Anyósképző tanfolyam

Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content.

A canadahun nem enged, bemutatni, vagy a megtalálásához irányítást adni olyan tartalmú anyagoknak, amelyek a copyright (szerzői jog) által védettek,
csak akkor ha a szükséges legális engedély megvan rá.



kispillangó blogja http://canadahun.com/forum/blog.php?bt=62303 adta az ötletet a topik nyitásához közben tovább gondoltam a kamaszodik a gyerekem túlélő topik is elférne ebben a témában beszélgessünk tabuk nélkül arról ami van és ami ránk vár és kérem azokat akik megtapasztalták ők is mondják el az élményeiket hiszen ez egy KÉPZŐ topik vagy túlélő de hogy értünk és a szeretteinkért nyílt az biztos


Esti összebújás:
- Anya... olyan szép vagy, hogy csak csuda...
(érzem, lebegni kezdek a meghatottságtól)
...te vagy a legszebb a világon...
(már jó öt centivel a kiságy fölött lebegek)
... de azéjt Hófehéjke százszoj szebb!
(visszapuffanok a földre... könnyű Hófehérkének, ő már vagy 300 éve tizenhét éves!...)

"Én mindig azt hittem, hogy ez a szépség dolog kultúrához kötődik, belenevelődik a fiúkba, hogy az épp aktuális szépségtrendekhez vonzódjanak. De amióta magam is férfipalántát nevelek már látom, hogy a mellkultusz genetikailag kódolt...
Ülök a strandon és figyelem a sok Hófehérkét. Csupa gondtalan babaarc, csupa hibátlan, feszes bőr, kerekded, buja formák mindenütt. Én megértem a fiúkat, de tényleg. Ennyi üdeségnek, ennyi kicsattanó erőnek, egészségnek, termékenységnek nem lehet ellenállni. És miért is akarnának?
Eltöprengek... már négy éves a gyerek. Ideje lenne valami kedves-aranyos-bűbájos-anyós tanfolyamra beiratkoznom. Mégiscsak le kell majd kezelnem a helyzetet, amikor jön egy ilyen köldökpiercing-es cukorbaba és húsz perc alatt lerombolja, amit én húsz év alatt felépítettem.
Ilyesféléket kellene tanítani az iskolában. "Vitriolmentes anyós-meny kapcsolat", "Generációk párbeszéde atomrobbanások nélkül", "Becsüljük a fiunk feleségét, mert nem lusta ő, csak fáradékony"... ilyen tantárgyak kellenének!
Gyanítom, hogy olyan készségek ezek, amiket alaposan be kell gyakorolni, hogy rögzüljenek. Talán még nem késtem el, ha ma elkezdem a felkészülést. Lehet, hogy első lépésként belövetek magamnak egy köldökpiercinget?"

Olvastam én is kispillangó blogját. Nagyon !

Írtam is neki, hogy lehet, hogy húsz év múlva nem lesz divat a köldök piercing. Lehet, hogy a kopaszra nyírt fejen lévő tetoválás lesz a Nr.1.:lol:. Ha visszagondolok, húsz évvel ezelőtt a lányok bomber dzsekiben és bakancsban jártak és a hajuk egészen picire le volt vágva. Még az is így nézett ki, akinek nem állt jól.

Tehát hogyan ne sárkányosodjunk el ha egyszer majd anyósok leszünk?
Mi bajunk lehet a menyjelöltekkel vegyük csak számba

Miért utálja az anyós a menyét?

