Az emberek elfelejtettek. Itt meg nincs senkink.

tothek

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Gorilla! Én végig olvastam ezt a fórumot, mert más helyeken is olvastam írásaid, amelyek azért fogtak meg, mert én is átéltem hasonlókat itt Magyarországon. Sok gondolatod olyan, mint az enyém.
A férjem miatt Szegedről Debrencenbe költöztem 1998-ban és ami ott történt velem aláásta az egészségemet. Nem engedték, hogy barátkozzak velük, beilleszkedést nem segítették. Egyébként el tudom képzelni mit érzel és mi hiányzik, mert sokszor vergődtem a gondolataimtól én is. Sokat voltam egyedül és ha panaszkodtam az itthoniaknak azt mondták, hogy én akartam magamnak.Meg nyafogásnak vették.
2001-ben visszaköltöztünk, a férjemnek elég könnyű volt a beilleszkedés, mert befogadóbb és a másikra kíváncsibb emberek élnek erre. Valamivel nyitottabbak, ezt a férjem mondja. De a régi barátokból csak nem maradt meg senki. Ráaadásul, mint kisgyermekes anyuka a munkahelyemet is elveszítettem, mert amikor az áthelyezésemet kértem Debrecenből Szegedre azt mondták van elég kismamájuk. Másik munkahelyről kifúrtak stb.... Tehát elég sokat vagyok magamban, s az apámon kívül nincs senkim. A volt barátnőm hétvégi alkoholista lett az válása miatt, péntektől vasárnap du-ig használhatatlan, meg más az életmódja is, mint a miénk. Ahogy olvastam a te gyerekkori barátod nem iszik csak munkamániás, szenvedélybeteg nem?
Na szóval ezek a gondolatok nagyon természetesek a részedről, s ezt bizony az idő hozza rendbe, csak valahogy ki kell böjtölni. Egy kicsit légy türelmeseb.
Ja, még valami amikor a fiamat tanfolyamokra, foglalkozásokra viszem mi is ugyanígy állunk egymás mellett, de amikor más helyen találkozunk akkor köszönünk és egy-két szót váltunk, fura nem?
A szomszédod nem azt gondolta, hogy a kedves neje takarította el a havat? Biztos csodálkozott, hogy te voltál, amikor megtudta, de lehet nem tanították meg rá, hogyan kell megköszönni.
Tudod szerintem az az illuzió, hogy az emberektől azt várjuk el, amit nem tudnak nyújtani és ezért sokkal többször csalódunk, mint kellene és ez mint a guanó rakódik egymásra. Ha nem lennének illuzióink könnyebb lenne, nem?
 

Gorilla

Új tag
A legnehezebb sajnos a nyafogasnak titulalas szindromaja. En ezen nagyon sokat gondolkodtam, es rengeteg ilyen esetem volt mar. Egyreszt rosszul esett sokszor, masreszt meg rajottem, hogy aki ezt mondja azt altalaban valami hatso gondolat vezerli, tehat nem az oszinte velemenyet, sot szinte bele sem gondol. Alig varja az illeto ismeros vagy rokon, hogy a kepemvbe mondhasson valami ilyet. De idegenekkel is ez van, akik hasonlo reakcioval jonnek elo.
Ennek a hattereben tobbfele ok huzodik.(most kivandorlasi osszefuggesekre gondolok) Egyreszt ha az ember kivandorol (jelen esetben Kanadaba), megha a leheto legtobb elorelathato problemara felkeszuk, akkor is adodnak olyan nehezsegek, amiket egyreszt nem lehet elore latni, nem lehet ra felkeszulni es varatlanul okoznak hirtelen, vagy lassu traumat. Nagyon sok olyan helyzet is van, ami egyaltalan nem torvenyszeru kovetkezmeny, es a legtobbszor arra mondjak, hogy "ne nyafogj, te akartad magadnak". Nem veszik eszre, hogy attol, hogy az ember maga valasztotta az eleteben ezt az utat, meg utkozhet nehezsegekbe, es kerulhet nehez helyzetekbe. Kicsit olyan, mint amikor valaki a szuloszoban szules kozben fajdalmaban felordit, es akkor azt mondja neki valaki, hogy "ne kiabalj, te akartal gyereket". Az ilyen tipusu velemeny altalaban otthoniktol jon es hallatlan rosszindulatot velek benne felfedezn, nemi karorommel es kis ordogi kacajjal a hatterben. Ennek a hattereben fokeppen irigyseg van, aminek tobb motivacioja is lehet. Egyreszt az, hogy az emberek joresze nagyon szereti latni, amikor valakinek a pozitiv dolgok mellett negativ dolgok is becsusznak, mert ez teszi helyre az igazsagerzetuket. "Ha jol keres, jo kocsija van, akkor legalabb legyen mar valami baja is". Tudom, hogy ez drasztikus, de azert ismerjuk el, hogy az emberek egy jelentos resze igy mukodik. Tehat pld amikor panaszkodok esetleg a baratok nianyarol, akkor jon az ilyen "rossz lehet" tipusu velemeny, aminek se fule se farka, mert szolidaritasnak eleg harmatos, segitsegnek, jotanacsnak nem alkalmas, mindossze az a celja vagy eredmenye, hogy megjobban megeroitsen a rossz erzesemben, ami az illetonek valami miatt jolesik. Az ilyeneket mindig magyarorszagiak mondjak.
A masik pedig az, hogy nem csak az altaluk elkepzelt kanadai eletre es korulmenyekre irigyek kivandolrok eseteben, hanem az elszantsagra es a batorsagra, mert igazabol tudjak, hogy nem egyszeru, es nem biztos, hogy ok kepesek lennenek ra, mert nem eleg elszantak, bizonytalanok es felnek a kockazattol. Aki ezzel szembe mert nezni, az eleve irigyseg targya azok reszerol, akik nem mertek. (van aki nem akar, es van aki nem mer. Kivulrol nagyon nehez megkulonboztetni, inkabb a reakciokbol lehet leszurni). Az ilyenek nagyon szeretik latni, ha az, akire irigyek, kudarcot vall, akar reszlegesen is, vagy elore nem lathato nehezsegekbe utkozik, mert onigazolast latnak benne. Es ilyenkor is jon a meglehetosen rosszindulatu "ne nyafogj" es "te akartad" tipusu velemeny. En meg viszonylag kozeli rokontol is kaptam ilyet. Azt hittem, rosszul hallok.
Ez a "dogoljon meg a szomszed tehene is" ebben a temaban is jelen van sajnos.
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Az igaz hogy mi akik kijottunk voltunk a vallalkozo szellemuek, batrabbak, esetleg kaladvagyok.Ezert sokan nagy arat fizettek.Soknak bejott "amerika"
Az elet kudarcai harcai akik maradtak azoknak is akadt boven, nem csak nekunk. Nem hiszem hogy irigyseg vagy negativ kicsengese lenne az elet produkalta nehez helyzet megitelesenek.
Ma mindenki oda megy ahova akar. Europaba egy halom orszagba tud szerencset probalni, es lassuk be ok konyebb helyzetben vannak mert beulnek nemetorszagba a kocsiba es par ora es otthon vannak. Nekunk ez ezres nagysagrenu vizit.
Mikor ilyen elmenetelre szanja ra magat az ember, a baratok maradnak,uj kozegbe uj kapcsolatok uj baratok jonnek. Az uj szituhoz alkalmazkodni felvenni a tempot mindenkinek rengeteg energia ido. Evek utan talalkozva sem lehet ott folytatni ahol akkor abba maradt. A sok ismeret az uj szokasok elsajatitasa es felvetele sajat magunkon is rengeteget valtoztatott. Mi sem vagyunk mar olyanok mint mikor kijotttunk.
Az otthoni baratoknak ugyan olyan nehez elfogadni minket mert rank se akar ismerni mennyire masok lettunk mas ralatasunk van dolgokra mas fele informaciok birtokaban vagyunk, na persze le is maradtunk az otthoni esemenyekrol arrol az info halmazrol amit viszont az otthoniak kapnak.
Sokszor ezert is nehez a baratsagokat ott folytatni evek mulva ahol abba maradt.
Keves a turelem egymas irant, vagy az ido keves hogy evek esemenyeit apro reszleteseggel kibeszeljuk egymassal,akar baratokkal akar rokonokkal.
 

Gorilla

Új tag
Nezd, termeszetesen nem mindig irigyseg van a hatterben, es sokszor nincs is mire irigykedni, de azert sok ev alatt kialakul egy bizonyos tapasztalat, es az ember raismer semakra. En tudom, hogy odahaza is kemenyen kuzdenek az emberek es nekik meg nehezebb az elet. Viszont eleg jo emberismero vagyok es megkozelitoleg pontosan erzem (legalabb is azt hiszem), mikor van mogotte rosszindulat es irigyseg. Egyszeruen, mikor az ember a kinti nehezsegekrol beszel, akkor fel lehet ismerni a rosszindulatot es az irigyseget egyes reagalasokban. Szerintem ezt mindenki erzi, aki kerult mar ilyen helyzetben.
Az igaz, hogy mindenki oda megy, ahova akar, de nem az odamenessel van a problema. Annak ellenere, hogy mindenki oda megy ahova akar, nagyon nagy kockazat es nagyon veszedelmes dolog. Ramehet az ember elete, csaladja, hazassaga, ontudata, ossze lehet roppanni, nyelvtudas nelkul kell kuzdeni egy munkahelyen (nagy batorsag kell hozza es szornyu felelmekkel jar, aki nem hiszi, jarjon utana), es ezek mind olyan dolgok, amiket sokan nem mernek megcsinalni. En szamtalan magyarorszagi ismerosomtol hallottam, hogy ok nem mertek volna igy belevagni, es ok csak akkor mernenek jonni, ha kint egybol lenne mar leszervezett allas, lakas meg ilyenek. Ennek a rosszindulatu verzioja az, hogy "en nem tudnek ilyen felelotlen lenni es a csaladomat kitenni ilyen bizonytalansagnak", es az ember erzi, hogy igazabol savanyu a szolo. Ilyet is hallottam, nem is keveset.
 

atneworld

Állandó Tag
Állandó Tag
Hello Gorilla!
Hallottam :) hogy te is grafikus vagy (szamitogepen dolgozol). Leirnad pontosabban hogy mivel foglalkozol? Mert en is ezt csinalom es kivancsi lennek hogyan lehet elhelyezkedni Kanadaban ezzel a tudassal. Kesobb leirom pontosan ha kivancsi vagy ra, mit is csinalok, egyenlore roviden: nyomdai elokeszitese szinte mindennek amit papirra nyomtatnak :)
Szoval az erdekelne:
- hogy te mar 5 eve kint vagy Kanadaban es ott-e tanultad, vagy mar ugy mentel ki hogy ehhez ertettel,
- mennyi ido telt el mig talaltal ilyen allast
- gondolom ebben jobban fizetik az embert....stb, egyenlore ennyi. Koszi elore is a valaszt....
 

zigzag

Állandó Tag
Állandó Tag
Gorilla, teljesen egyetertek veled. Ilyen savanyu a szolo indittatasu Hát veletek mi újság típusú kérdésekből nekem is egy listám van magyarországi barátoktól és családtagoktól.
 

tilda

Új tag
Szia ! én igazából nem tudom inkább csak hallottam hazatérő magyaroktól hogy nem igazán alakulnak jó baráti kapcsolatok . Itthon nálunk sokkal szorosabbak . Nálunk egy-egy társaságban igen témától, tárgytól függetlenül élik az életüket , Mi magyarok még tudatlanul is tudjuk hogy egymás nélkül ,barátok és szeretet nélkül nem ér semmit a fényüzés .. az ember egy furcsa lény hiszen akkor tud sikereinek örülni ha azt másokkal is megoszthatja . azt mondják hogy ez europai gondolkodás .
itt elmondom neked voltak ,vannak ma is magyarok akik hazatérnek akiket barátként üdvözölnek itthon és hazaköltözésüket többek között én is segitettem . Ők azok akik kint megteremtették azt a szükséges anyagi forrást amiből saját szük közösségük életszinvonalát itthon is megőrizték . A magyar haza igen mi tudjuk hogy már adottságánál fogva sem tudja az a nivót adni mint amerika , de sok-sok kicsi hazáját valóban szerető magyar azt képes megváltoztatni ......

szervusztok

..vannak barátok Magyarországon tudod kiknek előbb vagy utóbb elhalványul az emléke talán ezért egy időután már nem talál témát hogy miről is irhatnának nektek .

Irjatok engem mindig is vonzott a számomra ismeretlen világ irjatok róla sokat .Szia tilda



Sziasztok,
Sajnos egyre inkabb szembesulunk sok sok dilemmaval, es keresek olyanokat, akik hasonloan ereznek, ereztek, es kerultek mar hasonlo helyzetbe.
Mi 5 es fel eve jottunk Kanadaba (kisvaros), ket pici gyerekkel. Most mar 10 ev koruli mind a ketto. Ok beilleszkedtek, es vegulis mi is, de igazabol tarsadalmi kapcsolatok nelkul elunk. Nem sikerult magyar baratokat talalni, kanadaiakkal nem voltam kepes olyan kapcsolatot kialakitani, ami baratsagnak megfelel. Amikor neha belefuttunk magyarokba, akkor meghivtuk oket, vagy ok hivtak meg, es egy ket vendegseg, aztan annyi. Szoval igazabol tarsadalmi kapsolatok nelkul elunk, teljesen elszigetelve, es nem tudjuk, hogy hogyan lehet ezen valtoztatni. A mesterseges baratsagok nem mukodnek, mert egyszeruen nem tudunk mirol beszelni, es ezek igazabol kenyszerkapcsolatok. Szoval egyedul vagyunk, es nagyon hianyzik valamilyen tarsasag, vagy emberek, akik neha felhivnak, akikkel lehet talalkozni. Sokszor volt ilyen, de valami miatt hamar elhalnak ezek a kapcsolatok, es ujbol egyedul maradunk. Nem tudom, mit lehet tenni... Kicsit olyan erzesunk van, hogyha mi nem eroltetjuk a kcsolatokat, akkor az embereket nem erdekli. Honapok mennek el, ugy, hogy nem cseng a telefon, es senki nem hiv minket. Leszamitva a telemarketinget. Azt megfigyeltem, hogy sok itteni magyarnak itt el a testvere, unokatestvere, soknak a szulei, vagy korabbi magyarorszagi baratai, nagybatyja nagynenyje stb stb, de nekunk senkink nincs. Kezd egyre elviselhetetlenebbe valni.
A lelkem hatso sarkaban neha felmerul, hogy "lehet hogy vissza kene menni", de igazabol nem akarom azt, es most jon a tema masik, nagyon fajdalmas resze, amivel kapcsolatban tanacsot kernek, vagy legalabbis tapasztalat megosztast. Mivel en is az interneten elek, a szuleim is, a testverem is, a felesegem testverei is, es tulajdonkeppen mar mindenki, ezert itt a lehetoseg, hogy tartsuk es apoljuk veluk a kapcsolatot. De ahogy megy az ido, az emberek elfelejtenek. Oda jutottam, hogy a meg 5-6 eve legjobb magyarorszagi barataim tobb levemre sem valaszolnak, teljesen lesz@rnak. A felesegem ugyan ezzel a jelenseggel szembesul. Es most ott tartunk, hogy mar unokatestverek sem valaszolnak, es a szuleink is alig szolitanak meg MSN en. A gyerekekrol (unokakrol) mar nem nagyon erdklodnek a szuleink. A felesegem nemreg kuldott egy korlevelet vagy 16 volt osztalytarsanak, baratjanak, akiknek egy reszet azt IWIW en talalta meg, masik reszukkel pedig korabban tartta a kapcsolatot. Senki sem valaszolt... En is, es a felesegem is ugy erezzuk, hogy valami miatt teljesen elfelejtettek az emberek, de nem is igazan elfelejtettek, hanem olyan, mintha nem akarnanak tudomast venni rolunk. Amikor egyszer az egyik rokonomnak emlitettem, hogy az emberek, es a tobbi rokon sem foglalkozik mar velunk, akkor annyit mondott, hogy "Hat ti akartatok ezt.." hat ennyi...
Amikor hazalatogatunk (minden evben szoktunk, de minden evben egyre keserubben, mert ott is kezdjuk ezt erezni), akkor sokan kedvesek, de ahogy visszaterunk, mitha nem is leteznenk tobbet. Szoval az a szornyu dilemma, hogy itt egyedul vagyunk, ha meg visszamenesre gondolunk, akkor meg megtorpanunk, mert tulajdonkeppen ugy erezzuk, hogy nincs kihez visszamenni, mert ha esetleg a most elfordulo ismerosok, rokonk ismet elokerulnenek otthon, akkor az mar nem lenne ugyan az. Mi a fenet lehet csinalni, hogy az embernek kicsit tartalmasabb legyen az elete?
peresze visszamenni nem fogunk, hiszen az akkori eletszinvonalunkat, a napi megelhetesi gondokat nem lehet egy lapon sem emliteni azzal, ahogy most elunk. Van viszonylag jo munkank, mindenunk megvan, es en ezt nem akarjuk itthagyni. Ha hazamennek, nem tudnek beilleszkedni, es nem is nagyon tudnek mit hazavinni. Inkabb az a celom, hogy valami megoldast talaljak az elszigeteltseg ellen, hogy ne erezzuk ezt a lakatlan sziget erzest nap mint nap. En gondolom, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik hasonlo bevandorlasi problemaval elnek, eltek, vagy ismernek olyat aki ezzel talalkozott. Jo lenne, ha kaphatnek tanacsot valakitol.
Elnezest igy utolag, hogy ennyit irtam, de a napokban megint tortent sok elkeserito jelenseg, es kifakadtam.
 

tilda

Új tag
Szia ! én igazából nem tudom inkább csak hallottam hazatérő magyaroktól hogy nem igazán alakulnak jó baráti kapcsolatok . Itthon nálunk sokkal szorosabbak . Nálunk egy-egy társaságban igen témától, tárgytól függetlenül élik az életüket , Mi magyarok még tudatlanul is tudjuk hogy egymás nélkül ,barátok és szeretet nélkül nem ér semmit a fényüzés ..



Sziasztok,
Sajnos egyre inkabb szembesulunk sok sok dilemmaval, es keresek olyanokat, akik hasonloan ereznek, ereztek, es kerultek mar hasonlo helyzetbe.
Mi 5 es fel eve jottunk Kanadaba (kisvaros), ket pici gyerekkel. Most mar 10 ev koruli mind a ketto. Ok beilleszkedtek, es vegulis mi is, de igazabol tarsadalmi kapcsolatok nelkul elunk. Nem sikerult magyar baratokat talalni, kanadaiakkal nem voltam kepes olyan kapcsolatot kialakitani, ami baratsagnak megfelel. Amikor neha belefuttunk magyarokba, akkor meghivtuk oket, vagy ok hivtak meg, es egy ket vendegseg, aztan annyi. Szoval igazabol tarsadalmi kapsolatok nelkul elunk, teljesen elszigetelve, es nem tudjuk, hogy hogyan lehet ezen valtoztatni. A mesterseges baratsagok nem mukodnek, mert egyszeruen nem tudunk mirol beszelni, es ezek igazabol kenyszerkapcsolatok. Szoval egyedul vagyunk, es nagyon hianyzik valamilyen tarsasag, vagy emberek, akik neha felhivnak, akikkel lehet talalkozni. Sokszor volt ilyen, de valami miatt hamar elhalnak ezek a kapcsolatok, es ujbol egyedul maradunk. Nem tudom, mit lehet tenni... Kicsit olyan erzesunk van, hogyha mi nem eroltetjuk a kcsolatokat, akkor az embereket nem erdekli. Honapok mennek el, ugy, hogy nem cseng a telefon, es senki nem hiv minket. Leszamitva a telemarketinget. Azt megfigyeltem, hogy sok itteni magyarnak itt el a testvere, unokatestvere, soknak a szulei, vagy korabbi magyarorszagi baratai, nagybatyja nagynenyje stb stb, de nekunk senkink nincs. Kezd egyre elviselhetetlenebbe valni.
A lelkem hatso sarkaban neha felmerul, hogy "lehet hogy vissza kene menni", de igazabol nem akarom azt, es most jon a tema masik, nagyon fajdalmas resze, amivel kapcsolatban tanacsot kernek, vagy legalabbis tapasztalat megosztast. Mivel en is az interneten elek, a szuleim is, a testverem is, a felesegem testverei is, es tulajdonkeppen mar mindenki, ezert itt a lehetoseg, hogy tartsuk es apoljuk veluk a kapcsolatot. De ahogy megy az ido, az emberek elfelejtenek. Oda jutottam, hogy a meg 5-6 eve legjobb magyarorszagi barataim tobb levemre sem valaszolnak, teljesen lesz@rnak. A felesegem ugyan ezzel a jelenseggel szembesul. Es most ott tartunk, hogy mar unokatestverek sem valaszolnak, es a szuleink is alig szolitanak meg MSN en. A gyerekekrol (unokakrol) mar nem nagyon erdklodnek a szuleink. A felesegem nemreg kuldott egy korlevelet vagy 16 volt osztalytarsanak, baratjanak, akiknek egy reszet azt IWIW en talalta meg, masik reszukkel pedig korabban tartta a kapcsolatot. Senki sem valaszolt... En is, es a felesegem is ugy erezzuk, hogy valami miatt teljesen elfelejtettek az emberek, de nem is igazan elfelejtettek, hanem olyan, mintha nem akarnanak tudomast venni rolunk. Amikor egyszer az egyik rokonomnak emlitettem, hogy az emberek, es a tobbi rokon sem foglalkozik mar velunk, akkor annyit mondott, hogy "Hat ti akartatok ezt.." hat ennyi...
Amikor hazalatogatunk (minden evben szoktunk, de minden evben egyre keserubben, mert ott is kezdjuk ezt erezni), akkor sokan kedvesek, de ahogy visszaterunk, mitha nem is leteznenk tobbet. Szoval az a szornyu dilemma, hogy itt egyedul vagyunk, ha meg visszamenesre gondolunk, akkor meg megtorpanunk, mert tulajdonkeppen ugy erezzuk, hogy nincs kihez visszamenni, mert ha esetleg a most elfordulo ismerosok, rokonk ismet elokerulnenek otthon, akkor az mar nem lenne ugyan az. Mi a fenet lehet csinalni, hogy az embernek kicsit tartalmasabb legyen az elete?
peresze visszamenni nem fogunk, hiszen az akkori eletszinvonalunkat, a napi megelhetesi gondokat nem lehet egy lapon sem emliteni azzal, ahogy most elunk. Van viszonylag jo munkank, mindenunk megvan, es en ezt nem akarjuk itthagyni. Ha hazamennek, nem tudnek beilleszkedni, es nem is nagyon tudnek mit hazavinni. Inkabb az a celom, hogy valami megoldast talaljak az elszigeteltseg ellen, hogy ne erezzuk ezt a lakatlan sziget erzest nap mint nap. En gondolom, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik hasonlo bevandorlasi problemaval elnek, eltek, vagy ismernek olyat aki ezzel talalkozott. Jo lenne, ha kaphatnek tanacsot valakitol.
Elnezest igy utolag, hogy ennyit irtam, de a napokban megint tortent sok elkeserito jelenseg, es kifakadtam.
 

Tapicska

Új tag
Sziasztok!

Én még soha nem éltem külföldön és nem tudom milyen lehet hazajönni. De az biztos, hogy nekünk sincsennek igazán barátaink igaz időnk sincs rájuk. Szerencsére ott vagyunk egymásnak a férjem, én és a kisgyerekünk. Szeretjük egymást örülünk ha végre együtt lehetünk és beszélgethetünk. Ide haza Magyarországon a mai élet annyira nehéz, hogy a saját kis problémáinkkal vagyunk elfoglalva és nem érünk rá másokéval törődni. Örülünk ha tartani tudjuk azt a kis színvonalat amit megszoktunk és ez nem fényűző, de már ebből lejebb adni nem akarunk. Ezek a problémák elterelik a gondolatainkat olyan dolgokról, hogy hol vannak a barátok és miért nem járunk össze. Kisebb gondja is nagyobb most azt hiszem sok Itthon élőnek. Nem megbántani akarok ezzel senkit csak azt hiszem így érezhető a két ország és az ott élő emberek többségére jellemző különbség. Más foglalkoztatja azt, aki jól él és más azt aki küzd a megélhetésért.
 

Tapicska

Új tag
Tudod, akik Kanadában élnek, nem fognak egyből "jól élni." A megélhetésért való küzdelem sokszor nem ér véget a reptéren.


Mindjárt gondoltam, hogy ott sem kolbászból fonták a kerítést. Amit elértetek azért meg kellett küzdenetek. Csak ide haza van akinek talán egy élet is kevés, hogy megteremtse azt az anyagi jólétet amit ott mondjuk pár év alatt el lehet érni. Szóval küzdünk, mint hangya a viharban és nem adjuk fel a reményt, hogy egyszer mi is jobban élhessünk. Több időnk jusson családra és barátokra. De addig is az életünk nagy részét a munka foglalja le.
 

Tapicska

Új tag
A baratokra valo igenyt nem hiszem, hogy az anyagi korulmenyek hatarozzak meg...... Sem Kanadaban, sem Mo-on.

Valóban nem, de tudod amíg az időnk nagy részét a pénz keresés foglalja le nem jut idő a barátokra. A férjem reggeltől- estig dolgozik és még hétvégeken is. Nagyon ritka ha itthon van akkor meg már nem kívánkozik sehová és senkihez. Örül, hogy végre a családjával lehet ahol a béke és nyugalom szigetét leli. Vannak ugyan barátaink, de ők szintén így élnek és nagyon ritka, ha időt tudunk egymásra szakítani. Leginkább már nekünk is csak az internet maradt kapcsolattartásra.
 
Nálunk ugyan ez a helyzet. A barátaink körében minden férj reggeltől estig dolgozik, s csak a hétvége maradna arra, hogy a barátokkal talállkozzunk, de ez az a két nap ami mindennre elég kell, hogy legyen. A családdal együtt lenni, a tennivalót a házkörül elvégezni(férfi munka) és persze pihenni. Az igaz, hogy nem az anyagi helyzet befolyásolja a barátságok fenntartását, de ha a munka következtében már alig marad idő és energia az összejövetelek megszervezésére sajnos mégis a barátságok rovására megy.
 

Forgoszel

Állandó Tag
Állandó Tag
Igen. Ez a társadalmi elidegenedés egyre nagyobb méreteket ölt itthon. Az, hogy ez mekkor problémát is jelent, leginkább a párt kereső fiatalok érzik. Nincs hol ismerkedni, vagy egyszerűen nincsen idő rá. Ha a suliban vagy az éppen aktuális munkahelyen nem találnak maguknak párt, akkor eléggé nehéz az ismerkedés.

Ugyanakkor a régi barátságok fenntartása is nagyon nehézkessé vált. Én is, legfőbbképpen az internetet, és ma már az iwiwen keresztül tartom a kapcsolatot sok régi óvodás, iskolás társammal, barátommal. Elsodor az élet, 100-200 km-re kerülünk egymástól, és az sem elhanyagolható, hogy 0-24 órában dolgozunk, és sokan még szombat-vasárnap is.

Én, pl. most úgy fogok két régi barátommal is találkozni, hogy 3 napig nem lesz délután és este páciensem, a Párom meg üzleti vacsorákon fog résztvenni. Így, 3 estém felszabadult, és ebből kettőt a barátaimmal töltök. A harmadik, maradék napon pedig az elmaradásaimat igyekszem majd pótolni.

Ez van. Mo. jelenleg nem a Paradicsom :? A fejünk, éppen hogy a víz fölött van még.
 

fluevogi

Állandó Tag
Állandó Tag
Igen. Ez a társadalmi elidegenedés egyre nagyobb méreteket ölt itthon. Az, hogy ez mekkor problémát is jelent, leginkább a párt kereső fiatalok érzik. Nincs hol ismerkedni, vagy egyszerűen nincsen idő rá. Ha a suliban vagy az éppen aktuális munkahelyen nem találnak maguknak párt, akkor eléggé nehéz az ismerkedés.

Ugyanakkor a régi barátságok fenntartása is nagyon nehézkessé vált. Én is, legfőbbképpen az internetet, és ma már az iwiwen keresztül tartom a kapcsolatot sok régi óvodás, iskolás társammal, barátommal. Elsodor az élet, 100-200 km-re kerülünk egymástól, és az sem elhanyagolható, hogy 0-24 órában dolgozunk, és sokan még szombat-vasárnap is.
Ez egyaltalan nem orszagfuggo, hanem mindenhol tobbek kozott Kanadaban sincs maskepp. Sajnos az iskolak befejezese utan hirtelen mindenki elveszti az ismerkedesi koret es ha meg egyedul vagy akkor nagyon nehez part talalni. Plusz az elso 5 ev a karriered szempontjabol az egyik legfontosabb , szoval mindenki dolgozik mint a guzu azokban az evekben. Nekem legalabb 5 olyan baratnem van aki folyamatosan emiatt panikol. Pedig mind szep, vekony, okos (Phd mindnek), sikeres es meg haziasak is, kozel a 30-hoz es meg nincs parjuk, pedig nagyon szeretnenek.
Raadasul itt a regi baratoktol iskolatarsaktol nem 1-200 km-re sodor el az elet, hanem 3-4000km! re . Hiszen itt ha jon a munka akkor az emberek legtobbje koltozik es itt a tavolsagok brutalis nagyok.
A fejlett vilagokban mint aranykorukat elik az internetes tarskeresooldalak pont emiatt.
Eleg sok problema van magyarorszagon ami specifukusan az orszagra jellemzo, ez szvsz nem tartozik kozejuk. Ez a nyugati kor demokraciajanak betegsege. A nok csaladosszetarto es kozossegosszetarto szerepbol kileptek es most mar karierjuk lehet stb, viszont ezt ezek a dolgok nagyon megsinylik.
Mondom en aki no letemre azon filozok hogy majd nalunk a lehet hogy a ferjemnek kene itthonmaradnia a gyerekkel haztartasbelinek. :p
 

Tommyboy88

Állandó Tag
Állandó Tag
nemtudom hogy vagytok vele de nekem jobban bejönnek a déli medditerrán tipusú országok Pl.: Málta vagy az egyenlitő környéki afrikai országok
 

Forex

Állandó Tag
Állandó Tag
Vajon az itteni magyarokkal miert nem sikerul tartos kapcsolatot teremteni?

Sajna a legtöbb magyar érdekkapcsolatot keresi :( Pl. ha kimegy egy fiatal házaspár Kanadába, és megismerkedsz velük, akkor mindaddig találkozgatni fognak veled, veletek amíg tudnak kapni tőletek sok sok infót, ami segítheti őket a kanadai beilleszkedésbe.
Aztán meg mikor már beilleszkedtek . . . bye bye mennek aztán járják a saját útjukat.

Viszont olvastam, hogy IWIW -en is feleséged körlevelet küldött. Nyugi én részesen vagyok a magyar társadalomnak de ha IWIW-es körlevelet küldök nekem sem válaszol senki ;) Képzeld volt egy régi kollegám, amit kb. már 10 éve ismerek. Megtaláltam neten és 6 hónappal ezelőtt felvettem az IWIW -en. Mit gondolsz mikor igazolta vissza
a felvételt??? Két nappal ezelőtt, de csak azért mert telefonon felhívtam. Aztán ott el is mondta, hogy JA AZ IWIW? Áhhhh tök lassú vacak az egész, meg egy csomó dolgom
van és nem is nagyon figyelem. Azt mondta rendszerint csak akkor jön fel az IWIW-re
ha valami információra van szüksége (érdek magyar ;))) ) No persze az emberek többsége érdek :)

Tudom emiatt szomi vagy, de ezt kell mondanom: "Welcome to the real world"
 

Totu Erika

Állandó Tag
Állandó Tag
Sajna a legtöbb magyar érdekkapcsolatot keresi :( Pl. ha kimegy egy fiatal házaspár Kanadába, és megismerkedsz velük, akkor mindaddig találkozgatni fognak veled, veletek amíg tudnak kapni tőletek sok sok infót, ami segítheti őket a kanadai beilleszkedésbe.
Aztán meg mikor már beilleszkedtek . . . bye bye mennek aztán járják a saját útjukat.

Viszont olvastam, hogy IWIW -en is feleséged körlevelet küldött. Nyugi én részesen vagyok a magyar társadalomnak de ha IWIW-es körlevelet küldök nekem sem válaszol senki ;) Képzeld volt egy régi kollegám, amit kb. már 10 éve ismerek. Megtaláltam neten és 6 hónappal ezelőtt felvettem az IWIW -en. Mit gondolsz mikor igazolta vissza
a felvételt??? Két nappal ezelőtt, de csak azért mert telefonon felhívtam. Aztán ott el is mondta, hogy JA AZ IWIW? Áhhhh tök lassú vacak az egész, meg egy csomó dolgom
van és nem is nagyon figyelem. Azt mondta rendszerint csak akkor jön fel az IWIW-re
ha valami információra van szüksége (érdek magyar ;))) ) No persze az emberek többsége érdek :)

Tudom emiatt szomi vagy, de ezt kell mondanom: "Welcome to the real world"





szerintem te nagyon borulatoan latod az egesz vilagot es egy csopp optimizmus sincs benned. Mindig remenykedni kell es nem elsore a rosszat latni. Egyebkent szerintem az elet halad tovabb baratok jonnek mennek attol, hogy egy ideit szorosabb a kapcsolatotok lehet, hogy az elet elsodorja oket es egy ido utan mar csak nagyon ritkan latjatok egymast es nem is biztos, hogy ez valamelyikotok hibaja egyszeruen masfele vezet az utatok. SAJNOS ILYEN AZ ELET !:rolleyes:
 

Scarboro

Állandó Tag
Állandó Tag
Sajna a legtöbb magyar érdekkapcsolatot keresi :(



Nem lenne baj ha vegre megtanulnal Csakis a magad neveben beszelni es nagy bolcseket mondani! Erre en csak azt szoktam mondani, hogy : Minden ember magabol indul ki "!!! :( De az is lehet, hogy csak a hozzaszolasi pontjaidat szeretned novelni ezert kenyszert erzel?!!
 
Oldal tetejére