Az emberek elfelejtettek. Itt meg nincs senkink.
- Téma inditó Gorilla
- Kezdés dátuma
Kedves Rezso nem szeretnék az uj kollega helyében lenni. Egyébként nem is rossz ötlet. Gorilla itt egy emberke, aki lehet, hogy egy tök jó fej. Rezso neked ajánlja. Lehet, hogy "tud valamit".Rezso írta:Hetfon jon egy uj kollega, aki a nevebol itelve magyar. (Lehet, hogy valami 2. generacios, de attol tartok, hogy nem.) Szoval a magyar kollegat igy latatlanban is orommel neked adnam, nekem rohadtul nem hianyzik.
Egyebkent en sem szivesen baratkoznek veled, mert allandoan panaszkodsz.
Komoly ember csak gutatöttösi kerítésszaggatót iszik 65 fokosat. Kérj Pittitől, csurig van vele a raktára. De rúgd meg, különben nem ad.Gorilla írta:Az a baj, hogy nekem nincsen... Vegigyumi
Egyszer-egyszer kaptam ajandekba, de hamar megittam. Olcso vodkat veszek, ha tudok
Mielőtt szégyenben maradnál gourmanok előtt, elárulom, hogy a barátok kedvencében durvára darált vagy metélt, lé nélküli pörkölt van beletöltve a palacsintába, a palacsinta mindkét vége vissza van hajtva, utána liszt, tojás, prézlis panírozás és mars a forró olajba. Pirosra kell sütni. Petrezselymes burgonyát esetleg némi majonézt illik adni hozzá és Debrői Hárslevelűt.Tuláliber írta:
Kedves Gorilla!
Először is azzal a tévhittel kellene szakítanod, hogy a baráti társaság feltétele a boldogságnak, annak hiánya pedig egyenes következménye a boldogtalanság. Nem! A barátság az hab a tortán.Mindannyiunk küldetése itt (mármint az életben), hogy megkeresse, mi a torta...
Először is azzal a tévhittel kellene szakítanod, hogy a baráti társaság feltétele a boldogságnak, annak hiánya pedig egyenes következménye a boldogtalanság. Nem! A barátság az hab a tortán.Mindannyiunk küldetése itt (mármint az életben), hogy megkeresse, mi a torta...
Nem kell ahhoz kivándorolni, hogy lecsillapodjon az ember körül a "pezsgő élet". 10-14 évvel ezelőtt olyan baráti társaság tagja voltam, amelyik mindig szolgáltatta a programot: hetente akadt vagy valami kirándulás (Mo.-on és más országokban is), vagy buli (rengeteg indokkal), és csütörtökönként ha lementünk x helyre (söröző) mindig találtunk ott valakit közülünk. Az elsők között voltam, aki szült a társaságból, és nagyon ügyeltem rá, hogy a gyerekvállalás ne szakítson ki. Tehát vagy jöttek ők is, vagy megoldottam a felügyeletüket.
Azt láttam ezalatt, hogy ez az életforma nem mentette meg egyikünket sem a boldogtalanságtól. (Ez félreérthető: nem azt akarom mondani, hogy mindannyian szenvedtek, és esténként a legjobb harakiri technikákról folyt az eszmecsere, hanem hogy a világ legjobban működő baráti társasága sem vidítja fel azt, aki szerencsétlennek érzi magát. Ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam.)
Teltek az évek, szép lassan szétesett a banda. Ez idáig nem hozott az élet körém másik ilyen jellegű társaságot, és nem is hiányolom. Pár középiskolai barátságom pislákol, de amikor újra találkozunk, ott folytatjuk, ahol -akár egy éve- abbahagytuk.
Jelenleg abban az országban élünk, ahonnan az itt fórumozók zöme elvágyik, vagy dobbantott már. Ha nekünk is sikerül, az is egy hab a tortán, de ha nem jön össze, akkor itt éldegélünk boldogan tovább. Mi éppen azért merünk kivándorláson gondolkozni. (Párommal egy lakatlan szigetre is elmennék.)
Ha barátokat keresel, az klassz, de érzésem szerint valami mást keresel rossz helyen...
A rendőr megkérdezi a részeget:
- Mit csinál maga?
- Keresem a kulcsomat.
- Hol vesztette el?
- Valahol az árokban.
- Akkor miért itt keresi az út szélén?
