Egojátékok

E

elke

Vendég
szív nálad olyan csak szervként él, fény nálam, hisz nem is létezik
nem-igen értelek?:444:.....


pedig lehetne értened éppen úgy fogalmaz ahogy te mikor nem értik mit írtál le fényszíveddel ----amit én---- a tudatom valamely részével....pl fényként dekódolva nem betűként érzékelek kiss és ha ezt nem érted akkor kódold zuhogó életté az ütőerek lüktető fényét....
 

Soma77

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszi szépen Hannah, neked is boldog Új Évet!kiss
Tudjátok azt nem értem, hogy sokan mondják azt, hogy szeresd önmagad. Csak nem értem, hogy ebbe mi tartozik bele. Mert én teljes mértékben elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, jó ez alól kivétel a türelmetlenségem, az erős akaratom, de változtatni magamon nem akarok dolgokat, a testemet is elfogadom, meg a tulajdonságaimat is. Jó az egómat nem, mert mostanában gonosz kis manócskának tekintem. Szóval igazából csak annyi lenne a kérdésem, hogy a teljes mértékű szeresd önmagadon mit kell érteni? Mik tartoznak bele?:p

a szeresd önmagad nálam olyan, mikor megbocsátok magamnak azért, mert pont olyan vagyok, amilyen vagyok, nem pedig olyan, amilyennek látni szeretném magam...azaz úgy bánok magammal, mintha életem legbecsesebb kincse lennék...nem szidom magam, haragszom magamra, vágok dolgokat a fejemhez, hanem türelmes vagyok és megértő, hogy ebben a pillanatban még mindig csak olyan vagyok, amilyen vagyok. pont ilyen és kész...és majd ha eltelik egy kis idő, akkor is pont olyan leszek, amilyen éppen akkor leszek, és azért sem fogok haragudni magamra...holott megtehetném...változunk, és a változás jó! ;)
 

Soma77

Állandó Tag
Állandó Tag
pedig lehetne értened éppen úgy fogalmaz ahogy te mikor nem értik mit írtál le fényszíveddel ----amit én---- a tudatom valamely részével....pl fényként dekódolva nem betűként érzékelek kiss és ha ezt nem érted akkor kódold zuhogó életté az ütőerek lüktető fényét....

ionon barátunk "nem-igen" értése az egységben történő megértés....dualitás és korlátok nélkül...fényévekre tőlünk...boldogan...kiss
 
O

oliyboty

Vendég
a szeresd önmagad nálam olyan, mikor megbocsátok magamnak azért, mert pont olyan vagyok, amilyen vagyok, nem pedig olyan, amilyennek látni szeretném magam...azaz úgy bánok magammal, mintha életem legbecsesebb kincse lennék...nem szidom magam, haragszom magamra, vágok dolgokat a fejemhez, hanem türelmes vagyok és megértő, hogy ebben a pillanatban még mindig csak olyan vagyok, amilyen vagyok. pont ilyen és kész...és majd ha eltelik egy kis idő, akkor is pont olyan leszek, amilyen éppen akkor leszek, és azért sem fogok haragudni magamra...holott megtehetném...változunk, és a változás jó! ;)


Jó így már tiszta sor, köszi!kissMásnak lenni nem szeretnék lenni sosem, mert az nem én vagyok és ilyen téren nincsenek is ilyen problémáim, csak olyan téren, hogy vannak idők, mikor nem vagyok türelmes magammal szemben, vagy megharagudok magamra, ha nem úgy sikerül valami, ahogyan szeretném (és ezt azt váltja ki, hogy ott van jelen az akarom, az akarat, a megengedés helyett, de ezen változtatok sürgősen, hogy többé ne legyen jelen, csak célkitűzés, motiváció formájában).
 

Soma77

Állandó Tag
Állandó Tag
Jó így már tiszta sor, köszi!kissMásnak lenni nem szeretnék lenni sosem, mert az nem én vagyok és ilyen téren nincsenek is ilyen problémáim, csak olyan téren, hogy vannak idők, mikor nem vagyok türelmes magammal szemben, vagy megharagudok magamra, ha nem úgy sikerül valami, ahogyan szeretném (és ezt azt váltja ki, hogy ott van jelen az akarom, az akarat, a megengedés helyett, de ezen változtatok sürgősen, hogy többé ne legyen jelen, csak célkitűzés, motiváció formájában).

