Cikk: Kakasos nyalóka, ragacsos vattacukor – május elseje gyerekszemmel

Kattints ide az oldal olvasásához: http://canadahun.com/content.php?351-Kakasos-nyal%C3%B3ka-ragacsos-vattacukor-%E2%80%93-m%C3%A1jus-elseje-gyerekszemmel

Hmmm, május elseje... az egyik kimondottan emlékezetessé vált számomra. A gyülekező hely jó messzi esett a fő felvonulási helyszíntől, de már ott példás rendbe fel kellett sorakozni, no eddig rendben is lett volna, de már vagy 2 órával (!) előtte és 15 percenként jött egy szervező, mindig egy másik persze és hol jobbra kellett igazodnunk pár méternyit, hol balra, hol előre, hol hátra...tolongás lökdösődés, egymás lábára lépés keretében, mindezt szakadó esőben. Nagyon dühös lettem, mintha nem lett volna tökéletesen mindegy, hisz senki se látta, hogy honnan indulunk konkrétan, mert az éljenző tömeg :S pár utcányira a Széchenyi téren várt minket, a különböző szocialista brigádok, intézmények, iskolák felvonulóit... várt a frászt...igazándiból mindenki azt várta, hogy vége legyen ennek a majomparádénak:hogy a beszédek, majd a felvonulók sora után végre az addig lezárt hídon át lehessen sétálni Újszegedre, a Népligetbe, ahol a Laci konyhák kínálata, sör, édességek, kirakodóvásárok, vidámparki szórakozások várták a kilátogatókat...

Egy muris emlékkép: a fentebb említett Laci konyhákban sokszor lehetett kapni nem túl friss és jó minőségű ételeket, aminek, és az elfogyasztott sör mennyiségének köszönhetően fel kellett keresni egy bizonyos helyet. Igen ám, de akkoriban nemigen helyeztek ki se Toitoi se más mobil wc-ket, az emberáradat így bokrokat keresett fel többnyire...(ősember filing).
Egyik ismerősünk, aki egy nagyon nyugodt, és nem kimondottan gyors léptű ember, a kiszemelt bokorhoz érve, egy villámgyors félköríves perdületet tett hirtelen, ugyanis nem látott mást, mint egy pórul járt mamika csupasz hátsóját és egy méternyi sugárban spriccelő tápcsatornán átszaladó tartalmat amitől meg kellett óvnia galambszürke öltönyét (merthogy akkoriban öltönyben kiöltözve mentek legtöbben)... mondanom se kell baráti körben micsoda derültséget okozott ez a sztori...

Nekem "felejthetetlen" emlék a felfújható strandlabdás bemutató, amit több ezer középiskolással együtt kellett prezentálnunk a Dózsa György úton. Addig nem is volt semmi gond, amíg csak emelgetni kellett föl-le, jobbra-balra a zene ütemére a labdát, csakhogy eljött a pillanat, amikor fel kellett dobni. Na és erősen fújt a szél...
El lehet képzelni, mi lett a hónapokon át gondosan begyakorolt (minden tornaórán) díszbemutatóból. Mindenki kusza összevisszaságban, fejvesztve futkosott a labdája után. Közvetítette a tévé is...

Na és az élőképes bemutatóra emlékszik valaki? Kaptunk egy kb. 50x50 cm-es textiltáblát, aminek egyik fele fehér volt, a másik meg piros. Egy kóddal jelezték, mikor a piros, mikor a fehér felét kell felmutatni, hogy a tribünön álló kedves vezetők számára kirajzolódjon egy óriási mozaikkép.
Csakhogy szakadt az eső.
Na és a nem túl színtartó textília mindkét oldala egykettőre rózsaszínű lett.

Szerencsére az élőképes látványossággal hamar felhagytak, mert a hónapokon át tartó előzetes gyakorlás ellenére is eltévesztették egyes diákok a kódokat (vagy el akarták téveszteni) és Lenin, Marx és más szentek homlokán vagy szakállán élénk kék-zöld, piros és egyéb foltok éktelenkedtek. És akkor már színesek voltak a tévék...

megszűnt a kötelező felvonulás, az ingyen virsli. Talán jobb is így

Nekünk, fiúknak, piros zászlókkal kellett bohóckodni, a lányoknak meg, azt hiszem, kendővel....

Ebben az új Rákosi-korszakban lehet hogy megint bevezetik.

Nem tudom a cikk írója miért haragszik a május elsejékre. Legalább akkor ihatott kólát, mert máskor nemigen lehetett kapni. Én speciel a traubit szerettem és a meggymárkát. Nálunk nem adtak soha száraz pogácsát, hanem virsli és kenyér volt, meg pacalpörkölt. Ma is ugyanolyan kakasos nyalókát és ragadós vattacukrot kapni, ami cukorból lévén most is jól olvad a kézben. A különbség szerintem csak annyi, hogy most nem kell felvonulni, de a politikai agymosásról sajnos most sem tudnak lemondani a majális alatt.

Kakasos nyalóka, ragacsos vattacukorka, török méz, kenyérlángos, cola, sör stb - ma sem tudnak mást kitalálni csak most nem a május 1.-e felvonuláson kaphatók e finomságok, hanem a kirakodó vásárokon ...

Ez jó.

a vattacukor minden fesztiválhoz hozzátartozik...

A pepsis üveg azért volt karcos, mert "újratölthető"=>"visszaváltható" volt. Az üveg, akár 100-150-szer is újra tölthető. Ó, azok a régi szép idők.. (amikor az üdítős palackokat gondosan visszaváltottuk, nem pedig az árokba dobtuk egyszeri használat után).