:Holmi 18 (2006) 1062–1069.23 A verset az Ókorban Agócs Péter mutatta be: 2005/4, 14.24 A szájhagyományban kisebb változatokkal, ahogy az anakreónidalok is.25 Sz. 1887. Gulyás–Viczián, Magyar Irók Élete és Munkái 7 (1990)749. szerint fôvárosi kórházi tisztviselô.26 Anacreon, ed. B. Gentili, Roma, 1958, frg. 77.27 Gentili, B., Anacreon, XVIII–XXI. az új szöveget még nem ismer-ve mélyreható különbséget érzett az eredeti Sapphó-versek és azarchaikus görög líra császárkori utánzatai közt.
     
  15. Spyros

    Spyros Állandó Tag

    Hymn to the Muse

    Comparatively little ancient Greek music survives. Although the oldest examples date to the third century BCE, they are fragmentary. Most of the examples complete enough for performance were composed in the Graeco-Roman period by Mesomedes, the court musician for Hadrian (reigned 117-138 CE). He was born in Crete and a freedman of Hadrian; he composed lyrics and epigrams for Hadrian and the Antonines.

    The following "Hymn to the Muse" by Mesomedes is in the Lydian mode (soft or round Lydian, since the B is flatted), which was the most popular mode at that time. The style is intentionally archaic.

    The original text is reproduced in Pohlmann (14-15), including the music in ancient notation and a transcription into modern notation. I have transposed the music to D major, which is more convenient for recorders, tin whistles, and similar instruments; transposing to other keys is left as an exercise for the reader! I have also translated the Greek and set it as well as I can to the music, for which I've taken the original setting as a model. (I claim no skill as a songsmith, however.)

    The hymn is addressed to Calliopeia, often considered the Muse of epic poetry. The Delian child of Leto is of course Apollo, and "Paean" refers to Him as Savior.

    References

    Pohlmann, Egert. Denkmäler Altgriechischer Musik: Sammlung, Übertragung und Erläuterung aller Fragmente und Fälschungen. Nürnberg: Verlag Hans Carl, 1970. See pp. 14-31 on Mesomedes and his hymns.
    Anderson, Warren D. Music and Musicians in Ancient Greece. Ithaca: Cornell University Press, 1994. See pp. 220-4 for a little about Mesomedes.
     
    Péva, anayamsa és jp_keller kedveli ezt.
  16. Spyros

    Spyros Állandó Tag

    Oh Muse, Thou dear one, sing to me,
    Commence and order my song.
    Cool breezes blowing from Thy groves
    Inspire my breast and rouse my heart.

    Calliopeia Thou wise
    Principal of the Muses delightful,
    Thou too, wise mystery guide,
    Leto's child, Thou Delian Paean,
    Be propitious and stand by me.
     
    Péva, anayamsa és jp_keller kedveli ezt.
  17. Spyros

    Spyros Állandó Tag

    Invocation of the Muse

    Ἄειδε Μοῦσά μοι φίλη,
    μολπῆς δ’ ἐμῆς κατάρχου,
    αὔρη δὲ σῶν ἀπ’ ἀλσέων
    ἐμὰς φρένας δονείτω

    Invocation of Calliope and Apollo

    Καλλιόπεια σοφά,
    Μουσῶν προκαθαγέτι τερπνῶν,
    καὶ σοφὲ μυστοδότα,
    Λατοῦς γόνε,Δήλιε Παιάν,
    εὐμενεῖς πάρεστέ μοι.

    Sing for me, dear Muse,
    begin my tuneful strain;
    a breeze blow from your
    grovesto stir my listless brain.

    Translation, M. L. West

    Skillful Calliope,leader
    of the delightsome muses,
    and skilful instructor,
    son of Leto,Delian Paian,
    favor and be with me.

    Translation, M. L. West
     
    Péva, anayamsa és jp_keller kedveli ezt.
  18. Spyros

    Spyros Állandó Tag

    Zenek

    De hát kik ők, a szeretett Múzsák? Minden jót és szépet elmondhatunk róluk, de ne csodálkozzunk, ha közelebbről megismerve őket, fölfedezzük némely szeszélyüket, csalfaságukat. Mert bizony ők azok, akik féltékenyen megtépázzák az éneklő Szirének szárnytollát, megkopasztva a vetélytársnőket, vagy hirtelen haragjukban megvakítják a velük szemtelenkedni merészelő dalnokot. Ezek a kezdetben erdőn, mezőn, virágon zöngicsélő méhecskék, lombot suhogtató, vizeket borzoló szelek, a kezdet kezdetétől kísérik, óvják, bántják, fürkészen figyelik a görögöket. És jajj annak, aki szemükben vétkezik! Kémeik, a kabócák, minden tiszteletlenséget jelentenek nekik. Tőlük, és csakis tőlük kéretik áldás a dalra, nem pedig a tüsténkedő zugfilológusoktól. Tánc és énekkaruk szemünk előtt színesedik, gazdagodik, mígnem maguk közé fogadják koszorúsan a szerelmes Szapphót.
     
