Egojátékok

Shaw61

Állandó Tag
Több Felébredt lény szerint is az emberi tudat evolúciójának következő lépése a tanúskodó Jelenlét megvalósítása az emberi élet hétköznapjaiban.
Napjainkban ez jelenti az álomból ébredező emberiség előtt a legnagyobb kihívást.

A tudat eddig az egó álmát aludta, de most végre ébredezik.
A további ébredésének egyik legnagyobb akadály azonban az, hogy nem igazán ismeri azt az álmot, amely eddig őt fogva tartotta, az egót.

Eddig teljesen azonosult ezzel az egóval, nem is gondolta, hogy alvó állapotban van.
Az egó azonban meg akarja akadályozni ezt a felébredést, mert azzal az ő léte kerül veszélybe, ezért különböző fortélyokkal próbálja még mélyebb alvásba visszahúzni az ébredezőt.
Persze ezt nem gonoszságból teszi, az ego nem gonosz, csak a tudattalan túlélési ösztön hajtja.

Mi is ez az ego és hogyan keletkezett?

Első, talán legfontosabb kérdés ennek a tisztázása.

Az ego mi magunk vagyunk, akinek látjuk, gondoljuk és érezzük magunkat. A múltból építkezve a jövőre irányúló életörténetünk központi figurája, akivel a tudatunk azonosítja magát, akinek képzeli magát. Ez a legmélyebb álmunk.

Az ébredés jele, amikor kezdjük érezni azt, hogy ez állapot nagyon silány, szegényes és az élet mögöt mélyebb misztériumok húzódnak meg.

Hogyan keletkezett ez az egó?

Amikor megszülettünk, akkor még ártatlanok voltunk, nem volt egónk. Az egó a társadalom, szüleink, nevelőink hatására alakult ki, egy természetes folyamat eredményeként. Szükségünk volt rá, mert különben nem tudtunk volna elhatárolódni a környezetünktől, nem jött volna létre az egyedi létezésünk, amely fontos lépcsőfok a tudat önmagára ébredésének az evolúciójában.

Az ego tehát társadalmi termék, mert a környezetünkben élők mondták meg a gyermek számára, számunkra, hogy kik vagyunk mi és egy tudattalan folyamt eredményeként elkezdtünk azonosulni ezzel a mesterségesen létrehozott központtal, az egoval.
Ezen az azonosuláson kell most túllépnünk!

Az egojátékok azokat a védekező mechanizmusainkat takarják, amelyek elfedik előlünk a valóságot és további álmokba ringatnak minket

A topic előzményeként a blogomban olvashatjátok a témához kapcsolódó eddigi hozzászólásaimat:
Az ego: maszkok gyűjteménye
Az ego hajtóerői: az ambíciók
Az ego fejlődése
Önfejlesztő egojáték
Büntudatkeltő egojáték
Spirituális egojáték
Az ego szülőméhe: az azonosulások
 

Shaw61

Állandó Tag
Fontos vagyok egójáték

Az egó elhiteti velünk, hogy fontosak vagyunk, a nagy megnyilvánulás, az összemberi tudat egy kis részeként is. A lelkünk örökké él, a halál csak egy születés. Lelkünk örökké fejlődik, minden tapasztalat egy újabb tégla az örökkévalóság templomában stb.

Miért tudja ezt elhitetni velünk az egó?

Egyrészt az egó tartalmát az eddigi életünk során összeszedgetett (olvasott, hallott) tudásunk alkotja. Ha soha sem olvastál volna ezoterikus témájú könyveket, vagy nem hallgattál volna ilyen előadásokat, akkor az egód tartalma egészen máss lenne, így más gondolatokkal nyugtatna meg (Pl: együnk, igyunk, szeretkezzünk, hisz csak egy életünk van).

Másrészt mindenkiben él az "ősemlékezés", ami saját belső rég elfelejtett központunkból származik és legtöbb esetben egy tudattalan vágyakozásként él az emberben. Ennek a tudattalan vágynak ad formát az ego azzal, hogy egy hamis célra irányítja. Ez pedig: tökéletessé válni úgy, hogy az az egót is magába foglalja.
Ez egy őszinte törekvése az egónak, azonban ezt a formák szintjén lehetetlen megvalósítani, a formákat nem lehet örökéletűvé tenni. Persze ezt mind a jövőben akarja elérni.

Így nem szabad ennek az egójátéknak sem bedőlnünk.