1. Konkurenciát lát benne.
Öreg hiba. Először is a szeretet nem feleződik, másrészt másféle szeretetet érez a fiú a felesége iránt, mint az anyja iránt. Tehát ebben az értelemben a meny nem vesz el semmit. Figyelmet viszont igen. Tehát mégiscsak konkurencia
2. Más családban nőtt fel, más szokásokkal. Például, tök rossz töltöttkáposztát csinál, mert telerakja csomborral, de kolbászt nem főz hozzá. És mégis, fiunk imádja az ehetetlen töltött káposztáját! Persze, nem szabad merevnek lenni és el kell fogadni, hogy ahány ház, annyi szokás. De az a töltöttkáposzta akkor is rémes! Tehát, tanuljon meg rendes töltöttkáposztát csinálni, hogy az én icipici magzatom ne azt a förtelmet egye élete végéig.
3. Karrierista. Harminc éves koráig nem akar gyereket. Az önző dög! Arra nem gondol, hogy én bezzeg akarok unokát?
4. Semmi ambíció nincs benne. Máris gyereket szeretne, hogy még jobban magához láncolhassa az én kicsipici fiacskámat. Hát mit gondol az a nő, hány fát lehet vágni az én kis nyuszikám hátán? Először dolgozzon ő is pár évet, tollasodjanak, tegyenek félre, hogy aztán legyen amiből a családot kiterjeszteni!

Most ennyi jutott eszembe, de majd még jövök!
Elke, jó ötlet a topik!

Én csak csupa jót és szépet tudok anyósomról mondani.

Soha nem felejtem el: 15 évvel ezelőtt, amikor először találkoztunk rám nézett és megkérdezte: Jól meggondoltad? (mármint hogy én az ő fiával...) Nekem a fiam, de a seggemre nem kellene foltnak. (ő volt a kedvenc fia az öt közül).

Imádtam és ő is szeretett engem. Sokszor nekem adott igazat egy vita során a fiával szemben. Amikor tavaly meghalt, a páromban és bennem is velehalt egy kis rész. Nem csupán az anyósomat veszítettem el, hanem a pótanyámat és barátnőmet egyaránt.

Anyós pajti mikor a fiával összezördültünk mert megmertem kérni a kicsi fiacskáját hogy öblitse ki a ruhámat nevetve fülére szorított kézzel inalt a háborúsövezetté alakult konyhából.
Engem a nagymamáék neveltek családmodelként azt láttam a nő elvégzi a férfimunkát és a nagyapám gátlás nélköl mosott főzött takarított ha szükséges volt. Egymást segítették.
De legtöbb hellyen még most is az van hogy a férfi ki van szolgálva kezdjük ott hogy a fiacskánknak megkenjük a vajas kenyeret 20 évesen is....hogy a nő alkalmatlannak itéli az amugy érdeklődő férfit és nem mutatja meg hogy kell mosni mosogatni porszívózni.
Ha más a családmodell akkor az már alapból súrlódás lehet a menny és anyós közt.

Kedves cat34, igazi ajándékot kaptál a férjedtől az anyósod személyében
Alkalomadtán mesélhetnél még megoszthatnál velünk ilyen tanító jellegű példamondatokat!

cat34 írta:

Én csak csupa jót és szépet tudok anyósomról mondani.

Soha nem felejtem el: 15 évvel ezelőtt, amikor először találkoztunk rám nézett és megkérdezte: Jól meggondoltad? (mármint hogy én az ő fiával...) Nekem a fiam, de a seggemre nem kellene foltnak. (ő volt a kedvenc fia az öt közül).

Imádtam és ő is szeretett engem. Sokszor nekem adott igazat egy vita során a fiával szemben. Amikor tavaly meghalt, a páromban és bennem is velehalt egy kis rész. Nem csupán az anyósomat veszítettem el, hanem a pótanyámat és barátnőmet egyaránt.

Kattints a kibontásához...

Az én Anyósom is hasonló típus volt. Soha egy rossz szót nem mondhattam róla, és ráadásul Ő is mindig nekem adott igazat a fiával szemben.
Megértelek.

Anyósom szerette a KREDICS napokat. Minden hétfő az volt.
Az unokájával jókat iszogattak.

