Egy cigány történelemkönyv (hiánya)

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Egy cigány történelemkönyv (hiánya)



erlauer
Itt-ott, egymástól elszigetelten ugyan folynak romológiai (ciganológiai) kutatások, de kevés pénzből, kis presztizzsel, öszekeverve a romantikus meséket és a főleg nyelvtudományi alapú valós kutatásokat. A magyarországi kisebbségi közösségi kulturális jogok a romák esetében érvényesülnek a legkevésbé. Pedig még nyelvileg is a roma a legnagyobb magyarországi kisebbség (megelőzve a németet) - még úgy is, hogy rohamosan folyik a romák nyelvi-kulturális asszimilációja. Ma körülbelül feleannyi cigány beszélhet cigány nyelven (romani shib), mint a hetvenes években, az első Kemény-féle - mellesleg világhírű - cigányvizsgálat idején. Akkor minden ötödik, ma talán minden tizedik roma beszélhet cigányul. Többségük valamilyen oláhcigány dialektust (lovar, cerhar, mashar, drizar, khelderar stb., stb.), egy töredékük pedig a Magyarországon régibb kárpáti cigány (magyarcigány, rom ungro) nyelvjárást.


De most hagyjuk a nyelvet. Cigány történelem is csak nagy vonalakban létezik. A Nógrád megyei Litke<SUP minmax_bound="true">1</SUP> község honlapjáról most idemásolok egy történelmi vázlatot - bizonyára sok a tévedés benne, de olyan kevesen ismerik közelről a romákat, hogy talán így is hasznos lesz.
-----------------
<SUP minmax_bound="true">1</SUP> Azért éppen Litkét találtam meg, mert hallottam, hogy a Debrecenben elfogott rasszista gyilkosok (= a romák elleni gyilkosságokkal alaposan gyanúsítható személyek) egy Nógrád megyei településen készültek újabb aljas bűncselekményt elkövetni.

----------------
<META content=Word.Document name=ProgId minmax_bound="true"><META content="Microsoft Word 10" name=Generator minmax_bound="true"><META content="Microsoft Word 10" name=Originator minmax_bound="true"><LINK href="file:///C:%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel=File-List minmax_bound="true"><STYLE minmax_bound="true"><!--/* Font Definitions */@font-face{font-family:Georgia;panose-1:2 4 5 2 5 4 5 2 3 3;mso-font-charset:238;mso-generic-font-family:roman;mso-font-pitch:variable;mso-font-signature:647 0 0 0 159 0;}/* Style Definitions */p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal{mso-style-parent:"";margin:0cm;margin-bottom:.0001pt;mso-pagination:widow-orphan;font-size:12.0pt;font-family:"Times New Roman";mso-fareast-font-family:"Times New Roman";}@page Section1{size:595.3pt 841.9pt;margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;mso-header-margin:35.4pt;mso-footer-margin:35.4pt;mso-paper-source:0;}div.Section1{page:Section1;}--></STYLE>
[FONT=georgia,palatino]A cigányság története[/FONT]

A romák eredetéről korábban a köztudatban különböző romantikus elképzelések éltek. Olyan hiedelem is napvilágot látott, mely szerint a fáraó népeként Egyiptomból származnak. Ez és más naiv elgondolások minden történeti alapot nélkülöznek. Igaz, - Bari Károly neves roma költő és népmesekutató megfogalmazásában, hogy a romáknak nincs leírt történelmük, de van nyomon követhető történetük.

Ismeretes, hogy minden nép életútjának fordulóit, nevezetes eseményeit megörökíti a szájhagyomány. Esetünkben emellett egy rendkívül fontos, egzakt adatokkal rendelkező tudomány lesz segítségünkre: az összehasonlító nyelvészet. E komparatív nyelvészeti kutatások derítettek fényt a romák eredetére is. E kutatómunkában fontos szerepet játszott Vályi István magyarországi református lelkész, aki külföldi tanulmányai során együtt tanult malabári (indiai) diákokkal. Feltűnt neki - beszédüket hallgatva -, hogy nyelvük igen hasonlatos az ő községe cigány közösségének nyelvezetéhez. Megindultak a vizsgálatok, melyek során kiderült, főleg az ősi szanszkrit nyelvvel való összevetés során, hogy a nálunk használatos cigány nyelvjárások eredete közös ősi indiai nyelvre vezethető vissza. Rendszertanilag a roma nyelvjárások az indoeurópai nyelvcsaládba tartoznak sok más rokonnyelvvel együtt (latin, német, orosz, angol, francia stb.) Valóban, a roma nyelvjárások nyelvi struktúrája azonos az említett nyelvcsalád tagjainak nyelvi szerkezetével (pl. prepozíciók használata, deklinációk stb.). A ROM szó a cigány férfit jelenti, a ROMNYI a cigány nőt illeti, a ROMA pedig a többes számú alak: cigányok (a cigány elnevezésre majd a későbbiek során még visszatérünk).

A romák őshazájának helye az indiai szubkontinens észak-nyugati területe: Pandzsab. Érdekes a szóösszetétel jelentése: pandzs = öt, ab = folyó. Valóban, ha térképre nézünk, e területen az öt folyó vidékét találjuk, az Indust és annak mellékfolyóit.(Megjegyezzük, hogy a mai beszélt magyarországi cigány nyelvjárásokban is az ötös számjegyet pandzs-nak mondják a romák).

Sajnálatos, hogy roma testvéreink kiszolgáltatott helyzetben voltak már az Őshazában. Az akkor még a mainál erősebben élő kasztrendszerben a hierarchia legalján éltek, a páriák csoportjába tartoztak, kiszolgálói voltak minden tekintetben a felettük lévőknek.

A lassú, de folyamatos elvándorlás a Krisztus utáni 5. században kezdődött. Mint minden felkerekedésnek, a népvándorlások hullámverései közepette, a romák elindulásának is külső okai voltak. Ez idő tájt a fehér hunok betörését sejtették, érezték meg ösztönösen, ami távozásra késztette őket. Egyébként érdekes jelenség történetük során szinte mindvégig, hogy sosem várták be a hódítót, nem szálltak szembe nyíltan az ellenféllel, inkább választották a passzív rezisztenciát, mint a konfrontációnak erőszakos módját. Talán ez az attitűd is a hagyományos indiai gondolkodásmódból fakad (lásd, pl. Mahatma Gandhi világszemléletét e tekintetben). Talán éppen ezért történetük során a romák sosem viseltek hadat, nem alapítottak fejedelemségeket, királyságot, önálló államiságot.

A félnomád vándorélet első megszakítása a korabeli Perzsia volt. A nyelvi rétegvizsgálatok (a letelepedéssel kapcsolatos perzsa jövevényszavak a roma ősi alapszókincs mellett, arra rárakódva) kb. másfél évszázados tartózkodásra utalnak Perzsia területén, melynek a fenyegető mongol betörések vettek véget. A továbbvándorlás délnyugati irányt vett, Örményországba jutottak el a romák.

Fontos állomása volt ez az ország történeti útjuknak, hisz itt találkoztak először a kereszténységgel. Mégpedig a keresztény hagyományok egy tisztább, de ugyanakkor sokkal díszesebb, ünnepélyesebb, liturgiában gazdagabb formájához jutottak, mely térben és időben is közelebb állt az ókeresztény világ szokásrendszeréhez. Ráadásul a befogadó örmény nép különös örömmel állt a romák mellé, kvázi missziós feladatot is láttak megkeresztelkedésükben.

A fogadtatás öröme, az egyházi közösségekben való felszabadult beilleszkedés voltak valószínűleg azok a tényezők, melyek mintegy 400 éves marasztalást, viszonylagos letelepedést eredményeztek a romáknál. Az örmény jövevényszavak sokasága is erre utal.

Az ezredforduló azonban változtatást igényelt. Köztudottan a szeldzsuk törökök ebben az időben kezdtek támadásokat indítani a keresztény örmények ellen. E szándékukat megsejtve szedték fel sátorfáikat a roma csoportok, hogy "kivédjék" a támadást. Egy kisebb csoport Kis-Ázsián át déli irányt vett, míg a nagyobb populáció nyugat felé tartott, a Balkán félsziget irányába.

