Egojátékok

oliyboty írta:

Szerintem, ha úgy vagy alázatos, hogy nem minősíted a helyzetet semmilyennek és meg tudsz maradni belül üresnek, elfogadni a dolgokat olyannak, amilyenek, akkor nem egós szerepet játszol.

Kattints a kibontásához...

De mit is jelent az alázat szó?

Valaki vagy valami előtt lehetünk alázatosak, tehát ennek a szónak a jelentése feltételez egy tőlünk függetlenül létező külső hatalmat, aki vagy ami valamilyen szempontból több, jobb vagy nagyobb nálunk.

Belül üresnek lenni és elfogadni a dolgokat olyannak, amilyenek, ez teljesen új értelmet ad az alázat szónak, mivel itt saját Önvalónk (tehát igaz természetünk) előtt vagyunk alázatosak. minden Mivel formában, amivel a formavilágban találkozunk, ez az Önvaló köszön vissza ránk, így nyerhet értelmet a világ, Isten előtti alázat.

Shaw61 írta:

De mit is jelent az alázat szó?

Kattints a kibontásához...

Emlékszel még rá, mit mond erről a Rózsakereszt Szerzete...?

Alázat csak megbánásból fakadhat...
Mi a megbánás?
A tudatnak az az állapota, amelyben a tanuló növekvő önismerettel belátja és tapasztalja, hogy milyen mélyre bukott, hogy lénye mennyire semmi Isten előtt; hogy most semmit sem tud, semmire sem képes és semmije sincsen, aminek csak valami értéke is lenne Isten előtt; ezért tehát elszántan rátér az én-elölés ösvényére, ami a megbékélés egyetlen lehetősége.
Mi az alázat?
A megbánás tudati állapotából és elhatározásból eredő belső beállítottság embertársaival szemben, akiknek sötét és szomorú állapotát a sajátjának ismeri fel, akikkel szemben a tanuló bűnösnek érzi magát és látja, hogy megszabadulásuk elválaszthatatlanul összefügg a saját megszabadulásával.

furrier75 írta:

Emlékszel még rá, mit mond erről a Rózsakereszt Szerzete...?

Alázat csak megbánásból fakadhat...
Mi a megbánás?
A tudatnak az az állapota, amelyben a tanuló növekvő önismerettel belátja és tapasztalja, hogy milyen mélyre bukott, hogy lénye mennyire semmi Isten előtt; hogy most semmit sem tud, semmire sem képes és semmije sincsen, aminek csak valami értéke is lenne Isten előtt; ezért tehát elszántan rátér az én-elölés ösvényére, ami a megbékélés egyetlen lehetősége.
Mi az alázat?
A megbánás tudati állapotából és elhatározásból eredő belső beállítottság embertársaival szemben, akiknek sötét és szomorú állapotát a sajátjának ismeri fel, akikkel szemben a tanuló bűnösnek érzi magát és látja, hogy megszabadulásuk elválaszthatatlanul összefügg a saját megszabadulásával.

Kattints a kibontásához...

Miért lenne igaza ennek a Rózsakeresztes szerzetnek, hisz ugyanazt mondja, mint a keresztények általában.

Miért lenne bárkinek is bűnbánatra szüksége?

Ha mélyen magadba merűlsz, akkor azt látod, hogy egyetlen "bűnöd" van csak, az, hogy alszol, hogy tudatlan vagy az Élet dolgai felől.

Azt, hogy mélyre buktál és bűnös vagy egy érdekcsoport terjeszti évezredek óta, akinek az az érdeke, hogy soha ne ébredj fel!

Nincs mit megbánnod, fel csak kell ébredned !!!!!

Shaw61 írta:

Kedves KDina!

Az egoizmus az a fekfuvalkodott egó jellemzője, aki úgy gondolja, hogy körülötte forog a világ.

létezik ilyen , hisz sehová nem vezet az útja, és mire megy vele, egységben nincs egó

Kattints a kibontásához...

Az alázatos ego, már teljesen más. Ő már tudja azt, hogy ez nem így van.

alázatos akkor nem létező, hisz valaminek az elvárásai miatt nem tud önön-maga lenni

Kattints a kibontásához...

Egy helyen hibázik a dolog, hogy tulajdonképpen nincs különbség a kettő között. Mindkettő egojátékot játszik, csak más felhangokkal.

