Sok beírást elolvastam és le a kalappal azok előtt akik meg tudtak bocsátani.
Én sajnos nem tudok. Pedig próbáltam, de nem megy!!
Kiben csalódtam? A saját apámban!
Anno 7 éves koromban, húgom 3 éves volt, elhagyta anyánkat. És ezzel együtt minket is. Soha a büdös életben nem keresett meg bennünket.
Felnőttként mi megkerestük, meg sem ismert bennünket. Azt hitte, hogy valami házaló idegenek vagyunk, mikor ajtót nyitott. Meghívtuk a ballagásokra, esküvőkre. De sohasem jött el. Én akkor feladtam. Nem érdekelt már tovább. Mikor az első fiam megszületett - a család nyomására- írtam neki egy Unokád érkezett lapot. Majd jött egy személytelen levél, melyben gratulált. Ennyi!
Többször nősült, mindig más gyerekét, unokáját nevelte.
Én soha többé nem kerestem meg, bár tudtam róla közös ismerősöktől sok mindent és viszont. Két éve egy nagy családi szülinap (nagyi 85 éves volt) kapcsán találkoztunk. De Ő is, én is úgy kezeltük egymást, mint két idegen.
A húgommal sokat beszélgettek, táncikáltak. Ott ismerte meg a húgom gyerekeit, addig nem is látta Őket! Pedig 17 és 8 évesek voltak már. Az én két nagyfiam szintén elzárkózott a társalgástól vele!
A nagybátyám a fülem hallatára mondta neki, hogy te Bátyus, nem fáj a szíved az elvesztegetett évekért. A lányaidért, a gyönyörű, okos unokáidért!
Még most se késő! A válasz döbbenetes volt! Nekünk kéne megtenni az első lépéseket mondta! Azt hittem az eszem megáll! Nagyon nehezen türtőztettem magam, hogy ne olvassak be neki. De tekintettel volna a nagyira, meg a többiekre, akik nagyon jól érezték magukat!
A húgommal telefonszámot cseréltek, meghívta Őket magához egy vacsorára. Persze nem lett belőle semmi!
Kb. 65 km-re él tőlünk, a húgomtól 35-re. De azóta sem keresett meg minket.
A húgom próbált közeledni, meghívta tavalyelőtt karácsonyra, de nem jött el. Mára már Ő is feladta.
Közben több mint egy éve meghalt az anyukánk. Eltemettük, a hugi értesítette a temetésről (annak dacára, hogy én elleneztem) válaszolt is és azt ígérte, hogy ott lesz a temetésen, de nem jött el. És most itt állunk a nagy világban, csak mi ketten vagyunk egymásnak! Se anyánk, apánk meg sohasem volt!!
Kérdem én, hogy lehet megbocsátani egy olyan embernek aki több mint harminc éve, hátra se nézve elhagyta a saját gyerekeit! Mert az OK, hogy elhagyta a feleségét, mert már nem működött valami, na de a gyerekek nem tehettek semmiről. Nem mi akartunk megszületni. Ők hoztak létre bennünket.
Így ezek után nem tudok elfogadni semmilyen érvet, tőlem soha semmilyen körülmények között nem fog bocsánatot nyerni, még ha kérné sem, de tudom, hogy soha nem fogja kérni!!
Szia!
Nem semmi amit leirtál! Tudod már kicsit oldottabb a csalodásod és az abból keletkezett fájdalmaid... amid benned élnek,mert most is és amig Te élsz mindig...!
Hidd el igy van! Amikor valami a szó legszórosabb értelmében lelkünkben-emberi mivoltunkban fáj és csalodás...arról csak akkor tudunk majd beszélni és irni...amikor köszönhető ennek a csodálatos "időnek"....amiből eltellik valamennyi és "okosodunk" is...már nem akkora annak a csalodásnak és fájdalomnak a súllya....mint abban a pillanatban-"időben"....amikor is elsőre szembesültünk,megéltük...ugy ahogy ...attól akitől...stb!
