Az űrhajós

Ravic

Új tag
A réten szerelmespár andalgott. A fiú arról beszélt, hogy egyszer majd úgyis űrhajós lesz és száguldó meteoritokat kerülget majd az űrsiklójával, kitér a szupernovarobbanás elől és fekete lyukakon keresztül szublimál másik galaxisokba, ahol újabb, lakható bolygókat fedez fel és népesít be utódaival... A lány pedig arról, hogy ha ügyesen gazdálkodnak, akkor jövőre össze is házasodhatnának, mert a Géza bácsi is besegítene anyagilag, ha külön akarnának költözni a mamától... A rét közepén egy vén almafa állott. Annak árnyékában húzódtak meg a fiatalok. Szerelmeskedtek, aztán elgondolkodva figyeltek egy hangyát amint mászott felfelé a fa törzsén. Aludtak kicsit a melegben, aztán újra szeretkeztek és kéz a kézben hazamentek. Másnap a fiú reggel hatkor már dolgozott a szénmosóban, a lány pedig a varrodában, ahol egész nap hajtotta őket a telhetetlen vállalkozó. Késő este értek haza és nem volt kedvük már szeretni sem. Így telt el a hét. Hétvégén megint a rétre mentek. Amikor összeházasodtak, többé nem mentek a rétre, hanem otthonmaradtak és veszekedtek. Minden pénteken megnézték az autót a szalon kirakatában, meg a varrógépet, de sosem vették meg egyiket sem. Ha a férj megunta a veszekedést, elment a kocsmába. Amikor hazajött az asszonyt akarta. Azt a hideg seggét. De az asszony már aludt, hanyatt feküdt tátott szájjal és horkolt. Mellette vizespohárban a mosolya... Akkor a férfi elhatározta, hogy mégis űrhajós lesz!
 
Oldal tetejére