Avagy: nem szégyen újrajátszani egy játékot, amelyet az íratlan szabályok félreértése elferdített.
Nigel Farage, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) volt vezetője, a brit belpolitika radikálisan EU-ellenes táborának egyik zászlóvivője és a brit kilépés egyik legfőbb pártolója csütörtökön azt mondta: szerinte lehetséges, hogy újabb népszavazást kellene tartani Nagy-Britannia EU-tagságáról a Brexit-ellenes hangok „elhallgattatására”. Ezzel a véleményével nem sok barátot szerzett, ugyanis mind a többi nacionalista, mind a konzervatív kormány mereven elveti bármiféle újabb népszavazás gondolatát.
Bár Farage kijelentésével valószínűleg csak fel akarta kavarni az állóvizet (és egyben görbe tükröt tartani Tony Blair elé, aki több ízben felvetette egy újabb népszavazás szükségességét), lényegében igaza van. Íme, egy sport analógia, amit a britek esetleg fontolóra vehetnének:
1999-ben az Arsenal volt a második legerősebb csapat az angol Premier League-ben. Február 13-án egy sokkal gyengébb ellenfél, a Sheffield United ellen játszottak. A második félidőben 1-1 volt az állás, amikor egy Sheffield játékos megsérült, és egyik csapattársa kirúgta a labdát a pályáról, hogy az orvosok foglalkozhassanak a sérülttel. Az Arsenalnak ezért járt egy bedobás.
Az ilyen esetekben – legalábbis Angliában – a hallgatólagos egyezmény az, hogy a labdát visszaadják a sérült játékos csapatának, így az Arsenal egyik játékosa kilőtte a labdát a Sheffield kapusa felé. Azonban Nwankwo Kanu nigériai focista, aki ezen a meccsen debütált az Arsenal játékosaként, felvette a labdát, és tökéletes passzt küldött a holland Marc Overmars-nak, aki így könnyedén gólt lőtt. A Sheffield hangos tiltakozása ellenére a gólt érvényesnek ítélték, mivel az Arsenal játékosai semmiféle hivatalos szabályt nem szegtek meg. Az Arsenal 2-1-re nyert.
Az Arsenal játékosai és legendás edzőjük, Arsene Wenger azonban nem akarták a győzelmet, mivel sportszerűtlennek érezték. Az Arsenal és a Sheffield ezért közösen megkérdezték az angol labdarúgó-szövetséget, hogy újrajátszhatják-e a játékot. Tíz nappal később az Arsenal ugyanúgy 2-1-re győzött a Sheffield ellen, ám ezúttal tiszta játékban.
Most nézzük meg ezt a Brexit-népszavazásra átültetve:
Sokan, akik ellenzik a második népszavazást, azt állítják, hogy miután egy kormány népszavazást tartott és annak eredményét véglegesnek nyilvánította, nem visszakozhat. Ez ugyanis aláásná a demokráciát és a kormány hitelességét, mivel ezáltal olyan intézményként tűnne fel az emberek előtt, amely könnyedén visszavonulót fúj. Mások szimplán úgy gondolják, hogy még túl korai lenne egy újabb népszavazást tartani a brit EU-tagságról.
Ugyanakkor, ha azt nézzük, az angol labdarúgó-szövetség sem vált hiteltelenné azáltal, hogy engedélyezte a meccs újrajátszását. Ez persze sokkal kevésbé bonyolult történet, mint egy nemzeti szavazás megszervezése.
Bár a brit kormány ugyanúgy nem szegte meg a hivatalos szabályokat, mint az Arsenal Overmars góljával, a Brexit-szavazás alapvetően igazságtalan volt. A brit választóknak ugyanis halvány fogalmuk sem volt arról, hogy a való életben mit jelent az Európai Unióból történő kilépés. Még magának a kormánynak is csak egy homályos elképzelése volt, hogy mi fog történni.
Minden, ami a Brexit-tárgyalások alatt az elmúlt év során történt, azt mutatja, hogy a brit oldal folyamatosan tanul. A 2016-os puzzle legfontosabb hiányzó eleme az volt, hogy Nagy-Britannia kereskedelmi partnerei – mind az EU-n belül, mind azon kívül – hogy kezelik majd a Brexitet. Még most sem lehet száz százalékra megjósolni, de azért elég nyilvánvaló: az EU eltökélt szándéka, hogy megtagadja a legfőbb kereskedelmi előnyöket, más kereskedelmi partnerek pedig egyelőre nem töltik be a szigetország számára a keletkezett űrt.
Az is nyilvánvaló, hogy a kilépési kampány legfontosabb ígéreteit – mint például az EU-val kapcsolatos brit kiadások Nemzeti Egészségügyi Szolgálatba történő átcsoportosítását – lehetetlen megtartani (a brit egészségügyi rendszer jelenleg is komoly problémákkal küzd), és a sokat rágalmazott szakértőknek végül igaza lett: a Brexitnek komoly gazdasági költségei lesznek.