Te most irtál...beszélni tudtál erről és ez jó.!...mert enyhült a terhed lelked és puszta emberi valód terhe!!!....
Én jómagam is csalodtam,nem is akár kiben...nem is akár mennyi idő után,de magamban a legnagyobbat...hiszen magamat csaptam be amikor még vakon hittem...és közben már tudtam nem is én kellek!!!...Na de vissza térve Hozzád....
Én azt mondom,hogy sajnos vannak helyzetek az életünkben,... amikor kénytelen-kelletlen beismerjük..., hogy álmaink végleg összetörtek!... lehetetlen, hogy beteljesedjenek!.... Az élet első csalódásai mindig a legfájdalmasabbak....! Ezeket többnyire kamaszkorunkban éljük át....,
vagy SAJNOS már gyermekkorban, és nagyon fájnak...!!! Különösen akkor hatol csontig a fájdalom, ha csalódásunkban a biztonságérzetünket veszítjük el....márpedig egy Gyerek biztonsága a család!...független milyenségétől összetételétől...DE CSALÁD!.... Eddig valami biztosnak hitt dolog óvta világunkat a bántásoktó....l, és most itt állunk csupaszon, rettegve.!...
Csalódhatunk szüleinkben...!!! (egyre több Gyerek...és még mára már Felnőtt gyerek is,mert akkor is Gyerek, ha már felnőtt a szüleinek)...,
Csalodhatunk: tanárainkban,.... a politikai meggyőződésünket képviselő pártban...., lelkipásztorunkban..., legjobb barátunkban....mindenben...és mindenkiben!!!...
A Csalodás és a Fájdalom: (testvérek!)
A csalódás mindig fájdalommal jár...., de ez egyfajta enyhülhet,... ha megsejtjük az okokat, a miérteket....! A másik embert elkezdjük védeni, és magunkat kárhoztatjuk..., gondolván magunkban,...hogy "hiszen ő is csak ember, ő is nehéz körülményekből jött"...stb... vagy épp ellenkezőleg, megtaláljuk a bűnbakunkat, és mindent az ő nyakába varrunk...!!! Ez a viselkedés lélektanilag látszólag védelmet nyújt,bennünk-nekünk.... mert kapaszkodót ad: az eddig keszekusza helyzetben – melyben éltünk és...talajt veszítettünk,csalodtunk...!
És Tudod egyszer eljutunk oda akik CSALODTUNK,..hogy magunkat védjük(akiki a csalodást okozták)és azt mondjuk-ják :"Megvan a hibás!”...mert a másikra fogják hibájukat... Erre azután egyenként szépen felfűzzük keserű történetünk láncszemeit,... és büszkén viseljük a nyakunkban az eredményt: az ideát...! Ez újra biztonságot ad, a hőn áhított biztonságot....és ugy mondd kompenzálunk: az élet berondított? Mi majd megmagyarázzuk!!!...na csak azok magyaráznak igazán akik megcsaltak...illetve a CSALODÁSUNKAT OKOZTÁK!!! És a világ újra kerek...hiszik ők ezt...mert nekik nem FÁJ!
Aikor csalodunk valoban nagy bajban vagyunk....! Nekem is és minden Embernek pedig legyen az Gyerek,...Felnőtt bárki...elemi szükséglete a biztonságnak..., a szeretettségnek...., az értékességnek..., a hűségnek vagy a fontosságnak a tudata...ennélkül nem megy!!!
És azt vallom,hogy...Aki mindezeket megkapta gyermekkorában, az jó eséllyel indul az életben..., a társadalomban is, hogy „sikeres”, boldog ember váljon belőle...és
NE OKOZZON CSALODÁST SENKINEK...FŐLEG AKIT SZERET..KIT SZERETNIE KÉNE!!!!!(család-Gyerek-társ-pár-barát...)
Hát ennyi részemről.
További szép napot kivánok és több Csalodást már nem a további Életedben-hez!
Szia! napdap/ma
