Belevágnak az egyik legnagyobb tudományos őrültségbe

A közelmúltban kapta fel újra a világsajtó a fejátültetés ötletét, amelyre az olasz sebész, Sergio Canavero megtalálta első, önként vállalkozó páciensét. A 30 éves orosz programozó, Valerij Szpiridonov a rendkívül ritka Werdnig–Hoffmann-kórban, egy testét elemésztő izomsorvadásban szenved, amelybe a legtöbben már gyermekkorukban belehalnak.

Ő azonban – ha torz testtel és folyamatosan romló állapotban is, ám tökéletes elmével – még él, és bár fél a műtéttől, ebben a lehetetlennek tűnő beavatkozásban látja egyetlen esélyét a további, ráadásul egészséges életre.

A tudomány időről időre ugyanúgy kitermeli saját csodabogarait, feltűnésre vágyó, csodát ígérő különceit, mint a politika, a művészet vagy a gazdaság. A legtöbben jobban értenek a reklámhoz, a médiazajhoz, mint a szakma többi képviselője, viszont a tudománytörténet lapjait böngészve az is egyértelmű, hogy a nagy áttörések, a valódi Nobel-díjas felfedezések zömmel nem az ő nevükhöz kötődnek. A bulvárlapok címlapsztorijai, a sztárallűrök ritkán válnak az innováció lépcsőfokaivá. Az ilyen híreknél inkább a főszereplők pszichológiai indítékait lehetne elemezni.

Honfitársai közül Canaveróról is inkább Severino Antinori, az állítólagos emberklónozásáról elhíresült, „őrültként” emlegetett, a római kormányfői palota előtt éhségsztrájkoló szülész-nőgyógyász jut az ember eszébe, mintsem Rita Levi-Montalcini, az olasz tudomány három éve, 103 éves korában elhunyt Nobel-díjas nagyasszonya.

A torinói Neuromodulációs Kutatócsoport vezetője két éve tette közzé először egy szaklapban közleményét a merész műtéti tervről. Februárban hozta nyilvánosságra Heaven-Gemini nevű, „gerincvelő-fúziós” eljárását ismertető tanulmányát, s júniusban az Amerikai Neurológus és Ortopéd Sebész Akadémia annapolisi konferenciáján részletezte terveit. A szakmai szervezet mindenesetre jónak tartotta leszögezni, hogy

a felszólalás nem jelenti azt, hogy egyet is értenének az olasz orvos nézeteivel.
Mindenki előtt jól ismert, hogy az olyan balesetek, amelyek a gerincvelő folytonosságának megszakadásával járnak, a sérülés helyétől lefelé végleges bénulást okoznak. Tankönyvi tény, hogy a központi idegrendszer sérülése nem fordítható vissza, az itteni idegsejtek képtelenek újrakapcsolódni. Az idegtudomány „Szent Grálját”, az idegek nyúlványainak újranövesztését persze rengeteg kutatócsoport próbálja elérni, és mutatkoztak már részleges sikerek.

A periferiális idegek esetében már gyakorlatban is megy a dolog, ám az olyan bonyolult és idegrostok tömegét tartalmazó képlet, mint a gerincvelő esetében, még nem sikerült az áttörés.
Állatokon bizonyos kémiai anyagokkal, például polietilén-glikollal némi növekedést már megfigyeltek átvágott gerincvelői idegrostoknál, s egy kínai kutató, Hsziao-Ping Ren több mint ezer egéren végzett egyszerűbb fejátültetést, ami a gerincvelő főbb idegszálainak összevarrását jelentette. Az állatok a műtét után pislogtak, fejüket némileg mozgatták, de mindannyian hamarosan elpusztultak.

Ennek ellenére a kínai sebész a műtétet most makákókkal is meg akarja ismételni, s meglehetős magabiztossággal azt reméli, hogy a majom az egereknél tovább húzza majd a beavatkozás után. Persze hasonló kísérletekkel már a huszadik század eleje óta „játszadoztak” sikerre szomjazó kutatók.

