Az élet (azért is) szép !

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag

Koós Attila : Kertembe lép


Kertembe lép az Ősz.
Bölcs szép színeit hinti,
s mint megfáradt papírhajók, úsznak
sóhajában a nyarat egykor kacagó falevelek.
Ülj mellém, Csöpp Arany...
Látod, én őrzöm szemem tavában
évszakok bársonyát, csöndes, halk szövésű
neszezését az élet elfutó talpa alatt.
Te vagy ma minden szín,
Tőled fakad minden szivárvány.
Esőt hozz, engem megfüröszt...
hozz napfényt fésülő szelet s megszárít engemet...
küldj párát, puha harmatot, üdét,
és lesz nekem lelket növesztő takaróm...
Lettél, mint hajnal, születtél, mint pirkadat.
Vagy, mint belőlem kivirágzó álom.
Szeretlek.
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

080519velence3.jpg


A csend hangjai

Milyen furcsán is hangzik, hiszen a csend az csend, a hang pedig hang, tehát eleve nem lehet csend. Mégis vannak a csendnek dallamai, csengései, mellyel az érzések töltik meg.​

Pont ettől olyan sokféle. Ahogy jelzője is akad számtalan. Leltárt próbálok készíteni, melyiket ismerem, melyiket szeretem, melyiket gyűlölöm.​

Mosolyogva emlékszem vissza az iskolai csendekre. Igen, bizony, arra, amelyik olyan sűrű volt, hogy vágni nem lehetett volna, amikor a tanár lapozgatta a naplót, kit is szólítson felelni. A kínos csend pedig akkor volt, amikor engem hívott ki, és szokásomhoz híven nem készültem.​

Az is mosolyt csal az arcomra, amikor az első randik csendjére gondolok. Arra a suta, kínos csendre, amikor képtelen voltam értelmesen megszólalni, ettől aztán elég sok hamvába is hullt, még mielőtt bármi is kibontakozhatott volna belőle.​

Azokat a csendeket is imádtam, imádom, ami a kielégített szenvedély után áll be, kellemes álomba ringatva.​

Ismerem a gyász néma csendjét, ami hiába csend, mégis üvölt, letaglóz, gúzsba köt, úgy szorít, mintha karjai lennének, és csak nagyon lassan lazít a fogáson.​

Volt már részem a kellemes várakozás csendjében, sőt a cinkos hallgatáséban, az igazi beszédes, egymás mellett ücsörgős, együtt gondolkodós, biztonságos, meleg, hazaérkezős, összetartozós, magától értetődős dallamban. Ez a csend ezer húron játszik.​

Akartam már személyes, egyedül lévős, bezárkózós csendet is, de minél nagyobb a külső némaság, annál hangosabban dübörög belül valami, amit egy idő után képtelen vagyok elviselni. Ráadásul magammal, egyedül csendben lenni a legnagyobb kínzások közé tartozik.​

A leggyűlöltebb a hirtelen beálló, csak a légüres térben létező abszolút csend. Amikor úgy érzem, holttá nyilvánítottak, élve temettek el, még az emlékem sem őrizve meg.​

Hangok mögöttem
csend körülöttem
nincs út előttem​

***​

Írta:Destiny
amatormuveszek.hu
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
061026_1.jpg


Reggeli séta

Melegről csicsergő madarak
toporognak illatos faágak dús
lombja között, szokásos utam felett​

fényes arccal kelő nap sugarai
varázsolják hosszúra bicegő
árnyamat, lassan lépdel velem​

hol előttem, hol hátam mögött
figuráz, gólyalábakat rajzol alám
rövidülő testre ülteti apró fejem​

tiszta kék ég tekint le rám, még
rejtegeti felhőit, majd délutánra
tornyozza fel, készülődik a sereg​

kint meleg, s bent vacog a lelkem
apró zugában, hiába huzigálja régi
kedves takaróját, csendben didereg​

vágyakból, álmokból szőtt puha
leplét, mint moly, megrágta a féltés
színét szívta bizonytalan néma csend​

sóhajtva vágy bábéletre, téphetetlen
kötelékből szőne gubót, átaludna
értelmetlen, üres időt, perceket​

tolvaj léptekkel halad az idő,
elűz telet, hajszol nyarat, ráncot
varr, lehetőséget sosem mérlegel​

gyűlik a sok kimaradt, meg nem élt,
el nem mondott, elszalasztott,
elpazarolt, semmi sincs, mi végtelen…​

