Lendvai Ildikó, az MSZP korábbi elnök ismét megosztotta a véleményét, ezúttal a március 15-ei politikai történésekről írt:
A miniszterelnök beszéde óta teljesen meg vagyok zavarodva. Pedig nem is én forgok, hanem – mint mondta – az ország. Vagy legalábbis kellene neki: “Olyan erős országot szeretnénk, amelyik nem szakad ki a népek naprendszeréből, de mindig a saját tengelye körül forog.”
Őszintén szólva már az sem biztos, hogy örülnék egy folytonosan forgó országnak, de most a fő bajom az, hogy nem értem az irányt. Eddig arról volt szó, hogy Magyarország előre megy, nem hátra. Ezt még tudtam követni, a megértésben a paradicsomos rigmus sokat segített. Most meg kiderült, hogy tőlünk a paradicsomok ott rohadhatnak, ahol akarnak, nem megyünk semerre. hanem forgunk, méghozzá a saját tengelyünk körül. Remélem, ez azért úgy lesz, mint régen a tévétornánál: néhány pördülés után bemondják, hogy idősebbek abbahagyhatják. Ha kell, viszek orvosi igazolást a tériszonyomról.
De itt még nem tartunk, szerencsére, ez csak a fényes jövő. Mindnyájunknak példát mutatva egyelőre a miniszterelnök az, aki a saját tengelye körül forog. Újabban egyre gyorsabban: úgy fordult ki a kínossá vált Putyin-barátságból, hogy mára már a haverja nevét is elfelejtette.
Ezért aztán a beszédben sem bírta megnevezni, ki a felelős a háborúért. Egy szava sem volt a lerohant Ukrajna szenvedéséről. Úgy viselkedett, mintha csak két ország játszi kedvében összezördült volna, nem tudni, ki a hibás, a lényeg, hogy ne szoruljunk “az ukrán üllő és az orosz pöröly közé”. Itt egy kicsit elszólta magát a nagy semlegesség ellenére is: hiszen eszerint mégiscsak a (tegnap még baráti) “orosz pöröly” az, ami üti az üllőt, és nem fordítva. Csak meg ne hallják az állami tévében, ahol az orosz propaganda szövegeket nyomják. Amilyen függetlenek, még jól megkritizálnák a miniszterelnököt. Akkor aztán nem lennék a helyébe!
Annyit azért megértettem, hogy nemzetközi forgás ide vagy oda, a külpolitikánk “belevaló” (csak tudnám, mibe!), és “lesz ütőképes hadseregünk” is. Utóbbira tényleg nagy szükség lenne, bár eddig úgy tudtam, hogy máris az, sőt: képes egyedül is megvédeni minket. Kivéve persze a drónoktól. Azokkal szemben tehetetlen a teljes honvédelem. Pedig mennyi iszonyú drága katonai cuccot vásároltunk már össze, mindig azoktól az országoktól, amelyeket ki akartunk engesztelni valamilyen kormányzati disznóság miatt. Csak sajnos úgy látszik, telefont elfelejtettünk venni. Így aztán a horvátoknak nem tudtunk szólni, hogy vigyázat, közeledik feléjük egy bármikor lezuhanható 15 méteres monstrum.
Na de a beszédből kiderült, hogy erről is Márki-Zay tehet. Ő csapódott a földbe, csak drónnak álcázta magát. A kormányfő világosan elmagyarázta, kihívója “egy földbe csapódott kihűlt kődarab”.
De könnyű neki: még földbe csapódni is egyszerűbbnek tűnik, mint ez az örökös forgás a saját tengelyünk körül. Pláne, hogy közben menetelni is kell: “19 nap menetelés vár ránk”. Az is lehet, hogy a vízen, pedig ez még eddig földi halandónak nem sikerült, csak Jézus Krisztusnak. De Orbán megmondta: “Olyan kormány kell, ami nem most merészkedik először a nyílt vízre”.
Azért ez nem lesz könnyű. Forogva menetelni, méghozzá a nyílt vízen! Sőt, mint a beszéd további részeiből kiderült, közben homokot kell szórni az oroszlán szemébe. Azt nem tudni, hogy kerül az oroszlán a vízbe, de annyi világos volt, hogy a nagyhatalmakat jelképezi, amelyeket “nem lehet lebirkózni, de lehet homokot szórni a szemébe.”
Remélem, Szíjjártó jártában-keltében a sok fegyver és a kínai vakcina mellett beszerzett egy kis homokot is. Csak volt azon is egy kis haszon!
Persze lehet, hogy nem mindent értettem pontosan a magasröptű szónoklatból. Nem baj: a Békemenet első sorában ott menetelt szellemi életünk minden óriása, pl. Fásy Ádám, Győzike és Pataky Attila. (Nagy kár, hogy utóbbi ezúttal ufók nélkül, pedig ez igazán feldobta volna a programot.) Ők majd lefordítják ezt a sok szépséget az egyszerű nép nyelvére, akkor majd előttem is tiszta lesz minden.
Addig is egy dolog biztos: “Az anya nő, az apa férfi”. Ezt t.i. megint elismételte a kormányfő. A gyengébbek kedvéért, hogy végre én is megjegyezzem.
Csak ne kelljen sokat forognom a tengelyem körül, mert az teljesen összerázná az agyamat. Aztán szegény miniszterelnök kezdhetné elölről a kiképzésemet!
