Az emberek elfelejtettek. Itt meg nincs senkink.

Kedves Gorilla!
"ŰŰSajnos en nem hiszek ezekben a tul koltoi, lirai, utkereso es boldogsagkereso technikakban. Nem az ember lenyebol fakad."
Teljesen egyetértek veled, a "technikákban" én sen hiszek. Az egy cseles dolog: az ember remélt hozadék érdekében bűvészkedik. Itt másról van szó.
Első írásodban kérted, hogy akinek van tapasztalata, amely a témába vág, arról szívesen olvasnál. Nekem van tapasztalatom arról, amiről beszélek, és -íme a másik félreértés- magamra utaltam, amikor azt írtam, hogy nem mindig az a barát, akitől azt hallod, amit szeretnél. Én ugyanis nem sírtam veled együtt.

Helyette kísérletet tettem arra, hogy megosszam veled annak hozadékát, amit az élet nekem kínált. Megkínált a baráti társasággal, és annak hiányával. Megkínált sikerekkel, kudarcokkal, pofonokkal, szerelemmel, szakítással, gyermekekkel, azok édesapjának halálával, válással... pedig még fiatalabb vagyok nálad... Oldalakon keresztül támaszthatnám alá, miért ugorjak a Dunának, ha így érezném.

Nincs ebben semmi költői. Talán olvasva az lenne, de megélni cseppet sem tűnt annak. Meg kellett tanulnom felkelni, és továbbmenni. Újrakezdeni, ahányszor csak kell. És így utólag nem mondanám egyik nehézségre sem, hogy szeretném kitörölni, ha lehetne, mert mind hozzátett valamit az életemhez.

Amikor a legjobban érzed magad porig súlytva, boldogtalannak, akkor válik legjobban láthatóvá, hogy mennyi kincs marad mégis...!!! De csak, ha lecsendesedsz és figyelsz... És ez ott volt addig is, de a mindennapok rutinja, és a rengeteg agymosás innen-onnan elhomályosította. És ez a "torta".

Tudom, hogy naivitás lenne azt hinnem, hogy most adtam neked egy tortát. A legtöbb, amit adhattam, egy magocska: a tortafáé. Csak annyit kéne ehhez megtenned, nem értem, önmagadért, hogy fogadd el, és ne legyen benned ellenállás.

Attól még semmi baj a barátkozási szándékkal, épp ezért, nyitott kapukat dönget Judith és Melitta, mikor melléd áll. Valóban oltalmazó tud lenni ez az összetartás. S bár Gorillának indult a válasz, innen is üdvözlet Nektek!

A múltról, és annak elengedéséről: Teljesen logikus, ahogyan érvelsz, sőt én is alá tudom támasztani azzal, hogy mindaz, ami miatt ennyit tumálok, szintén a múltamra épül.

A másik ember megértésében azonban a logika sokszor akadály. (Pont ezért kértem, hogy "figyelj". Itt a figyelem arról szól, hogy próbálod megérteni az üzenetet magát, belátva, hogy a nyelv korlátokat szab az egzakt kifejtésnek.)

A múlt elengedése alatt pl. azt értettem, hogy azok az élmények, amelyek a múltadban nagyszerüek voltak, nem biztos, hogy megismétlődnek. Márpedig ha te azt mondod az "életnek", hogy "Csak akkor leszek hajlandó boldog lenni, ha újra ezt és ezt kapom tőled...", akkor az élet lehet, hogy azt mondja: "Te bajod, nagy kár. Anno sem azért kaptad, mert kérted, most pedig más a paletta... Nekem ugyan ártasz, ha kibéleled magad elégedettlenséggel..."

Persze most jöhet a kontra: a palettáról te választasz. - Erről szól a Galla-társulat úgy, hogy "Mindenki a saját szerencséjének a pogácsa"

Tuláliber írta:

Gorilla ! Figyusz !
Kőke /nem tudom kinek a kőke/ nagyon jó dolgokat irt neked.
Nem kell elhinned, egyszerüen próbáld ki.
Különösen amit a multtal kapcsolatban ir. "A multhoz mindenki ragaszkodik és nem lehet megtanulni elengedni" irod. Nem ragaszkodik mindenki, ha nem akarod akkor nem . De ne mondd hogy nem lehet. Lehet, csak te nem akarod. Azt javasolom, hogy amit neked irtak olvasd el pár nap mulva mégegyszer figyelmesen. "...nincsenek mások, akkor nehéz rájuk figyelni."
Ezt pl. nem értem.

Kattints a kibontásához...

