Én nem is tudom, miről jutott eszembe ez a nemes és igen jövedelmező munkakör. Talán Lázár János új feladatáról. Mert tudjuk, a jó Lázár visszavonult a nagypolitikától, művelné kertjeit, mint egy Candide vagy L. Simon, élné a maga egyszerű, rusztikus életét, de jön a haza, épp, mikor Cincinnatusként szántogat, és hívja, szólítja, az eke szarva mellől, nem hagyja békén.
Lucius Quinctius Cincinnatus ilyen esetben elment harcolni az aequusok ellen, megverte őket, lemondott és szántás végére már haza is ért. Újból beállhatott az eke szarva mögé. Bölcs ember volt, ugyanis ha marad a hatalomban, mint dictator vagy bármi más, inkább kellett volna az eke elé fogni, ismervén az akkori Róma anyagi és politikai helyzetét. Lázár is újra sorompóba száll, ha még nem is ősz Toldiként, de reaktiválja magát, csak ő nem bajvívó lesz vagy hadvezér, hanem dohányzásügyi miniszterelnöki biztos.
Vagyis nemdohányzásügyi.
Vagyis valami.
Lássuk a meghatározást, hátha akkor tisztábban látunk. Azt mondja:
„A miniszterelnöki biztos tevékenysége a nemdohányzók fokozottabb védelme érdekében szükséges átfogó kormányzati teendők – és ezzel összefüggésben a dohánypiac szabályozására irányuló kormányzati feladatok – előkészítésére, összehangolására irányul. Összehangolja a nemdohányzók védelme érdekében végrehajtandó rövid és középtávú kormányzati stratégia kidolgozását, javaslatot tesz a dohányzókat és a nemdohányzókat egyaránt az új típusú dohánytermékek, illetve az elektronikus cigaretták irányába befolyásoló folyamatokkal kapcsolatos kormányzati álláspontra, megalkotja az egységes dohánypiaci felügyelet létrehozására vonatkozó kormányzati koncepciót.” (Magyar Közlöny)
Valamint, ha jól értelmezem, csizmadia és kéjgáz is lesz, netán tűzoltó, katona, mi több, vadakat terelő juhász. Tűzoltó és katona azért, mert azoknak nem fizetik ki a túlórát, Lázárnak meg ezt a különös, szerteágazó és teljességgel meghatározhatatlan munkakört egyáltalán nem fizetik, ingyen fogja végezni, merő egy jóindulatból, legfeljebb egy titkárt kaphat.
Most itt kremlinológiázhatnánk kicsit, miszerint mit jelenthet a hatalmas nagyúr visszavonulása, reaktiválása és megbízása egy jelentéktelen feladattal, de egészen pontosan százféle dolgot jelenthet: akár azt, hogy az állam megint dohányzásellenes kampányba fog, akár azt, hogy az e-cigaretták piacát akarják teljesen einstandolni, akár pediglen azt, hogy Orbán Viktor akarja Lázár lovagot inkább kézügyben, szem előtt tartani – csak ne gazdálkodjon ő a vidéki birtokon, inkább legyen Pesten hátramozdító, addig sem konspirál senkivel.
Meg hát neki azért voltak érdemei a Nemzeti Dohányboltok bevezetése terén is, lássuk csak, mit ír a 2013. április 29-i Origo?
„Nem politikai alapon osztották ki a nemzeti dohányboltok üzemeltetési jogát – állította hétfőn Lázár János. Ha rajta múlna, teljesen betiltaná a dohányzást, de azért a kormány addig is rátesz még két százalékot a trafikok biztos profitjára.