A tökéletességet már itt és most átélhetjük, ha átadjuk magunkat a jelen pillanatnak és engedjük, hogy a Lét öröme magával ragadjon bennünket.
 

Shaw61

Állandó Tag
„Ha személyesen találkozhatnék vele” egojáték

Sokszor gondoljuk azt egy-egy Felébredt könyvének az olvasása közben, hogy „Ha személyesen találkozhatnék vele”, akkor a spirituális fejlődésem felgyorsulhatna, milyen szerencsések azok, akik nap, mint nap a közelében lehetnek.

E mögött a gondolatok mögött azonban az ego egyik nagyon rafinált egojátéka áll, mert ezek a gondolatok egyrészt önsajnálatot ébreszthetnek bennünk (nincs ilyen szerencsénk, amúgy miben is volt nekünk szerencsénk az életben), másrészt önigazolásul szolgálhat arra, hogy miért nem teljes erőfeszítéssel keressük az Igazságot (ha mellette lehetnék, akkor tőle kaphatnék akkora erőt és ösztönzést, ami átsegíthetne a mindennapi akadályokon).

Ezek a gondolatok azonban hamisak, mert sohasem a személyek számítanak, hanem az a tudatosság, ami megjelenik általuk a Földön. Ha egy olyan könyvet olvasunk, amelyiket egy új tudatra ébredt személy írt, akkor ez az új tudatosság megjelenik a könyvben is, ott van minden írott szó mögött.

Ha olvasás közben kikapcsoljuk az elmét, csendben, a Mostba merülve olvasunk, akkor ez a minőség megjelenik itt és most. És csakis ez számít! Tehát amikor így olvasunk egy-egy könyvet, akkor találkozunk ezzel a tudatállapottal, ami megjelenhet bennünk is. Így teljesülhet a régi mondás: „Ha a tanítvány megérik, akkor a Mester megjelenik”! Így lehetünk nap, mint nap a „Mester” közelében.

A gondolatsor másik része, hogy a Felébredt személyes közelsége felgyorsíthatja az új tudatállapot kialakulását, ez igaz, hisz ez a szatszang lényege.
Ebben az esetben is lényeges azonban átgondolni a következőket. Egyrészt az ego mindig keres valakit, akire felnézhet, akitől a segítséget kaphat, akiből bálványt csinálhat, akitől függhet. Ez a Felébredtől való dependencia nagyon könnyen kialakulhat, ha nem figyel oda rá tudatosan az ember.

Másrészt úgy gondolom, hogy nincsenek véletlenek. A Mostnak, a pillanatnak történő megadás vonatkozik erre az esetre is. Ide születtem, nem találkozhatok személyesen egy Felébredttel sem. És akkor mi van? Lehet, hogy épp erre van szükségem, hogy elkerüljem a fenti dependenciába esést és önálló felelősséget tudjak vállalni magamért.
 

Shaw61

Állandó Tag
Az ego és a Jelenlét nézőpontja

Szerintem két különböző nézőpontból látjuk a dolgokat, ezért értelmezünk sokszor félre egyes fogalmakat.

Az ego nézőpontja.

Az emberiség túlnyomó többségére ez a nézőpont jellemző pillanatnyilag. Az életük középpontját az ego alkotja, ez írányítja és vezeti őket. Mi ez az ego? Mikor megszületünk még nincs jelen, a környezetünkkel való interakciók alakítják ki. Akkor maradunk életben, ha el tudunk kölünülni a bennünket körülvevő világtól és saját identitást alakítunk ki. Az elkülönülés első jele, amikor megjelenik az "enyém" átélése. Ez az alapvető birtoklási ösztön alkotja az ego alapját. Az enyém után következik a nekem, az én és a te fogalmának a megjelenése. Az ego tehát szétválaszt, elkülönit, "te-én, enyém-tied". Istenhez is ebből a mély, tudattalan birtoklási ösztönből közeledik: az én istenem, a mi istenünk stb., és istent csakis transzcendensként tudja elképzelni.

Ezek alkotják az ego vázát. Az egóhoz kapcsolódó identitást pedig a "Milyen vagyok?" kérdésre a környezetünkben elő emberektől kapott visszajelzések alakítják ki. Az ego tehát a társadalom terméke és csakis hamis választ tud adni arra a kérdésre, hogy "Ki vagyok én?". Ezek azért hamis válaszok, mert zömmel nem a saját tapasztalatainkból fakadnak, hanem másoktól kapott visszajelzésekből.

