Erdély
- Téma inditó oma
- Kezdés dátuma
Tavaly nyáron mi is eltöltöttünk pár napot dél-Erdélyben.Azt hittem Nagyszeben (Sibiu) környékén már nem hallunk magyar szót, de tévedtem
Torda - Turda - Thorenburg <table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"> <tbody><tr><td class="vonal_sotet">
</td></tr> <tr><td height="5">
</td></tr> </tbody></table>
<!-- http://www.erdelyiturizmus.hu/telepules/torda
--> A sóbányászatáról híres város sok jeles történelmi esemény színhelye volt. Ezek közül a legfontosabb a katolikus templomban megtartott 1568. évi országgyűlés, amelyen - Európában elsőként - kimondták a vallásszabadságot.
A templomban az esemény emlékére 2000-ben egy márványtáblát helyeztek el.
A Kolozsvártól 30 kilométerre fekvő várost egyik oldalról sem határolják magas hegyek, ezért a különböző támadások ellen szinte védtelen település lakossága a történelem folyamán többször is teljesen kipusztult. Ilyen esetekben az erdélyi fejedelmek az ország más területeiről telepítettek be lakosokat, akiknek a XVII. században I. Apafi Mihály nemesi címet adományozott.
Az egykoron színtiszta magyar város lakosságának ma már csak 11%-a magyar anyanyelvű.
A város valaha három részből állt - Ótorda, Újtorda és Egyházfalva - melyek mára már teljesen összeolvadtak.
A mai főtér egyik végében áll a gótikus és barokk stílusjegyeket egyaránt magán hordozó katolikus templom, ahol az 1568-as országgyűlés tartották.
Az ótordai református templom melletti park hátsó részében találjuk a Fejedelmek-házát, melyben az országgyűlésre érkező fejedelmek megszálltak.
A református lelkészi hivatal épületének falán egy emléktábla hírdeti, hogy ebben a házban szállt meg a Székelyföld felé tartó, Bem seregeihez csatlakozni kívánó Petőfi.
A fallal körülvett újtordai református templom a főtértől kicsit távolabb látható.
A város kicsi unitárius temploma az Aranyos folyó túloldalán található.
</td></tr> <tr><td height="5">
</td></tr> </tbody></table>
<!-- http://www.erdelyiturizmus.hu/telepules/torda--> A sóbányászatáról híres város sok jeles történelmi esemény színhelye volt. Ezek közül a legfontosabb a katolikus templomban megtartott 1568. évi országgyűlés, amelyen - Európában elsőként - kimondták a vallásszabadságot.
A templomban az esemény emlékére 2000-ben egy márványtáblát helyeztek el.
A Kolozsvártól 30 kilométerre fekvő várost egyik oldalról sem határolják magas hegyek, ezért a különböző támadások ellen szinte védtelen település lakossága a történelem folyamán többször is teljesen kipusztult. Ilyen esetekben az erdélyi fejedelmek az ország más területeiről telepítettek be lakosokat, akiknek a XVII. században I. Apafi Mihály nemesi címet adományozott.
Az egykoron színtiszta magyar város lakosságának ma már csak 11%-a magyar anyanyelvű.
A város valaha három részből állt - Ótorda, Újtorda és Egyházfalva - melyek mára már teljesen összeolvadtak.
A mai főtér egyik végében áll a gótikus és barokk stílusjegyeket egyaránt magán hordozó katolikus templom, ahol az 1568-as országgyűlés tartották.
Az ótordai református templom melletti park hátsó részében találjuk a Fejedelmek-házát, melyben az országgyűlésre érkező fejedelmek megszálltak.
A református lelkészi hivatal épületének falán egy emléktábla hírdeti, hogy ebben a házban szállt meg a Székelyföld felé tartó, Bem seregeihez csatlakozni kívánó Petőfi.
A fallal körülvett újtordai református templom a főtértől kicsit távolabb látható.
A város kicsi unitárius temploma az Aranyos folyó túloldalán található.
Torda - Turda - Thorenburg <table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"> <tbody><tr><td class="vonal_sotet">
</td></tr> <tr><td height="5">
</td></tr> </tbody></table>
A tordai sóbánya
<!-- http://www.erdelyiturizmus.hu/telepules/torda
--> Tordán a só kitermelése felszíni kamrák formájában már a rómaiak idején megkezdődött, a bányászatot igazoló dokumentumok 1271-re vezethetők vissza, amikor hivatalosan is létrehozták a sókamarát.
