Az élet (azért is) szép !

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

gyertya2.jpg


Kamarás Klára

Hitetlen ima karácsony után

Két fiam felnőtt. Körülöttem
néhány száz vers: ennyi egy élet.
Uram! Nekem nem adtál útipénzt,
hogy miből kezdjek, miből éljek.
Nem őriztem meg, nem herdáltam,
mert a semmi is több volt nálam,
csak létem léte volt ajándék,
de már attól is úgy megválnék...
nekem nem érték, másnak nem teher,
a semmi lábánál hever...
Ennél több volna nagyra vágyni
érdemtelenül, vagy akármi,
ami célt ad, reményt, vagy vak hitet…
azt is minek, azt is kinek?
A gyertyák lassan már kihunynak,
mit mondhatné annak az úrnak,
aki szétfoszlott már a semmiben,
akár gyermekkorom, hitem...
Hát megteremtem újra itt magamban,
hogy ne magam vádoljam szakadatlan:
legyen, akire öklöt rázzak,
kire ráfogjam a világnak
tenger hibáját, tűnt reményét,
s ne bárányként várjam a végét.

.
 

Uziel

Állandó Tag
Állandó Tag
Azt álmodtam, hogy azt álmodtad…

Azt álmodtam
hogy azt álmodtad,
holnap együtt emelkedünk az égbe.
Tengerébe együtt merítkezünk
lelkünk együtt terítjük fényre.​


Kérdeztem
megvan-e még a szárnyad,
s hogy tartjuk örök lángon a vágyat?
Bőrünk illatán emelkedünk - mondtad -
odafönt vetünk neki ágyat.​


Kérdeztem
mit vigyünk magunkkal,
hogy ne kelljen hiányt szenvedned?
Elég lesz, ha ketten leszünk - mondtad -
az egész világot szeretem benned.​


Kérdeztem
magunkkal visszük-e az erdőt?
A fákat hogy mozdítjuk el innen?
A virágokat is visszük - válaszoltad -
a szívünkben elfér minden.​


Kérdeztem
mi lesz a csontjainkkal,
mert én azokat is szeretem benned…
Nem válaszoltál. Csak döbbent szerelemmel n é z t é l
a csontig hatoló csendben.​

 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

al_tapiobicske.jpg
<SCRIPT type=text/javascript src="http://download.divx.com/hiQ/hiQSupported.json"></SCRIPT>

Petőfi Sándor

A NEMZETHEZ

Konduljanak meg a vészharangok!
Nekem is egy kötelet kezembe!
Reszketek, de nem a félelemtől;
Fájdalom és düh habzik szivembe'!

Fájdalom, mert düledék hazámra
Uj viharnak közeledtét látom,
És düh, és düh, mert tétlenkedünk, mert
Nem szakad le szemünkről az álom.

Pillanatra fölriadt e nemzet,
S szétnézett, mi zaj van a világban?
És a másik oldalára fordult,
S mostan ujra aluszik javában.

Ébredj, ébredj, istenverte nemzet,
Aki ott az elsők közt lehetnél,
S kárhozatos lomhaságod által
Mindig hátul és alant hevertél!

Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz,
Soha többé nem lesz ébredésed,
S ha ébredsz is, annyi időd lesz csak,
Míg nevedet sírkövedre vésed!

Föl, hazám, föl! százados mulasztást
Visszapótol egy hatalmas óra,
"Mindent nyerni, vagy mindent veszítni!"
Ezt írjuk föl ezer lobogóra.

Oly sokáig tengődtünk mi úgy, hogy
Volt is, nem is a mienk az ország;
Valahára mutassuk meg már, hogy
Senkinek sincs semmi köze hozzánk.

Vagy ha végzés, hogy el kell enyésznünk,
Irtsanak ki hát ezen világból!...
A haláltól, nem tagadom, félek,
De csupán a becstelen haláltól.

Haljunk meg, ha nem szabad már élnünk,
Haljunk meg oly szépen, oly vitézül,
Hogy azok is megsirassanak, kik
Eltörölnek a földnek szinérül!