A déli irányba haladók eljutottak Egyiptomba (valószínűleg innen a téves hiedelem az egyiptomi eredetről!), ahol azonban nem álltak meg, hanem kötődtek egy akkor éppen arra vándorló, Szíriából nyugatra tartó népcsoporthoz. Az Omajád dinasztia népéről, a mórokról van szó. Érdekes ellenmondásnak tűnik: a megkeresztelkedett romák most egy iszlám vallású néphez csatlakoznak akkor, amikor eredetileg az örményektől éppen az iszlám vallású szeldzsukok miatt menekülnek el.

Az Észak-Afrikai partvidéken való vándorlás vége a gibraltári átkelés lett, majd az Ibériai félszigeten évszázadokon át való békés együttélés mórokkal, spanyolokkal, zsidókkal. Az itt élő romákat hívjuk ma los gitanos-oknak. (Van olyan feltevés, mely szerint a gitan szó az Egyiptom szóból származik, illetve annak megváltozott maradványa.) A kezdeti évszázadokban a spanyolországi cigányok külön kolóniákban, városnegyedekben éltek, akárcsak a zsidók, mára azonban ez csak néhány városban mutatható ki. (Ilyen pl. a granadai Al-Ambra erődítmény körül letelepedett, többnyire mutatványosságból, kereskedésből élő gitan csoport). Sajnos, hogy többségükben nyelvileg asszimilálódtak a spanyolországi romák.

Térjünk vissza, azonban most az Örményországból nyugati irányba vándorló csoportunkhoz. Ők Görögország területére jutottak, ahol testvérként fogadja őket az ortodoxia, hisz keresztény testvérek érkeztek hozzájuk. Könnyen illeszkednek is az ugyancsak csillogó-villogó, gyertyafényes, ikonosztázionokkal ékesített templomok világába. Különösen kedvelik romáink a nagy egyház mellett működő atcinganosz nevű kisegyházat, azt a kisközösséget, ahol jobban otthon érzik magukat. Úgy tűnik, a cigány elnevezés is itt ragad rájuk (cigány, tsiganes, zigeuner). Egyébként a kisközösségekhez való vonzódás, akárcsak ma, már abban az időben is jellemző volt, szemben a nagyegyházakkal. Ennek több oka van. Alapvetően a sokkal melegebb, baráti légkör, ahol mindenki ismer mindenkit: egymásnak és a közösség vezetőjének, aki többnyire maga is roma származású lelkipásztor, elmondhatják egymás gondjait, bajait, örömeit, keserveit. Másrészt e kisebb vallási közösségek normarendszere közel sem olyan követelő, szigorú, mint pl. a katolikus egyház struktúrájában és funkciójában. A görögországi tartózkodás történései sorába meg kell említenünk, hogy a Peloponészoszi félszigeten akkor virágzó település, Gippe környékére sokan telepedtek a romák közül. Egyes verziók szerint innen ered az angolszász nyelvterületen használatos gipsy elnevezése a romáknak. (Mások az Egyiptom szóból vezetik le ezt a mai megnevezést.) - Feltétlen említésre méltó, hogy a vallási tolerancia szép példáját adják már akkor s ma is a Balkánon élő roma csoportok. Közismert, hogy Bizánc eleste után az ezredfordulót követő évszázadokban az iszlám térhódítási aspirációi egyre inkább érezhetők a Balkán félszigeten. Ennek hullámveréseit megsejtve a romák egy része is áttér a mohamedán vallásra. (Jó tudnunk, hogy szerte a világon a roma közösségek mindig annak a vallásnak lesznek hívei, amelynek környezetében élnek.) Monoteista vallásról lévén szó, nem okozott tehát különösebb problémát a váltás. Ezért azonban társaik, az ortodox romák, soha nem vetették meg őket. Ma is előfordul pl. Bulgáriában, hogy egy muszlin roma család betér egy keresztény templomba, ahol Mekka felé fordulva mondják el az oltár előtt a péntek déli imádságot. És ez az attitűd kölcsönös: nem egyszer láthatjuk, hogy romák (keresztény hitűek) lábbelijüket levetve, gyertyát égetve térdelnek a mecsetekben vagy dzsámikban a mihráb fülkénél, miközben Máriához fohászkodnak. Itt jegyzendő meg, hogy valószínűleg az ortodoxiával való találkozás eredménye a romáknál az a mélységes Mária-tisztelet, amely szinte föléje helyeződik a Jézus imádásának. A romák ma is fordított utat járnak: Jézust kérik, hogy ajánlja őket anyjának Szűz Máriának, holott a keresztény tanítás szerint Máriát azért kell tisztelni, hogy járjon közbe isteni Fiánál, Jézus Krisztusnál. A mában is észlelhető vallási türelemnek, nyitottságnak a másik irányába tehát történeti gyökerei vannak. Mindenesetre mi gadzsók (=nem romák) e tekintetben sokat tanulhatunk e népcsoporttól.

Visszatérve a történeti fonalhoz, ismeretes, hogy a Balkán a XII-XIII. században egyre fenyegetettebbé válik a török hódítás tekintetében. A balkáni viszonylagos letelepedettség (országon belüli kisebb vándorlás csupán) következtében a romák életformájában is lassú változás következik be. A félnomadizálás mellett egyre inkább jelentkezik csírájában az a termelési forma, melynek során nem csupán a maguk szükségleteinek kielégítésére termelnek (fémművesség, kovácsmesterség, kosárfonás, sátorkészítés, stb.), hanem szolgáltató iparként másokat is ellátnak e tevékenységükkel, kezdenek sarjadni a hagyományos cigány mesterségek, melyek aztán évszázadokon át megélhetést biztosítanak a romáknak az európai országokban.

A török hódítás előszelét érezve, kezdetben a keresztény vallású csoportok kezdtek el kisebb csoportokban, északi irányban szivárogni hazánk felé. A XIV-XV. század határmezsgyéjén vagyunk, fél évszázaddal a nándorfehérvári győzelem előtt. Részben megoszlik a roma népcsoport: keresztények mennek, mohamedánok maradnak illetve csapódnak a felfelé törő iszlám haderőhöz. Az előbbiek magyar, az utóbbiak török végvárakba szegődnek el szórakoztató ipart űzve: mutatványosság, ének, zene, tánc, továbbá az előbb már említett mesterségek. Ettől az időtől fogva már írott dokumentumok is rendelkezésünkre állnak. Oklevelekből tudjuk például, hogy 1396-ban a pécsi püspök 25 sátoros cigány családnak engedélyezte a letelepedést a városfal tövében. A délről induló betelepedés természetesen ekkor még nem volt tömeges méretű. Nagyobb populáció akkor indult el, amikor Zsigmond király és császár un. menleveleket adott ki, amelyek szerint legálisan jöhettek az országba a roma csoportok. Valószínűleg élt még az országvezetés tudatában az a szép hagyomány, melyet országalapító Szent István királyunk fogalmazott meg fiához, Imre herceghez írt intelmeiben, mely szerint fogadjuk be az idegeneket, mert minél tarkább nyelvében, szokásaiban egy nemzet, annál értékesebb. Megjegyzendő egyébként, hogy a későbbiek során számos un. európai kultúrállamban tömeges üldözésnek, pogromoknak vetették alá roma testvéreinket. Magyarország e tekintetben kivétel volt, eltekintve azoktól a XX. századi helyi atrocitásoktól, amelyekről később még lesz szó.

Az ezernégyszázas évek első felében indult meg tehát a roma népesség lassú áramlása a Balkánról. Ez a folyamat folytatódott 1526 után is, a hódoltság idejéből azonban kevés adat áll rendelkezésünkre. Békésen éltek a romák együtt a megmaradt magyar lakossággal illetve a hódító török népességgel. Szívesebben választották azonban a megmaradt erdélyi részeket és a Havasalföld tájékát.

