Csalódtál?Mikor?Megbocsájtottál?

En is gondolkodom ezen a kerdesen egy ideje. 3 emberben csalodtam eddig olyan mertekben, hogy tudom, hogy soha nem bekulnek ki veluk, de nem is haragszom rajuk, nem hibaztatom oket es magamat sem. Valahogy csak visszahelyeztem oket a tobbi- millio es millio -ember koze akihez semmi kozom. Ha bajba kerulnenek termeszetesen segitenek nekik, csak ugy mint barki masnak, de nincs hozzajuk semmilyen erzelmi kotodesem.
Azt hiszem az is fontos, a csalodasban, hogy az ember ismerje magat. En tudom, hogy hogyan csinalok dolgokat - nem allitom, hogy ez a jo modszer, de en mindent a "mindent vagy semmit" alapon csinalok es meg csak nem is az eszemmel.
Igy aztan azt gondolom, hogy az, hogy inkabb tobb kicsit csalodom, mint egy nagyot valoszinu, hogy onvedelem a reszemrol. Csak beosztom.
Emberek cselekedeteit konnyen megbocsajtom es lehetoleg olyan gyorsan ahogy lehet. Jellembeli hibakat szinte soha. Ezert haladunk szepen de biztosan a "mindenbol" a "semmibe". Mindig megmondom, ha nem tetszik valami, foleg azert mert lehetoseget akarok adni a dolgokat rendbe hozni es foleg akkor amikor tudom, hogy veszelyes teruletre ertunk. Azt hiszem ebben a 3 esetben nem vettek komolyan a megjegyzeseimet es igy jutottunk el a "semmi" -be, ahonnan nalam nincs vissza ut.

Ancsa8 írta:

Kedves Evelyn44!

Én biztos vagyok benne, hogy sikerül, ha Te is akarod !
Az az ember, akiről írsz, nekem is nagyon kedves barátom Rengeteg erőt ad másoknak, és mégsincs tisztában sajnos a valódi képességeiről. Peig ideje lenne, hogy rájöjjön, nem csak hízelgünk Neki !
Mivel szinte biztos vagyok abban, hogy e sorokat is el fogja olvasni, így a következő kérdés Neki szól : ELHISZED VÉGRE ???
Puszi
Ancsa

Kattints a kibontásához...

Elhiszem! Kérdések ugyan ott vannak,vajon megteszünk-e mindent?
Amikor segitünk jól "segitünk-e"?Átérezni a másik fájdalmát,de nem azonosulni vele,olykor nem is olyan könnyű mint látszik.
Tanulni és élni az egységet egész utunk során gyakoroljuk,ez is
mindig az egyén felelőssége.Kérdések,csak is a tetteink válaszolják
meg kérdéseinket.Jobbá szebbé teljesébbé tenni magunkat,környezetünket
és ezáltal adni a világnak,emberiségnek.Tenni mind ezt úgy,hogy közben
saját egyéni fejlődésünket,sorsunkat élni tudjuk.Igy van ez!?
kiss

A napokban kaptam egy szép verset, megosztanám Veletek
"Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,
Gyülölni tudni,hogy ujból szeressünk
Kell tudni zokogni meg sirni
valakit megunni, aztán visszahivni.
Csalódni százszor,csalódni ezerszer,
Hogy bodogok lehessünk
EGYETLEN EGYSZER"

Én is úgy vagyok ezzel, mint Gyöngyi - majdnem ez lett a nevem, mikor megszülettem! -, hogy leírom azokat, akikben csalódtam. Nem szándékosan, nem haraggal, csak úgy visszasüllyednek a nem-fontosságba. De többször nem tudnék megbízni bennük, az biztos. Már sokszor gondolkoztam azon, hogy lehet, hogy ez a haragtartás, nem-megbocsátás egyik formája?