Legyen olyan minden ember, mintha
Zrínyi Miklós unokája volna,
Harcoljon ugy minden ember, mintha
Egyedül rá támaszkodnék honja!

Oh de akkor, akkor nem veszünk el,
Akkor élet és dicsőség vár ránk,
Akkor saját örök birtokunk lesz,
Ami után eddig csak sovárgánk.

Föl hazám, föl nemzetem, magyar nép!
Lépj a síkra gyorsan és egyszerre,
Mint a villám oly váratlanúl és
Oly erővel törj ellenségedre.

Hol az ellen, kérdezed? ne kérdezd,
Mindenütt van, ahová tekintesz,
S legnagyobb és legveszélyesebb az,
Ki mint testvér símul kebleinkhez.

Köztünk van a legnagyobb ellenség,
A cudar, az áruló testvérek!
S egy közűlök százakat ront el, mint
A pohár bort az egy cseppnyi méreg.

A halálos itéletet rájok!
Százezerszer sujtson bár a hóhér,
Bár a házak ablakán foly is be
Az utcáról a kiáradó vér!

Könnyü bánni külső elleninkkel,
Ha kivesznek e belső bitangok...
Félre most, lant... futok a toronyba,
Megkondítom azt a vészharangot!


*
 

Fritschi

Állandó Tag
Állandó Tag
Francois Villon:Összes versei-ből kis idézet

"Az elveszett ifjúság siratása

22.Siratom ifjúságomat,
Melyben oly sokat hergelődtem,
S mely, hogy a vénség rámszakad,
Elrejtőzött a tűnt időben.
Ellovagolt? Gyalog szökött? Nem!
Jaj, hogyan hát? Ki tudja!-Hopp,
Csak úgy elrepűlt észrevétlen
S kincseiből mit sem hagyott."
(A nagy testamentum Le Grand Testament 1461)
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

1.jpg



Boda Magdolna

Idegen madár

Idegen vagyok. Igaz már tudod,
hogy két cukorral iszom a kávét
és hogy reggelente nem fésülködöm.
Tudod, hogy tudom: jó a világ és rossz.
Hogy néha úgy megyek, hogy állok.
Idegen vagyok.

Tudod, hogy erős vagyok, néha mégis sírok,
ha elbukni látszom.
Hogy bátorságomban félek és hogy sokat beszélek,
de igazából már én sem figyelek magamra.
Idegen vagyok.

A bizonyosságok elhagytak. Idegen tenyerekből
idegen mosolyokat szemelgetek,
mint egy folyton éhes madár.
Mint egy folyton éhes idegen madár.​
Vajon meddig tart az idegenség sivatagja,
vajon meddig tart e tikkasztó vándorlás?
Mikor mondod, hogy isten hozott?


*
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
vir%C3%A1gok+besz%C3%A9lget%C3%A9se_2jpg.jpg


Bertók László

Megint minden lehetek...

Félek, mert már nem szeretek,
létezem csak, mint a kövek.​

Egy bombához több a közöm,
mint ahhoz, ki visszaköszön.​

Befelé nézek, mint a fa,
ha nincs lombja, nincs madara.​

Jó órám is farkasverem,
kapni akarok, adni nem.​

Mindörökké magam vagyok,
mint te, aki elolvasod.​

Mennék feléd, jönnél ide,
de nem mozdul meg senki se.​

Körbeér a történelem,
forog tovább a félelem.​

Bezártam ajtót, ablakot,
nem hiányzom, ha meghalok.​

Megölelnek az elemek,
mert megint minden lehetek.​

És elindulok, mint a vak,
hogy újra megtaláljalak.​


*
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

one_step_by_Lucem-1.jpg



[FONT=arial,helvetica,sans-serif][FONT=verdana,geneva]Charles D'orléans[/FONT][/FONT]