A nagyobb arányú betelepedés csak a hódoltság után, a XVIII. században következett be, a felvilágosult abszolutizmus korában, amikor is Mária Terézia intézkedései nyomán szisztematikusan jöttek a romák főleg az Alföld térségébe. Őket nevezi a szakirodalom az un. kárpáti cigány csoportnak. A királynő elképzelése az volt, hogy a török hódoltság következtében kipusztult vagy elmenekült magyar lakosság helyére telepíti a romákat. Ezért hívta őket újmagyaroknak. Úgy gondolta jóhiszeműen, hogy a mezőgazdaságban hiányzó munkaerőt velük fogja pótolni. Nem ismervén a romák történetét, vállalkozása sikertelen volt, hisz a félnomád életet élő a kézműiparba csak éppen belekóstoló romák alig-alig ismerték az állattenyésztést, növénytermesztéssel pedig soha nem foglalkoztak. Mária Terézia másik ballépése pszichológiai ismerethiányból fakadt. Annak ellenére, hogy l6 gyermeke született, közvetlen pedagógiai tapasztalatokkal nem rendelkezett. Ezért történt meg az a sajnálatosan brutális intézkedése, melynek alapján a kisgyermekeket (2-4 éves kortól) ki kell emelni a családból, elvenni a roma szülőktől és magyar parasztcsaládokhoz adni. Így - gondolta a királynő - a gyermekkori szocializáció földművelő környezetben fog végbemenni s így a romák részt fognak venni a magyarországi mezőgazdaság újjáélesztésében. Ennek az elgondolásnak valóra váltása ugyancsak meghiúsult. Tudjuk, hogy a kisgyermekkori szocializáció folyamatában döntő jelentősége van az anya-gyermek kapcsolatnak érzelmi vonatkozásban. Sok kisgyermek napjainkban is azért hospitalizálódik az egyébként mind anyagi mind személyi feltételekkel jól ellátott nevelési intézményeinkben, mert megszakad az édesanyjukkal való kapcsolat. Gondolhatjuk mennyire így volt ez Mária Terézia korában is. Ugyanis a roma családok kohéziós ereje hatványozottan nagyobb fokú a gadzsó családokénál. A gyermekekhez való kötődés életfontosságú a roma családokban. Nem véletlen, hogy roma asszonyok a legritkább esetben vállalkoznak abortuszra. A férfi családfő pedig egyenesen megtiltja a művi beavatkozást. Végül is a XVIII. század ilyen értelmű "családpolitikája" nem szüntette meg a vándorlást, sőt az egyre erőteljesebbé vált. Megindult az elvett gyermekek utáni keresés, a gyermekek szökése, a romáknak a parasztokkal szembeni konfrontációja (valószínűleg ebből a korból származik az a hagyomány, hogy sok helyen ma is a község roma lakossága egyszerűen parasztnak hívja mindazokat, akik gadzsók, azaz nem cigány származásúak). Ráadásul újra - mint előtte évszázadokon át - előtérbe került az üldözöttség tudata, hisz a hatóságok erőszakosan fogtak hozzá a letelepítéshez, úgymond "jogtalannak", törvényellenesnek tartották a gyermekek visszavételét édes szüleikhez. Sajnálatos, hogy e tekintetben Európa szerte a különböző egyházak is szemet hunytak, sőt esetenként támogatták a romákkal szembeni antihumánus intézkedéseket egészen a II. Vatikáni Zsinatig, amikor is VI. Pál pápa elsőként a katolikus egyház történetében hivatalosan is deklarálta az egyház evangelizáló feladatait a roma közösségek irányába. Ez azonban csak a huszadik század második felében történt meg.

Egyelőre menjünk azonban vissza a két évszázaddal előbbi időszakra, amikor a kárpáti cigány csoport megjelent a Kárpát-medencében (innen egyébként a romológiában használatos elnevezésük). Ez az a csoport, mely az említett események következtében sajnálatos módon elvesztette eredeti, Indiából hozott anyanyelvét és így nyelvileg teljesen asszimilálódott. Éppen ezért nyelvi tekintetben őket nevezi a szaktudomány a magyarországi nem cigány anyanyelvűek csoportjában magyar anyanyelvű cigányoknak. Hazánkban a roma kisebbségi populáción belül ők képviselik a legnagyobb százalékarányt, mintegy 70%-ot. Megjegyzendő azonban, hogy e nagyszámú csoporton belül is találunk kisebb közösségeket, melyek izoláltságuk következtében megőrizték eredeti nyelvüket. Ők tehát a romungró nyelvjárást beszélik. Térbeli elhelyezkedésűk a mai Magyarország területén a következőként alakult: Nógrád megye, Budapest környéke (Páty, Csobánka, Zsámbék, Pilisvörösvár, Biatorbágy, Pesthidegkút, Budakalász), Dunántúl (Pécs, Mohács, Versend, Dunaszekcső). Meg kell jegyeznünk, hogy a romungrók mellett a Kárpáti csoportban találjuk még az un. szinto cigányokat is, akiket köszörűsöknek illetve ringlispiles cigányoknak is neveznek, ugyanis az utóbbiak többnyire fél-vándor életet élnek ma is: mutatványossággal foglalkoznak (körhinta, céllövölde stb.) Ők magukat sokszor német illetve vend cigányoknak is nevezik (Zala, Tolna megyék). Az érdeklődők számára megjegyezzük, hogy nyelvtanulás esetén ajánlható Rácz Sándor néhány évvel ezelőtt megjelent Romungro-Magyar szótára illetve Mészáros György pár évvel korábban kiadott A szinto dialektus nyelvtana c. könyve.

A mai magyarországi cigány anyanyelvű csoport másik nagy ága az előbb említett Kárpáti csoport mellett az oláh cigány csoport (egyes helyeken kolompároknak hívják őket), akik eredeti, Indiából hozott nyelvjárásukat használják, melyet évszázadokon át megőriztek vándorlásuk folyamán. A foglalkozás szerinti törzsi elkülönülés alapján kisebb eltéréseket találunk, egymást azonban megértik az indiai alap-törzsanyag alapján. A hazánkban élő, mintegy 20 % arányt kitevő oláh csoport törzsi ill. nyelvjárási tagozódásából felsorolunk néhányat: lovara (lókereskedő), colara (szőnyegkereskedő), cerhara (sátoros), masara (halász), fodozovo (kovácsok), romano rom (rézműves), kherara (házaló), csurara (késes), drizara (üstfoltozó) stb. Bár valamennyi nyelvjárás egyaránt fontos, hisz a beszélők anyanyelvéről van szó, mégis külön kiemelnénk a lova nyelvjárást (a lové = pénz szóból), mely minden valószínűséggel a magyarországi romák irodalmi nyelvévé alakul, hisz ezen a nyelven jelent meg. pl. Choli Daróczi József bibliafordítása, fordította le Nagy Gusztáv Az ember tragédiáját, jelentetik meg írásaikat mai roma költők, regényírók. Persze mindennek is történeti előzményei vannak. A Habsburg dinasztia egyik lelkes, a romák iránt empátiával rendelkező tagja, József főherceg a múlt században alcsuti kastélyában iskolát létesített cigány gyermekek számára. Igaz, a kezdeményezés nem volt hosszú életű, nem a romák, hanem a környék lakosságának előítéletes magatartása miatt, mégis fontos volt a romák nyelvfejlesztése tekintetében a főhercegnek az a lépése, mellyel belefogott az oláh (ezen belül lovar dialektus) nyelvtanának és szótárának megírásába. Ennek teljes szövege a Pallas Nagylexikonban olvasható. Ezen alap lerakása után kezdtek bele egyre többen a lovar dialektus nyelvtana leírásába, illetve szótárának összeállításába (Choli Daróczi József, Vekerdi József, Karsai Ervin, Hutterer Miklós, Mészáros György). Napjainkban fokozatosan látnak napvilágot cigány nyelvtanok, társalgási könyvek, iskolai kézikönyvek, stb. Remélhetőleg a felsőoktatásban is meggyökeresedik az a szemlélet, hogy a leendő óvónők, tanítók, tanárok számára nélkülözhetetlenek a romológiai alapismeretek, ezen belül a nyelvismeret is. Örvendetes, hogy napjainkban már állami nyelvvizsgát is lehet tenni lovár nyelvből.