- Mert itt ég a lámpa.
Azt láttam ezalatt, hogy ez az életforma nem mentette meg egyikünket sem a boldogtalanságtól.
(Ez félreérthető: nem azt akarom mondani, hogy mindannyian szenvedtek, és esténként a legjobb harakiri technikákról folyt az eszmecsere, hanem hogy a világ legjobban működő baráti társasága sem vidítja fel azt, aki szerencsétlennek érzi magát. Ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam.)Teltek az évek, szép lassan szétesett a banda. Ez idáig nem hozott az élet körém másik ilyen jellegű társaságot, és nem is hiányolom. Pár középiskolai barátságom pislákol, de amikor újra találkozunk, ott folytatjuk, ahol -akár egy éve- abbahagytuk.
Jelenleg abban az országban élünk, ahonnan az itt fórumozók zöme elvágyik, vagy dobbantott már. Ha nekünk is sikerül, az is egy hab a tortán, de ha nem jön össze, akkor itt éldegélünk boldogan tovább. Mi éppen azért merünk kivándorláson gondolkozni. (Párommal egy lakatlan szigetre is elmennék.)
Ha barátokat keresel, az klassz, de érzésem szerint valami mást keresel rossz helyen...
A rendőr megkérdezi a részeget:
- Mit csinál maga?
- Keresem a kulcsomat.
- Hol vesztette el?
- Valahol az árokban.
- Akkor miért itt keresi az út szélén?
- Mert itt ég a lámpa.
Veronica A. Shoffstall
"Egy idö után megtanulod a finom külömbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnött méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tettedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...
Egy idö után kitapapsztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Müveld hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz...
Hogy valóban erös vagy.
És valóban értékes."
"Egy idö után megtanulod a finom külömbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnött méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tettedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...
Egy idö után kitapapsztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Müveld hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz...
Hogy valóban erös vagy.
És valóban értékes."
Gorilla
Új tag
Kőke írta:Nem kell ahhoz kivándorolni, hogy lecsillapodjon az ember körül a "pezsgő élet". 10-14 évvel ezelőtt olyan baráti társaság tagja voltam, amelyik mindig szolgáltatta a programot: hetente akadt vagy valami kirándulás (Mo.-on és más országokban is), vagy buli (rengeteg indokkal), és csütörtökönként ha lementünk x helyre (söröző) mindig találtunk ott valakit közülünk. Az elsők között voltam, aki szült a társaságból, és nagyon ügyeltem rá, hogy a gyerekvállalás ne szakítson ki. Tehát vagy jöttek ők is, vagy megoldottam a felügyeletüket.
Azt láttam ezalatt, hogy ez az életforma nem mentette meg egyikünket sem a boldogtalanságtól.
Teltek az évek, szép lassan szétesett a banda. Ez idáig nem hozott az élet körém másik ilyen jellegű társaságot, és nem is hiányolom. Pár középiskolai barátságom pislákol, de amikor újra találkozunk, ott folytatjuk, ahol -akár egy éve- abbahagytuk.
Jelenleg abban az országban élünk, ahonnan az itt fórumozók zöme elvágyik, vagy dobbantott már. Ha nekünk is sikerül, az is egy hab a tortán, de ha nem jön össze, akkor itt éldegélünk boldogan tovább. Mi éppen azért merünk kivándorláson gondolkozni. (Párommal egy lakatlan szigetre is elmennék.)
Ha barátokat keresel, az klassz, de érzésem szerint valami mást keresel rossz helyen...
A rendőr megkérdezi a részeget:
- Mit csinál maga?
- Keresem a kulcsomat.
- Hol vesztette el?
- Valahol az árokban.
- Akkor miért itt keresi az út szélén?
- Mert itt ég a lámpa.
Koszonom, hogy ilyen hosszasanirtal nekem.
Sajnos a kerdes nem ilyen egyszeru. Elkepzelheto, hogy az irasom alapjan, meg feluletes informaciok alapjan ugy tunik, hogy nem a baratsag hianyzik, hanem valami titokzatos dolog, amit rossz helyen, rosszkor keresek. Ez nem egeszen igy van. En latom az eletemet nap mint nap, es pontosan erzem, hogy melyik pillanatban, mi es ki hianyzik. Ezek nem elmeletek, hanem erzi az ember, hogy mi lenne jo.