***​

Írta:Destiny
amatormuveszek.hu
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

w468



Varga Virág


Tükör által

Amikor jött, éppen mintha költözne csak.
Mint elfelejtett emlék, az ajtó kinyílt. Világra
pörgött a nyugalom, s rózsának szirma kibomlóban.
Asztali beszélgetések, éjbe hanyatló és föltörő
szavak. Föllobbanó világ elalvóban.
Pohárba bor csordult mézpergetően lassan,
és felemelt kezében kés szórta szerte a kihűlő
lámpafényt. Apró tükör, s általa még homályosan.
Aztán mellém ült. Ha most újra itt lenne, hajamat
érintené, ha tudná. Én belülről könnyeztem,
hogy nem. Az asztalt lebontják, ha egyszer
terítve volt. Felálltam, éppen mintha
költöznék csak. Az ajtó mint elfelejtett
emlék bezárult. Most látjuk egymást hát
színről színre. Homályosan, nem csak tükör
által láttatunk. Egyszer akkor. Majd talán.

 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
man%20praying1.jpg



Isten álma

Istent keresem, Istent várom, nincsen e földön más csak a halálom
Nincsen vérem, felforrt régen
Megalvadva nyugszik a réten
Nézzél szét, nézzed a virágot
A pipacsok színe feketére váltott

Istent keresem, Istent szánom, nincsen itt más csak a halától egy lábnyom
Nincsen könnyem, nincsen társam
Kit megsirathatnék a megváltó halálban
Nézzél szét, nézzed a fákat
Kopár ágaikról a gyász íze árad

Istent keresem, de nem találom, magjait szétszórta e meggyötört világon
Nincsen arcuk, hamis szavuk
Édes szájízzel felfalják húsuk
Nézzél szét, nézzed a világod
Izmokat, inakat látsz,
de lelkedben nem látod meg halálod

Isten hallgat, nem szól tovább, magjai a kertben túlharsognák
Nincsen szeme, lecsukta már
Figyeli a némák hangos zaját
Nézzél szét, nézzed az álmod
Egy szép emlék volt, vagy csak a halálod.


***

Írta:Tulip
poet.hu




 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
dead_tree_black_and_white_by_CorazondeDios.jpg


Hideg

A semmi, kiégett
pygmalionként, rég
járatlan út szélén
jégből hizlalt, torz
szoborrá formálta
megunt rémálmát​

nyitott szemek
retináira karcolt
csalóka álmokat,
zárt száj mögé
dermesztett ki
nem ejtett szavakat​

eltorzult lábakat
ragasztott földhöz,
törzset csavart
groteszk formába,
némán szemlélte
félkész művét​

még nem elég,
ez így kevés,
nem lehet üres
fagy az egész,
lelket lehelt, és
némán elszelelt​

***​

Írta:Destiny
amatormuveszek.hu
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
tn_aid3304_20100816204901_771.jpeg


Foszlány...

Tudod, már olyan sokszor gondolkodtam azon, hogy jó lenne néha viharnak lenni.​

Amikor felgyűlik a sok feszültség tombolni, üvölteni, villámokkal hasítani az eget, addig görgetni, hajszolni a felhőket, míg felhőszakadásként el nem sírom az összes könnyem. Megkönnyebbülni, és megszelidülve, szivárvány ölén elnyugodni.​

Nem tudok vihar lenni… Inkább hagyom, hogy a félelmeim, hiányaim, szomorúságom tompa ködként borítsanak be, ráüljenek a mindennapokra. Megszűrik a fényt, eltompítják a hangokat, bekúsznak ruhám alá, beszivárognak álmaimba. Nem engednek messze tekinteni, csak épp a lábam elé…​

Napra vágyom… Éltető, vidám, meleg, simogató napsütésre.​

***​

Írta:Destiny
amatormuveszek.hu
 

vandorcsillag

Állandó Tag
Állandó Tag
31281.jpg


Öröm







Szivárványszínű meleg ölelés.
Lepke száll a nyári fényben.
Tarka színekben pompázó
Szárnya csillanó remegése.



Virágról virágra száll.
Megszenteli a Kikeletet.
Szárnya fürgén motolláz.
Hajnali harmat feledése.