Lázár szerint a kormány célja 2010 óta az, hogy kevesebb helyen lehessen cigarettázni, és nehezebben lehessen hozzájutni a dohánytermékekhez. Ez személyes elkötelezettsége is, és ha rajta múlna, teljesen megtiltaná a dohányzást – mondta. Az eddigi tiltások szerinte eredményesek voltak, ugyanakkor a nagy áruházakban a fiatalok ma is minden gond nélkül hozzájutnak a cigarettához. A kormány ezen is változtatni szeretne – mondta.” (Origo)
Hát, mint erős dohányos ember, akinél mindig van pipa, mondhatom: ugyan jóra bízták az ügyünket. Nem válik ez sem a dohányosok, sem az állam javára, hasznára – ez még képes, és betiltja a füstölést, vagy az égbe viszi a dohány árát. De gondoljunk bele egy soha el nem hangzott párbeszédbe, interjúba:
– Elnézést, Lázár úr, ön dohányzik?
– Dehogy, soha életemben!
– Akkor hogy lett pont dohányzásügyi miniszterelnöki biztos?
– Magam sem értem. Hiszen inni sem iszom. Sőt, kártyázni sem szoktam. Mennyi lehetőség…
Szóval, kellett valami, amihez Lázár nem ért (de a gazdasági részét ki tudja használni, az már bebizonyosodott, hiszen egy barátjáé az Országos Dohányboltellátó Kft., ami a tavalyi eredménye után potom 3,5 milliárd forint osztalékot vehetett ki), viszont nekünk kellemetlen, ráadásul nincs komoly politikai súlya. Politikai szempontból valóságos sine cura ez az állás, henye hivatal, felelősség nélkül, igaz, jövedelem sem jár vele közvetlenül, de aki ügyes, megfejheti a dohánytermelőket éppúgy, mint a dohányosokat. Hiszen Karthágót is úgy alapította a csinos Dido királynő, hogy a helyiektől nem kért több földet, mint amennyit egy ökör bőrével be bír takarni. No, annyit kapott is, a helyi kiskirály, Iarbas jókat mosolyoghatott a bolond szépségen. Mindjárt nem mosolygott másnap, mikor meglátta, hogy Dido vékony szíjakra hasította az ökörbőrt, és egy városra való földet kerített vele körbe.
Hát ezért ne is nagyon sajnáljuk Lázárt, hogy kinevezték állami ellentrafikosnak, mert lesz még neki haszna ebből elég. A kérdés inkább az: kit neveznek majd ki árnyékszéki inasnak?
Mert bizony az a legfontosabb állás az udvarban. A jó Nyolcadik (Tudor) Henrik vezette be ezt az intézményt, és fontosabb volt, mint a lordkancelláré, mert olyan megesett, hogy a lordkancellárnak fejét vették – például Morus Tamásnak – de olyan egyszer sem, hogy az árnyékszéki inas került volna a bakó kezére. Mármost az árnyékszéki inas munkaköre az volt, hogy a Legfelsőbb Hátsó tisztaságáról gondoskodjék, ami abban a korban, mely nem ismerte a vécépapír intézményét, legfeljebb a lapulevelet, bizony nem lehetett nagyon kellemes feladat. Ámde mégis tolongtak érte a legnemesebb bárók, lordok, valósággal ölre is mentek volna. Ugyanis tudni kell, hogy a jó Henrik király eleinte csak indulatos, önfejű (bár nagyon tehetséges) ember volt, akinek jobban állt volna akár a rablólovagság, akár zeneszerzés, mint a királykodás, gyakran hozott indulatból döntéseket, oda is csapott, ha olyan kedve volt. Ez egy lovasbaleset és sok házasság után csak rosszabbodott, annyira morózussá vált, hogy ember kellett legyen a talpán, aki elé mert terjeszteni bármit is, kérelmet vagy tervet: könnyen a Towerben találhatta magát akárki fia, ha a királyt háborgatta. Egy jó pillanata volt naponta, amikor lehetett vele beszélni: az a pár perc, megkönnyebbülés után. És egy ember volt az udvarban, akinek erre alkalma lehetett: az árnyékszéki inas. Okos árnyékszéki inas nagy pénzeket keresett, mert tisztogatás közben mesélt arról a királynak, mit is lenne okos tenni, kinek a kérelmét kéne elfogadni. Nem mondom, büdös munka, de jól fizetett.
Hát tetszenek látni: azt, hogy ki lesz az ellentrafikos, már tudjuk.