Az egyik, ami a leginkabb hianyzik, az a zeneles. En otthon akivan zeneltem egy bizonyos mufajban, es sikereim is voltak. Itt Kanadaban azomban nagyon nehez zenesztarsakat talani, mert egyreszt magyarok nem nagyon jatszak ezt a mufajt itt, kanadaiakkal meg eleg nehez elfogadtatni magat egy magyar zenesznek. Nekem szerencsere korabban jelentek meg lemezeim kulfoldon, amit a mufaj kanadai rajongotabora (eleg kis tabor, de van) ismert, es igy vegul volt alkalmam tobb kanadai zenesszel is jatszani, es zenekar alapitast megprobalni. Sajnos azomban mindegyik nagyon amator (de tenyleg) es meg kellemetlen helyzetbe is kerultem amiatt, amit neha a szinpadon produkaltak. Mivel en sokat zeneltem, az ember egy bizonyos szinvonal ala nem tud menni, mert sokkal inkabb kellemetlen, mint elvezetes. Most per pillanat ez tortenik. nemreg jatszottam egy torontoi zenekarral Torontoban, de amit muveltek ott, az inkabb rossz volt, mint zenei elmeny nekem. Ilyenkor adodik a erzes, hogy "jaj de jo volt Magyarorszagon zenelni az akkori zenesztarsaimmal". De az elmult 5-6 evben az otthoni kozege ennek a mufajnak teljesen szethullott, a szinvonal maximalisan lecsokkent. Mivel a tarsasag es a kozonseg nem eleg nagy, az ember nem tud rendszeresen zenelni ott, mert 3 koncert utan mar nem lesz erdekes. (Tudom, mert ezt csinaltam 10 evig otthon). Tehat ha hazamennek, azzal az ideologiaval, hogy "hianyzik a zene", semmivel sem lenne jobb. Pontosan tudom, mert en tartom fenn ennek a zenei mufajnak a forumat, ahol az osszes zenesz es rajongo forumozik. Hasonlo, mint ez a forum. Sokat valtozott az a tarsasag is, miota eljottem. Akik lelkes zeneszek voltak, mar nem annyira lelkesek, en is oregedtem picit, es mivel retegzenerol van szo, nem tudnak belole megelni, tehat a napi gondok, bajok azokat a zeneszeket is megmetelyeztek mar. Szoval ez a lehetoseg kiesett.
Baratok.A baratsag az nem igazan feltetele a boldogsagnak, tudom jol, es nek nem a kirandulasok, meg vendegeskedesek hianyoznak, mert sohasem voltam ilyen tipusu ember. Odahaza sok emberrel voltam korulveve, de azok igazan csak azert voltak korulottem, mert zeneltem, es a zenei kozeg miatt odacsapodtak, es egy tarsasag illuziojat keltettek. AMikor meg ott voltam, pontosan ereztem ezt. Ereztem azt, hogy ezek csak bizonyos korulmenyek miatt kialakult al baratsagok, es al haversagok. Ha manapsag hazamegyek, akkor nem kivancsiak mar ram, mert nem zenelek nekik. Ha hazamegyek, akkor van egy kocnert mindig, oda eljonnek, de erzem, hogyha az nem lenne, akkor a kutya nem lenne ram kivancsi.
Baratsaggal kapcsolatban sokkal inkabb arrolv an szo, (ahogy az nyilvan az irasaim meretebol latszik), hogy a magyar kapcsolatok hianya miatt egyre inkabb felfokozott, es nehezen elviselheto a kozlesi vagy, a kommunikacio hianya. Az, hogy beszelhessek emberekkel, akiket erdekelnek hasonlo dolgok, akikkel meg lehet beszelni, es nem csak meghallgatjak, hanem ok is mondanak valamit. Meghozza magyarul.
A forumozas reszben segit, mert itt is az ember kommunikal, de egy ido utan keves lesz. Ezt is jol tudom, hiszen lassan 10 eve forumozok sok sok forumon. Amikor az ember egyedul van, akkor egy ido utan a sajat gondolatai kezdenek terhesse valni, es azt kommunikacio formajaban lehet feloldani. Ez hianyzik nagyon.