A harmadik nagy csoport, amely hazánkban letelepedett a magukat beás cigányoknak nevező populáció. Ők a múlt század végén illetve a XX. század első évtizedeiben telepedtek át hozzánk Erdélyből és a Havasalföld vidékéről. Indiából hozott nyelvüket elvesztették Romániában és magukkal hozták a múlt századból eredő, a román nyelvújítás előtti nyelvállapotot. A tudományos szaknyelv éppen ezért román cigányoknak nevezi őket. Áttelepedés előtti sorsuk rendkívül keserves volt, hisz még a múlt században is rabszolgaéletre kényszerítették őket. A köztudatban teknővájó cigányoknak is nevezik őket, mivel erdőben élve famegmunkálással foglalkoztak: teknőt, fakanalat és más használati eszközöket készítettek, földbevájt kunyhókban, putrikban éltek. Később beköltöztek a falvak peremére, ahol külön az un. cigánysoron éltek. Sorsukról és életvitelükről Orsós Jakab kitűnő írónk számol be több novelláskötetében. Létszámuk ma kb. 8-9%-át teszi az összroma populációnak hazánkban.

Amint érzékelhettük a romák nyelvi tagozódását, éppen úgy réteghelyzetüket tekintve is tagozódnak: a magasan kvalifikált muzsikus rétegtől kezdve a még telepi viszonyok között élő putrilakó roma családok életviteléig széles skálát találunk. Az 1944-es német, majd az 1945-ös szovjet megszállást követően az iskoláztatás igen-igen labilis volt a romáknál. Az 1893-as nagy cigány összeírás szomorú analfabétizmus képén alig tapasztalható változás a harmincas-negyvenes években.

Közben történt valami itt Európában, mely brutalitásnak a romák nagy része is áldoztául esett. A náci ideológia alapján nemcsak a zsidókat, hanem a romákat is pusztulásra ítélte a hitlerizmus. Tették ezt annak ellenére, hogy a roma népcsoport éppen úgy az árja fajhoz tartozik, mint Európa sok népe, köztük a németek is. (A roma nyelvjárások valamennyije éppen úgy az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik, mint a többi sok európai nyelv: pl. orosz, német, francia, angol, stb.) Mindezek ellenére megsemmisítésre ítélték őket a nácik. Európa szerte félmillió roma esett áldozatául a bestiális tettnek. A nácik szörnyű stratégiájának hullámai Magyarországra is kiterjedtek. Egyelőre még viszonylag keveset tudunk a Magyarországról elhurcolt romák sorsáról. Remélhető azonban, hogy megindult kutatások erre is fényt derítenek. A koncentrációs táborok adataiból következtetni lehet arra, hogy l944 július vége és l945 márciusa között mintegy 25-30 000 romát deportáltak hazánkból. E deportálások előkészítéséről, ideológiai megalapozásáról azonban már a negyvenes évek elejétől folytak akciók Magyarországon is. Gesztelyi Nagy László, a Tisza-Duna közi mezőgazdasági kamara igazgatója már 1928-ban - tehát Hitler uralomra jutása előtt - foglalkozott a cigány ügy úgymond "rendezésével". Vassányi István szolgabíró l936-ban a Magyar Közgazdaságban kéri a belügyminisztert egy un. cigány-kódex kiadására. A gödöllői járás akkori főbírája, Vitéz Endre László l937-ben sürgeti az oláhcigány-ügy rendezését. Az 1940. évi országgyűlés egyikén aztán nyíltan színre lép Gesztelyi Nagy fasiszta elképzelése, amikor a következőket mondja: az ilyen emberi érzést nélkülöző, állatiasságig lealacsonyodva élő, minden, még a legnagyobb és legelvetemültebb büntettek végrehajtására is képes, tunya, dologtalan, buja, életkörülményeihez konokul ragaszkodó, számottevő népréteg egyéni átalakításához, átformálásához kímélet nélkül olyan szigorú eszközökhöz kell fordulnia, amely a szív szavára nem hallgat, a legradikálisabb eszközöktől sem riad vissza.

Gesztelyi Nagy azután valóban nem válogat az eszközökben. Elgondolásai között szerepel többek között a cigányok koncentrációs munkatáborokba szállítása, internálása, ahol őket munkára kívánja kényszeríteni, továbbá szaporodásukat megakadályozni. Külön cigány törvényt követel, melynek paragrafusai csak a cigányokra lennének alkalmazhatók. Megemlíti többek közt a botbüntetést, sőt a kasztrálást is.

Az orvos Szentkirályi is hasonló megoldásokat javasol, aki szerint a cigány kérdés csak úgy oldható meg, ha minden cigányt kitelepítünk az országból, vagy ha az egész cigányságot egy vagy több internáló táborba helyezzük el. Majd így folytatja: A kitelepítésre a háború végéig gondolni sem lehet, a cigányok internálása azonban lehetséges volna.

A szovjet hadsereg megszálló hadjáratai következtében a radikálisok álmai csak részben valósultak meg, hiszen csupán a Dunántúlon maradt már idejük a náci hóhéroknak a romák egy részének likvidálására. A német hadsereg által még megszállva tartott Nyugat-Dunántúlon garázdálkodtak a nácik és nyilas csatlósaik a háború közvetlen befejezése előtt, l945 tavaszán.

Egyik példaként megemlítem a Szombathely térségében elhelyezkedő Ondód (ma Torony) községet, ahonnan közvetlen a háború vége előtt 25 roma férfit vittek el a nyilasok. Írásos nyom alapján nem tudjuk, hogyan, milyen alapon válogatták a férfiakat a községben. Először a községi iskolában gyűjtötték össze a csoportot. (Ma ennek az épületnek a falán emléktábla hirdeti az elhurcoltak emléklét.) Az est beálltával csendőri kísérettel gyalog tették meg az utat a szombathelyi teherpályaudvarig, ahol bevagonírozták őket. A szemtanuk szerint egy teljes szerelvényt megtöltöttek a megye területéről begyűjtött megbízhatatlanok. A vonat a komáromi Csillag várba vitte szomorú sorsú utasait. Itt már több százan voltak. Származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük különböző volt, csupán sorsukat pecsételte meg egy embertelen eszme.

A komáromi várban két hétig magyar katonák őrizték őket. Később tábori csendőrök, majd németek vették át őket. Az őrizettekkel való bánásmód egyre brutálisabb lett. November vége felé történt meg végleges elszállításuk. Egy-egy vagonba annyi embert tuszkoltak, amennyi belefért. Indulás előtt feladták az ivóvizet, az élelmet, aztán rájuk zárták az ajtót. A bentlevőknek fogalmuk sem volt arról, vajon merre járnak, ugyanis nappal holtvágányon állt a szerelvény, csak éjjel szállították őket. Amikor az egyik túlélővel készített interjú során a kérdező (Dr. Schermann Vera) az utazás körülményeiről érdeklődik, kiderül, hogy az éhezést, állva alvást még csak ki lehetett valahogyan bírni, a szomjúság azonban sok szenvedést okozott. A betegek, a gyengébb szervezetűek nem bírták, életük már a marhavagonban befejeződött. A holtak a vagonban együtt utaztak tovább élő társaikkal.

Az ondódi cigány csoport végállomása Dachau volt. Itt eddigi emberi lényük megszűnt, személytelenné váltak, nevük helyett egységesen a KL (Koncentrációs Tábor) jelzést kapták. Személyiségük az SS szemében azonosítási számmá zsugorodott. A billog vászonkabátjuk mellső oldalának bal részén volt. A cigányok piros háromszöggel voltak megbélyegezve. A hajnali sorakozón - ami órákig tartott - az SS-ek ügyeltek a formaságra. A százezres nagyságrendű azonosítási számot németül olvasták, melyre a szám tulajdonosának jelentkeznie kellett. Sok büntetést vont maga után ez is, hisz a németül nem tudó magyar cigányok nehezen jegyezték meg a szám német jelentését. Ezért aztán hosszú órákig tartott a sorakozó, a névsorolvasás hóban, fagyban az udvaron. Fűtetlen faházakban laktak, deszkán feküdtek, takarójuk kopott pokróc vagy felsőkabát volt.

