Emlekezzunk 1956-ra

East : `56 ( Wind of change )

http://www.youtube.com/watch?v=-yJJ1zANXi0&mode=related&search=


Ötvenhat izzó ősze volt,
Magyarország remény és pokol.
Gyűlt a tömeg és a harag nőtt,
Egy hazug világ szilánkokra tört,
Megmozdult a föld.

Zúgó szél - újra bontsd ki azt a tépett zászlót,
Tűz és vér - ősök vágya, ami bennünk lángol,
Hungary - szólít, hív a remény hullámhosszán,
Tarts még ki - érted élünk, érted bátran halnánk!

Európa mélyen hallgatott,
Most már késő, ezrek vére folyt.
Beleremeg, beleremeg a föld - félelem ébred:
A szabadság lánctalpakon jött,
Lánctalpakon jött.

Zúgó szél - széttört álmunk lassan újraéled,
Tűz és vér - hagyták vérbe fagyni ezt a népet,
Hungary - a változás szelét most újra érzed,
Tarts még ki - és ha nincs segítség, akkor most sem félek.

- Nem!

Zúgó szél - újra bontsd ki azt a tépett zászlót,
Tűz és vér - ősök vágya, ami bennünk lángol,
Hungary - szólít, hív a remény hullámhosszán,
Tarts még ki - érted élünk, érted bátran halnánk!
Hungary...

szövegíró : Márkus József, Dunkan Shiels
kiadó : PolyGram

bbarna írta:

Épül az új budapesti 56-os emlékmü (AP Photo/Bela Szandelszky)

Kattints a kibontásához...

Hiányzott eza szépség az időkerékhez,de most itt nem is ez a léyneg,hanem az emlékezés.

Hat nekem ez jobban tetszik.
Hogy megvalosul-e ?
Az mas kerdes.

Ez a topic, 56-os megemlekezes, nem kepzomuveszeti vitakor. *** A nem ide tartozo hozzaszolasokat torlom.

56-os versek

<TABLE cellSpacing=4 cellPadding=4 width=500><TBODY><TR><TD vAlign=top><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD vAlign=top>Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán




</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE cellSpacing=4 cellPadding=4 width=500><TBODY><TR vAlign=top><TD class=focikk>Megyünk s valami láthatatlan
áramlás szívünket befutja,
akadozva száll még az ének,
de már mienk a pesti utca.


Nincs más teendő: ez maradt,
csak ez maradt már menedékül,
valami szálló ragyogás kél
valami szent lobogás készül.


Zászlóink föl, ujjongva csapnak,
kiborulnak a széles útra,
selyem-színei kidagadnak:
ismét mienk a pesti utca!


Ismét mienk a bátor ének
parancsolatlan, tiszta szívvel,
s a fegyverek szemünkbe néznek:
kire lövetsz, belügyminiszter?


Piros a vér a pesti utcán,
munkások-ifjak vére ez,
piros a vér a pesti utcán,
belügyminiszter, kit lövetsz?


Kire lövettek összebújva,
ti megbukott miniszterek?
Sem az ÁVH, sem a tankok
titeket meg nem mentenek.


S a nép nevében aki fegyvert
vertél szívünkre, merre futsz,
véres volt a kezed már régen
Gerő Ernő, csak ölni tudsz!?


...Piros a vér a pesti utcán,
eső esik és elveri,
mossa a vért, de megmaradnak
a pesti utcák kövei.


Piros a vér a pesti utcán,
munkások-ifjak vére folyt,
- a háromszín-lobogók mellé
tegyetek ki gyászlobogót.


A háromszín-lobogók mellé
tegyetek három esküvést:
sírásból, egynek, tiszta könnyet,
s a zsarnokság gyűlöletét,

s fogadalmat: te kicsi ország,
el ne felejtse, aki él,
mert úgy született a szabadság,
hogy hullt a könny és hullt a vér.


