Ezoterikus versek

metilencsillag témája a 'Vallás,szellemtan' fórumban , 2011 Augusztus 25.

  1. metilencsillag

    metilencsillag Állandó Tag

    <!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]-->
    Azért indítom ezt a topicot, hogy mindenki be tudja másolni ide az ezoterikus verseit. Remélem hasznos lesz mindenki számára.


    Az emberiség koponyája

    Az emberiség koponyája
    A Föld, Adam Kadmon,
    Ki első ember is egyben
    Ebben a létegységben.
    Szakadt trapéz–élet
    Ingatag vállain egyedül
    Biztos pont a kristályforrás,
    S szegélye, hol kapaszkodási
    Lehetőség – a porcéjben –
    Az energia. A csontcsendben
    Éjvirágok bólintgatnak; s
    A tojáséjű történelem, miben
    A csend a hang negatívja.
    Anyám–tengerében fürdik
    Meg tekintetem, s az éj
    Geometriájába vonva áll
    Őrt a Föld, a krisztusi
    Tudathálóba foglalva
    A lelkeket. S a Mindenség
    Szava megérintette lelkemet:
    „Ahol kezdődsz, ott van nekem
    Végem”. Pergett előttem
    A csillagszárnyú éj, gerezdjei
    Koponyahegyre vitték fel
    Lelkemet. Itt kiittam a Bárány
    Vérkristályos serlegét, s
    Az ősbűn lepergett vállaimról,
    Akár a harmat. S mégis, vásott
    Cipő a világ, mely a tudás
    Fájáról fügét szüretelt, nem
    Almát. Kristálykönnyek peregnek
    Üveg–arcomról, belefolynak
    A végtelenbe, s az emberiség
    Koponyáját figyelem, a Földet,
    Kutacsa hogy reped meg
    A Koponyahegyen, az éjnek leplében.


    Székesfehérvár, 2011. július 31.



     
    Mindaleth és evapatocs kedveli ezt.
  2. reglic

    reglic Állandó Tag

    Gratulálok ehhez a költeményhez. Nekem tetszik.
     
  3. metilencsillag

    metilencsillag Állandó Tag

    Köszi szépen Reglic. Rakok fel még többet. :)
     
  4. metilencsillag

    metilencsillag Állandó Tag

    <!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]-->
    Vízöntő

    A csillagok, mint őrlángok
    Lüktetnek a fényégen, hol
    A bolygók mozgó élőlények,
    S az idő lepereg róluk, mint
    A harmat, melyet vörös óriássá
    Tesz a gondolat. Szelíden,
    Mint a bárányok, haladnak
    Pályájukon a planéták, nem
    Zavarja őket a változás, csak
    A jelenben vernek gyökeret,
    S rezegnek a lét ősritmusára.
    Felkel majd helyéről egy
    Csillag, s az eddigi tüzes
    Világképet az élet vizévé
    Alakítja. Egy lángos csillag
    Áll felettem, fénycsóváit
    Szívembe zártam. A neve
    Vízöntő lett. Sokszor láttam,
    Hogy az égboltról könnycseppeket
    Fújt hozzám a szél, s egy korsó
    Alak rajzolódott ki a csillagzaton,
    Melyből élő víz csorgott le
    Arcomra, s ettől elevenedtem meg.
    A versben ugyanis csak szó
    Vagyok, s egyedül a hangoltságban
    Lakozok. Ám egy nagy titkot,
    Mint terhet cipelnek vállaim,
    Melyet csak az ősszó rejthet el
    Magában. Hajdanán a csillag szent
    És sérthetetlen volt, ma már csak
    Látványosság és horoszkóp.
    Ám mikor kivirul az éjvirág
    Ormán a fény, halványan
    Látom a Vízöntő csillaga, mint
    Önti ki az Élet Vizét a tüzes
    Földre, s ezáltal kerül vissza
    A kezdetekre. Az új kor már
    A küszöbön vár, remélve, nem
    A danaida lányok lyukas korsóit
    Hozza le a Földre, hanem biztosítja
    A reményt, a Vízöntő hajnalának kezdetét.


    Székesfehérvár, 2011. július 25.
     
  5. Heni.d

    Heni.d Állandó Tag

    <!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

    Előttünk már hamvassá vált az út,
    És árnyak teste zuhant át a parkon,
    De még finom, halk sugárkoszorút
    Font hajad sötét lombjába az alkony:
    Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
    Mely már alig volt fények földi mása,
    S félig illattá s csenddé szűrte át
    A dolgok esti lélekvándorlása.