A ma is létező sóbányát 1690-ben nyitották meg. A XVII. század vége és a következő század eleje fellendülést hozott az erdélyi bányászatban a Bécsi Udvar által hozott rendelkezéseknek köszönhetően, melyeknek célja a régió gazdasági megerősítése volt.
A sót legelőször -statikai okok miatt- a harang formájú nagytermekben termelték ki (József, Mária Terézia és Antal termek), majd 1850 után a trapéz alakú aknákban folytatták. Ezzel az ásási móddal nagyobb mennyiség kitermelése vált lehetővé ugyanabban a mélységben. 1853-ban elkezdték a Ferenc József galéria ásását, melynek teljes hossza 917 méter. Ezzel egy időben felújították a Mária Terézia aknát, és mellette megnyitották a Gizella és Rudolf aknákat is. Egy-egy ilyen akna méreteire jellemző, hogy több százezer tonna sót biztosított, több évtizeden keresztül.
A sót mindvégig szakképzett bányászok termelték ki, a függőleges kiemelés pedig lovak által húzott csigaszerekezettel történt. Az aknákban faggyúviaszos gyertyákkal, gyertyákkal és fáklyákkal világítottak. A só kitermeléséhez soha nem használtak robbanóanyagot, csak kizárólag emberi erőt.
A bánya 1840-ben kritikus gazdasági helyzetbe került, mivel a marosújvári sóbánya egyre nagyobbá vált, de az 1850-es években a trapéz alakú tárnák megnyitásával a kitermelés újabb lendületet kapott.
A sóbányában 1932-ben állt le a munka, ma már csak turisztikai látnivaló és gyógyhely.
A bánya összes termének kivételes akkusztikája van, a harang formájú aknákba (a Mária Terézia látogatható) érdemes lekiabálni.
A benti hőmérséklet állandóan 10-12 fok között van, ezért tanácsos meleg ruhát vinni magunkkal!
A látogatás gyalogosan történik, így a termeket légszennyezés nem éri, gyógyulásra kiváló hely. Teljes bejárása egy jó óra alatt lehetséges
</td></tr> <tr><td height="5">
</td></tr> </tbody></table>
A tordai sóbánya<!-- http://www.erdelyiturizmus.hu/telepules/torda
--> Tordán a só kitermelése felszíni kamrák formájában már a rómaiak idején megkezdődött, a bányászatot igazoló dokumentumok 1271-re vezethetők vissza, amikor hivatalosan is létrehozták a sókamarát.
A ma is létező sóbányát 1690-ben nyitották meg. A XVII. század vége és a következő század eleje fellendülést hozott az erdélyi bányászatban a Bécsi Udvar által hozott rendelkezéseknek köszönhetően, melyeknek célja a régió gazdasági megerősítése volt.
A sót legelőször -statikai okok miatt- a harang formájú nagytermekben termelték ki (József, Mária Terézia és Antal termek), majd 1850 után a trapéz alakú aknákban folytatták. Ezzel az ásási móddal nagyobb mennyiség kitermelése vált lehetővé ugyanabban a mélységben. 1853-ban elkezdték a Ferenc József galéria ásását, melynek teljes hossza 917 méter. Ezzel egy időben felújították a Mária Terézia aknát, és mellette megnyitották a Gizella és Rudolf aknákat is. Egy-egy ilyen akna méreteire jellemző, hogy több százezer tonna sót biztosított, több évtizeden keresztül.
A sót mindvégig szakképzett bányászok termelték ki, a függőleges kiemelés pedig lovak által húzott csigaszerekezettel történt. Az aknákban faggyúviaszos gyertyákkal, gyertyákkal és fáklyákkal világítottak. A só kitermeléséhez soha nem használtak robbanóanyagot, csak kizárólag emberi erőt.
A bánya 1840-ben kritikus gazdasági helyzetbe került, mivel a marosújvári sóbánya egyre nagyobbá vált, de az 1850-es években a trapéz alakú tárnák megnyitásával a kitermelés újabb lendületet kapott.
A sóbányában 1932-ben állt le a munka, ma már csak turisztikai látnivaló és gyógyhely.
A bánya összes termének kivételes akkusztikája van, a harang formájú aknákba (a Mária Terézia látogatható) érdemes lekiabálni.
A benti hőmérséklet állandóan 10-12 fok között van, ezért tanácsos meleg ruhát vinni magunkkal!