Budapest,1956. okt. 26-27.
</TD></TR><TR></TR></TBODY></TABLE>

56-os vers

Márai Sándor: Mennyb&otilde;l az Angyal Mennyb&otilde;l az angyal - menj sietveAz üszkös, fagyos Budapestre.Oda, ahol az orosz tankokKözött hallgatnak a harangok.Ahol nem csillog a karácsony.Nincsen aranydió a fákon,Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról. Csattogtasd szaporán a szárnyad, Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. Ne beszélj nekik a világról,Ahol most gyertyafény világol, Meleg házakban terül asztal, A pap ékes szóval vigasztal, Selyempapír zizeg, ajándék,Bölcs szó fontolgat, okos szándék. Csillagszóró villog a fákról:Angyal, te beszélj a csodáról. Mondd el, mert ez világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdettÉs sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti.Fejük csóválják, sok ez, soknak. Imádkoznak vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország. És elmegy sok ember el&otilde;tte:A Katona, ki szíven döfte, A Farizeus, ki eladta,Aki háromszor megtagadta. Vele mártott kezet a tálba, Harminc ezüstpénzért kínálta S amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette és vérét itta -Most áll és bámul a sok ember, De szólni Hozzá senki nem mer. Mert &Otilde; sem szól már, nem is vádol, Néz, mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a karácsonyfa,Ördög hozta, vagy Angyal hozta -Kik köntösére kockát vetnek, Nem tudják, mit is cselekesznek, Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az éjszakának a titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon. És a világ beszél csodáról,Papok papolnak bátorságról.Az államférfi parentálja,Megáldja a szentséges pápa.És minden rend&ucirc; népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: "Elég volt." Nem érti ezt az a sok ember,Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek?Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik -&Otilde;k, akik örökségbe kapták -:Ilyen nagy dolog a Szabadság?... Angyal, vidd meg a hírt az égb&otilde;l, Mindig új élet lesz a vérb&otilde;l.Találkoztak &otilde;k már néhányszor- a gyermek, a szamár, a pásztor -Az alomban, a jászol mellett, Ha az Élet elevent ellett,A Csodát most is &otilde;k vigyázzák, Leheletükkel állnak strázsát, Mert Csillag ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik -mennyb&otilde;l az angyal. (New York,1956.) </PRE>

Ottawában is avattak egy emlékmüvet az 50. évforduló alkalmaból.
Photograph by : Jean Levac, The Ottawa Citizen


A emlékmü elött Polgár József, a Szabadságharcos szövetség kanadai csortjának elnöke látható.


Szabadon forditva: "Legyen ez az emlékmű örök jelképe a magyar menekültek halájánk, akik a magyarországi forradalom után menekültek el, és Kanadában kaptak lehetőséget új életet kezdeni."

Sajnos nincs megemlitve, hogy a menekültek 1956-ban a kommuninizmus ellen lázadtak fel és a forradalmukat a szovjet hadsereg verte le.

Barna

1956. október 23-án a Petőfi-szobornál Sinkovits Imre szavalta el a Nemzeti dalt.

A negy kontinensen pusztito kommunizmus 100 millionyi aldozatanak emlekere.
Avatas holnap Csomoron.
Barcsak ott lehetnek.

Kenneth Klára: Anyu, tüntetni megyek!

</B>A világhírű írónő ezt a versét 1957-ben írta, az októberi szabadságharc első évfordulóján, a legifjabb hőseink emlékére.







Tegnap még, selymes szőke hajad
Simogatta szelíd anyai kéz...
Ma fegyverrel a kezedben
A barikádra mész...
Tegnap még féltél az iskolában,
Hogy a leckét nem tudod jól...
Ma? Orosz túlerővel szemben
A géppisztolyod szól...
Csak tizennégy éves voltál
Vézna, kékszemű gyerek,
Bekiáltottál a konyhába:
Anyu, most tüntetni megyek!!!
Olcsó mackóruhát viseltél,
Megtalpalt iskolacipőt.
Emléked azóta már
Csodás legendává nőtt...
Mert soha, soha a világon
Még nem harcolt ilyen sereg,
Halált megvető bátorsággal
Ennyi gyerek, magyar gyerek!
Szemben az orosz tankokkal
Mely mint dübörgő halál
Pillanatonként százakat
Irgalmatlanul lekaszál!
Drága kis testeken gázol
Páncélszörnyek hernyótalpa
Szovjet tankokra vér tapad
És ott feküsztök halva. Halva!
Megölték a gyerekeinket
A hősöket, mert szembeszálltak...
Bolsevista bitangok hada
Nemzetgyilkossá váltak!
Ezt a vért nem mossa le
Évezredek istélőszéke
És egy napon fegyvert ragad
A világnak minden népe!
Példát vesz Rólad kisfiú,
Te vézna iskolásgyerek,
Aki beszóltál a konyhába:
Anyu, most tüntetni megyek!!!

