Az élet (azért is) szép !

zsuzsanna03 · 2008 Október 14

</CENTER><CENTER> </CENTER><CENTER>Gergely István </CENTER><CENTER>
[SIZE=+1]Ego sum[/SIZE] </CENTER><CENTER>
Mikor eldőlnek az árnyak,
szárnyak szegve szállnak,
kopott kés fáradt bőrt kapar.
Ez csak engem takar,
engem akar. </CENTER><CENTER>Szavakból zuhannak halmok,
savak marnak torkot,
idebenn tótágas zavar.
Ez csak engem takar,
engem akar. </CENTER><CENTER>Csaló vágyak és remények,
fakó, fonák fények.
Mellemet taposva szaval,
és csak engem takar,
engem akar. Az undor néhanap legyűr,
s gyomromban kong az űr.
De tűnjön a háló hamar,
hogyha engem takar
s engem akar!</CENTER>

zsuzsanna03 · 2008 Október 14

<CENTER>Varro János</CENTER><CENTER>*</CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER>Érintés</CENTER><CENTER>*</CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER>Csak úgy.
Megfognék egy kezet.
Egy kezet,
Mely nem jobbított képzelet.

Egy kezet,
Mely nem csak rajzolt vonal,
Melynek érintése
Bűnhődést és megváltást takar.

Egy aggódó,
Egy símogató kezet,
Mely az érintéstől némán elmereng.

Nem kérdés,
Nem a nemtetszés,
Valami más, mi benne megremeg.

Csak egy érintés,
Mi lecsukja a szemet s
Mosolyba fullasztja a szájszögletet...

Csak úgy. Fognám.
Magában ez semmit nem jelent-
Nekem édes álom: Megtörténhetett!

Csak...úgy...
Megfognám a kezed.</CENTER>

zsuzsanna03 · 2008 Október 14

<center style="margin: 0cm 0cm 0pt;">FODOR ÁKOS</center><center style="margin: 0cm 0cm 0pt;"> </center><center style="margin: 0cm 0cm 0pt;"></center><center style="margin: 0cm 0cm 0pt;">GYŰRŰ

mindenről te jutsz eszembe
rólad minden eszembe jut
minden rólad jut eszembe
mindenről eszembe jutsz
mindenről te jutsz eszembe</center>

<center><table align="center" bgcolor="#ffffff" border="0" bordercolor="#000000" cellpadding="1" cellspacing="1"><tbody><tr><td><center><table border="0" cellpadding="1" cellspacing="1"><tbody><tr valign="center"><td valign="center"><table border="0" cellpadding="1" cellspacing="1"><tbody><tr valign="center"><td valign="center">
</td></tr></tbody></table></td></tr></tbody></table></center></td></tr></tbody></table></center><center></center>

zsuzsanna03 · 2008 Október 14

Frederico García Lorca

Találkozás

Se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
Tudod, tudod már, miért?
Oly nagy a szerelem.
Megy az ösvény, menj tovább!
Kezemen
szögek sebe
élesen
Nem látod, hogy
vérzem?
Ne nézz hátra, lépegess
csöndesen.
S imádkozz, akár csak én,
hogy legyen kegyelem,
mert se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.

(Illyés Gyula fordítása)

Évicus · 2008 Október 14

Szép délutánt kívánok mindenkinek!

B. Radó Lili

CSAK A SZÍVED NE...

Csak a szíved ne énekeld ma, költő!
A szív ma luxus, cicoma a lélek,
korgó gyomorról harsan most az ének
s erős ökölről, amely ütni tud.

Győztes ma az, leggyorsabban ki fut
s ha ágy van, néhány rongy és jó ebéd,
ki bánja ma a krisztusok sebét,
kit bánt a lélek töviskoronája?

Fontos az emberben ma egy: a szája,
eszik és csókol vagy olykor felüvöltőn
káromolja az Istent. És Te, költőm,
magadról énekelnél néki most?

A szerelmed, a könnyeid, a vágyad?
Lelked legmélyén vess ma nékik ágyat;
mely visszahív, tán lesz még emberöltő,
de szívedről ma hallgass, hallgass, költő!

Évicus · 2008 Október 14

Robert Burns

LEVÉLHULLÁSKOR

Borong a hegyormon a lomha homály,
az ér kanyarogna, de köd lepi már,
hogy sápad az év, s komorúl a vidék,
ha tél veszi át a vig ősz örökét.

Barnák a mezők, meredeznek a fák,
eldobta a nyár a vidám cicomát;
bolyongva hadd hordom a bút egyedül:
hogy üldöz a sors az időm de röpül!