Én itt minden egójátéktól való megszabadulásról, a valódi természetünkben (Önvaló, Tanuskodó Jelenlét) való feloldódásról beszélek ebben a topicban.

Kattints a kibontásához...

te Tolle napszámosa vagy aki időnként nemtud saját gondolatot adni, mert függő lett Tolle ajnározásában, és csak az egóban tudsz létezni ezáltal, mert nem tudod a véleményt adni magadszámára?:11:

Shaw61 írta:

Az egojátékok a valóságot hamisítják meg, hogy enyhítsék az elkülönültségünkből fakadó szorongásunkat.

A fentiek pedig egy kis izelítőt is mutatnak nekünk abból, hogy ezek az egójátékok néha nagyon is abszúrdok lehetnek.

Kattints a kibontásához...

egót te hozod létre hogy legyen mondani valód miként nem élsz helyesen, mert te és Tolle mestered tudja mi a helyes és a többiek kik pénzért adják veszik a dolgokat, hisz ez a mesterségük beetetés, és az aratás ami egy mocsárban végződő folyamat lesz részere elveszítve saját időtlenéned kisugárzását az élet adta dolgaidra, mert zombi létben létezel mára csak.kiss

ionon írta:

te Tolle napszámosa vagy aki időnként nemtud saját gondolatot adni, mert függő lett Tolle ajnározásában, és csak az egóban tudsz létezni ezáltal, mert nem tudod a véleményt adni magadszámára?:11:

Kattints a kibontásához...

ionon írta:

egót te hozod létre hogy legyen mondani valód miként nem élsz helyesen, mert te és Tolle mestered tudja mi a helyes és a többiek kik pénzért adják veszik a dolgokat, hisz ez a mesterségük beetetés, és az aratás ami egy mocsárban végződő folyamat lesz részere elveszítve saját időtlenéned kisugárzását az élet adta dolgaidra, mert zombi létben létezel mára csak.kiss

Kattints a kibontásához...

Ime a "gyülölködés" egojátéka

A gyülölet az ego egyik legsúlyosabb mérge, amivel elsősorban saját magát mérgezi, de a környezetét is, ha az fogékony rá.

Itt ebben az esetben ez nem áll, tehát csak saját magadat mérgezed vele kedves Ionon.

furrier75 írta:

Emlékszel még rá, mit mond erről a Rózsakereszt Szerzete...?

Alázat csak megbánásból fakadhat...
Mi a megbánás?
A tudatnak az az állapota, amelyben a tanuló növekvő önismerettel belátja és tapasztalja, hogy milyen mélyre bukott, hogy lénye mennyire semmi Isten előtt; hogy most semmit sem tud, semmire sem képes és semmije sincsen, aminek csak valami értéke is lenne Isten előtt; ezért tehát elszántan rátér az én-elölés ösvényére, ami a megbékélés egyetlen lehetősége.
Mi az alázat?
A megbánás tudati állapotából és elhatározásból eredő belső beállítottság embertársaival szemben, akiknek sötét és szomorú állapotát a sajátjának ismeri fel, akikkel szemben a tanuló bűnösnek érzi magát és látja, hogy megszabadulásuk elválaszthatatlanul összefügg a saját megszabadulásával.

Kattints a kibontásához...

Ezt nagyon szepen leirtad!Koszonom

szannyasz írta:

Miért lenne igaza ennek a Rózsakeresztes szerzetnek, hisz ugyanazt mondja, mint a keresztények általában.

Miért lenne bárkinek is bűnbánatra szüksége?

Ha mélyen magadba merűlsz, akkor azt látod, hogy egyetlen "bűnöd" van csak, az, hogy alszol, hogy tudatlan vagy az Élet dolgai felől.

Azt, hogy mélyre buktál és bűnös vagy egy érdekcsoport terjeszti évezredek óta, akinek az az érdeke, hogy soha ne ébredj fel!

Nincs mit megbánnod, fel csak kell ébredned !!!!!

Kattints a kibontásához...

