N.Kákarov Szilvia
Kígyóbűvölő
Itt ülök és bűvölöm azt a rohadt telefont. Már 10 perce hívnod kellett volna. Nem merek elmozdulni, mert biztosan akkor hívnál. Amilyen formám van... Nem, mégsem romlott el a vonal. Jelzés van, tehát működik. Talán mégis megpróbállak én hívni, hátha... Nem! Most az egyszer büszke leszek és nem engedek a vágyaimnak! No mindegy, még várok 10 percet. Ha addig sem hívsz, akkor... Na mit csinálok akkor? Óh, hogy gyűlöllek!
Azt mondtad, délután jelentkezel. Mikor is van délután? Már 2 órától várok. Szólalj már meg! Nézem a számokat, 28-45-36... Kitekerjem? Talán beteg vagy és nem tudsz hívni. S akkor én leszek a legaljasabb nő a világon, aki csak ül itt bambán, és nem törődik azzal, hogy talán már meg is haltál... lehet, hogy minden pillanat számít. Megmenthetném az életed!
28-45-36. Mozdul a kezem a telefon felé. Csak kitekerem a számokat, s aztán rögtön leteszem a kagylót, ha beleszólsz. Csak tudjam, hogy nincs semmi bajod. 28-45-3... Nem! Még várok egy kicsit. Nem kell tudnod, hogy nem bírom ki nélküled. Pedig igaz. Én tényleg nem bírom ki nélküled! Tegnap is, amikor azzal a hülye tyúkkal beszélgettél, szinte fizikai fájdalmat éreztem. És hogy mosolygott rád. Legszívesebben szemen köptem volna. Azokba a kancsal szemekbe kellett volna köpnöm az egész megvetésemet. Ráadásul olyan mint egy rossz falusi ribanc. Hogy a fenébe tudtál vele egyáltalán szóba állni? És mosolyogni rá. Úgy, ahogy valamikor rám mosolyogtál. Persze, az akkor volt, még az elején. De miért nem hívsz most?
Hallgat ez a nyamvadt telefon. Bánja is ő, hogy most mi van. Tényleg, most mi van? Azt mondják, szép vagyok. És vonzó. Meg intelligens. Sokan meg szeretnének kapni. Talán azt kellene, valakivel lefeküdni, és elfelejteni mindent, ami hozzád köt. De mi is az, ami hozzád köt? Na most már igazán elegem van. Ha egy perc múlva nem fogsz hívni, akkor... ! No tessék: elfogyott a cigarettám is. Le kellene ugrani venni egy csomag Westet, ha már egyszer a vesztemet érzem. De mi lesz, ha pont akkor fogsz hívni? Nézem a telefont. Hogy a francba találhattak ki ilyen közömbös jószágot?
Akkor az elején még minden olyan szép volt. Naponta többször is hívtál. Nem kellett itt rostokolnom órák hosszat. Most miért csinálod ezt? Már megint görcs rángatja a kezem. Benne vannak az ujjamban a számok: 28-45-36. Csak megpróbálom kitekerni, hogy jó-e a telefonod... 28-45... Mégsem! Valamikor írtam egy verset. Hogy is volt? - Szerelem, csalódás, banális szöveg, minek a semmibe ékelni szöget,.. Egész jó. Viszont a semmi az, ami most van. Na, én se hülyülök már meg! Állj már fel, te ütődött, és menj le cigit venni. Vagy legalább egy mobilt. Hogy ne kelljen itthon várakoznod. Hát nem? De te mindig azt állítottad, hogy neked nem kell, meg az idegeidre megy. Persze, ha most lenne a zsebedben, nem kellene itt dühöngened.
Tárcsázok... 28-45-36. Cseng! Kicseng! Nem veszed! Atyaúristen, hogy összeszorult a gyomrom. Még egyszer: 28-45-36. És megint nem veszed! Most mi van? Megkérek valakit, hogy hívjon fel, és mondja meg neked, hogy baleset ért, és meghaltam! Majd akkor megbánod, hogy elveszítettél. Zokogni fogsz, és átkozni magad, meg azt a tyúkot is, aki miatt nem hívtál fel. Mert biztos, hogy nő van a képben. Majd akkor ... Úristen, a telefon! Ez biztos te vagy!
A túrót. A Panni kérdezte, megyek-e diszkóba. Hát persze, már repülök is. Csak közben elveszítettem a szárnyaimat. Megnyirbálták már az én szárnyaimat. Meg az önérzetemet is. Szóval ez van. Ezt kell szeretni. Elmehetnék kígyóbűvölőnek. Ahogy bűvölöm itt ezt a rohadt készüléket. Legalább ne lenne ilyen hülye narancssárga színe!
... azt mondják, kár értem. Hogy nem kellene elfecsérelnem magam itt az írógép mögött. Többre vagyok hivatott. Meg van bennem valami egzotikus, és fluidum vesz körül, meg a jó ég tudja mi minden. De ezt miért az veszi észre, aki körül egyáltalán nincs fluidum? Ha egyáltalán az a fluidum, amire gondolok...
... szólalj már meg! Járkálok, mint a hülye a szobában. Megőrülök. Dehogyis őrülök, hiszen már őrült vagyok. Mert mi mást lehet mondani arra, aki 4 órája vár egy hülye telefonra? Elegem van. Hol a Panni telefonszáma? Ma este diszkóba megyek, és felszedek valami krapekot, csak hogy megnyugtassam magam, hogy nem is vagyok olyan ronda. — Szia Panni. Mégis megyek. ...hogy kivel? Senkivel. Nem, nincs partnerem. Te kivel? No nem! Ez nem igaz! Már 2 órája? Atyaúristen! Én meg mint a hülye! No nem, ilyen nincs!
... Rohadjon meg az egész világ! Hogy a Panni...! Hiszen a legjobb barátnőm...! Nem lehet igaz! De mégis, hiszen mondta, hogy már 2 órája ott vagy... és...
Cseng a telefon! Nem vagyok itthon! Meghaltam! Nem érdekel senki...
— Igen. Én. Megértettem.... hogy nem? ...hogy te csak engem?...csak engem és csak miattam?... És a Panni? ... Haver? Nálatok ezt így hívják? Te vagy a hülye! Én csak szerelmes! Igen, jól hallottad : szerelmes. Köszönöm, ez szép volt. Hát ki másba? Nem, most már semmit se szégyellek! Én is!!
