Csak egy órára...
Első
Sírni akartam
Aznap éjjel, de nem sikerült.
Sírni érted,
Szerelmedért,
Mely nem szűziesen tiszta,
De mégis tiszta benne
Ez a sóvár
Mézízű vágy,
Melyet csak én érzek,
Mindig, ha rád gondolok.
S rád gondoltam
Egész éjjel.
Veled álmodtam,
Szép álom volt. Csókolóztunk.
Nyelvemen éreztem nyelvedet,
S e csókban a legtitkosabb üzenet
Lézengett csendesen, tüzesen,
Hangosan.
Szeress.
Szeress egy kicsit,
Lopj két boldog pillanatot
Rongyos, szakadt életembe.
Adj az erődből,
Hadd fürüdjek meg benne,
S szédülten-vidáman
Kacagjak a nagyvilágra.
Második
Nem tudom elírni,
Mi szívemben zsong,
Testemben zakatol,
S ez mind Te vagy,
S néha felcsendül lelkemben
A Georgia; szép emlékként szól,
S puha könnyek peregnek
Kemény arcomon,
S csókollak,
Ölellek,
Szeretlek álmaimban;
S ez az álom már régóta tart.
Harmadik
Sírni szeretnék;
Ha akarok, tudok,
Egész nap rád gondolok,
Arra, hogy legyen az álomból
Végre valóság;
Kiált a lelkem,
Érted kiált,
Sírva, nyüszítve, a falat kaparva,
Ütve; majd önmagamat ölelve
Nevetek és sírok magamon,
S ha csöng a telefon,
A pulzusom gyorsul,
Tán meg is áll a szívem hirtelen...
Kérlek, kérlek, legyél itt velem!
1997.11.23.
Első
Sírni akartam
Aznap éjjel, de nem sikerült.
Sírni érted,
Szerelmedért,
Mely nem szűziesen tiszta,
De mégis tiszta benne
Ez a sóvár
Mézízű vágy,
Melyet csak én érzek,
Mindig, ha rád gondolok.
S rád gondoltam
Egész éjjel.
Veled álmodtam,
Szép álom volt. Csókolóztunk.
Nyelvemen éreztem nyelvedet,
S e csókban a legtitkosabb üzenet
Lézengett csendesen, tüzesen,
Hangosan.
Szeress.
Szeress egy kicsit,
Lopj két boldog pillanatot
Rongyos, szakadt életembe.
Adj az erődből,
Hadd fürüdjek meg benne,
S szédülten-vidáman
Kacagjak a nagyvilágra.
Második
Nem tudom elírni,
Mi szívemben zsong,
Testemben zakatol,
S ez mind Te vagy,
S néha felcsendül lelkemben
A Georgia; szép emlékként szól,
S puha könnyek peregnek
Kemény arcomon,
S csókollak,
Ölellek,
Szeretlek álmaimban;
S ez az álom már régóta tart.
Harmadik
Sírni szeretnék;
Ha akarok, tudok,
Egész nap rád gondolok,
Arra, hogy legyen az álomból
Végre valóság;
Kiált a lelkem,
Érted kiált,
Sírva, nyüszítve, a falat kaparva,
Ütve; majd önmagamat ölelve
Nevetek és sírok magamon,
S ha csöng a telefon,
A pulzusom gyorsul,
Tán meg is áll a szívem hirtelen...
Kérlek, kérlek, legyél itt velem!
1997.11.23.