Talán ez az a komment, ami most méltón és elgondolkodtatón fejezi ki a lényeget Erőss Zsoltról:
"Hogy miért "emelje a kalapját" az olvasó? Félreértés ne essék, nem azért, mert amputálják a lábát, vagy, mert elsodorta egy lavina. Azért, ahogy kezelni képes. Erőss Zsoltnak hihetetlen lelkiereje van. Talán minden százezredik ember bír hozzá hasonló adottságokkal, és ez nem születik az emberrel. Ezt maga alakítja ki, maga tanulja.
És, hogy miért nézzünk fel egy a világ élvonalába tartozó hegymászóra? Mert inspirációt ad. Megadja az embernek azt a hitet, hogy akarattal minden cél elérhető. Minél távolabb kerül az ember a civilizáció kényelmétől, annál idegenebbül érzi magát, egy hegymászó pedig a világ végén mássza a legkietlenebb csúcsokat, hetes járóföldre az első emberi településtől. Valódi, érintetlen helyeken küzd az elemekkel, és mindenek előtt saját magával. Mert a mászásban nem a fizikai erő a legfontosabb. A lényeg a fejben dől el.
És mindazok, akik úgy gondolják, hogy egy élvonalbeli hegymászó valamiféle emberfeletti jelenség, akit egy mánia hajszol a veszélybe, azt mondom nincs igazuk. A hegymászó ott szunnyad mindenkiben. A képességek többsége adott, csak a legtöbbünk nem hagyja ott a szoba kényelmes melegét, és a karosszék puha ölelését. De mindenkiben kinyílik egy kapu, amikor a magas hegyekről készült felvételeket nézi."