Élelmezésük is magán hordta a híres német precizitást. Szabályosan ismétlődött az étrend, amely sem mennyiségben, sem minőségben nem felelt meg az emberi táplálék fogalmának. Az első időben még 12 ember napi adagja volt az egy darab téglakenyér, később már húsznak adták ugyanezt az adagot. A főzeléket a vízben megfőtt takarmányrépa jelentette.

Ebből az életmódból egyenesen következett az elhalálozások növekedése. A lágerlakók között pusztítottak a különböző fertőző betegségek, főleg az alultápláltság miatt. Ehhez társult a lelki betegség is: sokan, tudattalan állapotban, a magasfeszültségi árammal töltött kerítéshez rohantak, s a fellobbanó elektromos áram oltotta ki életüket. A túlélő szemtanú mondta el, hogy az egyik ondódi roma (itthon zenész volt) felbomlott lélekkel hegedült, amíg fizikuma bírta, míg be nem állt a szenvedéseit megszüntető halál.

E szomorú emlékek felidézője elmondta, mennyi verést kellett elszenvednie azért, mert összelopott minden ehető hulladékot. Valószínűleg ennek köszönheti életben maradását. Huszonnégy társa nem bírta ki a szenvedéseket.

A dachaui koncentrációs tábor azon egységében, ahol riportalanyunk is élt, napirenden voltak a különböző orvosi kísérletek. E kísérletek céljáról csak hazatérése után szerzett tudomást. A magas légkörű repülésnek az emberi szervezetre gyakorolt hatását tanulmányozták. Riportalanyunkon hét alkalommal végezték el a kísérletet. A kísérletnek két variációja volt:

1. Természetes módszer. Ekkor a meztelenre vetkőztetett embert addig tartották a téli fagyos hidegben, míg az a kívánt állapotba nem került. Sokan - tudatuk utolsó maradékával - a drótkerítés szenvedést megszüntető elektromos áramába menekültek.

2. Mesterséges módszer. Ilyenkor a kísérleti alanyt egy erre a célra létesített helységbe vitték, ahol cementkádak sorakoztak. Ezekbe a kádakba parancsolták az embereket s a rájuk engedett vízzel hűtötték testüket a szükséges mértékig.

Mindezt követte az újraélesztés. Sokuknál nem volt többé ébredés. Az újraélesztésnek is sajátos módjai voltak. Megjegyzendő - mondja a visszatért riportalany -, hogy a hazatért romáknál, akinek utóda született, megtalálható valamilyen fogyaték. Legtöbbjük süketnéma vagy szerencsésebb esetben beszéd- és halláskárosult. (Őneki is két süketnéma fia van!) Így szenvedtek ártatlanul még az utódok is a nácik által végzett kísérletek miatt. Sőt nemcsak az első generációnál, hanem az unokáknál is kimutathatók a kísérletek nyomai, káros hatásaik.

Talán kicsit hosszabban időztünk a magyarországi Roma Holocaust áldozatainak történéseinél, de úgy gondoljuk, a sokszor még ma is előítéletes megnyilvánulások indokolják a történelem e sötét lapjainak újraolvasását is.

Az első hivatalos intézkedés a roma népességet érintően az l96l-es állami és párthatározatban jelentkezett. Ez és a követő határozatok is az évek során rétegspecifikusan kezelte csupán a romák helyzetét, megfeledkezve vagy inkább talán elhallgatva az etnikumspecifikus oldalt. Mindez azt jelentette, hogy a szociális mezőben igen sok pozitív intézkedés történt (telepek felszámolása, lakásépítés, szociális intézkedések, iskoláztatás, analfabetizmus megszüntetése, stb.). Az identitástudat fejlesztése, a roma kultúra megőrzése, ápolása, fejlesztése azonban a háttérben maradt vagy csak másodlagos szerepet kapott. Tulajdonképpen csak a hetvenes évek végén kezdett éledni az a szemlélet, hogy önazonosság-tudat nélkül nincs személyiségfejlődés. Elsősorban a roma értelmiségiek voltak e gondolat zászlóvivői, akik alkotásaikkal6 irodalom, képzőművészet, zene, tánc, nyelvészeti kutatások, néprajzi gyűjtőmunka) egyre inkább sürgették a szemléletváltást. Ennek kiteljesedése csak a rendszerváltással kezdődött meg. A folyamat jelenleg is tart, melynek során különös hangsúlyt kap a roma fiatalok iskoláztatási programja. Társadalmi felemelkedés csak magasabb szintű képzettséggel érhető el. A hazánkban is jelentkező vadkapitalizmus túlkapásai következtében a munkanélküliség tovább fokozódott a roma lakosság körében. Ráadásul a meglévő előítéletek fokozzák a romák kirekesztettségét. A ma történéseivel azonban majd a jövő történetírói foglalkoznak.

Történeti áttekintésünkhöz feltétlen hozzá tartozik, hogy néhány gondolatot adjunk a hazánk területén kívül élő roma csoportokról is. Európát tekintve szinte minden államban élnek romák. Nyelvjárásaik és réteghelyzetüket, életviszonyaikat tekintve is differenciáltak. A második világháborút követően például az NDK-ban mindössze kétezer körül mozgott a létszámuk, ugyanakkor az NSZK-ban nyolcvanezren éltek. Az áttelepülés magyarázata gazdasági okokra vezethető vissza: míg keleten kényszerű letelepedésre kényszerítették őket, addig nyugaton tovább folytathatták vándorló életvitelüket, a szabad kereskedelmet. Nyugat-Európa országutjait járva ma is szinte mindenütt találkozhatunk gépkocsik által vontatott lakókocsikkal, melyben romák laknak. Míg Németországban, Olaszországban a szintó csoport jelentős, addig Franciaországban a khelderas és manus csoportokat találjuk. Fő életforma a vándorlás, de persze letelepedett csoportokat is találunk. A lókupeckedést felváltotta a motorizált kereskedelem. A vándorló csoportok főleg autó roncstelepek mellett állnak meg időszakosan, hogy a még használható alkatrészeket kiszereljék az eldobott gépkocsikból és továbbadják a kereskedelemben. A franciák szisztematikusan kialakítják az un. terraine-eket ahol hosszabb időre tartózkodhat egy-egy roma család. Ezek a mi kempingjeinkhez hasonlóan kiépített területek anyagi és szellemi infrastruktúrával. Minimális napi befizetésért kap a család a lakókocsihoz áramot, kábeltelevíziós csatlakozást, vizet, stb. A szellemi segítséget az itt felállított panel óvodák és iskolák jelentik, ahol rendszeres nevelésben-oktatásban részesülnek a fiatalok. Az iskolába járás fő motivációja a gépkocsivezetéshez szükséges jogosítvány megkapása, melynek előfeltétele az iskola elvégzése. Mély hivatástudattal rendelkező lelkes pedagógusok segítik ebben a családokat. Teljesen egyénre szabott differenciált oktatás folyik. Minden fiatalnak leckekönyve van, ahol az előző letelepedési helyen beírt anyagrészekkel folytatják az új telephelyen a tanítók, tanárok a tananyagot. E mozgó telephelyeken az egészségügyi viszonyok is kifogástalanok. A nagyméretű lakókocsik berendezése modern, több helységből áll, a tanulásra is jut hely a gyermekeknek. Lelki gondozásban is részesülhetnek azok, akiknek erre igénye van. Elkötelezett papok, szerzetesnők ugyancsak lakókocsikkal járják az országot, be-be térve egy-egy roma közösséghez, ahol istentiszteleteket is tartanak. Céljuk azonban nem a mindenáron való térítés, hanem a jobb, sikeresebb élet kínálata. Ne higgyük azonban, hogy például Franciaországban nincs diszkrimináció - mindezek ellenére - a romákkal szemben. Az előbb említett speciális terraine-k bejáratánál nincsenek tiltó feliratok, ha azonban egy megszokott útszéli kempingben szeretne a cigány család megállni néhány napra, ezt sajnálatosan nem teheti. Itt előttük van a figyelmeztető tábla: Pour les tsiganes interdit!, azaz: Cigányok számára tilos a bemenet!

