Beilleszkedés külföldön
- Téma inditó Kiss Ida
- Kezdés dátuma
Csodás, hasznos munka, nagyon szívesen olvasom! 
Kedves Kiss Ida!
Örülök honlapjának, írásainak, gratulálok!
A külföldi lét valóban nem könnyű leginkább az első időszakban, de azt követően is adódhatnak kellemetlenebb időszakok.
Ehhez a sokféle érzéshez tapasztalatom szerint hozzáadódhat egy érdekes gondolat: midőn távozni készül hazájából bárki, irigyelik vakmerőségét/szerencséjét, és feltételezik, "no, ő már révbe jutott", azaz, ha valaki kiköltözik, - a rokonság, barátok - feltételezik, ott csak jobb lehet neki... És ha ez így van, miért is ne csinálhatná meg külföldön szerencséjét valóban, ha már 'ekkora fába vágta fejszéjét'?!
Kedves Phoenyx,
tapasztalatom szerint sokszor az, hogy "meg akarjuk mutatni" az otthonmaradóknak, hogy milyen sikeresek vagyunk, megkeseríti az életet. Ismertem Angliában olyan fiatalembert, aki éjt nappallá téve dolgozott, elég sokat is keresett, és mindent félretett. Viszont évente kétszer hazautazott, és ott aztán jól megmutatta... elköltötte az összes pénzét, hogy bizonyítsa, milyen jól megy neki. Nagyon sajnáltam őt. Az apja sohasem fogadta el, és neki igyekezett megfelelni, hasztalan. Meg az otthoni barátoknak.
tapasztalatom szerint sokszor az, hogy "meg akarjuk mutatni" az otthonmaradóknak, hogy milyen sikeresek vagyunk, megkeseríti az életet. Ismertem Angliában olyan fiatalembert, aki éjt nappallá téve dolgozott, elég sokat is keresett, és mindent félretett. Viszont évente kétszer hazautazott, és ott aztán jól megmutatta... elköltötte az összes pénzét, hogy bizonyítsa, milyen jól megy neki. Nagyon sajnáltam őt. Az apja sohasem fogadta el, és neki igyekezett megfelelni, hasztalan. Meg az otthoni barátoknak.
Drága Ida,
Én nem ilyen esetekről beszéltem, természetesen van erre is példa.
Aki ilyen indittatással marad külföldön, és azért hajt, hogy otthon, ha hazalátogat, majd jól megmutatja, kivé lett, nem találja igazán helyét!
Osztálytalálkozó alkalmával volt hasonló ismerős, aki a 'kivagyiságával' érkezett közénk, de nem volt boldog...mindannyian kint élünk, akik az osztálytalákozóra érkeztünk, és zöme a társaságnak megmaradt oly természetesnek, mint diákkorunkban voltunk, annak ellenére, hogy orvosokká, mérnök-kutatókká váltak sokan... Emberként maradtak, így nagy betűvel! A hangulatot nem zavarta meg a 'nagymenő', igazán oldott beszélgetések születtek, őt is meghallgattuk, de láthatóan nem osztozott a kötetlenség érzésünkben...
Olyan esetről is tudok, aki visszafordult. Nem pusztán a honvágy miatt, nem is csak a barátok/rokonság hánya, hanem a fogadtatás, az újszerű helyzetek, helyenként a megvetés, mert a bevándorló 'messziről jött ember' akinek vagy hisznek, vagy nem, és még sorolhatnám az okokat, ami inkább visszairányította őket..
Én róluk beszéltem elsősorban előző hozzászólásomban, de tény, kell hozzá türelem és kitartás, hogy külföldön is boldoguljon aki a költözésre szánja magát! Nekik mindez fogytán volt. Pedig jóravaló, becsületes emberek...ezek szerint nekik ott, nekem itt a helyem! Ahol megtalálja nyugalmát, ott boldogul, és ott tudja otthon is érezni magát, tehát mindez így van jól.