Kedves Tulaliber!
En nagyra ertekelem, hogy Koke segito szandekkal irt nekem, de nem kelem szol a dolog. Ezek sajnos kozhelyes metarofrak, olyanoknak, akik egyaltalan nem ismerik onmagukat, es meg semmivel nem probalkoztak a sajat problemajuk megoldasa erdekeben. En azert eleg regota ismerem a problemat, foglalkozom a kerdessel, keresem a magyarazatot es a megoldast, neha talalok is megoldast, es emelellet azert nem olyan boldogtalan az eletem. Az pld kifejezetten nem igaz, hogyha valaki nem szereti az egyedulletet, akkor nem eszereti magat. Az teljes mertekben egyeniseg kerdese, hogy az ember mennyire kepes hosszutavon elviselni az egyedulletet. Errol az a mondas jut eszembe, amit egy Gyokossy Endre konyvben olvastam, hogy "Nagyon jo az egyedullet, ha neha van valaki, akinek el lehet mondani, hogy milyen jo az egyedullet". Az egyedullet elviuselese sokmindentol fugg. Fugg onelhatarozastol, (mert valaki azt szereti), es fugg kenyszertol, mikor valakai egyedulletbe kenszerul, es megtanulja elviselni.
Szoval en azert sokmindent megprobaltam, tehat nem tanacsot kerek, mint akire tegnap raszakadt a problema, es nem tudja, mit tegyen. Tehat Koke hasonlataival elve en mar mindent bejartam a befele vezeto uton, terkep is van hozza, minden korbejartam, es most kicsit le ulnek pihenni, es megmutatnam masoknak is az erdekesebb utvonalakat, mert van aki jobban szeret csoportban kirandulni.
Ha lenne Kokenek elkepzeles errol, hogy mennyi mindent csinalok, akkor latna, hogy a sajat kertembe mar annyi viragot hoztam, hogy egy fuszal sem fer el, es most jol jonne nehany masik kertesz, akivel el lehet beszelgetni a kertapolas tapasztalatairol.
A mult elengedese. Egyreszt nem teljesen ertem, hogy mit jelent az "elengedes". Az elengedes az en olvasatomban azt jelenti, hogy valakinek valami miatt a mostani cselekedeteit befolyasolja a mult, es egy elhatarozas miatt szakit ezekkel a kotottsegekkel, es a cselekedeteit nem befolyasolja a tovabbiakban a mult. Pld ozvegy, aki keptelen volt uj kapcsolatot letesiteni, az elengedi a multat, es uj kapcsolatot letesit. De ez nem jelenti azt hogy elfelejti. Tudatosan felejteni nem lehet. Az ember nem tudja azt gondolni, hogy most X dologra nem fogok gondolni, mert mar akkor gondolt ra. Ahogy irtam korabban (ez egy lelektani teny), hogy aki tudatosan probal felejteni, az nem felejt, hanem elnyom, es kesobb alattomosan, vagy hirtelen megtamadja ot az, amit elnyomott. Tehat jobb tudomasul venni, es megfelelo helyre tenni. En nem olyan ember vagyok, akit betegesen megkotoz a mult, nem is ertem, hogy honnan jott ez a gondolat velem kapcsolatban. En csak egyszeruen emlekszem a multra, es nem is akarom elfelejteni, mert ahhoz azert tul sok jo dolog volt benne, hogy elnyomjam, elengedjem, vagy elfelejtsem. A mai problemamhoz, marmint hogy eddig nem sikerult Kanadan kapcsolatokat kialakitani, semmi koze a multhos. En nem nagybetus ertelemben vett baratokra vagyok, hanem az egeszseges elethez, az egeszseges munkavegzeshez es csaladi elethez (szamunkra) szukseges tarsadalmi kapcsolatokra. Nem arra kell tanacs, hogy hogy talaljam meg magam mint a sajat magam baratja a belso viragoskertben, ahova a bennem huzodo, befele vezeto ut vezet.

Koke irja, hogy: "Azt írtad, itt Mo-on mindenki csak magára figyelt. Kezdd el, hogy te másokra is! "

Erre irtam, hogy "...nincsenek mások, akkor nehéz rájuk figyelni.". Ertem ezalatt azt, hogy mivel a problemam (problemank, merthogy az egesz csaladomat erinti ez) gyokere az, hogy abnormalisan keves korulottunk az ember, akkor nehez masokra figyelni, hiszen nincs korulottunk ember, akire figyelni tudnek. AKi van, arra nagyon figyelek. Nem is ertem, hogy Koke honnan gondolta, hogy en nem figyelek maximaliasn masokra.