...a türelem megjön idővel, ne csüggedj! ;)
 

ionon

Kitiltott (BANned)
Köszi szépen Hannah, neked is boldog Új Évet!kiss
Tudjátok azt nem értem, hogy sokan mondják azt, hogy szeresd önmagad. Csak nem értem, hogy ebbe mi tartozik bele. Mert én teljes mértékben elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, jó ez alól kivétel a türelmetlenségem, az erős akaratom, de változtatni magamon nem akarok dolgokat, a testemet is elfogadom, meg a tulajdonságaimat is. Jó az egómat nem, mert mostanában gonosz kis manócskának tekintem. Szóval igazából csak annyi lenne a kérdésem, hogy a teljes mértékű szeresd önmagadon mit kell érteni? Mik tartoznak bele?:p
megtudod dicsérni magadat bármely feladatod közben, igen nálam így kezdődött, és azóta osztom e véleményt a szél minden szegletébe vigye a hírt a szókiss
 

ionon

Kitiltott (BANned)
pedig lehetne értened éppen úgy fogalmaz ahogy te mikor nem értik mit írtál le fényszíveddel ----amit én---- a tudatom valamely részével....pl fényként dekódolva nem betűként érzékelek kiss és ha ezt nem érted akkor kódold zuhogó életté az ütőerek lüktető fényét....
kedvesen, játékot játszom, és kíváncsi vagyok miként reagál ha értetlen vagyokkiss
 

Bonaona

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszi szépen Hannah, neked is boldog Új Évet!kiss
Tudjátok azt nem értem, hogy sokan mondják azt, hogy szeresd önmagad. Csak nem értem, hogy ebbe mi tartozik bele. Mert én teljes mértékben elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, jó ez alól kivétel a türelmetlenségem, az erős akaratom, de változtatni magamon nem akarok dolgokat, a testemet is elfogadom, meg a tulajdonságaimat is. Jó az egómat nem, mert mostanában gonosz kis manócskának tekintem. Szóval igazából csak annyi lenne a kérdésem, hogy a teljes mértékű szeresd önmagadon mit kell érteni? Mik tartoznak bele?:p

...olyan, hogy szeresd magad, csak egy fogalom...egy olyan gondolati képlet amibe azok akik élik....azt burkolják bele, hogy engedd el a kettősséget...egységként tekints magadra...ne az egó és valami ami Te vagy...ne válaszd szét önmagad...amíg így gondolkodsz a dualitás világát látod...amiben mindig ott lesz mindennek az ellentéte...ha most türelmes voltál, később a türelmetlenséget tapasztalod...ha most békés voltál, megjelenik a háborgás...mikor azt mondja neked egy olyan ember...aki egységben él önmagával és mindennel...csak azt szeretné sugallni...fogadd el, hogy Te ego vagy, fogadd el, hogy az egonak személyisége van...ne akard folyton megváltoztatni...mert változásban lenni azt jelenti... kontrollálni önmagad...a szeretni pedig lehetetlen elfogadás nélkül...bírálni, ítélni, kritizálni...ezek a dualitásból erednek...kettéválasztod magad mindentől és mindenkitől...még önmagadtól is....előbb láss... lássad azt ami van...ehhez elkel engedned mindent...mindent amit eddig tudtál...csupaszan állni önmagad és a létezés előtt....ezt nevezik ártatlanságnak...mindenféle kötöttségtől, tudástól, önérzettől igazságérzettől, világnézettől mentesen...akkor történik valami....ezért pedig neked kell tenned....szavak itt nem segítenek...de ha egy olyan ember fogja meg a kezed aki maga tisztán áll a létezés előtt...előítéletek...vallási dogmák...világnézetek nélkül...csak tisztán ...ott az igaz szeretet...ő tud neked segíteni...hogy visszatükrözze azt ami benned van...mert ő szemei előtt csak is az igazság ragyog...:)
 

Soma77

Állandó Tag
Állandó Tag
Jó így már tiszta sor, köszi!kissMásnak lenni nem szeretnék lenni sosem, mert az nem én vagyok és ilyen téren nincsenek is ilyen problémáim, csak olyan téren, hogy vannak idők, mikor nem vagyok türelmes magammal szemben, vagy megharagudok magamra, ha nem úgy sikerül valami, ahogyan szeretném (és ezt azt váltja ki, hogy ott van jelen az akarom, az akarat, a megengedés helyett, de ezen változtatok sürgősen, hogy többé ne legyen jelen, csak célkitűzés, motiváció formájában).

