Csalódtál?Mikor?Megbocsájtottál?
- Téma inditó Evelyn44
- Kezdés dátuma
Egy ezoterikus előadáson valaki szomorúan mondta: képtelen megbocsátani. Nem tudja elfogadni, "ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel".
Elgondolkodtam, majd megkérdeztem tőle: próbáltad már? Próbáld ki (persze átvitt értelemen). Fantasztikusan jó érzés, nincs hozzá fogható.
Elgondolkodtam, majd megkérdeztem tőle: próbáltad már? Próbáld ki (persze átvitt értelemen). Fantasztikusan jó érzés, nincs hozzá fogható.
Jelenits István
<o></o>
Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfőképpen talán alázatos.
A hargtartáson túllépett már az aki közönyös valaki iránt.Szerbusztok,
Hat..., nem tudom, hogy a haragtartas egyik formaja-e az, hogy egyaltalan nem erdekel valaki ? Gondolom, mivel a kapcsolatok a bizalomra epulnek igy aztan ha nem bizol valakiben akkor mi ertelme van az egesznek? Foleg ha oszinte termeszetu vagy. En nem erzem magam csalodottnak. Harom csalodas az eddigi eletemben, szerintem igazan nem sok, majdnem tul szep, hogy igaz legyen. Valamint reges-regen tortentek, nem is gondolok rajuk.
Ami viszont furcsa volt a kerdesben, hogy 4 csalodast akartam irni eloszor , mert igen hevesen osszerugtam a port valakivel egy eve vagy meg tobb. Eddig biztos voltam abban, hogy mint Szamovar irtad, "leirtam" az illetot , de egyre jobban ugy erzem, hogy nem. Azt gondolom, hogy ez valahogy azt is bizonyitja, hogy csak akkor "irunk"le valakit veglegesen - vagy en legalabbis- ha valoban nincs vissza ut.
Ez most erdekes,- meg egy kicsit idegesito - mert ilyen meg nem volt. Meg az is megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy tevedtem ..???Csak viccelek ! Vagy lehet, hogy O tevedett? Ez sokkal jobban hangzik !!
Persze az is lehet, hogy eletreszolo kapcsolatokban 1-2 ev nem szamit? Gondolom ezen most majd egy kicsit elragodom es majd meglatjuk mi lesz. Persze "buszkeseg "es tarsai nem igazan segitenek ilyenkor. Talan az oszinteseg? ....
Na nem humorizalok tovabb, mert minnel tovabb humorizalok annal kevesbe haragszom az illetore. Ennek se lesz jo vege azt mar latom.
Az persze segit, hogy egyaltalan nincs idom most erre....meg lehet, hogy csak tul sokat olvastam megbocsajtasrol...vagy tul meleg vanTalan kellene egy hatarido? Adnatok nekem egy hataridot? Koszi kiss
Kedves kerteszcsuti!
Azt gondolom,ha még van fájdalom akkor még mindig nem bocsátottál meg.
Érezzük sokszór, és talán az ego is besegit,nem fáj,elmúlt én vagyok olyan erős igen felűltudok kerűlni.Az eredmény azonban, nem,amikor magyarázatot keresünk arra mit érzünk,amikor még mindig meg akarjuk
nevesiteni,már azt nem ,csak ezt, csak ennyit!Önbecsapás,győzködjük magunkat,még ha a kivánt eredényt nem is,de már elértünk valamit.
Megnézhetjük hol tarunk,de ehhez bátorság kell,ehhez szembe kell állitanunk saját énünket,igazönvalónkat.
Felidézzük magunkban a megtörtént eseményt?ki meri ezt kockáztatni!
Igaz eredményre pedig csak igy juthatunk,hol jelentkezik testünkben
hatás-ráhatás amit a bennünk levő történés mutat meg.
Testünk mely része ragaszkodik ehhez az érzéshez?