A látogatás gyalogosan történik, így a termeket légszennyezés nem éri, gyógyulásra kiváló hely. Teljes bejárása egy jó óra alatt lehetséges
Sziasztok!
Egyik legkedvesebb régi képem ez a Kolozsváron készült kép 1940-ben. A nagyapám, aki Fehérvárra vonult be katonának, később részt vett Erdély felszabadításában. Sokszor elmesélte a kolozsvári bevonulást, virágesővel fogadták őket,a lányok sírva a nyakukba borultak, az éttermekben fizetnie sem kellett a magyar katonáknak.
Manapság az egyetemen nem lehet kiírni magyarul, hogy dohányozni tilos. Sajnos már magyarok se sokan maradtak.
Egyik legkedvesebb régi képem ez a Kolozsváron készült kép 1940-ben. A nagyapám, aki Fehérvárra vonult be katonának, később részt vett Erdély felszabadításában. Sokszor elmesélte a kolozsvári bevonulást, virágesővel fogadták őket,a lányok sírva a nyakukba borultak, az éttermekben fizetnie sem kellett a magyar katonáknak.
Manapság az egyetemen nem lehet kiírni magyarul, hogy dohányozni tilos. Sajnos már magyarok se sokan maradtak.
Szia Pisti72
Nekem is ez az 1 -ik kedvenc kepem. Sajnos nem olyan mint gyermekoromban volt. Igy nezett ki 2007 juliusaban !
Szia Pisti72
Nekem is ez az 1 -ik kedvenc kepem. Sajnos nem olyan mint gyermekoromban volt. Igy nezett ki 2007 juliusaban !
Úgy látszik a címert azóta már levették, mert valamiért nem tetszett nekik
Van helyette román zászló dögivel, szép színes zászlórúdakon
Ó Bujdosó Székely
<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O> </O>
Ó Bujdosó Székely, tekints fel az égre
Nézd meg, hogy tőled milyen keletre
Nézd meg, hogy a felhő, hogyan keletkezik
Székely ország felé, hogyan közeledik
Hól vagytok székelyek, e földet bíztam rátok
Elvették tőletek, másé lett hazátok
Erdély meg volt verve, meg volt ostromozva
Kárpátok szent bércét, tövis koszorúzza
Őseinknek sírja, hogyha kinyíllana
Árpád vezér hangja, onnan kiszólana
Hól vagytok székelyek, e földet bíztam rátok
Elvették tőletek, másé lett hazátok
Hól vagytok székelyek, e földet bíztam rátok
Elvették tőletek, másé lett hazátok
<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O
> </O> Ó Bujdosó Székely, tekints fel az égre
Nézd meg, hogy tőled milyen keletre
Nézd meg, hogy a felhő, hogyan keletkezik
Székely ország felé, hogyan közeledik
Hól vagytok székelyek, e földet bíztam rátok
Elvették tőletek, másé lett hazátok
Erdély meg volt verve, meg volt ostromozva
Kárpátok szent bércét, tövis koszorúzza
Őseinknek sírja, hogyha kinyíllana
Árpád vezér hangja, onnan kiszólana
Hól vagytok székelyek, e földet bíztam rátok
Elvették tőletek, másé lett hazátok
Hól vagytok székelyek, e földet bíztam rátok
Elvették tőletek, másé lett hazátok
József Attila - Nem! Nem! Soha!
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremthet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő - sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindenkit letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
Lobogónk lobog, villámlik kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig, haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen,
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Áprád honát!
(1922 első fele)
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremthet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő - sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindenkit letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
Lobogónk lobog, villámlik kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig, haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen,
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Áprád honát!
(1922 első fele)
Erdély induló
Elhangzott a szó,
Zeng az induló,
Győztesek megint
Régi zászlaink.
Nézd a gúny határ:
Széttiporva már,
Várnak újra mind
Ősi bérceink.
Édes Erdély itt vagyunk,
Érted élünk és halunk,
Győz a szittya förgeteg,
A rohanó sereg!
Édes Erdély...
Lépteink nyomán
Fenn a Hargitán,
Völgyeinkbe' lent
Tornyok hangja zeng.
Már semerre sincs
Átkozott bilincs,
Énekeljetek
Völgyek és hegyek!
Édes Erdély...
Édes Erdély...
Elhangzott a szó,
Zeng az induló,
Győztesek megint
Régi zászlaink.