    connect, anayamsa és jp_keller kedveli ezt.
  19. Péva

    Péva Állandó Tag

    Ókori Egyiptom...

    Ókori Egyiptom…

    Nők és az írás

    „Az ókori egyiptomi levelek mindenesetre Egyiptom emberibb arcát mutatják. Léteztek szerelmes levelek, költemények, magánjogi esetek és személyes levelek barátok és családtagok között. Az egyiptomiak cserépdarabokat használtak jegyzettömbnek; ezekre jegyezték fel maguknak gondolataikat és üzeneteiket. Nem meglepő, hogy az ókori egyiptomi kapcsolatok hasonlóak voltak a maiakhoz – szerettek és gyűlöltek, egymás kezét fogták a ragaszkodás és szeretet jeléül, voltak romantikus pillanataik és keserű csatáik, pletykáltak és csevegtek, mint ahogy mi is tesszük ma. (Megjegyzésre méltó azonban, hogy az egyiptomiak nagyok voltak a kettős entendre terén, s nem voltak prűdek, amire mi hajlunk manapság. Az „illetlen” dolgokat időnként kihagyták az egyiptomi szövegek fordításából, vagy átsiklottak felettük.) Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy az írásokat férfiak alkották, mivel a nők – bár tudtak írni-olvasni – általában inkább nem foglalkoztak írással; így rengeteg olyan téma, mely csak a nők számára lett volna érdekes, hiányzik az egyiptomi írásokból. Pedig még írás-istennőjük is volt: Seshat istennő, a „női írnok”. Érdekes adalékként megjegyezném, hogy az egyik ókori költemény azt mutatta, hogy – mint ma is – a nőknek el kellett tűrniük a férfiak erotikus pillantásait.”

    Minden férfi fejét fordítja
    utána.
    Ránézünk, mikor elhalad,
    ő, az egyedülálló

    Chester Beatty I papirusz

    „A szerelmi énekek és romantikus költemények kedvezőbb képet festettek a nőkről. Félig-meddig erotikus jellegükből kifolyólag olyan nőket ábrázoltak, akik saját szexualitásukat fejezték ki, mutatván, hogy a nők éppúgy kívánták a férfiakat, mint a férfiak a nőket. […]”

    Ó, istenem, lótuszvirágom!...
    Pompás kimenni és...
    Szeretek odamenni és fürdeni előtted.
    Engedem, hogy a legfinomabb lenruhában
    lásd szépségemet, míg
    illatos kenőcsben ázom.
    Vízbe merülök, hogy veled legyek,
    s vörös hallal jövök fel hozzád ismét,
    mi elbűvölő az ujjaim között.
    Eléd helyezem... Jöjj! Nézz rám

    IFAO 1266 + Cairo 25218, 7-11
     
    kucczo, kopancsi, anayamsa és 1 másik tag kedveli ezt.
  20. kornyei

    kornyei Új tag

    Nemere István: Az előző emberiség

    Civilizációnk eredete homályba vész?
    Esetleg teljesen ismeretlen? Dehogy is!
    Rendelkezésünkre áll számos eltitkolt-vitatott régészeti lelet és egyéb bizonyíték. Felfedezőutunk tolongó kalauzai beszédes tárgyak, írások, térképek.
    Rá kell döbbennünk, hogy időtlen idők óta élnek emberek a Földön!
    Mindig egy kicsit másképpen néztek ki, de igazából mindig is nagyon hasonlítottak, hasonlítottunk egymásra.
    Nem vagyunk semmiféle csúcsa a fejlődésnek, sok hibánk van még.
    De úton vagyunk a tökéletesedés felé.
    Mégpedig azon az úton, amelyen előttünk sok régi ember, sok előző emberiség, sok méltó előd járt már.

    [​IMG]

    Nemere István: Az előző emberiség

    (Saját munkám!!)
     

    Csatolt fájlok:

Megosztás