Az ego a gondolatokkal, az érzésekkel, a cselekdetekkel és az élményekkel való azonosulásunk.

Az ego másik alapösztöne a cselekvés, mindig csinál valamit, még amikor "meditál", akkor is cselekszik (koncentrál, el akar érni stb.)
Ezért nem tud mit kezdeni az üresség, a nemcselekvés fogalmakkal. Aki üressé válik, nem cselekszik, az zombivá válik a szemében, és ebből a szempontból igaza is lehet.

A Jelenlét, a Tanúság nézőpontja

Ez a nézőpont most kezd nagyobb számban megjelenni világban. Ez az egós nézőpont meghaladását jelenti, az azon való tullépést.
Az egós nézőpont nem rossz, nem ellensége az egó az ilyen nézőpontot képviselő embernek, mert tudja azt, hogy nem az egó a lényének a valódi központja, így egyre kevésbé azonosul vele. Elkezdi keresni a valódi középpontot és elkezd fokozatosan ebből élni.

Nála még mind a két nézőpont létezik, mert a társadalomban él, így ha a munkáját végzi, más emberekkel találkozik akkor csakis az egos nézőpont felől tud közeledni hozzájuk. Ekkor azonban már nem azonosul az egóval (gondolataival, érzéseivel stb.). Amikor egyedül van, akkor a középpont felé fordul, meditál, vagy megpróbálja a jelenlétet behozni a hétköznapjaiba (persze egy idő után ez áthatja az emberekkel való kapcsolatát is). Ez egy folyamat, ami fokozatosan bontakozik ki az életében.

Ebből a nézőpontból szemlélve Isten csakis immanans lehet, aki a középpontot alkotja. Ha megtalálja ezt az immanens isteniséget, akkor az számára transzcendensé válik, ez az isteniség (Lét) áthatja az egész kozmoszt, az egész teremtést, mindennek ez a középpontja. Istenhez tehát csakis ezen az úton lehet, mert a transzcendens soha nem válhat immanensé, mert az teljesen ellentétes az egó természetével.

Ebből a nézőpontből a csend, az üresség a nemcselekvés teljesen más tartalommal telik meg, mert ez maga a Lét gazdagságát, az igazi tudást hozza el a személyhez. Neki egyre inkább ez alkotja az identitását, ez adja meg a választ a "Ki vagyok én kérdésére?"
Én vagyok, aki vagyok! A Lét, a Jelenlét, a Szemtanú vagyok, aki nemcselekvő, aki csak figyeli a formák táncát.

Lao Ce szerint a nemcselekvés lényege: "Önts ki lelkedből mindent, és azután maradj meg ott, ahol vagy."
 

Shaw61

Állandó Tag
;)

Ahány ember, annyi nézőpont............;)

Fantasztikus, ám a lehető legbensőségesebb, intim felismerés a "vagyok, aki vagyok"-nak, mikor kijelenthetem: a testem és lelkem kapitánya vagyok!

:ph

Ezt ha megéli az ember (és nem csak gondolatilag fogadja el), akkor minden nézőpont eltűnik és csak az Egy marad!
 

ionon

Kitiltott (BANned)
Egó az ember nem-kifejeződésére szakosodott szó, mert igazándiból leéled az életed és soha nem találsz olyan tárgyilagos eseményt életedben amire rá akaszthatod az egó szót, neked fontos az egó, hogy miként netud megérteni a világunk természetes fejlődésének az aspektusait, mert minden cselekvést ami csak gondolat egónak a fenhatósága alatt tudsz elképzelni. kiss
 

furrier75

Kitiltott (BANned)
;)

Ahány ember, annyi nézőpont............;)

Fantasztikus, ám a lehető legbensőségesebb, intim felismerés a "vagyok, aki vagyok"-nak, mikor kijelenthetem: a testem és lelkem kapitánya vagyok!

:ph

A "vagyok, aki vagyok"-ot ki mondja ki...?
Csak nem az egó...?
Hiszen a kék ég soha nem mondja magáról, hogy "ég vagyok", vagy, hogy "kék vagyok", egyszerűen csak létezik... kiss
 

szannyasz

Állandó Tag
Egó az ember nem-kifejeződésére szakosodott szó, mert igazándiból leéled az életed és soha nem találsz olyan tárgyilagos eseményt életedben amire rá akaszthatod az egó szót, neked fontos az egó, hogy miként netud megérteni a világunk természetes fejlődésének az aspektusait, mert minden cselekvést ami csak gondolat egónak a fenhatósága alatt tudsz elképzelni. kiss

Ha keresed, akkor nem találod meg az egót, mert az csak egy gondolat.