56-os megemlekezes

1956 Október 23, Kedd

"Az iskolában az a hír járja hogy a városban tüntetés van. Én, a harmadik osztáyos gyerek, nem igen értem hogy ez vajjon mit jelenthet. Haza érve, látom hogy a ház lakói a rádiók körül csoportosulnak, és próbáljak összehangolni a zavaros híreket. Még a Szabad Európát és egyéb tilos rádio álomásokat is hallgatját!"

1. Mikes György tudósítása 1956. november. 3-án
2. Intrerjú Kéthly Annával New Yorkban, 1956. decemberében
3. Magyar menekültek üzenei Angliából BBC 1956. december. 14-i adásából

Ákos : 1956

A tévé kékes bársonyával
Kibélelt világ
Elfelejt és nem örül
Ha emlékezem rád
Pedig éppen ötven éve
A béketűrés népe
Fellázadt és maga ment
A sorsának elébe

Fekete-fehérben menetelt szépen
A kritikus tömeg
Hitét a kínzókamrák
Sötét híre sem törte meg
Itt nem számít a rang
Hiába jön majd ezer tank
Ötszáz éve mindenkiért
Kondul a harang

Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad beszélni sem szabad
1956

Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad beszélni sem szabad
1956

Piros a vér, az eskü fehér
De a gyom bizony zölden virít
Sekély sírodat őrzik, nehogy
Ledöntsd a Pokolnak kapuit
Ha elérhetetlen, szent a cél
Az elbukás is ünnepély
Néhány nap és kiderül
Hogy az ember mennyit ér

Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad beszélni sem szabad
1956

Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad dalolni sem szabad

A tévé kékes bársonyával
Kibélelt világ
Nem érti, hogy miért kéne
Emlékezzen rád

Sziasztok! Én 1956-ban 6 éves voltam. A politikai eseményekből nem sokat értettem de elég sokat voltunk a pincében ami egy kisgyereknek nagy élmény volt. A pincébe költözésünket az váltotta ki, hogy a Mechwart tér fölött laktunk és a papkerten keresztül fegyveres forradalmárok rálöttek
a Szomjas vendéglő mellett álló szovjet tankokra és egy kint lévő tisztet lelőttek. Mivel a tankok csak a lövés irányát tudták, felsorakoztak és a Budai L utca házainak 5c 5b minden ablakába belőttek. Mikor napok mulva feljöttünk az utcai fronti lakásunk ablaka helyén csak egy nagy luk volt.
A házunkba több alkalommal jöttek fegyveresek kommunistákat keresve de a házmesterünk egyszerüen elküldte őket.Novemberben a II. ker pártház épületében szovjet parancsnokság müködött a parkolóban páncélautók és őrség. Akkor már lemehettem játszani és érdekes módon nem féltem.
Sok vöröskeresztes csomagot kaptunk olyan élelmiszerekkel amit előtte még nem ettem soha.Hónapokig tartott amig a rend helyreállt és mai szemmel tekintve a forradalom nagy vivmánya volt hogy a diktatrura
korábbi formája többet nem folytatódhatott un puha diktatura jött létre.