Mily hosszú az élet s hogy kárba veszett,
mily röpke csupán, ami még a tied,
mily képeket ölthet az ősi idő,
mily szálakat tép el a sors, a jövő.

Mily ostoba vagy, mig a csúcs hivogat,
fentről csupa árny, csupa kín az utad!
Silány ez a sors! - de a sír nem a vég,
kell még mibe bízzon az emberiség.

(Fodor András fordítása)

Táltos · 2008 Október 14

Dorombszó

Ki tudja, miket gondol
egy macska, ha dorombol.
Ki se látszik a gondból.
Kiugrana karomból.
Élete kész karambol.
Szőrből van és koromból,
sok völgyből, kis halomból,
két ég-pupillagombból,
mit – bárki bármit gondol –
ha a lét begorombol,
mindig magára gombol.
S bár a világ künn tombol,
halál csahol a lombból,
úgy néz az álomalomból,
tudatalatti limlomból,
létanalízis-akolból,
mint fény egy csillagatomból.
Messze-magában barangol.
S egy kicsit elborongón
igazít a dorombon,
halálból hangokat hangol,
és dorombol és dorombol.
(Bella István)

Évicus · 2008 Október 14

Bella István

És szólt a szó

És szólt a hegy:
- Ha alvó kő leszek,
hogy felébredjek,
kezedbe veszel-e?

És szólt a Nap:
- Ha már nappal leszek,
hogy megvirradjak, szemed
fölnyitod-e?

S a csillag szólt:
- Ha már csak fény leszek,
szemhéjad alá, látni
elrejtesz-e?

És szólt a tó:
- Ha tűz gyöngye leszek,
egy fűszál sóhajában
meghallasz-e?

És szólt a szó:
- Ha kucorgó fény leszek,
a szájad szélén, hogy megláss,
egyetlenegyszer kimondasz-e?!

zsuzsanna03 · 2008 Október 15

Szabédi László: Álmoddal mértél

Te bennem szörnyeteget látsz, én benned
nem akarok látni inkvizítort;
szüntesd meg ezt az öngyilkos küzdelmet,
mely téged már könnyekig sodort.
Nem titkolom, hogy gyengébb vagyok annál,
kit vak bizalmad remélt támaszul,
és nem szeretném, ha vaknak maradnál,
s nem látnád: szegény fejem rád szorul.

Hát láss olyannak, amilyen valóban
vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed
csak a részt látta bennem, és a jóban,
mely részem, ismerni vélt engemet.
Álmoddal mértél; én az álmodónak
mit mondhatok? Ne légy a börtönöm!
Csalódtál, de ne tarts engem csalónak,
amiért álmaidhoz nincs közöm.

Én nem dicsérem frivolan a szennyet,
mely negyven évenát hozzám tapadt,
a szenvedést se dicsérem, de szenvedj,
ha társamul kötelezted magad.
Nem biztatlak, hogy próbáld letagadni
vétkeim, nem mondom, hogy ne perelj,
de csak egészen tudom magam adni,
fogadj mindenestől, egészen el.

Ne mérj az álmaidhoz: kevesebbnek
mutatják azt, ami több, mert egész;
ítélő szavaid téged sebeznek,
ha eszményednél törpöbbnek ítélsz.
láss kegyetlenül, de lásd meg merészen
a világot is, amely alakít,
és magadénak fogadj el egészen,
azzal együtt, mi tőled elszakít. . .

Én a világnak élek, ne szakíts ki
belőle, jöjj, járj együtt velem,
gyötrődjünk együtt, így fog meggyógyítni
mindkettőnket az orvos gyötrelem.
Amíg javíthat per és szidalom,
perelj és szidj, nem vész kárba a bánat, -
de megmásíthatatlan múltamon
őrködjék hallgatás és bűnbocsánat.

zsuzsanna03 · 2008 Október 15

Reményik Sándor:

Kagyló

Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
A végtelen vetett a véges partra.
Fekszem aléltan a sivár fövenyben
És az óceán himnuszait zengem.
Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott,
Kinek mi köze hozzá, ki vagyok?
Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
Csak eldobni, vagy eltörni való.
Apály s dagály közt, így, időm múlván,
Várom, míg értem visszatér a hullám.
Nekem nem hazám e kietlen part,
De aki titkon a füléhez tart
Magányban, éjben, emberektől távol:
Annak mesélek egy más, szebb világról.

Táltos · 2008 Október 16

PART

Mint néma csónak parttól az éjszakába,
úgy távolodik lelkemtől a lelked.
Vágyakozásod sötét hullámain
úgy siklik tova s mindig távolabb,
mintha sohase jönne vissza többé.