    Illattá s csenddé. Titkok illata
    Fénylett hajadban s béke égi csendje,
    És jó volt élni, mint ahogy soha,
    S a fényt szemem beitta a szivembe:
    Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
    Vagy áldott csipkebokor drága tested,
    Melyben egy isten szállt a földre le,
    S lombjából felém az ő lelke reszket?

    Igézve álltam, soká, csöndesen,
    És percek mentek, ezredévek jöttek -
    Egyszerre csak megfogtad a kezem,
    S alélt pilláim lassan felvetődtek,
    És éreztem: szivembe visszatér
    És zuhogó, mély zenével ered meg,
    Mint zsibbadt erek útjain a vér,
    A földi érzés: mennyire szeretlek!
     
  6. Jebukrito

    Jebukrito Állandó Tag

    Jebukrito!


    Leéltem az összes életem itt e földön. ​
    Megvilágosodtam.​
    Tudom, hogy ezen epizód végén,​
    Csak a testem rogyik össze holtan.​
    Holtan…?! Még ezt sem mondhatom, mert nem teljesség!​
    Nem tudunk meghalni,​
    Mert Az, Aki Megteremtett minket,​
    A mindent mozgató Végtelenség ∞​
    Egy korlátok nélküli élet, melyben élek,​
    És élsz velem te is.​
    Nincs neki se eleje, se vége,​
    Csak vándorlok’ benne sorsunk szerint…​
    Bátorság! Hisz Ti mindannyian csak Én’ vagyok.​
    Látom önmagunkat,​
    Aki: Hétmilliárd színben ragyog… ​
    Mert Én’ már tudom, hogy Benned lakom!​
    Minden testvér, egy-egy tulajdonságom nekem.​
    Az Én’ pontos másom.​
    Megélt életeim tömkelegén,​
    Ezeket meg kellett nekünk’ látnom,​
    Hogy elfogadhassam mindazt, mi bennem zajlik,​
    Egyre csendesebben…​
    És, hogy meghallhassam azt a hangot,​
    Mely még a Napnál is fényesebben -

    Világít!


    2011-09-02​
     
    V.T. kedveli ezt.
  7. V.T.

    V.T. Állandó Tag

    Ez gyonyoru!!Koszonom szepen:)
    Ez sajat koltemeny?Ha igen es meg van tobb batran tedd kozre:)
     
  8. Jebukrito

    Jebukrito Állandó Tag


    Én köszönöm, már ha ez az üzi nekem szólt:) Kár, hogy nem találom a verset:( Ámbátor, ha valóban nekem szólt, akkor majd még hozok Neked ilyeneket:)

    Üdv: J.
     
    V.T. kedveli ezt.
  9. Jebukrito

    Jebukrito Állandó Tag


    És most, hogy leírtam, természetesen meg is találtam:444:

    Pedig előtte mit össze nem kerestem????
     
  10. Jebukrito

    Jebukrito Állandó Tag

    Elképzelem…


    Elképzelem a szellemem csákánnyal kezében,​
    Ahogy egy mélységes bányában küzdd minden erejével.​
    Bontja, és csak bontja azt a rettentő sok követ,​
    Munkája során minden vágást, egy újabb csapás követ…​
    Ereje szakadatlan, nem érez fáradtságot,​
    Tudja, hogy csak így láthatják meg egyszer a napvilágot.​
    Mögötte a lelkem, ki egész nap őt csodálja,​
    S, ha leteszi a szerszámot, meleg vacsorával várja.​
    Evés közben megbeszélnek tüzetesen mindent,​
    Hogy-hol volt keményebb a fal, vagy-hogy épp hol talált kincset…​
    Amije csak van, azt párjának mind odaadja,​
    S ő elteszi vitrinjébe szépen, rendezett alakban.​
    Mert, tudják jól, hogy amikor megnyílik a tárna,​
    És végre kitehetik lábukat a fenti világba,​
    Akkor nagy szükségük lesz majd minden drágakőre,​
    Amelyet eddig oly makacsul őrzött a bánya őre.​
    S, amikor kézen fogva kilépnek majd a fényre,​
    Szétszórják majd mindenüket abba a hatalmas térbe,​
    Megfizetve ezzel talonba tett adósságuk,​
    Hogy valaki más is megtalálhassa e gyöngyöt másutt…​
    Ahova az majd ismételten a földre hullik,​
    Lehet egy bányába, lehet, hogy majd víz tetején úszik…​
    A lényeg, hogy mások is ráleljenek e kincsre,​
    Hiszen ennek a világnak, tán semmi más értelme nincsen!​
    Aztán a fény felé fordulva elszállnak menten,​
    Megérdemelt jutalmukkal együtt hárman, mégis Egyben…


