Bejutottunk a Paksi Atomerőműbe - Sosem látott képeket hoztunk magunkkal

Nem mindennapi lehetőséget ajánlott fel a Paksi Atomerőmű, amikor egész napos üzemlátogatásra invitálta a sajtó munkatársait. Bár a bakancslistákon valószínűleg ritkán szerepel előkelő helyen egy atomerőmű meglátogatása, ma Magyarországon nyilvánvalóan kiemelt jelentőséggel bír kis túlzással minden, a Paksi Atomerőművel kapcsolatos esemény. Miután pedig még az erőmű sokat látott munkatársai sem emlékeztek rá, hogy az üzem jó három évtizedes története folyamán korábban hasonló mélységű betekintést biztosítottak volna a sajtónak, szinte kötelező volt élni a rendkívüli lehetőséggel. Szubjektív elemeket is tartalmazó beszámoló következik.

A hazai cégek vezetőinek egyik legnagyobb éves konferenciájára kerül sor június 8-án a budavári Hiltonban. A Business and Finance Summiton a CFO of the year díjat is átadjuk. Ne maradjon le!

Bejutottunk a Paksi Atomerőműbe - Sosem látott képeket hoztunk magunkkal

Már-már meglepően egyszerű engedélyeztetési folyamat előzte meg a paksi látogatást, különösen ahhoz képest, hogy az atomerőművek egy ország kiemelten védendő objektumai közé tartoznak. A meghívás elfogadására vonatkozó visszajelzés mellé a szervezők csak a legalapvetőbb személyes adatokat, és a bevinni szándékozott technikai eszközök adatait, gyártási számát kérték be a jelentkezőktől.

Az első igazán meghökkentő benyomás azonban nem a Paksi Atomerőműben, hanem még az út során ért minket, ugyanis az erőmű körül kialakított hatalmas parkolóban képtelenség volt üres helyet találni. Az erőművet összesen körülbelül 2500 ember üzemelteti közvetlenül, közvetve pedig még egyszer ennyien dolgoznak kapcsolódó feladatkörökben, ezeket a számokat figyelembe véve pedig a zsúfoltság már egyáltalán nem tűnt olyan különösnek.

Belépés személyivel - vagy útlevéllel

Azon a bizonyos áprilisi reggelen szép számmal gyülekeztek az újságírók és fotósok a Paksi Atomerőmű látogatóközpontjának (hivatalosan: Tájékoztató és Látogatóközpont) várótermében. Tulajdonképpen ekkor kezdődött el igazán utazásunk. Írhatnánk akár időutazást is, hiszen itt, majd később az egész napos program során számos helyszínen szinte kézzel fogható volt a késő Kádár-rendszer és az iparosító államszocializmus hamisítatlan, a nyolcvanas években átadott ipari és középületekre egykor olyannyira jellemző hangulata. A nyílászárókból, szegélylécekből és az enteriőr egyéb kiegészítőiből pedig visszaköszönt a magyar alumíniumipar nagy korszaka is.

A regisztráció során előkerült útlevél igazolta, amit egyébként is lehetett tudni: a magyar atomerőmű és tervezett bővítése egyáltalán nem csupán hazai, de regionális ügy is. A csoportos beléptetés a személyi igazolványok és a technikai berendezések ellenőrzésével, illetve a mobiltelefonok leadását követően történt meg. Noha motozásra nem került sor, a biztonsági őrök a repülőtérihez hasonló beléptetőkapuknál detektorokkal is megbizonyosodhattak róla, hogy az újságírók ruházatukban és táskáikban semmiféle biztonsági kockázatot jelentő tárgyat, anyagot nem próbáltak becsempészni az erőmű területére.

Majdnem mindent a szemnek

Az indulás előtt a résztvevők tájékoztatást kaptak a délutánba nyúló program tervezett állomásairól, illetve az általános tudnivalókról, kiemelten is a biztonsági, munkavédelmi előírásokról. A teljes látogatásra vonatkozó első számú szabály a múzeumokban megszokottakhoz hasonlóan a "mindent a szemnek, semmit a kéznek!" maxima, amelyet több ízben is nyomatékosan a tudomásunkra hoztak. Pontosabb azonban úgy fogalmazni, "majdnem mindent a szemnek, semmit a kéznek!", ugyanis bizonyos helyszíneken és bizonyos részleteket tilos volt lefényképezni. Az atomerőművekre vonatkozó biztonsági előírások különösen a 2011-es fukusimai nukleáris baleset óta szigorodtak meg, de a terrorizmus újbóli európai felbukkanása is indokolttá teszi az óvatosságot. Látogatásunkat ennek megfelelően kitüntető figyelem övezte, a vigyázó tekinteteket szinte minden pillanatban magunkon éreztük.

Az üzem méreteire jellemző, hogy a kerítésen belül KRESZ-táblákkal ellátott úthálózat van kiépítve, az újságírókat szállító különbusz is ezen fuvarozta a látogatókat egyik helyszínről a másikra.

Itt épül majd Paks 2

Miután felkászálódtunk az erőmű által rendelkezésünkre bocsátott buszra, első utunk rögvest az új blokkok számára kijelölt építési területre vezetett.

A közvetlenül a jelenleg is üzemelő négy blokk mellett elterülő földdarabon 2018-ban történhet meg az első kapavágás. A jókora, de még szinte kopár telket szemlélve nehéz volt elképzelni, hogy Magyarország rendszerváltás óta bizonyosan a legnagyobb, de talán valaha volt legnagyobb beruházása itt fog megvalósulni. Később, a már működő erőművi blokkok bonyolult és hatalmas infrastruktúrájával szembesülve már könnyebb volt "megtalálni" az itt elkölteni tervezett 12 milliárd euró helyét.

Utunk ezt követően az erőmű hideg vizes csatornájához vezetett. A Duna fő medrétől pár száz méteren át, több tíz méter szélesen az erőműig hömpölygő csatornát kimondottan a Paksi Atomerőmű hűtési igényeire hozták létre.
A csatornát uszadékfogó választja el a fő medertől; pár hónappal korábban, a januári kemény fagyok idején még jégtörő hajó is dolgozott itt. A hideg vizes csatornát a Paks 2 projekt keretében kiszélesítik majd, hiszen az új egységek hűtése is innen történik majd.
sta_2662-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

Mint megtudtuk, ezidáig mindössze egyetlen alkalommal, az indulás után, 1983-ban volt kritikusan alacsony a nyári vízállás, azonban a csatorna aljzatába épített, 100 köbméter/másodperc teljesítményű szivattyúk és a csatlakozó 3,6 méter átmérőjű cső segítségével a helyzet akkor is megnyugtatóan kezelhető volt.