Feledve mindazt, mi gúzsba köt,
Boldog táncra kél a Nappal.
Az öröm pedig, mi szívében kél,
Harcba száll a dermesztő faggyal.

Csillagok vándora verse
 

Jégkirálynő

Állandó Tag
Állandó Tag
5725822-sm.jpg


"Szóval: meg vagyok győződve arról, hogy: minden ember belülről(!) szép vagy csúnya (vagy valami átmeneti), de mindenesetre belülről. Ez nem igazán változik, adottság. Lehet persze alakítani rajta, de csak Isten képes.

Na most: ha láttál szép öregembert, vagy egy sugárzó idős párt, tudod! És ez a valóság, nem a ráncok mélyülése, vagy éppen a bőr feszessége.. A világ pont ebben téved! Legyünk kívülről minél "kompaktabbak", annál inkább megfelelünk.

De: aki túllát ezeken az időtlenség mértékével vagy mértéktelenségével is jelentéktelenné avanzsált "pillanatnyi" állapotokon (a test idői változásain), az ezt a képességét Istentől kapta. Még akkor is, ha sokszor téved..."

(Egy barátom spontán gondolatai...)
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
V1017.jpg


Károlyi Amy
1909-2003

Oda kell adni, ami van

Mindennek ára van,
vagy ára lesz.
Oda kell adni,
ami van,
hogy megkaphassuk,
ami lesz.​

Oda kell adni asztalunk,
oda kell adni ceruzánk,
és tudni, hogy asztaltalan
s ceruzátlan lét vár reánk.​

Odaadni a takarónk,
és langyosra fűtött szobánk,
és tudni, hogy takaratlan
és párnátlan lét vár reánk.​

Az is lehet, hogy az a mínusz,
a földöntuli, pluszt megér,
és minden láznál égetőbb
a csillagok termelte dér.​

Papírkosárba vethetők
a szerzett tapasztalatok,
és átképzőssé változom,
ha itt hagyom, mi itt vagyok.​

Mi vagyok itt egyáltalán?
és megérem-e a papírt,
amire egykor jobb kezem
még zsinórírás nélkül írt,​

csak jobbra dőlve egyszerűn
mint a szélfútta fák,
ahogy diktált a tél, az ősz
vagy amit a május fujdogált,​

lehet, hogy máris ott vagyok,
a határtalanban kerengő,
hol színtelenbe torkollik a szín,
és milliárd év egy esztendő.​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

050515_1.jpg



Kovács Mikó Edina

Akkor

Akkor megszűnik szinte az idő,
felfüggesztődik és átalakul,
az alak elmosódik és a háttér
fókuszt kap. Többé nem esetleges:
valami végtelentől létező.

Kondul. Felet üt, háromnegyedet...
még nincsen itt, de érkezik a perc;
rezzenéstelen lassan, mint az élet,
megfogan, formálódik a halál:
csöpp sejtből, kettőződve újra, újra.

Lehull a hó. És lesznek reggelek,
delek és esték. Néha szendereg
a félelem. Feltölti nyúzott testét.
S úgy lóg minden, akár a cérnaszál
a félbehagyott varrás bomló szélén.​
 

vandorcsillag

Állandó Tag
Állandó Tag
74021.jpg


<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->


Ősz táján....


Ősz táján, mikor színesedő levelek,
rőt vörösek és arany barnák lesznek,
s a valaha virágzó rétek szürkék, mostohák,
belesajog szívembe az a gondolat,
hogy, életünk olyan, mint egy villanás.
Ilyenkor eltompul lelkemben a nyár érlelte érzés,
és helyébe lépnek a fázós nappalok.
Azok az álmatlanul forgolódó téli éjszakák,
mikor a szótlanná vált csendtől is jobban hallgatok.
Tudom, jön majd tavasz, ahogy eddig mindig,
hisz az idő sem ácsorog vonatfüttyre várva,
de mégis az-az érzésem,
hogy megszokott útirányom jól ismert helyei,
már örök jegyet váltottak egy csillagutazásra.
Lassan-lassan elfogynak az órák és az évek,
néhány perc marad, hogy értékelni tudjam,
mi az, miért érdemes volt megvívni a harcot,
akkor is, ha boldogságom sokszor futni hagytam.
Minden élet, sorsajándék, annak, aki kapja,
talán ezért is, oly nehéz elszakadni tőle,
hisz bele van kövülve az a színtiszta szeretet,
mely mosolyra tanít elfásult jövőmbe.
Furcsán lüktet őszidején ereimben a vér,
a dobbanó szívhangok is többször elhalkulnak
s én elmerengek azon, megéri-e még,
emlékekbe fűzni a jelent és a múltat.​

