Csak ha akarsz velem beszélgetni

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

Gyertyafény

Kormányos_Silvertag
Kormányos
Köszöntök Mindenkit!
Igy a "partvonalról," hogy stilusos legyek, (mivel uj vagyok még itt és köszönöm, ha befogadtok) Puskás valóban a sporttörténelem egyik nagy alakja. A sors útjai kifürkészhetetlenek, ahogy mondani szokták, lehet, ha nem kerül anno annak idején a Milán csapatához, nem szerez ilyen világhirt se önmagának, se az országnak. Úgy tudom, hogy még ma is a Real gólkirálya, és most talán Ronaldó az, aki a gólok számosságába közelit hozzá. Javitsatok ki, ha tévedek,(van esélye a tévedésemnek)

Más. Pufi fogadd őszinte gratulációmat, én nagyra értékelem a müvészeteket, annak minden ágát, úgyanúgy akik mindezeket tolmácsolják. Sajnálom, hogy nem láthattalak, tapsoltam volna
 

Pufi

Állandó Tag
Állandó Tag
egy közlemény

Magyarországi lakóhely szükséges a gyermekgondozási segélyhez – „Gyermekgondozási segélyt csak magyarországi állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár kaphat - közölte a magyarországi nemzetpolitikai államtitkárság csütörtökön. A családok támogatásáról szóló törvény szerint az ellátásokra - köztük a gyermekgondozási segélyre jogosultság - megszerzéséhez magyarországi lakóhelyre van szükség” - olvasható a nemzetpolitikai államtitkárság közleményében. Az államtitkárság azt követően adott ki tájékoztatót, hogy a napokban, több sajtóorgánumban is megjelent: Kiss István, az erdélyi Magyar Polgári Párt (MPP) alelnöke szerint a magyar kormánynak gyereknevelési támogatást kellene ezentúl biztosítania azoknak is, akik könnyített honosítási eljárással szerzik meg a magyar állampolgárságot (Bumm.sk)
-------------------------------------------------------------------
Ha valami elindul nálunk magyaroknál, azonnal megjelennek ezek az irreális követelődzések. Ha ma Magyarország jó gazdasági helyzetben lenne még csak érteném a dolgot. De amikor a szegénység nagy, a lakósság ellátása gondot okoz, akkor ilyen követeléseket támasztani a ó hazával szemben, már-már közel jár a gátlástalansághoz. Ugye érdekes végignézni a folyamatokat. Adjunk állampolgárságot azonak is akik nem laknak Magyarországon, azaz semmiféle felelőség vállalásuk nincs. Nem fizetnek adót, járulékokat stb... Mára azonban már nem kell Magyarországon élni és pillanatokon belül meglesz a szavazati jog is. Eddig is volt támogatás, nem is akármilyen. Itt az én studióban mondta el a kolozsvári Sapienta Egyetem igazgató professzora, hogy az egész egyetemet a magyar állam fizeti. De emellett a szinházak (7), a TV Studiók (vagy 6) szintén óhazai budgetből megy. Tudom, hogy fontos nekünk az a másfél millió magyar aki Erdélyben él, de ezen az alapon a világ magyarsága ugyanolyan fontos kellene, hogy legyen, de erről szó sincs. Nem tudom kinek, de talan ilyen Kiss Istvánoknak kellene valami elmondani, hogy a kapzsiság, az alap nélküli követelődzések, nem szereznek sok barátot az határontúli magyarságnak.
 

Gyertyafény

Kormányos_Silvertag
Kormányos
Kedves Pufi, megtisztelő rám nézve ez a kedves fogadtatás.Érdeklődéssel olvasom, azokat az eseményeket, amik Veled történtek, vagy amelyeknek részese voltál. Szivesen olvasok többet is, ha irsz. Olyan tanulságosak. Számomra mindenképp.

Az utolsó bejegyzéssel pedig teljesen egyetértek. Örülök, hogy olvashattam
 

Pufi

Állandó Tag
Állandó Tag
Gyertyafénynek

Tudod 36 éve élek itt, ami már több mint az eddigi életem fele, de egy pillanatig sem szakadtam el szülőhazámtól s attól szugerációtól ami szinházhoz, művészetekhez köt. Egy nagy tanulságot azonban nehezen dolgoztam fel. Nekem 3 féle ember van. 1 Aki értékeli amit csináltam, a másik aki irigy és tehetetlenségében ellenséges, és vannak a közömbösek. Bár őket is 2 csoportba lehet osztani, az egyik akik inkább műveletlenek, a másik aki a community kicsinyessége, miatt nem teszi ki magát a primitiv támadásoknak. Pontosan lemérhető kanadai magyar életem folyamán, hogy a fenti megállapitások abszolute realisak.
Amikor idejöttem volt egy Magyar Szinház, ami csak annyiban hasonlitott a hazai szinházakhoz, hogy itt is felment a függöny. De fontos volt még akkor is ha 3 vagy 4 produkció került bemutatásra. Kertész Sándor, aklétrehozta 56 után, aki igazgatta szinész volt otthon is. Jelentkeztem nála, mert hiányzott a szinház. Sok jü szerepet kaptam és amikor 1987-ben a kisöreg 30 év után becsukta a szinházat én ősszel megnyitottam az én szinházamat. 15 évig csináltam. Jártunk otthon a Pillantás a hidról cimű Miller drámával. Voltunk Erdélyben, Szlovákiában és szülővárosomban Zalaegerszegen is. A magyar szinháztörténetben ez volt eddig az egyetlen alkalom, amikor Amerikából egy magyar anyanyelvű szinház megjelent.
Már többször leirtam mindezt, de most Neked szánom Gyertyafény a kedvességedért, hogy tudjad kivel levelezel.
Annyit még el kell mondanom, hogy az én szinházam úgy müködött, hogy mindig hazai művészekkel volt megerősitve. Fantasztikus hatása volt és a nézőtéren 600-tól 1200-ig ültek a nézők.
Emellet volt 2 újságom, egy ideig rádió műsorom és többször volt TV műsorom. Ma is TV műsorom van. Ha megakarod nézni üsd be www.kmtv.ca honlapot ott megtalálod mit csinálunk.
Köszi mégegyszer a kedves soraidat.
 