<o =""></o>>
AZ EGYIK SZEGÉNYNEGYED vöröstéglás sivár épülete, mely inkább múlt század végen épült kispesti textilgyárnak tűnik, mint torontói iskolának, kedvenc vadászterülete a témahiányban szenvedő kanadat újságíróknak Itt gyűjtik össze, ugyanis féléves nyelvtanfolyamra (mégpedig tisztességes heti fizetés kiutalásával) azokat a kanadai újbevándorlókat, akik a gazdasági lelassulás okozta korlátozások ellenére bőségesen, jönnek ide a világ valamennyi tájáról.<o =""></o>>
A riporter kedvére válogathat a menekültek között. Izgalmas riportanyag a chilei marxista és a kubai antimarxista egyaránt. Elmeséli történetét az Ugandából menekült hindu professzor és a munkájában megzavart sanghaji utcalány. A vörös Kambodzsa emberevőiről szóló első, hitelesnek tűnő hír is innen került ki. Nemrégiben egy új magyar bevándorló is az 56-os forradalom érdekes szereplője (és két évtizeddel megkésett menekültje) hívta fel figyelmemet az orosz költőre, akivel együtt jár a II. osztályba.<o =""></o>>
MIVEL OROSZ NYELVTUDÁSOM nagyjából egyenrangú a II. osztályt végző orosz poéta angol felkészültségével, az első balsikerű interjú után a második találkozásra már teljes értékű angol-orosz tolmácsot szereztünk. Így tehát Alekszandr Guidoni, 40 éves orosz költő különös történetét a tollforgatói tisztesség megkövetelte hitelességgel adom vissza.<o =""></o>>
Majdnem azt írtam: hihetetlen történet, de persze nem az. A szovjet büntetőrendszer és börtönviszonyok Arthur Koestlerrel kezdődő és Szolzsenyicinbe torkolló leírása után már a nyugati olvasónak sem hihetetlen semmi, hát még azoknak, akik saját tapasztalatot is szereztek a „szocialista törvényességről”.<o =""></o>>
A NÉV MAGA IS rögtön magyarázatot köveid. Guidoni neve valahogyan nem ülik bele az orosz írók családjába. Származásra Guidoni csak félorosz. Apját, az olasz születésű festőt, a századforduló túrzavara lökte ki bátyjával együtt a cári Oroszországba. Az öreg Guidoni békés természetű ember volt. Politikához nem értett, és fivérével ellentétben, nem is szerette azt. Így a kisebbik Guidoni-fiú 1912-ben visszament Olaszországba, amit inkább tartott a piktorok világának, mint választott hazájának akkori fővárosát. Petrográdot. Az idősebb testvér viszont maradt. Közeli barátságba keveredett a szociáldemokrata Plechanovval, és ez a tény sajnálatosan befolyásolta a negyedszázaddal később született unokaöcs, Alekszandr életét. A nagybáty Guidoni Plechanovtól ugyanis a „mensevik fertőt" szívta magába. Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy részt vegyen a forradalomban és a polgárháborúban (természetesen, a vörösök oldalán), de mindenesetre determinálta nemcsak életét, de 1936-ban bekövetkezett halálát is. Az első sztálini tisztogatás idején, feleségével együtt agyonlőtték.<o =""></o>>
ALEKSZANDR GUIDONI apja 1930-ban tért vissza Olaszhonból a Szovjetunióba, testvére sürgető és bíztató leveleinek hatása alatt. Hat évig élt Leningrádban, megházasodott, és az asszonyka épp első gyermekével volt terhes, amikor a festőt egy napon letartóztatták. Több hír nem jött róla. Alekszandr Guidoni árvának született.<o =""></o>>
Most mintha érdektelen évek következtek volna Alekszandr életében. Eszmélésének első ideje 1948-ra esik, amikor a Szovjetunióban is megemlékeztek a magyar szabadságharc 100. évfordulójárót, s annak keretében egy régi „kommunista" költőről. Petőfi Sándorról, aki 1849-ben „ismeretlen körülmények között elhunyt”.<o =""></o>>
Mint most Alekszandr elmeséli, tatán éppen ez az ismeretlen körülmények közötti eltűnés keltette fel benne az érdeklődést „druszája" iránt Tény, hogy beszerezte Petőfi verseinek orosznyelvű fordítását és — mire ő középiskoláinak végére ért — két elhatározás született meg benne, jövőjét illetően. Az egyik, hogy költő lesz; a másik, hogy magyar történelem- és irodalom szakos tanár lesz. MINT RIPORTER, itt kissé hitetlenkedtem, mert némi magyar' nyelvtudást tételeztem volna fel, de Alekszandr Guidoni jól vizsgázott.<o =""></o>>
— Mi a kedvenc novellája? — kérdeztem.<o =""></o>>