    2011-08-14​
     
    Komodusz és V.T. kedveli ezt.
  11. Jebukrito

    Jebukrito Állandó Tag

    Hogy mi is az ember?


    Vesd le minden ruhádat,​
    És nézz végig magadon.​
    Azért arra ügyelj, hogy:​
    Ne lássanak be az ablakon!​
    Szemléld meg jól a képet,​
    Mit hússzemed befogad,​
    Elmélkedj el rajt bátran,​
    Majd aztán kérdezd meg magadat:​
    Vajon kié ez a test?​
    A válasz az lesz - Enyém!​
    Ez egy birtokos eset,​
    Melyet ki is használ? Hát az Én’!​
    Tested csak egy ruházat,​
    Mit igaz lényed visel,​
    Nem más, csak egy utánzat,​
    És te azt önmagadnak hiszed?​
    Pedig, csak egy tükörkép,​
    Mely e világra mutat,​
    S, csak ahhoz ad kiutat,​
    Mit a szellemiséged kutat.​
    Így válik láthatóvá​
    Az anyagi világban,​
    S, tapasztalhat általa,​
    Istentől érkező csodákat.​
    De, az bizony nem Te vagy,​
    Csak a bensőd szándéka.​
    Személyes kivetülés,​
    Az isteni éned árnyéka,​
    Mely sokkal szegényesebb,​
    Mint az, aki benne él.​
    Csoda, hogy e gazdagság,​
    Ily parányi húsba belefér!​
    Szeresd ezt az árnyékot,​
    Mely elkísér itt téged,​
    S, ne hidd, hogy a halála,​
    Megsemmisítheti a léted!​
    Mert, ki e ruhát hordja,​
    Az, az igazi ember!​
    Az örökéletben él,​
    Hisz Ő egylényegű Istennel!


    2011-09-04​
     
    V.T. kedveli ezt.
  12. Jebukrito

    Jebukrito Állandó Tag

    Ál(m)OM’-Élem!

    Az univerzum első hangját hallOm,​
    Amikor éjjelente alszOM…​
    S, akkor is, amikor ébren álmodOm,​
    Bennem van e hang, Én’ jól tudOM.​
    Érzem, ezt nekem tovább is kell adnOm,​
    Aztán másoktól visszakapnOM,​
    Még egyszer és még egyszer megforgatnOm,​
    Majd aztán egyszerűen hagynOM,​
    Hogy ez az ébrenlétnek hitt álOm,​
    Végre elcsendesedhessen Én’-bennem.

    VárOM…


    2011-09-10


     
  13. Jebukrito

    Jebukrito Állandó Tag

    A Szellem dala…


    Csak csitulj el Én’ - lelkem…​
    Tudom gyorsabb vagy nálam.​
    De, mit ér sebességed,​
    Ha nem látod a hátam?​
    Ha nem látod meg bennem​
    Önnön - csodás szépséged,​
    Mellyel Én’ vértezlek fel,​
    S, majd Hazarepít Téged?​
    Mi hátamra van írva,​
    Az mind szükséges Neked!​
    Olvass, tanulj és érts meg,​
    Mert ez a Te szereped…​
    Ahogy a kereszt látta,​
    Amint Krisztus feszül rá,​
    Úgy kell tekints hát’OMra,​
    Em – e’ - világi létrán…​
    Mert, itt hagyhatsz a földön,​
    Még is veled maradok!​
    Nem sikerül megölnöd,​
    Tudd: Halhatatlan vagyok!​
    S, ha visszatekintesz rám,​
    Mint egy régi emlékre…​
    Akkor látsz meg igazán:​
    Hiszen Én’ Veled élek -

    Érted’?!


    2011-09-16​
     
    V.T. és nmarie kedveli ezt.
  14. Jebukrito

    Jebukrito Állandó Tag

    Gyöngy!