Kőke írta:

A múltról, és annak elengedéséről: Teljesen logikus, ahogyan érvelsz, sőt én is alá tudom támasztani azzal, hogy mindaz, ami miatt ennyit tumálok, szintén a múltamra épül.

A másik ember megértésében azonban a logika sokszor akadály. (Pont ezért kértem, hogy "figyelj". Itt a figyelem arról szól, hogy próbálod megérteni az üzenetet magát, belátva, hogy a nyelv korlátokat szab az egzakt kifejtésnek.)

A múlt elengedése alatt pl. azt értettem, hogy azok az élmények, amelyek a múltadban nagyszerüek voltak, nem biztos, hogy megismétlődnek. Márpedig ha te azt mondod az "életnek", hogy "Csak akkor leszek hajlandó boldog lenni, ha újra ezt és ezt kapom tőled...", akkor az élet lehet, hogy azt mondja: "Te bajod, nagy kár. Anno sem azért kaptad, mert kérted, most pedig más a paletta... Nekem ugyan ártasz, ha kibéleled magad elégedettlenséggel..."

Persze most jöhet a kontra: a palettáról te választasz. - Erről szól a Galla-társulat úgy, hogy "Mindenki a saját szerencséjének a pogácsa"

Kattints a kibontásához...

Kedves Koke!

En ertem, amit a multtal kapcsolatban irsz, de azert ez nem ilyen egyszeru. En nem nagyszeru emlekekbol taplalkozom, es nem nagyszeru pillanatokat szeretnek megelni, hanem mivel 20 eve zeneles a hobbym, sok energiat fektettem bele, sok penzt fektettem bele, rengeteg gyakorlast is stb stb, teljesen termeszetes igeny, hogy az ember itt is megprobal hozza tarsakat keresni, mert olyannyira resze az eletemnek, hogy ezt bizony mar nem lehet elengedni. Ez annal tobb, es ez nem a mult, hanem e a mult es jelen egyuttveve. Mas dolog nem nagyon hianyzik a multbol. Rokonok, baratok neha nianyoznak, de hozzajuk nem ragaszkodom betegesen, hogy nagyon kellene kuzdenem az elengedesert. Meg nem is akarom elegendi, akiket szeretek. Az en problemam nagyon profan, nagyon egyszeru problema, megpedig az, hogy bevandolro csalad vagyok, sajnos olyan kornyeket fogtunk ki, ahol keves a magyar, olyan a munkam, hogy rengeteget dolgozom, es neha jo lenne masokkal kapcsolatba kerulni, hogy az ember kileje, az amugy az emberek legtobbjenek nelkulozhetetlen szocialis eletet. Van akibe nincs igeny erre, van akiben keves van, van akiben sok. Ez egyeniseg kerdese, mert szerencsere nem vagyunk egyformak

Kőke írta:

Kedves Gorilla!
"ŰŰSajnos en nem hiszek ezekben a tul koltoi, lirai, utkereso es boldogsagkereso technikakban. Nem az ember lenyebol fakad."
Teljesen egyetértek veled, a "technikákban" én sen hiszek. Az egy cseles dolog: az ember remélt hozadék érdekében bűvészkedik. Itt másról van szó.
Első írásodban kérted, hogy akinek van tapasztalata, amely a témába vág, arról szívesen olvasnál. Nekem van tapasztalatom arról, amiről beszélek, és -íme a másik félreértés- magamra utaltam, amikor azt írtam, hogy nem mindig az a barát, akitől azt hallod, amit szeretnél. Én ugyanis nem sírtam veled együtt.

Helyette kísérletet tettem arra, hogy megosszam veled annak hozadékát, amit az élet nekem kínált. Megkínált a baráti társasággal, és annak hiányával. Megkínált sikerekkel, kudarcokkal, pofonokkal, szerelemmel, szakítással, gyermekekkel, azok édesapjának halálával, válással... pedig még fiatalabb vagyok nálad... Oldalakon keresztül támaszthatnám alá, miért ugorjak a Dunának, ha így érezném.

Nincs ebben semmi költői. Talán olvasva az lenne, de megélni cseppet sem tűnt annak. Meg kellett tanulnom felkelni, és továbbmenni. Újrakezdeni, ahányszor csak kell. És így utólag nem mondanám egyik nehézségre sem, hogy szeretném kitörölni, ha lehetne, mert mind hozzátett valamit az életemhez.

