A te istenképed, Istenkereső, nagyon közel áll ahhoz, ami a védikus irodalomból ismerhető meg. A hinduizmus olyan istent vall magának, aki nincs felszerelve emberi tulajdonságokkal. Nekik olyan istenük van, amelyet - szerintem - minden gondolkodó ember képes volna elfogadni még most a XXI. században is!
Ezt az istenképet húzták le a mélybe és ruházták fel mindenféle emberi tulajdonságokkal a zsidó-keresztény egyházak, pedig ha meghagyták volna annak, ami volt, nem kellett volna annyit hátrálniuk ahogy a tudomány újabb és újabb távlatokat nyitott az emberiség előtt. Arról nem is beszélve, hogy vallásháborúk kirobbantására sem lett volna módja senkinek.
Amit te vallasz, az nagyon hasonlít ahhoz, amit Brahmanról (a világegyetemben megtalálható, minden létező dolog mögött meghúzódó örökké változatlan)és Atmanról (az önvaló változatlan alapja) vall a hindu filozófia. A legfontosabb tantétele az upanisádoknak az, hogy Brahman és Atman egy és ugyanaz. A hinduk ezt úgy mondják, hogy "Én Az vagyok!"
Ez már biztos ismerős Steve3-nak is.
A Srímad-Bhágavatam 2.4.8 (a vers magyarázata):
„Számtalan univerzum van, s összességük a teremtett anyagi világ. A teremtésnek ez a része a teljes teremtésnek csupán töredéke: az anyagi világ csak egy rész. Ha az anyagi világ a Legfelsőbb Úr energiája egynegyedének megnyilvánulása, akkor a fennmaradó háromnegyed rész a vaikuntha-dzsagat, vagyis a lelki világ, amelyet a Bhagavad-gítá örök világnak nevez. Az anyagi világban az Úr teremt, azután újra visszavonja a teremtést. Ez a működés azonban csak az anyagi világban érvényesül, mert teremtésének másik, nagyobb része, a Vaikuntha világ nem teremtődik és nem is semmisül meg, másképp nem lehetne öröknek hívni.”
„Az Úrnak ez az (anyagi) energiája azonban még nem minden. Belső energiája is van, amely egy másik világot jelent, a Vaikunthalokák világát, ahol nyoma sincs a tudatlanságnak, a szenvedélynek, az illúziónak, nincsen múlt, jelen és jövő. Előfordulhat, hogy szegényes tudásával az ember képtelen felfogni a Vaikuntha világ létét, de ez nem jelenti azt, hogy nem létezik."
Amikor az ember átrágja magát ezeken a könyveken, akkor elcsodálkozik azon, honnan ismerhették a világmindenséget azok, akik írták ezeket a könyveket Indiában? Mi itt Európában bunkós botokkal püföltük egymást, ők pedig az ősrobbanásról és általunk sötét anyagnak és sötét energiának elnevezett ismeretlen szubsztanciákról írtak a könyveikben.
A te istenképed nekem sem a szívem, csücske, őszintén szólva. A te istened a Materializmus és én nagyon remélem, hogy a világ annál sokkal több, mint amennyit hiszel róla. Én megelégszem azzal az istenképpel amit több ezer évvel ezelőtt, jóval a Biblia születése előtt vallottak azok a titokzatos bölcs emberek, akik mindent tudtak a világról. Az ő istenük nem kényszerül arra, hogy hátráljon a tudomány, vagy mondjuk az űrszondák elől...
Kedves Kyra!
Minden mondatoddal mélyen egyetértek, kivéve az elsőt, mert Istenkereső Folyamatosan Változó Selejt valója, olyan távol van a Brahman-tól, mint Makó, Jeruzsálemtől, ahogy azt végül Te is megfogalmazod az utolsó bekezdésedben. Hasonlóságról itt szó nem lehet. Istenkereső Istene egy elmeszülemény, ráadásul nem is valami briliáns (és milyen vicces, hogy ami ellen a legjobban ágál, az emberek által teremtett Istenkép ellen, azt Ő maga teremti meg), a Brahman pedig a Valóság, maga az abszolutum.
A kettőt egy napon se lehet említeni.