Utoljára módosítva:
Szívszorító látni azokat, akik bátran belevágnak a külföldi létbe, fogcsikorgatva kitartanak, mégis, valami visszatartja őket attól, hogy azzá váljanak, akivé válhatnának. A kisgyerekkoruktól beléjük táplált érzést, hogy "nem elég jók", magukkal hozzák. Az első időkben az ember külföldön "senki", főleg, ha nem előre leszervezett munkára, tanulásra érkezik. Ezt az érzést, hogy "senki" vagyok, nagyon nehéz meghaladni, ha belül a hang azt sustorogja, hogy "na látod, nem vagy elég jó". Megrekednek olyan helyzetekben, amelyekből normális esetben fél év után az emberek továbblépnek, és se előre, se hátra.
Holdampf Rita
Tag
Itt Belgiumban vannak olyan magyarok, akikre buszke vagyok, mert jobban dolgoznak, mint a helyiek, de vannak olyanok is, akik miat szegyenkezem. Az utobbiak gyorsan akarnak sok penzt keresni, szinvonaltalan munkaval. Sajnos ilyen emberek nem ertik meg, hogy a kulfoldiek altalanositanak. Az adott orszagot minositik. Nem azt mondjak, hogy az a magyar ferfi, hanem azt, hogy a magyarok megbizhatatlanok.
Mindenki hozza magaval a sajat personalityjet. Mehet a vilagon barhova, ha azzal a kisebbsegi erzessel kuzd, hogy o nem eleg jo, azon egy orszag se tud segiteni orok pesszimista marad es allandoan csak a negativ kritikakat fogalmazza meg.
A kulfoldre koltozeshez kell a nyitottsag a befogado keszseg az uj irant a kivancsisag ,hogy amit nem tud azt megtapasztalja megismerje.
PL
Volt egy nagyon kedves kis holgy aki kijott Canadaba ,egy diak kori szerelmehez . NAgyon orult es happy volt.
Egyik baratnom uzletet vette meg, mert o nagyon lebetegedett, es ugy nezett ki minden osszejon ,hisz minden csinjat binjat eltudta mondani az uzletnek mit miert csinalt.
Csomo penzt elkoltott az atalakitasra ,mert o maskeppen kepzelte el , uj sepro jol seper....jott az etlap , na ettol mar en is kiakadtam. rendes magyar etkezdei etlapot gondolt sargaborso, zoldborso stb fozelekekkel, nokedlivel stb.
Probaltuk ervekkel mindennel sehogy nem lehetet meggyozni itt nem ismerik az angolok es nem eszik a fozeleket.....hajthatatlan volt, majd megszokjak, majd raszoknak.
Szepen lassan elmaradtak az angolok az olaszok es minden nacio , a magyarok akik jartak meg oda az nagyon keves volt. Hisz a magyarok magyar konyhat vezetnek ha kimennek enni nem porkoltot es zoldborso vagy finom fozeleket akarnak enni , hanem elmennek a kinaiba, a gorogokhoz vagy a steak houseba. fel ev alatt felelte a tartalekat es csodbe ment, mindenki hibas volt elsosorban a magyarok hogy nem jottek hozza elegen.
Rament a kapcsolata a szerelmevel es meg annyit se tudott itt kibekkelni hogy allampolgar legyen , hazament.
Egyszer talalkoztam vele otthon ,es evek multaval se azt szurte le, hogy talan az igenyekhez kellett volna atalakitani az ettermet hanem hogy Canada egy vacak hely ott nem lehet semmit csinalni, tobb asztal kellett volna ,mert o remekul foz es csak megszoktak volna .........hiaba mondtam, hogy itt minden sarkon van egy etterem egyik olcsobb mint a masik van egy stendert ebed menu es oda megy ahol gyors es olcso aki kiugrik ebedelni. Nem fog kiserletezni hogy ehen marad mert ranezni se bir a fozelekekre mert itt onmagaban a zoldborso koretnek megy es nem valami maszkos ki nem ismerhetetlen szamara mi is az.
