Battila versesoldala/Szép versek/

"Az elemek összezavaraodnak a kémia könyvben a laborokban, mert senkinek se jó, - így, ahogy van..."
(Lovag Ihász-Kovács Éva.Roppant óraütés a csend.c, verséből

Bornemisza Attila
Nyári üzenet
Tulajdonképpen nyár van, rózsák elégiája a vártban
tulajdonképpen égek, tűzedtől majdnek elégek.
Nyárban, napsütésben és csillagok közt vártam
tulajdonképpen tüzes nyár van a nyárban.
S ez a nyarad lelked mely egyszer eléget,
nyárban és csókban úszik el az élet.
Te vagy a nyár és te vagy a rózsa csókód a tűz
és nincsen tűzoltója, mert éhes a nyár tüzű szám
nincsen szabadon zárva a számban a csókód íze ma már
Tulajdonképpen nyár van s nyárban feléd a szívem elűz.
Nincsen nyugalmam nincsen szerelmem csak ez a tűz

Ihász-Kovács Éva
A rózsák zsolozsmája

Ez még a rózsák beszéde melyre
ráleltem egy fennkölt parádi pillanat
széttört mozaikján
És így szólt hozzám a piros rózsa
Én a szeretet hordozója vagyok
felragyogok a szerelemben szirmaim
szikrát röpítenek és felgyújtom a szelíd szívek lelkesedését
az életet képviselem a szenvedés ellen győzök színeimmel
És így beszélt a fehér rózsa
Én békét hirdetek hószín szirmaim apró békezászlók
szólok a tisztaságról s vigyázok hogy a földön
eluralkodjon meghonosodjon a béke
Es így beszélte célját a Sárga rózsa
Én az arany nap küldötte vagyok
tőlem kaphattok Szép ŐSZI metaforát
világíthatok lámpásaim csöndes szentjános bogarak
hirdetem a Dalt a szent fennmaradást a hitet
hogy reméljetek mert Újra tavasz jő
És tüllruhásan szólal a rózsaszín
En a szelíd lányok és csupaszív anyák lelke vagyok
belőlem ered a bőkezűség a megszületés öröme
készüljetek föl virradatra
hogy Szép lét ragyogja be a világot
mert állandóságot hirdetek színeimmel
Ez volt a rózsák beszéde
melyre ráleltem egy fennkölt
parádi pillanat
széttört mozaikján
Parádfürdő 2ooo-


Ihász -Kovács Éva
Kezek virágos jelbeszéde

Kezek
Egyszerűen
Egymásba fonódva
Sepsiszentgyörgytől - Budapestig
Nem láttam csak ezt az
egymásbamosódást ezt a
Biztonságot végtelen óta
Kezek igéző jelbeszédét
Virágbilincsek tíz eleven vércsepp
A férfitenyérben tíz szál rózsa
Jajongás ne hagyj el engem
Nézem ahogy karolják egymást
Az újjak egyetemes emberöltők
Kapcsolódnak így
Micsoda homológ-sor
Ahogy készülődik a kétszer-tíz-újj
Őrizve -érezve egymást kapcsolódik
Lüktetés vérpályák rohanása
Legombolyított Ariadné-fonál
Újjak egymásbahorgolt pikócsillagok
Ennyi a tájból kezek virágoskertje fűzér
Széttéphetetlen láncszemek
Ágak szerelem láncszemei
Példa hogy mindenkinek így
Ilyen elengedhetetlen bizalommal
Kellene kapcsolódni a társak ujjaiba
Ember az emberrengetegben
Földrészek az évek gyorsvonatán
Karolnák egymást kő-erősen
Keresztülnyúlva óceánon
Karolnák kesztyűtlen egymást az újjak
Kezek a hosszú úton
Karok vasbeton-pillérei sziklaszilárdan
A létezés önkéntelen vallomásai
Ahogy élnünk kellene igen
Örökké kellene így amíg elfogy az
Végtelennek -hitt de mégis
Győzhetetlen Idő kéz beszéljen
Hihető mozdulatokkal a kézhez

IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA

ŐK

Testvéreim ők,
a hajnali munkábamenők:
a vállukra-szíjra-erősitett táska
zsíroskenyér-harapása
is enyém.
A bőrükre tapadt kockás ingek áhítata,
izmaikban a tűzifavágás.
Világom egyik darabja,
ahogy a mohó szájak
a csapolt sör ízére tapadva
kiisszák mindennapjaikat,
piros alkonyatban,
sárga reményük.
Velük utazom,
a vacogó-térdű hajnalozókkal:
ez a kis dal pohár sörük,
reményük az esti öleléshez.
Ók a századokra-írt jogfolytonosság,
ők védik,dacból-vert,
körömre-égett diplomámat:
reménység-ruhámat ők szövik,
a csillagokig elfuseráltat:
s ha káromkodnak vagy kiabálnak,
gyűjtsétek össze, fűzzétek fel
fejemre viharvert glóriának.

Ihász-Kovács Éva

Utószó Trója felfedezéséhez
In memoriám Heinrich Schliemann

Gyerekkorból a felnőtt korba
menteni álmunk csillagokra
holdakra hágni s feltört lábunk
bugyolálni semmibe felhő rongyba
úszni az évek zendületében
lemosni – szégyennel – ami szégyen
kúszni a Huszárlik -dombig
vért köpve, hétrét meghajolva
amíg a lét tart tenni addig:
Tőled tudom: - tovább kell menni Heinrich
Te tudtad ezt S én tudom: Trója a
messzelevő bevehető az évek acháj fürge hadával
harccal odűsszeuszi- leleménnyel,
s kiásni végül: negyvenhat éved
negyvenegy évem sem késő
Kezemben kitartásod
félelmetes kőkalapácsa
s akaratod – íme – a véső
előttem hősi léted a példa: miként kell
Tovább kell ásni - Heinrich –
- Merre tovább Milyen létalatti paloták
kőfaláig: mekkora mélybe hogy a vállig
röggel-befedett test s a poros száj
fel ne kiáltson
Te Trójára leltél drága barátom –
- Drága barátom - én még Illionig
- el se jutottam Bár élve s holtan
- éj s nappal utadat látom s Téged vallak utamnak
Fényt te mutass Te nagy pusztíthatatlan régész:
akit a kő a vas és az arany tart: elemek
emelnek – öröknek: erődben bízakodom Heinrich
Nincs bennem féltés Utamra Te világíts


IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA
LEGENDA VÖRÖSMARTY MIHÁLYRÓL

Magasan a világ fölött
az Úristen átöltözött
Lajbija az egek kékje
fényes trónja Istenszéke
fején tűző nap kalapja
s magyar költőt igy fogadja
S megyen Mihály ékes ködbe
„Vén cigánynak” öltözködve
Kezében Lant és hegedű
vonója már örök derű
s felhők között suhan Mihály
által a sok aranyszobán
s magas tornyon ami kiáll
s megáll az Úr lábainál
Odafordul világ Úra
nézi Mihályt, milyen fura
kopottas a mente bárhol
csak belül a szíve lángol
Nyűtt vonóját elékapja
rázendít egy magyar dalra
fényes arca könnyben ázik
Jóistennel parolázik
Aki megígéri végre
gondja lesz a magyar népre
elhallgat a „Vész haragja”
új nap süt fel a magyarra

• „Arany színnel hintem rónád:
• s verseid angyalok róják”

Petneházy Kiss Bence
Lelkemben őrizem
Ady Endrének

Az USÁ - ban hol addig éltem
volt egy faragott könyvszekrényem
s a sok magyar könyv szépen rendbe
és ott tündökölt Ady Endre
s ahogy a munkából hazatértem
a könyvtárszobámba beléptem
leroskadtam a kerevetre
könyveket vettem a kezembe
Oh — hogy szerettem én a verset
tollam még ma is egyre serceg
és Ady lett a jó barátom
Véle utaztam minden nyáron
nyaralni mentünk vittem is
lelkembe ittam szinte fétis
s hogy hazatértem itt ragyog
ma is Ady rajongó vagyok
mert minden sora színarany még
sorok közt él a sok-sok emlék
a gépen is Véle utaztam
Fiam Nőm is Adyt magasztal
nekem is van két szép könyvem
ám Érte hullik a könnyem
Aki vallott a magyar szónak
és Mestere a szépnek—jónak
Versei gyöngyök szépen szólnak
Mestere Ó a magyar szónak
Sugárzik Endre drága orcád
és Téged sirat Magyarország
Petneházy Kiss Bence