******​
Vers:Kun Magdolna​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

793118926481f70664542f.jpg



Vallomás a holnapnak

Szinte hallom, hogy dobognak
a holnap léptei a falon,
s árnyak suhannak át
a sötét domboldalon.
Szinte érzem a bőrömön
a hűvös, jeges szellőt,
s látom keleten a Napot,
a vörösen izzó felkelőt.

Szinte elhiszem szavait
a múlt prófétájának,
mintha hirdetné az igét
mondva magát Messiásnak.
Szinte elkábít a sötétségben
rejlő apró fénysugár,
mely villódzva, ezer
s ezer színben játszva jár.

Szinte félek is az új út
járatlan, bozótos ösvényétől,
s távol maradok a magát
igaznak mondó fösvénytől.
Szinte szúrja mezítelen talpam
a tövis, a rózsáról lehullt tüske,
s lábujjhegyen járok, hogy
finom bőröm ne karmolja össze.

Könnyebb, igen könnyebb lenne
szemem behunyni a fényben,
hogy ne vakítsanak el a
csalfa remények a reménytelenségben.
Könnyebb lenne lábamra cipőt,
átfagyott testemre bundát húzni,
s így a fagy ellen felvértezve,
hátszéllel útra kelni.

Szinte tudnám is mi vár rám,
s nem emésztené lelkem a félelem,
mely elnyomja a holnap hívó szavát,
fülemben, szívemben dobog szüntelen.
Új kihívás minden egyes nap,
s tovább aludni reggel nem lehet,
mert ki nem indul félve se a jövőbe,
ágya fölött nem nyílik többé kikelet.

***

Írta: wildlion
amatormuveszek.hu
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

341413_XKTHNQNEQEJVSIQ.jpg



Hullócsillag

Fodrot gyöngyöz az eső
a rozsdaszín avar tetején,
a szél szelíd suhanc, suhan,
egy csüggedt csillag elveszti
eszméletét, zajtalan zuhan,
valahol a horizonton túl
kialszik az ifjonti fény,
és majd a sötétbe burkolva
valahol nyugodni tér…

***

Írta:laszlo
amatormuveszek.hu
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Zs.Canada-fenyői-1.jpg



Liu Csen

FENYŐ

A hegytetőn fenyő mered.
A völgyben zúgnak a szelek,
tombolnak irgalmatlanul.
Attól a fa csak izmosul!
A fagy s a jégcsap is kegyetlen.
Évenként mégis mind egyenesebben
– mit is tehet az ilyen jellem? –
áll a fenyő a förgetegben!

(Illyés Gyula)
 

gipsi queen

Állandó Tag
Állandó Tag
<TABLE border=0 cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="98%">
Mama


Halott anyámról álmodtam az éjjel,
mióta meghalt, sokszor visszatér,
meglátogat éjjel, ha mélyen alszom,
bárhol vagyok, ő mindenütt elér.

Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom.,
és mégis úgy jön, mintha élne még,
s azt is tudom, hogy ébredésem percén
elhalványítja őt a messzeség.

Sohasem szól, csak mosolyogva néz rám,
mintha nem volna többé már szava,
s csak bólogat, mikor fölsir belőlem :
- bocsáss meg nékem, bocsáss meg, Mama!

Sokat vétettem ellened, míg éltél,
nehéz adósság nyomja lelkemet,
nem tudtalak oly végtelen szeretni,
mint te szerettél, Mama, engemet.

Egész szivem szülötteimnek adtam,
amint te tetted, ó, szegény Mama,
s hidd el, majd ők ezerszer visszaadják,
amit néked vétettem valaha.

Te értem, én meg őérettük éltem,
ők meg majd másért, bocsáss meg nekem,
én is előre megbocsátom nékik,
amit majd ők vétkeznek ellenem!