Gyertyafény

Kormányos_Silvertag
Kormányos
Pufinak!

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Kedves Pufi!
Nagyon köszönöm a választ.El vagyok ragadtatva azoktól a dolgoktól, amiket megtettél. Lenyűgöz az az energia, amivel létrehoztad és működtetted a szinházat, s most ezt a tv-adót. Megnéztem , igazán nagyszerü. Állandó néző leszek én ott. A szellemiséged és a tapasztalataid nagy segitségemre vannak. Köszönöm , hogy lehetőséget kaptam, hogy tanulhatok az élményeidből, a magyar kultúra iránti elkötelezettségedből.
Itthon – mondjuk csak az én „szemüvegemen” keresztül nézve- financiális okok végett egyre több ember szorul ki a valódi kultúra élvezetőböl,. Sajnos, hogy igy van, de akárhogy is van, én úgy gondolom, hogy igazából mégis a művészetek azok, amelyek hosszútávon fennmaradnak
S mivel tisztelője vagyok minden művészeti ágnak, s ezért hogy kifejezzem ezt az érzésemet, készitettem egy honlapot, amelyben szeretném mindezt közvetiteni. Ha nem tartod tolakodónak a kérésemet, igazán boldoggá tennél, ha ránéznél.. Még kezdő vagyok magam is , a honlapom is, a net világában is. Kérlek hogy ne a hiányosságokat nézd hanem az esetleges pozitivumokat. A honlap linkjét megtalálod a profil oldalamon. A kapcsolat-résznél. Nagyon fontos nekem a véleményed. Ha időd engedi és megirod privátba, nagyon megköszönöm
Irtad, hogy az embereket, milyennek láttad az évek során.Emberismeretből nem valószinű, hogy jelesre vizsgáznék, de a „csoportositást” nagyon megjegyeztem. Valahogy, mintha helyettem mondtad volna. Fenntartom továbbra is, hogy, ha megtisztelsz azzal, hogy elmeséled az élményed,szinházról , életről, művészekről,előadásokról stb.- ha Te is úgy gondolod, -én hűséges olvasód leszek. Roppantúl érdekel és sokat tanulok belőlük., s mindemellett egy olyan időszak eseményei, amelyeket nem volt módunk néhányunknak megismerni úgy emberi,közösségi, és művészeti szempontból egyaránt. ( Bocsánat, hogy ilyen sokat irtam)
 

Pufi

Állandó Tag
Állandó Tag
Ma avagy tegnap?

Nagyon szeretem Örkény nagy mondását, hogy ,,A történelem a jelenben zajlik, csak múlidőben ragozzuk!,, Milyen igaz. A harmadik szezonját kezdte az általam alapitott Torontói Magyar Szinház, amikor az éppen ,,soros,, operettet kezdtük próbálni, inkább anyagi, mint művészeti okokból. S ezen a bizonyos próbán megjelent egy kissé görbelábú, hosszúhajú újkanadás, hogy szeretne beszállni a hajóba. Otthon ugyan amatőr szinjátszó volt, de profi szinház műszakijaként a ,,nagy-szinpadon,, is megfordult.

Megörültem neki, hisz a lelkes és különösen lelkes fiatalok jelentkezése mindenkit örömmel tölt el, aki arra az őrültségre adja fejét, hogy szinházat csináljon egy idegen nyelvtenger közepén. Volt ennek a munkának bizsergető ereje és volt egy fontos szerepe az anyanyelv, a hazai kultúra megőrzése terén. S ez még akkor is igy van ha időnként operettekben ölt testet a szándék. Szóval ide érkezett a fiu, ebbe az atmoszférába. S mit ad Isten, ahogy megszólalt, nem volt könnyű észrevenni, hogy nem ügyetlen a jövevény. Gyorsan ment előre a mi kis karrier létránkon. Örültem a sikerének hisz az ő sikere a szinház sikere is. Kapta a szerepeket, egyre nagyobbakat és pár év alatt már lehetett vele számolni naturbus, táncos-komikus és prózai szerepekben. Kollégái azonban nem voltak olyan lelkesek mint jómagam és egyre többen figyelmeztettek: Nem látod? – Nem hallod miket mond rólad? – Én nem megyek vele egy szinpadra... stb... Mit gondolhattam? ,,Szakmai,, irigység. Szakmai? – ne röhögtess, ott azért nem tartunk. De igen, mert én komolyan vettem azt amit csináltunk.


Amikor visszajöttünk Erdélyből, tele tervvel, s akkor kisbarátom már nyomtatta a plakátot, meghivót és széttúrta a szinházat. Talán még mint érdekesség annyi idetartozik, hogy azzal az úrral egyetembe, aki éppen nem akart vele egy szinpadra menni. De most mentek. Egy azaz egy előadást megélt tiszavirágéletű vállalkozásuk és azóta nincs szinház. Illetve volt pár kisérlet, de valójában ott meghalt. Kisbarátunk azóta népnevelő lett. Reggel, délben, este a kultúráról szaval. Igaza van valakinek kell is. Sőt ma már több ennél, kiemelkedőbb a hétköznapból. Ma már van karizmája. Egyenesen letol ha nem látogatod a barátait. S ez nem könnyű. Nem könnyű, mert itt jön be Örkény örök igazsága: a történelem a jelen időben zajlik, csak múlt időben ragozzuk. A szemétséget lehet e még ragozni?:!::!::!::!::!:
 

Zsolti08

Kitiltott (BANned)
Én csak annyit tennék hozza,hogy szólni kellene a színésznek az előadás véget ért a vissza tapsolas is megvolt.A szinhaz kiürült most mar ideje haza menni békében.

Bocsánat amiért beleszoltam nagyon tetszenek a történetek.