Nézd a gúny határ:
Széttiporva már,
Várnak újra mind
Ősi bérceink.
Édes Erdély itt vagyunk,
Érted élünk és halunk,
Győz a szittya förgeteg,
A rohanó sereg!
Édes Erdély...
Lépteink nyomán
Fenn a Hargitán,
Völgyeinkbe' lent
Tornyok hangja zeng.
Már semerre sincs
Átkozott bilincs,
Énekeljetek
Völgyek és hegyek!
Édes Erdély...
Édes Erdély...
szülövárosom, amit elhagytam már több mint 20éve
http://wwwold.netsoft.ro/locuricelebre/bolyai_haz_hu.html
http://wwwold.netsoft.ro/locuricelebre/bolyai_haz_hu.html
sziasztok en is erdelyben szulettem kolozsvaron, 5 eves voltam amikor szuleimmel kikoltoztunk magyarorszagra. Majd amikor ferjhezmentem visszakoltoztem romaniaba a ferjem kedveert. Nagyon szep tajak vannak es az emberek is nagyon kedvesek. Nagyon szeretek kocsival menni Bukarestbol haza mert ilyenkor mindig gyonyorkodok a tajban. Szerintem aki raer es arrafele jar erdemes egy kis kiterot tenni
Ezt a történetet olvastam. Sok másnak viszont személyes átélője voltam. Ha most csak egyvalaki értékel át dolgokat "motoros" élménye kapcsán, már megérte. Remélem azért többen is elolvassátok!
[FONT="]"Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni. Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk.
Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte:
És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?
Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt:
Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni? -
Ha a föld Isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet-lelket andalító,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van, [/FONT][FONT="]( itt hozzátette: "mert akkor még az övék volt")[/FONT][FONT="]
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára [/FONT][FONT="](itt: "innen nem kellene tovább mondanom, mert olyan szomorú") [/FONT][FONT="]
Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn.
Vagy ha éppen a véletlen
Föl találja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S áldicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.
Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!...
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!
Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván." -
Óh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?
([/FONT][FONT="]Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)
[/FONT][FONT="] Majd folytatta:[/FONT][FONT="]
"Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?"
Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit. A szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács. Ebből kettőt nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogott.
Egy büdös kukkot nem tudtunk szólni!!!
Én pedig leültem a székelyderzsi Erődtemplom falához, és olyat tettem, ami rohadtul nem illik bele egy 40 körüli erősen borostás túramotoros imidzsébe.
És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal és jobboldali politikusnak nevező emberek, akik próbálják fekete-fehérre mosni az agyunkat, akik megosztanak, nem összekötnek, akik személyes érdekharcukkal több kárt okoznak ennek az országnak mint eddig bárki, csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves görbe hátú öregasszony ŐSZINTÉN Petőfit szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsból kettőt odaad vadidegen embereknek. Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor ott én. Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda, ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban."[/FONT]
[FONT="]"Túrázásaink során a székelyderzsi Erődtemplom falánál induláshoz készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni. Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk.
Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte:
És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?
Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt:
Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni? -
Ha a föld Isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet-lelket andalító,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van, [/FONT][FONT="]( itt hozzátette: "mert akkor még az övék volt")[/FONT][FONT="]
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára [/FONT][FONT="](itt: "innen nem kellene tovább mondanom, mert olyan szomorú") [/FONT][FONT="]
Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn.
Vagy ha éppen a véletlen
Föl találja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S áldicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.
Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!...
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!
Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván." -
Óh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?
([/FONT][FONT="]Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)
[/FONT][FONT="] Majd folytatta:[/FONT][FONT="]
"Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?"
Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit. A szatyrában volt pár tojás és négy, azaz négy szelet kalács. Ebből kettőt nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogott.
Egy büdös kukkot nem tudtunk szólni!!!
Én pedig leültem a székelyderzsi Erődtemplom falához, és olyat tettem, ami rohadtul nem illik bele egy 40 körüli erősen borostás túramotoros imidzsébe.
És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal és jobboldali politikusnak nevező emberek, akik próbálják fekete-fehérre mosni az agyunkat, akik megosztanak, nem összekötnek, akik személyes érdekharcukkal több kárt okoznak ennek az országnak mint eddig bárki, csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves görbe hátú öregasszony ŐSZINTÉN Petőfit szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsból kettőt odaad vadidegen embereknek. Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor ott én. Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda, ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban."[/FONT]
Hasonló témák