...az akarat mindig jelen lesz...az olyan mint a motor az autóban...szél a vitorlában...az ad erőt, hogy megmozdulj, és csináld, amit csinálnod kell...tekints rá barátodként, és becsüld nagyra!...mert:

"Előtted a küzdés, előtted a pálya, Az erőtlen csügged, az erős megállja. És tudod: az erő micsoda? - Akarat, Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat." Arany János
 

Kicsi Fecske

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Oli!kiss
Én nem értem a mostani kor embereit. Üldözik, gonosznak, rossznak kiálltják ki az egót. Pedig el kellene fogadni, pont úgy, ahogy elfogadjuk a szemünket, a fülünket, és a hangképző szerveinket. Dualitás világába születtünk, és elfogadtuk a vele járó feltételeket. Lehet az egót tanítani, finomítani, mint ahogy egy kutyust is tanítunk. Olyan lesz, mint amilyen a tanítója. Ha szeretetteljes, akkor a kutyus is olyan lesz. Mert nélküle élni sem lehetne a dualitás fizikai világában. Nem gyűlölni, elpusztítani, hanem tanítani, szeretni, és elfogadni kell. Most olvasom a Shakti Gawain az Átalakulás útja című könyvét. Nagyon jól kifejti benne. De én is nagyon rég óta vallom azt, hogy azért születtünk le a fizikai világba, hogy az örömeit élvezzük, és ne vágyjuk vissza a szellemi világba. Mert mikor oda visszamegyünk, mert ugye mindenképpen visszamegyünk. Akkor meg ide vágyunk vissza. Mindig ott kell teljes életet élni, ahol éppen vagyunk, ahol éppen tartózkodunk. Olvastam már reinkarnációt vezető psziológus könyvét, aki amerikában él, és leírja, hogy sok buddhista szerzetest talált egyszerű amerikai állampolgárként ebben az életben, akik hozzá fordultak, mert meg akarták nézni, hogy milyen életet éltek ez az életük előtt. Mert nem megoldás elfutni a fizikai világ kihívásai elől meditációk végtelenjébe. Tenni kell, amit vállaltunk. Mellette ajánlatos meditálni, pozitív életet élni, de mellette.
Legyen nagyon szép, és vidám napod!
Sok szeretettel Erzsi.kiss
 

Csatolások

  • WinDjView.exe
    508 KB · Olvasás: 9
E

elke

Vendég
Nagyon szépek kérek mindenkit a feltöltéseket a feltöltéses topikba tegyétek könyv, zene. film esetében mert több emberhez eljut a céltopikba (pl ide)pedig a feltöltések ch-s linkjét hozzátok el. A rejtett csatolások nagyon igénybe veszik a tárhelyet és tényleg nem találja meg sok ember ráadásul esetenként így dupla tripla feltöltés is lesz belőle mivel nem tudják hogy már fenn van. Nagyon köszönöm- elke
 

injekció

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Oli!kiss
Én nem értem a mostani kor embereit. Üldözik, gonosznak, rossznak kiálltják ki az egót. Pedig el kellene fogadni, pont úgy, ahogy elfogadjuk a szemünket, a fülünket, és a hangképző szerveinket. Dualitás világába születtünk, és elfogadtuk a vele járó feltételeket. Lehet az egót tanítani, finomítani, mint ahogy egy kutyust is tanítunk. Olyan lesz, mint amilyen a tanítója. Ha szeretetteljes, akkor a kutyus is olyan lesz. Mert nélküle élni sem lehetne a dualitás fizikai világában. Nem gyűlölni, elpusztítani, hanem tanítani, szeretni, és elfogadni kell. Most olvasom a Shakti Gawain az Átalakulás útja című könyvét. Nagyon jól kifejti benne. De én is nagyon rég óta vallom azt, hogy azért születtünk le a fizikai világba, hogy az örömeit élvezzük, és ne vágyjuk vissza a szellemi világba. Mert mikor oda visszamegyünk, mert ugye mindenképpen visszamegyünk. Akkor meg ide vágyunk vissza. Mindig ott kell teljes életet élni, ahol éppen vagyunk, ahol éppen tartózkodunk. Olvastam már reinkarnációt vezető psziológus könyvét, aki amerikában él, és leírja, hogy sok buddhista szerzetest talált egyszerű amerikai állampolgárként ebben az életben, akik hozzá fordultak, mert meg akarták nézni, hogy milyen életet éltek ez az életük előtt. Mert nem megoldás elfutni a fizikai világ kihívásai elől meditációk végtelenjébe. Tenni kell, amit vállaltunk. Mellette ajánlatos meditálni, pozitív életet élni, de mellette.
Legyen nagyon szép, és vidám napod!
Sok szeretettel Erzsi.kiss

Az életet élni kell, és nem gondolatokkal ahogy sok buddhista elképzeli hanem hús vér emberként felelős tettekkel!!Ha az ember a gondolatokba menekül és tétlenség lesz rajta úrrá, beszűkült lesz a tudata előbb v utóbb és ezt a a mai európai társadalomban elmebajként bélyegzik meg!
 

injekció

Állandó Tag
Állandó Tag
De ismerek hasonló gondolkodású embereket ..jó igazi buddhista vallású embert nem ...de mivel volt szerencsém elmélyedni e tanokban néha nehéz összeegyeztetni a mai világban működő dolgokkal és felfogásokkal de ez nem azt jelenti h amit ők leírnak a műveikben és nem érzem magaménak:)
 

Soma77

Állandó Tag
Állandó Tag
Az életet élni kell, és nem gondolatokkal ahogy sok buddhista elképzeli hanem hús vér emberként felelős tettekkel!!Ha az ember a gondolatokba menekül és tétlenség lesz rajta úrrá, beszűkült lesz a tudata előbb v utóbb és ezt a a mai európai társadalomban elmebajként bélyegzik meg!

...egy számomra kedves könyvben olvastam, eszembe jutott, miközben olvastalak benneteket...beidézem az ide vonatkozó részt...valami ilyesmire gondolsz?

"A transzcendencia elképzelése kiváló menekülési lehetőség, olaj az önáltatás tüzére.
A buddhista hagyomány, különösen a zen, emiatt hangsúlyozza a teljes kör leírását,
azaz hogy térjünk vissza a megszokotthoz és a hétköznapihoz. Ezt ők úgy nevezik:
"szabadon és könnyedén a piacon", ami azt jelenti, hogy bárhol, bármilyen körülmények
között két lábbal a földön állunk, se nem fölötte, se nem alatta — egyszerűen jelen vagyunk,
de teljesen jelen. A zen hagyományban van egy igen tiszteletlen, ugyanakkor csodálatosan
provokatív mondás: "Ha találkozol a Buddhával, öld meg!"
Ez annyit jelent, hogy a fogalmi kötődés a Buddhához vagy a megvilágosodáshoz távol jár a valóságtól."


Jon Kabat-Zinn: Bárhova mész, ott vagy - 227. o.
 

szannyasz

Állandó Tag
Állandó Tag
...

"Ha találkozol a Buddhával, öld meg!"
Ez annyit jelent, hogy a fogalmi kötődés a Buddhához vagy a megvilágosodáshoz távol jár a valóságtól."

Én azért tovább mennék ennek az értelmezésében.

"Ha találkozol az intúiciótól mentes gondolattal, öld meg"

Ha az elme az úr fölötted és nem a tudat eszköze, akkor minden gondolatod fogalmi kötődéssel jár és még mélyebb álomba ringat.
 

Shaw61

Állandó Tag
Állandó Tag
Eckhart Tolle: A karmáról

Kérdés: :Te úgy beszélsz a Jelenlétről és a Létről, mint arról a kulcsról, ami kedvét leli a formában, valamint pozitív körülményeket teremt, vagy enyhíti a körülményeket. A karma az hogyan illeszkedik mind ehhez?

Eckhart:Mindenki egy bizonyos külső környezetbe születik bele. Valamint, mindenki bizonyos hajlamokkal születik – ezek, részben, lehetnek genetikusak, részben, lehetnek más dolgok is. Más szavakkal, egy személy bizonyos mintákkal születik. Nem kell megvizsgálnunk, hogy ezek honnan jönnek, de a tény az, hogy egy emberi lény, egy bizonyos környezetbe születik bele. Ez lehet erőszakos, vagy lehet viszonylag békés. Egy személy belső mintákkal születik, amiket örökölsz. Még a fájdalomtest is részben örökölt.

Egy egész készlete van a kondicionálásnak, ami akkor történik meg, mikor egy környezetbe bekerülsz. A környezeti állapotokat te támogatod, és ebben nincs választás – ezek csupán befolyásolások. Önmagadat, ebben a világban, bizonyos olyan öntudatlan mintákkal együtt találod meg, amik annak a személynek vannak meg, aki kondicionálttá válik. A karma, ahogy én látom azt, az az öntudatlan mintázat, ami futtatja az életedet. A karma, az részben kollektív,
és részben személyes. A karmát, nem pusztán, mint egy rajtad kívül álló absztrakt témaként értheted meg, azt csak önmagad megfigyelése által értheted meg, s eztán tudhatsz meg számos más egyéb dolgot is. Ha meg akarod érteni a karmát, akkor önmagadra kell ránézned.

Én akkor kezdtem megérteni, hogy mi is a karma, mikor valami olyan bukkan fel, ami egyáltalán nem a karma része volt. Itt van a kulcs – a tudatosság felbukkanása, vagy a Jelenlét, vagy a spirituális felébredés, ami nem része a karmának. Ez egy másik dimenzió, ami lebontja a karma birodalmát. Te nem azáltal válsz felébredetté, hogy felhalmozod - ahogy néha keleten mondják - „a jó karmát.” Ez rendben van ezen a szinten, egy kicsit még kényelmesebbé teheted a börtönödben a falakat vagy a berendezést, de van valami, ami totálisan túl van a karmán, ami az életed bármely pontjánál bejöhet.
Az újra-születés, az persze, a karma része. A mélyebb jelentése az újra-születésnek, az a formával való azonosulás. Nekünk egyáltalán nem kell hinnünk semmilyen lélekvándorlásban, vagy bármiben, ránézhetsz az újra-születésre a saját életedben is. Mindenkor, mikor egy gondolattal azonosítod magad, ami felbukkan, ami forma, akkor te abba gondolatba születsz bele. Önazonosságod, önérzeted, abban van. Ez a karma. Karmád, az öntudatlan azonosulás ezekkel a gondolat mintákkal, amiket örököltél – a kondicionált. Ez, a tudatosság teljes azonosulása a kondicionált mintákkal. Az egyén úgy is mondhatná, a tudatosság álmodik. Ez az, amiért a „felébredés” szót használjuk számos spirituális hagyományban. A tudatosság az felébredés - a tudatosság mikor meg egy álomszerű állapotban van, akkor te öntudatlan mintákkal vagy azonosulva. Egy nap sokszor újra beleszületsz egy érzelmi vagy mentális reakcióba, azokba a gondolatokba, amik felbukkannak.
A karma teremtés, a külsőben, megerősíti, hogy ez helytálló. Így, ha te azt gondolod, hogy a világ tele van gonosz emberekkel, akkor számos gonosz emberrel fogsz találkozni – más szavakkal, öntudatlan emberekkel. Még azokat az embereket is, akik félúton vannak a tudatosság és az öntudatlanság közt, a hited, öntudatlanságba fogja belehúzni. A karma, az a komplett hiánya a tudatos Jelenlétnek. Ez automatikus. Ez magától játszódik le.
Az idő nem szabadít meg téged a karmától. Ez egy olyan félreértés, hogy ha pusztán elég időt töltesz el, akkor végül szabaddá válhatsz a karmától. A karma megújítja önmagát és megismétli önmagát. Az egyetlen dolog, ami megszabadíthat téged a karmától, az a Jelenlét felbukkanása. Bármely ponton, a karma kerekében, a Jelenlét bejöhet. Ez megtörténhet egy halálra ítélt bűnözőnél a börtönben. Ez megtörténhet olyas valakinél is, aki még csak nem is hallott semmilyen spirituális dologról sem. Ez megtörténhet olyas valakinél is, aki harminc éve meditál.
A Jelenlét szabadít meg téged a karmától. Nem mindtől egyszerre. A karmának roppant nagy lendülete van. A gondolat minták, az emocionális minták, a reaktív minták. Ahogy a Jelenlét felbukkan, a karma úgy csökken fokozatosan, és úgy fogod megtapasztalni azoknak a mintáknak az elhalványodását is. Nem az számít, hogy sokkal több-e az, mivel mihelyst jelen vagy, azok a gondolat minták, lehet, hogy még mindig felbukkannak ugyan, de már nem lesznek problematikusak. Nem okoznak már olyan szenvedést, mint amit azelőtt okoztak, mivel ők már meglátszódtak a tudatosság fényében. A tudatosság fényében, a minták már nem uralják az életedet.
A fájdalomtest, a karma része, ami valamiben lehet erős és másban meg annyira nem. Amint a Jelenlét felbukkan, te megszabadultál a karmától. Ekkor, egy másik, teljesen eltérő tényező jön be az életedbe. Például, egy személy számára arra, hogy szabaddá váljon a kollektív karmától, neked tekintélyes mennyiségű Jelenlét kell, hogy ez bejöjjön. Ekkor, az fog elmozdítani téged, akár belsőleg, vagy lehet, hogy önmagadat valahol máshol találod. Egy olyan személy esetén, aki roppant nagy kollektív karmába született bele, ott tekintélyes mennyiségű Jelenlétre van szükség, hogy az egyént ne rángassa bele abba. Mikor Hitler hatalomra került, nem sok ember volt képes arra, hogy eltávolítsa önmagát. Volt néhány, és ők otthagyták. Látták azt, hogy mi történik és elég erősek volt ahhoz, hogy ne azonosuljanak a kollektívvel. Ahhoz, hogy magadat kiszedd abból a kollektív karmából, ahhoz tekintélyes Jelenlét szükségeltetik – s néhány embernek meg van ez. A sorsunk ekkor az, hogy az által haladjuk meg a karmát, hogy csatlakozunk a Jelenléthez.
Mindenki, aki ébred, előbb vagy utóbb, úgy fogja találni, hogy afféle, mások tanítójává válik. Amit egy spirituális tanító tesz, az hogy rámutat az öntudatlan minták azonosulásából való, felébredés lehetőségére. A spirituális tanító arra tanít téged, hogy haladj túl a karmán. Ez a te rendeltetésed, és ez fog annyira megnövekedni, hogy vagy egy hivatalos, vagy egy hétköznapi tanítóvá leszel. A spirituális felébredés és a karmából való kilépés, ugyanaz a dolog. Számos ember fog vonzódni hozzád. Bárki, aki felébredési folyamaton halad keresztül, az már egy tanító. A tanítás azt jelenti a számodra, hogy te magad, a tágasságból figyelsz, mikor valaki beszél, vagy feltesz egy kérdést, vagy a problémáiról beszél neked. Lehet, hogy felfogod fedezni, hogy a válasz, abból Csendből jön elő, amelyben te figyelsz. Nincs értelme a számodra annak, hogy „Tanítani fogom ezt a személyt most.” Azt fogod felfedezni, hogy a tanítás spontán. Segíteni fogsz az embereknek, hogy kilépjenek az öntudatlansággal való azonosulásból, ami azt jelenti, hogy meghaladják a karmát. Ez alkalmazva van mindenkire, aki felébredő.
Ahogy tanítasz, a Tudatosság összhangba kerül az elméddel. Elméd képes ráhangolódni a mélyebb tudatosságra, s mint egy eszközként lehet használni azt. Aztán a szádból szavak jönnek elő. Legvégül is, igazából csak egy tanító van, a felébredt Tudatosság, a tanító. Tanítani csak azok tudnak, kikben már bizonyos fokú készenlét van. A tanításnak beérkezettnek kell lenni. Ha az csak egy elme-sűrűsödés, akkor a tanítás nem fog megtörténni.
Csodálkozni fogsz, amikor az emberek vonzódnak hozzád – olyan emberek, akik készen állnak – s magad úgy találod majd, hogy valami olyas valamit mondasz, amit még magad se tudtál. Ez csak akkor van, mikor arra a kérdésre, ami fel lett téve, a Tudatosság reagál. Ahogy tanítsz, úgy tanulsz. Ráébredések jönnek. A tanítás és a tanulás, ugyanaz a folyamat. Ez mélyebben történik, mint amin tanítasz. Azért vagy itt, hogy segíts az embereknek túlhaladni a karmán.
A lényeges dolog az, hogy tudd – az idő nem szabadít meg a karmától. Az egós elme mondja ezt, „Nekem több időre van szükségem, hogy szabaddá váljak.” Az egyetlen dolog, amire az embereknek lehet, hogy még több idő kell, az az, hogy nekik idő kell arra, hogy ráébredjenek, hogy nekik nem kell idő. Lehet, hogy ez további húsz év szenvedés a számukra arra, hogy rájöjjenek – nekik nem kell idő. Lehet, hogy egy kicsit többet kell szenvedniük, mielőtt ráébrednének az időtlen hatalmára. Az időtlen, az persze, a karma vége.