    3.

    Van egy gyöngyszem bennünk, mi még nem a miénk!​
    Evilági ember, soha nem látta még,​
    Hisz ez nem drágakő, mely anyagból lenne,​
    Ez érzés és tudás, ragyogás az Egy’ - ben!​
    Ahhoz, hogy rálelj, magadba kell nézned.​
    Vizsgálni, kutatni, keresni a szépet,​
    Melyet eltakarnak, világi emlékek,​
    S, amik szépnek tűnnek, pedig csak nem érted,​
    Hogy hazugságok hálójába ringatnak…

    2.

    Illúziókban élsz, hát csoda, hogy rettegsz?​
    Féled a halálod, pedig olyan nem lesz!​
    Rá kell, hogy szánd magad, keress egy kis forrást,​
    S találsz majd száz-annyit; ezernyi megoldást! ​
    S mikor e kis erek, folyamokká válnak,​
    És felszabadulhat benned minden bánat,​
    Meglátod a Gyöngyöd egy zuhatag alatt,​
    Megkapod a kincsed, mi a tiéd maradt,​
    S megérted végre azt, csak Te feledted el…

    1.

    De, benned él az is, ki nem feled semmit.​
    Ki soha nem felejt, csak’ embernek lenni.​
    Kit nem győz le semmi világi bűvölet,​
    Hatalomvágy, harag, megrögzés, gyűlölet…​
    Mert csak az igazi önvalóját látja,​
    Melyet az ő Ura küldött e világba,​
    Igazgyöngy formában, a lelked tavába,​
    Vagy az embertársid mosolygós arcára,​
    Tudva kezdetektől: Ő elmúlhatatlan…


    2011-09-19​
     
    Komodusz és V.T. kedveli ezt.
  15. Jebukrito

    Jebukrito Állandó Tag

    Fel(Tűz)Elem - Lelkem!



    Rakj egy nagy tüzet, ha úgy érzed, hogy fázol!​
    Hogyha hiányzik életedből a mámor.​
    Ha hiányzik a boldogság és a szépség,​
    Mert nem látod önmagad, annyi a kétség.​
    Gyújts tüzet ha rettegsz, vagy ha félsz a mától,​
    Mikor nem bírsz kilépni a félhomályból,​
    Ha élted csak úszik a világ árral,​
    És nem képes szembenézni önmagával!​
    Szítsd fel a parazsad, mert ez másképp nem megy!​
    Nem kell vacogó fogakkal dideregned,​
    Hisz sötétséged szülte a tolvajokat,​
    Kik aztán ellopták önnön hajnalodat -​
    Miközben Te az igazak álmát hunytad,​
    Majd, ébredéskor, a sötét mélybe húztak…​
    Gyújts tüzet, ha úgy érzed, hogy az kell neked!​
    Ha úgy érzed, fényénél látszik csak neved!​
    S, ha a melegénél boldogságot érzel,​
    Akkor gyújts még tüzet, egymás után ötször!​
    De, aztán pihenj meg a hetedik napon’…



    2011-09-24​
     
    V.T. kedveli ezt.
  16. Jebukrito

    Jebukrito Állandó Tag

    Metszéspont!



    Ahogy Krisztus vitte a keresztjét,​
    Úgy hordozzuk mi is a testünk.​
    Már háromszor rogytunk térdre súlya alatt,​
    De, mindig sikerült felegyenesednünk!​
    Ugyan melyikünk gondolta volna,​
    Hogy ily nehéz ez a bőrruha,​
    Melybe Isten öltöztetett fel bennünket,​
    S, viselőjük nem más, mint a Saját Fia?!​
    Nagy feladat megtartani e súlyt,​
    Melyre a világ, sokszor lesújt.​
    Mégis nagy hasznára válik az embernek’,​
    Ha egy ily hús-vér ruhát, magára ölthet!​
    „Teher alatt nő a pálma” - mondjuk.​
    S, e terhet már érezzük, tudjuk,​
    Amikor pedig e világot elhagyjuk,​
    Tapasztalatink, mind magunkkal vihetjük…​
    Hisz, nem a ruhának gyűjtünk kincset…​
    Mert annak sok értelme nincsen.​
    A mennyei énünk gazdagsága fontos,​
    S, eme tudás egyszer majd végleg feloldoz –

    Bennünk!