Az egó nem főnév, hanem ige, Adyashanti "egózásnak" nevezi azt a folyamatot, amikor minden felmerülő gondolatunkat és érzésünket megcímkézünk, kategorizáljuk "ez az enyém" ..."Na ez nem az enyém, ez az ego"

A Shaw61 által leírt egojátékokat ebben az értelemben lehet az egóhoz kötni.
 

szannyasz

Állandó Tag
A "vagyok, aki vagyok"-ot ki mondja ki...?
Csak nem az egó...?
Hiszen a kék ég soha nem mondja magáról, hogy "ég vagyok", vagy, hogy "kék vagyok", egyszerűen csak létezik... kiss

Ez egy átélés, ezt meg kell élni.
Amikor szavakba foglalod őket már nem a teljes igazságot tükrözik, mivel az elme belekapaszkodhat, értelmezheti őket.

Ha a gondolat megjelenik, akkor az átélésnek befellegzett írta valahol Osho, és teljes mértékben igazat adok neki.
 

ionon

Kitiltott (BANned)
Ha keresed, akkor nem találod meg az egót, mert az csak egy gondolat.

Az egó nem főnév, hanem ige, Adyashanti "egózásnak" nevezi azt a folyamatot, amikor minden felmerülő gondolatunkat és érzésünket megcímkézünk, kategorizáljuk "ez az enyém" ..."Na ez nem az enyém, ez az ego"

A Shaw61 által leírt egojátékokat ebben az értelemben lehet az egóhoz kötni.
Akkor a szerencsések közé tartozok, hisz semmi sem az enyém., még az sem amit teremtek ami soha nem létezett az sem az enyém.kiss
 

hannah22

Állandó Tag
A "vagyok, aki vagyok"-ot ki mondja ki...?
Csak nem az egó...?
Hiszen a kék ég soha nem mondja magáról, hogy "ég vagyok", vagy, hogy "kék vagyok", egyszerűen csak létezik... kiss

kiss


...épp ezért vagyok, aki vagyok, "Én" nélkül.... létezem.:p

Az egó kifejeződik a kommunikáció által, ám az elme szükséges magához a kommunikációhoz....

:ph
 

Shaw61

Állandó Tag
"Én az Önvaló vagyok" egojáték

Ramana Maharsi írta az Abszolút tudatosságban " Te valójában a tiszta létező, az Önvaló vagy. Mindig ezen Önvaló vagy és semmi egyéb. Ezért valójában soha sem lehetséges, hogy ne lennél ennek tudatában. Tudatlanságod csupán képzeletbeli. Te az Önvaló vagy, mindig létezel."

Maharisi tökéletesen felébredtként így tapasztalja a létét, ez az esetében tökéletesen igaz.

Te és én, egóként teljesen másként tapasztaljuk meg a valóságot. Még az ébredezés fázisában vagyunk a formák kőkemény világában. Érezzük, hogy amit Maharisi és más felébredettek megtapasztaltak, az igaz.

Ez azonban még nem a mi személyes tapasztalatunk.

Az ego (tehát mi) azonban meztelenségét(ünket) takarva magára ölti ezeket a ruhákat (kijelentéseket) és így feldíszítheti magát vele.
Az ego képes elhitetni veled (tehát saját magaddal), hogy te, mostani állapotodban már magának az Önvalónak a formavilágban történő megjelenése vagy.

Ne fogadd el az elme semmilyen sugallatát, hanem maradj meg a belső csöndben.
 
E

elke

Vendég
kiss


...épp ezért vagyok, aki vagyok, "Én" nélkül.... létezem.:p

Az egó kifejeződik a kommunikáció által, ám az elme szükséges magához a kommunikációhoz....

:ph

világéletemben egy egoista dög voltam:D mostmár tudom hogy az is maradok mertén :``: mindenemmel kommunikálok állítólag :p


De, jó olvasnom ezeket a gondolatokat Shaw61 szépen csendesen....köszönöm
 

Shaw61

Állandó Tag
Kedves Shaw61!