Tisztelettel
Zsolti
 

Gyertyafény

Kormányos_Silvertag
Kormányos
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Úgy elgondolkodtam ezen az kis történeten , és az emberi tulajdonságokon. Tipikus példája volt, hogy hogyan kell másnak a hátán, más eredményeire támaszkodva egyéni érdekeket érvényre juttatni, nem törődve semmivel. és ezzel szétverni valamit, ami jól működött. A szemétségnek és az önhittségnek valóban nincsenek határai. Olyan szomorú azért hogy igy van. Az Örkény idézet valóban nagyon találó.Ez az eseménysor is alátámasztja. Olyan továbbgondolkodásra késztetett ez a történet, s az ember elgondolkodik, hogy hányszor is találkozunk hasonló dolgokkal napjainkban is. Nagyon örülök, hogy olvashattam. Köszönöm
 

Pufi

Állandó Tag
Állandó Tag
Csak Nektek

Könnyezem, vagy csak füst szállt a szemembe... nem tudom....



Egy ideje szemorvoshoz is járok. Sajnos lassan minden romlik, kopik, remélem a memóriám nem. Bár ki tudja? Igen volt egy retina, majd egy katarak operációm, a jobb szememen és bizony néha-néha alig látok. Szar érzés. Homályos a világ, nincsennek konturjai, hamvassága eltünt avagy csak én nem látom. S néha könnyezik a szemem. A napokban egy könnycsepp esett a keyboardomra. Milyen érdekes, valaha a szerelmes levelekre szokott könnycsepp esni és elmaszolta a tintát. A keyboardot nem tudja elmaszatolni, legfeljebb tisztább lesz.
De mi a nyavalya történt velem, hogy csak úgy kicsöppent egy könnycsepp? Szentimentális öregúr lettem? Már a humorom is cserben hagy? Talán nem, de ez nem humor, ez a szomorúság könnye volt.
Van egy bohóc gyüjteményem és a könyvespolcomról már egy fióknyi könyvet kiszoritottak a bohócok. Velük néha elbeszélgetek, sőt most átköltöztetem őket a dolgozószobámból a studióba, költséget nem kimélve polcot vettem nekik. A zöme zenebohóc, valamilyen hangszerrel. S milyen érdekes majdnem mindegyiknek olyan szomorú arca van. Talán az a kis kéksapkás mosolyog egyedül aki teljesen olyan mint kedvenc ruszki bohócom Popov. Popovval a budapesti arénában találkoztam és betegre nevettem magam rajta. Fantasztikus szemei voltak. Huncut szemei. S egyszer láttam, hogy könnyezett. Talán én is ezért könnyeztem mert Popov.... hülyeség, nincs nekünk annyira erős rokonságunk. Persze egy pillanatig sem tiltakoznék. Akkor mi bajom?
Már korábban irtam, hogy mennyire zavar, hogy életem legnagyobb átélt, megélt élménye az 56-os forradalom - amiről eddig szentűl azt hittem csak az enyém - most meghurcoltatik. Csúnyán meghurcoltatik. Megmászatik. Mint a csúszó-mászók hemzsegnek alatta fölötte mellette és viszik, kitagadnak a nevében, befogadnak a nevében, hazudnak a nevében és érte és mellette és bele. Bele a valóságba. Olyan lett mint pár éve a kokárda. Lelopták a mellünkről avatatlan kezek. Konfliktusgerjesztő lett a kokárda. Az összetartozás az együvé tartozás szimbóluma szeparátor lett, kitaszitó lett. Mi történik a világnak azon a felén, ahova a Teremtő berajzolta szülőhazámat? Kik ezek az emberek?
Én nem megyek veled ünnepelni. Én meg Veled nem megyek ünnepelni. Én meg nem is ünnepelek csak gyülölködöm, mert ma ez a módi! Elveszem az ünnepedet. Neked nem jár. Csak az enyém.
S a világ meg csak bámul és nem érti, hogy ez a mongoloid magyar miért maradt Ázsiában, miért nem költözik már Európába ha egyszer 1000 éve ott lakik?
S nem tudtam megmagyarázni magamnak és azt hiszem akkor, csak akkor lehetett - pedig hogy kérkedtem, hogy a memóriámmal semmi baj - hogy kiesett az a könnycsepp a keyboardomra.
Segitesz letörölni?
 

Pufi

Állandó Tag
Állandó Tag
Megtalaltam az egyik kedvencemet...

Egy medal



Az én generációm sietett megszületni, hogy nehogy lekésse a II.Világháborut. Hamar megtanultunk félni és ma is az orrunkban hordjuk az óvóhelyek áporodott levegőjének a szagát. Az én generációm sorba állt, húsért, zsirért, kenyérért... Az én generációm megtanulta a Mint a mókus fenn a fánt és az én generációm már lőtt 1956-ban. Az én generációm meritett a nagykondérból amit gulyáskommunizmusnak hivtak.
Az én generációmból sokan voltunk, akik egy nylon szatyorral újrakezdték az életüket és hamar megtanulták a kirakatokba tett ,,Diswasher Wanted ,, tábla mit jelent.
Az én generációm ma is gyorsan eszik, az én generációm megtanult könnyezni bánatában is és örömében is. Ma is itt is az én generációm a legaktivabb és őrzi nyelvét, kultúráját és ehhez voltam én a Nemecsek... Tettem a dolgom.
Ezen az úton az ember termeli az ellenségeit. Ohatatlanul valakiknek az útjába kerül, mások meg irigyek a másik sikerére. Nekem van ebből is abból is. Cipelem magammal. Rosszul esik, de nem haragszom még azokra se akik szándékosan rugtak belém. Azt a csomagot ők vigyék, nekem elég a magamé.
Májusban bajban voltam. Nagy bajban. Kórházba kerültem és 2 napig kómában feküdtem és amikor kinyitottam a szemem feleségem mosolygós tekintetét láttam és ott állt az ágyamnál a fiam. Nem értettem mi történt velem, hisz semmire nem emlékeztem. Le voltam kötözve, beszélni nem tudtam. A fiammal azonnal megértettem magam. A szemünkkel beszélgettünk. Megértette, hogy szabaditsák ki a kezemet és adjanak papirt irni akarok, ha már beszélni nem tudok. Az első mondat amit leirtam: Levittétek a videotapet a TV állomásra? Köszönöm Önöknek az elismerést. Ennek a jelvénynek tűje van amivel feltűzhető. Nekem az Önök elismerése a tű, ami tartja az életemet. Köszönöm.
(Amikor megkaptam a Magyar Koztarsasagi Erdemrend Tisztikeresztjet.)
 