Azon lehetne vitatkozni, hogy az ilyen homályos információk alapján tartott népszavazás eredményének elfogadása annyira tisztességtelen volt-e, mint az, ha az Arsenal Overmars gólja miatt továbbjut a következő fordulóba. Kanu, a nigériai játékos még csak nem is értette a helyzetet. Ugyanez elmondható néhány kilépést pártoló szavazóról, valamint azokról, akik otthon maradtak.
Mostanra a játék íratlan szabályai – és ezáltal a tétek is – sokkal világosabbak.
Többen már hosszú hónapok óta szajkózzák, hogy újabb népszavazást kellene tartani. Azonban míg mondjuk a korábbi miniszterelnök, Tony Blair hangja irreleváns, Farage-é nem. Lehet, hogy nem ő a kilépés pártiak Arsene Wenger-e, de minden bizonnyal fontos szerepet játszott a csapatban.
Még mindig valószínűtlen esemény, de ha több Brexit-párti ember egyetért Farage-dzsal, hogy egy újabb szavazás segítene megoldani az ügyet, „nemzedéknyi időre elhallgattatva” a kilépést ellenző hangokat, nem lehetetlen. Az EU, amely soha nem akarta a Brexitet, valószínűleg megadná Nagy-Britanniának a szükséges időt a szavazásra való felkészüléshez és annak megtartásához.
Farage hasonló eredményre számít, mint amit az Arsenal produkált az újrajátszott meccsen, ez esetben a kilépési szándék megerősítését várja az újabb népszavazástól. A közvélemény-kutatások (amelyek legutóbb tévedtek), ezzel szemben azt mutatják, hogy a verseny ismételten szoros lenne, de megint csak a kilépést ellenzők mellé teszik le a voksukat. A szavazás kimenetelét azonban főleg a részvételi arány határozná meg, amely Farage szerint ez alkalommal magasabb lenne.
Mindenesetre bármi történik is, az ismételt szavazás valóban megoldaná az ügyet. Az angol labdarúgó-szövetség nem félt, hogy veszélyes precedenst teremtsen, amikor 1999-ben az Arsenal-Sheffield meccs újrajátszása mellett döntött. A brit kormánynak és parlamentnek sem kellene.
Bloomberg
Nigel Farage, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) volt vezetője, a brit belpolitika radikálisan EU-ellenes táborának egyik zászlóvivője és a brit kilépés egyik legfőbb pártolója csütörtökön azt mondta: szerinte lehetséges, hogy újabb népszavazást kellene tartani Nagy-Britannia EU-tagságáról a Brexit-ellenes hangok „elhallgattatására”. Ezzel a véleményével nem sok barátot szerzett, ugyanis mind a többi nacionalista, mind a konzervatív kormány mereven elveti bármiféle újabb népszavazás gondolatát.
Bár Farage kijelentésével valószínűleg csak fel akarta kavarni az állóvizet (és egyben görbe tükröt tartani Tony Blair elé, aki több ízben felvetette egy újabb népszavazás szükségességét), lényegében igaza van. Íme, egy sport analógia, amit a britek esetleg fontolóra vehetnének:
1999-ben az Arsenal volt a második legerősebb csapat az angol Premier League-ben. Február 13-án egy sokkal gyengébb ellenfél, a Sheffield United ellen játszottak. A második félidőben 1-1 volt az állás, amikor egy Sheffield játékos megsérült, és egyik csapattársa kirúgta a labdát a pályáról, hogy az orvosok foglalkozhassanak a sérülttel. Az Arsenalnak ezért járt egy bedobás.
Az ilyen esetekben – legalábbis Angliában – a hallgatólagos egyezmény az, hogy a labdát visszaadják a sérült játékos csapatának, így az Arsenal egyik játékosa kilőtte a labdát a Sheffield kapusa felé. Azonban Nwankwo Kanu nigériai focista, aki ezen a meccsen debütált az Arsenal játékosaként, felvette a labdát, és tökéletes passzt küldött a holland Marc Overmars-nak, aki így könnyedén gólt lőtt. A Sheffield hangos tiltakozása ellenére a gólt érvényesnek ítélték, mivel az Arsenal játékosai semmiféle hivatalos szabályt nem szegtek meg. Az Arsenal 2-1-re nyert.
Az Arsenal játékosai és legendás edzőjük, Arsene Wenger azonban nem akarták a győzelmet, mivel sportszerűtlennek érezték. Az Arsenal és a Sheffield ezért közösen megkérdezték az angol labdarúgó-szövetséget, hogy újrajátszhatják-e a játékot. Tíz nappal később az Arsenal ugyanúgy 2-1-re győzött a Sheffield ellen, ám ezúttal tiszta játékban.