Árnyékból segíts a fényre

Téged kérlek csillogó kék ég
Árnyékból segíts a fényre
Ember vagyok és tévedhetek
Sugarazz reám te kéve
Fénynyaláb – isteni kézzel
Te segíts engem
Világosítsd meg elmém
Árnyékból merre kell mennem
Merre a felhők árnyékából
A teljességnek útja
Merre a tiszta fénynyalábból
Az ember gyalogútja
Árnyékból fényre léphetek
Hogyha vigyázol rám
Csillagok társa Kedves
Ki felértél a létrán
Szellemi fények jöjjetek
Árnyékban él az ember
Szedetlen még a Tudás Fája
Nekem oda kell mennem
Isteni Fény Te sugaras
Árnyékban botlunk gyatra
Egyhelyben topogunk – lásd

Küldj fényt az árva magyarra
Petneházy Kiss Bence
Lelkemben őrizem
Ady Endrének

Az USÁ - ban hol addig éltem
volt egy faragott könyvszekrényem
s a sok magyar könyv szépen rendbe
és ott tündökölt Ady Endre
s ahogy a munkából hazatértem
a könyvtárszobámba beléptem
leroskadtam a kerevetre
könyveket vettem a kezembe
Oh — hogy szerettem én a verset
tollam még ma is egyre serceg
és Ady lett a jó barátom
Véle utaztam minden nyáron
nyaralni mentünk vittem is
lelkembe ittam szinte fétis
s hogy hazatértem itt ragyog
ma is Ady rajongó vagyok
mert minden sora színarany még
sorok közt él a sok-sok emlék
a gépen is Véle utaztam
Fiam Nőm is Adyt magasztal
nekem is van két szép könyvem
ám Érte hullik a könnyem
Aki vallott a magyar szónak
és Mestere a szépnek—jónak
Versei gyöngyök szépen szólnak
Mestere Ó a magyar szónak
Sugárzik Endre drága orcád
és Téged sirat Magyarország

Petneházy Kiss Bence
Odüsszeusz énekei Ithakában

Lásd hazatértem a fürge hajón mit
a paiák király barátsága nyújtott
s míg odavoltam Te hűséggel
vigyáztad a házat s Magad is
nemkülönben Ideje jött hogy
megterítsük az ünnepi asztalt
Magasztald, íme Zeuszt, ezért hogy
Segíteni, tenni értünk
sose restell Egy sereggel
küzdöttem Érted, míg Te
nappal és éjen megszőtted a
vásznat s fehér gyolcsod
ím makulátlan Itt eme házban
az árkádok alatt küzdöttem a
gazzal s az ármány
nem győzött mifelettünk
Megleltük mindazt amit
kerestünk évek óta
lázban s igyekvő akarattal
Íme vedd koszorúd s gyűrűd is
megterítve hitvesi asztal
s magasztal ott künn a
rétek balzsamillatú füve mind
és a bokrok fák pelerinben
nyár índúlt amint
léptem jőve tavasszal
Itt van vetve hitvesi ágyam
S Te ki tíz évet várt rám
ezúton légy üdvöz s kérlek lépj közelébb
Negyven ízben köszöntlek

.