 

Soma77

Állandó Tag
Állandó Tag
Én azért tovább mennék ennek az értelmezésében.

"Ha találkozol az intúiciótól mentes gondolattal, öld meg"

Ha az elme az úr fölötted és nem a tudat eszköze, akkor minden gondolatod fogalmi kötődéssel jár és még mélyebb álomba ringat.

kié az elme?... kié a tudat?... kié az eszköz és ki az úr, és ki kinek a szolgája?...az elme nem tud fölöttem úr lenni, mert az elme, a tudat és én, az mind én vagyok...ha az ujjad ujjpercekből áll, akkor vajon az ujjperced az ujjad?....és ha nincsenek ujjperceid, akkor vajon van-e ujjad?...vagy te, és kész... az ego, a tudatalatti, meg az azalatti, meg a tested, meg a gondolataid...és minden ami egymásba ide-oda átfolyik...az mind te vagy....egyik sincs a másik fölött vagy alatt...egyik sem a másik eszköze...amint elkezdesz beszélni róla, vagy gondolkozni róla...szétválik....esik szét erre, meg arra, mert a tudat csak fokuszálva tud működni...és ami egyszer a fókuszba kerül...a többit kiszorítja onnan...így lesz az egyből kettő, három, több....ne gondolj rá, és újra összeáll! ;)

de mi a baj a fogalmi kötődésekkel?...kötődések jönnek, mennek...amit egyszer igaznak véltem (amihez kötődtem, amivel azonosulni tudtam), lehet hogy később már hamisnak vélek...nem a fogalmakhoz való ködődés rajzolja ki személyiségünk vonásait? nem az határozza meg, hogy mint emberi lény, miként élünk és viselkedünk?...el tudnál képzelni egy olyan világot, amelyben nincsenek pl. normákká kikristályosított gondolati formák?...amik mondjuk az emberi morál gerincét adják...amelyek meghatározzák embertársainkhoz, a természethez fűződő viszonyunkat?...én nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol a nem-kötődés oltárán aztán bármit fel lehetne áldozni...igenis vannak gondolatok, amelyekhez kötődnünk kell (saját értékrended, ami fontos neked), és vannak olyanok, amiket meg el kell fogadni, mert egy keretet adnak az élhető élethez (pl. közlekedési szabályok, törvények, stb.), ha tetszik ha nem...ha nem, meg lehet próbálni megváltoztatni, vagy csak hagyni, és elfogadni...ahogy van.;);)
 
Oldal tetejére