Bucsuzunk tagunktol,baratainktol akik elmentek .......

utas953

Állandó Tag
Állandó Tag
Sajnalattal közlöm veletek geckomnak (Marton Istvan) mai nap elhunyt (75 evesen). Ö volt a legkedvesebb baratom, papam, en pedig az egyetlene voltam neki (nevelö fia), sajnos nem lehettem mindig vele de hala nektek sok boldog pillanatai voltak, ö egy romantikus abrandozo öreg farkas volt. Ket eve volt "stroke"-ja aztan parkinzonba szenvedett, en mindig mellette voltam, nagyon fog hianyozni... Puszil titeket a menyböl örökke geckomnak. En beceztem öt gecko-nak, ö pedig vercse-nek becezett engem mert sokat "röpködtem" nyugatra, föleg Londonba. Itt elbucsuzunk töletek kedves barataink
Gecko & Vercse (a kutyus a kepen meg Aga aki 4 eve elhunyt, nagyon imadtuk)
Ps. Elnezest kerek hogy nem talaltam topic-ot ahol jobban illene az irasom.
Őszinte részvétem!
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Szomorúan tudatom, hogy egyik tagunk Káliné Szabó Erzsébet
70330648_2380255252245923_8791126584019910656_n.jpg

ma dél körül, hirtelen és örökre eltávozott. Tervei, álmai így nem valósulhatnak már meg. Részvétemet fejeztem ki a CanadaHun tagjainak és a magam nevében fiának Ferencnek, menyének Marikának. Nekem közvetlen szomszédom is volt, jó barátságban voltunk. Most augusztusban töltötte a 67. évét.

images
 

tejbe-vajba

Állandó Tag
Állandó Tag
Őszinte részvétem minden gyászolónak.
Pontosan tudom mit éreztek, ugyanis a feleségem 9-nappal ezelőtt távozott az élők sorából. Kicsit több mint 44-évig voltunk házasok.
 

obsitos

Állandó Tag
Állandó Tag
Tíznél több éve jártam nálatok utoljára, kerestem Efikét. Szomorúan veszem tudomásul a hírt. De majd pótoljuk ezt a kézfogást, talán nemsokára. :(
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Közeleg az év az napja, amikor többen temetőkbe visznek virágot, gyertya lángját lobbantják fel, s emlékeznek. Igen, a "voltakra", akiket elveszítettek, de a szivükben örökké élni fog. Többen úgy hitték, így is remélték, de az élet bedarálta őket a napi megoldatlan problémáival, gondjaival... S, az emlékezés csak egy-két napra szorítkozott és szorítkozik. Nem rosszból, az élet már csak ilyen, forgandó és sodor minket, úgy is írhatnám az ár visz, sőt hömpölyög velünk együtt.
Többen nem megyünk, otthon gyújtunk gyertyát és szeretettel, köszönettel emlékezünk, hogy nemcsak voltak, de vannak, maradtak a szívünkben, az emlékeinkben. Ragadjuk meg az emlékek szépségét, s köszönjük meg sorsunknak, hogy nekünk ők megadatottak, s így velünk maradtak.
Immár mindörökre, nemcsak a génjeinkben, de a szívünkben és kitörölhetetlenül.
Nemcsak ilyenkor, máskor is gondolok mindazokra, akiknek bármit is köszönhetek, nemcsak közeli hozzátartozóimra, barátaimra, de néhány művészre, akik "ajándékokkal' halmoztak el a szépség, az élmény megélésének ajándékával. Köszönet ezért, s nincs feledés!
1635509509117.png
 
Oldal tetejére