Gyertyafény

Kormányos_Silvertag
Kormányos
Pufi olyan szépen irtál, hogy még én is megkönnyeztem. A Medálhoz fogadd őszinte gratulációmat. Az egyik legjobb helyre került az a medál. Valahogy olyan gyorsan szokásommá vált várni a történeteket, amiket olyan empátiával olvasok- Olyan mintha egy időutazáson vennék részt és aki kisér ezen az utazáson, olyan kedvességgel láttatja meg velem a dolgokat, az események lényegét. Örülök neki nagyon
(sikerült megtalálni az oldalt?)
 

Pufi

Állandó Tag
Állandó Tag
Gyertyafeny olvasd, igy kezdodott...

A Pentagon és én




Ugye én aki 1973-ban hagytam el szépha-zámat, még bőven disszidensnek számitot-tam, akivel szemben különböző szankciók voltak életben, hazatérés megtagadás miatt. Ráadásul szemérmetlen módom bitoroltam egy öreg Opel Kaptain kocsit – amit otthon hagytam – s ahhoz, hogy azt elvegyék ,,tőlem,, - távollétemben – el kellett, hogy itéljenek, mert ugye ,,jogállam vagyunk,, - mondta a követségi munkatárs. Igy másfél évet kaptam, egyéves felfüggesztéssel. Gondolom ezt mintegy gondolkodási időnek..

De az ,,ügy,, eldöntetett, nem megyek haza. S ezzel megkezd-tem elméleti börtönbüntetésem letöltését.
Arra azonban legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy ennek első állomása egy US Army barak lesz. Nem mondható, hogy gondtalanul ültem a Zindorfi láger melletti autóroncstelepen, amikor a gondolkodási időt sem hagyó ajánlatot megkaptam, hogy mehetek amerikai katonának, illetve a katonasághoz, ,,vakmannak,,! Alairtam, utaztam Kaiserslauternbe és a Vogelweh-i barakban tudtam meg, hogy a vakman, nemes egy-szerőséggel: őr. S amikor egy öreg magyar őrmester, akit a II.Világháborúból visszamaradt kategóriába soroltam közölte velem, éjfélkor vegyem fel a ,,fegyveremet,, - én mint civil alkal-mazott, hát bizony megremegett bennem a kincstári pejsli.
Egy M 16 volt a kisérőm az éjszaka sötétjébe, ahol fogam hangos kocogása riasztotta a madarakat, akik aztán akkora lármát csap-tak a valószinütlenül csendes éjszakába, hogy kénytelen voltam sehova nem irányitott lövésekkel menekülésre birni őket.
Szóval ettől kezdve aztán már kiképzett őr voltam, bár remegő lábakkal, de azzal a vigasszal, hogy ez nyilván onnan dotálódik, hogy civil alkalmazott vagyok. Számtalan történetet őriztem meg vakmanságomból és ahogy a nagyapámnak az I. Világháború volt az örök története, nekem a US Army. Friss nejemnek is számtalan sztoryt meséltem és még az sem tántoritott el ebbéli vehemenciámtól, hogy időnként megjelentek a szemében a gyanú fényei. Tántorithatatlan maradtam. De egy nap aztán már nem is titkolta gyanuját. Arról kezdtem kioktatni, hogy amikor már beleláttam az amerikai hadsereg belső rendjébe – avagy rendetlenségébe – akkor a rémület fogott el és azon ritka kép-zetek vettek rajtam erőt amikor imádkozni kezdtem. Imáimban mindig azért könyörögtem a teremtőhöz, nehogy valami viadal kezdődjön a ruszkik meg az amerikaiak közt, mert akkor aztán mint az, aki a vesztes oldalon végzi, le kell ülnöm azt a 16 hónapot. Látam az arcán a sajnálat jegyeit. De amikor elmesél-tem, hogy egyszer találtam egy barak ajtót ami nyitva volt és ott tátongott üresen és közben a diszpozición az állt, hogy itt 650 db kézigranatnak kellene lennie, kétségbeesésemben felhivtam a Military Policet. Amig megérkeztek már lelki szemeim elött meg-jelenet a ceremónia, amikor megkapom az amerikai vaskeresztet mert intenziven védtem az amerikai nép vagyonát.
Megjött az MP és egy ideig nézegette a diszpoziciót majd hangos röhögésbe tört ki: hülyék! Nem fogják tudni használni, ugyanis a gyutacsok a 601-es barakban vannak. Kiköpte a rágógumit, rálé-pett a gázra és otthagyott.
Amikor ideértem a nejem csak annyit mondott: jól vagy apukám?
Egy világ omlott bennem össze. De ma minden helyreállt. Közel 30 év után elégtételt kaptam. Tessék csak elolvasni:
A Pentagon elvesztett 190 ezer kézifegyvert
2007-08-07
Washington - Az amerikai védelmi minisztérium beismerte: nyo-mát vesztette” 190 ezer olyan kézifegyvernek, amelyet az iraki biztonsági erőknek adott 2004-ben és 2005-ben - derült ki egy washingtoni kormányjelentésből. Főként AK-47 típusú gépka-rabélyokról és pisztolyokról van szó, de nem tudják, hova került 115 ezer rohamsisak és 135 ezer más egyéni harceszköz. A számvevőszéki beterjesztés aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az eltűnt fegyverek az iraki lázadók birtokába kerülhettek.

Ugye tetszenek engem érteni?
 

Gyertyafény

Kormányos_Silvertag
Kormányos
Kedves Pufi!
Kalandos egy időszak volt ez. Olyan élvezetesen irtad le. Az elégtétel meg van. Ahogy mondják, ami késik , az nem múlik. Úgy várom a folytatást. Olyan érdekfeszitő. Úgy át tudom valahogy élni, amit elmesélsz.

Megnéztem a Tv-t is. Nagyon tetszik, nagyon remek dolgokkal foglalkoztok. Gratulálok hozzá. Nagyszerű dolog. Igyekszem időben megnézni az adásokat.