Amikor a legjobban érzed magad porig súlytva, boldogtalannak, akkor válik legjobban láthatóvá, hogy mennyi kincs marad mégis...!!! De csak, ha lecsendesedsz és figyelsz... És ez ott volt addig is, de a mindennapok rutinja, és a rengeteg agymosás innen-onnan elhomályosította. És ez a "torta".

Tudom, hogy naivitás lenne azt hinnem, hogy most adtam neked egy tortát. A legtöbb, amit adhattam, egy magocska: a tortafáé. Csak annyit kéne ehhez megtenned, nem értem, önmagadért, hogy fogadd el, és ne legyen benned ellenállás.

Attól még semmi baj a barátkozási szándékkal, épp ezért, nyitott kapukat dönget Judith és Melitta, mikor melléd áll. Valóban oltalmazó tud lenni ez az összetartás. S bár Gorillának indult a válasz, innen is üdvözlet Nektek!

Kattints a kibontásához...

Kedves Koke!

En ertem mostmar, hogy mire irtad azt hogy nem az a barat aki veled egyut sir, de en nem olyanokat keresek, akik velem egyutt sirnak. En nem azert nyitottam ezt a topikot, hogy jojjenek masok is, es elmondjak, hogy ok is ugyan ebben szenvednek, es itt sirjunk egymas valan. Az termeszetesen nem visz elore, es nem visz sehova. Tehat en nem arra vagyok kivancsi, hogy hogyan tanuljak meg elni a jelen helyzettel, hanem arra, hogy hogyan tudjam a problemakat megoldani, ugy, hogy a problema lenyege oldodjon meg, tehat elkezdjek erdemben kialakitani tarsadalmi kapcsolatokat. Nem onmagammal, hanem masokkal.

Ez kicsit olyan, mint buddha abban a tanmeseben, mikor az ember beleesik a godorbe, es nem tud kimaszni.
A mese ugy szol, hogy az ember beleesik a godorbe, nem tud kimaszni, es jonnek a nagy vallasi figurak sorban. Eloszor Mohamed, es mondja neki, hogy "latod, megerdemelted, mert megszegted a korant, ugyhogy ugy kell neked"
Kovetkezonek jon Buddha (ez a resz jutott eszembe), es mondja neki: "Ne gondold, hogy olyan rossz a godor aljan, minden viszonylagos. Az alattad levo foldnek sokkal rosszabb, mert az meginkabb alattad van. Nezz magadba, meditalj jo sokat, keresd onmagad, probald meg felfedezni a szepseget az eletedben, gondolkozz boldogan, es akkor meglatod, hogy lehetsz te meg nagyon nagyon boldog a godor aljan" (Szoval kicsit ez jutott eszembe)
A tortenet egyebknet ugy vegzodik, hogy jon Jezus, nem kerdez semmit, csak azt mondja, hogy "Add a kezed", es kihuzza a godorbol.
En nem varom el, hogy kihuzzon barki is, mert nem lehet, de nehany jotanacs johet a kimaszasra. En sem olyanokra vagyok, akik szinten a godor aljan ulnek, es sirnak, vagy megtanultak elvezni a godor aljat. A godorbol ki kell maszni, mer az embernek az uton a helye, nem a godorben.

Melitta írta:

Amikor ezen tunodtem mindig jottek uj baratok akinek szivbol orultem es valahogy potolni tudtak azt az urt ami hianyzott, az atbeszelgetett estek kavezva.

Kattints a kibontásához...

Kedves Melitta!
Na vegre egy olyan iras, amiben kicsit magamra ismerek, es kiderul belole az is, hogy ki lehet maszni ebbol a dolgobol, mert masok mar kimasztak.
Ahogy irod, en is pont igy voltam az otthoni ismerosokkel a latogatas folyaman, viszont ahogy szinten irod, nekek meg nincsenek meg a baratokkal atbeszelgetett estek. Valahogy azt szeretnem elerni, hogy egyszer egyszer legyen ilyen az eletunkben. Es pont itt a legnagyobb problema. Mert attol, hogy megismerkedek egy masik magyarral, meg nem biztos, hogy at tudunk beszelgetni egy estet.
Az internet valoban segit, es en is sokat forumozok (egyet fenn is tartok), ugyhogy jelen vagyok, de lassan 10 eve internetezes utan, es virtualis kommunikacio utan azok a kavezasok jol jonnenek.

Én küldenék neked szivesen kávét, de az izraeli kávét Kanadában mindig a rendőrség viszi ki. :shock:

Ez nem esett le egyelore Miert a rendorseg?

