Egymondatos történetírás
- Téma inditó Dzsoli
- Kezdés dátuma
Megint bement a kórházba, és a doktornő csodálkozására elmesélte az élményeit, és a világító szemeit a tükörben, de a doktornő megint nem talált semmiféle eltérést, és felírt néki nyugtatót, meg altatót.
Minden eltűnt körülötte és újra a kékes színű dzsungelben találta magát. Ám most a dzsungel minden irányból körülvette és nagyon valóságosnak tűnt...
A doktornő éppen meglátogatta, és látta, hogy az ember megint elvarázsolt állapotban van, mereven áll a szobaközepén a szőnyegen, de sem a szeme színe nem változott el, sem a bőre, csak levan merevedve, és ezért beszállította a kórházba a saját kocsiján kivizsgálásra.
Valami történhetett a betegével, valóban komolyan kell venni a panaszait, és felhívta a fővárosban élő valamikori tanárát, aki psziológiát tanított nékik az orvosi egyetemen, aki koziliumot hívott össze, miután kivizsgálta a különös beteget.
De mivel a valamikori tanárát is értesítette a tudós professzort, így összeállt a konzílium, és eldöntötték, hogy másnap háromtagú orvosi gárda vizsgálja ki a beteg különös diagnózisát.
A professzorok elmesélték néki az eddigi dolgok történéseit, és megkérték, hogy egyezzen bele, hogy alaposank kivizsgálják, amibe készséggel bele is egyezett.
Csak éppen nem volt semmiféle fiatalabb nőtestvér, sem idősebb, sem férjhez menetel, ráadásul nő sem volt, így megint úgy érezte, hogy elkezdődött a rémálom, és örült, hogy beleegyezett a betegsége kikutatásába; a doktornő, és a konzíliumra érkező professzorok, és orvosok éppen ekkor értek a kórtermébe, és elmesélte nékik az újabb fejleményeket, és ezzel újjabb fejtörést okozva nékik.
A doktornő odahajolva fölé, azt látta, hogy alig lélegzik, így oxigén maszkot rakott a szájára, és feltette az ágyára.