Irány a csarnok

A szabadtéri helyszíneket követően a hatalmas turbinacsarnok és a blokkvezénylői terem, illetve látogatófolyosó következett. Csoportunkat e ponton kettéosztották, így amíg egyik fele egy üvegfalon át képet kaphatott az irányítók munkájáról, a csoport másik része a nehezen befogható méretű forró turbinacsarnokok egyikében nézhetett körül.

Ha a reaktorok jelentik a Paksi Atomerőmű lelkét, akkor a blokkvezénylői terem számít az erőmű fejének.
sta_2801-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

A blokkvezénylői terem falát félkörívben borító irányító és jelző panelek, valamint a meghatározhatatlan, de leginkább a zöld valamelyik árnyalatára emlékeztető színű burkolóelemek között dolgozó irányítók három műszakban látják el az erőmű, illetve az egyes blokkok állandó felügyeletét.
sta_2885-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

sta_2897-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

A rendszer úgy van kialakítva, hogy a gyakorlatilag teljesen automatizált folyamatokba való beavatkozási lehetőségük korlátozott.
sta_2935-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

Az itt dolgozók munkaidejük alatt csak egyesével, és csak pár percre hagyhatják el munkaállomásukat, így például nagyobb étkezésekre sincs módjuk.

Már maga az a tény is figyelemre méltó, hogy a nyolcvanas évek elején eleve látogatófolyosót építettek az egyik legjobban őrzött objektumba. Noha arra vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat, hogy a látogatófolyosónak köszönhetően hány baráti ország vezetői kaptak kedvet az atomerőmű-építéshez, az mindenesetre valószínűnek tűnik, hogy e téren a magas rangú politikai vendégek megfelelő kiszolgálásának szándéka már a szocializmusban is marketingszempontokkal találkozott.

A blokkvezénylői látogatófolyosótól elszakadva, immár sisakkal a fejünkön és füldugóval a fülünkben beléphettünk a valóban óriási turbinacsarnokba. A gépek, csövek és egyéb berendezések valóságos erdejébe való beengedésünket megelőzően a kísérők még egyszer jónak látták felhívni a csoport tagjainak figyelmét arra, hogy tilos engedni a gombok és kapcsolók csábításának.
sta_3189-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

sta_3193-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

Mivel a turbinacsarnokban alakítják át a reaktorban felszabaduló hőenergiát villamos energiává, ezért a több száz méter hosszú csarnokban nyárias hőmérsékleti viszonyok uralkodnak. Ez a nagyszámú takarító személyzet öltözékén is megmutatkozik, akik a különleges környezetben nagy rutinnal végezték munkájukat aggódó tekinteteink kereszttüzében is. A turbinacsarnokban elképesztő tömegben és számban zsúfolódtak össze a különféle szerkezetek, amelyek a pálmaházi hőmérsékleten túl a füldugón keresztül is erőteljes zajt produkálnak melléktermék gyanánt.
sta_3205-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

sta_3272-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

sta_3264-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos


A turbinacsarnokot elhagyva következett a látogatás egyik fénypontja, az erőmű voltaképpeni lelke, vagyis a reaktorcsarnok megtekintése. Itt történik meg ugyanis az a folyamat, ami az atomerőművet minden más erőműtől megkülönböztet, vagyis itt szabadul fel a magátalakulás során az az óriási mennyiségű hőenergia mennyiség, amit aztán villamos energiává alakítanak.
sta_3613-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

sta_3631-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

A reaktorcsarnokban, az úgynevezett "ellenőrzött zónában" némi meglepetésre jóval hűvösebb volt, mint a turbinacsarnokban. (Bár az "ellenőrzött zóna" kifejezés arra utalhatna, hogy az erőmű többi részét nem ellenőrzik, ez egyáltalán nem így van.)
sta_3807-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos


Védőruha viselése kötelező!

Annak ellenére, hogy a reaktorcsarnokok annyi hasadóanyagot tartalmaznak, amennyi a teljes éves magyar villamos energia ellátás közel 40 százalékát fedezi, az itt jelentkező sugárterhelés szinte elhanyagolható: egy 12 kilométer magasan haladó utasszállító repülőgépen ülve például nagyobb terhelésnek tesszük ki magunkat, mint közvetlenül a reaktor mellett ácsorogva - legalább is a helyszínen kapott tájékoztatás szerint. Ezt igazolták a kapott doziméterek (sugárzásmérők), illetve a csarnokból való távozásunkat követően útba ejtett két ellenőrző kapu is.
sta_3361-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos


sta_3815-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

Ezzel együtt a belépés előtt nem csak sisakot, de köpenyt és dupla cipővédőt is kellett húzni, míg a cérnakesztyű viselése a korábbiakkal ellentétben már nem volt kötelező. Mint hamarosan kiderült, az alkalmazottak többsége azért jónak látta ezt a praktikus kis kiegészítőt is magára öltenie, ami okozott pár kényelmetlen pillanatot a kesztyűt nagyvonalúan hanyagoló kollégáknak. Vezetőink itt már azt is lelkünkre kötötték, bent tartózkodásunk alatt ne érintsünk meg semmit és ne támaszkodjunk neki semminek; kérésüket mindenki készséggel teljesítette.

Karnyújtásnyira az üzemanyag-kazettától

A reaktorcsarnokban testközelből vehettük szemügyre az üzemanyag-kazettákat. Az atomerőmű üzemanyagát összesen 347 darab, több mint 3 méter hosszú henger alakú kazetta foglalja magába, apró, cigarettafilter méretű rudacskák formájában.
sta_3683-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos


A reaktorok (egy csarnokban két reaktort helyeztek el) egy 3 méteres falvastagságú, 24 méter mély betonaknában helyezkednek el.
sta_3878-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

A 15 hónapos élettartamú kazetták cseréje víz alatt történik, majd a használt fűtőelemek a reaktorcsarnokban található jókora, szintén vizes tartályokba kerülnek 5 évre. Ezt követően az erőmű területén található száraz tárolókba kerülnek, majd - miután továbbra is tartalmaznak még kinyerhető energiát - az erre alkalmas technológiával rendelkező országokban újrahasznosítják őket.

Az üzemanyag vasúton vagy repülőgépen jut el Magyarországra Oroszországból. Az ellátás más forrásból is megvalósulhatna, megbízhatóságukra tekintettel azonban a Paksi Atomerőmű orosz kazettákat használ, valamint tárol is két évre elegendő mennyiségben. Ugyancsak a biztonság, elsősorban a földrengésbiztosság fokozása érdekében a csarnok falát jól láthatóan andráskereszt alakú elemekkel erősítették meg. Érdekesség, hogy a reaktorcsarnokban az üzemanyag-kazettákat mozgató síndarukat a Ganz Engineering és Energetikai Gépgyártó magyar-orosz vegyesvállalat gyártja nem csupán Paksra, de világszerte minden hasonló típusú erőműhöz.

A Paksi Atomerőmű területén tett látogatásunk a melegvíz-csatornánál ért véget. Az itt távozó hűtővíz vízminőségét a környezetvédelmi hatóság rendszeresen ellenőrzi, az előírt szigorú határértékeket eddig egyetlen esetben sem lépték túl, mint megtudtuk.
sta_4028-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

sta_4048-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

A melegvíz-csatorna hatása a helyi klímára nem jelentős, a Duna vizét ugyanakkor értelemszerűen valamelyest felmelegíti. A beömlés alatti pár kilométeren a vízi élővilág így némileg eltér a Duna más szakaszain tapasztalhatótól, aminek azonban rövid ott tartózkodásunk alatt semmilyen jelét nem tapasztaltuk.

Csak kapkodtuk a fejünk

A látogatás végéhez közeledve az erőmű grandiózus méreteire tekintettel be kellett látnunk, hogy alaptalannak bizonyult azon félelmünk, miszerint a rendelkezésre álló bő félnapos idő keret túlságosan sok lenne egy ilyen programra. Sőt, a reggel 9-től délután fél 2-ig tartó bejárás során kimondottan feszített menetrendet kellett követnünk, a csoport a legtöbb helyszínről többnyire csak a vezetők unszolására volt hajlandó továbbállni. A bőségesen rendelkezésre álló látnivalók tökéletesen lekötötték a figyelmet, így a program üresjárat-mentesen alakult, az eredetileg tervezetthez képest pedig jó félórás késéssel kerülhetett sor az akkor már igencsak várt büféebédre.


velemeny.gif

A Paksi Atomerőmű meglátogatása óriási élményt jelent attól függetlenül, hogy az ember milyen állásponttal, prekoncepciókkal, stb. rendelkezik a nukleáris energia megítélését illetően. Az erőművet testközelből látva megdöbbentőek a méretek, az infrastruktúra bonyolultsága. A technológiának ez az összetettsége egyrészt lenyűgöző; másrészt, éppen ez el is bizonytalaníthatja a szemlélőt, hiszen mint tudjuk, minél komplexebb egy rendszer, annál nagyobb elvileg a hibák előfordulási valószínűsége is. A komplikált struktúrával lépten-nyomon szembesülve ez óhatatlanul is újra és újra az ember eszébe jut. Az atomenergia ezért valószínűleg sosem lehet olyan vonzó, mint a megújuló energiaforrások.
Ugyanakkor a Paksi Atomerőmű a helyszínen szerzett benyomások alapján is egy jól megszervezett üzem, amely számos biztonsági rendszert tartalmaz, minimalizálva a kockázatokat. A kiszámítható és minimális üvegházgáz-emisszióval járó áramtermelés már jó 30 éve folyik itt, az ország ellátásának nagy részét télen-nyáron biztosítva. Igaz, nem zavartalanul. Az erőmű működése során eddigi legsúlyosabb, 2003-as üzemzavar a 0-től 7-ig terjedő nemzetközi nukleáris eseményskálán a 3-as fokozatot érte el. Az atomerőművek megítélése éppen azért olyan ellentmondásos, mert olyan tényezőket kell összehasonlítani, amelyek nem igazán összevethetőek: a kiszámítható és klímabarát termeléssel a mérleg egyik serpenyőjében, a rendkívül ritkán előforduló, akkor viszont olykor katasztrofális kimenetelű balesetekkel a másikban.
Összességében, a látogatás alatt szerzett impressziók nyilvánvalóan nem alkalmasak arra, hogy ezek alapján abszolút igazságot hirdessünk az atomenergia milyenségét, jóságát vagy rosszaságát illetően. Mindenesetre a nyilvánosság számára a kapuk megnyitásával biztosított lehetőség segíthet enyhíteni a témában fennálló krónikus információhiányt, ami állásponttól függetlenül mindenkinek közös érdeke. Ezt pedig remélhetőleg a Paks 2 projekt során is szem előtt fogják tartani a döntéshozók.

paks.jpg
 
Nem mindennapi lehetőséget ajánlott fel a Paksi Atomerőmű, amikor egész napos üzemlátogatásra invitálta a sajtó munkatársait. Bár a bakancslistákon valószínűleg ritkán szerepel előkelő helyen egy atomerőmű meglátogatása, ma Magyarországon nyilvánvalóan kiemelt jelentőséggel bír kis túlzással minden, a Paksi Atomerőművel kapcsolatos esemény. Miután pedig még az erőmű sokat látott munkatársai sem emlékeztek rá, hogy az üzem jó három évtizedes története folyamán korábban hasonló mélységű betekintést biztosítottak volna a sajtónak, szinte kötelező volt élni a rendkívüli lehetőséggel. Szubjektív elemeket is tartalmazó beszámoló következik.

A hazai cégek vezetőinek egyik legnagyobb éves konferenciájára kerül sor június 8-án a budavári Hiltonban. A Business and Finance Summiton a CFO of the year díjat is átadjuk. Ne maradjon le!

Bejutottunk a Paksi Atomerőműbe - Sosem látott képeket hoztunk magunkkal

Már-már meglepően egyszerű engedélyeztetési folyamat előzte meg a paksi látogatást, különösen ahhoz képest, hogy az atomerőművek egy ország kiemelten védendő objektumai közé tartoznak. A meghívás elfogadására vonatkozó visszajelzés mellé a szervezők csak a legalapvetőbb személyes adatokat, és a bevinni szándékozott technikai eszközök adatait, gyártási számát kérték be a jelentkezőktől.

Az első igazán meghökkentő benyomás azonban nem a Paksi Atomerőműben, hanem még az út során ért minket, ugyanis az erőmű körül kialakított hatalmas parkolóban képtelenség volt üres helyet találni. Az erőművet összesen körülbelül 2500 ember üzemelteti közvetlenül, közvetve pedig még egyszer ennyien dolgoznak kapcsolódó feladatkörökben, ezeket a számokat figyelembe véve pedig a zsúfoltság már egyáltalán nem tűnt olyan különösnek.

Belépés személyivel - vagy útlevéllel

Azon a bizonyos áprilisi reggelen szép számmal gyülekeztek az újságírók és fotósok a Paksi Atomerőmű látogatóközpontjának (hivatalosan: Tájékoztató és Látogatóközpont) várótermében. Tulajdonképpen ekkor kezdődött el igazán utazásunk. Írhatnánk akár időutazást is, hiszen itt, majd később az egész napos program során számos helyszínen szinte kézzel fogható volt a késő Kádár-rendszer és az iparosító államszocializmus hamisítatlan, a nyolcvanas években átadott ipari és középületekre egykor olyannyira jellemző hangulata. A nyílászárókból, szegélylécekből és az enteriőr egyéb kiegészítőiből pedig visszaköszönt a magyar alumíniumipar nagy korszaka is.