Ilyenkor megint adodik, hogy "ha hazamennek, akkor ott az ismerosokkel, baratokkal megoldodna ez a kommunikacios problema" De ez sem igaz, mert minden evben hazamegyek, es sokukkal talalkzom, de 99% szazalekban a sajat problemaikat ecsetelik, nem figyelnek egymasra csak magukra, es mindenkinek megvan a maga baja. Megvaltozott a vilag ott is. Mikor hazamegyek latogatoba, egy het utan mar jonnek vissza ide, mert egyre rosszabb erzesem van ott az emberek kozott (ertem ezalatt a valaha volt ismeroseimet, rokonaimat). Olyan depresszio arad - meg a falakbol is, hogy kezdem magam rosszul erezni. Pesten foleg. Es ezt csak akkor erzi az ember, ha kivulrol, egy mas kozegbol ujra belecsoppen idolegesen. Mikor ott eltem, ez volt a normalis. Nagyon keves az olyan ember, akivel valoban fel tudok oldodni ott. Nehany volt egyetemi tarsammal elmentem iszogatni, es az nagyon jo volt. Egesz ejjel beszelgettunk, es ok nem voltak depressziosak. De felmerult bennem a kerdes, hogy vajon kovetkezo alkalommal mirol tudnank beszelgetni, mikor most minden temat kitargyaltunk?
Szoval ezek a fo bajok amikkel szembesulok, es ami miatt kialakult ez a hianyerzet. Tul sokat gondolkodom, es nincs akivel beszelni tudnek, minden fele dologrol. Komolyrol, kevesbe komolyrol egyarant. A felesegemmel jo sokat beszelgetunk, hulyeskedunk, de az embernek azert hianyzik, hogy neha neha talalkozzon, beszeljen emberekkel, olyan temakrol, amik erdeklik.
Most kevesebb időm van írni, ezért megpróbálom lényegretörőbben.
Akárhová méssz, magadat mindenhová viszed. Ha nem szereted az egyedüllétet, akkor nem szereted magad.
Éppen ezért az utazás, ami megoldaná a problémád, nem Kanada, Mo., vagy egyéb földrajzi fogalom, hanem az az út, ami befelé visz önmagagadba. Arrafelé kéne barátra lelned, a többit az élet hozná...
Első lépés: Légy figyelmes! Azt írtad, itt Mo-on mindenki csak magára figyelt. Kezdd el, hogy te másokra is! Észreveheted a gyümölcsét... Figyelj Forgószél idézetére: műveld saját kertecskédet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...
És ha jól figyelsz, akkor észreveszed, hogy máris kaptál mástól is a kertedbe.
Néha nem azzal barátod az ember, ha azt mondja, amit hallani szeretnél.
Azt látom, nagyon ragaszkodsz dolgokhoz (múlt, s egyebek). Meg kell tanulni elengedni... Figyelj Spanky aláírására a múltról, jelenről, jövőről!
Mégegy: Nem valami titokzatos dologról beszélek. TUDOM, miről beszélek.
Minden jót!
Akárhová méssz, magadat mindenhová viszed. Ha nem szereted az egyedüllétet, akkor nem szereted magad.
Éppen ezért az utazás, ami megoldaná a problémád, nem Kanada, Mo., vagy egyéb földrajzi fogalom, hanem az az út, ami befelé visz önmagagadba. Arrafelé kéne barátra lelned, a többit az élet hozná...
Első lépés: Légy figyelmes! Azt írtad, itt Mo-on mindenki csak magára figyelt. Kezdd el, hogy te másokra is! Észreveheted a gyümölcsét... Figyelj Forgószél idézetére: műveld saját kertecskédet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...
És ha jól figyelsz, akkor észreveszed, hogy máris kaptál mástól is a kertedbe.
Néha nem azzal barátod az ember, ha azt mondja, amit hallani szeretnél.
Azt látom, nagyon ragaszkodsz dolgokhoz (múlt, s egyebek). Meg kell tanulni elengedni... Figyelj Spanky aláírására a múltról, jelenről, jövőről!
Mégegy: Nem valami titokzatos dologról beszélek. TUDOM, miről beszélek.
Minden jót!
Gorilla
Új tag
Kőke írta:Most kevesebb időm van írni, ezért megpróbálom lényegretörőbben.
Akárhová méssz, magadat mindenhová viszed. Ha nem szereted az egyedüllétet, akkor nem szereted magad.
