No igen, nem a régi fekete-fehér magyar film történetét írom le , de a sajátomat.
Miért is teszem?
Mindenképpen okulásul.
*
Glaukóma miatt az elmúlt év novemberében megoperálták mindkét szemem.
Miért voltam buta és önfejű ?
Hiába éreztem már az ezt megelőző évben, hogy valami nem stimmel a jobb szememben.
Miért?
Úgy éreztem, mintha vízfüggönyön keresztül látnék a "nagy világba".
Gondoltam, áh' ez csak egy szürke hályog, majd, ha "beérik", mert ugye, ezt én tudtam(?) nem tudhattam, hiszen orvos nem vagyok. Áh' gondoltam, akkor majd elmegyek a halaszthatatlan műtétre.
Így odáztam el és toltam magam előtt, az időpontot amikor is, szakorvost keressek fel.
Addig viszont várok. Önhatalmúlag és botor módon, így döntöttem. Ez a butaságom története.
Nosza, tavaly augusztusban már sűrűsödött a szemem előtt az a bizonyos "vízfüggöny", melyen keresztül erősen behatárolódott a látásom.
Ez a jobb szememre vonatkozik.
A bal szememmel semmi, de semmi bajom nem volt.
Felkerestem a budapesti Mária utcai Szemklinikát.
Megállapították a Glaukómát.
Első körben a bal szememben még a szemorvos sem talált eltérést. Azt viszont tudatosította bennem, hogy bizony, bizony itt nem kerülhető el a műtét elvégzése, mert elveszíthetem a látásomat.
Nem dobáltam magam a földhöz fene nagy örömömben.
Tudomásul vettem az elkerülhetetlen tényt.
A klinikáról hazatérve, belenéztem a YouTube-ba. No ott találkoztam Hofi Géza egyik jelenetével, amiben elmesélte, hogyan és miképpen történt a szemoperációja.
Videót itt "tálalom" :
Ezt megnézve így éreztem magam:
Amikor a visszarendelésre elmentem, rákérdeztem az orvosra, hogy lesz-e injekció?
Az orvos értetlenkedve visszakérdezte, honnan veszem ezt az infót?
Válaszoltam, hogy a YouTube-ról.
Erre az orvos így reagált:
Ezek után felvilágosított, hogy a Glaukómát másként "műtik". Semmi injekció, szemcseppekkel érzéstelenítenek, ami nem fáj, nem kellemetlen. Majd bele kell nézni a megszokott gépbe, amit már ismerünk a szemészeti rendelőből. No és ott van a lézer, s amikor az orvos azt mondja, akkor még levegőt sem szabad venni.
Megértettem.
Sőt azt is, hogy időközben, igaz, nem érzékeltem a Glaukóma "támadását" a bal szememre, de ott is megtörtént a baj .
Azt a szemem is ily módon megműtötték, lézerrel. De nem is beszélhetek itt műtétről, mert nem volt semmi kés, sem szúrás, sem varrás. Semmi, de semmi kényelmetlenség.
A jobb szememet ily módon megmentették. A látásromlást megállították.
A bal szememnél viszont azért kellett a beavatkozást elvégezni, mert csak hónapok kérdése és komoly panaszokat éreztem volna. Ezért történt egy ülésben a lézeres "műtét".
Ez az én személyes dolgom, miért is hoztam ide?
Nem okításul, erről szó sincs. Csak és kizárólag azért, hogy ha bármiféle egészségügyi panaszunk van, ne halogassuk. Menjünk el szakorvoshoz és végeztessük el a vizsgálatot.
S, ha kell, zokszó nélkül fogadjuk el az orvos döntését. Bármi légyen is az.
S, most mi van velem?
A bal szememmel u.úgy látok, mint annak előtte, igen. Ennél a szememnél már a legelején elcsípte az orvos ezt az betegséget.
A jobb szememnél - megálllította a kórságot - így nem vakultam meg. A fehér foltok, a látóteremben bizonyos mértékig megmaradtak. Tanulságul, ha IDŐBEN elmentem volna akkor megmaradt volna a látásom 100 %-kig. Így vannak foltok, de még így is látok. S, ezért hálás vagyok orvosnak, sorsomnak, hogy sikerült a beavatkozás.
A szemünk világával nem szabad játszogatnunk, s főképpen ne képzeljük magunkat szakorvosnak, bármennyire is képezzük magunkat a YouTube-on.
Hiába hallgatjuk ismerőseink, barátaink "élmény beszámolóját" bármiféle bajról, beavatkozásról, gyógyulásról.
Jegyezzük meg, hogy a baj megállapítása nem a mi dolgunk.