Tudom, a hajnal hasadását várod,
tudom, a kelő napot köszöntöd holnap.
S míg hivő vággyal tovasiklasz tőlem,
alattad örvény, fölötted a vihar van.
Fuss csak, repülj hát, rajta! könnyű csónak.

Ha vágyad örvénylő vizei elsimultak,
vihar múltán, ha nyári nap ragyog,
az örök mámort, majd ha seholse lelted:
vissza fog térni lelkemhez a lelked,
mert az örök part - mégis - én vagyok.
(B. Radó Lili)

Ile57 · 2008 Október 16

Keresztury Dezső:
Mindig velem vagy

Ha nem vagy nálam
akkor is velem vagy.
Elküldelek s követlek;
újra elhagy kalóz kedvem
s hiányod visszaszív.
Úgy élsz bennem
mint kezemen a néma vonások
gyors madárban röpte célja
kút mélyén tiszta víz.

Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek
vágyad tündér játékát őrizem meg
szemedből a tekintet
bőröd meleg szinéből, szád ízéből
ölelésedből, csipőd halk ívéből
újrateremtelek.

Mély álmomban csókodra ébredek fel
minden nap újra és új értelemmel
fogalmazlak meg: így élsz igazán!
A szélbe rajzollak s kilépsz a szélből
ha arcom lengeti a viz, színéről
szemed néz vissza rám.

Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe;
melyik vagy te? és én melyik vagyok?
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.

Vigi1 · 2008 Október 16

Áprily Lajos: Séta egy holt városban

Séta egy holt városban

"Az életfüst ha fojtogat,
a múltba költözik lakásom.
Ma rom-gyermekvilágomat,
e holt várost megint kiásom.
Egykor: mosolygó, messzi föld
és rózsaszínű köd felette;
de ifjuság-vulkán kitört
s a forró láva eltemette.
A néma láva-óceán
alá nem fért műkincs-vadorzó;
ma is szüzen tekint reám
sok régi kép, sok drága torzó.
Hol egy-egy régi sírja van,
szivem meg-megremegve dobban,
s elimbolygok bizalmasan
apró emlék-sikátorokban.
Át romba dűlt szentélyeken
tovább, tovább visz kúsza lábam,
míg meghajtom bűnös fejem
az ártatlanság templomában."

zsuzsanna03 · 2008 Október 17

</CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt">Baranyi Ferenc

EGYSZERŰ

Oly egyszerű ez: ha elvesztelek -
belepusztolok. Bármi lesz veled:
autó üt el, cserép zuhan le rád,
vagy ravatalod lesz a betegágy -
én utánad halok, nincs más utam.
A sorsomat kezelni egymagam
már túlontúl önállótlan vagyok,
élek, ha élsz - s ha meghalsz, meghalok.
Oly egyszerű ez. Semmi komplikált
nincs abban, hogy csakis harmóniát
fog fel fülem, hangom is puszta csend,
ha nincs másik hang, mellyel összecseng.
Megírták mások már, mi vagy nekem:
lányom, anyám, húgom és kedvesem,
testnek s kenyér, parasztnak a föld,
prófétának ige, mely testet ölt,
te vagy a fény az éjszakában - oly
banális mindez s mégis oly komoly.
Nekem te vagy a velem-futó magam:
kétágú útnak egy iránya van
s ágaink párhuzama oly szoros,
hogy a tekintet szinte összemos.
Értsd meg tehát, hisz olyan egyszerű:
mikor magadhoz - hozzám vagy te hű,
magaddal azonos csakis velem
lehetsz mindig már.
Ez a szerelem.
</CENTER>

zsuzsanna03 · 2008 Október 17

</CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt">Bencze Mihály: </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt"> </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt">TANÁCS </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt">
tanulj a tűztől lángoló dalt </CENTER><CENTER style="MARGIN: 0cm 0cm 0pt">tanulj a víztől örök utat
tanulj a Naptól forró szerelmet
tanulj az éjtől csillagot keresned</CENTER>

zsuzsanna03 · 2008 Október 17

Bodó Csiba Gizella:

A félelem benned....

Önmagad vagy az "Otthon"
Benned tanyázik minden melegség
Ha sötét éjjel üldöz veszett félsz,
Minden külső segítés kevés.

A félelem benned csikorog,
Lelked jegét bundába burkolod,
S nem tudod, hogy meleg estén
fogad mégis miért vacog.

zsuzsanna03 · 2008 Október 17

Sík Sándor

Szembe a Nappal

Belenéztem a Napba
Egyszer, egy sugaras, pirosló reggelen,
A virradati Napba két szemmel belenéztem.
És ama reggel óta, örökre megigézten,
Járok fényittasan és a Nap jár velem.