— Móricz Zsigmond Hét krajcára. —válaszolt habozás nélkül. Tud Mikszáthról, olvasta, hogy Kosztolányinak torokrákja volt, ismeri Illyés Gyula több versét. Nem kétséges: Alekszandr Guidoni a magyar irodalom tárgykörében folytatta egyetemi stúdiumait. Ezek azonban 1956-ban még kezdetlegesek voltak: másodéves egyetemi hallgató volt Leningrádban Az egyetemi diákság gondolkozását a 20. kongresszus eseményei forralták, és Alekszandr
született lázadó. Szervezője a diák vita kluboknak és október 19-én elnököl egy ülésen, ahol a diákok a hivatalos pártvonal legutolsó fordulata ellenére, haladónak minősítik Picasso festészetét. Guidonit három nappal később az egyetem tanácsa megrója. Talán a félelem belé is fojtaná a szót, ha nem tör ki a magyar forradalom.
De amikor hírek érkeznek, hogy a pesti egyetemek fiataljai a szabadságért tüntetnek. Alekszandrnak eszébe jut a 12 pont. Az 1848-as 12 pont. Mint mondja, ezekben a napokban az egyetemeken nem sokat tanultak. Lázban
égett az ifjúság. Tanáraikat faggatták, mi a véleményük a magyarországi eseményekről. S itt most szó szerint
idézem őt. „ A kommunista hatóságok aligha tehenek mást, mint hogy vérbefojtsák a magyar szabadságharcot. A világ csak arról tudott, hogy a magyar forradalom Lengyelországra. Csehszlovákiára, Romániára csaphat át. Átcsapott volna Oroszországra is. Tudja maga ki volt Akópján őrnagy?”<o =""></o>>
Bevallom, nem tudom.<o =""></o>>
„Látja, mi tudtuk. Mégpedig rögtön tudtuk. Akópján orosz őrnagy volt, aki átállt a magyar forradalomhoz. A Nagy Októberi Forradalom ünnepén, november 7.-én felvonulást rendeztünk a Néva partján, a Téli Palota előtt Az egyik kis téren, az Orosz Művészek Múzeuma mellett — ma egy Puskin szobor áll ott, akkor még üres volt. — a fiatalok heves tüntetésbe kezdtek. — Éljen a szabad Oroszország — Éljen Akópján! - A rendőrség szétverte a tüntetőket, s a letartóztatottak között voltam én is. Igazoltatás után szabadon engedtek, de eljárás indult ellenem. Ennek eredményeként decemberben ismét letartóztattak és kél és fél évi börtönre ítéltek. Izgatás volt ellenem a vád, és külön súlyosbító körülménynek tekintették, hogy „ellenforradalmi családból" származom, amelynek a szovjet rendszer nagylelkűen megbocsátott, de én visszaéltem a bizalommal.<o =""></o>>
— Ezek szerint a káderlapot is figyelembe vették?<o =""></o>>
— Természetesen. Még 1955 végén kaptunk egy értesítést anyámmal, arról, hogy 1936-ban eltűnt apámat
rehabilitálták. Bementünk a rendőrségre, s ott megkérdeztem, milyen vád alól rehabilitálták. A politikai tiszt a vállát
vonogatta: Azt nem tudja, mi alól. De ez nem is fontos — mondta. — viszont egy ilyen ember fia jobban teszi, ha nem sokat okoskodik. Szépen megköszöntem a rehabilitációt.<o =""></o>>
Ezek szerint ezt a históriát keresték elő újra. 56-ban?<o =""></o>>
MINT ELÍTÉLTET, a dubrovlaki fogolytáborba szállítottak. Ez a börtönegység a Mordvin Autonóm Köztársaság területén van. A Moszkva-Ufa vasútvonal mentén. 300 km-re Moszkvától nyugatra fekszik Potyma városa. Innen egy mellékvonal vezet Dubrovlakba, de az egész vonal végig tüskés dróttal van körülvéve. Még az első világháborúból ittmaradt táborok ezek, amiket újra feltöltötték. Én a 385 7 számú lágerben voltam, amit magyar tábornak neveztek. Csupán néhányszázan voltunk itt, de a vasútvonal menti büntetőhálózatban mintegy 15 ezren töltötték fogságukat. Magyar tábornak azért nevezték, mert olyanokat gyűjtöttek itt össze, akiket az 56-os forradalommal való rokonszenvezés miatt ítéltek el.<o =""></o>>
Nemcsak tüntető diákok voltak itt, de olyan katonák is, akik a budapesti harcok során megbízhatatlanoknak bizonyullak. Ezeket sommásan tízévi börtönre ítéllek. Itt tudtam meg azt is, hogy az előbb említett Akopjánt november 4. után elfogták, és a helyszínen agyonlőtték.<o =""></o>>
- Voltak-e a laborban magyarok is?<o =""></o>>
Kisebb számban ugyan, de voltak. Körülbelül 35-40-en. Sajnos, a nevekre már nem emlékszem, hiszen 1960. végén szabadultam és 16 év után nem tudom visszaidézni őket. Sokat beszéltünk velük a forradalomról, s az ő elbeszélésük alapján írtam egy verset, melynek címe; „Petőfi bosszúén kiált”.<o =""></o>>
S már mondja is. Hallgatom a különös orosz verset, melynek még a ritmusa is ismerős a magyar fülnek. A váltott 9—8 szótagos sorok 2—2 cezúrával, mintha magyar költőt idéznének. A vers ihletőjét: Petőfit.<o =""></o>>