Bornemisza Attila

Lélek szabadsága

Úgy szabad a lelkünk ha szabadok vagyunk.
Terheink cipelve egy csillagon lakunk.
Ez a csillag porból, lélekből állt össze,
Kéknyi ragyogással lebeg fenn az űrbe.
Szabadok vagyunk hisz képzeletünk lebeg,
A Kutya csillagképben vagy a mennybe fent,
Ott vagyunk az idő molyrágta kezdetén,
Mi vagyunk a lélek s mi vagyunk a fény.
Mi vagyunk az élet és mi vagyunk a halál,
S mi vagyunk ha kell a sors és a talány,
Mi vagyunk a végzet s botorkálni tudunk
A feltámadottak is talán csak mi vagyunk.
Így szabad a lelkünk, szabad szeretetre,
Szabad a holnapra fénylő végtelenbe,
Csigaházban lakunk s ha kell már nem élünk
Mindent-mindent szabad ami tilos nékünk.
Tilos a látásunk, tilos a hallásunk,
Mégis mindent hallunk, mégis mindent látunk.
Tilos a szenvedés, tilos a fájdalom,
Mégis énekeljük, fáj a napi dalom.
Szabad lelkek szabadabb egekbe vágyunk,
Hiszen néha szürke, ragyás a világunk.
Csúcsra érni szabad, mégis völgyben vagyunk,
Pedig a kin lepi testünk, lelkünk, agyunk.
Szabad a szerelmet egymásnak oldani,
Mégsem szabad soha egymásba oltani
Vágyaink mézízű, ámor színü estjét
Nézzük és vágyjuk egymásnak a testét
Egyedül éljük meg amit meg kell élnünk:
Lélekszabadsággal FENT majd hazatérünk…

Bornemisza Attila

ÓKORI ÉNEK

Éltem Kirké szigetén is
a szirtek közt hajóm megfeneklett
mert szirének énekeit hallván
kioldódott füleimből a viasz
s minő vigasz igazolta a sorsom
amikor társaim álattá változtatva
rápirkadt a hajnal
Kirké ölében
a felelőtlen sugarak rámmosolyogtak
s mert leittam magam
körültem kövéren röfögtek a társak
- Minő imádat fogott engem
hogy egemen se hold se csillag
s a világtalan éjszakában
Kirkét láttam őt öleltem amig
ifjú hetyke éveim odébbszálltak
akár egy rövidzárlat semmi se égett
s könnyü selyemben a nimfa
megitatott isteni kéjjel
s a rest éjjel rászedett immár
S mikor a nap szállt kijózanodtam
akár holtan is de menekülnék
díszes érmék italok serleg
semmi se bánta a vétkét
csak én kerestem a szabadságot
ácsolva tutajt ladikot bárkát
s lám elvitorláz velem az év is
s merre ég isteni Aladdin-lámpád
Élet én újra vágyom
aranykarodba te emelj fel
hogy elfeledjem rossz bonfa-évem
s ember legyek Én Újra ember
akinek helyén a szíve
s nem tekint se jobbra se balra
elevez szívében a jó partokra
s megmutatja szép önmagát
mindenütt s a szerelemben


Lovag Bornemisza Attila
ORFEUSZ LEVELE EURYDIKÉHEZ

Eurydiké nincs kímélet bár
Hadésztól perellek vissza téged
Hádésztól aki könyörtelen
s a föld ölébe estél kedvesem
Eurydikém nyújtsd ki két karod
felhozlak még ha akarod
tartson föl sötétség bokra
visszahozlak te lángszínű szoknya
Eurydiké már a pillanatban
mikor kimondlak halhatatlan
erő taszít le hátranéztem
erőtlen a férfi s ez nem érdem
Visszanéztem ma is holnap is
mit keresnél itt te magad is
Eurydiké itt minden asszony
nem kell már tűz hogy megmutasson
hamvas szemed pillája rebben
hogy mit nem szabad elfelednem
Bocsánatot sem kérek látod
maradok - holtan is - barátod
De ne feledd csillaggá válva
nevűnk ragyog az éjszakába
Szétválunk hogy összezárjon
s ladikjában elvigyen Cháron
Ne is figyeld gyors napok röptét
lent és fent találkozunk még


A költő e verséért kapott Salvatore Quasimodo-díjat
Balatonfüreden, 2000-ben.

