Hiteles, ami lehet társadalmilag pozitívnak vagy negatívnak rangsorolt is. Elég rég óta nevelem egyedül a gyerekeimet, mert az apjuk egyik napról a másikra elment. Ez is egyfajta apa-példa a gyerekeimnek. Tökéletesen tudják, milyenek NEM akarnak majd lenni. Mint ahogyan anno én is tudtam, bármilyen leszek, de olyan nem, mint az apám. És van a pozitív apakép, amit szerencsére szintén sűrűn látnak a srácaim. Olyannyira, ha olyanjuk van, átmennek az illetőhöz, akivel "apai szinten" tudnak diskurálni. Egy anya szerintem soha nem fog tudni apaként viselkedni, és nem is tartom jó ötletnek. Az anya maradjon anya. Nem kell identitást váltani, és ezzel hamis képet közvetíteni a gyereknek szerintem. Oké, én is bontottam kéményt és építettem újat, ablakokat cseréltem, falaztam, vakoltam, festettem, csapot cseréltem, fát vágok, elvégzem a "férfi melót", de soha nem próbáltam férfi aggyal gondolkozni és okos, férfias tanácsokat osztogatni a gyerekeimnek.
A rossz példa is tökéletes példa, csak ezt akartam mondani.
A család békéjéért, nyugalmáért, jólétéért a család minden egyes tagja egyformán felelős. Egy ember nem tudja a harmóniát megteremteni. A család egy olyan szerves egység, amelynek a tagjai együtt lélegeznek, együtt dobban a szívük, együtt gondolkoznak, egymásért léteznek. A család már az anyaméhben formálódik, érzi az a magzat, hogy szeretik, várják. A család egy csoda. A biztos háttér, tele hátvédekkel. A család az a közösség, ahol elfogadnak olyannak, amilyen vagy, ahol szavak nélkül is megértenek, ahol mindig biztonságban vagy. A család az, ahol ha bánat ér, eloszlik ezer felé a terhed, ha öröm ér, ezerszer nagyobb lesz. A család az, amit soha nem szabad eldobnod. A családod a múltad, jelened, jövőd. Ezt nem lehet tanítani, ezt csak élni lehet.
A gyerekek azt fogják megtanulni, amit a szülőktől látnak. Ha a cselekedeteid mást mutatnak, mint a kimondott szavak, semmire nem mégy. A család egy életérzés, az ősbizalom, az ősszeretet fészke.Olyan régen írtam .nem számítottam nagy érdeklődésre.Ma már nem írnám meg.Nem gondolom csak a férfiak lehetnek példa képek.Ép ön jó példa hogyan kel csinálni! Nem nyavalyogni van két gyereke felkel őket neveli.Nem feladni csak előre.Jobb példát mutatni azzal amiket felsorolt férfi munkát elvégzett!!!Hiteles, ami lehet társadalmilag pozitívnak vagy negatívnak rangsorolt is. Elég rég óta nevelem egyedül a gyerekeimet, mert az apjuk egyik napról a másikra elment. Ez is egyfajta apa-példa a gyerekeimnek. Tökéletesen tudják, milyenek NEM akarnak majd lenni. Mint ahogyan anno én is tudtam, bármilyen leszek, de olyan nem, mint az apám. És van a pozitív apakép, amit szerencsére szintén sűrűn látnak a srácaim. Olyannyira, ha olyanjuk van, átmennek az illetőhöz, akivel "apai szinten" tudnak diskurálni. Egy anya szerintem soha nem fog tudni apaként viselkedni, és nem is tartom jó ötletnek. Az anya maradjon anya. Nem kell identitást váltani, és ezzel hamis képet közvetíteni a gyereknek szerintem. Oké, én is bontottam kéményt és építettem újat, ablakokat cseréltem, falaztam, vakoltam, festettem, csapot cseréltem, fát vágok, elvégzem a "férfi melót", de soha nem próbáltam férfi aggyal gondolkozni és okos, férfias tanácsokat osztogatni a gyerekeimnek.
4...
Ha valami sértőt írtam nem volt szándékos !4...
Elnézést a figyelmetlenségemért.Egy apának aki négy gyereket elhagy, csak akkor tudok megbocsájtani.Az elment alatt azt értem a temetőbe nyugszik! Különben nem!Természetesen ez az én értékrendem!Dehogy írtál sértőt!
Nem volt könnyű túllépnem rajta. De a gyerekek mindenért kárpótolnak.
A legidősebb fiam a szakmai szintvizsgán a 2. legjobb volt. A középső fiam a legjobb matekos és töris (7. osztályos), a legkisebb fiam 6 éves, ovis, és szintén matek guru - a prímszámok megszállottja, fejben oszt, szoroz, stb... kb. 10.000-ig. A lányom - szintén 6 éves (ikrek), több oldalas szövegeket megjegyez, mindegy, hogy németül vagy angolul vagy magyarul hangzik el. A három legifjabb a Mikulás kupán tarolt bírkózásban, 3 bronzot hoztak haza - a súlycsoportjukban remekül megállták a helyüket. A 13 éves fiamat egy országos 2. helyezett bajnok utasította maga mögé, a lányom egy szintén országos bajnoki címmel büszkélkedő lánytól kapott ki, az ikertesója pedig egy 10 éves ellen vívott tust. Kb. 80 gyerek volt a versenyen, külföldről is jött csapat. Szóval nagyon büszke vagyok rájuk. Kicsit zsúfolt az életünk, de ha már egyszer azért kapom a pénzt, hogy neveljem a gyerekeimet, ez a legkevesebb, amit tehetek, hogy rájuk áldozom az időmet, nem? Ha újra dolgozni fogok, ki tudja, mennyi időm jut majd a Drágáimra. Nem volt könnyű túllépnem rajta. De a gyerekek mindenért kárpótolnak.
Pestiesen szólva ez nem semmi!Nem volt könnyű túllépnem rajta. De a gyerekek mindenért kárpótolnak.
Köszönöm. De a második szereplő nem ezen a bolygón lakik szerintem. Sem ebben a Naprendszerben. Galaxisban... még csak az álmaimban sem. Egy biztos, egyengetni fogom az útjaikat. Ahogy tőlem telik.
Köszike.Szívből gratulálok a gyerkőcökhöz. Nagyon jó anya lehetsz. Büszke lehetsz magadra!
Kényszer szülte helytállás. Ha nem így alakul a sorsom, nem ilyen lennék. A legfontosabb, hogy el kellett fogadnom magamat a korlátaimmal együtt. Amíg ez nem volt így, kínlódtam, sopánkodtam, vergődtem, nem volt jó. Minden áron vissza akartam menni dolgozni, kellett a pénz, gyerektartást 3 évig nem kaptam, szerintem eléggé érthető volt, miért akartam. De sorban jöttek a csapások. Tüdőembólia, daganatok, ciszták az agyamban, egy ritka, ám annál halálosabb betegség (96% halálozási aránnyal a mai napig)... És még nem is tudom, mik, de soha nem volt vége... A középső fiam egy pedofil áldozata lett, ettől kikattant szegény gyerek, 8 éves korára 3 öngyilkossági kísérlete volt. Ki kellett mászni a pöcegödörből. Rengeteg segítséget kaptam hangyászoktól, terápia minden mennyiségben. Tudtam, mit akarok az élettől. Boldog gyerekeket, boldog családot. Elfogadtam, hogy nekem itthon a helyem, mellettük, velük, különben mit sem ér a pénz, amit kereshettem volna. Amin átmentünk, nem kívánom senkinek. De ezek a dolgok tettek olyanná minket, amilyenek vagyunk most. Volt, hogy 3 hónapig szó szerint csak kenyérre, vajra, mustárra, tejfölre, zsírra futotta... Az apjuk akkor havi fél milliót keresett, a gyerektartásért pereskedtem, majd a minimálbér után megítéltek havi 40e forintot. Hogy éltünk meg? Egyszerűen. Minden blokkot eltettem. Megkerestem, min tudunk spórolni. Kezdtük a villannyal, vízzel, fűtéssel, majd faragtunk a kaja minőségén, egyebeken. Elromlott a kazán, ki kellett dobni, kijött a polgármester, sóhajtott, és ez volt a segítség. De találtam egy lakatost, aki hitelbe gyártott egy kazánt nekem, csupán a becsületszavam tudtam adni neki, hogy kifizetem részletekben... Ezek után a volt férjem tételes elszámoltatást kért a bíróságon, mire költöm a gyest meg a családit. 6 hetesek voltak az ikrek, amikor az exem bevitt az ügyeletre, onnan mentő vitt el tüdőembóliával. A kicsiket leadta a gyerekosztályra, a nagyokat simán otthon hagyta és ő elment. Egy mélben megmagyarázta, ez sok volt neki, elmegy. Új életet kezdett. Ezek után luxus lett volna meghalnom. Senkijük nem lett volna a gyerekeimnek. Ez az egy gondolat éltetett. Ha lesz időm, egyszer könyvet írok belőle. Minden rossz dolog ellenére mindig voltak jó emberek, akik mellettem álltak. Páran hülyének néztek, amikor mondtam, hogy szeretek mosogatni, szeretek takarítani, mosni, vasalni, dolgozni a kis házunkon. Bennük még szerencséjükre nem kellett annak tudatosulnia, hogy ha mosogatok, azt jelenti, volt mit ennünk, ha takarítok, fedél van a fejünk felett, és boldogan vágom a fát, mert nem mindig volt mit vágni, és sorolhatnám. A gyerekeimtől rengeteget tanultam. Leginkább azt, hogy ne féljek kimutatni az érzelmeimet, és kimondani a szavaimat. Kicsi lányom ma a múzeumból kijövet oda szaladt a pénztáros nénihez és jóóól megölelte, és megköszönte, hogy ilyen szép helyre beengedett minket és vigyázott a ruháinkra, amíg mi nézelődtünk. A néni pacni volt. Elsírta magát. A vonaton jött a kaller, azt súgja nekem a Cicalekvár, hogy milyen szép a néni. Mondtam neki, mondja meg neki nyugodtan. Felnézett a kalauzra, és mondta, milyen szép. A fiatal nő persze fülig vörösödött, és alig bírt megszólalni, és annyit mondott, köszöni szépen, ez a kedves megjegyzés minden rosszat feledtetett vele, ami ma történt. Ha szépet látunk, azt meg kell ragadni, emlékezni kell rá. Ja, és a villamosmegállóban szóba elegyedtünk egy Kevin nevű brit sráccal. Olyan kérdéseket tettek fel neki a kicsik, amik felnőtteknek eszébe sem jut. És hihetetlen, de ők csacsogtak magyarul, én néha szóhoz jutottam, és fordítottam, a végén csak magától mesélt Kevin a családjáról, az 5 testvéréről, az ottani iskolákról, és az ikrek csak hallgatták, és kérdeztek, és Kevin válaszolt, és akkor Kevin kérdezett, ők csipogtak neki, én meg csak ámultam. És elkezdtek egymástól tanulni számolni, köszönni, énekelni, eszméletlen élmény volt nézni őket. És a srác nyakig be volt öltözve, amikor találkoztunk, de mire jött a 3. villamos, amire fel is szálltunk, addigra a fél ruhatára lekerült, mert melege lett. És sugárzott mindhármuk, édesek voltak! Na, most mondd meg nekem, nem gyönyörű az élet??? Egyetlen nap alatt 3 idegen ember napját aranyozták be. Talán többet kellene emberek közé mennünk. Köszike.
Szia!Köszike.