[FONT=arial,helvetica,sans-serif][FONT=arial black,avant garde]Rejtett Bánat[/FONT] [/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Arról nem beszélek,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]csak gondolkodom,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]hogy nagyon-nagyon[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]fáj bennem a lélek.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Hogy keserűséget[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]rejt a mosolyom:[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]arról nem beszélek,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]csak gondolkodom.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Sóhajt - fojtva élek -[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]nem mutathatom[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]tenger bánatom.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Hogy belül mit érzek:[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]arról nem beszélek.[/FONT]


***


[FONT=verdana,geneva]Baranyi Ferenc fordítása [/FONT]​

<!-- / message --><!-- sig -->
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

abstract_3d_wallpaper_19_pic-t2.jpg



Cristian Simionescu

Fontos semmiségek

Olykor csak egy lépésen múlik
hogy a bikát legyűrd.
Néhány szabályból a zűrzavar tűnik át
mint holmi semmiség.
Néha egy szikra is megteszi
hogy odalegyen birtokod, lovad és házad.
Csipetnyi méreg a lélekbe ivódhat
és szétroncsolja.
Egyetlen könnycsepttől vár is ledőlhet.
Egy árulás vagy egy balfogás elég
a semmiből előtörő halk sikolyhoz.
Egyetlen gerenda agyonütheti az Építészt
olykor az ősi törvénytől való enyhe kilengés
a törzs végét jelenti!
Néha egyetlen lépés elég
S a nappal cafatokká lesz, mint a rongy.
Olykor elég egy szikra...

*
Cseke Gábor fordítása
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

oshojohoz.jpg



Élj hát úgy, hogy csak egyszer élsz!
Mondd mennyit ér egy igaz szó,
Ha nem hallgatja senki sem?
Mennyit ér a bölcsesség,
Ha nincs mögötte értelem?
Mondd mit ér az irgalom,
Ha képmutatás övezi?
És mennyit ér a fájdalom,
Ha nem őszinte, emberi?

Élj hát úgy, hogy csak egyszer élsz!
Ha láncok közt, mondd mit remélsz?
Élj hát úgy, hogy szabad légy,
Bátran vállald mennyit érsz!
Élj hát úgy, hogy bármit tégy,
A tükörbe majd büszkén nézz!
Légy önmagad, az Egyetlen,
Minden perced igaz legyen!
Mondd mennyit ér a hatalom,
Ha ostoba és féktelen?
Mennyit ér a szerelem,
Ha szívtelen, lélektelen?
Mondd mit ér a szabadság,
Ha múló remény, semmi több?
Mennyit ér a boldogság,
Ha csak pillanatnyi káröröm?

Mennyit ér a becsület,
Ha béklyó csak, mi gúzsba köt?
És mennyit ér az igazság,
Ha körbelengi hazug köd?
Mondd mennyit ér a barátság,
Ha tőrbe csalja árulás?
És mennyit ér egy imádság,
Ha nem hiszed, hogy hallanák?

***

Alhana : Élj úgy
dalszöveg
 

maeve125

Állandó Tag
Állandó Tag
"- Aslan bizonyára elintézte volna, ha megkéritek - vélte Sólyom.
- Kérés nélkül is tudhatta volna - mondta Polly.
- Biztosan tudta is - felelte ló még mindig teli szájjal. - Csak valahogy azt gondolom, jobban szereti, ha megkérik rá." - C.S. Lewis: A varázsló unokaöccse (Narnia krónikái)
Mindig jó érzés rácsodálkozni, hogy mennyi mindent tanít egy ilyen mese a hitről :) És igen, az élet szép :):)
 

Mirian

Állandó Tag
Állandó Tag
...köszönöm!


334228_wet_rose.jpg



Te nem tudod...

Te nem tudod, mit jelent
Ha él a szó, s mindennap ad jelet
Biztatót a múlt…oly könyörtelenül
Hisz, úgysem érlek el…sohasem.
Mondd - bár tudom, nem felelsz -
Hogyan lehet élni így, ha a történelem
Megismétli önmagát… bennem még ma is.
Ha hiába zárod hét lakat alá, száműzötten
De játszik veled a hajnal, s mint tékozlónak int
Hagyd veszni mind…mit kaptál, őrzött érzéseid
Vagy vidd magaddal, legyen veled a pokol mélyén
Hol majd ott virít, mint mocskok közt a kincs.