Probald akkor ugy ertelmezni hogy azert vagy "bunos" mert meg nem ebredtel fel es igy "alvo" allapotban resztveszel ebben az egesz illuzioban. Megtagadod sajat magad, ami valojaban vagy.Szerintem ugyan arrol beszeltek csak mas szavakat hasznaltok.

szannyasz írta:

Miért lenne igaza ennek a Rózsakeresztes szerzetnek, hisz ugyanazt mondja, mint a keresztények általában.

Kattints a kibontásához...

Szerintem a keresztények általában nem osztják az egyéni véleményed...

szannyasz írta:

Miért lenne bárkinek is bűnbánatra szüksége?

Ha mélyen magadba merűlsz, akkor azt látod, hogy egyetlen "bűnöd" van csak, az, hogy alszol, hogy tudatlan vagy az Élet dolgai felől.

Azt, hogy mélyre buktál és bűnös vagy egy érdekcsoport terjeszti évezredek óta, akinek az az érdeke, hogy soha ne ébredj fel!

Nincs mit megbánnod, fel csak kell ébredned !!!!!

Kattints a kibontásához...

Itt kezdődnek a problémák...amikor megpróbálsz belemagyarázni más posztjába olyan dolgokat, ami abban nincs is benne...
Hol írtam olyat, hogy bűnbánat...?
Ha megbánsz valamit, nem feltétlenül kell ahhoz bűnösnek lenned...!
Csak, hogy érzékeltessem: megcsókolod Piroskát az iskolában az egész osztály szeme láttára...
Bűnös vagy...? Megbánhatod amit tettél...?

furrier75 írta:

Emlékszel még rá, mit mond erről a Rózsakereszt Szerzete...?

Alázat csak megbánásból fakadhat...
Mi a megbánás?
A tudatnak az az állapota, amelyben a tanuló növekvő önismerettel belátja és tapasztalja, hogy milyen mélyre bukott, hogy lénye mennyire semmi Isten előtt; hogy most semmit sem tud, semmire sem képes és semmije sincsen, aminek csak valami értéke is lenne Isten előtt;

Kattints a kibontásához...

Talán azért is léptem ki a szerzetből, mert rájöttem, hogy szó sincs itt semmiféle mélyre bukásról és Isten előtt való."semmiségről", amit fennen hangoztatnak.

Mélyre bukás eleve feltételezi azt, hogy te tehetsz erről az állapotról, így meg kell bánnod azt, amit elkövettél.
De valójában miről tehetünk mi? Mi róható fel nekünk, Isten szine előtt? Talán csak a saját tudatlanságunk és az, hogy ragaszkodunk álmainkhoz, alvó állapotunkhoz.

Mélyre bukás állapota helyett én inkább mély alvás állapotát tartom jellemzőnek, és ez nem Isten előtti semmiséget jelent, hanem azt, hogy a szellem még nem ébred saját magára ebben a formában, amit éppen ideiglenesen betölt.

Shaw61 írta:

Talán azért is léptem ki a szerzetből, mert rájöttem, hogy szó sincs itt semmiféle mélyre bukásról és Isten előtt való."semmiségről", amit fennen hangoztatnak.

Mélyre bukás eleve feltételezi azt, hogy te tehetsz erről az állapotról, így meg kell bánnod azt, amit elkövettél.
De valójában miről tehetünk mi? Mi róható fel nekünk, Isten szine előtt? Talán csak a saját tudatlanságunk és az, hogy ragaszkodunk álmainkhoz, alvó állapotunkhoz.

Mélyre bukás állapota helyett én inkább mély alvás állapotát tartom jellemzőnek, és ez nem Isten előtti semmiséget jelent, hanem azt, hogy a szellem még nem ébred saját magára ebben a formában, amit éppen ideiglenesen betölt.

Kattints a kibontásához...

Mi róható fel??
Az,hogy nem "értékeljük" Isten teremtményét,mert valójában nem élünk a most-ban,mert legtöbbször emlékeztetni kell magunkat rá.

Valójában a most-ban élni csak időlegesen sikerül,ha tudatositsuk magunkban a tényt.
Ezért a felébredés elmebelileg adott,de szellemiségben nem.

Shaw61 írta:

Talán azért is léptem ki a szerzetből, mert rájöttem, hogy szó sincs itt semmiféle mélyre bukásról és Isten előtt való."semmiségről", amit fennen hangoztatnak.

