Csatában-szabadvers

Mulder

Új tag
Tél, hideg, nemes küzdelem
nyílzápor, loholás, ellen üldözése
nyílzápor- mellemből, hátamból állnak ki a nyílvesszők
páncélom átütik - sebeimből meleg nedv csorog
húsom cafatokban lóg
nyílzápor, kezemet átütik
páncélom védtelen
a tél könyörtelen
vágások, páncélom oly nehéz lett
körülnézek- közülünk nincs itt már senki sem
nyílzápor hátulról
körülnézek, néhány emberünk maradt- ők átálltak
én rohanok tovább-rohanok előre
hirtelen csend
elült a zaj
leülök egy mohás fatönkre
pajzsom oly nehéz lett
kardom oly nehéz lett
ruhám vöröslik- véremet issza a föld
ránehezedek pajzsomra-nézem csorgó életemet
támaszték
oly nehéz lett testem- a világ forog velem
Ám szívemben felbukkan egy kép
Kis csillag képe
fénylően ragyog, bevilágítja lelkemet
utat mutat, lelkemben megtalálom mindig e képet-őt kerestem mindig
e világon -e lélekben, mi lelkem
ránehezedek pajzsomra- immár könnyebb lett
forog velem a világ- halovány és színtelen
testem oly nehéz lett
ám lelkemben él e csoda
s felemelem pajzsom, körülnézek- a világ oly szép lett, a fények oly fénylenek
testem könnyű
vérem szerelmetes
elindulok e képpel lelkemben
és nevetek
minden életben élek- és téged kereslek
elindulok én, védtelen
de szívem tele csodával, szerelemmel és varázslattal
erőssé és nemessé teszel
lelkem mosolyog-és elindulok
lelkemben arcoddal, képeddel, fényeddel
szavad elvarázsol,megszentel
megáld ,feloldoz, megbékít,melegít-
megszentelsz
felállok,a tél oly szép lett!
felveszem pajzsom , kitépem a vesszőket
melletem vöröslik minden
de gyógyítasz
s megyek előre, kiáltok
erőm százszorozódik
rohanok előre- szüntelen.
 
Oldal tetejére