Hát legyen!
…de kérlek, míg itt leszek, szembe ne kelljen
nézzek folyton-folyvást, mi szívemben itt ragadt.
Segíts!
(mondd, kihez szólok…ha a felelet mindig elmarad)


***

szerző:'Mirian'
nzyang.com/szemlatomas

A véletlen hozta, hogy ráleltem "itt" e számomra is kedves soraimra.
Megtisztelő és egyben nagy öröm ilyenkor bennem az érzés, hogy gondolataim nyitott szívekre találnak bárhol a világon!

Hálásan köszönöm kedves Zsuzsanna! Sok szépet Neked!


Szeretettel: Mirian
 

kispillangó

Állandó Tag
Állandó Tag
CHARLES CHAPLIN: ÖNSZERETET

Amikor elkezdtem szeretni magam, beláttam,
hogy a fájdalom és a szenvedés óvtak meg attól,
hogy a saját igazságom ellenében éljek.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
HITELESSÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,
milyen megalázó volt annak, akire ráerőszakoltam a vágyaimat,
pedig tudtam, hogy sem az idő, sem az illető nem érett meg rá -
még akkor sem, ha ez az illető én voltam.
Ma már tudom, hogy nevezik ezt:
ÖNTISZTELETNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem vágyakoztam
többé egy másik élet után, és láttam, hogy körülöttem
minden kihívást és fejlődési lehetőséget jelent.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
ÉRETTSÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,
hogy mindig és minden alkalommal
a megfelelő időben és a megfelelő helyen vagyok,
és hogy mindaz, ami történik, helyes.
Ekkor megnyugodtam.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
ÖNTISZTELETNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem raboltam
el többé magamtól a szabadidőt, és felhagytam azzal,
hogy nagyszabású terveket szövögessek a jövőre nézve.
Ma már csak azt teszem, ami örömöt okoz,
amit szeretek, és ami megnevetteti a szívemet,
és mindezt a sját tempómban és stílusomban.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
ŐSZINTESÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam, mindentől
megszabadultam, ami nem tett jót az egészségemnek.
Ételektől, emberektől, tárgyaktól, helyzetektől és mindattól,
ami csak lehúzott és eltávolított magamtól.
Kezdetben ezt "egészséges egoizmusnak" neveztem.
Ma már tudom, hogy ez az
ÖNSZERETET.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem akartam többé,
hogy mindenben igazam legyen. Így ritkábban tévedtem.
Ma már azt is tudom, hogy nevezik ezt:
EGYSZERŰSÉGNEK.

Amikor elkezdtem szeretni magam,
felhagytam azzal, hgy a múltban éljek,
és a jövőmért aggódjak.
Most már csak ebben a pillanatban élem az életem,
ahol MINDEN történik. Minden napot megélek. Ez a
TÖKÉLETESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni magam, felismertem,
hogy a gondolkodásom nyomorulttá és beteggé tehet.
Amikor felfedeztem a szívemben rejlő erőt,
értelmem is fontos társra lelt.
Ezt a szövetséget ma már így nevezem:
A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

Nem kell félnünk az önmagunkkal vagy másokkal
folytatott vitáktól, konfliktusoktól és problémáktól.
Néha a csillagok ls összeütköznek,
és utánuk új világok születnek.
Ma már tudom, hogy
EZ AZ ÉLET!
 

kispillangó

Állandó Tag
Állandó Tag
Görgényi Tamás: Tudod, kisfiam...