Kérted az én szerény honlapom linkjét:http://sofi1960.com/index.html. Örülni fogok, ha ránézel. Szép Napot!!
 

Pufi

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez egy kicsit hosszabb, de meg mindig a ,,megprobaltatasom,, elejen vagyunk. Szeretettel mindenkinek...

Ilona 65 éves lett! Nahát?



Medveczky Megcsendül a telefon. A lett főnököm közli, hogy engem keresnek. Ki kereshet engem az amerikai hadsereg telefonvonalán, amikor ide ,,civilként,, nem is lehet betelefonálni? Elképzelni sem tudtam ki van a vonal másik végén és izgalmamat némi dadogás is kisérte. Ja, here...Mire valami földöntúli kedvesség ömlött rám a telefonból: Ilona... Szerbusz életem... Hol vagy, hogy tudtál idetelefonálni? Münchenben vagyok egy amerikai katonai bázison... Mit csinálsz ott?

Jöttem neked telefonálni. Itt mondták Münchenben, hogy csak úgy tudlak elérni, hogy ha az amcsiktól hívlak. Ismersz, nincs lehetetlen.

Igen ez ő, maga Medveczky Ilona, aki hosszú barátságunk alatt már többször bebizonyította, hogy nem ismer lehetetlent. Közölte, hogy leszerződtünk Barcelonába és két hónap múlva utazunk és én addig intézzem el a vízumomat és majd ír. Mielőtt válaszolhattam volna letette a telefont mert valaki mérgesen nézte, hogy magyarul karattyol. Napokig nem tértem magamhoz, hogy tudott megtalálni. OK tudta, hogy hol vagyok, mert írtam neki levelet, de hogy telefonon? Hihetetlen volt. Később aztán elmesélte, hogy bement München mellett egy amerikai depoba és közölte a tisztel, hogy nagy sziveséget tehetne neki. Egy spanyol szerződése múlik azon, hogy megtalál-e engem. Itt és itt vagyok. A tiszt feltárcsázta a Vogelway-i laktanyát, ahol én éppen azon a héten voltam ,,irodás,, azaz takarítottam és pont ott voltam. Se előtte héten, se utánna, pont akkor. Na de ez a Medveczkynél természetes. Vele normális dolgok nem sokszor történtek.

Hamarosan megjött a részletes levél. Ilona leszerződött Barcelonába egy Empórium nevű lokálba a Marylin Monroe Memory Showal, amelynek egyik szerzője, zenei vágója én voltam. Nagy sikerrel ment a Moulin Rouge-ban, sőt ma már azt mondhatom Ilona egyik legnagyobb sikerű műsora volt! Ezzel szerződött Barcelonába, de... Pesten az öt tételes revű öltözési szüneteiben egy hat tagú tánckar táncolt, nagyszerű betéteket, amelyek természetesen illeszkedtek a showba. Igen ám, de erre nem volt pénze a barcelóniai tulajnak, csak az Ilonát vette meg szólóba. Erre kitalálta, hogy korábban Münchenben forgattak vele egy revűfilmet a németek, kiutazott és megszerezte azokat a filmanyagokat, amelyeket nem használtak fel a filmhez. (Általában a filmeknél két háromszoros túlforgatás van, így a megmaradt anyag is jó, de a kiváló kerül a filmbe.) Ezt a filmanyagot és az eredeti hangkuliszát elküldte nekem és én abból az anyagból vágtam össze a vetithető filmrészleteket, amelyek a tánckar helyett mentek a showban, hogy az Ilona kosztümöt tudjon cserélni. (Hétszer öltözött).

Teljes izgalomban láttam munkához. Megvágtam a filmet.

Azt viszonylag könnyen elintéztem, hogy elengedjen a főnököm egy hónapra, de vizumot nem kaptam az akkor még Franco féle spanyol követségen. Már-már azt hittem kutba dölt az egész utazásom, ahova nagyon készültem, hisz még nem voltam Spanyolroszágban, na meg annyi hónap után egy kis szakma. De a szerencse a segítségemre sietett és kaptam egy német Fremdem passt és azzal vígan utazhattam.

Amikor minden megvolt felhívtam az Ilonát Pesten, hogy megbeszéljük az utat. Ilona Pestről jött egy 280-as Mercedesszel Stuttgart felé majd onnan tovább Franciaországba és le spanyolba. Ő sem járt soha Stuttgartba, én se. Abba maradtunk, hogy június 6-án déli 12 órakor találkozunk Stugarttban a vasútállomás éttermáben. Abból kiindilva, hogy vasútállomás nyílván van Stuttgartban, abban pedig van restaurant. Az már magától értetődött, hogy a legelegánsabban. Nekem könnyebb volt a helyzetem, mert én eleve Kaiserslauternből vonattal mentem Stuttgartba és 11 órakor ért be a vonatom. Arról meg egyenesen beültem az étterembe. Mint az óra másodperc pontosan 12 órakor ott állt előttem Ilona, rövid shortnadrágban egy semilyen polóban, de akkor is olyan volt mint egy Istennő. Ahogy jött az asztalomhoz, úgy fordultak utánna a fejek, és valószinű nem is értették, hogy egy kövér pasas asztalánál hatalmas ölelkezésbe kezd az asztalfővel. Nagyon boldog voltam amikor megláttam. Régi barátság fűzött Ilonához.

Amikor 1965-ben visszjöttek Franbkfurtból a Garai Béla bácsi Imperial nevű lokáljából, a Kamara Variétében kezdtek el dolgozni. Azért mondom többesszámban, mert Bogár Ricsi csapata, Liszkay Jutkástúl Bognár Évástul ott dolgoztak. Na meg én is,akkor kerültem Pestre Győrből. Ilona csoda autója akkor suhant először a pesti utcákon. Szenzáció volt a Ford Thunderbird. Külön kategóriát kellett a rendőrségi nyilvántartásban nyítni neki. Egyetlen volt. Egyszer lemeszelt bennünket egy rendőr az Oktogonon. Mit követtem el, csicsergett Ilona a rendórrel. Semmit művésznő, csak egy szivességet akarok kérni Öntöl. A kollégám azt mondja, hogy ennek a fránya autónak magától lemegy e teteje, megmutatná? Na amilyen Pest ekkorra már egy tömeg áll körul bennünket és Ilona megnyomott egy gombot és a tető magától felemelkedett, majd bement a csomagtartóba az meg rácsukódott. Megtapsolták.

