Emlekezzunk 1956-ra

Cikkek 56-ról

http://vasarnapihirek.hu/?page=12

1956-os plakátok

http://mek.oszk.hu/04000/04056/html/plakat/datum.html

röplapok és újságok

http://mek.oszk.hu/kiallitas/1956/

válogatás a korabeli sajtóból

http://szabadnet.origo.hu/index.html

1956 képekben

http://hungaria.org/uploaded/images/20030424-215610.jpg

http://mek.oszk.hu/03400/03480/03480.pdf


Minden,amit tudni lehet 56-ról.

Gloria victis!

sasocska írta:

http://www.canadahun.com/forum/attachment.php?attachmentid=33597&stc=1&d=1161435484

Kattints a kibontásához...

A kép címe:Ledölt a gyilkosok bálványa..........

Torontói ümmepségek

Ma 22.-én a Budapest Parkban kezdödtek az ünnepségek. Sajnos az idöjáras nem kedvezett, esett az esö. Ettöl függetlenül elég sokan eljöttek az ünnepélyes zászló felvonásra és koszorúzásra. Ott voltak a kanadai katonaság képviselöi az ágyujukkal diszlövest adni. A torontoi tüzoltok is eljöttek a tüzoltó hajóval, autoval. Több nemzetiségi csoport is elküldte képviseletét, a lengyelek meg egy szép üdvözlö beszédet is mondtak.

Itt látható három kép az eseményröl.

ÉL A LÉLEK
Ha lenne szó én összeraknám
ha lenne szín kioldanám
ha lenne út a láva partján
végigfutnám s a holt tanyán
sírnám tovább a jajt s a vérnek
folytatnám alvadt mondatát
de nincsen szín és nincsen ének
mikor a halottak beszélnek
és égnek mind az éjszakák
csupán a tettben él a lélek
ha nem tagadta meg magát
~Kannás Alajos~

Szabad Európa Rádió : Oly távol messze van hazám

<TABLE cellSpacing=3 cellPadding=0 width=770 align=center border=0><TBODY><TR><TD class=tablazat_hatter vAlign=top>
"Oly távol, messze van hazám / Csak még egyszer láthatnám”- ezzel a sorral kezdőzött az a tiszavirág életű sláger, amelyik az Egmont nyitány mellett a forradalom másik zenei jelképe volt.


OLY TÁVOL, MESSZE VAN HAZÁM
dokumentumfilm

Az 1956-os forradalom köré szövődött legendárium szerint október 23-án már dörögtek a fegyverek a Magyar Rádió előtt, amikor ennek a dalnak a stúdiófelvétele elkészült.


<TABLE height="1%" cellSpacing=0 cellPadding=0 width="1%" align=left border=0 vspace="0" hspace="0"><TBODY><TR><TD></TD><TD><?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shape id=_x0000_i1025 style="WIDTH: 150pt; HEIGHT: 111pt" alt="" type="#_x0000_t75"><v:imagedata src="file:///C:\DOCUME~1\ZSUZSA~1\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.jpg" o:href="http://www.radio.hu/kepmuta.php?c=160368&m=t&s=2&n=n"><TABLE height="1%" cellSpacing=0 cellPadding=0 width="1%" align=left border=0 vspace="0" hspace="0"><TBODY><TR><TD></TD><TD>

</TD></TR></TBODY></TABLE></v:imagedata></v:shape>

</TD></TR><TR><TD></TD><TD class=cikkdatum style="VERTICAL-ALIGN: top; TEXT-ALIGN: left"></TD><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>
</B>
A dal bevezetője:
Ember ezrek élnek a nagyvilágon szerte, kik örök lázadással jobb sorsot keresve sodródtak el hazájuktól messze. Az egyik gazdag lett, a másik szegény maradt, van aki palotában lakik, van aki a hidak alatt. De még ha szebbet is, jobbat is nyújt nekik az új idegen ismeretlen ország, mégis mindig hazavágynak, hazahív a honvágy.
A hazai szó, élő emlék, szemükben könnyeket csal, s szívük mélyén fájó, vágyó himnusz lesz ez a dal.

Oly távol messze van hazám,
csak még egyszer láthatnám.
Az égbolt, felhő, vénhold, szellő,
mind róla mond mesét csupán.
Holdfényes májusok, muskátlis ablakok,
hozzátok szál minden álmom.
Ott ahol élt anyám, ott van az én hazám.
Ott lennék boldog csupán.