En meg nem ittam sajnos izraeli kavet, de szivesen elmennek Izraelbe, akar egy kavera is... Sajnos meg nem jartam ott, de egy volt zenesztarsam ott zenelt a tengerparton fel evig egy vendeglatohelyen, es sokat meselt

Az en problemam nagyon profan, nagyon egyszeru problema, megpedig az, hogy bevandolro csalad vagyok, sajnos olyan kornyeket fogtunk ki, ahol keves a magyar, olyan a munkam, hogy rengeteget dolgozom, es neha jo lenne masokkal kapcsolatba kerulni

Kattints a kibontásához...

Kedves Gorilla,

Mint irod, ezek nagyon egyszeru problemak es szivbol kivanom, hogy az eletben ennel nagyobb problemad soha ne legyen.
Ezeken a problemakon (kornyezet, munkahely) konyen lehet valtoztatni, csak ido, akarat es rugalmasag kerdese az egesz.
En megertelek, tarsas lenyek vagyunk es szuksegunk van a barati korre.
Ugyan akkor minnel idosebb az ember annal nehezebb uj barati kapcsolatokat kifejleszteni. Plane ha bevandorlo vagy egy idegen kornyezetben.
Nezd, en benszulott kanadai vonalon beszelem az angol nyelvet mivelhogy mint gyerek csoppentem be kanadaba. Avval egyutt nem is tudom menyi idombe telne (egy igazi) barati kort kialapitani ha mondjuk holnap elkoltoznek egy kis albertai faluba ahol senkit nem ismerek.
Vagy ha eppen vissza koltoznek Magyar honba egy kisebb varosba, avval egyutt, hogy eleg jol beszelem a Magyar nyelvet.
Reszemrol mindig azt tartottam a legnehezebbet az emigracioban amin most Te mesz keresztul.
Viszont ezt csak az ido es a Te rugalmasagod fogja megvaltoztatni.

Gorilla írta:

Ez nem esett le egyelore Miert a rendorseg?

Kattints a kibontásához...

:lol: Erről Csocsike tud részletesen beszámolni. Ő volt a szenvedő fél.

Az atbeszelgetett estek hogy elmaradtak annak elsosorban en vagyok az oka.
Mikor kijottunk egyik sz@rabb melobol rohantam a masikba hogy a csop csaladom eltudjam tartani.Nem irom le az akori napjaimat de nem sok irigyem lenne az biztos. Nem volt idom uri betegsegemmel a depressziora sem. Idonkent percekre eszembe jutott de a muszaly a kotelesseg a felelosseg a kihozott gyerekekert nem voltak lukas orak amikor is magammal foglalkozhattam. A maganeletem egy csodtomeg, penzem egy szall se, szoval katasztrofalis allapotok voltak az elso par evben.
Akkor ugy ereztem hogy az a mokus kerek soha nem fog mar felfele is menni. Akkor elmentem az agycontrollra es ugyan nem biztam benne de azt tudtam hogy nekem kell megoldani az eletem es ha nem is mindennel de akkor beugrott hogy mit csinalok rosszul.
Plusz a baratok akik biztattak akik biztak bennem es ez meg nagyobb erot adott.
Most hogy visszanezek az uton hat nem csinalnam megegyszer vegig az tuti,de az elet ujabb es ujabb gondokat megoldando helyzeteket teremt.
Jelenleg is szuksegem van a baratokra , a csalad felnott,onallo eletet el, en meg most kell hogy megtalaljam a magam boldogulasat azt az erzest hogy elegedett legyek, most mar en is boldogan tudok barataimra idot energiat szakitani tobbet mint eddig es ez mar feler a boldogsaggal.

Kőke írta:

Valóban jól példázza a gödrös történet a mondanivalóm és a tőled várt segítség közötti különbséget. (Annak ellenére, hogy szerintem nem tükrözi Buddhát és Jézust, de ebbe most ne menjünk bele.)

Árnyalnám azonban annyival, hogy szerintem semmi baj azzal, ha valaki kihúzza a gödörben lévőt. Az nagyszerű. Csak azt szerettem volna átadni, hogy tudd úgy megélni, hogy akkor sincs semmi vesztenivalód, ha nem jár arra senkifia...

És ez nem valamiféle támadás, hanem inkább plusznak szántam.

Nem vagyok költő, így lehet, hogy a te szemedben szánalmasak a metaforáim, de nem is költői ambiciók vezérelnek, mikor hozzájuk nyúlok, hanem a szükség. Egyszerűen könnyebbnek érzem azok segítségével kifejezni a mondanivalómat.