Ihász-Kovács Éva
A HONLEÁNY DALA

Nézd a hazát már
hol a szépség
hol vannak a márciusi ifjak
a jó szó a tett
mikor lesz kivirágzó
Nézd a zászlót
szomorúan lobog a szélben
mily észrevétlen gyűrődések
kétségeinkből fakadnak
mert vaknak kellene lennünk ahhoz
hogy semmit sem lássunk
Leásunk lélek-mélybe olykor
s a haszonlelés függvényei közt
öntelt szíveket találunk
és magunkbazárjuk a szót is
micsoda egoizmus
és himnuszt énekelve bár hitetlen
fővel érezzük az egyesült ország
soha-napját
Kiárusítják hazánkat
s elönt az árvíz
már nem támadnak új Wesselényik
inkább a tv-t nézik minthogy
előkészüljenek a haza védelmére
A béke nevét már ki sem bontják
Pandora szelencéinkből kifogy a remény
értelmetlen zűrzavaros korban élűnk
páran maradtunk tisztán
Te meg én
s még néhány hazafi akik
honorárium nélkül is szolgálják a népet
s mire felébred az ország
felébred a magyar szó
szétfoszlik a zászló
s kifosztják magtárainkat
a nékünk alamizsnát osztók
és köntösünkre sorsot vetének
Ezért ez ének
Gondoljátok meg magyar Vérek
kedves Mieink
hogy a Kain -Ábel harc
minket is
sorra kivégez
eltűnünk elmúlunk keserveinken
s nem emel értünk senki pohár
Májusban írom e szentenciát
jelenlét az orgonavirágzás
üdítő korszakában
ebben a megveszekedett korban
amikor senki nem orvosol
Téged szép hazám
apró szigetem
Magyarország
Akinek sorsát bánom
s csak álom hozhatja el
a megdicsőült korszakot
Így üzen a költő
TESTVÉREK
MAGYAROK

Bornemisza Attila
Óda Magyarországért

Kicsi Hazám Magyarország, Isten kezén
ezüst zsoltár, szabad lettél, óh, mi végre,
benned éppen most sincs béke, most sincs
benned éppen semmi, ami volt, azt el kell vetni,
unokáink látni fogják, milyen szép volt ez az ország.
Kárpátoknak szent a bérce, ahogy kanyarodott délre,
négy folyója éke, s róna, északon meg Lőcse óvta.
Szép Pozsonyban a diétán, találkoztak költők némán,
három tenger mosta partod, s most néma vagy?
Nincs tán lantod? Nincs tán költő, aki szólna?
hová lett a négy folyója, hová Erdély, gyönyörűség?
És hová lett a felvidék, hová délről a tenger?
Hol vagy költő, jöjj, most zengd, el!
Kicsi Hazám Magyarország. Szabad lettél? Ugyan szólj már!
Koldusoknak kis országa, hontalanok nagy szállása.
Hajléktalan magyar szívek, Istenhez imát küldenek,
családok most földönfutók, pedig mennyi az autónk,
szép új márka sok millió, s vele szemben több
millió éhes ember, szegény ember! Nem biztos, hogy reggel
fel kel!
Kicsi Hazám most nem vérzik, de a nyugatot idézik boltok,
kocsik, áruházak, s tele vannak a kórházak. Ahol sokszor
gyógyszer sincsen, szegény árvák sok kilincsen
fordul meg a kezük s nincsen,
ez a válasz, látod hazám?
Te vagy az én édesanyám, te vagy nekünk menedékünk,
ha nem kell idegent cserélnünk!
Eddig kelet, most meg nyugat osztotta szét a húsodat,
de mi magyar véred vagyunk! Kis hazánkhoz ragaszkodunk -
Édes Hazám, drága csillag! Ezer éves magyar illat,
ódát írok fel az égre, balladát a magyar névre.
Itt ringatott szülőanyánk, Úgy szeretlek édes hazánk!!!