Igen, ez pontosan így van! Egyébként néha elég ha csak apró mintázatok, rutinok térnek el...Eszembe jutott egy eset, amikor az anyós lusta dögként könyvelte el a menyét. És miért? Mert náluk vendégeskedve azt látta, hogy a meny ebéd után összeszedi az asztalt, majd leül Nők Lapját olvasni. Bezzeg ő mindent azonnal elmosogatott volna, ha az ő házában lettek volna! Amikor ez így ki lett mondva, a meny meglepetten mondta, hogy ezt az ő anyukája is így csinálta, vasárnapi ebéd után szieszta, majd azután a többi. Ennek hatására anyósban is átértékelődött a mosogatás kérdése és alapos gondolkodás után sem tudott más példát mondani, ami a menye lustaságát alátámasztotta volna. A végén ő fogalmazta meg és mondta ki: a menye nem is lusta, csak egyszerően másképp tanulta, ő pedig félreismerte ebben a tekintetben.

Én ebből azt tanultam meg, hogy:
1. egy magatartásformából soha ne általánosítsunk, ne vonjunk le messzemenő következtetéseket valakinek a jelleméről

2. egy viselkedést több irányból kell megvizsgálni, mert lehet, hogy délről sértő vagy bántó vagy zavaró, de talán észak-keletről egészen logikus és értehető... Persze a szomszédom viselkedését nem feltétlenül fogom mindig elemzgetni, de ha egy igazán fontos személyről lesz szó, mint a fiam párja, akkor veszem majd a fáradtságot!

elke írta:

Anyós pajti mikor a fiával összezördültünk mert megmertem kérni a kicsi fiacskáját hogy öblitse ki a ruhámat nevetve fülére szorított kézzel inalt a háborúsövezetté alakult konyhából.
Engem a nagymamáék neveltek családmodelként azt láttam a nő elvégzi a férfimunkát és a nagyapám gátlás nélköl mosott főzött takarított ha szükséges volt. Egymást segítették.
De legtöbb hellyen még most is az van hogy a férfi ki van szolgálva kezdjük ott hogy a fiacskánknak megkenjük a vajas kenyeret 20 évesen is....hogy a nő alkalmatlannak itéli az amugy érdeklődő férfit és nem mutatja meg hogy kell mosni mosogatni porszívózni.
Ha más a családmodell akkor az már alapból súrlódás lehet a menny és anyós közt.

Kattints a kibontásához...

elke írta:

Anyós pajti mikor a fiával összezördültünk mert megmertem kérni a kicsi fiacskáját hogy öblitse ki a ruhámat nevetve fülére szorított kézzel inalt a háborúsövezetté alakult konyhából.
Engem a nagymamáék neveltek családmodelként azt láttam a nő elvégzi a férfimunkát és a nagyapám gátlás nélköl mosott főzött takarított ha szükséges volt. Egymást segítették.
De legtöbb hellyen még most is az van hogy a férfi ki van szolgálva kezdjük ott hogy a fiacskánknak megkenjük a vajas kenyeret 20 évesen is....hogy a nő alkalmatlannak itéli az amugy érdeklődő férfit és nem mutatja meg hogy kell mosni mosogatni porszívózni.
Ha más a családmodell akkor az már alapból súrlódás lehet a menny és anyós közt.

Kattints a kibontásához...

Az én pici páromat nem kényeztették el otthon (6-an voltak testvérek: 5 fiú 1 lány). Bizony a szobájukat nekik kellett takarítani (már ha hajlandóak voltak rá), maguk után el kellett mosogatni, be kellett vásárolniuk stb. Anyósom nem kényeztette el őket.
Viszont, amit látott: anyósomnak az apósom elé kellett raknia az ételt.