A kulfoldre koltozeshez kell a nyitottsag a befogado keszseg az uj irant a kivancsisag ,hogy amit nem tud azt megtapasztalja megismerje.
PL
Volt egy nagyon kedves kis holgy aki kijott Canadaba ,egy diak kori szerelmehez . NAgyon orult es happy volt.
Egyik baratnom uzletet vette meg, mert o nagyon lebetegedett, es ugy nezett ki minden osszejon ,hisz minden csinjat binjat eltudta mondani az uzletnek mit miert csinalt.
Csomo penzt elkoltott az atalakitasra ,mert o maskeppen kepzelte el , uj sepro jol seper....jott az etlap , na ettol mar en is kiakadtam. rendes magyar etkezdei etlapot gondolt sargaborso, zoldborso stb fozelekekkel, nokedlivel stb.
Probaltuk ervekkel mindennel sehogy nem lehetet meggyozni itt nem ismerik az angolok es nem eszik a fozeleket.....hajthatatlan volt, majd megszokjak, majd raszoknak.
Szepen lassan elmaradtak az angolok az olaszok es minden nacio , a magyarok akik jartak meg oda az nagyon keves volt. Hisz a magyarok magyar konyhat vezetnek ha kimennek enni nem porkoltot es zoldborso vagy finom fozeleket akarnak enni , hanem elmennek a kinaiba, a gorogokhoz vagy a steak houseba. fel ev alatt felelte a tartalekat es csodbe ment, mindenki hibas volt elsosorban a magyarok hogy nem jottek hozza elegen.
Rament a kapcsolata a szerelmevel es meg annyit se tudott itt kibekkelni hogy allampolgar legyen , hazament.
Egyszer talalkoztam vele otthon ,es evek multaval se azt szurte le, hogy talan az igenyekhez kellett volna atalakitani az ettermet hanem hogy Canada egy vacak hely ott nem lehet semmit csinalni, tobb asztal kellett volna ,mert o remekul foz es csak megszoktak volna .........hiaba mondtam, hogy itt minden sarkon van egy etterem egyik olcsobb mint a masik van egy stendert ebed menu es oda megy ahol gyors es olcso aki kiugrik ebedelni. Nem fog kiserletezni hogy ehen marad mert ranezni se bir a fozelekekre mert itt onmagaban a zoldborso koretnek megy es nem valami maszkos ki nem ismerhetetlen szamara mi is az.
*
Sajnos ez nagyon így van. Anno' amikor külföldre utaztam, iparkodtam, hogy felvegyem az "ütemet", úgy értem az ottani élet ütemét amelyik országba mentem. Pontosan tudtam és tudom, hogy az emberek az itthoniak és a külhoniak is általánosítanak. Vigyáztam arra, hogy magyar honfitársaimat soha nem járattam le. Többen ezzel nem törődnek és irgalmatlan hibákat követnek el. Megemlíteném azokat a magyar honfitársaimat, akik szégyentelenül a külföldi szállodákban a reggelinél a svéd asztalhoz vonultak, s irgalmatlan mennyiségeket raktak a tányérjaikra. Majd amit nem fogyasztottak ott helyben el, azt bezacskózták és elvitték magukkal a napközbeni étkezésüket, emígyen megoldva. Amikor ilyet láttam, a föld alá süllyedtem volna szégyenemben. Megemlíthetném azt is, hogy a szállodákból folyamatosan lopkodtak mindent, a tartalék szappantól - a WC papírig, sőt az étteremből a kiskanalakat is a táskájukba süllyesztették. No, ilyenkor nyiladozott a zsebemben az a bizonyos bicskám, mert ezzel ránk, magyarokra húzták azt a bizonyos "vizes lepedőt".
G.B.
Hasonló témák