Az első kétfejű kutyát 1908-ban hozta létre Charles Guthrie amerikai fiziológus, aki az egyik eb fejét egy másik nyakára varrta, az artériákat összekapcsolta, hogy a vér először a levágott fejbe, majd onnan a másikba áramlott.
A következő lépést Vlagyimir Gyemihov szovjet sebész tette meg 1954-ben. Ő egy kölyökkutya fejét és mellső lábait varrta hozzá egy nagyobb jószág hátához úgy, hogy a csonka rész vérkeringését összekapcsolta a másik állatéval. A kétfejű kutyák pár napig éltek, bár egyikük 29 napig bírta. Az állatok valamennyire képesek voltak mindkét fejükkel látni, mozogni és inni.

Az első igazi fejátültetést a clevelandi Robert White hajtotta végre rhesus majmokon 1970-ben. A gerincvelő és az agy összekapcsolását nem végezték el, de a majomfej látott, hallott és érezte az ízeket. A mesterséges lélegeztetéssel életben tartott állat teste 9 nap után lökte ki az idegen fejet. Látható, hogy csak olyan funkciók működtek és azok is nagyon rövid ideig, melyek az életben tartott fejen belüli élettani folyamatok következményei. Canavero azonban állítja, azóta annyit fejlődött a sebészeti technika, hogy belevág. Egy Cipruson tartott tavalyi TEDX show-ban is fellépett, s nagy beleéléssel sztárolta terveit.

Szerinte létfontosságú a gerincvelő tiszta és éles átmetszése, mely – ellentétben a balesetek roncsolt szövetfelszínével – lehetővé teszi az idegek összenövését. Ehhez elektromos stimulációt és a lipid természetű sejthártyák összeolvadását elősegítő polietilén-glikolt, vagy ennek kudarca esetén őssejteket használna, a fej és a donortest oxigénhiány okozta szövetkárosodását pedig hűtéssel védené ki.

Az erek és izmok összevarrását követően a mindenestől 36 óráig tartó és 150 orvos összehangolt munkáját igénylő műtétet követően a sebész a pácienst három-négy hétig kómában tartaná, miközben beültetett elektródokkal rendszeresen stimulálnák a gerincvelőt az új idegi kapcsolatok kialakulása érdekében.
Az olasz fantaszta azt állítja, a kómából felébredve páciensei képesek lesznek érezni és mozgatni arcukat, és korábbi hangjukon fognak tudni megszólalni. Ez persze még nem akkora csoda, hiszen a fenti képességek a fej önálló tevékenységei, de bízik abban is, hogy páciensei egy éven belül újra járnak majd.

Az elmúlt évek kétségtelenül nagy fejlődést hoztak a transzplantációs sebészetben. Eljutottunk a kéz transzplantációjáig, s volt, hogy egy ember két új kezet is kapott, amelyek némileg működtek is.

Többször ültettek át arcot, a svédek anyaméhet transzplantáltak, amelyből mesterséges megtermékenyítéssel gyermek is született. Nemzőképessé vált az átültetett férfi nemi szerv, belső szerveket pedig már teljes, májat, gyomrot, vékonybelet tartalmazó „csomagban” is kaphat valaki. Sőt, ha a teljes emésztőrendszer akár háromnegyedét jelentő transzplantátum nem fér bele a régi helyére, új hasfalat is remélhet a recipiens.
A korábban elképzelhetetlen sikerek miatt tehát semmire nem lehet kijelenteni, hogy lehetetlen – mondja Máthé Zoltán, a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikájának igazgatója. A nagy nemzetközi tapasztalattal bíró professzor azonban megjegyzi, hogy a központi idegrendszer összekuszált, régi típusú telefonközpont-hálózatra emlékeztető speciális „elektronikáját” csak részben ismerjük, s egyes idegszálakra lebontva még nem mindig tudjuk, melyik miért felel.