A regisztráció során előkerült útlevél igazolta, amit egyébként is lehetett tudni: a magyar atomerőmű és tervezett bővítése egyáltalán nem csupán hazai, de regionális ügy is. A csoportos beléptetés a személyi igazolványok és a technikai berendezések ellenőrzésével, illetve a mobiltelefonok leadását követően történt meg. Noha motozásra nem került sor, a biztonsági őrök a repülőtérihez hasonló beléptetőkapuknál detektorokkal is megbizonyosodhattak róla, hogy az újságírók ruházatukban és táskáikban semmiféle biztonsági kockázatot jelentő tárgyat, anyagot nem próbáltak becsempészni az erőmű területére.

Majdnem mindent a szemnek

Az indulás előtt a résztvevők tájékoztatást kaptak a délutánba nyúló program tervezett állomásairól, illetve az általános tudnivalókról, kiemelten is a biztonsági, munkavédelmi előírásokról. A teljes látogatásra vonatkozó első számú szabály a múzeumokban megszokottakhoz hasonlóan a "mindent a szemnek, semmit a kéznek!" maxima, amelyet több ízben is nyomatékosan a tudomásunkra hoztak. Pontosabb azonban úgy fogalmazni, "majdnem mindent a szemnek, semmit a kéznek!", ugyanis bizonyos helyszíneken és bizonyos részleteket tilos volt lefényképezni. Az atomerőművekre vonatkozó biztonsági előírások különösen a 2011-es fukusimai nukleáris baleset óta szigorodtak meg, de a terrorizmus újbóli európai felbukkanása is indokolttá teszi az óvatosságot. Látogatásunkat ennek megfelelően kitüntető figyelem övezte, a vigyázó tekinteteket szinte minden pillanatban magunkon éreztük.

Az üzem méreteire jellemző, hogy a kerítésen belül KRESZ-táblákkal ellátott úthálózat van kiépítve, az újságírókat szállító különbusz is ezen fuvarozta a látogatókat egyik helyszínről a másikra.

Itt épül majd Paks 2

Miután felkászálódtunk az erőmű által rendelkezésünkre bocsátott buszra, első utunk rögvest az új blokkok számára kijelölt építési területre vezetett.

A közvetlenül a jelenleg is üzemelő négy blokk mellett elterülő földdarabon 2018-ban történhet meg az első kapavágás. A jókora, de még szinte kopár telket szemlélve nehéz volt elképzelni, hogy Magyarország rendszerváltás óta bizonyosan a legnagyobb, de talán valaha volt legnagyobb beruházása itt fog megvalósulni. Később, a már működő erőművi blokkok bonyolult és hatalmas infrastruktúrájával szembesülve már könnyebb volt "megtalálni" az itt elkölteni tervezett 12 milliárd euró helyét.

Utunk ezt követően az erőmű hideg vizes csatornájához vezetett. A Duna fő medrétől pár száz méteren át, több tíz méter szélesen az erőműig hömpölygő csatornát kimondottan a Paksi Atomerőmű hűtési igényeire hozták létre.
A csatornát uszadékfogó választja el a fő medertől; pár hónappal korábban, a januári kemény fagyok idején még jégtörő hajó is dolgozott itt. A hideg vizes csatornát a Paks 2 projekt keretében kiszélesítik majd, hiszen az új egységek hűtése is innen történik majd.
sta_2662-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

Mint megtudtuk, ezidáig mindössze egyetlen alkalommal, az indulás után, 1983-ban volt kritikusan alacsony a nyári vízállás, azonban a csatorna aljzatába épített, 100 köbméter/másodperc teljesítményű szivattyúk és a csatlakozó 3,6 méter átmérőjű cső segítségével a helyzet akkor is megnyugtatóan kezelhető volt.

Irány a csarnok

A szabadtéri helyszíneket követően a hatalmas turbinacsarnok és a blokkvezénylői terem, illetve látogatófolyosó következett. Csoportunkat e ponton kettéosztották, így amíg egyik fele egy üvegfalon át képet kaphatott az irányítók munkájáról, a csoport másik része a nehezen befogható méretű forró turbinacsarnokok egyikében nézhetett körül.

Ha a reaktorok jelentik a Paksi Atomerőmű lelkét, akkor a blokkvezénylői terem számít az erőmű fejének.
sta_2801-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

A blokkvezénylői terem falát félkörívben borító irányító és jelző panelek, valamint a meghatározhatatlan, de leginkább a zöld valamelyik árnyalatára emlékeztető színű burkolóelemek között dolgozó irányítók három műszakban látják el az erőmű, illetve az egyes blokkok állandó felügyeletét.
sta_2885-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

sta_2897-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

A rendszer úgy van kialakítva, hogy a gyakorlatilag teljesen automatizált folyamatokba való beavatkozási lehetőségük korlátozott.
sta_2935-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

Az itt dolgozók munkaidejük alatt csak egyesével, és csak pár percre hagyhatják el munkaállomásukat, így például nagyobb étkezésekre sincs módjuk.

Már maga az a tény is figyelemre méltó, hogy a nyolcvanas évek elején eleve látogatófolyosót építettek az egyik legjobban őrzött objektumba. Noha arra vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat, hogy a látogatófolyosónak köszönhetően hány baráti ország vezetői kaptak kedvet az atomerőmű-építéshez, az mindenesetre valószínűnek tűnik, hogy e téren a magas rangú politikai vendégek megfelelő kiszolgálásának szándéka már a szocializmusban is marketingszempontokkal találkozott.

A blokkvezénylői látogatófolyosótól elszakadva, immár sisakkal a fejünkön és füldugóval a fülünkben beléphettünk a valóban óriási turbinacsarnokba. A gépek, csövek és egyéb berendezések valóságos erdejébe való beengedésünket megelőzően a kísérők még egyszer jónak látták felhívni a csoport tagjainak figyelmét arra, hogy tilos engedni a gombok és kapcsolók csábításának.
sta_3189-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

sta_3193-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

Mivel a turbinacsarnokban alakítják át a reaktorban felszabaduló hőenergiát villamos energiává, ezért a több száz méter hosszú csarnokban nyárias hőmérsékleti viszonyok uralkodnak. Ez a nagyszámú takarító személyzet öltözékén is megmutatkozik, akik a különleges környezetben nagy rutinnal végezték munkájukat aggódó tekinteteink kereszttüzében is. A turbinacsarnokban elképesztő tömegben és számban zsúfolódtak össze a különféle szerkezetek, amelyek a pálmaházi hőmérsékleten túl a füldugón keresztül is erőteljes zajt produkálnak melléktermék gyanánt.
sta_3205-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

sta_3272-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

sta_3264-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos


A turbinacsarnokot elhagyva következett a látogatás egyik fénypontja, az erőmű voltaképpeni lelke, vagyis a reaktorcsarnok megtekintése. Itt történik meg ugyanis az a folyamat, ami az atomerőművet minden más erőműtől megkülönböztet, vagyis itt szabadul fel a magátalakulás során az az óriási mennyiségű hőenergia mennyiség, amit aztán villamos energiává alakítanak.
sta_3613-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

sta_3631-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

A reaktorcsarnokban, az úgynevezett "ellenőrzött zónában" némi meglepetésre jóval hűvösebb volt, mint a turbinacsarnokban. (Bár az "ellenőrzött zóna" kifejezés arra utalhatna, hogy az erőmű többi részét nem ellenőrzik, ez egyáltalán nem így van.)
sta_3807-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos


Védőruha viselése kötelező!

Annak ellenére, hogy a reaktorcsarnokok annyi hasadóanyagot tartalmaznak, amennyi a teljes éves magyar villamos energia ellátás közel 40 százalékát fedezi, az itt jelentkező sugárterhelés szinte elhanyagolható: egy 12 kilométer magasan haladó utasszállító repülőgépen ülve például nagyobb terhelésnek tesszük ki magunkat, mint közvetlenül a reaktor mellett ácsorogva - legalább is a helyszínen kapott tájékoztatás szerint. Ezt igazolták a kapott doziméterek (sugárzásmérők), illetve a csarnokból való távozásunkat követően útba ejtett két ellenőrző kapu is.
sta_3361-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos


sta_3815-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

Ezzel együtt a belépés előtt nem csak sisakot, de köpenyt és dupla cipővédőt is kellett húzni, míg a cérnakesztyű viselése a korábbiakkal ellentétben már nem volt kötelező. Mint hamarosan kiderült, az alkalmazottak többsége azért jónak látta ezt a praktikus kis kiegészítőt is magára öltenie, ami okozott pár kényelmetlen pillanatot a kesztyűt nagyvonalúan hanyagoló kollégáknak. Vezetőink itt már azt is lelkünkre kötötték, bent tartózkodásunk alatt ne érintsünk meg semmit és ne támaszkodjunk neki semminek; kérésüket mindenki készséggel teljesítette.

Karnyújtásnyira az üzemanyag-kazettától

A reaktorcsarnokban testközelből vehettük szemügyre az üzemanyag-kazettákat. Az atomerőmű üzemanyagát összesen 347 darab, több mint 3 méter hosszú henger alakú kazetta foglalja magába, apró, cigarettafilter méretű rudacskák formájában.
sta_3683-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos


A reaktorok (egy csarnokban két reaktort helyeztek el) egy 3 méteres falvastagságú, 24 méter mély betonaknában helyezkednek el.
sta_3878-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

A 15 hónapos élettartamú kazetták cseréje víz alatt történik, majd a használt fűtőelemek a reaktorcsarnokban található jókora, szintén vizes tartályokba kerülnek 5 évre. Ezt követően az erőmű területén található száraz tárolókba kerülnek, majd - miután továbbra is tartalmaznak még kinyerhető energiát - az erre alkalmas technológiával rendelkező országokban újrahasznosítják őket.

Az üzemanyag vasúton vagy repülőgépen jut el Magyarországra Oroszországból. Az ellátás más forrásból is megvalósulhatna, megbízhatóságukra tekintettel azonban a Paksi Atomerőmű orosz kazettákat használ, valamint tárol is két évre elegendő mennyiségben. Ugyancsak a biztonság, elsősorban a földrengésbiztosság fokozása érdekében a csarnok falát jól láthatóan andráskereszt alakú elemekkel erősítették meg. Érdekesség, hogy a reaktorcsarnokban az üzemanyag-kazettákat mozgató síndarukat a Ganz Engineering és Energetikai Gépgyártó magyar-orosz vegyesvállalat gyártja nem csupán Paksra, de világszerte minden hasonló típusú erőműhöz.

A Paksi Atomerőmű területén tett látogatásunk a melegvíz-csatornánál ért véget. Az itt távozó hűtővíz vízminőségét a környezetvédelmi hatóság rendszeresen ellenőrzi, az előírt szigorú határértékeket eddig egyetlen esetben sem lépték túl, mint megtudtuk.
sta_4028-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

sta_4048-20170520.jpg


Fotó: Stiller Ákos

A melegvíz-csatorna hatása a helyi klímára nem jelentős, a Duna vizét ugyanakkor értelemszerűen valamelyest felmelegíti. A beömlés alatti pár kilométeren a vízi élővilág így némileg eltér a Duna más szakaszain tapasztalhatótól, aminek azonban rövid ott tartózkodásunk alatt semmilyen jelét nem tapasztaltuk.

Csak kapkodtuk a fejünk

A látogatás végéhez közeledve az erőmű grandiózus méreteire tekintettel be kellett látnunk, hogy alaptalannak bizonyult azon félelmünk, miszerint a rendelkezésre álló bő félnapos idő keret túlságosan sok lenne egy ilyen programra. Sőt, a reggel 9-től délután fél 2-ig tartó bejárás során kimondottan feszített menetrendet kellett követnünk, a csoport a legtöbb helyszínről többnyire csak a vezetők unszolására volt hajlandó továbbállni. A bőségesen rendelkezésre álló látnivalók tökéletesen lekötötték a figyelmet, így a program üresjárat-mentesen alakult, az eredetileg tervezetthez képest pedig jó félórás késéssel kerülhetett sor az akkor már igencsak várt büféebédre.


velemeny.gif

A Paksi Atomerőmű meglátogatása óriási élményt jelent attól függetlenül, hogy az ember milyen állásponttal, prekoncepciókkal, stb. rendelkezik a nukleáris energia megítélését illetően. Az erőművet testközelből látva megdöbbentőek a méretek, az infrastruktúra bonyolultsága. A technológiának ez az összetettsége egyrészt lenyűgöző; másrészt, éppen ez el is bizonytalaníthatja a szemlélőt, hiszen mint tudjuk, minél komplexebb egy rendszer, annál nagyobb elvileg a hibák előfordulási valószínűsége is. A komplikált struktúrával lépten-nyomon szembesülve ez óhatatlanul is újra és újra az ember eszébe jut. Az atomenergia ezért valószínűleg sosem lehet olyan vonzó, mint a megújuló energiaforrások.
Ugyanakkor a Paksi Atomerőmű a helyszínen szerzett benyomások alapján is egy jól megszervezett üzem, amely számos biztonsági rendszert tartalmaz, minimalizálva a kockázatokat. A kiszámítható és minimális üvegházgáz-emisszióval járó áramtermelés már jó 30 éve folyik itt, az ország ellátásának nagy részét télen-nyáron biztosítva. Igaz, nem zavartalanul. Az erőmű működése során eddigi legsúlyosabb, 2003-as üzemzavar a 0-től 7-ig terjedő nemzetközi nukleáris eseményskálán a 3-as fokozatot érte el. Az atomerőművek megítélése éppen azért olyan ellentmondásos, mert olyan tényezőket kell összehasonlítani, amelyek nem igazán összevethetőek: a kiszámítható és klímabarát termeléssel a mérleg egyik serpenyőjében, a rendkívül ritkán előforduló, akkor viszont olykor katasztrofális kimenetelű balesetekkel a másikban.
Összességében, a látogatás alatt szerzett impressziók nyilvánvalóan nem alkalmasak arra, hogy ezek alapján abszolút igazságot hirdessünk az atomenergia milyenségét, jóságát vagy rosszaságát illetően. Mindenesetre a nyilvánosság számára a kapuk megnyitásával biztosított lehetőség segíthet enyhíteni a témában fennálló krónikus információhiányt, ami állásponttól függetlenül mindenkinek közös érdeke. Ezt pedig remélhetőleg a Paks 2 projekt során is szem előtt fogják tartani a döntéshozók.

Csatolás megtekintése 1546136
A cikk - nem véletlenül - egyetlen szót sem ejt arról, hogy jelenleg hol vannak olyan területek Magyarországon, amelyeket az ENSZ illetékesei félsivataggá nyilvánítottak. Mert az, hogy "a Duna vize kicsit felmelegszik Paks alatt", az azzal jár, hogy az úgynevezett Átok-háromszögben (Paks - Kiskunhalas - Lendva) szinte semmi csapadék sem képes esni, mert az uralkodó ÉNy-i széljárással hozott esőfelhőket a Duna felett kialakult gigatermik megállítja. A csapadék a Dunába hull, az égvilágon semmi hasznot sem hozva, sem embernek, sem növénynek.

Paksot előbb-utóbb le kell bontani, ez minden - környezetvédelemre nyitott, épelméjű - ember számára nyilvánvaló.
 
Jártam ott,lenyűgöző élményben volt részem,a tudomány és a technika világa a laikus emberre óriási hatást gyakorol. Az újságíró remekül adta vissza az erőmű hangulatát szinte vele együtt jártam be újra a hatalmas területet.Aki teheti látogasson el ,megéri.:)
 
Jártam ott,lenyűgöző élményben volt részem,a tudomány és a technika világa a laikus emberre óriási hatást gyakorol. Az újságíró remekül adta vissza az erőmű hangulatát szinte vele együtt jártam be újra a hatalmas területet.Aki teheti látogasson el ,megéri.:)
Én is jártam ott, 1984-ben, amikor az MVM-Paks-VEIKI számítógép-hálózat operációs rendszerének telepítésében végeztem alárendelt jelentőségű munkákat. Engem az döbbentett meg, hogy az érzékelő-kapu a portán mindig jelzett, amikor kijöttem (pedig nyilván csak a korábbi sugárkezelésem nyomait érezte). Annyi eszük nem volt, hogy BEFELÉ IS átbocsássák a népet a kapun.
 
"never change a running system" - hangzik egy a számitástechnikábol ismert tanács.
-
Valoszinü ezért néz ki minden ugy mind a világ teremtésekor. Azért a 14 zoll-os képernyöket kilehetne már cserélni. :)
 
A cikk - nem véletlenül - egyetlen szót sem ejt arról, hogy jelenleg hol vannak olyan területek Magyarországon, amelyeket az ENSZ illetékesei félsivataggá nyilvánítottak. Mert az, hogy "a Duna vize kicsit felmelegszik Paks alatt", az azzal jár, hogy az úgynevezett Átok-háromszögben (Paks - Kiskunhalas - Lendva) szinte semmi csapadék sem képes esni, mert az uralkodó ÉNy-i széljárással hozott esőfelhőket a Duna felett kialakult gigatermik megállítja. A csapadék a Dunába hull, az égvilágon semmi hasznot sem hozva, sem embernek, sem növénynek.

Paksot előbb-utóbb le kell bontani, ez minden - környezetvédelemre nyitott, épelméjű - ember számára nyilvánvaló.

Ó, és természetesen a Föld tengelye már rég kimozdult a helyéből, a Nap már rég nem keleten kel és azok a fránya chemtrail gépek is bekavarnak, nem elég, hogy nem esik az eső...
Bármennyire is kedvező volna az atomenergia ellenes tábornak egy ilyen konteó, sajnos annyi valóságalapja van, mint annak, hogy nem járt ember a Holdon.
 
"never change a running system" - hangzik egy a számitástechnikábol ismert tanács.
-
Valoszinü ezért néz ki minden ugy mind a világ teremtésekor. Azért a 14 zoll-os képernyöket kilehetne már cserélni. :)

Nekem is pont ez jutott eszembe. Ilyen oskuvulet gepen milyen modern foleg biztonsagi technikai szoftverek dolgozhatnak?
Semmiseg a kornyezet rongalasa, a homerseklet emelkedes akar a Duna +C fokokkal a hulladek meg nem oldasa.
az emberi riziko es veszelyhez kepest.
Meg Csernobil mindig szivarog, milyen referenciaval bir az az orszag aki ezt nem tudja technikailag megoldani?
Tudom nem konnyu de ha ilyen veszelyes uzemet epit valaki annak a baj eseten is tudnia kell, hogy oldja meg es mentse meg az embereket a sugarzastol ami genetikai degeneralodashoz vezet vagy rakhoz.
Ez kell lenni az elsoszamu temanak es kerdesek ozonenek ,mert a fidesznyikokat se keruli ki a sugarzas ha baj van.
Europat se ertem mert jo adagot kaptak a Csernobilbol , most nem felnek?
Amennyiben Paks 2 igy fog kinezni mint a paksi atomeromu az mar regen rossz a jovore nezve.

Nagy mesterek az oroszok a titkositasba ,szepen eltunnek a Chernobil aldozatai fotoi es videoi pedig minden hozzaszolas melle csatolni kene egyet egyet, hogy mindenki szeme elott legyen milyen nagy a riziko hogy baj eseten az 500km kornyezetbe 99% a halal rovid idon belul, es az orszagba alig maradna egeszseges ember. Az oroszok a csod szelen most is, a Csernobil ujabb szarkofagat nemzetkozi segitseggel oldottak meg valamennyire, hogy sajat allampolgarait megvedjek az orosz atom sugarzastol.

csernobil2.jpg
 
Utoljára módosítva:
Még régebben jöttek a városba a Paksi Atomerőműtől bemutatók, érdekes volt hallani az atomerőmű működését. Az itt megosztott képek is hasonlítanak az akkor bemutatott animált képekhez, főleg a blokkvezénylői terem. A képek tetszettek, jó volt feleleveníteni azt amit tudtam az atomerőműről.:)
 
A cikk - nem véletlenül - egyetlen szót sem ejt arról, hogy jelenleg hol vannak olyan területek Magyarországon, amelyeket az ENSZ illetékesei félsivataggá nyilvánítottak. Mert az, hogy "a Duna vize kicsit felmelegszik Paks alatt", az azzal jár, hogy az úgynevezett Átok-háromszögben (Paks - Kiskunhalas - Lendva) szinte semmi csapadék sem képes esni, mert az uralkodó ÉNy-i széljárással hozott esőfelhőket a Duna felett kialakult gigatermik megállítja. A csapadék a Dunába hull, az égvilágon semmi hasznot sem hozva, sem embernek, sem növénynek.

Paksot előbb-utóbb le kell bontani, ez minden - környezetvédelemre nyitott, épelméjű - ember számára nyilvánvaló.
Előbb-utóbb biztos le kell bontani, mert semmi se örök mit ember alkotott.

Azért az atomerőművek ellenzőinek felhívnám a figyelmét rá, a sokat emlegetett Csernobil közelében - erről filmek is vannak a youtube-on - azóta csodálatosan megújhodott az ÉLŐVILÁG, a növényi is és az állati is!

Persze, amikor volt a balhé, az igaz hogy jókora területen minden elpusztult, nemcsak az állatok de még a fák is, akkora sugárdózist kaptak. EZ IGAZ. Ha valahol egy atomerőmű bekrepál, a környéken élő nem marad, legalábbis nem az emlősállatokból, madarakból... mondjuk hogy a gerincesekből. És a növények többségének is kampec. Erről nem lehet vita, hiszen tapasztaltuk.

Igenám, de alig pár évvel később máris visszaköltözött oda a Természet, és manapság már olyan mérsékeltéghajlati dzsungel van ott (jó, a dzsungel kicsit túlzás, de majdnem...) hogy lehetetlen levonni a következtetést minden előítéletmentes embernek: a Természetnek láthatóan elképesztően magas a sugárzástűrő képessége! Mert nemcsak növények élnek ott, hanem mindenféle más állat is: szarvasok, macskák, medvék, amit csak akartok... És nem úgy tűnik, mintha bármi bajuk lenne a még mindig meglehetősen magas sugárzástól.

Amikor a baleset történt, rövid időre irtózatosan magas volt a sugárzás, azt nem bírták az állatok, akik ott voltak meghaltak. Most már akkora, hogy ez elviselhető. Ellenben nincs a közelben EMBER...

Tehát: az EMBER JELENLÉTE messze sokkal nagyobb veszély az élőlényekre, mint a nagy, folytonos sugárterhelés, illetve egy jelentős atomkatasztrófa a közelben!

Szóval, ne féltsük agyon a természetet az atomerőműtől. Szerintem ha Paks megkergül, Magyarország déli részének közepe rövid időre holdbéli tájként fog kinézni.

5 év múlva viszont már egész szépen kizöldel, 30 év múlva pedig az EU legháborítatlanabb és legcsodálatosabb természetvédelmi területe lesz, olyan fajgazdagsággal amit ritkán találni már Európában. MERT NEM ÉL MAJD OTT EMBER.

Ja és hogy az emberekkel mi lesz? Hááát, ööö... For the legend of the Hungarians another story must be told... Jól kell megépíteni az erőművet, nem csalni a kivitelezésnél és nem sajnálni a pénzt az ellenőrzésekre...
 
A titkositasnak mi a szerepe ha a biztonsagra torekednek?
Meg vitazni se tudnak a szakemberek ,nem beszelve az emberek se tudjak igazabol hogy oldjak meg a hasznalhatalan futoelemeket , a sugarzas merteket es semmit nem tudnak ,hogy mar 250 milliard seggere vagtak ugy, hogy egy kapavagas nem tortent.
 
A titkositasnak mi a szerepe ha a biztonsagra torekednek?
Meg vitazni se tudnak a szakemberek ,nem beszelve az emberek se tudjak igazabol hogy oldjak meg a hasznalhatalan futoelemeket , a sugarzas merteket es semmit nem tudnak ,hogy mar 250 milliard seggere vagtak ugy, hogy egy kapavagas nem tortent.
A titkosításról semmit se írtam, Melitta. Biztosíthatlak róla, teljes mértékben ellenzek minden titkosítást, nemcsak a Pakssal, de bármivel kapcsolatban is!

Annyira így vélem, hogy nem áll távol tőlem a gondolat, hogy kivétel nélkül minden kormánytag a beiktatáskor kapjon egy kamerát a fejére, amit nem tud levenni, és az éjjel-nappal sugároz minden képet és hangot a Világhálóra mint afféle Valóságshow, hogy a választóik bármikor kukkolhassák őket, meggyőződve róla hogy nincsenek titkaik, nem vesztegették meg őket, stb! És a kamerát csak akkor szedik le róluk ha lemondtak a tisztségükről, visszahívták őket, vagy letelt a „munkaviszonyuk”, szóval ha bármiért is de már nem kormánytagok.

Igen, otthon is rajtuk lenne a kamera. IGEN, a WC-n is. Minden pillanatban. Aki ezt nem vállalja ne menjen politikusnak.

Rögvest tisztább lenne a politikai élet...
 
Magyarország egy völgyben van (Kárpátmedence) ha egyszer itt valami szabadjára kerül lehet várni, hogy elfujja a szél.
-
Nemcsak az erömü a probléma hanem a rádioaktiv anyag kezelése amit autoutakon hoznak, visznek, dusitanak, tárolnak függetlenül azok geografiai helyzetétöl. Melyik utvonalon fog jönni a radioaktiv anyag? Ukrajnán keresztül? Jo megbizhato. Vagy repülövel?
 
Ó, és természetesen a Föld tengelye már rég kimozdult a helyéből, a Nap már rég nem keleten kel és azok a fránya chemtrail gépek is bekavarnak, nem elég, hogy nem esik az eső...
Bármennyire is kedvező volna az atomenergia ellenes tábornak egy ilyen konteó, sajnos annyi valóságalapja van, mint annak, hogy nem járt ember a Holdon.
Látszik, hogy nem horgásztál Pakssal szemben, a balparton. Akkor tudnád, hogy a nyugati széllel jövő eső nem jön át a Dunán. Ez tény, nem "atomenergia ellenes tábor". Ténnyel lehet tényt szembeállítani, de gúnyolódni is lehet ... ami azokra jellemző, akiknek nincsenek érveik, csak atomenergiához kötődő érdekük.
 
Előbb-utóbb biztos le kell bontani, mert semmi se örök mit ember alkotott.

Azért az atomerőművek ellenzőinek felhívnám a figyelmét rá, a sokat emlegetett Csernobil közelében - erről filmek is vannak a youtube-on - azóta csodálatosan megújhodott az ÉLŐVILÁG, a növényi is és az állati is!