Megoldani,ugy tudjuk ha szembe merünk nézni vele.Melyik énünket akarjuk elnyomni,ami megoldát nem csak rejtve lappangást okoz.
Fel kell tudnunk szabaditani önmagunkat,minden részünket kivetitett
teremtett lényeinket vissza venni.Az önmagunkal való egyé válás csak igy jöhet létre,az erőnket begyűjteni,és ezt követheti ezeknek a kapcsolatoknak a levágása.A szabadság érzete semmi máshoz nem hasonlitható,de ezt a szabadságot csak mi magunk tudjuk visszavenni hiszen mi adtuk át önként másnak rendelkezzen vele.
A szélbe engedve,megköszönve azt a tanitást amit általa nyertünk,azt a tapasztalást,amit a tanulás ideje adott.Szivünkben kitisztul egy parányi rész,átadva helyét a szeretenek uj erőknek.
Sok sikert kivánok,és türelmet az eredmény eléréséhz
katus
Köszönöm Katus! Igyekezni fogok!
Felidézni tudok, nem haragszom már... Az eszem felfog, csak még a szívem húz vissza... de ami elmúlt, elmúlt, az új kapu pedig kinyilt, csak lépnem kell
valaki csak belök rajta, vagy megbotlom és beesek 
Persze Evelyn, ez igy igaz. Ezt mindenkinek maganak kell eldonteni. Gondolom azok a kerdesek, kifogasok vagy kibuvok amiket felsoroltam eleg altalanosak amikor az ember azon gondolkodik, hogy valakivel kibekuljon-e?Valojaban csak akkor dol el, hogy mit erzel amikor megprobalod. Tehat. Eldontottem, megprobaltam es azonnal rajottem hogy minden ugy van jol ahogy van. Lehet, hogy valtozom en is . Eddig teljesen kozonyos voltam emberekkel akikben mar nem hittem es ugy latszik most 90 %ba vagyok kozonyos. Ez se sokkal jobb.
Gyongyi54 Ahogy elolvastam soraid, tudod oldalakat lehetne irni az ember csalódásairól.Ismételten csak azt tudom mondani, hogy ez a megbocsájtás a calódás nagyságától, személyétől is függ.Persze az ember mindent megpróbál, de akkor jön egy következő és akkor már az előző Szivből kivánomcsalódás is megnagyobbodik.Te azért próbáld meg, hátha sikerül.
Üdv Mindenkinek!
Csalódás engem is igen gyakran ért, hisz 38 éves vagyok, sok minden történt velem, mint mindenkivel, hisz társas lények vagyunk.
De a csalódottságom és haragom csak pillanatnyi érzés, amig ráeszmélek arra a tudatra, hogy bántottak, hogy átvertek...stb Az én életemben nincs olyan ember akire tartósan haragudnék... mert miért is haragudhatnék bárkire? Hisz ha valaki bántott, bánthatott, arra én adtam meg a lehetőséget. Az az ember aki másokat megbánt, terhelje az ő lelkét, miért nyomasztjam a saját lelkemet a harag érzésével... Igyekszem úgy élni, hogy én ne okozzak fájdalmat senkinek....
Csalódás engem is igen gyakran ért, hisz 38 éves vagyok, sok minden történt velem, mint mindenkivel, hisz társas lények vagyunk.
De a csalódottságom és haragom csak pillanatnyi érzés, amig ráeszmélek arra a tudatra, hogy bántottak, hogy átvertek...stb Az én életemben nincs olyan ember akire tartósan haragudnék... mert miért is haragudhatnék bárkire? Hisz ha valaki bántott, bánthatott, arra én adtam meg a lehetőséget. Az az ember aki másokat megbánt, terhelje az ő lelkét, miért nyomasztjam a saját lelkemet a harag érzésével... Igyekszem úgy élni, hogy én ne okozzak fájdalmat senkinek....
A
Ancsa8
Vendég
Minden csalódottnak :