Egy csodavillanás, egy percnyi perc alatt
Azon a reggelen a Nap szívembe égett.
S azóta mást se látok, csak egy nagy fényességet,
Csak lángot és tüzet, csak égő sugarat.

Amerre fordulok, a rét rezgő füvén,
És felhős ormain a ködlő messzeségnek:
Ezer picike Nap, ezüst ezernyi fény

Szikrázó szemei győzelmes tűzzel égnek.
És kívül és belül, örökre, szüntelen,
Örvénylik és dalol a tüzes Végtelen.

zsuzsanna03 · 2008 Október 17

Fuchs Éva

Sorsod

A sorsod
Élni, mint más -
Élni másképp:
Másra vágyni
S tenni másért
Gyűrt arcok mélyén
Csillogó könnyekben látni
Mitől fájt az éj,
Minden tiszta nevetést
Meghallani, s benne tudni
Holnapunk hitét.

A sorsod
Édes álmokból
Mindig felriadni,
Megízlelt vágyakat
Sírva mind feladni,
Feléd nyújtott
Kezek között
Markolni a légbe,
Ölelő karodat
Kitárni, s könnyeid
Emelni az égbe.

A sorsod
Egyedül viselni, mit
Nem bírsz el magad,
Kutatni a forrást,
Hol megértés fakad,
Mint megváltót
Mindenben, s magadban
Szerelmet keresve
Ezerszer szegeződve
Az áldott keresztre.

A sorsod
Mindig játszani,
És mindig veszíteni,
De mindig Tudni
Újból elkezdeni.
Távoli tiszta
Világra vágyva
Elmenni akarni,
- és kínok között,
Emberré feszülve
Mégis Maradni!

zsuzsanna03 · 2008 Október 17

Bodó Csiba Gizella

Tanulni fáktól

Bezártam magamat magamba,

termésem lábamhoz hullott,

mint tölgynek a kalapját

vesztett makkja.

Magamban álltam,

mint a kígyó törzsű fák,

kicsiny kinövése ez erdei hadnak

s csak arra vágytam - valakinek

még egyszer oxigént adjak.

Évicus · 2008 Október 17

Puszta Sándor:

A szentlélek himnusza

A Lelket várom, a Nagyszerűt,
Mi Szépségekben szíven üt.
A Lelket, ki az Atyától lett
S a vizek felett lebegett.
A Lelket, akiben élet forr,
És rózsáival teleszór…

A Lelket, mely gyújt, csodát mível,
És betölt kegyelmeivel.
Mi föntről, egekből árad át,
Az örök élet áramát.
Mi telít, ürít és újra tölt
És újjászületik a Föld!
A Lelket várom, az Ihletőt,
Ki megvigasztal szenvedőt,
Ki megihleti az alkotót,
Akartat velünk minden jót!
Ő áll mögötted, ha verset írsz,

Ha víg vagy és ha sírva sírsz.
És rádcsorog, mint hű, szende fény,
Mint piros szárnyú költemény.
A Lélekre várok, lesem én,
Mely örök ifjú, sose vén.
Ifjabb, akár e zengő tavasz
És szirmaival behavaz.

A Lelket várom, dús égi Szél,
Ott fú, hol akar és beszél.
Mond kimondhatatlan szavakat
És kormányoz világokat.
Mint Isten zord villáma repül,
Pápák szavára települ.
Zúgó Vihar, mi úgy rohan át,
Hogy elgörbülnek a koronák.
Mint irgalmas szellő lengedez,
Békéjével simít, legyez.
Megkérem, mondjon majd értem szót,

Védje az egyedülvalót.
Velem, veled, és vele legyen,
Hogy minden ember szent legyen!
Legyen, aki víg s ki bús, az is,
S legyenek mind a holtak is…

A Lelket várom, Vigasztalót,
Hogy szóljon és mondja azt a Szót,
Mi tisztán a Lélekből való,
S egyedül örökkévaló!
Amely minden szóba beleszól,
Melyre a cédrus meghajol,
Amely száll a Libanon felett,
És Kérdés is, meg Felelet!
Amely zengve zúg és zúgva zeng,
Magasságban s a mélyben lent!
Ki az Infernókban s Poklokon,
Az egyedüli Hatalom!
És ki egyedüli Úr csupán,
Pecsét, az Isten trónusán!

Az élet (azért is) szép !

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Táltos

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Táltos

Vendég

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák