Most pedig budapesti házakat mutatok.
Egy régi wc, vagy ahogy a köznyelv hívja, "zöld villamos", egy új szobor, áll egy rendbe hozott parkban. Ferencvárosban vagyunk, a Ferenc téren, ahol van egy hangulatos kioszk és két kifordított fürdőszobára emlékeztető új szökőkút-szerűség fehér és kék csíkosan. Az előtérben a parkban új műkőburkolat, és ezt kombinálták a lebontott házak udvaráról felszedett keramit-téglákból készült burkolattal.
A teret határoló épületek között figyelemre méltó egy felújított kicsi ház. Kicsi - mondom, mert kétszintes mindössze az aránylag nagy, új házak sorfalában. Sok új házat építettek a lebontott kisebb házak helyére, ez a kicsi viszont megmaradhatott.
Mert híres ám! Sonnenschein és társa Likőrgyárának neve olvasható a házon. A Sonnenschein név ugye mindenki számára ismerős? A napfény íze című Szabó István film főszereplő családjáról van szó, az övéké volt a Bokréta utca 15. A házat együtt újította fel a kilencedik kerület és a főváros.
A hagyományosan gangos házban 22 lakás maradt a korábbi 33-ból. A lépcsőházba érdemes egy pillanatra bekukkantani. Ezeknek az egykor igényesen megépített nem túl nagy házaknak komoly hangulati értékük is van.
Az udvarban kellemes pihenőhelyeket is kialakítottak, persze biztosan volt is ilyen mindig itt. A hátsó épületszárnyat lebontották, kinyitották az udvart a következő ház felé.
A Sonnenschein-ház keretes beépítését megszüntették, s az udvart összenyitották a szomszédban lévő másik ház udvarával.
Remélem, hogy az így megnőtt, összenyitott udvar másik oldalán lévő gangos háromszintes ház is megújul a Ferencvárosban, és nem cserélik le újra.
Ki ne tudna ellenpéldák tömegével szolgálni?! Az erzsébetvárosi befektetői törekvések, engedélyezett és engedély nélküli bontások hírei rendszeresen felborzolják a civil szervezetek és a sajtó idegeit. Az épített örökség hátrányára nyomuló üzleti érdek más kerületekben is szolgál hasonló példákkal.
Emlékeznek talán a Szentkirályi utca 4.-re, a VIII. kerületi önkormányzat - mondjuk ki - anyagi érdekeltségéhez kötődve lebontott fantasztikusan értékes házra (l. a
178. adást, a
179. adást és a
181. adást). Ma már, két és fél év után, mikor már tulajdonost cserélt a ház hűlt helye, a bontással értéknövelt telken megkezdődött az új ház alapozása.
A Józsefvárosba megyünk most, ahol ismét gond van, s erről több lapban is olvashattunk már. A kopottas Tavaszmező utcában vagyunk. Egy kétszintes házat mutatok önöknek, és ha én lennék az atlasz a Tavaszmező utca 6. kapujának két oldalán, én is szomorú lennék, tudván, hogy milyen állapotok uralkodnak körülöttem.
Nem nagyon szeretném, ha a gázcsövet rajtam vezetnék át, miközben tudom, hogy nem létező lábam alatt még az eredeti márvány kerékvető kő is megvan. Sajnos az eredeti kaput elbontották, és vaslemezből készült kapuval pótolták. Ha már vasnál tartunk, megmutatom a főfront udvari oldalán lévő öntöttvas oszlopokat.
Igazán míves darabok tartják ezt a házat a nyolcadik kerületben, amely egyébként ma különböző cigányszervezetek irodáinak az otthona. Óriási udvara van a háznak hátul, egészen a József utca 37. telkéig ér. Ettől lehet vonzó a befektetők számára. A ház műemléki védelemre is méltó! Lépcsőháza szebb, mint az a Bokréta utcai, mit az előbb mutattam, hiszen még festmény is van a mennyezetén.
S ezt nem bízta az építtető Seenger Béla akárkire a józsefvárosi Tavaszmező utca 6.-ban, maga az Operaház kupolájának mestere volt a mű alkotója: Lotz Károly személyesen. A művészet és a munka allegorikus alakjait remélhetőleg az unokáink is látják majd még. Bár ki tudja?
A ház olyan helyen fekszik, ahol bőven van terület akár egy szép park kialakítására is, de inkább valószínű, hogy jön a bontás és új építés, amit manapság "ingatlanfejlesztésnek" neveznek.
A hátsó telekhatáron álló másik ház, a József utca 37. építtetője ugyanaz a Seenger Béla kőfaragó mester, aki a Tavaszmező 6.-ot építette. Ehhez a házhoz kőfaragó műtermeket is épített az udvarban, melyek később szobrászok, festőművészek műtermeivé lettek.
Szinte hihetetlen hány nagy művészünk alkotott a József utca 37.-es számú házban, illetve annak udvari földszintes épületeiben: legfőképpen festők, szobrászok, de dolgozott itt még Róth Miksa is, az ólmozott üvegablakok mestere,
meg Plesznivy Károly gobelin-tervező, Gábor István keramikus is. A szobrászok közül sorolom Beck Andrást, Vígh Tamást, Gartner Jenőt és Csorba Gézát, meg Ferenczy Bénit, Martsa Istvánt, Mészáros Lászlót, Maróthy Gézát, Pátzay Pált, Mikus Sándort, hihetetlen művészeti paradicsom ez!
A kicsi épületek műtermek és művész-lakások céljaira szolgáltak egy évszázadon át. A kertben egy-egy szobor mintája vagy másolata és az esős időben is hangulatos növények között hívom önöket, lépjünk be a műtermekbe,
amelyeket az itt élő M. Szűcs Ilona festőművész szépen meg is írt két kötetben is. A műtermek közül ebben például hol szobrászok dolgoznak, hol festők éppen.
Volt, amikor a műteremben André Kertész fotózta a műtárgyakat. Vannak itt képek, szobrok, éremgyűjtemény, az itt dolgozók munkáiból eltett darabok, és persze képek, könyvek, értékes művészeti tárgyak tömegével. Ebben a házban egymással összefüggő két helyiségben él Martsáné Szűcs Ilona, akinek köszönhető a ház történetének feldolgozása.
Kérdés, maradhat-e a sárga keramit, maradhat-e az óriási fa, a kert, a ház, vagy elkezdődik a két - már üres - telek között álló fontos ház helyén is az építkezés?
Itt a Budapesti Városvédő Egyesület által kiadott két kötet, amelyben Martsáné Szűcs Ilona megörökítette a ház történetét, amelyeknek a védetté nyilvánítási eljárása beindult.
***
2008. évi Podmaniczky-díjasok
É. Kovács László - helytörténész, Gömörszőlős
Gellér Ferenc - építész, Debrecen
Ilyés Gábor - történelemtanár, helytörténész, Nyíregyháza
Jakab György - Sydney - Závod
Károlyi György és felesége - Fehérvárcsurgó
Kisvásárhely közössége
Lovassy Klára - építőmérnök, Veszprém
Magyar Villamosvasút-történeti Egyesület (MAVITE) - Budapest
Nagy Gy. Róza - tanárnő, Kisújszállás
Plestyák Károly - erdészeti szakember, Piliscsaba
Ulicza József és felesége - Velence
Városlőd közössége
Wienerberger Téglaipari Zrt. - Budapest - Bécs
Zomborácz Pálné - Mezőhegyes
Unokáink sem fogják látni...
www.mtv.hu/magazin/<wbr>cikk.php?id=300732