No igen, ez és itt, a butaságom története.
Miért is teszem?
Mindenképpen okulásul.
*
Glaukóma miatt az elmúlt év novemberében megoperálták mindkét szemem.
Miért voltam buta és önfejű ?
Hiába éreztem már az ezt megelőző évben, hogy valami nem stimmel a jobb szememben.
Miért?
Úgy éreztem, mintha vízfüggönyön keresztül látnék a "nagy világba".
Gondoltam, áh' ez csak egy szürke hályog, majd, ha "beérik", mert ugye, ezt én tudtam(?) nem tudhattam, hiszen orvos nem vagyok. Áh' gondoltam, akkor majd elmegyek a halaszthatatlan műtétre.
Így odáztam el és toltam magam előtt, az időpontot amikor is, szakorvost keressek fel.
Addig viszont várok. Önhatalmúlag és botor módon, így döntöttem. Ez a butaságom története.
Nosza, tavaly augusztusban már sűrűsödött a szemem előtt az a bizonyos "vízfüggöny", melyen keresztül erősen behatárolódott a látásom.
Ez a jobb szememre vonatkozik.
A bal szememmel semmi, de semmi bajom nem volt.
Felkerestem a budapesti Mária utcai Szemklinikát.
Megállapították a Glaukómát.
Első körben a bal szememben még a szemorvos sem talált eltérést. Azt viszont tudatosította bennem, hogy bizony, bizony itt nem kerülhető el a műtét elvégzése, mert elveszíthetem a látásomat.
Nem dobáltam magam a földhöz fene nagy örömömben.
Tudomásul vettem az elkerülhetetlen tényt.
A klinikáról hazatérve, belenéztem a YouTube-ba. No ott találkoztam Hofi Géza egyik jelenetével, amiben elmesélte, hogyan és miképpen történt a szemoperációja.
Videót itt "tálalom" :
Ezt megnézve így éreztem magam:
Amikor a visszarendelésre elmentem, rákérdeztem az orvosra, hogy lesz-e injekció?
Az orvos értetlenkedve visszakérdezte, honnan veszem ezt az infót?
Válaszoltam, hogy a YouTube-ról.
Erre az orvos így reagált:
Ezek után felvilágosított, hogy a Glaukómát másként "műtik". Semmi injekció, szemcseppekkel érzéstelenítenek, ami nem fáj, nem kellemetlen. Majd bele kell nézni a megszokott gépbe, amit már ismerünk a szemészeti rendelőből. No és ott van a lézer, s amikor az orvos azt mondja, akkor még levegőt sem szabad venni.
Megértettem.
Sőt azt is, hogy időközben, igaz, nem érzékeltem a Glaukóma "támadását" a bal szememre, de ott is megtörtént a baj .
Azt a szemem is ily módon megműtötték, lézerrel. De nem is beszélhetek itt műtétről, mert nem volt semmi kés, sem szúrás, sem varrás. Semmi, de semmi kényelmetlenség.
A jobb szememet ily módon megmentették. A látásromlást megállították.
A bal szememnél viszont azért kellett a beavatkozást elvégezni, mert csak hónapok kérdése és komoly panaszokat éreztem volna. Ezért történt egy ülésben a lézeres "műtét".
Ez az én személyes dolgom, miért is hoztam ide?
Nem okításul, erről szó sincs. Csak és kizárólag azért, hogy ha bármiféle egészségügyi panaszunk van, ne halogassuk. Menjünk el szakorvoshoz és végeztessük el a vizsgálatot.
S, ha kell, zokszó nélkül fogadjuk el az orvos döntését. Bármi légyen is az.
S, most mi van velem?
A bal szememmel u.úgy látok, mint annak előtte, igen. Ennél a szememnél már a legelején elcsípte az orvos ezt az betegséget.
A jobb szememnél - megálllította a kórságot - így nem vakultam meg. A fehér foltok, a látóteremben bizonyos mértékig megmaradtak. Tanulságul, ha IDŐBEN elmentem volna akkor megmaradt volna a látásom 100 %-kig. Így vannak foltok, de még így is látok. S, ezért hálás vagyok orvosnak, sorsomnak, hogy sikerült a beavatkozás.
A szemünk világával nem szabad játszogatnunk, s főképpen ne képzeljük magunkat szakorvosnak, bármennyire is képezzük magunkat a YouTube-on.
Hiába hallgatjuk ismerőseink, barátaink "élmény beszámolóját" bármiféle bajról, beavatkozásról, gyógyulásról.
Jegyezzük meg, hogy a baj megállapítása nem a mi dolgunk.
No igen, ez és itt, a butaságom története.