Egy Jókirályfinak
Olyan, mintha ismernélek Téged,
ami lehetetlen, mégis így érzem.
Talán, valamikor, valahol
láttalak már, láttam szemed,
s benne megláttam szememet.
Szemedbe nézve, láttam lelkedet,
láttam azt a gyönyörű szépet,
mit kevesen látnak meg, kik élnek.
Az élet elrepül, gyorsan tovaszáll,
de nem bánom, mert ismerlek már.
Kiegészítjük egymást,
s lelkünk összefonódik,
összeforr, a végtelenbe él tovább.
Igen, ismerlek,
álmomban láttam szemedet,
amikor nekem adtad lelkedet.
2004.10.13.
Olyan, mintha ismernélek Téged,
ami lehetetlen, mégis így érzem.
Talán, valamikor, valahol
láttalak már, láttam szemed,
s benne megláttam szememet.
Szemedbe nézve, láttam lelkedet,
láttam azt a gyönyörű szépet,
mit kevesen látnak meg, kik élnek.
Az élet elrepül, gyorsan tovaszáll,
de nem bánom, mert ismerlek már.
Kiegészítjük egymást,
s lelkünk összefonódik,
összeforr, a végtelenbe él tovább.
Igen, ismerlek,
álmomban láttam szemedet,
amikor nekem adtad lelkedet.
2004.10.13.