Persze, amikor volt a balhé, az igaz hogy jókora területen minden elpusztult, nemcsak az állatok de még a fák is, akkora sugárdózist kaptak. EZ IGAZ. Ha valahol egy atomerőmű bekrepál, a környéken élő nem marad, legalábbis nem az emlősállatokból, madarakból... mondjuk hogy a gerincesekből. És a növények többségének is kampec. Erről nem lehet vita, hiszen tapasztaltuk.

Igenám, de alig pár évvel később máris visszaköltözött oda a Természet, és manapság már olyan mérsékeltéghajlati dzsungel van ott (jó, a dzsungel kicsit túlzás, de majdnem...) hogy lehetetlen levonni a következtetést minden előítéletmentes embernek: a Természetnek láthatóan elképesztően magas a sugárzástűrő képessége! Mert nemcsak növények élnek ott, hanem mindenféle más állat is: szarvasok, macskák, medvék, amit csak akartok... És nem úgy tűnik, mintha bármi bajuk lenne a még mindig meglehetősen magas sugárzástól.

Amikor a baleset történt, rövid időre irtózatosan magas volt a sugárzás, azt nem bírták az állatok, akik ott voltak meghaltak. Most már akkora, hogy ez elviselhető. Ellenben nincs a közelben EMBER...

Tehát: az EMBER JELENLÉTE messze sokkal nagyobb veszély az élőlényekre, mint a nagy, folytonos sugárterhelés, illetve egy jelentős atomkatasztrófa a közelben!

Szóval, ne féltsük agyon a természetet az atomerőműtől. Szerintem ha Paks megkergül, Magyarország déli részének közepe rövid időre holdbéli tájként fog kinézni.

5 év múlva viszont már egész szépen kizöldel, 30 év múlva pedig az EU legháborítatlanabb és legcsodálatosabb természetvédelmi területe lesz, olyan fajgazdagsággal amit ritkán találni már Európában. MERT NEM ÉL MAJD OTT EMBER.

Ja és hogy az emberekkel mi lesz? Hááát, ööö... For the legend of the Hungarians another story must be told... Jól kell megépíteni az erőművet, nem csalni a kivitelezésnél és nem sajnálni a pénzt az ellenőrzésekre...
Sok mindennel egyetértek. De Te is abból indulsz ki, hogy léteznek valamiféle atomerőmű ellenzők. Igazából nem erről van szó. A globális melegedést kell leállítani és visszafordítani. Az atomerőművek - túlzott hőszennyezésük folytán - nem ebbe az irányba hatnak, hanem épp ellenkezőleg, globális melegítők. A globális melegítést ellenzők, azok léteznek. Ugyanis megpróbálják a globális melegítést TÚLÉLNI. Ezt egészséges életösztönnek nevezném, szemben az atomerőmű híveinek globális melegítő, vagyis öngyilkos, aberrált irányzatával.
 
Sok mindennel egyetértek. De Te is abból indulsz ki, hogy léteznek valamiféle atomerőmű ellenzők. Igazából nem erről van szó. A globális melegedést kell leállítani és visszafordítani. Az atomerőművek - túlzott hőszennyezésük folytán - nem ebbe az irányba hatnak, hanem épp ellenkezőleg, globális melegítők. A globális melegítést ellenzők, azok léteznek. Ugyanis megpróbálják a globális melegítést TÚLÉLNI. Ezt egészséges életösztönnek nevezném, szemben az atomerőmű híveinek globális melegítő, vagyis öngyilkos, aberrált irányzatával.
Globális melegítő? Persze, minden erőmű melegít. De most mit gondolsz, a szénerőművek, olajerőművek nem melegítenek: Persze hogy azt teszik, még jobban is mint az atomerőművek. Csak ezek még széndioxidot is kipöfékelnek amiről biztos tudod hogy üvegházhatású gáz. Azaz ilyen szempontból az atomerőmű a veszélytelenebb.

Különben meg nekem mindegy, tőlem betilthatjátok az atomerőműveket, még én is kész vagyok megszavazni — AKKOR, ha megmondjátok mi legyen helyette ami jobb, és termeli az energiát! A „vissza a kőkorszakba” számomra nem alternatíva. És a szél- meg vízenergia meg napenergia se. Amiatt nem, mert azokból nincs mindig sok, egyenletes mennyiségben. Elismerem, sokat segíthetnek, én is híve vagyok ezek terjedésének. De akármennyi legyen is belőlük, végeleges megoldásnak egyelőre alkalmatlanok. Lehet hogy későpbb jók lesznek, ha megoldják az olcsó energiatárolást, de MOST még nem azok.

Mondjatok tehát alternatívát!

De ti környezetvédők egyelőre még ezeket is betiltanátok. Mert a napelem csak környezetszennyező módon állítható elő szerintetek. A szélerőmű ultrahangot generál (hazugság) és összekaszabolja a madarakat. A vízerőmű tönkreteszi a tájat...

Na ezek után nem érdekel miként ellenzitek az atomot mert nem lehet hallgatni azokra akik MINDENT elleneznek. Hiteltelenné váltatok. Mondjátok meg MI LEGYEN. Az hogy „semmi” nem elfogadható.
 
Mindent elfogadhatonak talalok az atomon kivul. A veszelyet nagyon nagynak latom,az egesz foldre, mert nem csak az atomeromuvek okozhatnak nagy karokat, hanem a hadi ipar , a sok nukleralis robbantgatasok, a atomtoltetu raketak es meg ki tudja mennyi es hanyfele atommal kapcsolatos dolgokkal szenyezik a foldet ,nem csak amirol tudunk hanem amirol nem.
 
Ténnyel lehet tényt szembeállítani

Akkor itt az én tényem, várom az ezzel szembeállított tényt.
Az alábbi két képen az 50 éves átlagos csapadékmennyiség és uralkodó szélirány látható. Jól látható rajta, ahogy a B.Péter által hozott képen is, hogy a Dunától nyugatra jóval nagyobb a csapadékmennyiség. Azonban még egy ennél fontosabb dolog is, méghozzá az, hogy Paksnál a Duna vonalában északi uralkodó szélirány van, ami csapadékzóna szempontjából természetes határt képez.
És hogy minden igényt kielégítsek a két kép egy 1978-as nyomtatású atlaszból való, amikor még egyik blokk sem üzemelt.

rain.jpg
 
Ugyan nem az eredeti cikkhez tartozik, de most olvastam egy nagyon tanulságos kis könyvecskét
Cool it - Hidegvér! címmel, melynek szerzője (Bjorn Lomborg) nem kevesebbet állít, mint hogy "a globális felmelegedést megállítani kívánó körülményes és sok billió dolláros mentőakciók inkább alapulnak érzelmi, mint szigorúan tudományos feltételezéseken". Ajánlom Dezső László figyelmébe........
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,608
Tagok
615,326
Legújabb tagunk
redbaron77
Oldal tetejére