Éppen ezért az utazás, ami megoldaná a problémád, nem Kanada, Mo., vagy egyéb földrajzi fogalom, hanem az az út, ami befelé visz önmagagadba. Arrafelé kéne barátra lelned, a többit az élet hozná...
Első lépés: Légy figyelmes! Azt írtad, itt Mo-on mindenki csak magára figyelt. Kezdd el, hogy te másokra is! Észreveheted a gyümölcsét... Figyelj Forgószél idézetére: műveld saját kertecskédet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...
És ha jól figyelsz, akkor észreveszed, hogy máris kaptál mástól is a kertedbe.
Néha nem azzal barátod az ember, ha azt mondja, amit hallani szeretnél.
Azt látom, nagyon ragaszkodsz dolgokhoz (múlt, s egyebek). Meg kell tanulni elengedni... Figyelj Spanky aláírására a múltról, jelenről, jövőről!
Mégegy: Nem valami titokzatos dologról beszélek. TUDOM, miről beszélek.
Minden jót!
Koszonom, hogy irtal.
Sajnos en nem hiszek ezekben a tul koltoi, lirai, utkereso es boldogsagkereso technikakban. Nem az ember lenyebol fakad.
Szamomra ezek igy eleg megfohgatatlan dolgok. Ismerem magam, es nem kertrol meg onmagamba vezeto utrol van szo. Ezek a metaforak inkabb olyanoknak hasznosak, akik nem ertik sajat magukat, es a korulottuk levo vilagot. En ertem magam, es a korulottem levo vilagot, es konkret problemak vannak, amiket konkret megoldasokkal lehet megoldani.
A multhoz mindenki ragaszkodik, es nem lehet megtanulni elegnedi. Vannak a multban dolgok, amiket meg lehet tanulni elnyomni, vagy nem foglalkozni vele, de ahogy Te is mondod, az ember magat viszi mindenhova magaval, es en sajat magam vagyok az osszekotokapocs a multtal. En nem a multat keresem, csak az ember egyetlen osszehasonlitasi alapja a jelennel nem mas, mint a mult. Az ember folytonossagot kepez a multtal, mert viszi magaval a kepessegeit, azokat a dolgokat amiket szeret csinalni, azokat, amiket nem szeret csinalni, es az olyan ember, aki sokminden elraktaroz az agyaban, az kesobb ujrakombinal mindent, es a mult ohatatlanul elokerul. Az sem tiszta egeszen, hogy mit jelent a mult "elengedese". Nyilvan nem elfelejtest, mert az ember nem tud tudatosan felejteni. Olyan, mintha azt mondana neked valaki, hogy "ne gondolk a piros elefantra sarga szemekkel" Nyilvan egybol arra gondoltal. A mult elengedese nem szukseges, hiszen az ember tapasztalata, kulturaja, tudasa, es teljes onmaga a multbol ered. Maximum az tudja ignoralni a multjat, aki kevesbe erzekeny, vagy nem tortent vele semmi. Aki a multjat elengedi, vagy elfelejti, az szegenyebb lesz (szerintem). Az meg a masik, hogy szerintem nem is lehet. Maximum ugy tenni, szinlelni. Es aki sokaig ugy tesz, az egyszercsak osszeroppan, mert az elengedettnek hitt mult az ott lapul, es egyszercsak megerositett haderovel ujra tamad. Jobb tudni, hogy ott van, es szepen gondjat viselni. Akkor nem lesz baj. En ismerek olyat, aki allitolag elengedte a multjat, de kozben latom rajta, hogy belulrol emeszti, mint valami betegseg, es szep lassan belesorvad ebbe a folyamatos onhazugsagba, hogy "en mar csak a jovonek elek, a multat elengedtem".
"Néha nem azzal barátod az ember, ha azt mondja, amit hallani szeretnél."
En ezt nem mondtam, nem is varom el senkitol. En olyanok tarsasagara vagyok, akikkel tudok beszelni olyan dolgokrol, amik kozosek bennunk. Baratokkal lehet vitatkozni, de a baratsag alapja az valami kozos pont. En kifejezettem nem szeretem azokat, akik azt mondjak, amit en hallani szeretnek. De azokat sem szeretem, akik kifejezetten olyat akarnak mondani, amit nem szeretnek hallani. Egyik sem barat. A barat az azt mondja, ami belole jon, es itt van egy kozos pont.