[FONT=&quot]
[/FONT] ALEXANDR GUIDONI<o =""></o>>
Petőfi bosszúért kiált<o =""></o>>
(Faludy György forditásában)
„Gyalázat", sziszegik az utcán.<o =""></o>>
Ezt nem bírod ki", suttogod. <o =""></o>>
Mindenki tudja, hogy megölték,<o =""></o>>
megölték őt a gonoszok.<o =""></o>>
kétszer gyilkoltuk meg Petőfit mi,<o =""></o>>
kétszer gyilkos oroszok.<o =""></o>>
<o =""></o>>
Először ott állt Segesvárnál<o =""></o>>
és noteszébe jegyezett,<o =""></o>>
amíg Miklós cár tüzérsége<o =""></o>>
szaggatta fel a terepet, <o =""></o>>
aztán egy ulán szuronyával<o =""></o>>
átdöfte és ő elesett.<o =""></o>>
Nyomorult folyadék az élet,<o =""></o>>
egy apró lyukon átszalad; <o =""></o>>
de láng a szellem, amely éget<o =""></o>>
s nem huny ki a parázs alatt.<o =""></o>>
<o =""></o>>
A tizenkilencedik század<o =""></o>>
után eljött a huszadik<o =""></o>>
Az elnyomás még gyilkosabb lett<o =""></o>>
és Petőfi nem nyughatik<o =""></o>>
Nem nyughatik, mert a szabadság<o =""></o>>
Szomja égető és örök,<o =""></o>>
S most újra ott áll népe élén<o =""></o>>
És a magyar költők között.<o =""></o>>
<o =""></o>>
Másodszor is meggyilkoltátok,<o =""></o>>
Rommá lőttétek otthonát,<o =""></o>>
Ti, túlerőben dicsőséges<o =""></o>>
S nők ellen vitéz katonák.<o =""></o>>
Szovjet katonák, három kellett<o =""></o>>
Egy magyarra belőletek,<o =""></o>>
Nagy Imrét orvul elfogtátok,<o =""></o>>
Sziszegés minden szavatok<o =""></o>>
Amit Dudásnak, Maléternek<o =""></o>>
Meg a többinek adtatok.<o =""></o>>
<o =""></o>>
Kétszer öltétek meg Petőfit,<o =""></o>>
Pöffeszkedhettek győztesek!<o =""></o>>
Az orosz nép tán szétszakítja<o =""></o>>
A hálót, amit szőttetek<o =""></o>>
És számon kéri majd Petőfi<o =""></o>>
Mindkét halálát tőletek! <o =""></o>>
<o =""></o>>