És biza én is így jártam: az eltelt 15 év alatt, ha én is otthon vagyok, bizony én is így teszek. Kávét csinálok neki, elé teszem az ételt. (Volt olyan időszak is, hogy ha nem voltam otthon, inkább nem evett.) És mindezt boldogan megtettem neki. Az én kicsi párom ezt így látta otthon és így is várta el. Én, mint ifjú szerelmes és szemellenzős asszonyka minden további nélkül megcsináltam. Na de nem parancsszóra, de nem ám. Olyan ügyesen "rávezetett", hízelgett, hogy még én örültem neki, ha mindezt megtehetem érte. Jó mi?

kispillangó írta:

Kedves cat34, igazi ajándékot kaptál a férjedtől az anyósod személyében
Alkalomadtán mesélhetnél még megoszthatnál velünk ilyen tanító jellegű példamondatokat!

Kattints a kibontásához...

Anyósom szókimondó asszonyság volt: ami a szívén, az a száján. Az élet nem kímélte: kétszer ment férjhez, szegénykém jól "beválasztott" mind a kétszer.

Volt még egy mondása - lehet, hogy ezt ki fogják törölni, mert egy kicsit vulgáris: "Ha még egyszer születnék ezzel az ésszel, ami most van, csiki-csukit csinálnék a picsámból, mert a tisztességes asszony nem ér semmit. A kurváknak nagyobb a becsülete, mint nekünk".

Sajna ezzel én is egyet értek.

A témához a klasszikus vicc:

Barátnők beszélgetnek.
- Hallom, a gyerekeid megházasodtak. És mondd csak, milyen a vőd?
- Ó, hát egy tüneményes fiatalember! Képzeld, minden reggel ő főzi a kávét és az ágyba viszi a kislányomnak!
- És a menyed?
- Ó, az egy bestia! A kisfiammal főzeti a kávét és elvárja, hogy az ágyba vigye neki...

Ez azért jutott eszembe, mert anyukák hajlamosak másként viszonyulni a fiúk illetve lányuk párjához...

Magam részéről úgy gondolom, egy leendő anyósnak a memóriáját kell edzenie: mi az és miért!, ami neki nem tetszett/rosszul esett, mikor érezte úgy, hogy nem a valós értékén értékelték... és emlékezzen arra is, anyósának milyen, általa értékelt gesztusa volt... Egyszóval: jusson eszébe az, hogy ő is volt meny...

Wiener Walzer írta:

...Magam részéről úgy gondolom, egy leendő anyósnak a memóriáját kell edzenie: mi az és miért!, ami neki nem tetszett/rosszul esett, mikor érezte úgy, hogy nem a valós értékén értékelték... és emlékezzen arra is, anyósának milyen, általa értékelt gesztusa volt... Egyszóval: jusson eszébe az, hogy ő is volt meny...

Kattints a kibontásához...

Tökéletesen igazad van. Anyósom mesélte, hogy első házassága idején az ő anyósa mindig kritizálta, semmi sem volt jó neki és ami a legrosszabb volt: beleszólt az életükbe. Akkor megfogadta, hogy ő soha nem fog beleszólni egyik gyereke kapcsolatába sem. Ha bármelyiknek szüksége van a tanácsára, támogatására, akkor nyugodtan fordulhatnak hozzá. Ilyen is volt.

Wiener Walzer írta:

A témához a klasszikus vicc:

Barátnők beszélgetnek.
- Hallom, a gyerekeid megházasodtak. És mondd csak, milyen a vőd?
- Ó, hát egy tüneményes fiatalember! Képzeld, minden reggel ő főzi a kávét és az ágyba viszi a kislányomnak!
- És a menyed?
- Ó, az egy bestia! A kisfiammal főzeti a kávét és elvárja, hogy az ágyba vigye neki...

Ez azért jutott eszembe, mert anyukák hajlamosak másként viszonyulni a fiúk illetve lányuk párjához...

Magam részéről úgy gondolom, egy leendő anyósnak a memóriáját kell edzenie: mi az és miért!, ami neki nem tetszett/rosszul esett, mikor érezte úgy, hogy nem a valós értékén értékelték... és emlékezzen arra is, anyósának milyen, általa értékelt gesztusa volt... Egyszóval: jusson eszébe az, hogy ő is volt meny...

Kattints a kibontásához...

