Nekem is volt egy csodálatos kutyusom. Igaz keverék volt, tacskó-foxi, de fantasztikus volt. Morzsa volt a neve, mert a kenyérhéjszínű volt a színe. Azért mondom, hogy volt, mert sajnos már meghalt. 15 évet élt, a fiammal volt egyidős. Mikor megöregedett, megvakult, és úgy közlekedett az utcán, hogy az orrát hozzáértette a nadrágom szárához. Imádott a patakvizéből inni, így abban halt meg, habár tavasz volt. Nagyon hiányzik. Volt már fajtiszta kutyám is, de egyik sem élt addig, mint ez a keverék kutyám. Most is van egy kutyusom, ő is keverék, hasonló természetű, mint a Morzsa kutyám volt. Remélem, hogy ő is olyan soká fog élni. Fél arcán álalrc van, zsemleszínű foltjai is vannak, ezért Foltinak neveztem el. Vidám, jókedvű jószág. Jó házőrző.
Sajnálom, hogy meghalt Morzsa. Annyira hozzánk tudnak nőni. Én is nagyon féltem, nehogy valami baja legyen. Amíg kicsi volt mindent megevett. Papírt, szőnyeget, labdát, zoknit. Nem volt elég, hogy csak megrágta, le is nyelte. Bizony, voltak gyomorproblémái. Először nem is tudtuk, mi van vele, nem evett, nem ivott, csak gubbasztott. Borzasztó volt látni, hogy szenved. Aztán a probléma megoldódott egy kis hashajtóval. Na, ne tudd meg, mi minden került elő!