Ezek az egojátszmák a személyiség szerkezetéből is adódnak.
Írnál erről részletesebben?

Szívesen, kedves Szannyasz!

Ha meg akarjuk érteni az egojátékok természetrajzát, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az ego csak a személyiségünk kis részét alkotja.<O:p</O:p
<O:p></O:p>
Az ego a személyiség tudatos része, tartalmát pedig az adja, amit az érzékszerveinkkel éppen észlelünk és amire emlékezünk (élettörténetünk és a tudás- és tapasztalatanyag, amit az életünk során felhalmoztunk). Az ego az, aki gondolkodik, érez, érzékel. Az egónak azt a részét, amelyet a külvilág felé mutatunk, Jung Personának, szerepszemélyiségnek nevezete el. Ez az ego-rész akkor kerül előtérbe, amikor más emberek társaságában vagyunk. Ez a különböző maszkjaink gyűjteménye.<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
A személyiség jelentős részét a tudattalan-én alkotja, amit Freud ösztön-énnek nevezett. Itt találhatóak az alapvető ösztöneink (táplálkozás, szexualitás stb.), valamint az az én-rész, amit Jung Árnyéknak nevez. Ezt a társadalom alakítja ki, a szerepszemélyiségünkkel szinte egyidejűleg. A gyermek amikor meg akar felelni a szülei (és ezen keresztül a társadalom) elvárásainak, elkezdi kialakítani ezeket a maszkokat. Ezek a maszkok olyanok, amilyennek a környezet formál minket. A környezet által elutasított késztetések, személyiségvonások a nevelőink nemtetszését váltják ki, így ha meg akarunk felelni az elvárásoknak, akkor ezeket elfojtjuk. Így alakul ki az Árnyékszemélyiségünk, amely azokat a vonásokat tartalmazza, amelyek meg vannak bennünk, de a tudattalanba száműztük őket.<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
Freud szerint a személyiség harmadik fontos része a Felettes én. Ez azokat a személy által követendő társadalmi értékeket tartalmazza, amelyeket az adott kultúra, amelyben felnőttünk fontosnak tart. Ez egy bonyolult folyamat során beépült a személyiségbe és az ideális-énként (amilyenek lenni szeretnénk) és a lelkiismeretként nyilvánul meg. Ezek az értékek belsővé váltak és véleményként, meggyőződésekként jelennek meg a személyiségben.<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
A személyiség működése több, mint 90%-ban tudattalanul történik. Teljesen tudattalanul működik az ösztön-én, az Árnyék, a Persona és a Felettes én nagy része. Az ego működése is nagyrészt tudattalan. <O:p></O:p>
<O:p></O:p>
Az ego felelős a személyiség integritásáért, azért, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ez nem kis feladat az ego számára, mert az ösztön-énből, az Árnyékból és a felettes énből állandóan tudattalan elvárások záporoznak felé, hogy miként kellene az adott helyzetben viselkednie. Ez szorongást kelt az egóban (tehát bennünk), ami diszkonfortérzetként realizálódik (rosszul érezzük magunkat). Az ego szabadulni akar a szorongástól, ezért szintén tudattalanul működő énvédő mechanizmusokat vet be a szorongás csökkentése érdekében. Egy ilyen például a projekció. Az ego az Árnyékból származó számára elfogadhatatlan vágyakat, személyiségvonásokat kivetíti magából és azt a környezetében élőknek tulajdonítja (pl. én nem vagyok agresszív, te vagy az agresszív).<O:p></O:p>
<O:p></O:p>
Ezek a tudattalanul működő énvédő, szorongáselhárító mechanizmusok alkotják a legtöbb egojáték alapját.<O:p></O:p>
 

Shaw61

Állandó Tag
Ego a vigasztaló

Az ego tartalmát az élettörténeted során a szüleidtől, nevelőidtől, iskoláidból és az elolvasott könyveidből és megnézett filmekből összegyűjtött tudásod alkotja.

Ez a tudás azonban gépies, mert nem élő tapasztalatokból származik, hanem más emberek gondolatai és véleményei öltenek testet bennük.

Az ego játékai során ezt a tudásbázist használja, hogy megvigasztaljon és álomba ringasson téged. Szívesen válaszol helyetted az életed nagykérdéseire: "Igen a tested meg fog halni, de a lelked halhatatlan!!"