Tudod, kisfiam,
neked nem kell a leggyorsabbnak lenned
legjobbnak sem kell lenned sosem
és az sem baj, ha nem vagy a legszebb
se legerősebb, és nem vagy első soha semmiben
nem kell mindent megtanulnod
nem fontos mindent értened
nem kell tudni mindent
s töprengni mindenen
nem kell mindent látni, kipróbálni
s nem kell mindenkit ismerni sem
nem kell feltalálnod semmit
s nem kell fölfedezned új földrészeket
nem kell eljutnod a holdra
nem kell megszámolnod a végtelent
se megnevezned a névtelent
nem kell sikert elérned
nem kell nyerned semmilyen versenyen
nem kell semmit bizonyítanod sem megszolgálnod, sem kiérdemelned
nem tartozol senkinek semmivel
nem kell elszámolnod,
mindent ajándékba kaptál
nem kell fejlődnöd
nem kell jónak lenned
én nem azért szültelek,
hogy neked bármit is kelljen
csupán azért, hogy szeresselek,
és hogy neked szeretni alkalmad legyen...​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

erdei_patak.jpg



Álomátvitel

Lomhán csurran nyáréj patak,
csobbanása csendbe ragad -
hullámhangod ringató dal,
így alszom el - altatóval.

Örvény húz le, mélye - álom
segít meddő éjszakákon,
mikor messzeséged mérem -
nyúlok feléd a sötétben.

Idő dörren, villan emlék,
fellegből bukkannak esték -
csillognak a fényoldalak,
téged vetít száz pillanat.

Arcod látom monitorban,
nevetve írsz, szemed lobban,
szádon virul a gondolat -
úgy küldöd hozzám álmodat.

.
írta:tokio170
rokalyuk.mlap.hu



 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
86515255248562dcda1f7b.jpg





Baka István



Csak szavak



Csak a szavak már nem maradt más
csak a szavak csak a szavak
a tó szavában úszom én hol
a hínár mondata tapad​

testemre és a mélybe húzna
de hát az is csak szó a mély
nevezz meg és a név a szó majd
kiszabadulva partot ér​

csak a szavak már nem maradt más
nem táplál a kenyér s a bor
lélek vagyok ki test-koloncát
hurcolva folyton megbotol​

a semmi és a lét közötti
küszöbben bár ez a küszöb
szó maga is csak és riadtan
tévelygek a szavak között​

jó volna lenni még talán de
mit is tegyek ha nem lehet
a szótáradba írj be s néha
lapozz föl engem és leszek​

.
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

winter_night__little_dazzle_by_pindur.jpg



Nemes Nagy Ágnes

A visszajáró

Ez volt az asztal. Lapja, lába.
Ez volt a drót. Ez volt a lámpa.
Pohár is volt mellette. Itt van.
Ez volt a víz. És ebből ittam.

És kinéztem az ablakon.
És láttam: ferdén hull a pára,
nagy, égi fűz lógatja ágát
az esti rét sötét tavába,
és kinéztem az ablakon,
és volt szemem. És volt karom.

Most széklábak körül lakom.
Minden tárgynak térdéig érek.
Akkor vállal vágtam a térnek.
S mennyi madár volt. Mennyi tér.
Mint egy szélfújta lángfüzér
szirmai, tépve és lobogva
szálltak, rajokban sustorogva,
egy dobbanással szerterántva,
mintha egy szív madár-szilánkra
pattanna szét, repülne szét –
ez volt a tűz. Ez volt az ég.

Elmegyek. A padlólapot
ujjal érintgetném, ha tudnám.
Alacsony léghuzat, az utcán
húzódom. Nem vagyok.

.
 

vandorcsillag

Állandó Tag
Állandó Tag
juhasz.jpg

Juhász Gyula
(1883-1937)



<table border="0" width="100%"><tbody><tr><td width="100%">Rostand

</td> <td>
</td> <td>
</td> <td>
</td> </tr> </tbody></table>
A Sasfiók olvasásakor
Nemes poéta! Büszke francia!
Én kis nemzetnek még kisebb fia
Ujjongó vággyal hadd köszöntelek.
Titkos gyönyörtől égve olvasám
Kedves poétám, édes franciám,
A gloárról írt költeményedet.

Mily páratlan hév! Elegancia.
Nem írhat így más, csak a francia,
S míly gyűlölettől átizzó velő,
Ha a cudar, a gyáva, hitszegő,
Szabadságot eltipró s remegő
Osztrák lakájok raja jő elő.

