Én dohányos vagyok, de zárt térben nem gyujtok rá, még étteremben sem, csak a kerthelyiségben. Köztéren nem támogatom a dohányzás betiltását, mert a szabad levegön nem, vagy csak akkor szivhatják be a füstöt,ha szorosan mellém állnak.
Én tíz évig dohányoztam (tolerancia nélkül)
Már három éve nem dohányzom, és meg kell mondjam... ki nem állhatom, ha a közelemben rágyújtanak. Persze ha valaki sétál messze másoktól gyújtson rá, de a városunk igen zsúfolt ahhoz, hogy be lehessen tiltani... jah én Pösti vagyok botsi... Gondolok egy tömött buszmágállóra, milyen zavaró, hogy valaki melletted rágyújt, írtó büdös. De persze a halálhoz mindenkinek joga van, a döntéshez is, hogy előbb vagy utóbb.
Én 5éve szívom a füstöt, és bárki bármit is gondol szeretem.Az egész folyamatot, a meggyújtástól kezdve az elnyomásáig és egyelőre nem akarok leszokni.
tavaly márciusban fejeztem be végérvényesen - szerintem semmi más nem kell hozzá, csak akarat
rudolph13: a nagyapám 70 évesen tette le a cigit - nem is cigi volt az, hisz még szinte azt a jó régi kapadohányt szívták akkor, de ő ráadásul úgy, hogy még éjszaka is felkelt rágyújtani, 94 évesen egy "szimpla" agyvérzésen kívül más baja nem volt
persze, tudom a cigi is a rizikófaktorok között van, de - nem kizárólag a nagyapámmal kapcsolatban tudom mondani - szervezet-, öröklődés- meg a jó ég tudja még mi minden kell ahhoz, hogy valaki megbetegszik vagy nem
ami sajna még igazi motiváció lehet: az a pénz...hogy mennyi minden egyebet lehet venni azért az összegért, amibe egy havi elfüstölés kerül
amikor még én is bőszen fújtam, akkor is gondolkodtam ilyeneken, de míg tényleg nem döntöttem el, hogy márpedig végeztem, addig hiába
A szenvedélybetegség főleg a pszichés részétől durva, a fizikai pár hét alatt megszüntethető egyszerű absztinenciával. De a pszichikai egy életre megmarad.
én is cigizek, és inkább attól félek, hogy évek múlva is meg kell majd küzdenem a gondolattal, hogy de jól esne... Még akkor is, ha ez egyre könnyebben megy majd.