Ennek megfelelően a sok ezer egymással összeköttetésben lévő „huzal” egyesítése

még csak próba-szerencse alapon lehetséges.
A fej vagy a test oxigénnel való ellátása a műtét alatt ma már megoldható, ahogy az immunológia fejlődése miatt a kilökődés sem akkora veszély már. A magyar szakember szerint korszerű műszerekkel és immunitást gátló gyógyszerekkel minimalizálható ez a kockázat, amire az is jellemző, hogy például vesét már különböző vércsoportú emberek között is sikeresen lehet átültetni.

Külföldi kritikusok szerint sem a kilökődés a legnagyobb gond. Hanem az, hogy az idegrostok szétvágás után azonnal hegszövetet növesztenek, ami meggátolja az összetapadást.

De ha a „ragasztó” működne is, valószínűtlen, hogy a megfelelő idegrostok kapcsolódnának, ráadásul a hozzájuk illő szakaszhoz.
És ha csak néhány szál máshoz illeszkedik, mint amihez kéne, annak teljes zűrzavar lehet a következménye még akkor is, ha az agy rugalmassága az egyes agyterületek kiesése után elég nagyfokú lehet.

Canavero azonban bármiféle bizonyíték vagy előzetes kísérlet híján is meg van győződve a sikerről, bár valószínűsíti, hogy a műtétre az Egyesült Államokban nem kap engedélyt, ám az etikai megfontolások tekintetében engedékenyebb Kínában igen. Merthogy ilyen aggályokból sok van. Már maga a név sem egyértelmű, hiszen, ahogy Máthé Zoltán is megjegyzi, a műtétet inkább kéne testátültetésnek nevezni, hiszen az öntudat az agyhoz, így a fejhez kötődik, vagyis a fej kap új testet, és nem fordítva.

Továbbá:

sok transzplantált megutálta a kapott szervet, ahogy az első kézátültetett férfi sem bírta elviselni új végtagját.
Nem szedte a kilökődést gátló gyógyszereket, és ezért az idegen testrészt el kellett távolítani. Ilyen gondok a fej-, vagy inkább testátültetés esetén nagyon is elképzelhetők, bár Canavero nem véletlenül olyan izomsorvadásos páciensekre épít, mint Szpiridonov, aki minden bizonnyal jobban szeretné új testét, mint a jelenlegit.

De másféle etikai aggályok is felmerülnek. Ha valaki támogatná is, hogy agyhalottnak nyilvánítása után a testéből szívet, vesét vegyenek ki más életének megmentése céljából, nem biztos, hogy halála után a testét egy másik identitással szeretné ismét életre kelteni – mondja Sándor Judit bioetikus, a Közép-európai Egyetem tanára. A recipiens számára pedig az újabb testben való élés jelentheti a legnagyobb megpróbáltatást, ugyanis ő egy agyhalott testét kapja meg annak érdekében, hogy ismét mozogni tudjon, hogy teljes(ebb) életet éljen, mint a testtranszplantáció előtt.

404-001_4B24311EBC80A19C5CB3BD21866578B35EFC475E-nol.jpg

Sergio Canavero – a szakma őrültnek tartja
Forrás: Facebook
Az eljárás maga – Sándor Judit szerint –

a test és a tudat sajátos kapcsolatát is felveti.
A jelenlegi nyugati kultúrában nyilvánvalóan a tudatnak, a személyiségnek van elsőbbsége a test felett, de tudjuk, hogy a személyiség azért valamelyest a testhez, testképhez is kötődik, még ha nem is olyan mértékben, mint a gondolatoknak az agyhoz és ezáltal a fejhez való kapcsolódásában.

Thomas Mann Elcserélt fejek című, hindu legenda alapján íródott művében már felmerül a gondolat, amikor két összecserélt fejű és feltámasztott férfi közül kell eldönteni, melyikük a főhősnő férje, és melyiktől való leendő gyermeke. Az író is a fej primátusával oldja meg a dilemmát, a férjhez a fejet, az apasághoz a testet párosítja.

A filozófiai magasság mellett azonban ott a szervátültetésekhez kötődő fekete mélység, a zömmel az elmaradott országok kiszolgáltatottságában élőket fenyegető szervkereskedelem veszélye is,
és Sándor Judit szerint rossz még belegondolni is, mi történne, ha valaki tökéletes test után kutatna a feketepiacon...

mutetre varo.jpg
 
B
Kis menyere is ráférne egy ilyen, csak nála a fej belsejében kellene rendet rakni.
 