Érdekes, hogy a hideg éghajlat ellenére már a XX. század elején Skandináviába is eljutottak a romák. Ezekben az államokban rendkívül korszerű kisebbségpolitikát folytatnak, így akik ide kerültek, jól érzik magukat. A többségi nyelv elsajátítása mellett például a saját anyanyelvi oktatásban is részesülnek a gyerekek az iskolákban. Anyanyelvi tankönyvek, újságok, szépirodalmi művek, stb. állnak rendelkezésükre. Persze a roma populáció létszáma is jóval alul marad a kelet-európai országok roma lakosságának. Így pl. Finnországban mindössze 8 000 körüli a romák létszáma.

A háborús éveket követően kisebb csoportok a tengeren túlra is átjutottak. Dél-Amerikában, Brazíliában és Argentínában találhatók kis létszámban. Az Amerikai Egyesült Államokban is élnek szétszóródva (a texasi egyetem általános nyelvészeti tanszékét pl. egy magyar származású roma professzor vezeti). Újabban sokan vándorolnak ki Kanadába. Ez azonban már ismét az új kor történéseihez tartozik.

Fenti néhány gondolatunkban dióhéjban szaladtunk át a romák történetén. A romák, akik évszázadokon át kivetettek és elutasítottak voltak a társadalom különböző rétegei részéről, ma elismert transznacionális kisebbséget alkotnak, akiket tisztelnek Európában, akik békés életet élnek és univerzális testvériséget hirdetnek. A romák olyan életutat, életstílust képviselnek a beköszöntő harmadik évezred civilizációja számára, amelyben az ember felfedezve önmagát, mély belső dimenziókban el tud szakadni az abszolút mértékben térbezárt biztonságtól, hogy új kulturális, szociális és politikai teret nyisson, ahol a különböző identitások minden ember és minden népcsoport között szembesülnek és megértik egymást a szolidáris találkozások különbözőségeivel.

(Dr. Várnagy Elemér munkájának felhasználásával)
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Elsosorban informacio, es megismerese egy nepcsoportnak.
Kilehet egesziteni , mert nem csak ez az egy tanulmany letezik ,hogy kozelebbrol megismerjuk azt a kulturat amivel egyutt elunk.
Semmi perojativ , rasszista hozzaszolast nem kivanunk olvasni.
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Roma es nem roma fiatalok egy szebb derusebb jovoert!
mail
 
J

jpcika

Vendég
Elsosorban informacio, es megismerese egy nepcsoportnak.
Kilehet egesziteni , mert nem csak ez az egy tanulmany letezik ,hogy kozelebbrol megismerjuk azt a kulturat amivel egyutt elunk.
Semmi perojativ , rasszista hozzaszolast nem kivanunk olvasni.

Hát igen, a "romák"...mennyit beszélünk róluk és alig tudunk valamit. Pedig a nyelvészet mellett az antropológia, a szociológia és a dokumentum-elemzés módszereivel is számos kutatás folyt és folyik ma is eredetük feltárásáról, arról, hogy "honnét jöttek és merre tartanak?"
Ennek feltárásában elsősorban kétféle irányzat figyelhető meg - az egyik jellegzetesen közép-európai megoldás. Itt ugyanis - az 1893-as cigányösszeírás és az Erdős Kamillal kezdődő cigány-kutatás igen jó kezdete után - egy sajátos nézőpontból kezdték vizsgálni a kérdést. Kettős előfeltevésből indultak ki. Az egyik,hogy létezik olyan, hogy "a cigányok", a másik, hogy a cigány-kérdés nem kulturális, hanem szociális probléma. Ebből indult ki az a rendkívül rossz társadalmi kommunikáció, ami napjainkra többek között Litkéhez vezetett.
Ennek a rossz kommunikációnak a terméke sok cigány népismereti tankönyv és cikk, melyek elsősorban befolyásolni akarnak, kevésbé céljuk a valódi kutatás és ismeretátadás.
Ez a problémám Várnagy Elemér könyvével is. Tiszteletreméltó a szándék - hiányos és egyoldalú az információ.
Érdemes olvasni e témában Nagy Pál(pl. A magyarországi cigányok története a rendi társadalom korában), Szuhay Péter, Görög-Karády Veronika, Prónai Csaba írásait. Igaz, ők nem beszélnek általában "a" romákról, nem is ajánlanak általánosan érvényes megoldásokat és igazságokat - de a megismeréshez és a megértéshez mindenképpen közelebb juttatnak.
S valakit érdekelnek a szakirodalom kiválasztásának szempontjai is, érdemes Kovalcsik Katalin és Réger Zita A tudomány mint naív művészet című tanulmányával kezdeni.
 

afca

Kitiltott (BANned)
Elsosorban informacio, es megismerese egy nepcsoportnak.
Kilehet egesziteni , mert nem csak ez az egy tanulmany letezik ,hogy kozelebbrol megismerjuk azt a kulturat amivel egyutt elunk.
Semmi perojativ , rasszista hozzaszolast nem kivanunk olvasni.
Magyarországon rasszista ha valaki igazat mond???
 

fater.lajos

Állandó Tag
Állandó Tag
Roma es nem roma fiatalok egy szebb derusebb jovoert!
mail
Melitta!
Végig gondoltad ezt a mondatot?

Egy csoport és az összes többi! Ez a hétköznapi diszkrimináció!
Nevezheted pozitív diszkriminációnak, vagy szegregációnak. Egy biztos, ezek a sablonok bennünk élnek és dolgoznak, nevezzük ezerfélén. Sokszor tudatosan, s még gyakrabban tudat alatt.

A rasszizmus ősi dolog. És a lényege mindig ugyan az: Az én csoportom és a kívülálló mindenki más, aki nem tartozik bele.
 

morgyi24

Állandó Tag
Állandó Tag
Valóban érdekes az írásod, csak kár h szerintem a romák már nem is emlékeznek rá, és valószínűleg nem is érdekli őket
 

missfleur

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy biztos, a cigányságról, az tud a leginkább hiteles dolgokat, aki köztük, vagy legalábbis a közvetlen közelükben él. A távolság homályossá teszi a látást. Még a jogvédőkét is, kik sokszor különbséget tesznek nyomor és nyomor között.
A fenti tanulmányhoz:
Az én "szülőfalumban" a cigányság háborús pusztulását Ők így magyarázzák röviden: "Hitler készített egy papírhajót, amibe beültette a népet és kivitte a tengerre. A hajó elázott és a többség vízbefulladt.."
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Melitta!
Végig gondoltad ezt a mondatot?

Egy csoport és az összes többi! Ez a hétköznapi diszkrimináció!
Nevezheted pozitív diszkriminációnak, vagy szegregációnak. Egy biztos, ezek a sablonok bennünk élnek és dolgoznak, nevezzük ezerfélén. Sokszor tudatosan, s még gyakrabban tudat alatt.

A rasszizmus ősi dolog. És a lényege mindig ugyan az: Az én csoportom és a kívülálló mindenki más, aki nem tartozik bele.

Elsosorban kulturara gondoltam, minden keppen a rasszizmus ellen es miden diszkriminalciot mellozve.
Pelda erteku Canadaban a multikultura megvalositasa.
Remenykedek,hogy lesz olyan aki szivesen bemutatja nepe kulturajat, ertekeit.
 

fater.lajos

Állandó Tag
Állandó Tag
Elsosorban kulturara gondoltam, minden keppen a rasszizmus ellen es miden diszkriminalciot mellozve.
Pelda erteku Canadaban a multikultura megvalositasa.
Remenykedek,hogy lesz olyan aki szivesen bemutatja nepe kulturajat, ertekeit.


O.K.
Ha azt mondod mindent és mindenkit egyformán, és mindenütt, akkor mi barátok vagyunk. A rászorulóknak meg segítség kell.
A kultúrális sokszínűséget meg szeretem...

Valaki előzőleg írt a "jogvédőkről". Ők sok esetben a legnagyobb diszkriminátorok. Sok esetben fogadatlan vagy bérprókátorok, (egyes politikusok). A tisztesség az meg a hitből, neveltetésből, szóval a családból jön.

Amikor kint dolgoztam, nem kanadában, a barátaim, kollégáim olyanok voltak, akiket pl. Trianon , bőrszíne, vallása miatt, zsigerből utálni kellett volna. De Ők erről annyit tehetnek mint én.
Született valahol, valakitől, hitét kapta környezetétől.
Pont úgy mint én.
 