Mélyre bukás eleve feltételezi azt, hogy te tehetsz erről az állapotról, így meg kell bánnod azt, amit elkövettél.
De valójában miről tehetünk mi? Mi róható fel nekünk, Isten szine előtt? Talán csak a saját tudatlanságunk és az, hogy ragaszkodunk álmainkhoz, alvó állapotunkhoz.

Mélyre bukás állapota helyett én inkább mély alvás állapotát tartom jellemzőnek, és ez nem Isten előtti semmiséget jelent, hanem azt, hogy a szellem még nem ébred saját magára ebben a formában, amit éppen ideiglenesen betölt.

Kattints a kibontásához...

evapatocs írta:

Mi róható fel??
Az,hogy nem "értékeljük" Isten teremtményét,mert valójában nem élünk a most-ban,mert legtöbbször emlékeztetni kell magunkat rá.

Valójában a most-ban élni csak időlegesen sikerül,ha tudatositsuk magunkban a tényt.
Ezért a felébredés elmebelileg adott,de szellemiségben nem.

Kattints a kibontásához...

Ezzel egyetértek én is Shaw, leginkább ez róható fel nekünk, az, hogy elfelejtettük, hogy kik is vagyunk valójában és hogy honnan érkeztünk. Szerencsére sok sok embert utolért a felismerés, sokunk elkezdett felébredni és sokunknak kezd egyre világosabbá válni az a tény, hogy mi is, ki is az EGYSÉG, s hogy minek köszönhető az, hogy ezt elfelejtettük (Ego).

oliyboty írta:

Ezzel egyetértek én is Shaw, leginkább ez róható fel nekünk, az, hogy elfelejtettük, hogy kik is vagyunk valójában és hogy honnan érkeztünk.

Kattints a kibontásához...

Talán még ez sem róható fel igazán, mivel egész kisgyermekkorunktól kezdve arra kondicionál bennünket a világ, hogy álmodjunk és lehetőleg szép legyen az álmunk.

Ugyanis alvajáróként kezelhetőek vagyunk és olyan érdekeket szolgálunk ki tudattalanul, amelyek akár az örökkévalóságig álomban szeretnének tartani bennünket, mert ez a létérdekük. Erről Messing ír nagyon is igaz dolgokat az Ébresztőhívásában.

Mi pedig ragaszkodunk az álmainkhoz, mert azok az identitás hamis tudatát (vagyok valaki) adják nekünk.
Kézzel-lábbal belekapaszkodunk ebbe a hamis identitásba, mível úgy tudjuk, hogy ez ez egyetlen igazi kincsünk. Persze ezt a tévhitet is szisztematikus tovább táplálják bennünk a már említett erők.

Nem tudunk a bennünk rejlő hatalmas lehetőségekről és arról, hogy valójában kik is vagyunk.

Nekünk talán csak az róható fel, hogy a számtalan ébresztőjelet nem vesszük észre és inkább az álomvilágot szeretnénk olyanná formálni, amit a felébredt világról elképzelünk.

Adyashanti: Az ego

Az ego nem más, mint az elme azon mechanizmusának az elnevezése, amely mindig elérni, megszerezni próbál valamit, legyen az pénz, hatalom, szeretet, Isten, a megvilágosodás.

Az ego az a részünk, amely folyamatosan abban a tévhitben él, hogy valami, ami még nem az övé, boldoggá teheti.

Az ego átélhet, magáévá tehet száz és száz spirituális élményt, ezzel azonban nem fog közelebb kerülni ahhoz, ami valójában vagy.

Igaz természeted az egyetlen dolog, amit az egod nem szerezhet meg.

Shaw61 írta:

Talán azért is léptem ki a szerzetből, mert rájöttem, hogy szó sincs itt semmiféle mélyre bukásról és Isten előtt való."semmiségről", amit fennen hangoztatnak.

Kattints a kibontásához...

Shaw61 írta:

Mi pedig ragaszkodunk az álmainkhoz, mert azok az identitás hamis tudatát (vagyok valaki) adják nekünk.

Kattints a kibontásához...