Lovag Ohász-Kovács Éva verseiből

Lovag Ihász - Kovács Éva
Versportré Gróf Batthyányi Lajosról,
Magyarország első felelős miniszterelnökéről
Simon M. Veronika portréjához
Rég volt de mintha ma lenne
magas homlokát szép haj keretezte
és szemeiből a tudás áradt
Barátja volt Kossuthnak Széchenyinek
s minisztere a hazának
s ő alkotta az első
felelős minisztériumot is
és sohasem hamis elvek alapján
becsülettel úgy ahogy élt
Tekintsetek e jó magyar arcra
Harca nemes volt
mindig szólalt a hazáért
a közjóért s mindenért ami jó
Az igazság bajnoka volt
Amikor felpillantott elhomályosult a hold
tekintete hevületétől
Nemes jelleme révén
mindig a jót a szépet akarta
A népért harcolt
ezért a véráztatta földért amit
úgy hivnak: —
Magyarország
Első Miniszterelnöke a hazának
köszöntlek jó Battyhányi
s a mártírok között nem nehéz
Rádtalálni s most amikor
munkásságodra visszanézve
—jóval tetézve
köszöntlek és itt áll többek közt
halhatatlan portréd a szemünk előtt -
akarom hogy emlékezzetek
mert „nemzet támad nemzet ellen”
de Te voltál a jó a Jellem
a portré előtt fogadd köszöntésem
Neved fölírjuk aranybetűsen
Reád örökké emlékezünk!
Igy marad fenn a nemzetünk!

Ihász -Kovács Éva
Kodály

Március ágain neve rezdül
s a harmattól - csillogó tetők
felébrednek amikor Ő szól
és élednek a szeretők
Neve egy Csillag Azt tudta csak
hogy zene az ég maga
hogy belerezdül a nagy mindenség
s kigyúl a hajnal fénylő csillaga
népének zenét Ő misézzen
vasárnapon sok éven át
egy rezdület és máris fújják
eget - ostromló trombiták
Kicsi s nagy gyermek dalolja
kották ezrein suhan át
mert szabad ének és magyar
zengi ezer és milliárd
Népünk zenéje Őt dicsérje
a világ-nagyság énekét
mit rejt a hegy és zengi szél
és szétdalolja
nagy Zeneszerzőnk életét

Ihász -Kovács Éva
SZEMBEN A JÁZMINOKKAL

szívekbe píros zugba
kísérnék álmot - léggömb-útra
kakukk -magamra szárnyat szerelnék
tavaszod -nimfa - lobogó fecskék
ékszeres fészek ága lehetnék
Oldanám házak vas-eresztékét
hogy ne érezzék a bús fedezéket
gyufásdobozból emelnék fészket
sok vasbeton doboz mikor kinyílna
menedék legyen s ne a sírja
Megrekedt szakaszában életemnek
ha ágyat látok nem vetem meg
elaltatom s a tenyerembe
befér a nagyvilág szerelme
Penész tenyészik madaras ágon
álmom - a szárnyon - túli szánon
szemem a csöppnyi gyermeksírra
virágot sír nincs halottja
behantolt sírok tengerében
egy-egy hullám szívemig térdel
sikolt a térd Sikolt a Semmi
átevezni csak átevezni
ha vért ragasztok csonttal épül
Déva vára-létem s hogyha végül
szemeid aranyát beledobnám
huszonnégy karátos aranyoltár
köznapok mocskán felavatni
A nincs erő is annyi-annyi
hogy babahaj meg némi mentség
osztályos árú már a szentség
vonatok fekete kordont húznak
sínekre őszi bokrok borulnak
sínekre könny levél sírt eddig
Lélek attól fel nem melegszik
Lélek hantol Egy kismadárban
százezer sznű zokogás van
Tíz év képlete cserebomlás
az isten-bábban is tél zsolozsmáz
a sors kérvényét visszakaptam
halálunk jaj kimondhatatlan
Est vetkezik És nagyon árván
két krizantém bólong az ágán
Te meg én Függünk Mi ketten
a kimondhatatlan a Bevehetetlen

ELÉGIA

Majd felszívódom mint a harmat,
a kölcsönvett tájból kiégek.