Azt nem tudjuk még, ki lesz majd az árnyékszéki inas.
Pedig az volna fontos.
Jelentkező akad, dögivel.
Szerintem lesz majd versenyvizsga is.
Lapulevéllel.
Szerző: Szele Tamás
Lucius Quinctius Cincinnatus ilyen esetben elment harcolni az aequusok ellen, megverte őket, lemondott és szántás végére már haza is ért. Újból beállhatott az eke szarva mögé. Bölcs ember volt, ugyanis ha marad a hatalomban, mint dictator vagy bármi más, inkább kellett volna az eke elé fogni, ismervén az akkori Róma anyagi és politikai helyzetét. Lázár is újra sorompóba száll, ha még nem is ősz Toldiként, de reaktiválja magát, csak ő nem bajvívó lesz vagy hadvezér, hanem dohányzásügyi miniszterelnöki biztos.
Vagyis nemdohányzásügyi.
Vagyis valami.
Lássuk a meghatározást, hátha akkor tisztábban látunk. Azt mondja:
„A miniszterelnöki biztos tevékenysége a nemdohányzók fokozottabb védelme érdekében szükséges átfogó kormányzati teendők – és ezzel összefüggésben a dohánypiac szabályozására irányuló kormányzati feladatok – előkészítésére, összehangolására irányul. Összehangolja a nemdohányzók védelme érdekében végrehajtandó rövid és középtávú kormányzati stratégia kidolgozását, javaslatot tesz a dohányzókat és a nemdohányzókat egyaránt az új típusú dohánytermékek, illetve az elektronikus cigaretták irányába befolyásoló folyamatokkal kapcsolatos kormányzati álláspontra, megalkotja az egységes dohánypiaci felügyelet létrehozására vonatkozó kormányzati koncepciót.” (Magyar Közlöny)
Valamint, ha jól értelmezem, csizmadia és kéjgáz is lesz, netán tűzoltó, katona, mi több, vadakat terelő juhász. Tűzoltó és katona azért, mert azoknak nem fizetik ki a túlórát, Lázárnak meg ezt a különös, szerteágazó és teljességgel meghatározhatatlan munkakört egyáltalán nem fizetik, ingyen fogja végezni, merő egy jóindulatból, legfeljebb egy titkárt kaphat.
Most itt kremlinológiázhatnánk kicsit, miszerint mit jelenthet a hatalmas nagyúr visszavonulása, reaktiválása és megbízása egy jelentéktelen feladattal, de egészen pontosan százféle dolgot jelenthet: akár azt, hogy az állam megint dohányzásellenes kampányba fog, akár azt, hogy az e-cigaretták piacát akarják teljesen einstandolni, akár pediglen azt, hogy Orbán Viktor akarja Lázár lovagot inkább kézügyben, szem előtt tartani – csak ne gazdálkodjon ő a vidéki birtokon, inkább legyen Pesten hátramozdító, addig sem konspirál senkivel.
Meg hát neki azért voltak érdemei a Nemzeti Dohányboltok bevezetése terén is, lássuk csak, mit ír a 2013. április 29-i Origo?
„Nem politikai alapon osztották ki a nemzeti dohányboltok üzemeltetési jogát – állította hétfőn Lázár János. Ha rajta múlna, teljesen betiltaná a dohányzást, de azért a kormány addig is rátesz még két százalékot a trafikok biztos profitjára.
Lázár szerint a kormány célja 2010 óta az, hogy kevesebb helyen lehessen cigarettázni, és nehezebben lehessen hozzájutni a dohánytermékekhez. Ez személyes elkötelezettsége is, és ha rajta múlna, teljesen megtiltaná a dohányzást – mondta. Az eddigi tiltások szerinte eredményesek voltak, ugyanakkor a nagy áruházakban a fiatalok ma is minden gond nélkül hozzájutnak a cigarettához. A kormány ezen is változtatni szeretne – mondta.” (Origo)
Hát, mint erős dohányos ember, akinél mindig van pipa, mondhatom: ugyan jóra bízták az ügyünket. Nem válik ez sem a dohányosok, sem az állam javára, hasznára – ez még képes, és betiltja a füstölést, vagy az égbe viszi a dohány árát. De gondoljunk bele egy soha el nem hangzott párbeszédbe, interjúba:
– Elnézést, Lázár úr, ön dohányzik?