[FONT=&quot]
[/FONT]<o =""></o>>
— A vers a tábori parancsnokság kezébe került — folytatja Alekszandr Guidoni. — Ezért, s mert 1957 decemberében szervezője voltam egy ötnapos éhségsztrájknak, amely majdnem, hogy fogolylázadással végződött
két és fel éves büntetésemet négy és fél esztendőre hosszabbítottak meg.<o =""></o>>
MOST MÁR CSUPÁN a történet befejezése van hátra. Alekszandr Guidoni szabadulása után befejezhette tanulmányait és egyetemi docens len, mint az irodalomtudományok kandidátusa. A - 300. 000 lakosú Kosztroma városában — a Romanovok származási helyén — egy kis egyetemen dolgozott. Közben költészettel és újságírással is foglalkozott. Meg is nősült és 1968-ban megszületett első gyermekük. Az évek folyamán többször kérlek turista útlevelet a hatóságoktól, de a kérést mindig elutasították.<o =""></o>>
Végre, 1973-ban a felesége egyedül kapott utazási engedélyt Olaszországba. Nem volt könnyű a házaspár döntése, mégis úgy határoztak, hogy megpróbálják a lehetetlennek látszó kérelmet: a családegyesítést.<o =""></o>>
Guidoni két éven át végigcsinálta az ismert herce-hurcát, ami manapság azokra vár, akik kivándorló kérvényt adnak be, vagy akiknek hozzátartozójuk nyugaton maradt. Felszólították: tagadja meg feleséget. Ő arra hivatkozott, hogy előbb beszélni kíván az asszonnyal, engedjék ki hozzá kislányával együtt; majd azután nyilatkozik. A szovjet hatóságok természetesen ezt az ajánlatot elutasították.<o =""></o>>
Hogyan sikerüli mégis a kivándorlás? — kérdeztem.<o =""></o>>
1975. májusában telefonhívást kaptam Parisból. Nagy meglepetésemre egy nagybácsim telefonált, aki elmondta, hogy megnősült. Egy izraeli nőt vett feleségül, s így ő is izraeli állampolgárnak számit. Azzá válik egész családja is, tehát adjam be a kivándorlási kérvényemet Izraelbe.<o =""></o>>
— Ön persze képtelenségnek minősíti ezt az ügyet — mondja nevetve Guidoni —, én is. Hiszen soha egyetlen zsidó sem volt a családban. Főleg képtelenség az egész, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy — mint említettem, — nagybátyámat 1936-ban Sztálinék kivégezték. Másik nagybátyám, pedig sohasem volt. De bármilyen abszurdum volt ez a feleségem kezdeményezte telefon, mégis ez segített. Néhány nappal később értesített a Belügyminisztérium, hogy ha nem Izraelbe kérem az útlevelet, hanem máshová, akkor kivándorolhatok. Ez annál is könnyebb
volt, mert feleségem akkor már itt élt Kanadában. 1975. őszén érkeztem ide, s azóta tanulok, próbálok beilleszkedni.<o =""></o>>
- Van-e valamilyen vágya az életben?<o =""></o>>
Igen! — és egy orosz verset idéz, amit a tolmács így fordít angolra: „We swear on God's name not to be slaves anymore”<o =""></o>>
Furcsa. Olyan ismerősnek tűnik, de nem tudom, mi lehet. Percekig tart, míg az angol prózai fordításból egyszerre csak magyar verssorok jelennek meg agyam vetítővásznán:<o =""></o>>
„A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk,<o =""></o>>
hogy rabok tovább nem leszünk!”<o =""></o>>
Ugye, milyen banális?...<o =""></o>>
Pedig ezt mondta Alekszandr Guidoni, negyvenéves emigráns, orosz költő, 1976-ban, Torontóban, Kanadában.<o =""></o>>
Egri György<o =""></o>>

Ákos 1956

<TABLE class=alapszoveg width=560 border=0><TBODY><TR vAlign=top><TD width=408 height=36>1956. 50. évfordulója : eseménytáblázat


</TD><TD width=142>


</TD></TR><TR vAlign=top><TD style="PADDING-RIGHT: 10px; PADDING-LEFT: 10px; PADDING-BOTTOM: 10px; PADDING-TOP: 10px" colSpan=2 height=411>Az 1956-os Forradalom 50. évfordulója alkalmából az alábbi megemlékezéseket és eseményeket tervezik megrendezni Kanada területén:




/Magyar Köztársaság Nagykövetsége Ottawa, Kanada/

</TD></TR></TBODY></TABLE>