Íme metaforák nélkül:
Mi itt itthoni környezetben is pezsgő baráti élet nélkül töltjük a napjainkat, és nem kell hozzá a világ másik végén elszigeteltségben élnünk. A párom szintén zenész... Az új és jó minőségű ruhákra gyűjtenünk kell. Vigyázunk a régire és látogatjuk a turkálókat. Nem veszünk olyan és annyi élelmiszert, amilyet és annyit amennyit csak akarunk. A jelzáloghitel a tetőtérbeépítésre (hogy a gyerekeknek (3) legyen külön szobájuk) és a lízing az autóra (mert a munkahelyem másik településen van) önmagában annyi, mint a nettó fizetésem. A házat fel kéne újítani, mert rothadnak a falak, az autót vizsgáztatni kell, és nincs minderre pénzünk, talán a szülők segítenek. (de meddig?) A mozi az egész családnak, számunkra luxus. Ha az iskola szervezi elmennek a gyerekek, hogy ne maradjanak ki... Idén nem megyünk nyaralni, legfeljebb itthonról meglátogatunk egy-két strandot, vagy kirándulunk, akkor nincs szállásköltség.

- Közhelyes, ha emellett vidáman, tele humorral, a legnagyobb boldogságban és évek óta veszekedés nélkül telnek a napjaink? Teljes az életem. Ha Kanada összejön, akkor megnyílik egy új perspektíva, ha nem, akkor máshogy lesz. Kész. Ez az, amikor nincs vesztenivalód.

Kattints a kibontásához...

Kedves Koke!

Hogy a tortenet mennyire tukrozi Buddhat meg Jezust azt nem tudom (nem en irtam), de azert en egy picit rajuk ismerek belole.

Amit leirsz az eletedrol, az kisertetiesen emlekeztet arra, hogy mi, hogyan eltunk. Mi is ugyan igy eltunk sajnos, (a visszakoltoznel e Magyarorszagra topikban irtam rola a napokban). En egy vagy ket evente vettem cipot, farmert. Felnott koromban mar nem volt kitol ruhakat orokolnom, ugyhogy evekig hordtam ugyan azt. A turkalo is benne volt az eletunkben, es az a vicc, hogy most is benne van. Rendszeresen veszunk ott dolgokat. Nem azert mert szakadt bevandolrok vagyunk, mert nem vagyunk azok, hanem azert, mert marha jo dolgokat lehet kapni fillerekert. Mikor kijottunk, mindent hasznaltan vettunk, es rajottunk, hogy nem szegyen az. Az is a dologhoz tartozik, hogy itt a turkalo tele van vadi uj ruhakkal, a bolti ar 10%-aert. Az autojavitasi vagy koltsegek itt is sajnos mellbevagjak az embert. Nekunk allandoan betomhetetlen rest ut a penztarcankon, de mivel itt nincs tomegkozlekedes, az ember bele van kenyszeritve.
Ahogy azt istam korabban, mi is tulajdonkeppen baratok nelkul eltunk Magyarorszagon, es viszonylag jol megoldottuk, es elvoltunk. (Van kulonbseg a egyebkent a "pezsgo barati elet" es a totalis elszigeteltseg kozott) Nem a barat nelkuliseg megoldasra jottunk ide, hanem csaladi gazdasagi problemak miatt, es amiatt, hogy X okoknal fogva nem sikerult a szakmamban ugy ervenyesulnom, ahogy szerettem volna.
Egyebknet itt, Kanadaban mi is vidaman, sok humorral, szeretben eljuk az eletunket, sokat zenelunk, (iden mi sem megyunk nyalarni), szoval elvagyunk, de egy nagyon fontos dolgot le kell szogeznem: Oriasi kulonbseg van a baratok nelkuli, Magyarorszagi elet, es a baratok nelkuli Kanadai elszigeteltseg kozott (foleg kis, videki varosokban). Valoban oriasi a kulonbseg. A legnagyobb kulonbseg az, hogyha Magyarorszagon nincs valakinek intenziv barati kore, attol meg minden ismeros, meg a buszmegallo is, es a zacskos tejen a felirat is, es a TVmusorok is, es az ember - annak ellenere, hogy azt hiszi, nincsenek baratai - annyi ismeros dologgal talalkozik, hogy ezek jelentosen segitenek abban, hogy az ember ne legyen egyedul. Tehat nem szabad a hazai es az idegen kulturaban megelt baratok nelkuliseget osszehasonlitani. Nekem volt reszem mind a kettoben, es tudom, mi a kulonbseg. Persze itt is, mi mindent megteszunk, hogy az eletunk a leheto legszinesebb, legboldogabb legyen, sokat zenelunk itthon (ez az eletunk), humorban, szeretetben elunk, de hosszu ido utan,m idegen kulturaban, meg a viszonylagos hozzaszolas es asszimilalodas mellett is az emberben van egy egeszseges igeny arra, hogy keresse a kapcsolatot a sajat fajtajaval, legalabbis minimalis mertekben. Tehat nekem/nekunk igazan olyan dolgok hianyoznak, amik valoszinuleg Magyarorszagon meg a leginkabb elszigetelt ember eleteben is megvannak. Itt az alapveto kulonbseg.
Ahogy azt a topikinditoban irtam, a fo problema nem is csak az ittletbol adodo elszigeteltseg, hanem reszben az, hogy nem voltunk felkeszulve arra, hogy a hazai ismerosok, es a meg a rokonk egy resz is ennyire hamar elfelejt, annak ellenere, hogy az internet a napi kapcsolat lehetoseget biztositja, tehat sokkal kevesbe van az ember elvalasztva a hazaiaktol, mint mondjuk egy 56-os emigrans az 50es 60as evekben. Tulajdonkeppen nincs kulonbseg akozott, hogy az ember Kanadaba, vagy egy tavolabbi magyarorszagi varosba koltozik (a napi kapcsolattartas szempontjabol).