Persze ahogy irod, fontos, hogy az ember masokra figyeljen, ne magara, de ha nincsenek masok, akkor nehez rajuk figyelni. Innen ered a problema.
Gorilla ! Figyusz !
Kőke /nem tudom kinek a kőke/ nagyon jó dolgokat irt neked.
Nem kell elhinned, egyszerüen próbáld ki.
Különösen amit a multtal kapcsolatban ir. "A multhoz mindenki ragaszkodik és nem lehet megtanulni elengedni" irod. Nem ragaszkodik mindenki, ha nem akarod akkor nem . De ne mondd hogy nem lehet. Lehet, csak te nem akarod. Azt javasolom, hogy amit neked irtak olvasd el pár nap mulva mégegyszer figyelmesen. "...nincsenek mások, akkor nehéz rájuk figyelni."
Ezt pl. nem értem.
Kőke /nem tudom kinek a kőke/ nagyon jó dolgokat irt neked.
Nem kell elhinned, egyszerüen próbáld ki.
Különösen amit a multtal kapcsolatban ir. "A multhoz mindenki ragaszkodik és nem lehet megtanulni elengedni" irod. Nem ragaszkodik mindenki, ha nem akarod akkor nem . De ne mondd hogy nem lehet. Lehet, csak te nem akarod. Azt javasolom, hogy amit neked irtak olvasd el pár nap mulva mégegyszer figyelmesen. "...nincsenek mások, akkor nehéz rájuk figyelni."
Ezt pl. nem értem.
Tuláliber írta:
Én azt hiszem ti félreértitek Gorillát! Ö nem tanácsot kér tölünk/töletek, csak kifejti azonos gondolkodásu emberek utáni vágyát. Ha itt nálunk megtalálja azt, akkor neki és nekünk is szerencsénk van. Sajnos zenélni nem tudok, emberekt meghallgatni viszont igen.
Sajnos en is csak hallgatni szeretem a zenet muvelni nem tudom.
Nem egyeduli eset amit itt leirt Gorilla hisz ha az ember a szivere teszi a kezet valamennyien atestunk ezeket az erzeseken,o csokorba szedte.
Talan en szerencsesebb vagyok mert igazan nagyon sok baratom van.
Hosszu idot toltottem Mo.-on az utobbi idoben, es elmondani nem tudom milyen jol esett ha ram csorogtek a skypen vagy egy emailt kaptam hogy hianyzok, ugyan ezt az erzest most elem at, hogy az otthon hagytott baratok hivnak es irnak.
Ez a kis kozosseg hosszu evek, nem egy, evtizedes baratsagokbol indult.Valamennyien nyitottak vagyunk es baratkozoak.Voltak akik lemorzsolodtak voltak csalodasaink is, mi csalodtunk es nem bennunk csalodtak. Ezek az emberkek elmaratak. Sokszor meg a rokoni szalaknal is erosebbek ezek a baratsagok,hisz napi, ha baj van szamithatunk egymasra, kicsit az egymasra utaltsag is benne van hisz kivel is lehet kibeszelni egy elfuseralt kajat vagy hogy a gyereknel hogy is kene visszavenni ebbol a fene nagy szabadsagbol ami az elsogeneracios bevandorloknak szokatlan.
Teljesen egyetertek Veled otthon majd mindenhol depressziosok, es mar az elso talalkozasnal azon filozik az ember hogy kerulje ki hogy mondja le vagy talaljon a tovabbi talalkozasok elkerulesere elfogadhato indokot.
Igy koptak el a fiatalkori baratok akikrol en is azt hittem orokke fognak tartani. Amikor ezen tunodtem mindig jottek uj baratok akinek szivbol orultem es valahogy potolni tudtak azt az urt ami hianyzott, az atbeszelgetett estek kavezva.
Az internet is egy bizonyos fokig a maganyosagot oldja.Tobb ezer tema maximalis tolarencia turelem elobb utobb baratokka kovacsolja az embert.
Pontosan a kint elok erzik a forumnak az osszetarto erejet. Hisz magyarul eltudja mondani bujat bajat es mindig akad aki raerez megerzi hogy szuksege van valakire, egy kis kipacsolodasra egy kis hazai szora. Nem beszelve az otthoni emberekrol akiknek mi okozunk remelhetoleg kellemes perceket, es igy egyutt igen jo es vidam csapat jott ossze.