Nem hiszem, hogy az "énünk" a fejünkbe lakna, ahoz hozzá tartozik az egész testünk. Ahogy mi nem léteznénk ha az édesanyánk egy másik férfihez ment volna feleségül, vagy mi megbuktunk volna az elemiben...
-
Ha orvosilag minden stimmelne, és a porcikákbol összetett lény életképes lenne akkor is felmerül a kérdés mi értelme lenne egy ilyen komplikált, drága, sikerrel nem kecsegtetö mütétnek? Szerintem semmi.
-
Az immunrendszerröl jut eszembe, hogy egy gyerek kihordása egy "csoda" aminek normális esetben nem lenne szabad megtörténnie. Normális körülmények között kikéne dobja az anya szervezete az idegen testet a babyt.
-
Az emlösökben megtalálhato retrovirusok "leárnyékolják" a babyt és ezért képes 9 honapon keresztül fejlödni az anyában. Azt is mondhatnánk, hogy a virusok "hoznak létre bennünket" bennünket.
-
A gondolat nagyon megtetszett egy vallásos ismerösömnek és fölényesen megkérdezte: "Na és ki csinálta a virusokat?"
-
"Hát a sárgaságot, a gyermekbénulást, influenzát, hepatitist, himlöt, herpest, aids-t, kanyarot, skarlátot... valoszinü az ördög, az egyetlen betegségnek nem tekinthetö virust pedig a majmokkal együtt hozták létre az emlösök.
 
A közelmúltban kapta fel újra a világsajtó a fejátültetés ötletét, amelyre az olasz sebész, Sergio Canavero megtalálta első, önként vállalkozó páciensét. A 30 éves orosz programozó, Valerij Szpiridonov a rendkívül ritka Werdnig–Hoffmann-kórban, egy testét elemésztő izomsorvadásban szenved, amelybe a legtöbben már gyermekkorukban belehalnak.

Ő azonban – ha torz testtel és folyamatosan romló állapotban is, ám tökéletes elmével – még él, és bár fél a műtéttől, ebben a lehetetlennek tűnő beavatkozásban látja egyetlen esélyét a további, ráadásul egészséges életre.

A tudomány időről időre ugyanúgy kitermeli saját csodabogarait, feltűnésre vágyó, csodát ígérő különceit, mint a politika, a művészet vagy a gazdaság. A legtöbben jobban értenek a reklámhoz, a médiazajhoz, mint a szakma többi képviselője, viszont a tudománytörténet lapjait böngészve az is egyértelmű, hogy a nagy áttörések, a valódi Nobel-díjas felfedezések zömmel nem az ő nevükhöz kötődnek. A bulvárlapok címlapsztorijai, a sztárallűrök ritkán válnak az innováció lépcsőfokaivá. Az ilyen híreknél inkább a főszereplők pszichológiai indítékait lehetne elemezni.

Honfitársai közül Canaveróról is inkább Severino Antinori, az állítólagos emberklónozásáról elhíresült, „őrültként” emlegetett, a római kormányfői palota előtt éhségsztrájkoló szülész-nőgyógyász jut az ember eszébe, mintsem Rita Levi-Montalcini, az olasz tudomány három éve, 103 éves korában elhunyt Nobel-díjas nagyasszonya.

A torinói Neuromodulációs Kutatócsoport vezetője két éve tette közzé először egy szaklapban közleményét a merész műtéti tervről. Februárban hozta nyilvánosságra Heaven-Gemini nevű, „gerincvelő-fúziós” eljárását ismertető tanulmányát, s júniusban az Amerikai Neurológus és Ortopéd Sebész Akadémia annapolisi konferenciáján részletezte terveit. A szakmai szervezet mindenesetre jónak tartotta leszögezni, hogy

a felszólalás nem jelenti azt, hogy egyet is értenének az olasz orvos nézeteivel.
Mindenki előtt jól ismert, hogy az olyan balesetek, amelyek a gerincvelő folytonosságának megszakadásával járnak, a sérülés helyétől lefelé végleges bénulást okoznak. Tankönyvi tény, hogy a központi idegrendszer sérülése nem fordítható vissza, az itteni idegsejtek képtelenek újrakapcsolódni. Az idegtudomány „Szent Grálját”, az idegek nyúlványainak újranövesztését persze rengeteg kutatócsoport próbálja elérni, és mutatkoztak már részleges sikerek.