Jóestét Kedves Csalódottak!
Végigolvastam az összes hozzászólást, és egyre azt vettem észre, új és új értelmet nyer bennem a csalódás és a megbocsájtás, mint kifejezés és mint érzés egyaránt. Én nagyon sokszor éreztem csalódottnak magam, de be kell lássam, valóban a saját elvárásaim csaptak be. Nem vagyok a könnyen tanuló típus, már ami az élettapasztalatokat illeti, így többször estem ugyanabba a hibába is. Mások kárból sem tanultam soha, de a sajátjaimból is csak nehezen...ha egyáltalán...
Most azt hihetnétek, könnyen megbocsájtok akkor, de ez sem így van. Egy időben magamban kerestem a hibát, ennek komoly "káros" eredménye lett. Aztán megpróbáltam tudomást sem venni dolgokról, de ez sem volt sikeresebb. Végül kineziológushoz mentem... megértőbb és visszafogottabb lettem, de újra és újra beleesem ugyanabba a hibába, és újra csalódottságot vagy közönyt érzek. Egyik sem jobb azt hiszem! Mindenesetre már el tudom hitetni magammal, hogy nem fáj, hogy csak azt kaptam, amit amúgy is várhattam, így a csalódottság enyhébb. És a hibás...már rég nem én vagyok. Csak újra egy reménytelen lépést tettem valami vagy valaki felé. És tudom, hogy az elvárásaim nem mindig azok, amik a reális reakciók.
Remélem érthetően sikerült ezt megfogalmaznom, bár az érzések és a gondolatok nehezen futnak párhuzamosan
Talán segítettem is! Elsősorban Evelyn44-nek

Kedves Evelyn!

Olvastam kérésed Katus topicjában. Így ide is hoztam Neked virágot!

Ancsa8 Hálásan köszönöm a szép virágot, egy kis fel üdülés a sok csalódottaknak!. Sok, sok puszi.

kerteszcsuti írta:

Jóestét Kedves Csalódottak!
Végigolvastam az összes hozzászólást, és egyre azt vettem észre, új és új értelmet nyer bennem a csalódás és a megbocsájtás, mint kifejezés és mint érzés egyaránt. Én nagyon sokszor éreztem csalódottnak magam, de be kell lássam, valóban a saját elvárásaim csaptak be. Nem vagyok a könnyen tanuló típus, már ami az élettapasztalatokat illeti, így többször estem ugyanabba a hibába is. Mások kárból sem tanultam soha, de a sajátjaimból is csak nehezen...ha egyáltalán...
Most azt hihetnétek, könnyen megbocsájtok akkor, de ez sem így van. Egy időben magamban kerestem a hibát, ennek komoly "káros" eredménye lett. Aztán megpróbáltam tudomást sem venni dolgokról, de ez sem volt sikeresebb. Végül kineziológushoz mentem... megértőbb és visszafogottabb lettem, de újra és újra beleesem ugyanabba a hibába, és újra csalódottságot vagy közönyt érzek. Egyik sem jobb azt hiszem! Mindenesetre már el tudom hitetni magammal, hogy nem fáj, hogy csak azt kaptam, amit amúgy is várhattam, így a csalódottság enyhébb. És a hibás...már rég nem én vagyok. Csak újra egy reménytelen lépést tettem valami vagy valaki felé. És tudom, hogy az elvárásaim nem mindig azok, amik a reális reakciók.
Remélem érthetően sikerült ezt megfogalmaznom, bár az érzések és a gondolatok nehezen futnak párhuzamosan
Talán segítettem is! Elsősorban Evelyn44-nek

Kattints a kibontásához...

Szia kertészcsuti!