Szóval azért léptél ki, mert a "vagyok valaki" hamis identitás tudatod által nem voltál képes belátni, hogy lényed mennyire semmi Isten előtt; hogy most semmit sem tudsz, semmire sem vagy képes és semmid sincsen, aminek csak valami értéke is lenne Isten előtt...?

furrier75 írta:

Szóval azért léptél ki, mert a "vagyok valaki" hamis identitás tudatod által nem voltál képes belátni, hogy lényed mennyire semmi Isten előtt; hogy most semmit sem tudsz, semmire sem vagy képes és semmid sincsen, aminek csak valami értéke is lenne Isten előtt...?

Kattints a kibontásához...

Így van az, ha az elme szavakba próbálja meg becsomagolni amit nem ért.

Csak az ego, a dialektikus éntudat (ha a rózsakereszt terminológiáját használom) lehet semmi Isten előtt és erre pontról pontra igaz lehet, amit írtál.

Azonban így ebben a formában ez sem igaz, mert az egonak is meg van a maga feladata, mert benne jut el a szellem az anyag legmélyebb pontjára, ahol ráébredhet önmagára, a tanúskodó Jelenlétre.

Ez a Tanúskodó Jelenlét pedig nem lehet semmi Isten előtt, mert benne Isten önmagával találkozik. Ezért immanens és transzcenden egyszerre. A transzcendeshez pedig csakis az immanensen keresztül vezet az út.

A szavak tehát nem tudják leírni a lényegét ennek, legyenek azok a szavak akár egy rózsakeresztes hierofant, akár Buddha, akár Jézus szavai.

Ezek a szavak csak útjelző táblák, amelyeket lehet az elme szintjén értelmezgetni, összehasonlítgatni (azonban az is tény, hogy nincsenek jobb vagy rosszabb útjelzők, mert mind egy irányba mutat).

A legjobban viszont akkor reagál rájuk az ember, ha elindul a mutatott irányba és személyesen éli át az igazukat.

furrier75 írta:

Szóval azért léptél ki, mert a "vagyok valaki" hamis identitás tudatod által nem voltál képes belátni, hogy lényed mennyire semmi Isten előtt; hogy most semmit sem tudsz, semmire sem vagy képes és semmid sincsen, aminek csak valami értéke is lenne Isten előtt...?

Kattints a kibontásához...

Kedves Furrier75!
Ha már így szóba került, elmondhatom, hogy azért léptem ki a rózsakeresztből, mert még a belső fokokban is nagyon sok volt a "vagyok valaki", így aztán nagyon eltértek attól az iránytól, ami felé az eredeti útjelző mutatott. Ezt igazán elmondhatom, mert nem az előudvarból léptem ki, hanem egy magas belső fokból.

Nem igazán akarok személyeskedni, de ha te is azzal foglalkoznál, amiért ez a szerzet létrejött, akkor nem csillogtatnád a dialektikus énedet ilyen fórumokon, hanem az endura, az önátadás folyamata teljesen lekötne.
Ha az előudvarban még csak ismerkedsz a rózsakeresztel, ez még nem is lenne gond, de ha már eljutottál a belső iskola valamelyik fokára, akkor ez is azt mutatja, hogy jól döntöttem.

Shaw61 írta:

Ez a Tanúskodó Jelenlét pedig nem lehet semmi Isten előtt, mert benne Isten önmagával találkozik. Ezért immanens és transzcenden egyszerre. A transzcendeshez pedig csakis az immanensen keresztül vezet az út.

Kattints a kibontásához...

Nincs bennünk isteni rész...Szellem-szikra van bennünk, nem isten-szikra...
A transzcendensen keresztül is el tudsz jutni az immanenshez...

Shaw61 írta:

Kedves Furrier75!
Ha már így szóba került, elmondhatom, hogy azért léptem ki a rózsakeresztből, mert még a belső fokokban is nagyon sok volt a "vagyok valaki",
.................................................
ez is azt mutatja, hogy jól döntöttem.

Kattints a kibontásához...

Ezzel sokáig nekem is problémám volt, és "távoztam" is, akár csak te...
Viszont azóta beláttam, hogy e nélkül a "vagyok valaki" nélkül egy beavatott sem tudja végrehajtani a feladatát...
Ha a helyzet úgy kívánja az aljasságig menően egoistának is tudni kell lenni (a feladatod végrehajtása érdekében), persze nem ez a jellemző, de előfordulhat...

Ui: Az pedig, hogy jól döntöttünk-e, majd ki fog derülni...