A sorsom jó vagy rossz nekem, itt minden-minden idegen.
Más föld, más ég, más táj, más név, bárcsak otthon lehetnék.

Holdfényes májusok, muskátlis ablakok, hozzátok száll minden álmom.

Oly távol messze van hazám, csak még egyszer láthatnám.
Az égbolt, felhő, vénhold, szellő,
mind róla mond mesét csupán.
Holdfényes májusok, muskátlis ablakok,
hozzátok szál minden álmom.
Ott ahol élt anyám, ott van az én hazám.
Ott lennék boldog csupán.





</TD></TR></TBODY></TABLE>


<TABLE align=right border=0 hspace="3"><TBODY><TR><TD> </TD></TR></TBODY></TABLE>

sztzs, köszönöm.

Megkezdődött az állami ünnepség a Kossuth téren - az évfordulós megemlékezést kövesse élőben a hirado.hu-n!

http://www.hirado.hu/cikk.php?id=157109


Nagyon jó volt végignézni a Zászlófelvonási ünnepséget, az 56 szál fehér rózsa elhelyezését..
Végülis, a mai nap az ünnep jegyében telik..
Jó volt látni George Pataki urat, New York Allam Kormányzójat, Peter MacKay urat, Kanada Külügyminiszterét is.
.

"Számadás és vallomás": Tamási Áron 1956-ról


Október az emlékezés hónapja. 1956 eseményeinek felidézésében az erdélyi magyar irodalom egyik legnagyobb mesterét hívjuk segítségül.

Tamási Áron akkor már Budapesten élt, s a Magyar Írók Szövetségének társelnöke volt. Ekkori írásaiból közlünk részleteket, melyek nem csupán a nemzetéért aggódó, felelős szellem vonásait mutatják, de hitelesen beszélnek a negyvenöt évvel ezelőtti, vészterhes hónapokról is.


Magyar fohász(1956. október 26.)

Az idők gyógyító lázában él a magyar. (...) Éltünk vágyakozásban az enyhület után, de szomjúságunkban itthon a hazugság italát nyújtották nekünk, a világ pedig kotyvasztott főzetekkel kábított minket. (...) Magunk főztünk enyhítő és éltető italt magunknak. A kor, melyben élünk, s amelynek ablakán a jövőbe nézünk, vért csordított ebbe az italba. (...) A kehely, amelyben magyarok vércseppjei szentelik meg az éltető italt, a világot arra inti, hogy nagyobb gonddal és tisztább lélekkel őrködjék az emberi lét méltósága fölött.


Napló (1956)
XI. 4. vasárnap
Hajnalban elkezdődött az orosz támadás. (...) Hat óra körül a rádióban megszólalt Nagy Imre, a minisztertanács elnöke. Bejelentette, hogy az oroszok katonai támadást kezdtek, nyilván a demokratikus magyar kormány megdöntésére. Ezt tudatja a magyar néppel és a világ közvéleményével. (...) Mivel a harc fokozódott, jónak tetszett legszükségesebb dolgokat összecsomagolni s talán lemenni az óvóhelyre. Aktatáskát, Aliszka bevásárló sárga nagy szatyrát le is vittük. De le két matracot, két pokrócot, egy kis párnát és kevés borral a demizsont. Egy kiló kenyér, fehérnemű, orvosság, gyertya, tisztálkodószerek: ezek voltak a táskában.


XI. 6. kedd
Kálmán doktor orosz sebesülteket kötözött. Ő mondja, hogy a katona, kötözés után, belelőtt a tüzet oltók csoportjába. (...) Tiszta, őszi idő. Reggel szél. A zászlóról, mely az erkélyen lebeg, a gyászlepelt leszakította és elvitte.

XI. 7. szerda
Európában (de mindenütt a világban) nagy tüntetések mellettünk és a szovjet ellen: Ma van az orosz októberi forradalom ünnepe. A külföldi követségek nem vesznek azon részt. A külföldi kommunista pártok bomlani kezdtek: mondja a rádió. Itt nagy csend. (...) Halljuk: a Mecsekben, Mátrában, Kőbányán és Csepelen tart az ellenállás. (...) Házfelügyelő kiteszi a fehér zászlót.