Az igazság terjedjen ne a propaganda, ezért megosztom.
A miniszterelnök beszéde óta teljesen meg vagyok zavarodva. Pedig nem is én forgok, hanem – mint mondta – az ország. Vagy legalábbis kellene neki: “Olyan erős országot szeretnénk, amelyik nem szakad ki a népek naprendszeréből, de mindig a saját tengelye körül forog.”
Őszintén szólva már az sem biztos, hogy örülnék egy folytonosan forgó országnak, de most a fő bajom az, hogy nem értem az irányt. Eddig arról volt szó, hogy Magyarország előre megy, nem hátra. Ezt még tudtam követni, a megértésben a paradicsomos rigmus sokat segített. Most meg kiderült, hogy tőlünk a paradicsomok ott rohadhatnak, ahol akarnak, nem megyünk semerre. hanem forgunk, méghozzá a saját tengelyünk körül. Remélem, ez azért úgy lesz, mint régen a tévétornánál: néhány pördülés után bemondják, hogy idősebbek abbahagyhatják. Ha kell, viszek orvosi igazolást a tériszonyomról.
De itt még nem tartunk, szerencsére, ez csak a fényes jövő. Mindnyájunknak példát mutatva egyelőre a miniszterelnök az, aki a saját tengelye körül forog. Újabban egyre gyorsabban: úgy fordult ki a kínossá vált Putyin-barátságból, hogy mára már a haverja nevét is elfelejtette.
Ezért aztán a beszédben sem bírta megnevezni, ki a felelős a háborúért. Egy szava sem volt a lerohant Ukrajna szenvedéséről. Úgy viselkedett, mintha csak két ország játszi kedvében összezördült volna, nem tudni, ki a hibás, a lényeg, hogy ne szoruljunk “az ukrán üllő és az orosz pöröly közé”. Itt egy kicsit elszólta magát a nagy semlegesség ellenére is: hiszen eszerint mégiscsak a (tegnap még baráti) “orosz pöröly” az, ami üti az üllőt, és nem fordítva. Csak meg ne hallják az állami tévében, ahol az orosz propaganda szövegeket nyomják. Amilyen függetlenek, még jól megkritizálnák a miniszterelnököt. Akkor aztán nem lennék a helyébe!
Annyit azért megértettem, hogy nemzetközi forgás ide vagy oda, a külpolitikánk “belevaló” (csak tudnám, mibe!), és “lesz ütőképes hadseregünk” is. Utóbbira tényleg nagy szükség lenne, bár eddig úgy tudtam, hogy máris az, sőt: képes egyedül is megvédeni minket. Kivéve persze a drónoktól. Azokkal szemben tehetetlen a teljes honvédelem. Pedig mennyi iszonyú drága katonai cuccot vásároltunk már össze, mindig azoktól az országoktól, amelyeket ki akartunk engesztelni valamilyen kormányzati disznóság miatt. Csak sajnos úgy látszik, telefont elfelejtettünk venni. Így aztán a horvátoknak nem tudtunk szólni, hogy vigyázat, közeledik feléjük egy bármikor lezuhanható 15 méteres monstrum.
Na de a beszédből kiderült, hogy erről is Márki-Zay tehet. Ő csapódott a földbe, csak drónnak álcázta magát. A kormányfő világosan elmagyarázta, kihívója “egy földbe csapódott kihűlt kődarab”.
De könnyű neki: még földbe csapódni is egyszerűbbnek tűnik, mint ez az örökös forgás a saját tengelyünk körül. Pláne, hogy közben menetelni is kell: “19 nap menetelés vár ránk”. Az is lehet, hogy a vízen, pedig ez még eddig földi halandónak nem sikerült, csak Jézus Krisztusnak. De Orbán megmondta: “Olyan kormány kell, ami nem most merészkedik először a nyílt vízre”.
Azért ez nem lesz könnyű. Forogva menetelni, méghozzá a nyílt vízen! Sőt, mint a beszéd további részeiből kiderült, közben homokot kell szórni az oroszlán szemébe. Azt nem tudni, hogy kerül az oroszlán a vízbe, de annyi világos volt, hogy a nagyhatalmakat jelképezi, amelyeket “nem lehet lebirkózni, de lehet homokot szórni a szemébe.”
Remélem, Szíjjártó jártában-keltében a sok fegyver és a kínai vakcina mellett beszerzett egy kis homokot is. Csak volt azon is egy kis haszon!
Persze lehet, hogy nem mindent értettem pontosan a magasröptű szónoklatból. Nem baj: a Békemenet első sorában ott menetelt szellemi életünk minden óriása, pl. Fásy Ádám, Győzike és Pataky Attila. (Nagy kár, hogy utóbbi ezúttal ufók nélkül, pedig ez igazán feldobta volna a programot.) Ők majd lefordítják ezt a sok szépséget az egyszerű nép nyelvére, akkor majd előttem is tiszta lesz minden.
Addig is egy dolog biztos: “Az anya nő, az apa férfi”. Ezt t.i. megint elismételte a kormányfő. A gyengébbek kedvéért, hogy végre én is megjegyezzem.
Csak ne kelljen sokat forognom a tengelyem körül, mert az teljesen összerázná az agyamat. Aztán szegény miniszterelnök kezdhetné elölről a kiképzésemet!
Az igazság terjedjen ne a propaganda, ezért megosztom.