Messze vagy -félelmetes ez a közelség,
ágakon cinkék fürtjei napoznak,
fűszálak kémcsöveiben lassú ,kék halál
várakozik,feszűltség virágszemekben,
napraforgók aranykerekein röppen a
könnyű idő.Napba-lendített, piros
hintája száll a nyárnak,
- még ne állítsd meg -
hadd röpüljön szívemmel ez a zöld
eszeveszettség: a csöndes roráték
előőrsei. Most böjt-utáni szerelem
húsvétját ünnepeljük...
Így,augusztusban,
a hullócsillagok évszakában nem
akarunk tudni a télről. pedig a
kéretlen vendég ideíndúl,lajbiján
ezüstös cicomák, zsebében kórlap:
világ. neurózis.
Ellenére szövetkezünk a szerelemben:
két, felfegyver4rzett milicista, itt a
hegyek közt,szivünket gránátnak
hajítjuk a jégre.
Nem adjuk meg magunkat!

IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA
LEGENDA VÖRÖSMARTY MIHÁLYRÓL

Magasan a világ fölött
az Úristen átöltözött
Lajbija az egek kékje
fényes trónja Istenszéke
fején tűző nap kalapja
s magyar költőt így fogadja
S megyen Mihály ékes ködbe
„Vén cigánynak” öltözködve
Kezében Lant és hegedű
vonója már örök derű
s felhők között suhan Mihály
által a sok aranyszobán
s magas tornyon ami kiáll
s megáll az Úr lábainál
Odafordul világ Úra
nézi Mihályt, milyen fura
kopottas a mente bárhol
csak belül a szíve lángol
Nyűtt vonóját elékapja
rázendít egy magyar dalra
fényes arca könnyben ázik
Jóistennel parolázik
Aki megígéri végre
gondja lesz a magyar népre
elhallgat a „Vész haragja”
új nap süt fel a magyarra

„Arany színnel hintem rónád:
• s verseid angyalok róják”


Ihász-Kovács Éva
IPASTORALE

Pásztor szelek érkeznek
fény gyúl föl napkeletről
Ebben a kicsi fában
Mária ébredez föl
Nap-isten szűzleánya
könnyű darázs-raj
festi mintáit szél-ruhára
mert nyír-fehér-selyem köténye
most éppen illetékes
nemsokára már kibomolhat
ez a teher az ékes
Felgyúl rózsaszín vére
virága Máriának
hogy új szülessék végtelen
megváltója a fának
Kijövök meghamvazott
hold-arcommal a fénybe
aranyat tömjént és mirhát
önt a tavasz elémbe

A Bartók Rádióban elmondta: Czigány György

Bornemisza Attila

Sumér ének

A füvek közt sárga szögek
Zöld-remény zászlóm kifeszítve
Ide szögez le a rettenet is
Astrahasis fényes tolla kihull
Gilgames elzúg az Időben
Hullok magam is észrevétlen
Arahasis nyoma nélkül
Belekékül a Mitológia
De leszek a REMÉNY kedves jó fia

Éva

Messziről indulsz
Ilyennek látlak
Éj leple alatt
Szövöd ruhámat
Húzod a korsód
Benne olaj van
Terebintusból
Ezernyi jajjal
Mikor az ágyam
Kihűlni készül
Hajad a bársony
Alkonyba szürkül
Önt le olajjal
Kenj be kenettel
Hogy leirassék
„íme az ember „

Bornemisza Attila
Édesanyámnak

Mikor tehozzád írok úgy hiszem
Minthogyha magamnak írnék
Amikor sírtál, veled zokogtam
S ha daloltál itt legbelül
hegedű. cselló és gitár szólalt.
Ahogy munkaközben is énekeltél
És visszhangzott belé a ház is
S láttuk ahogy a kastély köré
Madarak gyülekeznek Téged hallgattak
Most, hogy hallgatag vagy, felrázlak-
Jöjj velem szárnyalni – pengetni
Lantot pacsirtát erdőből
Csalogatni – hangot adni a
Hangtalannak- hiszen lovag vagy –
Rád várnak dalosok, versek szószólói
Magam is aki a szeretetről
Szólok amire Te tanítottál
Májusi virág fakad ki
Dalaiddal és fenyvesek
Éledeznek föl esőfüzéres
Verseid nyomán és nap süt
Akárha mindig mosolyognál
Örülj, hogy apró örömeink
Madara szállt ki megint
Legyen övék a kék magasság
Jöjj hát énekeljünk együtt a
Világnak
Mert a Dal ez a magyar szólam
Jól tudod nem hiába szólal
S vésd a verset kőbe fába
Gyalulatlan lapulevélre
Írhasd mindétig írd amíg élsz
Mesél az egyszer-volt
Szerelemről éltessen csók
S a nem hiába létből amely
Ezt a világot bearanyozza
Nem hiába hozza a szél a
Fenyvesek felöl a fuvalmat
Te-fél életen át
Versbe meséltél s mégis
Iszonyú-szép akvarell
A Te sorsod
Tenger sok élményed még
Föladatokra várakozik
Tartson soká e hit
A szeretet meg a jóság
Lírád örök – sosem - múlandóság






