XI. 9. péntek
Hallom: barátaim nagy része megvan. Az oroszok vezetéket húznak az utcán. Mondják: Dorogot is (a bányát) megszállták az oroszok. Mindent megszállnak.


XI. 10. szombat
Nagyjából csend van. (...) Éjjel, messze, ágyúlövések még voltak. Mondják: Csepel még áll, Dunapentele is, a Mátrában, Bükkben, a Bakonyban partizánok.


XI. 12. hétfő
Nagy Imre és Losonczy a jugoszláv követségen van. Délben Írószövetségbe, gyalog. Kossuth híd. Tankok táboroznak a Parlament előtt-körül. (...) Emberek áradnak a romos utcákon. (...) Egész nap nincs lövés.


Feljegyzések
Mondják, hogy a Keleti pályaudvarnál egy táblát kötöttek a kutya nyakába. A táblán: "Nekünk sem kell a kormány." A rendőrök (karhatalmiak) üldözték a táblák miatt a kutyákat. (Lehet, hogy az egész kitalálás.)
Orosz a tejesboltban, üveggel. Nincs elég pénze. A várakozók megtöltetik az üvegjét. Sír a meghatottságtól.

Mondják: a Széna téren, harc után, egy orosz törzstiszt gyermekek (8—12 éves) holttestét látta, fegyverekkel mellettük. Annyira megrendült, hogy agyonlőtte magát.

A Krisztinában egy iskolás leány, fegyverrel a vállán, fának borulva sírt. Teát sem fogadott el. Meg akart halni, mert elveszett a szabadság.
Egy férfi holttest a körúton. Mellette egy özvegy, gyermekével. Fájdalmában is önérzetesen mondta, hogy férje a szabadságért halt hősi halált. Elborították pénzzel.

A Magyar Írók Szövetségének Gond és Hitvallás című nyilatkozata, melyet Tamási Áron fogalmazott (1956. december 28.)
Egy ezredév alatt sok zivatar verte nemzetünket, de a zivatarok borújában is két fény mindig hű maradt hozzá. Az egyik a nemzet csillaga, mely vészek idején is áttört fényével a homályon, a másik pedig virrasztó költőink fáklyafénye, mely a magyarság számára ma is tanítás. (...) Itt állunk a számadás és vallomás erkölcsi kényszere alatt. Itt állunk az októberi szabadságharc véres halmán, melyet egy nép reménye ostromolt. Ha egy évtizedre visszatekintünk erről a halomról, szenvedőnek és vágyakozónak látjuk a népet. (...) Ebben a vágyban és sóvárgásban van a forrás, mely október 23-án feltört a mélyből. Mint ennek a forrásnak neves tanúi, keserves szívvel kell megmondanunk, hogy a szovjet kormányzat történelmi tévedést követett el, amikor vérrel festette meg forrásunk vizét. (...) Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. (...) Egyedül így leszünk méltók a nagy elődökhöz, és egyedül így válhatunk a későbbi nemzedékek érdemes őseivé.
(Új Ember Magazin)


(Forrás: Zeng a magosság. In memoriam Tamási Áron, Nap Kiadó, 1999)

1956 ( a magyar nép története sorozatból)
Sztálin halála, Rákosi, Nagy Imre, a szovjet beavatkozás, és a forradalom fegyveres leverése- rövid összefoglalás

Mennyből az angyal-mp3

tekergo írta:

Márai Sándor: Mennybõl az Angyal Mennybõl az angyal - menj sietveAz üszkös, fagyos Budapestre.Oda, ahol az orosz tankokKözött hallgatnak a harangok.Ahol nem csillog a karácsony.Nincsen aranydió a fákon,Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról. Csattogtasd szaporán a szárnyad, Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. Ne beszélj nekik a világról,Ahol most gyertyafény világol, Meleg házakban terül asztal, A pap ékes szóval vigasztal, Selyempapír zizeg, ajándék,Bölcs szó fontolgat, okos szándék. Csillagszóró villog a fákról:Angyal, te beszélj a csodáról. Mondd el, mert ez világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdettÉs sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti.Fejük csóválják, sok ez, soknak. Imádkoznak vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország. És elmegy sok ember elõtte:A Katona, ki szíven döfte, A Farizeus, ki eladta,Aki háromszor megtagadta. Vele mártott kezet a tálba, Harminc ezüstpénzért kínálta S amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette és vérét itta -Most áll és bámul a sok ember, De szólni Hozzá senki nem mer. Mert Õ sem szól már, nem is vádol, Néz, mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a karácsonyfa,Ördög hozta, vagy Angyal hozta -Kik köntösére kockát vetnek, Nem tudják, mit is cselekesznek, Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az éjszakának a titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon. És a világ beszél csodáról,Papok papolnak bátorságról.Az államférfi parentálja,Megáldja a szentséges pápa.És minden rendû népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: "Elég volt." Nem érti ezt az a sok ember,Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek?Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik -Õk, akik örökségbe kapták -:Ilyen nagy dolog a Szabadság?... Angyal, vidd meg a hírt az égbõl, Mindig új élet lesz a vérbõl.Találkoztak õk már néhányszor- a gyermek, a szamár, a pásztor -Az alomban, a jászol mellett, Ha az Élet elevent ellett,A Csodát most is õk vigyázzák, Leheletükkel állnak strázsát, Mert Csillag ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik -mennybõl az angyal. (New York,1956.)

Kattints a kibontásához...

.....

HELLO mindenkinek!Meghallgattam a sok csodalatos zenet es konnyes szemmel nezem ujbol a Budapesti esemenyeket.Koszonet mindenkinek.

megemlékezés

Hogy történhetett meg, hogy egy maroknyi nép a világ egyik legnagyobb hatalma ellen fegyvert fogott?

François Mauriac írta naplójában 1956 végén:

"A megtörhetetlen Magyarország megmutatja a világnak, hogy a történelem irányát a gyengébb akarata is megszabhatja, ha az erősebb embertelen".

Hosszan lehetne elemezni ezt az írói mondatot, amely túllép a történelem szokásos magyarázatain. Mégis a gyengék diadalmaskodnának, ahogy - mindnyájan tudjuk - Jézus is tanította?

Talán, ha gyengék is, de az igazak oldalán állnak és az igazság nagy ez erő. 1956-ban, akárcsak 1848/49-ben, ahogy Petőfi írta:

"Magára hagyták, egymagára
A gyáva népek a magyart"

(Petőfi Sándor: Európa csendes, újra csendes)
(Hallgasd meg a verset Benkő Gyula előadásában a minden, ami HANGOS PRÓZA ‎topicban)

Pedig Magyarország írta ekkor a történelmet. 1956 forradalma nyitotta fel a szemét sok-sok nyugati értelmiséginek és mutatta meg, hogy mi a bolsevizmus. Nem egyszerűen egy volt ez a szocialista országok közötti első konfliktusnak, hanem ezzel vette kezdetét a rendszer bukása.

"1956 október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek naplójában. A bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nem volt másik nap, amely világosabban mutatta volna az ember csillapíthatatlan igényét a szabadságra - bármily kicsi is az esély a sikerre, bármi legyen is az áldozat" (John F. Kennedy, 1960. október 23.)

(Vízy E. Szilveszter)

Bereményi Géza: Corvin-köziek


Nem gondoltam, hogy életemben
még eszembe jut,
tisztán látom olykor mégis a szomszéd
nagyfiút,
szombat este jött ivás után,
s félrehúzott: van egy balladám.

Nem gondoltam, hogy életemben
még eszembe jut,
mégis hallom bort susogva a szomszéd
nagyfiút,
azt susogja: Corvin köziek,
s félrenéz, a lakók közül melyik hallja meg.

A Corvin közben összegyűltek rég a nagyfiúk,
fegyvert fogtak egy-kétszázan,
nem volt más kiút,
ők voltak a Corvin köziek,
s félrenézett, hogy ki hallja meg.

Fegyvert fogtak, régen egyszer mind
a nagyfiúk,
s összegyűltek Corvin közben,
nem volt más kiút,
árvák voltak, úgy, mint te meg én,
senkik voltak, úgy, mint te meg én.

Ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak,
ők voltak, ők voltak, Ők,
tűzben és rongyokban, árván és boldogan,
névtelen,
kénytelen Istenszem előtt.

Rongy az élet, csak azt tudták,
s nincsen más kiút,
csak összegyűlni Corvin közbe,
s lenni nagyfiúk.
Isten szeme rajtuk épp megállt,
fegyvert fogtak, kezdeni a bált.