J

jpcika

Vendég
Mária Terézia óta itt vannak a kultúrájukkal.De beilleszkedni nemtudtak!Vajon miért??Mi a kultúrájuk??Vajon az embereknek miért vannak velük szemben előítéleteik??Ok nélkül??

A helyzet azért ennél bonyolultabb. A cigányokkal kapcsolatos előítéleteknek valóban van tapasztalati alapja. Ennek oka a szociális entrópia jelensége, aminek az a lényege, hogy a populáció bizonyos paraméterei (iskolázottság, gyermekszám, stb.) valóban eltérnek a teljes népesség átlagától. Vagyis kár is lenne tagadni, hogy valóban mások, mint a többség, valóban nem tudtak "beilleszkedni".
Ennek azonban oka van. Egyik oka az a történelmi hátrány, ami évszázadok alatt a hibás hatalmi- és közgondolkodás miatt gyűlt fel. Gondolj bele, egészen a legújabb időkig nem is várta el tőlük senki, hogy beilleszkedjenek! Sőt, a hatvanas évektől (főleg az emlékezetes 61-es párthatározat óta) a közbeszédben nem is illett cigány-kérdésről beszélni. Olyan csoportnak illett látni őket, akik rajtuk kívülálló okok, főleg a többség előítéletei miatt vannak hátrányos helyzetben.
Ráadásul, mire a kérdésről egyáltalán beszélni kezdtek, annyira súlyossá vált már, hogy a gyökeres megoldási lehetőségekhez nem mertek nyúlni. Egyszerűbb volt a segélyezés, annak hangsúlyozásával, hogy "mi (a többség) tehetünk arról, hogy ilyen helyzetbe kerültek". Ami ugyan részben igaz is, de jó alkalom volt arra, hogy ne is keressen senki másféle megoldásokat.

És a kultúrájuk kérdése. A cigányság kívülről egységesnek látszik ugyan, de a valóságban rendkívül széttagolt. Sokféle cigány csoport és sokféle cigány kultúra létezik. Még egymás nyelvét sem értik, miért várnánk el egy egységes kultúra létét? A kívülről-felülről létrehozott "hivatalos" cigány nyelv is csak egy cigány csoport nyelve - miért kellene a többi cigánynak is ezt beszélni?
És folytathatnánk azzal, hogy igen nehéz kultúrát őrizni írásbeliség nélkül, mendikáló-peripatetikus életmóddal...
(Azért ha valóban érdekel, van néhány nagyon karakteres példája bizonyos cigány csoportok olyan kulturális értékeinek, melyek mára már az európai kultúra részévé váltak.)

És még valami, ami talán a legfontosabb. Mindenki maga teremti meg a saját valóságát, a hite alapján. A cigányok világról, társadalomról szóló hite évszázadok alatt úgy alakult, hogy vannak ők, akiket lenéznek és elnyomnak, és van a többség, aki ezt teszi velük. És ezt a hitet a társadalom, a hatalom és a média is erősítette bennük. A többség hite pedig arról szólt, hogy a cigányok nem alkalmazkodnak, nem dolgoznak, stb. És ez is megerősítést nyert az előbb említett csatornákon. Ha mindannyian egy ilyen valóságban hiszünk, akkor ezt teremtjük továbbra is.
 

moona.pr

Állandó Tag
Állandó Tag
..

Az egésznek a titka, hogy ugyanúgy kell kezelni őket, mintha magyarok lennének, hiszen azok is, mert Magyarországon élnek. Nem szabad, sem negatív, sem pozitív értelemben megkülönböztetni őket. Sajnos a politikának is köszönhetjük, hogy ez a mai helyzet kialakult.
Felajánlanak nekik egy olyan lehetőséget, amivel persze, hogy élnek. Mindenki élne vele.
Én nagyon sok roma, kedves, tisztelettudó embert ismerek, akik semmiben sem mások, mint én. Dolgoznak, gyermeket nevelnek, terveik vannak.
Sajnos kevés van köztük, de nem szabad általánosítani, lehetősléget kell adni nekik, hogy ők is lehetőséget adhassanak nekünk.
Talán egyszer sikerül.
A sok anyagi támogatás és a pozitív diszkrimináció csak haragot szűl és az ellenkezőjét érik el vele.
Ez csupán az én véleményem.
A roma gyermekek meg csodaszépek a hatalmas fekete szemeikkel.
 

Csatolások

  • kép.jpg
    kép.jpg
    135.8 KB · Olvasás: 5

tataci

Új tag
Amikor valakivel szemben rasszizmushoz vezető gondolataink támadnak, mindig csak arra kell gondolni, hogy mennyire bántana minket ha miránk néznének így, vagy a családunkra. Minden nemzetnek megvannak a maga bűnözői, tolvajai, gyilkosai és mégsem mondjuk minden magyarra hogy erőszaktevő mert egy magyar vagy húsz magyar erőszaktevő. Miért teszünk másképpen a cigányság esetében. Általában a "cigánytelepeken" javarészt cigányok laknak magyarországon, máshol meg egyéb olyan kisebbségek akik kirekesztettek. És mellesleg laknak ott általában a többségi társadalom tagjai is néha nem is kisszámban, de őket azonosítani szoktuk a kisebbséggel. Például ha megnézünk egy amerikai szegénynegyedet a 80-as években ugyan ezt látjuk, korábban meg még durvábban. Arra senki nem gondol ha valakinek sokszor mondjuk hogy hülye, akkor úgy is fog viselkedni mert hiába viselkedik másképpen ha ez tőle az elvárás? Vagy ha valaki velem elutasító és gyűlölettel néz rám akkor én sem tudok rámosolyogni csak ha nagyon megeröltetem magam. Szóval mielőtt mindenki a kezét mosná, és egy szinten emlegetne minden cigány származású embert azokkal a szerencsétlen szegény emberekkel akik az ilyen külvárosi telepeken élnek, kicsit nézzen szét a saját háza táján, tegye szívére a kezét és gondolja végig milyen lehet élni örökös megvetésben. Nekem rengeteg cigány ismerősöm van és a cigány kultúrában is van némi jártasságom, ezért nyugodt szívvel jelentem ki hogy ritka olyan szép elemekkel teli kultúrát találni mint az övék. Az összetartásuk írígylésre méltó, a gyermekszeretet a legtöbb romaközösségben példátlan, a tánctudásuk, a ritmikusságuk, vérmérsékletük hihetetlenül varázslatos. Arra kérek mindenkit aki olvassa ezt a bejegyzést hogy kicsit tegye félre a gyűlöletét, az előítéleteit és próbáljon meg ne ellenpéldákat hanem ehez hasonló példákat keresni a tapasztalataiból, az interneten, hallgasson vagy nézzen meg a 100 tagú cigányzenekartól egy előadást. És így dobjuk az első követ.
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Danko Pista

Magyar Héten a magyar cigánynak
Hadd hódoljon a magyar dalos,
Hadd maradjon emléked szívünkben
Könnyharmatos, virágillatos.
Húzd rá cigány, te örök, te áldott,
Virulj mindig, dicső nótafa,
Halhatatlan híred ragyogását
Be ne födje feledés hava!
Zengj nekünk a vásárhelyi térről,
Dorozsmai malomról dalolj,
A szegedi boszorkány varázslat
Szálljon reánk a vonód alól!
Magyar bánat és magyar reménység
Muzsikádban ölelkezzenek,
Magyar múltból a magyar jövőbe
Így marsoljon új dalos sereg!
Diadalmas nótáid szavára
Némuljon az idegen silány,
Húzd szívébe az egész világnak
Igazunkat, szent magyar cigány!
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Cigány szemmel
magyarországi cigány folklór és irodalom
könyvkiállítás


A kiállítás keretében megismerkedhetnek az érdeklődők a magyarországi cigány nyelvészeti és folklórkutatások történetével a 19. század végétől napjainkig.

Áttekintést kaphatnak a cigány irodalom elismertetésének folyamatáról, kibontakozásáról, a cigány alkotók hazai és külföldön megjelenő önálló és gyűjteményes köteteiről, a cigány folyóiratokról, a színház és filmművészet terén létrehozott alkotásokról.