82



82

Petneházy Kiss Bence versei

Petneházy Kiss Bence
A Zólyomi költő

Késő reneszánszát
Éli meg a költő
Nevére felfigyel
Sok-sok emberöltő
Nevét majdan őrzik
S mindig a jövőnek
Világítson lelke
Az újabb költőknek
Szép szerelmes versi
Szívből fakadának
Vitézi tettei
Lám megmaradának
A kélső koroknak
S Őt ünnepli végre
Mind aki a korát
Ezúttal megérte
Lelkéből született
Sok vallási ének
Szívéből mondd áldást
Földnek és az égnek
Jó Balassi Bálint
Ím köszöntlek Téged
Hasznos és példás volt
A legendás léted
Megalapoztad a
Szép szerelmes lírát
Megénekelted az Annát és az Írát
Amíg magyar él e
Szép kerek világon
Vitéz költő múltad
Ím- ezerszer áldjon
Akár a kócos felhők

Ébredj Szívem
telve gyönyörrel
öltsd fel új köntösöd
rózsasziromból
láthatatlan virágok ámulatából
a fátyol leírhatatlan
színekkel oldódjék
derekadra s a füvek
az éter mozdulatlan
áthangol szerelmi vallomásod
s nappali Másod s éjed enyém
s mint hajnali fény
felszikrázik az ég
s haloványkék palástba
öltözik a reggel

még ne menj el
enyém az ébredésed
akár a kócos felhők
ha találkoznak a nappal

Petneházy Kiss Bence
Szűzanya mennybemenetele

Szép ragyogó nap sütött az égen
Liliomok fenn ragyogtak kéken
Szűz Mária csillag-öltözékben
Fehér ingváll kék általvetőben
Aranyövvel szépen általkötve
Angyalokkal felszállott a ködbe
Azért kékebb az ég nyári nappal
Mert Mária így repült fel abban
A virágok mind életre keltek
S körülötte rigók énekeltek
Három angyal a köntösét fogta
Repítették ég-nagy magasokba
Szűz Mária ki indulsz a mennybe
Hozzád sír fel hazánk megremegve
Kérdi Fiadat Jézus Krisztust értünk
Boldog legyen s derűs - hazatértünk

Petneházy Kiss Bence
Szűzanya mennybemenetele

Szép ragyogó nap sütött az égen
Liliomok fenn ragyogtak kéken
Szűz Mária csillag-öltözékben
Fehér ingváll kék általvetőben
Aranyövvel szépen általkötve
Angyalokkal felszállott a ködbe
Azért kékebb az ég nyári nappal
Mert Mária így repült fel abban
A virágok mind életre keltek
S körülötte rigók énekeltek
Három angyal a köntösét fogta
Repítették ég-nagy magasokba
Szűz Mária ki indulsz a mennybe
Hozzád sír fel hazánk megremegve
Kérdi Fiadat Jézus Krisztust értünk
Boldog legyen s derűs - hazatértünk

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Őszi hangulat....



Ősz
Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az õszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az õsz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy õsz lesz s majd fûteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Hitvallás....


Születésnapodra
Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz

Refrén
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Föld lakói remeghetnek, hódolhatnak félelemnek
De te szilárd lábakon állj, s maradj meg mindig ilyennek
Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak
Ne vedd magadra, ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy

Refrén
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz
S, hogy tűzhajú kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél
Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél

Refrén
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Istenedhez, angyalodhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz
Istenedhez, angyalodhoz, maradj hű...