Rátámadtak Corvin-közre tankok,, fegyverek,
- úgy súgta a szomszéd fiú, más
ne hallja meg -
rájuk támadt az egész világ,
árvák itt nem kezdhetik a bált.

Isten szeme mivel éppen rajtuk megakadt,
visszalőttek s meggyújtották mind a tankokat.
Ruszki árvák égtek fáklyaként,
rongyok ők is: megtudták a tényt.

Corvin közben énekeltek mind a nagyfiúk.
Isten szeme rájuk akad, aztán tovafut,
másutt keres rongylángra valót,
máshol gyújtja embert és a szót.

Újabb tankok jöttek - súgta szomszéd
nagyfiú,
lőtt árvára újabb árva, folyt a háború,
és a világ sose tudja meg,
kik voltak a Corvin-köziek.

Mert ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak,
ők voltak, ők voltak, Ők,
tűzben és rongyokban, árván és boldogan,
névtelen,
kénytelen Istenszem előtt.

Éppen Isten szeme előtt felbukkantak ők,
lángragyújtva rájuk nézett, lángjuk egyre nőtt,
meghaltak és egy se tudja meg,
kik voltak a Corvin-köziek.

Szombat este fülbe súgta ezt a balladát,
szomszéd fiú s eltántorgott és így szólt anyánk:
rongyos ember mind rosszat tanít,
gyertek enni most szokás szerint.

Rongyok égnek, lángjuk égig csap és lezuhan,
- ezt a képet látom ismét, szombat este van,
rongyos Isten, öreg rongyszedő,
Corvin köz, te árva temető,
rongyos Isten, öreg rongyszedő,
Corvin köz, te árva temető.

Ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak,
ők voltak, ők voltak, Ők,
tűzben és rongyokban, árván és boldogan,
névtelen,
kénytelen Istenszem előtt.

Mico Vlahovic: Ave Hungária

Keleten fölkelt hirtelen egy ország,
a széles Duna, a puszta, a hegység
visszhangozták az ifjúság szavát,
a pompásét, mely nem félt a haláltól.

Keleten fölkelt hirtelen egy ország,
s a rabok széttörték láncaikat,
szimbólumát a zsarnok hatalomnak-
s új barázdákat kezdtek szántani...

Tanúiként a rettentő nyomornak
halálraszántan jöttek odúikból elő
a fölkelők seregei:

S csattogott, mint tenger fölött a szél,
békés Hungária, hallatta hangját,
fegyverre most, Petőfi büszke népe,
munkások, katonák, egyetemisták,
diákok, föl mind és segítsetek!
Előre! Reszket már a vörös cárság!

Hurrá! A félelem árnyéka nélkül
veti magát a sáncokra a gyermek,
a hősi tettért vérével fizetve.
Hurrá! A bájos lányka, nem törődve
fiatal életével, mint a fecske
röppen föl már a harci barikádra.
Hurrá! Írók, diákok mindahányan,
kik viszitek a forradalmi zászlót!

Ave Hungária! A harci lárma
határaid fölött messzire szárnyalt,
szívébe mondhatatlan millióknak,
akik ma poklukban fuldokolnak,
föltámadásukat tőled remélve.

A földön ország így még föl nem dúlta
szívét a népeknek és nemzeteknek.
Új reménység jött itt, új gondolat:
hogy mindenkinek hozza, megmutassa,
miként szűnhet meg a gyűlölet mérge,
s mint győzhet a szeretet a szívekben,
a megértés miként fonhat át minket,
s hogy zenghet föl a Szabadság harangja.

Ave Hungária! Földühödt zsarnok
ágyútüzébe fulladt kiáltásod.
Nyugat hallgatott félig süketen csak,
s utolsó vészsikolyod belefulladt
a földübörgő tankok dörejébe:

Ave Hungária!
Éneked még ma is itt cseng fülemben,
a messzeségben tompán zúg a puszta,
s halottaid már békében pihennek...
De föltámadásod napja eljön!
A vörös körtánc nem tarthat örökké.
Zászlaját büszkén bontja ifjúságunk,
barát baráttal áll a barikádra,
s az emberiség mélyen meghajlik előtted.

(fordította: Sulyok Vince)