A periferiális idegek esetében már gyakorlatban is megy a dolog, ám az olyan bonyolult és idegrostok tömegét tartalmazó képlet, mint a gerincvelő esetében, még nem sikerült az áttörés.
Állatokon bizonyos kémiai anyagokkal, például polietilén-glikollal némi növekedést már megfigyeltek átvágott gerincvelői idegrostoknál, s egy kínai kutató, Hsziao-Ping Ren több mint ezer egéren végzett egyszerűbb fejátültetést, ami a gerincvelő főbb idegszálainak összevarrását jelentette. Az állatok a műtét után pislogtak, fejüket némileg mozgatták, de mindannyian hamarosan elpusztultak.

Ennek ellenére a kínai sebész a műtétet most makákókkal is meg akarja ismételni, s meglehetős magabiztossággal azt reméli, hogy a majom az egereknél tovább húzza majd a beavatkozás után. Persze hasonló kísérletekkel már a huszadik század eleje óta „játszadoztak” sikerre szomjazó kutatók.

Az első kétfejű kutyát 1908-ban hozta létre Charles Guthrie amerikai fiziológus, aki az egyik eb fejét egy másik nyakára varrta, az artériákat összekapcsolta, hogy a vér először a levágott fejbe, majd onnan a másikba áramlott.
A következő lépést Vlagyimir Gyemihov szovjet sebész tette meg 1954-ben. Ő egy kölyökkutya fejét és mellső lábait varrta hozzá egy nagyobb jószág hátához úgy, hogy a csonka rész vérkeringését összekapcsolta a másik állatéval. A kétfejű kutyák pár napig éltek, bár egyikük 29 napig bírta. Az állatok valamennyire képesek voltak mindkét fejükkel látni, mozogni és inni.

Az első igazi fejátültetést a clevelandi Robert White hajtotta végre rhesus majmokon 1970-ben. A gerincvelő és az agy összekapcsolását nem végezték el, de a majomfej látott, hallott és érezte az ízeket. A mesterséges lélegeztetéssel életben tartott állat teste 9 nap után lökte ki az idegen fejet. Látható, hogy csak olyan funkciók működtek és azok is nagyon rövid ideig, melyek az életben tartott fejen belüli élettani folyamatok következményei. Canavero azonban állítja, azóta annyit fejlődött a sebészeti technika, hogy belevág. Egy Cipruson tartott tavalyi TEDX show-ban is fellépett, s nagy beleéléssel sztárolta terveit.

Szerinte létfontosságú a gerincvelő tiszta és éles átmetszése, mely – ellentétben a balesetek roncsolt szövetfelszínével – lehetővé teszi az idegek összenövését. Ehhez elektromos stimulációt és a lipid természetű sejthártyák összeolvadását elősegítő polietilén-glikolt, vagy ennek kudarca esetén őssejteket használna, a fej és a donortest oxigénhiány okozta szövetkárosodását pedig hűtéssel védené ki.

Az erek és izmok összevarrását követően a mindenestől 36 óráig tartó és 150 orvos összehangolt munkáját igénylő műtétet követően a sebész a pácienst három-négy hétig kómában tartaná, miközben beültetett elektródokkal rendszeresen stimulálnák a gerincvelőt az új idegi kapcsolatok kialakulása érdekében.
Az olasz fantaszta azt állítja, a kómából felébredve páciensei képesek lesznek érezni és mozgatni arcukat, és korábbi hangjukon fognak tudni megszólalni. Ez persze még nem akkora csoda, hiszen a fenti képességek a fej önálló tevékenységei, de bízik abban is, hogy páciensei egy éven belül újra járnak majd.