Ó ez a hang, e pátosz, e nemes,
Honnan e láva, kitörő, heves?
Talán lelkünkbe nyúltál, francia?
Onnan vevéd e szilaj hangnemet,
Az emléket, mely fáj és nem feled,
Melynek ki kell hamvából csapnia!

Nemes poéta! Hála, köszönet,
Hogy megérhettem ezt az örömet.
Mai költő nyíltan merészli ezt,
"Felségsértésre" persze nincs okod,
Te sértheted az osztrák zsarnokot,
Magyar ügyészség téged nem ijeszt!

Wagram, Marengó... nagyszerű nevek,
Az osztrák tőlük tán ma is remeg.
Nekünk is volt... Nagysalló, Isaszeg,
Kápolna és Komárom és a többi,
A történetnek könyveit betölti...
S az osztrák tőlük még ma is remeg!

S míg rátok, büszke francia sasok
Várnak napfényes, biztos magasok,
Ahol szabadság, nagyság szárnya csattog!
Addig miránk a - kétfejű sasok
Irigy, falánk csapatja agyarog
S tört láncunk helyett fityegnek rajtunk - csattok!
 

hullocsillag04

Állandó Tag
Állandó Tag
Reményik Sándor: MOSOLY

Mosolyod...
Mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat.
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében,
Gazdagítja azt, aki kapja
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja,
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem olyan gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs
Nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
t_antenas_alaska_383.jpg


Molnár József Bálint

Úgy élj, hogy utódaid is élni tudjanak

Vendégségbe jöttünk e világra;
te döntöd el, hogy e vendégség
neked mennyit ér,
hogy mit ér a nyári éj
mikor az égen sok csillag ragyog,
nézed e hogyan munkál a nyár
burokba új magot.
Formáld e kedves lakhelyed,
hisz még sok vendég betér.
Hagyd őket, hogy nyerjenek elég helyet,
míg lehet élvezzék az életet,
mert e vendégség egyszer véget ér.
Szeresd a virágot, kerted ültesd tele;
élvezd a madárdalt, mely szelíden száll
a hangoktól zsongó kertre.
De mondd el nekik,
hogy az élet tovaszáll
mint a virágbontó tavasz,
mint a nyári napsugár.
Azt is mondd el, hogy ezután már
zord napok jönnek
csapásai vad, hideg szeleknek ;
a büszke tölgy is hullatja termését;
a levelek lehullnak, a föld kileheli lelkét,
a fagyott hó csikorog a lábad alatt,
miközben keresed örök hajlékodat;
s tarthatod gaznak, vagy igaznak e világot,
de nem mindegy, hogy gaz,
vagy virágok nyílnak majd utánad.​

*​

versgyujtemeny.hu
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
Molnár József Bálint

Hagyd élni a fákat



a-letarolt-erdo.jpg


Virul a hegyoldal, zöldellnek a fák
Madárfütty járja át a természetet,
Szeretném az életem még én is élni
Vándor, ki elballagsz mellettem
Ne emeld rám a kezed.​

Madár repül felettem, tücsök ciripel mögöttem
A természetben megtalálod Te is helyed
De én mozdulatlan, némán élem életemet
Vándor, ki elballagsz mellettem
Ne emeld rám a kezed.​

Bejárhatod a világot, festhetsz, zenélhetsz
Vagy verseléssel szerezhetsz hírnevet,
De hagyj egy kicsit engem is élni
Vándor, ki elballagsz mellettem
Ne emeld rám a kezed.​

A tenger mélyére merülhetsz, mászhatsz hegyet
De hagyj nekem is egy kis életteret
Hagyj egy kicsit tovább élni
Vándor, ki elballagsz mellettem
Ne emeld rám a kezed.​

Ruhád piszkos lehet, kezed is megvérezheted
Ne bánj velem mostohán,
Szeresd a természetet
És ha elballagsz mellettem
Ne emeld majd rám a kezed.​

*​

versgyujtemeny.hu
 
Oldal tetejére