</TD><TD width="1%"></TD></TR><TR><TD width="100%" colSpan=3> Várnai Zseni

</TD></TR></TBODY></TABLE>
 

vandorcsillag

Állandó Tag
Állandó Tag

29098fe19d69a2432ae037e30e97f180_2.jpg


[FONT=&quot]
[/FONT]
[FONT=&quot]Devecseri Gábor[/FONT]

[FONT=&quot][/FONT]
[FONT=&quot]Harmatcsepp
[/FONT]
[FONT=&quot]
Társait elhívta[/FONT]

[FONT=&quot] már a nap.[/FONT]
[FONT=&quot] Ez az egy harmatcsepp[/FONT]
[FONT=&quot] itt maradt.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Nincsen olyan gyémánt[/FONT]
[FONT=&quot] ragyogás,[/FONT]
[FONT=&quot] mint e szikrafényű,[/FONT]
[FONT=&quot] e csodás.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Ó, milyen sok szépet[/FONT]
[FONT=&quot] láttam már,[/FONT]
[FONT=&quot] egyben sem volt ennyi[/FONT]
[FONT=&quot] napsugár.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Ilyen szelídfényű,[/FONT]
[FONT=&quot] bölcs derűs,[/FONT]
[FONT=&quot] mely úgy forró, hogy már[/FONT]
[FONT=&quot] majdnem hűs,[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] mely úgy hűvös, hogy míg[/FONT]
[FONT=&quot] elmereng[/FONT]
[FONT=&quot] minden tűz-patakzás[/FONT]
[FONT=&quot]benne zeng.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Ülök, mint ki festő,[/FONT]
[FONT=&quot] s a modell,[/FONT]
[FONT=&quot] amíg képe készül,[/FONT]
[FONT=&quot] szökik el.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Hívja már a napfény,[/FONT]
[FONT=&quot] dolga van;[/FONT]
[FONT=&quot] holnap újra eljön[/FONT]
[FONT=&quot] boldogan.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

halott%20lepke4.thumbnail.jpg



Kaffka Margit

Nem hiszek

Egy fáradt pille ringott haldokolva
tarlott gallyon, barnás levél alatt.
Sápadt falombok halovány árnyéka
remegve űzött őszi sugarat.

Nagyon szomorú mese volt az élet.
A fán már útrakészült száz madár.
És mind nekem csacsogta búcsúzóra,
hogy a nyaram sohsem jön vissza már.

Bealkonyúlt keserves sóhajomra,
és csillagkönnyel lett tele az ég.
Azon az éjen álmok látogattak
oly teli fénnyel, mint tán soha még.

Olyan kicsike, szűk volt a szobácskám,
mégis egész tündérország befért.
És álmodtam merész, nagy boldogságrul,
álmodtam nagy, boldogságos mesét.

Álmodtam én már sokszor égiszépet,
és mindig fájó szívvel ébredék.
Elég! Álmodni nem akarok többet,
se húnyt reményeket siratni még.

Tudom: jő majd a józan, szürke reggel,
és szomorú lesz. Csupa köd, hideg.
Jöhetne már maga a boldogság is,
annak se tudnék hinni. Nem hiszek


*​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

osveny.jpg



Ivan Cankar

Éltem mellett mentél el magadban


Éltem mellett mentél el magadban,
menet közben köszöntél nekem:
mentél, egyszer visszatekintettél
és egyedül hagytad életem.

Halk álomként mentél el mellettem
és abban a percben tudtam én:
egyedüllét sorsom e világon,
egyedüllét a föld kerekén.

Puszta otthonom előtt megállok,
nincs utam, se ösvényem nekem,
te tovább mégy, alig látlak immár,
hajfürtjeid fényét így lesem.

***

Ford.: Weöres Sándor

 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Gyurkovics Tibor :

ÁLDÁS


Megadatott még úgy szeretnem,
ahogy még sohasem szerettem,
hogy kitárom az ablakot,
és látom, hogy a nap ragyog.

Hogy bedől a fény a szobámba,
a szemembe, szívembe, számba.
és én magam is ragyogok.
Megadatott.

Szikrázik, száguld, rejtekekbe
lopódzik be a naplemente,
mielőtt lebukik a nap,
arany sisakban lássalak.

Téged, akit még úgy szeretnem
adatott, ahogy nem szerettem
senkit se, talán csak az Istent,
ki benned végülis fölismert:

hogy fény vagyok, hogy szép vagyok,
s övé vagyok. Megadatott.
S megengedte, ha már alig lát,
hogy megoldjam a saruszíját.
 
Oldal tetejére