A Tálya utcában ahol ma is lakik, még majdnem egyedüli háztulajdonos volt. Amikor először felmentünk a házba, megmutatta és elmondta, hogy olyan bezártsági érzése van, sok kicsi szoba... Nem huzom sokáig, egy éjszaka egy haverommal kivertünk 3 falat és egy hatalmas nappali lett a lakásban. Egy ideig rakta velünk a téglát majd elaludt és reggel tágranyílt szemmel mondta, fiuk ez csodálatos. Igaz. Nagyon szép lett.

Megebédeltünk és indulás, hisz hosszú az út Barcelonáig.

Amikor kimentünk és megláttam a kocsit nem akartam hinni a szememnek. A kocsi tetején egy majdnem akkora doboz volt, mint maga kocsi.

Mi ez? – kérdeztem elhülve....

Kiderült, hogy a Vogel Eric a jellmezeinek a tervezője rábeszélte, hogy vigyen ki egy diszletet is, ami nem más mint 5 betű, hogy ILONA. Nos ezek voltak kivágva hatalmas funérlemezekből, azok befestve különböző színekre, csillámporral, minden féle herkentyűvel. Én egy nagy marhaságnak tartottam az egészet, de ő ha már eddig elcipelte, akkor visszük.

A kocsi szinig kosztümökkel. A csomagtartóban egy hatalmas fazék töltöttkáposzta, amit a mamája főzött az útra. Azt hittem viccel, de nem ez az Ilona.

Felváltva vezettünk. Ahogy átértünk Franciaországba egy rémálommá vált az egész. Amig nem értük el a Lyoni sztrádát olyan utakon mentünk, hogy sehol egy tábla, egy jelzés. Néha egy egy keritésen találtunk valamit amit félig benőtt a gaz. Lyontól aztán jó volt az út, csak szakadt az eső.Egy éjszakát egy motelben aludtunk és másnap irány a Pireneusok. Lopertüznél mentünk át Spanyolországba. Illetve ott kezdődött a balhé a dobozzal. Azt mondta a pasas, hogy vegyük le a dobozt a tetőről. Erre mondom az Ilonának most semmilyen nyelven nem beszélünk, érted mert leveteti velünk a dobozt. Na ettől kezdve csak mutogattuk, hogy fogalmunk sincs mit akarsz kisapám. De ez a mutogatás már 3 órája folyt, amikor Ilona valahogy úgy nézett a határőrre, hogy az azonnal felnyította a sorompót. Azóta sem tudom mit csinált vele. Na végre. Elindultunk.

Hát aki még nem járta meg ezt az útat, annak fogalma sincs arról, hogy mi az a halálfélelem. A Pireneusokban leereszkedni Barcelloniáig, azokon a szűk utakon, szembejövő forgalommal embert próbáló dolog. Néha lenéztem egy-egy szakadéknál és a mélyben kiégett autók, a látvány rémisztő volt. A célegyenesben valami olyan felszabadult érzés fogott el bennünk, hogy csak nevettünk nevettünk, mint két eszelős.

Barcellóna csodálatos város, de közel éjfél volt amikor megérkeztünk. Csak úgy mellékesen megkérdeztem Ilonától, hogy -

Na és most merre? -

Itt lesz mindjárt. -

Hol?

Megálltunk. Ilona telefonált a Csillag úrnak aki a manadger volt, aki a szerződést intézte. Csillag úr viszont vagy csavargott valahol, vagy olyan mélyen aludt, hogy Ilona telefonjára nem ébredt fel, nem került elő. -

Vezess – mondta...Vezettem. Mentünk le s fel Barcellónában s egyszercsak Ilona felkiálltott:- Ott van! Oda menj! Odamentem. Megálltam fél egykor a Hotel President előtt. Na ez a President az egyik legdrágább szálloda egész Barcellóban. Mit mondjak, végiggondoltam, hogy már egy fillérünk sincs jóformán, hisz ide pénz keresni jöttünk, nem költeni, de a főnökség döntött.

A hotelból libériás inasok ronatak a kocsi felé. Kapkodták volna csomagokat, de azok nem voltak, csak stucctollas kosztümök és strassz költemények, meg az én sporttáskám. Ilona hadakozott velük, hogy le ne vegyék a tetőről a diszletet, mert ember nem tudja visszatenni. Szóval Ilona is hozott valami neszeszert meg én is,izzadtan, atlétatrikóban, nem akármilyen látvány voltunk. Amikor felértünk a szobába berohantam a zuhanyozóba, Ilona telefonált, de semmi eredmény. -

Mama – játékosan így hívtam az Ilonát – ki fizeti ki ezt a számlát?-

Tudod nekem a gazdagemberek azt mondták ha nincs pénzed, mindig olyan helyre kell menni ahol gazdagok vannak, ott mindig akad egy úr. Majd ő is lezuhanyozott és mint a krumpliszsák elaludtunk. Reggel 8 órakor megcsendült a telefon. Felveszem. Egy mogorva férfihang szólalt meg.-

Az Ilona ott van? -

Igen, alszik...-

Keltse fel...-

Kérem... Az Ilona a hálóban felvette a telefont és már csicsergett is
– Jaj de jó Lacikám, hogy hívtál, képzeld későn éjjel megérkeztünk és a Csillag nem várt stb... stb....-

Ez a Kubala Laci -mondta a liftben Ilona, - légy vele kedves...-

Kubala? A focista?-

Igen vele van a Czibor Zoli is...Te jó Isten erre nem számítottam. Nagy ölelkezés bemutatkozás, a Kubala és az Ilona félrevonultak, én pedig kettesben maradtam a Cziborral. Czibor a legendás aranycsapat balszélsője most itt ül velem szemben és kávézunk. Nem lehet igaz. Kéne egy autógram, de mire egy szalvétára csak nem. Szomorú volt. A Kocsis pár nappal korábban lett öngyilkos és nagyon megviselte. Csak arról beszél, hogy elment a Gunár. Kérdem tőle, hogy mit csinál? Kocsmája van de az sem mindegy hogy hol. Itt elindulsz a Sztalin úton – ez a Generalissimo Franco – aztán a Népstadionnál balra fordulsz – ez az FC Barcelona Stadion – és ott látsz egy kiskocsmát az van kiirva Kék Duna, na az az enyém. A jobb első asztalon van egy luk, azt én könyököltem ki.

