Helen Russell brit írónő új könyvében 30 nemzet boldogságreceptjét mutatja be, abban segítve az olvasót, hogy megtalálja a számára legmegfelelőbbet az örömteli mindennapokhoz. Sorozatunk nyolcadik részében a kanadaiak joie de vivre szemléletmódját mutatjuk be. Részlet.
Kanada 9 millió négyzetkilométeren terül el, 36 millió lakosa van, és a társadalma sokkal liberálisabb Amerikánál. Előnyére válik a nagy terület, és hogy a kanadaiak híresek a kedvességükről. Mi több, hála a hatalmas joie de vivre-áradatnak, Kanada folyamatosan a világ tíz legboldogabb országa között szerepel, amióta csak 2012-ben először közzétették az ENSZ boldogságindexét.
„Itt az élet minden területét áthatja a boldogság – mondja Mélanie, egy barátom barátja Montrealból. – Kanadában a joie de vivre a boldogság leírására leggyakrabban használt kifejezés.”
Joie de vivre
A joie de vivre különösen Québecben terjedt el, abban a francia ajkú tartományban, amely hivatalosan az ország legboldogabb része, legalábbis a Canadian Public Policy nevű újságban közzétett tanulmány szerint. A québeciek annyira boldogok, hogy ha Québec önálló ország volna, csupán Dánia előzné meg a nemzetközi elégedettségi listákon.
Ennek egyik oka a kanadai infrastruktúrában rejlik. A magas adókban, a vagyon újraelosztásában, hogy csökkentsék a társadalmi egyenlőtlenséget, és finanszírozzák az ingyenes egészségügyi ellátást és a magas szintű oktatást – és a szociális hálóban, amely elkap, ha leesel. A vallási tolerancia az egész országban elterjedt, Kanada volt az első nem európai ország, ahol legalizálták az azonos neműek házasságát.
Női szemmel nézve is szimpatikus hely: nagyvonalúak a szülési szabadsággal, Justin Trudeau pedig megválasztása után köztudottan kiegyensúlyozott kormányt alakított ki, ami a nemek arányát illeti, mondván: „2015-öt írunk”.
Emellett nagyon biztonságos ország. Alacsony a bűnözési ráta, és szigorú fegyverviselési szabályaik vannak, úgyhogy itt nem lőhetnek le csak úgy akármikor. Lehet, hogy sokan ezt magától értetődőnek veszik, de ilyen közel az Egyesült Államokhoz, határozottan előnyt jelent, hogy az átlagháztartásokban nem tartanak fegyvert.
Fontos a diverzitás
A diverzitás Kanadában kulcskérdés, és Kanada régóta nagy hangsúlyt fektet a befogadásra. 2015-ben Justin Trudeau a repülőtéren személyesen köszöntötte a szír menekülteket, és segített meleg télikabátokat osztani nekik. A multikulturalizmust rendszeresen Kanada legnagyobb vívmányai között emlegetik, a kanadai identitás karakterisztikus eleme a másság ünneplése.
A montreali McGill Egyetem kutatói azt tapasztalták, hogy azok, akik a többségi társadalom tagjainak tartják magukat, jobban szerepelnek az elégedettségi felméréseken. Az amerikai olvasztótégely-modelltől eltérően, Kanadában az általánosan elfogadott felfogás szerint manapság arra biztatják az etnikai csoportokat, hogy őrizzék meg az identitásukat.
Az ottawai születésű filozófus, John Ralston Saul úgy jellemezte Kanadát, hogy egy „szelíd” ország rugalmas identitással, szemben más országok rideg identitásával (helló, Egyesült Államok!). Azt állítja, hogy a kanadai gondolkodást a jelenben jelentősen befolyásolják a kanadai bennszülött népek, az úgynevezett „első nemzetek” egyenlőségen alapuló elképzelései, és az, hogy mostanában sokan többre tartják a tárgyalást az erőszaknál (és így a konfliktuskerülést is).
Kanadának sikerült elkerülnie a 2008-as pénzügyi válság legdurvább hatásait is, mert a sokszínű bankrendszere ellenállóbbá tette. Nagy különbség Kanadában a világ többi részével ellentétben, hogy az emberek szívesen segítenek a bajban - az erős közösségi érzés individualizmussal keveredve nagyfokú bizalmat ad.
Rengeteg program a szabadban
„Sokat bulizunk, és nagyon élvezzük, ha együtt lehetünk – mondja Mélanie. – Szeretünk kimozdulni – ha gyerekünk van, vagy ha sok a munkánk, akkor is próbáljuk kihasználni a közelünkben lévő rengeteg éttermet, a különféle nemzetek konyháit, nyáron pedig fesztiválokra járunk.”
Montrealt úgy emlegetik, hogy a „fesztiválok városa”. Több mint nyolcvanat rendeznek egy évben, a vígjátéktól a jazzen és a tűzijátékon át a filmig mindennek van itt fesztiválja. A közösségi alkalmakon és a rendszeres, előre megtervezett ünnepségeken való részvétel növeli a valahová tartozás érzését.
„A szabadban is nagyon szeretünk lenni – folytatja Mélanie –, és a négy jól elkülönülő évszak sokféle tevékenységre ad lehetőséget a síeléstől a túrázáson át a kerékpározásig. Ez mind nagyon hasznos az egészséges, boldog élethez.” Amellett, hogy endorfint szabadít fel, egy harvardi kutatás szerint a szabadban töltött idő jót tesz a lelki egészségnek is.
A minket körülvevő természet megbecsülése a joie de vivre ékes példája. Van néhány sportág, amelytől garantáltan hevesebben kezd dobogni a kanadaiak szíve, és semmi sem teszi olyan mámorossá őket, mint egy jó kis korongjáték. A jégkorongot Montrealban találták fel, itt játszották az első fedett pályás mérkőzést 1875-ben – és Kanada azóta is hasít.
A másik nemzeti mánia, amit csak tág értelemben lehet „sportnak” tekinteni, az a kenuszex. „Kanadai az, aki tudja, hogy kell kenuban »csinálni«”, mondta állítólag Pierre Berton, a néhai kanadai író. Noha semmiféle statisztika nem készült arról, hogy ténylegesen hány kanadai szokott szexelni a vízen, állítólag sokaknál a bakancslista élén szerepel. Egyszóval a kanadaiak óvatos duhajok, mindamellett kedvesek, szívélyesek. Tudom: sok a jóból.
HVG