Sokszor az egesznap olyan buval ...aszott, es kinyitom az oldalt es fulig er a szam nem egyszer hangosan hahotazok es ezt koszonom Nektek, es mar tova is tunt a szomorkas hangulat.
Nem egyeduli eset amit itt leirt Gorilla hisz ha az ember a szivere teszi a kezet valamennyien atestunk ezeket az erzeseken,o csokorba szedte.
Talan en szerencsesebb vagyok mert igazan nagyon sok baratom van.
Hosszu idot toltottem Mo.-on az utobbi idoben, es elmondani nem tudom milyen jol esett ha ram csorogtek a skypen vagy egy emailt kaptam hogy hianyzok, ugyan ezt az erzest most elem at, hogy az otthon hagytott baratok hivnak es irnak.
Ez a kis kozosseg hosszu evek, nem egy, evtizedes baratsagokbol indult.Valamennyien nyitottak vagyunk es baratkozoak.Voltak akik lemorzsolodtak voltak csalodasaink is, mi csalodtunk es nem bennunk csalodtak.
Ezek az emberkek elmaratak. Sokszor meg a rokoni szalaknal is erosebbek ezek a baratsagok,hisz napi, ha baj van szamithatunk egymasra, kicsit az egymasra utaltsag is benne van hisz kivel is lehet kibeszelni egy elfuseralt kajat vagy hogy a gyereknel hogy is kene visszavenni ebbol a fene nagy szabadsagbol ami az elsogeneracios bevandorloknak szokatlan.Teljesen egyetertek Veled otthon majd mindenhol depressziosok, es mar az elso talalkozasnal azon filozik az ember hogy kerulje ki hogy mondja le vagy talaljon a tovabbi talalkozasok elkerulesere elfogadhato indokot.
Igy koptak el a fiatalkori baratok akikrol en is azt hittem orokke fognak tartani. Amikor ezen tunodtem mindig jottek uj baratok akinek szivbol orultem es valahogy potolni tudtak azt az urt ami hianyzott, az atbeszelgetett estek kavezva.
Az internet is egy bizonyos fokig a maganyosagot oldja.Tobb ezer tema maximalis tolarencia turelem elobb utobb baratokka kovacsolja az embert.
Pontosan a kint elok erzik a forumnak az osszetarto erejet. Hisz magyarul eltudja mondani bujat bajat es mindig akad aki raerez megerzi hogy szuksege van valakire, egy kis kipacsolodasra egy kis hazai szora. Nem beszelve az otthoni emberekrol akiknek mi okozunk remelhetoleg kellemes perceket, es igy egyutt igen jo es vidam csapat jott ossze.
Sokszor az egesznap olyan buval ...aszott, es kinyitom az oldalt es fulig er a szam nem egyszer hangosan hahotazok es ezt koszonom Nektek, es mar tova is tunt a szomorkas hangulat.
Jól látod Melitta.
A kapcsolatok szálai két oldalon kötődnek mindig. A depresszió többnyire a kapcsolat hiány ne engedjünk ennek a bénításnak. Nagyon sok lehetőség veszik el azáltal, hogy valamiért kikerüljük, vagy nem merrünk kapcsolatot kezdeményezni. Nézzünk magunkba is amikor másokat okolunk a barátság sorvadásáért. "Szelíditsük meg" a viszonyainkat is. Van a ráérzést keresők rejtett világa is. Keresd a kódokat és dekódolj helyesen. Jól látod a tolarencia és a türelem nagy jelentőségét a kapcsolatok ápolásában és létrehozásában.
A kapcsolatok szálai két oldalon kötődnek mindig. A depresszió többnyire a kapcsolat hiány ne engedjünk ennek a bénításnak. Nagyon sok lehetőség veszik el azáltal, hogy valamiért kikerüljük, vagy nem merrünk kapcsolatot kezdeményezni. Nézzünk magunkba is amikor másokat okolunk a barátság sorvadásáért. "Szelíditsük meg" a viszonyainkat is. Van a ráérzést keresők rejtett világa is. Keresd a kódokat és dekódolj helyesen. Jól látod a tolarencia és a türelem nagy jelentőségét a kapcsolatok ápolásában és létrehozásában.
Hasonló témák