Hallatlanul kedves volt. Persze a fociról beszéltünk végig, hisz éppen Németországban volt a világbajnokság és a Kubala volt a spanyol szövetségi kapitány. Hallatlan népszeű volt, az utcán nem lehetett vele menni, autógram, autógram...

Egy óvatlan pillanatban azért megkérdeztem tőle, hogy nem tudod a Kubala honnan tudta, hogy itt vagyunk?-

Telefonált neki hajnalban az éttermi főpincér, hogy az a szőke nő, akivel tavaly itt vacsoráztál, egy kövér pasassal az éjjel szobát vett ki a Presidentbe. Tudod a Lacit mindenki ismeri.-

Ok, mondtam, engem nem zavar a dolog csak nem értettem, hogy kerültetek ide.De az Ilonának volt igaza, a számla, mire lejöttünk, ki volt fizetve!



*************

Másnap az első próbánk volt az Emporiumban. A diszítők felrakták az ILONA feliratot. Csillogott villogot. Jött a főnök: az a rémes dolog az ugrik. Ugy felröhögtem, hogy az Ilona két napig nem beszélt velem. Valóban rémes volt. Először is azon a hatalmas szinpadon úgy nézett ki mint valami kis fecni, másodszor olyan függöny kollekciók voltak, amelyekből olyan szinpadot varázsolatam mintha Laas Vegasban lennénk.

Ilona nagyon fáradt volt, de próbált teljes bedobással. Nagynehezen sikerült beállítanunk a vetitőgépet, de mert nem tudok spanyolul, azok nem tudtak németül nehezen boldogultam, bár megnyugodtam mert mosolyogva mindig azt mondta a szinpadmester:manyána OK manyána.

Két nap mulva meguntam mert semmi nem lett kész amiben megállapodtunk. Igaz e? Manyána. Mire a Csillag – aki közben előkerült – azt mondja, hogy az azt jelenti: holnap. De eljött a bemutató napja és hihetetlen siker volt. Hullott a virág. Már nem lehetett bemenni a lakásába Ilonának a virágtól.

Kint laktunk Casteldefelsben – ami Barcelona külvárosa – a Kubala Moteljében. Nagyon kellemes volt.

Rengeteget csavarogtunk a vároban. A Ramblan – az egy sétáló utca – hatalmas hordókban állt a virág. Fiatalok sokasága, mindenki elegánsan öltözve, gitárosok táncosok mindenütt. Olyan hangulat volt minden este mintha állandó Karnevál lenne. Egyik este a Piroska nevű magyar étterem vendégei voltunk. Egy kupica pálinkával várták a vendégeket az ajtóban. Ott találkoztam hosszú évek után egy kedves ismerőssel a Czóbel úrral aki korábban szerződést ajánlott nekem egy tánccsoport utaztatására a közel-keletre, de nem vállaltam el. Baros Imre légtornász volt a másik lokálban az amerikai feleségével Dona Lee-vel A Skálában. Otthon éreztem magam. Lassan 2 éve nem találkoztam szakmabelivel és itt most egyszerre mennyien lettünk. De eljött a búcsú pillanata. Ilonát meghosszabbitották, nekem viszont nem volt több szabin és a vízumom is lejárt. A Kubala intézte a repülő jegyemet és mert ott a lokálban látta, hogy nem beszélek se spanyolul, se angolul nagy óvatosságból egy escort servicet rendelt nekem a jegy mellé. Sajnos direct járatra nem volt jegy németbe így kétszeres átszállással mentem Stuttgartba Genovában szálltam le először, majd onnan Zürichbe és onnan Stuttgartba. Genovában leszállok gyanutlanul, és a lépcső alján áll egy hostes egy táblával, rajta a nevem. Én vagyok. Menjek vele. Kérdezem németül, hogy hová, mire a nő meglepődik s azt mondja, hogy neki olyan információja van, hogy én magyaron kivül semmi emberi nyelvet nem beszélek.... Ő meg van rendelve... Egy pillanat alatt nagyon élveztem a dolgot, ugyanis a nő nagyon csinos volt. Már előre röhögtem, hogy Zürichben is ott lesz a táblás kislány. Nem volt ott. Ott a hangszóró mondta, hogy Herr Kosaras jöjjön az Információhoz. Mentem. Ugyanaz a történet, majd egy hölgy elkisért a beszállási boxhoz. Kb 45 percet kell várnom. Olvasgatok amikor egy kihidrogénezett korosabb hölgy egy pincsikutyával és a férjével ülnek le velem szemben és egyszercsak a nő a következőket mondja:-

Nem tudom a Mariék ennyi év után megismernek-e bennünket...-

S egyáltalán mi az a Ferihegy? – hegyen van a reptér.Csak figyelek és már nem birtam tovább s megkérdeztem:-

Ne tessék haragudni, de hova tetszenek utazni? -

Képzelje 17 év után először megyünk Pestre..-

Innen?

Ebből a kijáratból?-

Igen miért, innen megy az a Malév vagy hogyhívják. Na azt hiszem ritkán voltam olyan gyors életemben mint akkor. Rohanok az Információhoz, hogy mit csinálnak velem? Maga magyar! Na és de én nem akarok Pestre menni, mert annak katasztrófális következményei lennének rámnézve. Én Stuttgartba akarok utazni. Na akkor futólépés mert a Stuttgarti járat épp most indul. Kis elektromos targoncán repülünk a betonon, az utolsó pillanatban érem el a gépet. Leülök és máris megyünk. Végig gondoltam, ha ezek elvisznek Pestre mit éltem volna át. Hazadisszidáltatott volna a Kubala. Kegyes bosszú.