Most nézzük meg ezt a Brexit-népszavazásra átültetve:
Sokan, akik ellenzik a második népszavazást, azt állítják, hogy miután egy kormány népszavazást tartott és annak eredményét véglegesnek nyilvánította, nem visszakozhat. Ez ugyanis aláásná a demokráciát és a kormány hitelességét, mivel ezáltal olyan intézményként tűnne fel az emberek előtt, amely könnyedén visszavonulót fúj. Mások szimplán úgy gondolják, hogy még túl korai lenne egy újabb népszavazást tartani a brit EU-tagságról.
Ugyanakkor, ha azt nézzük, az angol labdarúgó-szövetség sem vált hiteltelenné azáltal, hogy engedélyezte a meccs újrajátszását. Ez persze sokkal kevésbé bonyolult történet, mint egy nemzeti szavazás megszervezése.
Bár a brit kormány ugyanúgy nem szegte meg a hivatalos szabályokat, mint az Arsenal Overmars góljával, a Brexit-szavazás alapvetően igazságtalan volt. A brit választóknak ugyanis halvány fogalmuk sem volt arról, hogy a való életben mit jelent az Európai Unióból történő kilépés. Még magának a kormánynak is csak egy homályos elképzelése volt, hogy mi fog történni.
Minden, ami a Brexit-tárgyalások alatt az elmúlt év során történt, azt mutatja, hogy a brit oldal folyamatosan tanul. A 2016-os puzzle legfontosabb hiányzó eleme az volt, hogy Nagy-Britannia kereskedelmi partnerei – mind az EU-n belül, mind azon kívül – hogy kezelik majd a Brexitet. Még most sem lehet száz százalékra megjósolni, de azért elég nyilvánvaló: az EU eltökélt szándéka, hogy megtagadja a legfőbb kereskedelmi előnyöket, más kereskedelmi partnerek pedig egyelőre nem töltik be a szigetország számára a keletkezett űrt.
Az is nyilvánvaló, hogy a kilépési kampány legfontosabb ígéreteit – mint például az EU-val kapcsolatos brit kiadások Nemzeti Egészségügyi Szolgálatba történő átcsoportosítását – lehetetlen megtartani (a brit egészségügyi rendszer jelenleg is komoly problémákkal küzd), és a sokat rágalmazott szakértőknek végül igaza lett: a Brexitnek komoly gazdasági költségei lesznek.
Azon lehetne vitatkozni, hogy az ilyen homályos információk alapján tartott népszavazás eredményének elfogadása annyira tisztességtelen volt-e, mint az, ha az Arsenal Overmars gólja miatt továbbjut a következő fordulóba. Kanu, a nigériai játékos még csak nem is értette a helyzetet. Ugyanez elmondható néhány kilépést pártoló szavazóról, valamint azokról, akik otthon maradtak.
Mostanra a játék íratlan szabályai – és ezáltal a tétek is – sokkal világosabbak.
Többen már hosszú hónapok óta szajkózzák, hogy újabb népszavazást kellene tartani. Azonban míg mondjuk a korábbi miniszterelnök, Tony Blair hangja irreleváns, Farage-é nem. Lehet, hogy nem ő a kilépés pártiak Arsene Wenger-e, de minden bizonnyal fontos szerepet játszott a csapatban.
Még mindig valószínűtlen esemény, de ha több Brexit-párti ember egyetért Farage-dzsal, hogy egy újabb szavazás segítene megoldani az ügyet, „nemzedéknyi időre elhallgattatva” a kilépést ellenző hangokat, nem lehetetlen. Az EU, amely soha nem akarta a Brexitet, valószínűleg megadná Nagy-Britanniának a szükséges időt a szavazásra való felkészüléshez és annak megtartásához.
Farage hasonló eredményre számít, mint amit az Arsenal produkált az újrajátszott meccsen, ez esetben a kilépési szándék megerősítését várja az újabb népszavazástól. A közvélemény-kutatások (amelyek legutóbb tévedtek), ezzel szemben azt mutatják, hogy a verseny ismételten szoros lenne, de megint csak a kilépést ellenzők mellé teszik le a voksukat. A szavazás kimenetelét azonban főleg a részvételi arány határozná meg, amely Farage szerint ez alkalommal magasabb lenne.
Mindenesetre bármi történik is, az ismételt szavazás valóban megoldaná az ügyet. Az angol labdarúgó-szövetség nem félt, hogy veszélyes precedenst teremtsen, amikor 1999-ben az Arsenal-Sheffield meccs újrajátszása mellett döntött. A brit kormánynak és parlamentnek sem kellene.
Bloomberg