    2011-09-27​
     
  17. Jebukrito

    Jebukrito Állandó Tag

    Jebukrito 2

    Jebukrito​
    2.

    Fogtam egy nagy üstöt,​
    És belefőztem az életemet.​
    Belefőztem mindent, ami történt,​
    S, ami majd eztán fog történni velem.​
    Minden tudásomat - ​
    Mely Én’-em erővel vértezte fel,​
    S, minden érzelmemet - ​
    Mely fűszerként szolgált Nekem’.​
    Lassú tűzön forrtam,​
    Hogy igazán jóízű lehessek.​
    Hogy megtarthassam zamatát annak,​
    Ami ez-idáig megesett velem.​
    A levesem kész lett,​
    Táplálékomul szolgál már nekem…​
    Az lesz majd Neked is,​
    Csak kanalazd együtt velem…​
    Én’ azt mondom merjed’! ​
    Hogy, ne szégyelld a főzést, csak tedd meg!​
    Nézz magadba bátran drága Én’-em, ​
    Hogy mit forralsz magadban, Én’ Azt kérdem.​
    Jóízű a lelked?​
    Vagy van még sok-sok hiányossága?​
    Kóstolj bele bátran,​
    Meglásd, nem lesz az hiába!

    2011-10-04​
     
  18. Jebukrito

    Jebukrito Állandó Tag

    ÉlElem’

    Minden gondolatoddal egy világot teremtesz.​
    Görgesd e kereket, s megérted, mit jelent ez!​
    Minden érzelmed egy emberi sors születése,​
    Melyet éned él le valahol a mindenségben.​
    Lehet ezen a földön és ebben az órában,​
    De lehet, hogy egy elképzelhetetlen világban…​
    Melyekről emberi fogalmak nem beszélhetnek,​
    Hisz teremtményeid más dimenziókban járnak.​
    Isteni éned éltét éled ezen a bolygón,​
    S, ahogy e matéria hat rád bent, úgy hatsz te is rá minden ponton.​
    Így, amikor a belső vándorutadat járod,​
    Bejárhatsz rajt végtelen-sok párhuzamos álmot,​
    Melyeken mindig újabb és újabb csodák várnak,​
    Ahol tán nyomát sem látod sem húsnak, sem vérnek,​
    Mert ott a gondolatok az érzelmekben élnek,​
    S együtt, elképzelhetetlen sebességgel szállnak…​
    Teremtsél hát magadnak minél több békességet,​
    Hogy ne kelljen többé az eljövendőtől félned!​
    Hogy tudd, minden tudás, amit itt magadhoz veszel,​
    Valamikor, valahol, ismételten Te leszel.​
    Egy újabb sorsban, egy teljesen más valóságban,​
    Megéled majd ismét, mit teremtél e világban…​
    Sorsod a kezedben, rajtad áll mit kezdesz vele!​
    Csitíts hát lelkeden, s gyere – gyere, Élj most… vElem’!

    2011-10-15​
     
    V.T. kedveli ezt.
  19. elke

    elke Vendég

    Nincs maszk a szíveken.
    Ahogy húztad a kötelet
    úgy ébredtem fel.
    Lassan. A szemem
    még zárva. Szivem
    még tágranyílva lüktetett.
    Aztán jött az idő a történések.
    És belémkortyolt a tömeg.
    Nézz rám! Ne keress
    itt vagyok neked, itt lüktet
    a szivem. Ne máshol keress.
    Én ülök a hullámvasúton veled.
    Emelkedek süllyedek. A tükörben
    én nézek rád vissza. És a szíved
    dobbanására én felelek.
    Ahogy kinyitom a szemem
    észreveszem a szívverésed
    mintáiban a saját jeleimet.
    Nincs maszk a szíveken.

    2011.08.10

    -elke-
     
  20. elke

    elke Vendég

    Hajnali ébredések.
    Gyémánt port szór a dér,
    hószagot hordoz a szél.
    Hajnali nap csillantja,
    lágyítja, öleli aranyba.

    Sárga felhők bontanak
    vitorlát rózsaszín égen.
    Állok némán nyugodtan,
    érzem, átitatnak a fények.

    A földöntúli más világon
    titkok és álomvillanások
    között a szeretet fon
    lelkemben selymes ragyogó
    pókhálót.

    2011.02

    -elke-
     

Megosztás