A tematikus kiállítás által nyújtott ismeretek elsősorban az iskolai oktatás számára hasznosíthatók.

A kiállítás anyaga folyamatosan bővülő jelenleg kb. 500 kiadvány, dokumentum és kép, valamint 8 db. 90 x 270 cm-es tabló)

A vándorkiállítás már több helyen bemutatásra került, a megyei írószövetségek, könyvtárak, művelődési házak, pedagógiai intézetek és cigány szervezetek együttműködése révén. A kiállításokat általában a munkásságukkal az adott térséghez kapcsolódó cigány írók nyitják meg. A kiállításokhoz író-olvasó találkozók, folklór rendezvények, vetélkedők kapcsolódnak.

A kiállítások jó alkalmat teremtenek arra, hogy az iskolások és oktatóik rendszerezett ismeretekhez jussanak a hazai cigány folklórról és irodalomról.

A kiállítást érdemes a megyeközpontban majd több megyei településen bemutatni, így a szállítási költségek csökkenthetők.

a kiállitás témakörei

TABLÓ 1. XIX. sz. - Kutatások
TABLÓ 2. XIX. századi cigány írók
TABLÓ 3. Folklórközlések 1910-1980
TABLÓ 4. Politika és irodalom - Viták

o 1. SZÓTÁRAK - NYELVKÖNYVEK
o 2-3. FOLKLÓR FORRÁSKÖZLÉSEK - NÉPRAJZI SOROZATOK - HANGLEMEZEK, KAZETTÁK - ÉLETTÖRTÉNETEK
o 4- 5. TEMATIKUS ÖSSZEÁLLITÁSOK - GYŰJTEMÉNYES KÖTETEK
o 6-7. ELŐFUTÁROK
o 8-9. PRÓZAIRÓK
o 10-11. CIGÁNY ANYANYELVŰ KÖLTŐK, MŰFORDITÓK
o 12. KÖLTŐK – IRÓK – RENDEZŐK
o 13-14. MEGYEI IRÓSZÖVETSÉGEKHEZ KAPCSOLÓDÓ IRÓK, KÖLTŐK
o 15. 1990 UTÁN JELENTKEZŐ KÖLTŐK
o 16. KÜLFÖLDI KIADVÁNYOK

TABLÓ 5. Antológiák
TABLÓ 6-7. Színház és filmművészet
TABLÓ 8. Cigány újságok



Információ:

dr. Bódi Zsuzsanna o.v.
Magyar Művelődési Intézet Roma Kultúra Osztálya
1011 Budapest, Corvin tér 8.
Tel. : 355-6561, E-mail : [email protected]
 

tataci

Új tag
Az egésznek a titka, hogy ugyanúgy kell kezelni őket, mintha magyarok lennének, hiszen azok is, mert Magyarországon élnek. Nem szabad, sem negatív, sem pozitív értelemben megkülönböztetni őket. Sajnos a politikának is köszönhetjük, hogy ez a mai helyzet kialakult.
Felajánlanak nekik egy olyan lehetőséget, amivel persze, hogy élnek. Mindenki élne vele.
Én nagyon sok roma, kedves, tisztelettudó embert ismerek, akik semmiben sem mások, mint én. Dolgoznak, gyermeket nevelnek, terveik vannak.
Sajnos kevés van köztük, de nem szabad általánosítani, lehetősléget kell adni nekik, hogy ők is lehetőséget adhassanak nekünk.
Talán egyszer sikerül.
A sok anyagi támogatás és a pozitív diszkrimináció csak haragot szűl és az ellenkezőjét érik el vele.
Ez csupán az én véleményem.
A roma gyermekek meg csodaszépek a hatalmas fekete szemeikkel.


Azt hiszem ha így gondolkodnánk sokan mint ahogy Te nem lenne ilyen hatalmas eltávolodás az emberek között és ez figyelemre méltó!
Szeretnék némi félreértést eloszlatni:
Az összes olyan támogatás amit mi a cigányoknak tudunk be és az államtól származik általában bármely kisebbség részéről igénybe veheteő, ha meg nem akkor szociális intézkedés pl.: lakásprogram, ebben az esetben meg minden sokgyermekes rászoruló igényelheti.
Az ezen felül megjelenő juttatások, mint ösztöndíjak, díjak, ajándékok diákoknak időseknek mind-mind roma alapítványok támogatásai amilyeneket magyarok is alapíthatnak, vagy szlovákok, németek, arabok Magyarországon és segíthetik a kiváló tanulókat, vagy rászorulóikat. Senkinek nem adnak csak azért többet mert cigány származású!
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Hagyományőrző cigány tánc

Kelemen Miklósné Kati /Művészetivezető /
A nyár folyamán Olaszországban, San Marino- ban kaptak lehetőséget a cigánytánc kultúrájának népszerűsítésére

http://www.festivalcity.hu/download/bof_rgb_2006.tif <hr>- Részt vettek a ?ROMALEGENDA című rockoperában, melyet a Kályi Jag vezetője, Varga Gusztáv rendezett.- Szerepeltek az RTL KLUB delelőjében, és a BALÁZS SHOW- ban megtáncoltatták Győzikét.- Az EUROMA KARAVÁN keretében végigjárták az országot.

 
J

jpcika

Vendég
"Nem vagyok képes szabadulni a fájdalmas nyomástól, csak időnként, akkor, ha kibeszélem a cigányság rongyokba burkolt csentergését, élő valóságát. (...)
Gondolataimban itt maradok a salgótarjáni cigányhegyen. (...) Keserű képzelgés vagy émelygő valóság ez a végső pusztulásba dőlő cigányvilág?
Ha erőltetem is, de mégis megvan bennem a jóakarat, kiállni mellettük, pártolni és nehézkes lépésekben előbbre vinni ügyüket az őket is megillető méltánylás irányába."


Ezek a szavak Balázs János, egy iskolázatlan cigány festő - író tollából származnak. Közel ötezer oldalnyi kézirat, többszáz festmény a hagyatéka. Két osztályt járt ki, a háborús évektől eltekintve sohasem mozdult ki a salgótarjáni putriból, ahol élt és alkotott. Ennek ellenére ismerte a világirodalom legszebb alkotásait, olvasta többek között Platónt és Nietzschét. Festett képet Hirosimáról és az "Asztronautákról", a cigányok életéről és a "Történelemről".
Stílusa mind az írásban, mind a festészetben egyedülálló - nem véletlen, hogy az utóbbi időkben a külföldi gyűjtők is felfigyeltek rá.
Amitől számomra kivételes, az az a nyitottság és hatalmas tudás, amivel a világot és benne a cigányokat szemléli. Műveiből megismerhetjük a cigány mitológiát, ennek szoros kapcsolatát az egyetemes kultúrával. Többet mond bármely cigány történelemkönyvnél. Sőt, ennél is több van benne. A spiritualitás iránt érdeklődők számára egy olyan világba enged bepillantást, amely a legnagyobb tanítók világával rokon.
A Róla eddig megjelent legteljesebb könyv:

http://kultura.hu/main.php?folderID=1304&articleID=284783&ctag=articlelist&iid=1

Ajánlom mindenkinek, aki jobban érteni akarja a cigányok világát - annak minden jó és rossz oldalával együtt. Mert Balázs János cigányként is pontosan látta, hogy a megoldást nem az jelenti, ha elhallgatjuk, figyelmen kívül hagyjuk vagy letagadjuk azokat a dolgokat, amelyekben a cigányok karakteresen (és a többség szempontjából negatívan) különböznek a nem cigányoktól. Nem leszünk kevésbé előítéletesek, ha úgy teszünk, mintha nem lennének szeméttel elöntött cigány-telepek - az visz előrébb, ha megértjük, hogy az a telep miért olyan, amilyen. És nem visz előrébb a (látszólag) megértő bólogatás sem, hogy "ők már csak ilyenek, fogadjuk el".
Ami segíthet az az, ha szembenézünk ezekkel a tényekkel és azzal a biztos hittel beszélünk róla, hogy képesek (és akarnak!) máshogyan élni, és - Balázs Jánost idézve: "megérdemlik a méltánylást".
 
Oldal tetejére