Jó ötelet sosem gagyi kiss tehát anyósképző tanfolyam első pontja a memóriát frissen tartani és emlékezni!

elke írta:

Jó ötelet sosem gagyi kiss tehát anyósképző tanfolyam első pontja a memóriát frissen tartani és emlékezni!

Kattints a kibontásához...

Érdekes írások voltak. Köszönöm.

elke írta:

Jó ötelet sosem gagyi kiss tehát anyósképző tanfolyam első pontja a memóriát frissen tartani és emlékezni!

Kattints a kibontásához...

2. pontja: anyósodat megkínálni pohár vízzel, és javasolni a víz lenemnyelését a látogatás időtartamáig.
ugyanis: ennek a módszernek kiváló vérnyomáscsökkentő, decibelcsökkentő, ránckisímító, fiatalító, kergemarhakórmegelőző és egyéb hálás hatása van.
ami most így hirtelen nemisjut eszembe.

Anyósomnak volt még egy kedvenc mondása.

Előljáróban elmondanám, hogy nem vagyunk egy pénzes család. Nem éhezünk, de nincs megtakarításunk, nem megyünk nyaralni...

Amikor először találkoztunk, figyelmeztetett: azt kapod, amit itt látsz (panel lakás, épphogy kijönnek a fizetésből). Mint minden csóró magyar, ők is (és mi is) lottózunk, hátha..... Persze ahogy mondani szokták: a villám előbb csap bele az emberbe, minthogy megnyerje a nagy lét.

Szóval a mondása a következő volt: más belelép a kutyaszarba és pénzt talál alatta, nekem csak büdös lesz tőle a lábam. (magyarán a pénz a pénzhez megy)

cat34 írta:

Szóval a mondása a következő volt: más belelép a kutyaszarba és pénzt talál alatta, nekem csak büdös lesz tőle a lábam. (magyarán a pénz a pénzhez megy)

Kattints a kibontásához...

Úgy látom bölcs asszony volt anyósod!
Legalább tanulhattál tőle.

Most az a kérdés,hogy belőled ilyen válik?
Mit gondolsz,vagy mit teszel,vagy inkább nem teszel,és hagyod,had járja mindenki a maga útját?

nagyon érdeeseket írtok, nekem nincs különösebb bajom az anyósommal, olyan amilyen, nem örült nekemaz biztos, mindenvoltam amit a nőkben útált, de a gyerekek mindent megváltoztattak, általuk egy család lettünk és tisztelettel viselkedünk egymással. Amúgy nekem fiam is van (másfél éves), lányom is (három és fél), a fiamat sokkal kevésbé féltem a jövendőbeli menyemtől mint a lányom a vejemtől

evapatocs írta:

Úgy látom bölcs asszony volt anyósod!
Legalább tanulhattál tőle.

Most az a kérdés,hogy belőled ilyen válik?
Mit gondolsz,vagy mit teszel,vagy inkább nem teszel,és hagyod,had járja mindenki a maga útját?

Kattints a kibontásához...

Igen, valóban bölcs asszony volt. Ő az, aki más kárán is tanult, nem csak a sajátján.

Hogy én is ilyenné válok? Nagyon remélem. Ha nekem is lesz majd gyerekem, szeretnék ilyen anyós lenni. A példa előttem van(volt).

Az igazság az, hogy az én anyukám - bár nagyon szeretem - eléggé uralkodó személyiség. Lehetett valamiről véleményem, csak ne nagyon hangoztassam. Amikor megismerkedtem anyósommal, ő egyből ráérzett, hogy a visszahúzódásomnak nem az az oka, hogy "bólogató János" vagyok, hanem az elnyomás miatt nem merek kiállni a véleményem mellett. Ő mindig meghallgatott, nem bírált és ha kellett a párom ellen is kiállt értem. A személyiségem kialakulásában és a mai "formályában" nagy szerepe volt. Mint korábban említettem, nem csupán a pótanyám, hanem a legjobb barátnőm is volt.