Az elmúlt évek kétségtelenül nagy fejlődést hoztak a transzplantációs sebészetben. Eljutottunk a kéz transzplantációjáig, s volt, hogy egy ember két új kezet is kapott, amelyek némileg működtek is.

Többször ültettek át arcot, a svédek anyaméhet transzplantáltak, amelyből mesterséges megtermékenyítéssel gyermek is született. Nemzőképessé vált az átültetett férfi nemi szerv, belső szerveket pedig már teljes, májat, gyomrot, vékonybelet tartalmazó „csomagban” is kaphat valaki. Sőt, ha a teljes emésztőrendszer akár háromnegyedét jelentő transzplantátum nem fér bele a régi helyére, új hasfalat is remélhet a recipiens.
A korábban elképzelhetetlen sikerek miatt tehát semmire nem lehet kijelenteni, hogy lehetetlen – mondja Máthé Zoltán, a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikájának igazgatója. A nagy nemzetközi tapasztalattal bíró professzor azonban megjegyzi, hogy a központi idegrendszer összekuszált, régi típusú telefonközpont-hálózatra emlékeztető speciális „elektronikáját” csak részben ismerjük, s egyes idegszálakra lebontva még nem mindig tudjuk, melyik miért felel.

Ennek megfelelően a sok ezer egymással összeköttetésben lévő „huzal” egyesítése

még csak próba-szerencse alapon lehetséges.
A fej vagy a test oxigénnel való ellátása a műtét alatt ma már megoldható, ahogy az immunológia fejlődése miatt a kilökődés sem akkora veszély már. A magyar szakember szerint korszerű műszerekkel és immunitást gátló gyógyszerekkel minimalizálható ez a kockázat, amire az is jellemző, hogy például vesét már különböző vércsoportú emberek között is sikeresen lehet átültetni.

Külföldi kritikusok szerint sem a kilökődés a legnagyobb gond. Hanem az, hogy az idegrostok szétvágás után azonnal hegszövetet növesztenek, ami meggátolja az összetapadást.

De ha a „ragasztó” működne is, valószínűtlen, hogy a megfelelő idegrostok kapcsolódnának, ráadásul a hozzájuk illő szakaszhoz.
És ha csak néhány szál máshoz illeszkedik, mint amihez kéne, annak teljes zűrzavar lehet a következménye még akkor is, ha az agy rugalmassága az egyes agyterületek kiesése után elég nagyfokú lehet.

Canavero azonban bármiféle bizonyíték vagy előzetes kísérlet híján is meg van győződve a sikerről, bár valószínűsíti, hogy a műtétre az Egyesült Államokban nem kap engedélyt, ám az etikai megfontolások tekintetében engedékenyebb Kínában igen. Merthogy ilyen aggályokból sok van. Már maga a név sem egyértelmű, hiszen, ahogy Máthé Zoltán is megjegyzi, a műtétet inkább kéne testátültetésnek nevezni, hiszen az öntudat az agyhoz, így a fejhez kötődik, vagyis a fej kap új testet, és nem fordítva.

Továbbá:

sok transzplantált megutálta a kapott szervet, ahogy az első kézátültetett férfi sem bírta elviselni új végtagját.
Nem szedte a kilökődést gátló gyógyszereket, és ezért az idegen testrészt el kellett távolítani. Ilyen gondok a fej-, vagy inkább testátültetés esetén nagyon is elképzelhetők, bár Canavero nem véletlenül olyan izomsorvadásos páciensekre épít, mint Szpiridonov, aki minden bizonnyal jobban szeretné új testét, mint a jelenlegit.

De másféle etikai aggályok is felmerülnek. Ha valaki támogatná is, hogy agyhalottnak nyilvánítása után a testéből szívet, vesét vegyenek ki más életének megmentése céljából, nem biztos, hogy halála után a testét egy másik identitással szeretné ismét életre kelteni – mondja Sándor Judit bioetikus, a Közép-európai Egyetem tanára. A recipiens számára pedig az újabb testben való élés jelentheti a legnagyobb megpróbáltatást, ugyanis ő egy agyhalott testét kapja meg annak érdekében, hogy ismét mozogni tudjon, hogy teljes(ebb) életet éljen, mint a testtranszplantáció előtt.

404-001_4B24311EBC80A19C5CB3BD21866578B35EFC475E-nol.jpg

Sergio Canavero – a szakma őrültnek tartja
Forrás: Facebook
Az eljárás maga – Sándor Judit szerint –

a test és a tudat sajátos kapcsolatát is felveti.
A jelenlegi nyugati kultúrában nyilvánvalóan a tudatnak, a személyiségnek van elsőbbsége a test felett, de tudjuk, hogy a személyiség azért valamelyest a testhez, testképhez is kötődik, még ha nem is olyan mértékben, mint a gondolatoknak az agyhoz és ezáltal a fejhez való kapcsolódásában.

Thomas Mann Elcserélt fejek című, hindu legenda alapján íródott művében már felmerül a gondolat, amikor két összecserélt fejű és feltámasztott férfi közül kell eldönteni, melyikük a főhősnő férje, és melyiktől való leendő gyermeke. Az író is a fej primátusával oldja meg a dilemmát, a férjhez a fejet, az apasághoz a testet párosítja.

A filozófiai magasság mellett azonban ott a szervátültetésekhez kötődő fekete mélység, a zömmel az elmaradott országok kiszolgáltatottságában élőket fenyegető szervkereskedelem veszélye is,
és Sándor Judit szerint rossz még belegondolni is, mi történne, ha valaki tökéletes test után kutatna a feketepiacon...

Csatolás megtekintése 1365646
A
 
z
Nem hiszem, hogy az "énünk" a fejünkbe lakna, ahoz hozzá tartozik az egész testünk. Ahogy mi nem léteznénk ha az édesanyánk egy másik férfihez ment volna feleségül, vagy mi megbuktunk volna az elemiben...
-
Ha orvosilag minden stimmelne, és a porcikákbol összetett lény életképes lenne akkor is felmerül a kérdés mi értelme lenne egy ilyen komplikált, drága, sikerrel nem kecsegtetö mütétnek? Szerintem semmi.
-
Az immunrendszerröl jut eszembe, hogy egy gyerek kihordása egy "csoda" aminek normális esetben nem lenne szabad megtörténnie. Normális körülmények között kikéne dobja az anya szervezete az idegen testet a babyt.
-
Az emlösökben megtalálhato retrovirusok "leárnyékolják" a babyt és ezért képes 9 honapon keresztül fejlödni az anyában. Azt is mondhatnánk, hogy a virusok "hoznak létre bennünket" bennünket.
-
A gondolat nagyon megtetszett egy vallásos ismerösömnek és fölényesen megkérdezte: "Na és ki csinálta a virusokat?"
-
"Hát a sárgaságot, a gyermekbénulást, influenzát, hepatitist, himlöt, herpest, aids-t, kanyarot, skarlátot... valoszinü az ördög, az egyetlen betegségnek nem tekinthetö virust pedig a majmokkal együtt hozták létre az emlösök.[/QUOTE
Az ő fejét kellene kicserélni, vagy örökre bezárni a gumiszobába.
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

Amanda33 wrote on Fidji's profile.
Dr Bernard Spock könyvei engem is érdekelnének, ha még megvannak
Marcipanos wrote on caviking's profile.
Szia, évekkel ezelőtt a Játsszunk beszédet könyvet feltetted. Tudom, sokan kerestek ez ügyben. Tudnál segíteni, szükségem lenne rá!
Köszönöm!
get to the top 3 test új verzióját keresem. Nagyon köszönöm, ha tudtok segíteni.
Fehér József wrote on janikaaa24's profile.
Midi Sies letőlteni mert törölni fogják .

Statisztikák

Témák
36,983
Üzenet
4,512,511
Tagok
597,488
Legújabb tagunk
Valaki9183
Oldal tetejére