Az hogy az itthoniak lassan elmulnak szerintem természetes,sőt törvényszrű,megszünik a napi kapcsolat a közös napi gondok és azok a dolgok a találkozások is amikéletenek kapcsolatokat.
Nekem is az a véleményem,hogy ugyanhoz amit ti étéltek nem kell külföldre menni,nekünk egy baba is elég volt hozzá.A barátainknak még nics családjuk és babájuk,nem tudják mi ez mivel jár,szép lassan kirekedtünk a társaságból.Most mikor már mehetnénk ujra, már nincs kivel.
Az igazi barátok egy pár darab kitartott, tehát látogattak néha minket.

Gorilla, tök mindegy hol vagy, megkell találni azokat akikkel átdumálod az estét.Idő.Szerencse,Véletelen.
A kapcsolatokért ,barátságokért,egymásért hogy működjön tenni és probálkozni és megint tenni ekll.Bárhol vagy:

andika írta:

Az hogy az itthoniak lassan elmulnak szerintem természetes,sőt törvényszrű,megszünik a napi kapcsolat a közös napi gondok és azok a dolgok a találkozások is amikéletenek kapcsolatokat.
Nekem is az a véleményem,hogy ugyanhoz amit ti étéltek nem kell külföldre menni,nekünk egy baba is elég volt hozzá.A barátainknak még nics családjuk és babájuk,nem tudják mi ez mivel jár,szép lassan kirekedtünk a társaságból.Most mikor már mehetnénk ujra, már nincs kivel.
Az igazi barátok egy pár darab kitartott, tehát látogattak néha minket.

Gorilla, tök mindegy hol vagy, megkell találni azokat akikkel átdumálod az estét.Idő.Szerencse,Véletelen.
A kapcsolatokért ,barátságokért,egymásért hogy működjön tenni és probálkozni és megint tenni ekll.Bárhol vagy:

Kattints a kibontásához...

Milyen igazad van Andikam.Te a korodhoz kepest(nagy bolcs vagy).
Valamikor,en ugyan ebben a cipoben jartam,de tudjatok mire volt mind ez jo?Megtudtam ki is az igaz barat.

bogyomama írta:

Milyen igazad van Andikam.Te a korodhoz kepest(nagy bolcs vagy).
Valamikor,en ugyan ebben a cipoben jartam,de tudjatok mire volt mind ez jo?Megtudtam ki is az igaz barat.

Kattints a kibontásához...