Attól függően, hogy milyen vallásos nevelést kaptál (keresztéy, mohamedán stb) enyhiti a halálfélelmedet a túlvilági mesékkel, vagy ha spirituális beállítottságu vagy, akkor a lélek halhatatlanságával ámít.

Az ego szívesen lát el tanáccsal, szívesen vigasztal minden helyzetben. Ezek azonban csak üres, halott szavak, mert mások által mondott, írott tudáson alapulnak, amit ők is másoktól kaptak.

Ha valóban választ akarsz kapni életed nagy kérdéseire, akkor önmagadban kell elmélyülnöd. Ne emlékezetből válaszolj, mert minden válasz csakis a halott emlékeidből származhat!

Először a jelenben, itt és most szembesülni kell a saját valóságoddal, ha magad nem éled át, ha nem szerzel saját tapasztalatokat, akkor nem történik igazi, belső, mélyreható változás benned.

Az utat neked kell végigjárnod, senki más nem teheti ezt meg helyetted!!
 

SUP

Új tag
Harcok az EGO-val

A tükör törvénye:
"1. Ami másokban zavar, dühít, - az bennem van. Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, "én jobban csinálnám", megváltoztatnám stb. az önmagamban van. Minden tehát, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok - bennem van.
2. Amit más kritizál bennem, és nekem fáj, - azt még nem dolgoztam fel. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, harcol ellene, meg akar változtatni -, és ez engem sért, bánt, érint stb. - az nincs feldolgozva bennem, nincs megoldva bennem. Ilyenkor az EGO sérül, mert az EGO-m erős.
3. Amit mások kritizálnak bennem, de engem nem érint, az az ő problémájuk. Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de ez engem nem érint, akkor az az ő problémájuk, feldolgozatlanságuk, tökéletlenségük, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak, nem mernek szembenézni vele.
4. Amit másokban szeretek, az bennem van. Minden, amit én a másikban szeretek, magamban van meg, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg."
 

Shaw61

Állandó Tag
A valamivé válás egojátéka

Ez az egyik legalapvetőbb egojátékok egyike. Az ego mindig törekszik valamire, mindig el akar érni valamit. Az elme alkot egy képet, egy ideált. Egy ideál azt jelenti, hogy nem az vagy, aminek lenned kéne.

Ezt az idealizált képet az ego kivetít a jövőbe és feltárja a kép megvalósításához vezető útat. Ez a kép állandó feszültséget, szorongást és aggodalmaskodást okoz. Ha eléri, megvalósítja ezt a képet, vagy éppen feladja, mert a számára megvalósíthatatlan, akkor rögtön alkot egy újat, majd még egy újat, majd még egyet stb.

Így állandóan úton vagyunk, egyik képtől a másikig és ezekkel a képekkel azonosulunk, ezek adják az identitásunkat.

Ha a spiritualitással kezdünk el foglalkozni, akkor az elme megalkotja nekünk azt a rémképet, amelyet meg kell valósítanunk, ha sikeresek akarunk lenni. Jelnlévővé kell válnunk, az elme elképzelései szerint.

Ennek az ideálképnek az a lényege, hogy állandóan tudatosak legyünk. életünk minden kis részletében mindig és mindenkor Jelen legyünk.

Persze az ego tudja, hogy ez az emberek többsége számára lehetetlen megvalósítani, ezért önvád és önmegvetés érzése alakul ki, hisz nem tudsz megfeleni az ideálképnek (nem vagy eléggé spirituális). Ez az érzés viszont jó alapot ad a bűntudatkeltő egójáték számára.

Már nem kell valamivé válnunk, mert már most rendelkezünk minden adottsággal. Csak a hangsúlyt kell áthelyeznünk a peremről (ego) a középpontunkba (tanúskodó jelenlét).

Az egojátékok épp ebben hátráltatnak minket!
 

szannyasz

Állandó Tag
A kivetítés nem csak a tükör törvényének a lényegét adja.
Ez a nagyon mélyen a személyiségünbe beépült kivetítés okozza azt is, hogy Istent magunkon kivül keressük.

Már egészen kis korunktól erre nevel bennünket a társadalom (ha vallásos családba születtünk, akkor az adott vallás istenét keressük önmagunkon kívül, ha ateista családba, akkor a kor istenének, a pénznek hódolunk be).

Amit nem lehet elfogadni saját személyiségünk részeként, azt kivetítjük és a külvilágban keressük Istent.

Ott viszont biztosan nem fogjuk megtalálni!!
 
Oldal tetejére