Végtlen elkeseredést olvasok ki soraud mögűl.A reménytelenség és egy meglévő érzés elnyomása még nem feloldás,de ezt TE is pontosan tudod!
Életünk során sokszor megyünk vissza oda életünknek abba a pillanatába amikor
megoldást nem,de ismétlést teszünk.Az hogy ez a TE sajátságos élethelyzeted lenne,nem állitanám,sőt azt sem hogy csak ritkán fordulnak elő ezek az esetek..Végtelenűl sok erőtlennek tűnnő karcsapásokat teszünk,miközben azt érezzűk felesleges.Ami felesleges és nincs rá szükségünk nem tesszük meg,ezt el kell fogadnunk.Oly sokszor fogadjuk meg már ismerjük a csapdát,hát ismerve lépünk ujra és ujra bele.
Ez a tanulás,és igen a tanulásból nem vagyunk képesek tapasztalást
nyerni,akkor ismétlünk.Igaz tiszta szeretet csak az tud elfogadni,aki önnmaga is adni képes.Ebben nincs a hátha érzése,nincs a már megint lehet ez kérdése,ott csak szeretet van.Azoknak a más embereknek tetteinkek sulyát cipelve bizony nehézzé teszük hátizsákunkat.
Ezek a terhek lassitják haladásunkat,sőt nagyon komoly betegségeket hozhatunk létre velük.
Kivánom Neked és mindanyiunknak tudjuk lerakni más terheit,nem elfeledve mi is történt? döntést viszont mi magunk tudjuk meghozni,és a változtatás lehetősége is a mi saját életünket könnyiti.
kivánom sikerűljön a feldolgozás és az elengedés.

Csak néhány éve tudok megbocsátani, de igazán jó érzés. Nem régen tapasztaltam, nekem is megbocsátott valaki. 15 éve hordott lelki tehertől szabadított meg, csodálatos volt. Próbáljátok, gyakoroljátok.

„ Mindennap megszűnik valami ,
amiért az ember szomorkodik,
de mindennap születik valami,
amiért érdemes élni és küzdeni. ”

" Engedd, hogy a kudarc rávilágítson a legfőbb tanulságra: Minden naplemente egy nagyon - nagyon fényes és erőteljes napfelkelte kezdete. "

„ Amikor a boldogság egyik kapuja bezárul, egy másik kinyílik előttünk. Néha olyan sokáig nézzük a bezárt ajtót, hogy nem vesszük észre azt, amelyik kinyílt. ”

„ Nem mindegy, hogy honnan esel le a padlóra, de akarattal minden honnan fel lehet állni! ”

„ A múltat változtatni nem tudod. Mért' gondolnál hát visza rá, ha csak fájdalmat okoz? ”

" A gödrök első törvénye : ha benne vagy, hagyd abba az ásást. "

„ A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt. ”

katus írta:

Szia kertészcsuti!

Végtlen elkeseredést olvasok ki soraud mögűl.A reménytelenség és egy meglévő érzés elnyomása még nem feloldás,de ezt TE is pontosan tudod!
Életünk során sokszor megyünk vissza oda életünknek abba a pillanatába amikor
megoldást nem,de ismétlést teszünk.Az hogy ez a TE sajátságos élethelyzeted lenne,nem állitanám,sőt azt sem hogy csak ritkán fordulnak elő ezek az esetek..Végtelenűl sok erőtlennek tűnnő karcsapásokat teszünk,miközben azt érezzűk felesleges.Ami felesleges és nincs rá szükségünk nem tesszük meg,ezt el kell fogadnunk.Oly sokszor fogadjuk meg már ismerjük a csapdát,hát ismerve lépünk ujra és ujra bele.
Ez a tanulás,és igen a tanulásból nem vagyunk képesek tapasztalást
nyerni,akkor ismétlünk.Igaz tiszta szeretet csak az tud elfogadni,aki önnmaga is adni képes.Ebben nincs a hátha érzése,nincs a már megint lehet ez kérdése,ott csak szeretet van.Azoknak a más embereknek tetteinkek sulyát cipelve bizony nehézzé teszük hátizsákunkat.
Ezek a terhek lassitják haladásunkat,sőt nagyon komoly betegségeket hozhatunk létre velük.
Kivánom Neked és mindanyiunknak tudjuk lerakni más terheit,nem elfeledve mi is történt? döntést viszont mi magunk tudjuk meghozni,és a változtatás lehetősége is a mi saját életünket könnyiti.
kivánom sikerűljön a feldolgozás és az elengedés.

Kattints a kibontásához...

Kedves Katus!
Nem mondom, hogy minden szavadat megértettem, de ami nagyonis megfogott, az az utolsó mondatod! Azt hiszem, az elengedésig nem jutottam el...de talán azok sem, akik nem tudtak még valamit megbocsájtani. Már nem haragot vagy dühöt érzek, tehetetlenséget sem..."csak" fájdalmat. Már megbocsájtottam csak még nem engedtem el...