– Dehogy, soha életemben!
– Akkor hogy lett pont dohányzásügyi miniszterelnöki biztos?
– Magam sem értem. Hiszen inni sem iszom. Sőt, kártyázni sem szoktam. Mennyi lehetőség…
Szóval, kellett valami, amihez Lázár nem ért (de a gazdasági részét ki tudja használni, az már bebizonyosodott, hiszen egy barátjáé az Országos Dohányboltellátó Kft., ami a tavalyi eredménye után potom 3,5 milliárd forint osztalékot vehetett ki), viszont nekünk kellemetlen, ráadásul nincs komoly politikai súlya. Politikai szempontból valóságos sine cura ez az állás, henye hivatal, felelősség nélkül, igaz, jövedelem sem jár vele közvetlenül, de aki ügyes, megfejheti a dohánytermelőket éppúgy, mint a dohányosokat. Hiszen Karthágót is úgy alapította a csinos Dido királynő, hogy a helyiektől nem kért több földet, mint amennyit egy ökör bőrével be bír takarni. No, annyit kapott is, a helyi kiskirály, Iarbas jókat mosolyoghatott a bolond szépségen. Mindjárt nem mosolygott másnap, mikor meglátta, hogy Dido vékony szíjakra hasította az ökörbőrt, és egy városra való földet kerített vele körbe.
Hát ezért ne is nagyon sajnáljuk Lázárt, hogy kinevezték állami ellentrafikosnak, mert lesz még neki haszna ebből elég. A kérdés inkább az: kit neveznek majd ki árnyékszéki inasnak?
Mert bizony az a legfontosabb állás az udvarban. A jó Nyolcadik (Tudor) Henrik vezette be ezt az intézményt, és fontosabb volt, mint a lordkancelláré, mert olyan megesett, hogy a lordkancellárnak fejét vették – például Morus Tamásnak – de olyan egyszer sem, hogy az árnyékszéki inas került volna a bakó kezére. Mármost az árnyékszéki inas munkaköre az volt, hogy a Legfelsőbb Hátsó tisztaságáról gondoskodjék, ami abban a korban, mely nem ismerte a vécépapír intézményét, legfeljebb a lapulevelet, bizony nem lehetett nagyon kellemes feladat. Ámde mégis tolongtak érte a legnemesebb bárók, lordok, valósággal ölre is mentek volna. Ugyanis tudni kell, hogy a jó Henrik király eleinte csak indulatos, önfejű (bár nagyon tehetséges) ember volt, akinek jobban állt volna akár a rablólovagság, akár zeneszerzés, mint a királykodás, gyakran hozott indulatból döntéseket, oda is csapott, ha olyan kedve volt. Ez egy lovasbaleset és sok házasság után csak rosszabbodott, annyira morózussá vált, hogy ember kellett legyen a talpán, aki elé mert terjeszteni bármit is, kérelmet vagy tervet: könnyen a Towerben találhatta magát akárki fia, ha a királyt háborgatta. Egy jó pillanata volt naponta, amikor lehetett vele beszélni: az a pár perc, megkönnyebbülés után. És egy ember volt az udvarban, akinek erre alkalma lehetett: az árnyékszéki inas. Okos árnyékszéki inas nagy pénzeket keresett, mert tisztogatás közben mesélt arról a királynak, mit is lenne okos tenni, kinek a kérelmét kéne elfogadni. Nem mondom, büdös munka, de jól fizetett.
Hát tetszenek látni: azt, hogy ki lesz az ellentrafikos, már tudjuk.
Azt nem tudjuk még, ki lesz majd az árnyékszéki inas.
Pedig az volna fontos.
Jelentkező akad, dögivel.
Szerintem lesz majd versenyvizsga is.
Lapulevéllel.
Szerző: Szele Tamás