Ez igy van. En azt tudtam meg, hogy senki nem volt az.
Volt egy baratom, akivel 1978 ban ismerkedtem meg az altalanos iskolaban, 2 osztalyban kerultem oda. Nagyon szoros baratsag alakult ki, ami szinte a testveri viszonnyhoz hasonlithato, rengeteg kozos elmeny kot ossze bennunket elvalaszthatatlanok voltunk majdnem 25 eve keresztul. O volt az eskuvoi tanum, es nap nem mult el, hogy ne lettunk volna kapcsolatban valahogy. 25 ev szoros baratsag sok ido. Mi egy penek hajnalban jottunk el, es elozo este a kiurult lakasban a borondok kozott ott ultem, mikor ballitott ez a baratom, es szinte szomoruan bucsuzott, es megfogadta, hogy szoros baratsagban maradunk.
Mar a rakovetkezo nyaron, mikor hazamentem latogatoba, nem volt ram ideje. "Most targyalok, rohangaszok, dolgozom, majd holnap, majd holnap," es vegul egy fel oraja sem volt ram, hogy legalabb azt megkerdezze, hogy vagyok. A leveleimre nem valasztolt, azota egyszer egy orara talalkoztam vele, aminek a fele azzel ment el, hogy csorgott a telefonjka, felrevonult, es elintezte a beszelgeteseket, es azota is keresem a kapcsolatot. Irok neki, hogy jelentkezzen MSN en (tudom, hogy van neki, de soha nincs online, vagy csak engem vett le) Uzenten neki IWIW en, egyeb forumokon PM ben, de soha semmilyen reakcio nem erkezett. Egyszer jelentkezett, mikor technikai segitsegre volt szuksege egy berendezessel kapcsolatban, amihez en ertek. Utana megint semmi, es az van a mai napig. Totalisan elfordult, es nem ertem, miert.

Egyebknet en is ateltem a gyerekkekkel kapcsolatos tarsadalmi szituaciovaltast. Foleg a felesegem volt szenvedo alanya ennek, mert ahogy jottek a gyerekek, a baratnoi lekoptak. Csak azok maradtak, vagy kerultek elo kesobb, akiknek szinten volt gyereke, de azokkal meg semmi masrol nem lehetett beszelni, csak a gyerekerol. Es az ember nem biztos, hogy egy delutanon keresztul arra kivancsi, hogy X anyuka gyereke "jaj adtam neki egy gyumolcsjoghurtot, es azt olyan jol megette... Aztan lefektettem aludni, es felebredt, mert biztos sokat ivott, ugyhogy aztan megpisiltettem. Este meg kis banant tortem ossze neki, azt is olyan joetvaggyal megette, es akkor megfurdott, mert altalaban 7 kor furdik, de tegnap fel nyolckor furdott..." Nem viccelek, voltak delutanok, mikor ezt hallgattuk vegig.

andika írta:

Az hogy az itthoniak lassan elmulnak szerintem természetes,sőt törvényszrű,megszünik a napi kapcsolat a közös napi gondok és azok a dolgok a találkozások is amikéletenek kapcsolatokat.
Nekem is az a véleményem,hogy ugyanhoz amit ti étéltek nem kell külföldre menni,nekünk egy baba is elég volt hozzá.A barátainknak még nics családjuk és babájuk,nem tudják mi ez mivel jár,szép lassan kirekedtünk a társaságból.Most mikor már mehetnénk ujra, már nincs kivel.
Az igazi barátok egy pár darab kitartott, tehát látogattak néha minket.

Gorilla, tök mindegy hol vagy, megkell találni azokat akikkel átdumálod az estét.Idő.Szerencse,Véletelen.
A kapcsolatokért ,barátságokért,egymásért hogy működjön tenni és probálkozni és megint tenni ekll.Bárhol vagy:

Kattints a kibontásához...

Persze, ertem en, hogy ez nem egy Kanadai betegseg, mert otton is vannak hasonlo jelensegek. Nekem csak az neheziti a helyzetet, hogy latom azt, hogy masok (lehet hogy ez csak a latszat) tobb tarsadalmi kapcsolattal elnek, tobb a baratjuk, ismerosuk, mint nekunk. Az mas lapra tartozik, hogy ezert ki a hibas (nalunk), vagy hogy azoknak az embereknek mennyire tartalmasak ezek a kapcsolatok. En csak azon gondolkodom sokszor, hogy vajon hogy alakitottak ki ezeket a kapcsolatokat, es hogyan tartjak fenn. De ha belelatnek ezeknek a kapcsolatoknak a melyere, akkor az is elkepzelheto, hogy nem kernek belole. Nem tudom. Sok gondolatot vet fel a tema.

Bizony sokat, és én is pont ezt akartam mondani,hogy attól hogy nagy társaságod van még nem biztos hogy barátod van.

Ne add fel,keresd a lehetőségeket,amikor a legkevésbé várod akkor fog megtörténni.

Én a kinti Torontói barátaimat itt Bp-en imertem meg és azóta is tartjuk a kapcsolatot.A szerelem elmult ,de a családdal a fiúval életre szoló barátság és szeretet maradt.
Akire azt hittem ellenségem,rosszat akar nekem, kiderült a legjobb barátom(szintén Torontóban.)

gyhogy ne add fel,ott is vannak nagyon jó emberek és egy párat ismerek is.