Kivert a veriték s akkor mellémültetnek egy kisfiut aki nagyon félt a gépen, vigasztaljam meg. Én? Én aki magam is ugy félek, hogy arra nincs kifejezés. De most valahogy belejöttem. Ne félj kispajtás, nem esünk le.... ma biztos nem esünk le....
 

Zsolti08

Kitiltott (BANned)
T.Pufi!

Hat most nekem leesett az állam(megint) ahogyan a legutolsó történetet elolvastam.Ennyi híres emberel találkozott s ismert az azért nem semmi.
Erről egy ötlet jutott eszembe megkellene jelentetni kony formájában mint kaland regény.A címe Pufi élete tudom sajna nem olcsó a könyv írás de ezeket a történeteket konyben kellene megjelentettni,hatalmas siker lenne.

Üdv
Zsolti
 

Pufi

Állandó Tag
Állandó Tag
Zsolti nyitott kapukat dongetsz. Keszul a konyvem, ezek abbol valok. Tesztelem oket. A cime Disszidalni jaj de jo...
Orulok a velemenyeknek. Lassan fogom tovabb adagolni ha nem unalmas. Az meg hogy sok hires emberrel talalkoztam, szerencse kerdese is es a veletlen komoly tenyezo. Nem tudom, hogy leirtam e ide mar, hogy valamikor a 60-as evek vegen a Moulin Rougeba dolgotam Pesten es egyik este azt latom a lobbybol, hogy joorge portasunk valakivel hadakozik es nem engedi be. De olyan ismeros volt a pasas. Kimegyek es akkor megy el az Andrassy ut fele - nem fogod elhinni - az Anthony Quuen. Szaladok utana, szinte konyorgok neki hogy jojjon vissza. Mosolygott es element. Kerdezem a portastol: mit csinalt ember ez egy vilagstar. Mire a portas: akkor mondja meg neki a Pufi ur, hogy kosson nyakkendot. Valo igaz eloiras volt, hogy csak nyakkendobe lehetett bejonni. Egyebkent a Quuen filmet forgatott Pesten, valami romant jatszott.
Sok sok ev utan itt Kanadaban megoperaltak a labamat es nem tudtam semmi ulo munkat vegezni s mert a fiam csak jott a tejert elmentem taxi sofornek, mert ott ultem. Az oreg magyar taxisok kitanitottak: szallodakhoz menjel, onnan a repterre mennek az utasok. Ketszer fordulsz es megvan a napod. Igy is lett bealltam a Four Season Hotelhez es mit ad Isten amikor ramkerul a sor ki ul be a kocsiba, Anthony Quuen. Sajnos egy kozeli olasz kocsmaba kellett vinnem. Mielott kiszallt volna, mondom neki, hogy most talalkozunk immar masodszor es elmeseltem neki a pesti kalandot. Nevetett es ,,megrendelt,, hogy 10-re jojjek vissza. Mar fel tizkor ott alltam a kocsma elott.
1982-ben kihozattam a Vamosi Zaray hazaspart egy amerikai turnera. Ebben New York is szerepelt. A New York-i szervezom Zalavary Attila volt akiknek az occsevel kozosen volt egy uzletuk a 3-as Avenun. Ott szoktam naluk lebzselni. Festoknek arultak festeket, vasznakat, temperakat. A masik fiunak a felesege, egy nagyon csinos kis csaj volt a hazhozszallito. Megrendeltek a cuccot, o meg kivitte. Ezen a napon azt mondja Pufi gyere elmegyunk egy oreg faszinak viszek festeket, legalabb nem unatkozom. El is mentunk a 78-as utcaba, fel a 16 emeletre, a kiscsaj becsengetett. Kinyilt az ajto es ott allt felmeztelenul egy festekes kendovel a vallan maga Anthony Quuen es feluvoltott: Je a taxi driver! Gyonyoru kepei voltak. Egy Hajle Szelasszie portrera alkudoztam, de mondta, hogy most lesz Haiiwaiban kiallitasa es 50 ezer dollarra van arazva. Eljottunk es nagyon boldog voltam. Egy evvel kesobb neztem a Larry King showt es ott volt a Quuen es a neje. Egyszercsak a Larry megkerdezi: s hogy van a baby. Quuen csak aradozott. Majd az asszonyt kerdezte: Te mit szoltal? Tudod mondta a nej, az Anthonynak mindig voltak ilyen furcsa dolgai.
A kvetkezo musorom a Ratonyi-Farkas Balint-Lehoczky voltak. Megint ott jartam a festekboltban. Ott volt a kiscsaj egy 2 eves gyerekkel. Az Attila felrehivott es azt mondta: annak a gyereknek az Anthony Quuen az apja. Kiszallt a pejslim.
Akarhogy is nezem ebben a tortenetben minden a veletlen alapon tamaszkodik meg. Valahol azt olvastam, hogy a right timeban a right placen kell lenni. Nekem ugylatszik bejott.
Ha most odamegyek a dolgok elejere es vegiggondolom az eletemet, hogy milyen messze volt Zalaegerszegrol a Szabadsag ter 15 (Magyar TV) csak ilyen konnyelmu pillanatokban merek ragondolni.
Ha mar unjatok szoljatok, azonnal abbahagyom.
 

Gyertyafény

Kormányos_Silvertag
Kormányos
Kedves Pufi!

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Olyan érdekfeszitően irtad le ezt az időszakot. A találkozások a kivételes tehetségü emberekkel, s a velük való közös munka nagyszerü élmény lehetett. Jó, hogy nem szálltál fel arra a repülőgépre. De örülök, hogy a történetekből könyv készül. Pazar dolog lesz az.
Ha engeded, felteszem egy-két történeted a honlapomra, hadd olvassák ott is, az itthoni emberek is. Ha úgy gondolod, majd szólsz, hogy melyik részletet.
Jó olvasni nagyon, olyan gördülékeny az egész és olyan képszerű, az ember szinte látja maga előtt. Én nagyon szivesen olvasom és gratulálok hozzá nagyon.
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére