Csalódtál?Mikor?Megbocsájtottál?

Evelyn44 témája a 'Traccsoljunk!' fórumban , 2007 Június 23.

  1. Evelyn44

    Evelyn44 Állandó Tag

    Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content.

    A canadahun nem enged, bemutatni, vagy a megtalálásához irányítást adni olyan tartalmú anyagoknak, amelyek a copyright (szerzői jog) által védettek,
    csak akkor ha a szükséges legális engedély megvan rá.






    A minap találkoztam egy régi kedves ismerősömmal és egy kávé mellett sok mindenről beszélgettünk. Közben feltette nekem a kérdést, Csalódtam e nagyot az életben és mikor és megbocsájtottam e? Én öszintén válaszoltam. Igen.Nagyot.Régen, de megbocsájtani még a mai napig nemtudtam.


    Igazából senki nem tud utamba állni,csak saját magam!
     
    joanna51 kedveli ezt.
  2. Kékvirág

    Kékvirág Állandó Tag

    Sajnos nem sok ember rendelkezik azzal a nagyszerű képességgel, hogy tud MEGBOCSÁTANI. Pedig mennyi keserűség feloldódna az emberekben.
    Ezt meg kellene tanulnia mindenkinek, és gyakorolni. Nem szabad hosszú ideig haraggal élni, mert megkeseríti az életet.
     
  3. Evelyn44

    Evelyn44 Állandó Tag

    Kedves KÉKVIRÁG Bizonyos szempontból igazad van, de a megbocsájtás a CSALÓDÁS nagyságától függ.Köszi a gyors reagálást. Puszi Ewelyn
     
  4. Janika911

    Janika911 Állandó Tag

    Megcsalason kivul is lehet csalodottsag. En 10 evi kapcs utan most, nemreg valtam szet a paromtol. Ugy erzem hogy a szeretetet es bizalmamat semmibe vette. Nemtom hogy ezert meg e tudnek bocsatani. Amugy ez nem valtoztat azon hogy mit erzek iranta, mert ugyanazt erzem mit elotte. Ismerosok aztmondjak hogy lepjek tul az ugyon, de nem olyan egyszeru eldobni 10 ev emlekeit es boldogsagot, banatot, egyutletet, stb.
     
  5. Gabszi

    Gabszi Állandó Tag

    Megbocsátani?? Nekem nem sikerült. Próbáltam. A bölcs mondás szerint, össze lehet kötni a z elszakadt fonalat, de a csomó ott marad.
    Mindig, újra és újra felszakad a seb. Amikor az ember lelkébe mélyen beleszántanak, akkor egy idő után enyhül a harag, vagy tán el is múlik, de tiszta szívből kevesen tudnak megbocsátani. Bennem a tüske még mindig ott van a szivem mélyén, pedig már nem él aki okozta a fájdalmat.
     
  6. Targenor

    Targenor Vendég

    Kedves Evelyn44!

    Szerintem nincs olyan ember a Földön, aki ne csalódna élete során... Van aki csak 1X - 2X (ők a szerencsésebbek), van aki sokszor...
    Én is csalódtam már nem is egyszer, pedig még fiatalabb korosztályba tartozom.
    Nemis olyan régen csalódtam utóljára, többször is. :(
    Megbocsátani... igyekszem, mert tudom, hogy nem szabad magamban ezen rágódni, nem tesz jót, hiszem, hogy mindennek oka van. Ha más nem az, hogy tanuljak. (És reménykedem benne, hogy nem esek mégegyszer ugyan abba a hibába.)
     
  7. Gabszi

    Gabszi Állandó Tag

    Bizony egy-egy csalódás után az ember szerez tapasztalatokat. Az lenne a jó, ha ebből tudnánk tanulni..Sajnos többen beleesünk ugyanabba csapdába többször is. Mostmár, ennyi idős fejjel, rájöttem, hogy mindig akkor csalódtam, ha teljesen odaadó voltam, feltettem mindent, csakhogy örömet szerezzek a másiknak.
    " Mindig annak a kezében van a hatalom, aki kevésbé szeret".
     
  8. Targenor

    Targenor Vendég

    Én is így ártam. :(
    Az utolsó sor pedig nagyon igaz.
     
  9. Puszedliufo

    Puszedliufo Állandó Tag

    Szerintem jobb is az, ha kiderül, hogy valaki nem szeret annyira minket, mint mi Őt.
    Kár olyan emberre pazarolni az időt és az érzéseket, aki ezt nem viszonozza.
     
  10. Evelyn44

    Evelyn44 Állandó Tag

    Kedves TARGENOR!Köszönöm a kedves kis verset. A csalódáson már nem rágódom, persze felejteni nem tudom soha. Ha ez atéma a beszélgetésünk során nem lett volna kérdés, nem foglalkoztam volna vele. A bodogság csak egy-egy pillanat, legfeljebb perc,a többi csak a rá való EMLÉKEZÉS!
     
  11. Ildi13

    Ildi13 Új tag

    Bár nem kimondottan a témába vág, de...

    A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
     
  12. Evelyn44

    Evelyn44 Állandó Tag

    ILDI 13 Köszönöm kedves, megnyugtató soraid,minden szó rólam szól....
     
  13. pannácska

    pannácska Állandó Tag

    Emberekkel foglalkozom hosszú évek óta és nagyon sokszor ért csalódás. Igyekeztem sok jót tenni, amiért nem is hálát vártam, hanem sok esetben csak megértést és viszonzást. Ezt nem kaptam meg, de mégsem tudtam haragudni rájuk. Nagyon fájt, napokig gyötrődtem egy-egy ilyen "pofon" után és mégis mindig el tudtam felejteni.
    Nagyon sokat gondolkoztam viszont azon, hogy a szívemhez nagyon közel álló emberben való csalódásom nem tudtam elfelejteni és nem tudtam megbocsájtani. Azt hittem mindig, hogy az ember annak tud a legjobban megbocsájtani akit nagyon szeret.
     
  14. tundermano

    tundermano Állandó Tag

    Szerintem annak a legnehezebb megbocsájtani akit nagyon szeretsz. Hisz nem várod tőle a bántást, jöjjön az bármilyen formában...
    Megbocsájtani muszáj, tudni kell....de elfelejteni nem muszáj és nem kell...
    De ahogy Targenor is mondja, minden lecke. Minden élmény, minket ért történés jó valamire.
    És az ha valaki teljesen odaadja magát, és mindent feltesz, nem baj. MErt önmagát adja és akkor legalább önmagában már nem csalódik...

    Én is csalódtam már. Munkában, munkatársakban, barátokban, szerelemben, sőt...1-2szer még magamban is.

    "... mindig akkor csalódtam, ha teljesen odaadó voltam, feltettem mindent, csakhogy örömet szerezzek a másiknak.
    " Mindig annak a kezében van a hatalom, aki kevésbé szeret".

    Nekem volt már olyan csalódásom ami azért volt mert nem voltam odaadó, nem tettem fel mindent. Nem mertem...Pedig kellet tolna. Megérdemelte volna...ÉS már késő. Ez is egy csalódás magamban. Hogy nem mertem önmagam adni, nehogy csalódjak...
    A vége az lett amitől féltem. És így még rosszabb. Mert tudom, nem tettem meg mindent!

    De az idő múlik, és gyógyít.
    Üzenem ezt Janika 911-nek!

    Targenor!
    Ha mégis belelépünk még1X ugyanabba a hibába, talán azért van/lesz, mert nem tanultunk meg még valamit...De remélhetőleg már elsőre sikerül!

    Szép estét!
     
  15. katus

    katus Állandó Tag

    Ó persze csalódunk,mert elvárásaink vannak,és talán a másik teljesitménye
    nem az amit mi kapni szeretnénk.A másik csak azt tudja tenni amire Ő,és nem amire mi vagyunk képesek.
    Szeretet nevében belemegyünk olyan jácmákban,ahol nem a sziv csak az ego akar,és mit hát győzni.Azt akarom kapni amit én adok,igen,de hol a másik én velem szemben.A másik mindig rajtam kivűl álló személy és itt el is csuszunk,hiszen nem azt teszi amit én tettem volna,nem azt adja amit én adok.Az igaz szeretet megbocsátó,elengedő és nem viszi teherként magával a harag súlyait csak szeret.Felejtsem el ami történt? hiszen igaz megtörtént,nem arról van e szó,hogy elfedjük eltemetjük lelkünk mélységes mélyére ott ugy sem láthatja meg senki.Az eltemetett érzések nehezékként ott maradnak,és a legváratlanabb pillanatokban feltőrnek.
    Gyakran azt gondoljuk már megbocsátottunk,és ekkor történik valami ami megint képes rámutatni,igen ez az!A megbocsátást minden kapcsolatunkban gyakoroljuk,nap mint nap egész földi életünk során.
    Gyógyulni javitani mindig lehet és kell is,de elsősorban magunkon.
    Könnyű vagy nehéz?Feladat amit meg kell oldani.kiss
     
  16. Evelyn44

    Evelyn44 Állandó Tag

    Katuskám! A "feladatot" már megpróbáltam megoldani és remélem a TE segitségeddel sikerúlni is fog! Köszönet sok puszival.
     
  17. Brigi

    Brigi Állandó Tag

    A MEGBOCSÁTÁS………….<o></o>
    <o></o>
    azt gondolom, mindenki számára egy „művészet”, mint sok más egyéb dolog………<o></o>
    Egy nagyon friss élményemet szeretném megosztani Veletek.<o></o>
    Pár hónappal ezelőtt, egy összejövetelen, egyik ismerősöm valamin nagyon meg-<o></o>
    bántódott. Ez sokáig nem tűnt fel, hiszen nem mindennap találkoztunk azelőtt sem.<o></o>
    Egy idő után azonban már hiányozni kezdett, vajon miért nem jelentkezik………<o></o>
    csak nincs valami baj?<o></o>
    Felhívtam, hogy tudjak róla valamit legalább a következő találkozásig…..<o></o>
    Ekkor, nagyon fátyolos hangon olyan sérelemnek vélt dolgokat mondott, amitől elhűltem.
    Nem értettem ……..megkérdeztem a többieket….senki nem értette mi történhetett,
    illetve azt ahogyan ő érezte akkor, mindenki másképpen érezte, s vele nem értettek egyet.<o></o>

    Ezek után hosszú hónapokig nem találkoztunk, csak én hívogattam telefonon, mert azért
    hogyléte érdekelt. Oly hideg volt minden alkalommal, hogy úgy határoztam, nem hívom<o></o>

    többé.<o></o>
    Olyan,vagy hasonló kellemetlen érzést, amit éreztem ez időben bizonyára mindannyian
    éreztetek már.<o></o>

    Meg akartam szabadulni azoktól a gondolatoktól, érzésektől, amik minden alkalommal
    amikor Rá gondoltam, felbukkantak. Sokáig „dolgoztam”, mire úgy éreztem, na most…<o></o>

    Most végre sikerült MEGBOCSÁTANOM!!!!!<o></o>
    A tegnapi napon azonban az egész kudarcba fulladt………….<o></o>
    Egy újabb összejövetel, ahol mindketten ott voltunk. Én érkeztem először, el voltam foglalva<o></o>
    amikor Ő odaért. Egyszer csak megfordultam, s szembe találtam magam a FÉLRE SIKERÜLT
    MEGBOCSÁTÁSSAL!!<o></o>

    Amikor ugyanis megláttam az illetőt, az érzés talán többszörösen tért vissza, mint annakidején……<o></o>
    Nem jött oda, én sem……., hiszen Ő jött utánam……..neki illene odajönni………<o></o>
    Istenem, mit tegyek? Az érzés fokozódott bennem, de ez már a tehetetlenség érzése is volt.<o></o>
    Eltelt legalább 2 óra, amikor azt éreztem, most , most van itt az ideje annak, hogy véget<o></o>
    vessek ennek az egésznek………<o></o>
    Nagy meglepetésére odamentem hozzá, üdvözöltem, érdeklődtem………<o></o>
    S higgyétek el, jól esett érdeklődni, jó volt hozzászólni………<o></o>
    Nem sok idő telt el, az asztalunkhoz jött, leült, és sokáig ott maradt……………<o></o>
    Hogy innentől kezdve mi történik majd, nem tudhatom, de ITT és MOST, jól érzem magam.<o></o>
    (Igen, lehet hogy túl egyszerű, banális a történet……….nekem nem az……….<o></o>
    Megköszönöm, hogy megoszthattam Veled, és hogy elolvastad …..)<o></o>
    <o>
    </o>
     
  18. Evelyn44

    Evelyn44 Állandó Tag

    Kedves Brigi! Köszönöm a tanulságos történetedet. Lehet,hogy én is hasonlóképpen tettem volna - persze minden esetben másik felet is meg kell hallgatni ,hogy milyen " sérelem" érte. De a MEGBOCSÁJTÁS a lelki világunkat nyugtatja meg.
     
  19. Lajossándor

    Lajossándor Állandó Tag

    Kedves Evelyn! Kedves Hozzászólók!
    Nagyon örülök ennek a topiknak. Nagyon fontos kérdést vet fel. Látszólag nagyon bonyolult kérdést, de ha jól megnézzük, nem is annyira bonyolult.
    Ha félretesszük az önérzetet, és a tényeket nézzük, mindjárt egyszerűbb a helyzet. Mikor szoktunk csalódni? Két fő esetben. Egyik, ha olyasmit reméltünk valakitől, ami nem volt reális. Ebben az esetben nincs mit megbocsájtani, mi hibáztunk azzal, hogy rózsaszin szemüveget tettünk fel. Esetleg olyasmit reméltünk, amire félig volt esély, de a kudarc sem volt kizárható. Ha a partner nem vezetett elítélhető módon bennünket félre, akkor továbbléphetünk akár barátsággal is, hiszen a mi emberismeretünk volt hibás. Más lapra tartozik a galád viselkedés okozta csalódás. Itt már esete válogatja, mekkora vétek bocsájtható meg. Lelkünk nagyságától is függ ez a határpont. Van egy harmadik eset, amikor fatális félreértés a
    csalódás oka. Ez bizony mindnyájunkkal előfordulhat. Nagyon kevés kell hozzá sajnos. És amilyen könnyen jöhet ilyen csalódás, ugyanilyen könnyen fel is oldható, ha nem az önérzeteskedés a fő vezérelvünk.
    Ez utóbbit úgy, ahogy Brigi leírta. Merjünk felülemelkedni. Sokkal többet nyerhetünk vele, mint gondolnánk: a legfőbbet, a lelki nyugalmunkat.
    Sok csalódás adódik indulatosságból, nálam ez a gyakori.Ne szégyeljünk
    azonnal bocsánatot kérni. Így ki sem alakul velünk szembeni csalódás, hiszen nem csak mi, bennünk is csalódhatnak.
    Nekem mint "öregnek" volt már részem mindenféle csalódásban. Lehet, hogy túl leegyszerűsítettem a kérdést. Lehet, tévedek egyben másban. De mert fontosnak tartom a kérdést, szívesen beszélgetek erről szeretettel bárkivel. Üdvözletem mindenkinek.
     
  20. Evelyn44

    Evelyn44 Állandó Tag

    Kedves Lajossándor! Engem egy olyan csalódás ért,ami nem publikálható,ezért irtam a topikom elején,hogy én nem tudok megbocsajtani és feledni se. Ez a "V é t e k" nem általános, mindennapi teljesen egyedi Szerintem ezt csak a jó Isten tudja, tudta megbocsájtani.Ebben az esetben nem lehet felülemelkedni. Én igy próbálom magam jelenleg is
    felszinesen megnyugtatni. Add meg minden napnak az esélyt,hogy életed legszebb napja legyen.
     

Megosztás