Evelyn44 írta:

KerteszcsutiKöszönöm, megértettem és egy kicsit Te is segitettél, de ehez tudni kéne a csalódás nagyságát, amit már régebben irtam. Nem publikus. Sok puszi ismeretlenül.

Kattints a kibontásához...

Kedves Evelyn!
A csalódás nagysága relatív... neked nyilván az a nagy csalódás, amit te magad élsz meg, mint mindenkinek a magáé. Ezért nem is baj, ha nem publikus a fájdalmad, ahogy az enyém sem lett felfedve... mindannyiunknak a "gyógyuláshoz vezető út" a fontos!
Kívánom, hogy mielőbb megtaláld te is és mindannyiunk!!!

Szerbusztok,

Igen, igaza van Csutinak, a "csalodas nagysaga relativ".

"Na, nem oly mély, mint egy kút, nem is oly széles, mint egy templomajtó, de hát nekem éppen elég "
Mercutio

Szamovár írta:

Én is úgy vagyok ezzel, mint Gyöngyi - majdnem ez lett a nevem, mikor megszülettem! -, hogy leírom azokat, akikben csalódtam. Nem szándékosan, nem haraggal, csak úgy visszasüllyednek a nem-fontosságba. De többször nem tudnék megbízni bennük, az biztos. Már sokszor gondolkoztam azon, hogy lehet, hogy ez a haragtartás, nem-megbocsátás egyik formája?

Kattints a kibontásához...

Szerbusztok,

Hat..., nem tudom, hogy a haragtartas egyik formaja-e az, hogy egyaltalan nem erdekel valaki ? Gondolom, mivel a kapcsolatok a bizalomra epulnek igy aztan ha nem bizol valakiben akkor mi ertelme van az egesznek? Foleg ha oszinte termeszetu vagy. En nem erzem magam csalodottnak. Harom csalodas az eddigi eletemben, szerintem igazan nem sok, majdnem tul szep, hogy igaz legyen. Valamint reges-regen tortentek, nem is gondolok rajuk.
Ami viszont furcsa volt a kerdesben, hogy 4 csalodast akartam irni eloszor , mert igen hevesen osszerugtam a port valakivel egy eve vagy meg tobb. Eddig biztos voltam abban, hogy mint Szamovar irtad, "leirtam" az illetot , de egyre jobban ugy erzem, hogy nem. Azt gondolom, hogy ez valahogy azt is bizonyitja, hogy csak akkor "irunk"le valakit veglegesen - vagy en legalabbis- ha valoban nincs vissza ut.
Ez most erdekes,- meg egy kicsit idegesito - mert ilyen meg nem volt. Meg az is megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy tevedtem ..??? Csak viccelek ! Vagy lehet, hogy O tevedett? Ez sokkal jobban hangzik !!
Persze az is lehet, hogy eletreszolo kapcsolatokban 1-2 ev nem szamit? Gondolom ezen most majd egy kicsit elragodom es majd meglatjuk mi lesz. Persze "buszkeseg "es tarsai nem igazan segitenek ilyenkor. Talan az oszinteseg? .... vagy humor.... az altalaban atsegit dolgokon vagy pl. a "bizalom", mar ugy ertem bizni abban , hogy a masik majd megtalalja a megoldast.
Na nem humorizalok tovabb, mert minnel tovabb humorizalok annal kevesbe haragszom az illetore. Ennek se lesz jo vege azt mar latom.
Az persze segit, hogy egyaltalan nincs idom most erre....meg lehet, hogy csak tul sokat olvastam megbocsajtasrol...vagy tul meleg van ....vagy mert esik Talan kellene egy hatarido? Adnatok nekem egy hataridot? Koszi kiss

Katuskám! Köszönöm a sok jó taqnácsot.Nekem már talán sikerül?-t lerakni elengedni a terheimet. Kedves levéliróink bizonyára megfogadják a tanácsaidat. Puszi.

Ancsa8 Nagyon köszönöm a sok tartalmas idézetet és a rózsákat, szinte érezni az illatukat.Puszi érte.

Kereszcsuti Köszönöm. Én is kivánom Neked.